Love is hard to find, hard to keep, and hard to forget.
Karakter típusa: saját Teljes név: Emma Brodwyn-Fitzmartin Becenevek: Ems Születési hely, idő:AEÁ, Pennsylvania, Philadelphia Kor: 24 Lakhely: Queens Szexuális beállítottság: heteroszexuális Családi állapot: házas, válófélben Csoport: Üzlet Egyetem: NYU Stern Business School - végzett Munkabeosztás: Pincérnő és beszerzés vezető, Piccolo mondo pizzéria Munkahely: Piccolo Mondo pizzéria Hobbi: Kirándulás
Tenger Tükörsima, átlátszó víz mely örömet és kedvességet sugároz az emberek felé. Bíztató jelleggel hívogatja magához, kellemes töltési időt biztosítva egészen addig, míg valami „rossz” be nem kerül és minden elromlik. A tenger hullámzása a hangulatingadozáshoz hasonlítható, minek köszönhetően egyszer napos máskor viharos az élet. Nap Melegséget áraszt mindenkire ki rá mosolyog s ő vissza rájuk. Kedvessége határtalan, képes emberek millióit felvidítani, szeretni és életet lehelni az apró virágokba. Ez nem is olyan rossz tulajdonság, ha az ember étteremben dolgozik és naponta találkozik figyelemre, kedvességre vágyó fogyasztókkal. Jég Hiába a fény, a melegség, ha az otthoni légkörnek köszönhetően jobban hasonlít egy jégszoborra az ember lánya, mint egy odaadó feleségre. A jég hideg, durva tapintású és kicsit sem vidám. Ez néha Emma, legalábbis úgy érzi magát. Föld Mint termőföld szeretne ő is új életet biztosítani, no nem több százat, hanem kettőt. Viszont a körülmények, természeti tényezők nem engedik ezt megvalósítani mely miatt nem érzi magát jónak. Mintha elfelejtette volna milyen is igazán boldognak lenni. Élni és létezni. Szivárvány Az eső után mindig meglátjuk a szivárványt. A színek különböző lelkivilágot tükröznek, szerelmet és boldogságot rejtenek, új lehetőségeket és reményt. A remény, ami miatt sose adja fel és nem is fogja az életét. Mindig lesz egy ok, amiért tovább harcoljon. Ha nem más a szivárvány végénél lévő kincsért.
Love hurts when it changes us.
Remegő kezekkel fogom meg a mobilom és kérek pár perc szünetet a főnökömtől. Mosolyogva köszönöm meg, majd szélsebesen megyek ki az étterem háta mögé, hogy nagy levegőt véve tárcsázzam a már elmentett telefonszámot. Az egész bensőm remeg a félelemtől, a kockázattól, hogy esetleg a férjem valamiért bejön és meglát vagy meghallja miben sántikálok. Kicsörög. Magamban számolom hányszor teszi meg, s mikor már letenném akkor szól bele egy ismerős férfihang. Megnémulok. -Halló? Van valaki a vonalban? – kemény hangja mögött mégis megbújik a gyengédség, én pedig hirtelen nyugszok meg. Eljött az én időm is, már nem szabad elnapolnom ezt a beszélgetést. -I-iigen… Jó napot! Emma Brodwyn-Fitzmartin vagyok és a Piccolo Mondoban dolgozok. A múltkor a munkatársam elkérte a névjegyét miután bent járt nálunk. A válással kapcsolatban hívom Önt… - nagyot nyelek és felfelé pislogok, hogy ne kezdjek el az utcán bőgni. Már így is tettem párszor és idegen emberek jöttek megvigasztalni, azt mondani, hogy nincs miért aggódnom mert minden rendben lesz. Honnan is tudhatnák ők? Nem tudják miben járok naponta… - Óh, emlékszem, hogyne. Időpontot szeretne? – kellemes a hangja, örömmel tölt el a vele való beszélgetés, de mégis valahogy… nem tudom. Olyan helytelennek tűnik ezt tenni Matt-el. 10 évnyi együttlét után nem ezt érdemli, pedig jelenleg nem érzek jobb döntést. A négy év házasság alatt teljesen kikészültem, és már nem szeretném folytatni… -Nem lehetne hamarabb összehozni? – a határozottságom nem fog sokáig kitartani így muszáj cselekednem. Újra egyedül szeretnék lenni és élni az életemet. Olyan régen voltam csak én, Emma. Már nem is tudom milyen szingliként lenni, érezni és járkálni. Csak egy dolgot tudok azt pedig nagyon: szenvedni. Nehezen ismerem be, hogy segítségre van szükségem, de arra van. -Ha holnap reggelre idetud jönni, akkor megoldható. – ritkán érzem azt, hogy az univerzum segíteni akarna nekem, de most mégis úgy tűnik minden sikerülni fog, ha akarom. Csak nem egyedül. -Rendben… - egyezem bele majd leteszem a telefont. Vajon jól döntök? Eltudnám viselni továbbra is azt, amit a férjem művel velem? Bizonytalan vagyok…
Kedves Emma! Tetszett a jellemleírásod, hogy a természetet használtad fel és bizonyos elemek bemutatásával jellemezted önmagadat. Elég ötletes és remek megoldást volt. Emma egy tipikus elnyomott nő, aki változást akar és ki akar törni abból, amibe beleszületett, én csak abban reménykedem, hogy ez neked sikerülni fog és nem fogsz megtörni. Elválni a férfitól, akivel le éltél tíz évet.. Nem lehet könnyű, nem hiszem, hogy ez olyan könnyen fog menni, hisz valahol szereted, mert szeretned kell ezt a férfit. Miért váltok el? Miért nem mondtad el, hogy miért nem bírod tovább? Tán az izgalmat és a titokzatosságot akartad ezzel ötvözni? Nem tudom, de abban nagyon reménykedem, hogy hamarosan kifog derülni. Én kitartást és erőt sugárzok, melletted állok, mint nő! Hajrá és sikerüljön minden. Írásod könnyed és kellemes, ezért nincs miért ellent mondanom, már csak egy dolgod van, mégpedig lefoglalni a remek arcod és irány a játéktér! Üdv köztünk
Kezdőlap
