Tylar & Dale

Vannak, akiknek az alkohol a szenvedélye és olyanok is akadnak, akik a szerencsejátékok bolondjai. A cigire is pontosan ugyanúgy rá lehet szokni, mint az illegális tudatmódosító szerekre, de sokak szerint a csokoládéban és kávéban is van valami, amitől drognak minősülhetnek. Büszkén vállalom - vagy inkább csak nem tagadom -, hogy nekem is vannak szenvedélyeim, ami nem merül ki abban, hogy mocsok mód szeretem a csinos nők társaságát, vagy hogy lényegében hobbi alkoholista vagyok és láncdohányos. A legnagyobb gyengémnek azt hiszem az autók iránti szeretetemet tekinthetjük. Nyilván nem nevezném magamat totál megszállotnak, aki rajongó tinédzser módjára szalad az autó bemutatókra a világ minden pontján, csak mert valamelyik márka innovatív modellel állt elő, vagy mert Isten tudja hány lóerős négykerekű kerül valahol pályára. Ettől függetlenül tudtam értékelni egy logikusan összerakott és egyáltalán nem hétköznapi modellt. Továbbá felismertem annak a hátrányát, hogy egy olyan városban, mint amilyen New York is, miért nem érte meg kicsit is extrém autóval rendelkezni. Szimplán nem volt hely a jármű kihasználására, ami miatt érdemesebb volt kinézetben, vagy kényelmi szempontból különleges modelleket választani.
Ezek az autók legalább annyi törődést igényelnek, mint egy virágoskert. A naptáramban fixebb időpontja volt a kötelező szervizeknek, mint bármi másnak és igenis komolyan vettem azt, hogy miben utazom nap, mint nap. Elvégre bármikor előfordulhatott, hogy más óvatlansága, vagy a saját figyelmetlenségem miatt balesetet szenvedek, ami egy nem megfelelően karbantartott autóval akár végzetes is lehet. Így sem életbiztosítás autóba ülni, de ha ennyire óvatosak akarunk lenni, akkor lényegében az utcára sem szabadna kimennünk, mert bármikor meg lehet az esélye, hogy a fejünkre esik egy zongora. Az ilyen és hasonló irreális félelmek mind-mind csak rontanak az emberek életminőségén és több gondot okoznak, mint előnyt.
Én személy szerint egyébként is abban hiszek, hogy nem ez az egy életünk van, még ha nem is emlékszünk a többire. Nincs értelme túlságosan félteni azt. De fogalmazhatunk inkább úgy is, hogy  nem éri meg értelmetlen keretek és félelmek közé szorítani magunkat, ha amúgy sem tudunk tenni ezek ellen. Elvégre egyszer mind meghalunk, akármilyen lelombozó is ez a gondolat. Ne akadjunk fel kis kellemetlenségeken, ne haragudjunk sokáig másokra, ilyesmi... Ezt pedig mind-mind nagyon szívesen be is tartottam volna, ha történetesen nem azzal a hírrel kellene majd szolgálnom Tylarnak, amint beérek hozzá, hogy valami pofátlan agyhalott - és elnézést kérek tőle és az édesanyjától is, amiért valószínűleg annyit csuklanak mostanság - figyelmetlenül az én kocsimnak tolhatta a bevásárlókosarát valamelyik üzletközpont parkolójában, ezzel megkarcolva a Chevrolet fényezését.
- Hello, Ty. - Magabiztosan nyújtottam neki oda a kezemet - csak azután a slusszkulcsot -, hogy rászorítsak a tenyerére, miközben igyekeztem a szemeibe is nézni, némi udvariasságról téve tanúbizonyságot. Sokkal jobban kedveltem Tylart egyes embereknél, akik jogi diplomával is rendelkeztek, ami iskolapéldája annak, hogy egyáltalán nem a végzettsége határoz meg valakit, vagy az hogy hány egyetemi diplomája van. Sokszor még én is úgy éreztem, hogy Tylar bölcsebb dolgokat mond nálam. - Jól vagyok, kösz. Te? Alakul az esküvő téma? - Amikor először mesélt nekem arról, hogy meg fog házasodni, kicsit magamat láttam benne és a kezdeti lelkesedésemet, amit Yayával éreztem.
- Figyelj, alapvetően nem gond, mert a Porsche otthon van. De nem mennék tönkre, ha taxit kellene hívnom holnapig. - Előbb széttártam a karomat, aztán a zsebeimbe mélyesztettem a kézfejeim. Tisztában vagyok vele, hogy milyen minőségű munkát kapok az autó itt eltöltött idejéig, ezért soha nem okozott problémát a várakozás. Ha tudnám, hogy Ty, vagy maga a műhely csak arra utazna, hogy lehúzzanak és újabbnál újabb váratlan hibát találnának az autóimon, amiket több ezer dollár kijavítani, akkor sokkal kevésbé lennék most nyugodt.
- Van pár dolog. Újabban a váltó rosszalkodik, nehezen tudom egyesbe rakni. Nem tudom mitől lehet, de ha tudsz megoldást, ránézhetnétek. Ezen kívül a világítás kábeleiről elől mindkét oldalon lejött a szigetelés, gondolom amikor teljesen elfordul a kerék, éri azt a részt és lekopott. Ezzel kellene csinálni valamit. - Összességében ez a két dolog volt, amit volt időm megfigyelni az autón, a többit - ha akadtak ilyenek - Tylar szemeire és szaktudására bíztam. - De nem én vagyok a szakértő, úgyhogy ha van még valami, akkor beszéljünk róla. - Nyilván van egy pont, amikor nem hozhat meg helyettem döntéseket az én autómmal kapcsolatban, ami persze nem jelenti azt, hogy egyébként ne mennék bele a legtöbb dologba, amit az autómmal kapcsolatban javasol nekem. Hiszen mondtam, ő a szakértő.
- Jó, elfogadom. Menjünk el előbb ebédelni, mert látom, hogy abban zavartalak meg és nekem is van most időm. Rég dumáltunk. - Pedig volt miről. A korkülönbség ellenére bizonyos dolgokban nagyon hasonló tapasztalataink voltak és azt vettem észre, hogy az alkoholt is legalább ugyanolyan jól bírjuk, hiába nyomhat Tylar fele annyit, mint én. Férfiként viszont az alkoholhoz való hozzáállásunk remek alapot jelentett egy igazi barátsághoz. - Remélem ráérsz. Vagy fizetem az órabéred a szervizdíj mellé addig. - Ezt már egy jókora vigyorral az arcomon közöltem vele és őszintén szólva hajlandó is lettem volna betartani a szavam. Ki, ha nem én?

⋈ | 807 | szevasz fiam   | öltözet