-Kiki!KIKI! Lassíts már!-Isabel hangosan kacagva igyekszik tartani velem a tempót, de hozzá képest én villámként cikázok az emberek között céltudatosan, hogy a lehető legközelebb kerüljünk a pódiumhoz. -Siess!-nevetek hátrapillantva rá és határozottan fonom a csuklója köré az ujjaimat, hogy ne veszítsem őt el az emberek között. Egész jó helyet sikerül elcsípnünk, mondjuk igencsak a javamra válik, hogy Isi bő egy fejjel magasabb nálam, így magasra tartva a kamerát tud fantasztikus felvételeket készíteni. -Mit fogunk csinálni egy hónapon keresztül, hogy nyári szünet lesz?-kérdezi bőszen sóhajtozva a lány, miközben elalélt tekintettel nézelődik várva a díjátadó megkezdését. -Mi az, hogy mit?-emelkednek feljebb a szemöldökeim a meglepettségtől.-Nascar és Indycar is lesz, szóval fél Amerikát be kell majd járnunk.-tudom, hogy ez a kedvence, de rengeteg más kategóriát is követünk, kísérünk és üldözünk, hogy a lehető legszélesebb látókört mutassuk be a követőknek. -De tényleg lesz majd egy pici szünet, mert szeretnék egy hetet pihenni még a holland nagydíj előtt. Utána úgyis megint feszített lesz a menetrend, mert kezdődik a suli és ebben a tanévben végzek, szóval oda kell majd tennem a diplomáért, de emellett a versenyeket sem szeretném hanyagolni.-már most fáj a fejem egy kicsit, hogy ezt mégis hogyan fogom összehangolni, de kétségem sincs afelől, hogy meg fogom oldani, mint eddig minden túlfeszített időszakot az életemben. -Azért nagyon ajánlom, hogy ne temesd el teljesen magad a könyvek és a munka alá. Szórakozni is kell.. Tudod.-kezeit a vállamra téma riszáltat meg egy kicsit, mintha fizikai ráhatással kellene emlékeztetnie, hogy milyen is szórakozni. -Ne nyüstölj. Én sokat szórakozok. Az össze ilyen hétvége nekem kikapcsolódás.-hatalmas mosollyal pillantok fel rá. -Ez a legnagyobb baromság, amit eddig hallottam tőled. Ez mókás.. Elismerem, de akkor nevezném ténylegesen kikapcsolódásnak, ha néha legalább egy-két srác udvarlását elfogadnád, hogy.. Átmozgassanak és leporoljanak, akkor elfogadnám ezt az érvet.-még rám is kacsint, mire én meghökkenve pillantok rá mielőtt hitetlenkedve megrázom a fejemet. -Hát te bolond vagy. Komolyan mondom. Nincs mit leporolni rajtam, köszönöm szépen az aggódásodat és egyébként sem arról szeretném, ha megismernének, hogy a fél rajtrács már átment rajtam.-még drámaian meg is forgatom a szemeimet. -Te tudod.. De igazából egyet is kinézhetnél magadnak, nem kellene, hogy az összesnek odadobd magad.-csak tovább erőlteti a témakört. -Isi! Elég. Te inkább foglalkozz azzal, hogy időben indítsd el a felvételt mielőtt még a srácok kijönnek a lihegőből.-próbálom lezárni az egyébként is túlságosan hosszúra sikeredett témát. -Azért az esti bulira megyünk nem? Mindenki ott lesz, aki számít.-neki természetesen ez a legfontosabb. -Igen, megyünk. Megígértem Arthurnek.-egyébként is ott lett volna a helyünk, de a legjobb barátomnak tett ígéretem ami igazán köt ahhoz, hogy ma mindenképp jelen legyek. Isi pedig a fejemet vette volna, ha pont a szórakozást hagyjuk ki miután három napon át kergettük itt a pilótákat. Arthur említésére pedig természetesen megkapom a szokásos minden tudó tekintetet. -El se kezd.-intem már azelőtt csendbe, hogy elkezdené a rendszeres "tuti, hogy csak barátok vagytok" szarkazmus áradatot, amire most kicsit sem vagyok kíváncsi. Az, hogy ő képtelen "csak" barátkozni az ellentétes nemmel az nála már azt is jelenti, hogy másnál is lehetetlen. Szerencsére a felcsendülő zene elvonja a figyelmét és a magasba emelve a kamerát készíti el a felvételt, amit majd bele tudunk tenni a videóba a mai napról. Ahogy a ceremónia véget ér mi is a parkoló irányába kezdünk el oszlani a VIP szektorból. -Nézd csak.-mutat az egyik irányba Isi sétálás közben és már kérdezném, hogy "mit?" de a tekintetem már meg is találja Arthurt. Neki nem sikerült túl jól a mai nap, így őszintén vannak kétségeim afelől, hogy vajon hajlandó-e ma nyilatkozni bármiről, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem próbálkozom be nála. -Arthur!-szólok felé miközben már gyúrom át magam két ember között és Isi is hasonlóan tesz, bár ő néhány lépéssel lemarad, hogy adjon nekem egy kis teret, amíg megpróbálom befűzni az interjúra a fiatalembert, aki pillanatnyilag olyan fejjel mászkál, hogy szerintem a legtöbben hozzá sem mernének szólni. -Ne utálj, de kérdezhetek pár dolgot?-toppanok be mellé fülig érő szájjal.
"Problem is when I'm with you, I'm an addict And I need some relief, my skin in your teeth Can't see the forest through the trees Got me down on my knees, darlin' please, oh. I lose control.”
Már napok óta tudtam, hogy nem fog jól menni a kocsi, ez a pálya egyszereűn sosem feküdt nekem annyira, ahogy úgy jöjjek le róla, hogy sikerült. Azért reménykedni csak szabad alapon indultam ma el, de a reményem már akkor odalett, amikor az időmérőn szart sem tudtam menni, így még csak a pole közelében sem voltam. Amint kiszálltam a kocsiból tudtam, hogy szükségem lesz a szünetre, nekünk még nem annyira feszített a tempó, mint a királykategóriában, de jövőre én is ott leszek, és tudom, hogy bírnom kell majd a terhelést, hiszen ez az életem, nem nyafoghatok ha valami rosszul sikerült. Most mégis olyan idegesen vágom le a székre a bukómat, hogy szinte félek, hogy összetöröm. Úgy akarom elhagyni a pályát, hogy ne lássa mindenki rajtam mennyire rohadtul felidegesített a verseny, mert mindnek tudta, hogy ez nekem és a kocsinak is egy elég gyenge pontunk volt, és nem szabadna ezen kiakadnom, de mégis úgy érzem, hogy a falba tudnám ütni a fejem. Nagyjából 20 perc alatt készülök el, hogy a hotelbe vissza tudjak menni, de tudom, hogy kifele vagy ezer kamera a mikrofon lesz a fejemben, mert még mindig csak 2 hét telt azóta, hogy bejelentették, hogy én leszek a McLaren jövőbeli újonc pilótája. Azt hiszem elértem, amit akartam, de sok minden rám szakadt, amire elvileg fel voltam készülve, gyakorlatilag teljesen kicsinál. Főleg, hogy nem vagyok jó passzban, ezt mindenki láthatta, aki pályára pillantott csak egy kicsit is, és az arcom korántsem a boldogságot sugározza, próbálok semleges pofát vágni, hogy ne szőjenek le az arckifejezéseből semmit. - Szétestél a szerződés óta. Már elengedted, hogy megmutasd mit tudsz? - tolja az első a fejembe a mikrofont, de rá sem hederítek, bár megtorpanok a kérdésére, valóban a szerződésem óta ez az első versenyem és én semmit nem tettem le vele az asztalra, 10.hely, hát nem a megszokott dobogó, ami persze, hogy bosszant, e jobban felhúznak a kérdések, ígycsak kitolom az arcomból a kérdésével együtt és tovább sétálok a kocsimig. Mire elérem az autót már hárman kérdezték meg, hogy hova lett a teljesítményem és miért nem mutatom már be azt a csajt, akit állandóan mellettem látnak, arc nélkül. Engem is nagyon érdekelne, hogy ki a za csak, mert akkor én is megkérdezném. Közben azzal is baszogatnak, hogy mit szól az apám a szerződéshez és a mai futamomhoz. Egyetlen egy választ sem adtam, inkább agresszívan löktem el őket mára végén, mert nem éreztem magam jól a sok hülye kérdéstől és legszívesebben csak behúzta, volna mindenek. Még a kocsi mellett is megkörnyékeznek és éppen szólalnak meg, hogy valami igazán cifrát toljak a képükbe, amikor meghallom Kik hangját. A szememet forgatom, mert hiába tudom, hogy ő nem fog faggatni olyanról, amiről nem szeretem, most még hozzá sincsen kedvem egy kicsit sem. De amikor vigyorogva kerül mellém, csak a kocsinak támaszkodva fordulok felé és egy halvány mosolyt címzek neki. - Nem szar nap volt, egyszerűen ez a pálya a gyengéim közé tartozik. Igen tudom, hogy a magasabb kategóriában is mennem kell itt, és lehet, akkor valahogy jobb barátom lesz a kocsi. - próbálok felelni neki még a kérdések előtt, mert fáradt vagyok. Amint meglátom beugrik, hogy este buliban lennénk hivatalosak, de annyira utálom most az egész felhajtást, hogy nincsen kedvem hozzá. - De mivel ennyire jó fej vagyok, azt hiszem kérdezhetsz is.- kacsintok rá, és már látom, hirtelen mindenkinek megjelentek a kagylók a fülén, hogy kihallgassák a kérdést és a választ, hogy ezer másik módon adják majd le. - Ja és nem utállak, csak ne kérdezz kérlek a nem létező tempómról. - mert ma nem volt, mert egyszerűen otthon hagytam, vagy valajol jól, mélyen eldugtam. - Most jön, hogy te ne utálj, de képtelen vagyok ma a buliba menni, konkrétan, forr az agyvizem és nem hinném, hogy az alkohol a legjobb oltószer rá. - ő tudja milyen vagyok ha dühöngök, de most nem adhatom ki, mert mindenki olyan árgus szemekkel figyel, hogy nem merem. - De azt hiszem a jövő héten lesz valami grillparti ahova jönnek az apádék, anyámékhoz szóval ott ígérem, hogy beszélünk. - nem lerázni akarom, mert Kiki nagyon régi barátom és szeretem ha a közelembe van. Amikor beszélek hozzá már tudom mi lesz a reakciója, szinte érzem, hogy vagy rávesz, hogy menjek én meg mint egy jó kisfiú rá fogok bólintani, vagy csak rám néz, azokkal a cuki szemeivel, amit mindig használ ellenem és elmegyek.
Pontosan tudom, hogy ilyenkor nem lenne tanácsos Arthurt zaklatni, ez a pálya sosem tartozott az erősségei közé és már így is az számára elviselhetőnél jóval több figyelem jut neki az új szerződésnek köszönhetően. Gondolom én már púpnak sem hiányzom a hátára, ez mégsem gátol meg abban, hogy gyors léptekkel felzárkózzak hozzá mielőtt bevágódhatna az autójába és megléphetne előlem. Természetesen a hangom megelőz, ő pedig máris felém fordul, mire persze csak még szélesebb lesz a mosolyom. Be is inthetett volna és leléphetett volna, hiszen tényleg nem volt túl egyszerű napja és tudom, hogy csak a barátságunknak köszönhető, hogy nem így tett. -Nekem nem kell bemutatnod, hogy melyik pálya a kryptonitod, együtt tanultunk meg járni.-vonom meg a vállaimat nevetve. Nem szükséges se magyarázkodnia, se semmi ilyesmi, hiszen nekem sem az a célom, hogy mindenki füle hallatára kellemetlen helyzetbe hozzam. Azt már biztosan megtették jó páran előttem akik el bírták kapni, hogy zaklathassák egy kicsit. -Szupi vagy.-mosolygok egy nagyot és már intek is Isinek aki persze már csapja is fel a kamerát. -Nem a mai napról szeretnék kérdezni, hanem a nyári szünetes tervekről, most hogy fel kell készülnöd arra, hogy jövőre már a nagyokkal fogsz játszani.-még az én hangom is izgatott, hiszen nagyon nagyon örülök neki, hogy végre egy lépéssel közelebb került az igazán nagy álmaihoz. Mielőtt bárminek neki kezdhetnénk közli velem, hogy nem jön a buliba, amitől meglepetten pillázok rá néhány másodpercig mintha el sem hinném igazán amit hallok. Ez nem opció, már megígértem Isinek, hogy megyünk, én pedig csak azért voltam hajlandó erre igent mondani, mert eredetileg Arthur ragaszkodott hozzá, hogy együtt menjünk, mert ha vacak a buli akkor legalább nem egyedül szenvedünk és van kivel meglépni, ha arra lenne szükség. A mutatóujjamat felemelve jelzem Isinek, hogy várjon még a felvétel elindításával. -Nem.-jelentem ki teljesen egyszerűen. -Mármint igen a grillpartin mindenképpen találkozunk, de nem fogod lemondani az utolsó pillanatban a bulit.-nézek rá teljesen lefagyva, de legalább arra tudok figyelni, hogy csendesen beszéljek és akadjak ki túl hangosan. -Nem.. nem.. a-a. Nem hagysz cserben.-már megjelenik egy mosoly az arcomon. -Kérlek. Már megígértem Isinek, hogy megyek, ne hagyj egyedül a sok srác között.-a legszebb mosolyomat veszem elő és a lehető legnagyobb őzike szemekkel pillázok rá, amit körülbelül 8 éves korunk óta használok nála, amikor csak el akarok érni valamit és körülbelül azóta nem is tud nekem nemet mondani. -Szóval, most hogy ezt megbeszéltük.-nevetek meg sem várva a válaszát, hiszen tudom, hogy nyertem. Átveszem Isitől az egyik mikrofont és a kezébe adom mielőtt a kamera felé fordulok. -Szerencsénk van. Arthurt még pont elcsíptük a nyári szünet előtt és csak nekünk beleegyezett abba, hogy elmesélje mik is a tervei az utolsó forma 2-es pihenőjére..-vezetem fel máris az interjút.
Néhány órával később Isivel már éppen megérkezünk a szórakozóhelyre, természetesen átöltözve. -Koktél?-kérdezi Isi megriszálva a vállait mire belekarolok és ketten indulunk meg a bárpult felé. -Hát hogyne.-mosolygok rá és le is ülünk két bárszékre. Kettőnk közül mindig Isi volt a hangosabb így ő intézi is a rendelést, amíg én még egyszer rácsekkolok a nézettségi számokra a mai napról feltöltött videónknál. -Van olyan jó, mint a múltkori?-kérdezi Isi megvonogatva a szemöldökeit. -Igen. Eddig még jobban is szalad.-bólogatok neki miközben a telefonommal fizetek is az italokért. -A nem pasid már itt van?-egyszerre nézünk körbe és nekem meg is akad a tekintetem Arthur közeledő alakján. -Itt van.-bólintok felé biccentve. -Szupi, jó bulit.-persze, hogy már nyomja is az ajkait az arcomnak és int egyet a közeledő barátomnak miközben ő már távozik is a koktéljába kapaszkodva. -Hát eljöttél.-üdvözlöm Arthurt egy gyors puszit adva az arcára. -Mennyire ruzzogsz, hogy ma is elrángattalak?-kérdezem kiváncsian.
"Problem is when I'm with you, I'm an addict And I need some relief, my skin in your teeth Can't see the forest through the trees Got me down on my knees, darlin' please, oh. I lose control.”
Én tényleg nem szeretnék most mást csak visszamenni a hotelbe és nem fogllakozni azzal,jogy mennyi midnki akar tőlem olyanokat kérdezni, ami tuti,hogy csak felbosszant és nem megnyugtat. Tudom, hogy elszartam ma mindent és nem lesz jobb ha még rá is kérdez minden jött ment erre. Kiki megjelenése sem segít, mert a látványa tudom, hogy csak azért tárul szépen lassan egyre közelebb a tekintetemhez, mert kérdezni akar és nem azért, hogy támogasson, mert jó barát. Mert amúgy az, csak neki fontos, hogy tudjon olyan kérdéseket feltenni amivel kielégíti a sok nézője igényeit és kíváncsiságát velünk kapcsolatban.Tudom, hogy ennél még rosszabb lesz és a magánéletünket is a kamerák előtt fogjuk élni, már most olyan dolgok terjengenek rólam, ami tökre érthetetlen, de a siker ezzel jár már. Itt nem egyszerűen vezetni kell hanem vezetni és megmutatni mindenkinek, hogy ki is vagy, mert ez vonzza a nézőket. Röhej! Mielőtt rádobmán a bombátmég megválaszolok egy egészen ésszerű kérdést, amit eddig senki nem tett fel nekem. - Pihenek Kiki, nem csinálok semmi olyat a szünetben, ami a karrieremet lendíti előre, így mindenki megnyugodhat nem kell majd a segembe lenni a hülye kamerákkal, mert én pihenni fogok. Egyedül vagy a barátaimmal, lehet még téged is elviszlek magammal Monacoba, ha nem éppen valahol a világ másik felében leszel. - nevetek rá, majd igen megmondom neki, hogy az este nem igen fog működni, mert képtelen leszek megjelenni és jópofát vágni a mai nap után. Amúgy sem kötelező csak ajánlott a részvétel, hiszen a forma 1-esek is részt vesznek és nagyon könnyen lehet ismerkedni. Bár a kapcsolatépítés még akkor is jó ha fent vagyunk a csúcson, de nem érzem magamban az az Arthurt, aki most jó arc tud lenni. Azonnal kapom is a várt reakciót, amitől egy kicsit ideges leszek, de ahogy mutogat és artikulál egyre jobban engedek fel, és mosolyodom el, na persze tudtam, hogy ez lesz, mélyen legbelül éreztem, hogy előveszi majd ezt a nézést, amit olyan szépen begyakorolt már 22 év alatt, hogy szinte tökéletes és csak azért szinte, mert engem még annyira nem tud megetetni, mint bármelyik másik palit. Ha tudná mennyien odavannak azért a nagyon aranyos mosolyáért, akkor lehet nem vágna állandóan ilyen arcot. De a srácok olyan szinten nyámnyilák még, hogy szerencsére egyik sem merte elhívni, vagy lehet mindig azt hiszik, hogy velem van. Pedig nem. Sosem voltunk együtt és ezt nem győzöm letisztázni mindenki felé, a szüleink jóban vannak és együtt nőttünk fel pont. Itt azért egy kicsit kezd gyanús lenni, hogy rá gondoltak,amikor egy bizonyos csajról faggattak, de akkor tényleg teljesen lényegtelen és alaptalan a kérdésük, na mindegy. Meg sem várja az én reakcióm és máris szinte úgy veszi, hogy meggondoltam magam, amitől csak felhúzott szemöldökkel bámulok rá, és nem tudom leplezni, hogy mennyire átjárt megint az agyamon, amit csak ő tud, mint valami igazán aljas kistesó. Gyorsan vált interjú módba és már annyira nem idegbetegen nézek rá és válaszolok minden kérdésére, bár rövid válaszokat kap, mert fáradt vagyok de megkapja ket és csak ő a mai napon.
…………………
Amikor a sz ágyamba dőlök egyedül, csendben, akkor nem érzem, hogy én menni akarok tovább, nekem nagyon jó itt. Senki nem zargat, pihenhetek és nem fog senki olyanokat kérdezni, ami nem tetszik majd nekem. Már nagyon rám fér a szünet érzem minden testrészemben, hogy elfáradt, még az agyam is. Nagyon nagy erő kell hozzá, hogy elkészüljek és teljes puccban neki induljak a bulinak, és nyilván kések, de nem is nagyon akarok sietni, mert nincsen kedvem itt lenni, csak a barátom miatt vagyok itt. De amint odaérek már jönnek üdvözölni, amitől talán egy kicsit jobb kedvem lesz, így már azért egy kisebb mosollyal indul meg Kikiék felé, és a barátnője, mintha nem akarna velem társalogni tűz el onnan így csak odaintek neki. - Valami baja van velem?- kérdezem köszönve Kikinek közben, majd Isa után nézek. Elég sokat látom Kikivel, de túl sokat nem beszéltünk még. - Nem duzzogok, de fáradt vagyok Kik, semmi kedvem itt lenni és most nagyon érezd magad előnyben részesítve, hogy itt vagyok, mert csak miattad vettem rá magam. - komolyan mondom neki, hogy érezze nagyon is az ő hibájának, ha nem fogom magam jól érezni, de őt ismerve nem lesz ilyenről szó. - De ha már eljöttem akkor innom kell. - veszem el előle a koktélt és húzom le mintha víz lenne, majd az üres poharat lerakva hunyorítok, mert olyan ritkán landol a szervezetemben alkohol, hogy szinte el vagyok szokva tőle. A szünet előnye, hogy nem kell mindig figyelnem mit eszek vagy iszok, de amit most magamba nyomok, azt majd nagy valószínűséggel duplán kell lemozognom, de megéri, így legalább talán észnél maradok, vagy pont hogy nem. - Együnk valamit, mert elvileg van valami nagy asztal tele mindenféle kajával és most jöhet még az édesség is. - nyújtom felé a kezem cseppet sem zavartatva magam, hogy az előbb ittam meg az italát. - Képzeld mindenki azt hiszi te vagy a csajom. - mondom neki nevetve, bár ebben még nem vagyok annyira biztos, de egyedülő az aki olyan sok időt tölt mellettem a versenyek alatt, hogy annak nézhetik. A legutóbbi barátnőmmel nem mutatkoztam a Paddockban és ennek megvolt az oka, de ha megtettem volna sem érdekelt volna senkit, de most persze nagy a felhajtás az újoncok körül, mint én vagyok, és csak ketten vagyunk, így a figyelem nem oszlik annyira meg kettőnk között.
Én azért lehetek itt, mert folyamatosan tartalmat gyártok. A nézettségem jelenti az igazi belépőmet az olyan kapukon, amik igazából zárva lennének előttem, így bármennyire is tudom, hogy Arthur-nak inkább barátként lenne rám szüksége muszáj vagyok még jómagam is próbára tenni a türelmét. A legtöbb amit tehetek érte az az, hogy másokkal ellentétben én tényleg csak érdeklődök és nem egy ügyesen díszített és burkolt kritikával illetem őt. Sosem tennék ilyet az egyik legjobb barátommal. -Ugyanezt mond majd el a kamerába csak bővített mondatokba formálva és egy kicsit őszintébb is lehetne a mosolyod, mintha tényleg örülnél annak, hogy végre pihenhetsz egy kicsit. Meg lehet, hogy jobb ha engem nem említesz a felvétel alatt, már így is elegen kérdőjelezik meg a kapcsolatunk mivoltját, de egyébként én is kiveszek majd egy kis szabadságot, úgyhogy nagyon szívesen utazom hozzád vagy éppen veled.-mindig szerettem vele lenni akkor is amikor éppen nem kötelező jellegű családi programon vagy versenyen voltunk jelen mindketten. Ahogy azonban az idő telt úgy kellett egyre körültekintőbben eljárnunk az ilyen találkozók alkalmával, hiszen mit sem ér ha két frontról erősítjük meg, hogy tényleg csak barátok vagyunk, ha utána 1 héttel később közös strandolós képek kerülnek ki rólunk. Természetesen esélyt sem adok neki arra, hogy kibújjon az esti parti alól, hiszen ha már én bólintottam Isinek, akkor az egész alap felbujtója sem fogja megúszni. Ha minden kötél szakad majd egyszerűen lelépünk korábban, amikor már senkinek sem kellemetlen és akkor mindenki boldog lesz még.. vagy valami olyasmi. Mielőtt még újabb tiltakozásra adná a fejét már belevágok az interjúba, amibe egyébként szintén nem akart belemenni, de tudom, hogy nekem úgysem képes nemet mondani. Sosem tudott és nem ma fogja elkezdeni, még akkor sem ha rossz napja volt. Mindazonáltal igyekszem gyors és könyörületes lenni, hogy ne szenvedtessem túl sokáig. Egyébként is még ezer dolgunk van.
Igazából nekem sem volt túl sok kedvem a bulihoz, de úgy voltam vele, hogy még ott helyben megjöhet a kedvem és még Isi is csodát tehet. Vagy nem. Olyan gyorsan olajra lép, hogy kisebb mértékű csoda, hogy nem lángol mögötte a padló, amint Arthur megérkezik és biztos abban, hogy nem egyedül fogok a bárpultnál ücsörögni. Kérdése azonnal mosolyt csal az arcomra és lopva Isi után pillantok mielőtt újra Arthur-ra emelem a tekintetem. -Dehogy.. semmi baja nincs veled csak tudod. Ő idősebb néhány évvel nálunk, úgyhogy igyekszik olyan pilóták társaságát elcsípni, akik korban jobban passzolnak hozzá.-már gyakorlatilag Arthur-t is lehetne forma 1-es pilótának nevezni, így azzal nem lehet baja, hogy ő igenis a királykategóriás fiúkra hajt. Isi már 27 éves, így ennek fényében keresi a partnereit, valamint velünk ellentétben ő nagyon is szeretne partnert találni magának az éjszakára. -Akkor igazából ezzel már ketten vagyunk. Én sem szerettem volna jönni, de eredetileg te ígértetted meg velem, hogy eljövök, hogy ne egyedül kelljen szenvednek. Kicsit későn akartál kihátrálni.-csak, hogy még véletlenül se tudjon az egészért engem hibáztatni. Felvont szemöldökkel, de egy egyre szélesebb mosollyal figyelem ahogyan elpusztítja a koktélomat és természetesen egyetlen másodpercig sem próbálom még csak megakadályozni sem. -Jó volt?-kérdezem nevetve miközben hunyorgását figyelem. Én sem iszok túl sokat, főleg nem rendszeresen, de ő még annyit sem fogyaszt alkoholból, mint én, úgyhogy nekünk azért majd nem árt észnél lennünk, hiszen ilyen szempontból nem kifejezetten edzett egyikünk szervezete sem. -Ez az! Kirúgunk a hámból.-mosolygok rá miközben a kezébe csúsztatom az enyémet. Az ilyen privát partikon nem kell annyira félni, hogy ki és mit fog beszélni, hiszen innen nem sok információ jut ki. -Mindenki?-meglepetten pislogok miközben az étkező rész felé sétálunk. -Hallottam a pletykákat egyébként. Mármint mostanában extrán sokszor feszegették a kérdést, hogy vajon tényleg csak barátok vagyunk-e.-pedig aztán engem tényleg ritkán próbálnak kifaggatni bármiről, az elmúlt 2-3 hétben rendszeresen toltak mikrofont az arcomba, hogy valami szaftos információt kicsikarjanak belőlem. -Így már értem, hogy miért vagy úgy kiborulva már a sok kamerától.-nem elég, hogy most mindenki egyszerűen mikroszkóp alá vette a sportbeli teljesítményét, hanem még a magánéletét is próbáljak teljesen kicsavarni. Közben magamhoz veszek egy tányért és én habozás nélkül a süteményeket célzom meg, ahol meg is találom a kiszemeltemet egy jó nagy szelet almáspite képében. -Elhívott egy srác randizni. Lehet, hogy igent kellett volna mondanom. Akkor legalább velem nem piszkáltak volna tovább.-ez már viszont kissé késő bánat, hiszen nagyon kedvesen visszautasítottam a randevút.
"Problem is when I'm with you, I'm an addict And I need some relief, my skin in your teeth Can't see the forest through the trees Got me down on my knees, darlin' please, oh. I lose control.”
Ilyenkor egy kicsi utálom, hogy barátok vagyunk, mert pontosan tudja mivel tudja elérni, hogy válaszoljak neki minden kérdésre, amit feltesz, bár a hangsúly és a megfogalmazásom marad egészen egyedi, olyan sajátos, amit meg is jegyez, mire egy gúnyos mosolyt engedek felé és a kamerának előveszem a legszebb msolyom, és próbálom rendezni az arckifejezésem, amire minden kiül, ami legbelül van. Kiadom magamból, hogy mennyire örülök annak, hogy ott tartok ahol, a bemagolt szöveg egy kicsit jobb előadásban, mert neki jobb tartalmat szánok, mint valami más riporternek. Szeretem őt, az egyik legjobb barátom, de amikor ennyire szar kedvem van még vele sem tudok őszintén boldogan kommunikálni, főleg akkor nem ha ezt az egész majd a világhálón landol, de igyekszem, miatta. Próbálom lemondani a bulit, de nem engedi, és belemegyek, hogy menjek, pedig nagyon nincs kedvem hozzá, még az öltözködés az elkészülés is nagyon nehezen megy ,de csak megérkezem egyszer, teljes puccban minden hangulatomat átkonvertálva valami jobbá, hogy ne legyek annyira szar arcú egy ilyen boldog és hangulatos bulin. Rögtön észreveszem Kik vigyorgó fejét és oda is megyek hozzá, mire a létszám megfogyatkozik, mert Isa olyan léptekkel távozik, mintha valami taszító spray lenne rajtam. - Értem a nagyobb vadakra játszik.- bólogatok nevetve, mert egyértelműen olyanokkal akar akkor lenni, akik nem olyan kis szar csapatba tolják, mint én, ja de, pontosan az én kategóriából kutakodik, de az átlag korosztály már egyre inkább csökken, lévén, hogy minden rookie már elég fiatalon kerül f1-es kocsiba, így egyre nehezebb az idősebb korosztálynak itt párra lelni, de igyekezni lehet ez az ő dolga. Olyan gyorsan és reflexből öntöm magamba az italát, hogy még csak meg sem köszönöm, de a kérdésre bólogatok, még mindig emésztve, hogy mennyire rohadt erős tud lenni egy sima koktél is nekem. Nagyon el vagyok szokva az alkoholtól, ugyan tiltva nincs, de nem sok okom szokott lenni inni, mert akkor is inkább edzek, de most ideje egy kicsit leereszteni, mert minden sínen van. Itt kell kiereszteni és nem görcsölni, ehhez kell a pia és Kiki na meg kaja, sok kaja, ha már nyomhatom magamba az édességet is. Megfogom a kezét és úgy indulunk el az asztalokig, amikor mesélem neki, hogy a legújabb partnerem az újságok szerint ő, mivel szingli vagyok elég sok csajjal hoznak össze, mikor kivel, de már kezdem megszokni és nem akadok fenn rajta, csak néha a kitalált csajaimmal is közlöm a szitut, mert mi mindig utólag tudjuk meg, hogy mi amúgy járunk vagy mi. - Aki olvas néha cikkeket az tuti, és igen ez most valamiért sokkal jobban fel van kapva, de már kezdtem megszokni. Már vártam mikor lesz valami valóságalapja is, mert téged legalább szeretlek, és tényleg van valami kapcsolatunk, de a legtöbb csajnak a nevét sem tudom, akivel elvileg lekapnak.- nevetek fel, még talán ez a felállás a legjobb, mert hozzá tényleg sok minden fűződik, nem csak egy rajongói kép egy csinosabb lánnyal. Bár azt hozzá kell tenni, hogy köztünk soha nem volt semmi, pedig ezer éve ismerjük egymást, együtt nőttünk fel, de még csak fel sem lángolt köztünk semmi, ami tök jó, mert sosem agyalta túl egyikünk sem és másoknak sem kellene, de most viszont sokkal könnyebben tudjuk kezelni, ha egymással hoznak össze, mert csak nevetünk rajta. - Ugye milyen idegesítő?- kérdezem miközben a tányérra nézve látom, hogy még olyan sütik is lanolnak rajta, amiket nem is szeretek. A kezem csak akkor áll meg egy kicsit hirtelen, amikor meséli, hogy randira hívták. Tudom, hogy ez tök jó dolog, de mégis egy kicsit úgy érzem, hogy nem az. - Az jobban zavart volna ha látom, hogy mással randizok minden tájékoztatás nélkül, tök gáz lett volna interjút adni úgy, hogy közben a csajom mással enyeleg nem? - kérdezem felhúzva a szemöldököm és a szabad kezemmel elveszek egy pezsgőt az asztal közepéről és olyan gyorsan öntöm magamba megint, mintha víz lenne. A bubiknak hála ez tuti hamar ki fog ütni de ideig óráig, így biztosra megyek és még magamhoz veszek egy másikat is majd elindulok egy asztalt keresni, ahol le tudunk ülni, le is ülök, hogy közben tömjem magamba a sütiket. - Szóval milyen pasi hívott el randizni mesélj csak? - kérdezem tele szájjal, nem vagyok az a barát, akinek a pasi ügyiről fecseghet általában, de azért néha kénytelen vagyok meghallgatni és most amúgy érdekel. - Csak, hogy tudjam kit kell kiütni a nyeregből. - viccelek vele, mert még mindig nem a baráti pozícióra hajtok az életében, annál sokkal jobb helyet foglalok el.
-Jajj, édes, ne vedd magadra. Inkább örül neki. Isa. Hát ő.. szerintem egyébként sem kifejezetten a Te világod.-bocsánatkérően mosolygok rá, hogy tényleg ne vegye sértésnek a dolgot. Isa egyébként is teljes mértékig a fejébe vette, hogy Arthur és köztem van valami, mert véleménye szerint bizsereg közöttünk a levegő. Én ezt sosem vettem észre, szóval lehet itt lesz az ideje az én kedves kolléganőmet/kísérőmet/barátnőmet elkísérnem majd egy kivizsgálásra mert olyan dolgokat lát, amik nem léteznek. Igazából megértem, hogy gyorsabban tünteti el az italomat, mintha a sivatagba öntöttem volna ki. Mostanság komolyan megnőtt a nyomás a vállain, így tényleg szüksége lehet egy estére amikor semmivel sem foglalkozik. Majd én vigyázok rá, bár félő, hogy ha belejön az ivásba, akkor nem hagy majd esélyt arra, hogy én józan maradjak. Csak az ökör iszik magában ugye.. Kézen fogva mozdulunk tovább az ételek irányába közben pedig egyre hevesebben ecseteli, hogy a lapok szerint már én vagyok az aktuális partnere. -Hmm. Hát ez egyszerűen fantasztikusan hangzik.-nevetve pillantok rá.-Szólj, ha szeretnél egy kis nyugalmat és megosztom, hogy együtt vagyunk. Akkor lehet, hogy egy kicsit leakadnak rólad meg erről az egész témáról. És nagyon cuki vagy én is szeretlek.-vigyorgok rá végigsimítva a vállát miközben elsétálok a háta mögött, hogy az asztal végéről elvehessek egy villát. Nekünk mindig teljes mértékig magától értetődő volt, hogy egymás mellett vagyunk. A pályán és azon kívül is, hiszen a családjaink rengeteg időt töltenek együtt. Legyen szó nyaralásról, családi rendezvényekről, szülinapokról vagy éppen csak egy vasárnapi kerti partyról mi ezeket mindig együtt éltük meg. Lehet, hogy szíven kellene ütnie, hogy ezt a média mindenáron szeretné megcincálni, de igazából tudom milyenek. Hajtanak a nézettségre, a kattintásokra, a kedvelésekre és a megosztásokra. Ez az egész inkább az emberek érdeklődési körét jellemzi, hiszen pontosan azt nyújtják, ami az embereket megmozgatja. Botrány és románc. -Jó, te mondjuk már extrán érzékeny kezdesz lenni erre.-türelmesen pillantok rá miközben ott helyben már eszek is néhány falatot a választott süteményemből megvárva amíg ő is kiválasztja a szívének és szájízének tetsző darabokat- Ahogy lefagy a mozdulatban kérdőn pillantok rá, mert nem is értem, hogy mi a baja hirtelen. -Nem is vagyok a csajod.. de valóban okozott volna néhány kellemetlen pillanatot. No nem mintha enélkül ne tudnának piszkálni gyakorlatilag folyamatosan.-a vállaimat megvonva méregetem, hogy végre rájöjjek melyik része borította ki igazán a dolognak. Hozzá hasonlóan én is magamhoz veszek egy pohár pezsgőt, de én meghagyom az étkezéshez inkább. Követem őt az egyik asztalhoz ahova leülünk és végre neki is láthatok a desszert elfogyasztásának. -IndyCar pilóta. A múltkor ugye ott forgattam és kifejezetten közlékeny hangulatában volt a fiatalember. Sok használható anyagom nem lett, de van egy 5 perces videóm arról ahogyan csapja nekem a szelet. Egyébként helyes is.-igazából végső soron nem is tudom miért mondtam neki nemet. Talán csak nem akartam ezzel is még leterhelni magam a suli és a munka kötelezettségei mellett. Egyébként is az IndyCar az ahol a legkevesebbet vagyok jelen szóval velük töltöm a legkevesebb időt. -HA HA. Nagyon vicces vagy.-pillantok rá miután megforgattam a szemeimet. -Hogy vagy egyébként? Ma extrán sokat csesztettek azt tudom.-iszok egy picit a pezsgőmből és amíg most ő lesz soron a beszéddel nekem lesz időm enni is.
"Problem is when I'm with you, I'm an addict And I need some relief, my skin in your teeth Can't see the forest through the trees Got me down on my knees, darlin' please, oh. I lose control.”
A hely pont nicnsen fullon, olyan kelelemes mégis inkább kereske egy biztos pontot, aki most Kiki és nem vegyülök, majd ráérünk pár pohár ital után. Rögtön kezdem is Kiki italával, amit olyan természetesen nyomok e, mintha víz lenne, de hamarabb fog beütni, mint másnak a rumaromás sütik. el vagyok szokva tőle, az egészséges étkezés és a zéró tolerancia átka, de ma senki nem fogja számon kérni mit miért csináltam, szóval kihasználom. Nem akadok fenn sokáig azon, hogy Isa olyan hamar lépett le, mintha csak a látványomtól futna, csak megvonom a vállam és megpróbálok nem tudomást venni arról, hogy elsuhant. - Jól hangzik vagy sem, ezt ti riporterek csináljátok velük. - mutatok rá kedvesen, mert ha ő faggat az annyira nem hat meg, mert ő normális színben tár a világ elé, és nem kamu infókon keresztül, neki könnyű, mert nála jobban senki nem ismer, bár van amit még így sem fecseghet ki és ezt tiszteletben tartja. Nehéz lehetett neki, amikor megtudta, hogy szerződést fogok kötni a McLarennel, közel 2 hónapig kellett titkolnia, mert én nem tudtam előtte, de ő meg nem adhatta tovább senkinek. - Megvagyok, inkább te viríts mellettem, mint bárki más, ha pasid lesz majd magyarázkodhatsz neki, de addigra talán nem ezzel fognak foglalkozni velem kapcsolatban. - nem tudom mikor jön el az a pont, hogy egyszer mi le tudunk telepedni valaki mellett hosszútávon, a folytonos menetelés egyik országból a másikba, egyik kontinensről a másikra, olyan kevés ember viseli el, hogy szinte lehetetlen küldetés, de ami késik nem múlik szokták mondani. - Nem nem vagyok érzékeny, csak zavar na. - nevetem el magam, mert érzem, hogy szinte gyenge lelkűnek nevez egészen szép csomagolásban, ami lehet, most igaz is rám, de hangosan bevallani egészen biztosan nem fogom, még neki sem. Persze meglep, hogy randira hívták, az, hogy nemet mondott megnyugtat, de nem tudom miért tör fel ez olyan nyilvánvalóan bennem, tuti az a koktél borítja meg az agyam, más magyarázat aligha van, szerezni kell még, hogy helyre is rakja de gyorsan. - De lehetnél, vagyis most is az vagy sokak szemében. - kacsintok rá, hogy teljesen eltitkoljam a korábbi rövidke zavarom, amit tuti észrevett, mivel néha jobban kiismer és hamarabb, mint én magamat. A kezembe veszek egy pezsgőt, inkább magamba töltöm, mit magammal viszem, mert a párja azonnal a kezemben is landol, amint elindulok vissza és én hülye még bele is kérdezek abba, ami korábban annyira felzaklatta a lelkem, ha csak egy pillanatra is. - Jól tetted, hogy nemet mondtál neki. - szakad ki belőlem, majd inkább elkezdem tömni az arcomba a kaját, mintha tök természetes véleménynyilvánítás lenne az egész. - Mármint ha képes egy interjú alatt beégetni saját magát, ahogy próbál összeszedni, akkor tuti találsz nála jobbat is. - tökéletes magyarázatnak tűnik, pacsi Arthur. A kezembe veszem a poharat megint és a felét kiiszom. - Most miért? Ha egy hülye kerül melléd nem fogom hagyni, hogy megrontsa az én legjobb barátomat. - nézek rá határozottan és a vállánál átölelve húzom magamhoz. A kérdése után elengedem, mert most azt hiszem beszélgetni akar, olyan komoly dolgokról, vagyis úgy érzem. - Hát Kiki elbasztam a mai napot, dühös vagyok saját magamra, mert tudtam volna jobbat, csak annyira elveszi a figyelmemet a felesleges felhajtás, amit holnaptól jobban akarok kezelni. A mai nap nem volt jó, így valahogy el kell határoznom magam, hogy jobban teljesítsek a pályán kívül is, mert nem csak odabent kell varázslónak lenni. - felállok, mert a kedvemet egy kicsit lejjebb vitte az egész visszagondolás a mai szarokra. - Hozok még italt, ha már megittam a tied.. - kiveszem a kezéből a pezsgőt is, mert nem keverünk annyi mindent, bár már lehet mindegy. A kezemben két nagy pohár abból, amit az előbb ivott, a pincér srác emlékezett rá, hát persze, azok a barna szemek elég igézőek és amikor rámosolyog valakire, tudi beleég az emlékezetébe.
-Hé! Ezt az általánosítást kikérem magamnak.-Nevetve lököm meg egy kicsit a vállát, hiszen pontosan tudom, hogy csak viccel. Véleményem szerint egyértelműen feloszthatóak a riporterek. Vannak azok, akik tényleg a sportolói oldalt igyekeznek feltárni és megmutatni a világnak, hogy mélyebb ismereteket szerezhessenek az emberek a technikai oldalról és a pilóták teljesítményéről. A másik oldal egyértelműen a bulvár részt próbálja feszegetni, hiszen azt azért el kell ismerni, hogy ez is mozgatja a közönség fantáziáját akármennyire is etikátlan így turkálni az életükben. -Ahhoz kellene egy pasi, aki bírja velem a tempót egyébként meg te is tudod, hogy sosem adják fel.-Véleményem szerint az a személy még nem született meg, vagy nem talált meg. Nem tudom. Igazából nem kifejezetten mozgat az, hogy szerezzek magamnak egy párkapcsolatot. Egyszerűen az én életemben más a prioritás. -Megértem. Lehet, hogy le kellene ülnünk valamikor és gyakorolni. Én átmegyek vérszívó riporterbe te pedig begyakorolhatnál néhány választ, amivel ki tudsz térni a konkrét válaszadás elől és közben mégsem tűnsz majd bunkónak a kamerák előtt. Majd összeírok egy pár lehetőséget.-Ajánlom fel neki. Így talán ő is felkészültebben mehet majd neki a következő évnek és végre tényleg élvezhetné a hasznát annak, hogy ilyen szoros kapcsolatot ápolunk. Biztos vagyok benne, hogy a McLaren is tisztességesen kezelésbe fogja majd venni, de lehet, hogy tőlem szívesebben fogad el néhány tanácsot, így az ő közös munkájukat is megkönnyíthetem majd ezzel. -Lehetnék?-Nézek rá teljes meglepettséggel az arcomon.-Lehetnék ha nem a legjobb barátod lennék.-Nevetek fel végül, de közben persze nem tudom nem észrevenni, hogy ez az egész téma, mintha egy kis zavart okozott volna a fejében. Hogy miért? Az egy remek kérdés, de nem akarom még ennél is jobban kibillenteni az egyébként sem stabil lelki egyensúlyából. Egyébként sem vagyok benne, hogy nem vagyunk egyszerűen csak fáradtan mindketten és emiatt jött ki ennyire furán ez az egész. Ez a teória pedig gyakorlatilag bizonyosságot is nyer bennem, amikor tovább érdeklődik. Ezek szerint mégsem zavarja a dolog? -Jó hát, de szegény mégis mikor próbálta volna meg? Amikor a pályán van? Vagy amikor mást faggatok?-Kérdezek vissza vigyorogva két falat sütemény között. Nem olyan könnyű engem csak úgy elkapni valahol, hiszen a legtöbb esetben szaladok A-ból B-be, hogy mindenkihez odaérjek, ne maradjak le semmiről. A legtöbb helyszín pedig nem olyan könnyen átjárható, szóval szó szerint sokszor egyszerűen csak elsuhanni látnak. -Jajj egyelek meg, hogy ilyen kis védelmező vagy velem még mindig. Ez aranyos tőled, de tudod, hogy hülyékkel úgysem állok le.-A vállára billentem néhány másodpercre a fejemet amíg magához ölel. Csendesen hallgatom miközben be is fejezem végre az evést. -Jó de..-Be sem tudom fejezni, hiszen már ott sincs, mert elment az italokért. Amikor visszajön átveszem tőle az egyik poharat. -Köszönöm... DE... Te lassíts le egy kicsit, mert ha így folytatod egy fél óra múlva, amikor ez a sok alkohol felszívódik fejre fogsz állni és ugyan jó formában vagyok, de nem annyira, hogy a hátamon cipeljelek fel a szobádba.-Ilyen szempontból alattomos dög az ivászat, hiszen nincs ott egyből az eredmény. -Egyébként meg. Eressz le egy kicsit! Élvezd! Olyan sok fantasztikus dolog történik körülötted, hogy észre sem veszed, mert stresszelsz. Nézd meg a többiek milyen nyilatkozatokat adnak, mennyire lazán adják elő az egészet. Tudod mit? Lehet beszélned kellene a srácokkal. Tök jót tenne neked. Tudnának adni néhány tanácsot, biztos szívesen segítenek.-Magyarázom neki miközben belekortyolok a koktélomba.
"Problem is when I'm with you, I'm an addict And I need some relief, my skin in your teeth Can't see the forest through the trees Got me down on my knees, darlin' please, oh. I lose control.”
Áttalánosítok, de direkt, hogy egy kicsit érezze mennyire nehéz most nekem, még ha nevetve engedem is elmagam most vele. De az azért van, mert vele nem az vagyok, aki a kamerák előtt, hanem egy sokkal könnyebb ember, akit még sokan kedvelnek is, mert nem karótnyelt. - Jogos, de majd mutasd be mielőtt befogadod teljesen, mert azért felvilágosítom milyen amikor Kiki González a maga kis fecsegő, hebrencs habitusával valakit el akar varázsolni. - meg is teszi, ezzel kapcsoaltabn kétségem sincsen, mert ő az, aki három másodperc alatt tud levenni bárkit a lábáról, mert könnyen kommunikál bárkivel és nem esik nehezére, hogy kinyissa a száját és mosolyogjon, még akkor is, amkor nem kellene neki, mert olyan szar a helyzet. Szeretem, mert ő annyira nyitott a világ felé, kicsit az én ellentétem, bár képes arra, hogy engem is nyitásra bírjon. - Lehet nem lenne rossz ötlet ez a kis összeülés, de most mi lenne ha nem azon agyalnánk, hogy mivel tudnék jobb lenni abban, amiben most szar vagyok és frusztrál? - nem akarok erre gondolni most ez az este arra van, hogy kikapcsoljunk és ne gondoljunk semmire, csak a szünetre és az előttünk álló pihenésre, ami nem fog sokáig tartani, de annál jobb lesz. Nem lehetek zavarban nem adhatom jelét annak, amit még én sem tudok mi, pedig ő minden rezdülésemből észreveszi, ha van valami amit el akarok titkolni előle. - Jobban is jársz ezzel a titulussal, sokkal nagyobb szükségem van egy barátra, mint egy barátnőre. - már anyám is kérdezte anno, hogy mi van köztünk, mert olyan közvetlen a kapcsolatunk és ez a jó benne és kényelmes is számomra. Nincs olyan, amit ő ne tudna rólam és szerintem ő is majdnem mindent elmond nekem, amikor éppen olyan hangulatban vagyok. Velem neki nehezebb, én mindig is nagyon makacs voltam és megvolt a magam gondja, és akkor csak az volta fókuszban de mindezek ellenére, ő töretlenül kitartott mellettem, és ezt ami köztünk van nem kelleverni azzal, amit mások gondolnak, mert az is egy izgalom hogy csak mi tudjuk mi ez, mert senkinek semmi köze hozzá. - Ha nagyon akart volna valamit megoldja, csak egy újabb lúzer volt, aki meg akart kapni. Lesz majd jobb is. - valóban? De ki, amikor bárkiről mesél mindegyikről megvan a véleményem, MINDIG. Nem is emlékszem olyanra, aki rögtön szimpatikus lett volna, akivel szimpatikusak voltak egymásnak, de nekem nem jött be a másik fél. Még jó, hogy ilyenekben nem hallgat rám, csak egy hisztis testvér vagyok, aki nem szereti ha a figyelem más felé irányul, de mázlija van, mert csak vele vagyok ilyen, ja nem akkor lehet még sincs az neki. - Emlékszel arra a napra, olyan nagyjából 20 évvel ezelőttre? Na akkor már elrontottad ezt a kijelentést. - mutatok magamra büszkén, mert ez szeretek lenni, aki most vagyok, amikor simán beoltom magam előtte és nem zavar ki mit lát amikor ránk néz, még az sem ha közben három telefonnal vakuznak felénk mert az asztalnál ülve vele, megint csak gyerekek vagyunk, akik jól érzik magukat valami hülye bulin. Talán kicsit több alkohollal, és nagyobb stresszel az életünkben, de ez most mind nem is számít. - Még szép, hogy megvédelek, mert utána ha megbánt, akkor én fogom látni, hogy kivagy, és nem szeretem amikor szomorkodsz egy hülye miatt. - mondjuk inkább a barátnőjének mesélné el a pasi sztoriait, ezért is volt fura, hogy most ennyire közvetlenül rákérdeztem. Pontosan tudom mire van szükségem, meg talán neki is, de egyedül nem iszok, így neki is. Minden válasz megvárása nélkül pattanok fel és mire visszaérek már két tele pohár van a kezemben és úgy ülök vissza mellé. Már kicsit fejembe szállt a sok buborék a pezsgőből, mert nekem olyan, mintha egy csecsemőnek adnának italt, olyannyira bírom, de most az egyszer szabad, és nem vagyok egyedül. - Akkor vigyél a tiedbe. - mondom neki azonnal rávágva nevetve, na basszus már itt is van az a fejbeverés az italtól. - Kiki! Nem akarok senkivel sem beszélni főleg nem a munkáról, leeresztek, de akkor legyen egy alkunk, nincs munka a hétvégén, vagy legalább ma és holnap, ameddig ki nem józanodok. Gyere le a szintemre, és ha legalább a fele koktél elfogyott, akkor a táncparketen várlak. De nézni foglak, hogy fogy e, mert anélkül nem is nézek rád. - nyomok egy puszit az arcára és szépen lassan kortyolok bele a koktélba, majd otthagyva őt indulok el a tömeg felé. Felé fordulok és tolatva lépek párat figyelve, hogy mi lesz a következő lépése. Nagy szükségem van a leeresztésre, amit ő kért tőlem, de egyedül nem fog menni, másban meg nem bízok meg annyira, mint benne.
-Nekem a csacsogásomban van a varázserőm.-A vállaimat megvonva villantok rá egy bájos mosolyt. Sokakat kiborítok azzal, hogy egyébként mennyit vagyok képes locsogni mindenről, de vannak olyanok akiket pontosan ez nyugtat meg, hiszen egyedül is képes vagyok sokszor elvinni egy egész beszélgetést a hátamon és ez a zárkózottabb emberek számára komoly segítség lehet. Sokszor egyébként még Arthurral is olyan, mintha magamban beszélnék, mert ha éppen nincsen kedve, akkor is legalább meghallgat, még akkor is ha nem figyel olykor-olykor. -Jó, jó. Békén hagylak.. egyelőre.-Kacagok egyet a fejemet megingatva. Hiába. Még ilyenkor is nehezen állítom meg az agyamat annak ellenére, hogy olyan sok mindenre koncentrálhatnék a jelenben. Mindig nehéz volt elcsitítani a gondolataimat, de kellő odafigyeléssel egyébként képes vagyok magamat a pillanatban tartani. A következő téma mintha még rosszabbul érintené, pedig egyébként ő kérdezett bele a randi témakörbe, ahonnan az Isten se tudja hogyan kötöttünk ki annál, hogy gyakorlatilag elismételjük egymásnak, hogy IGEN még mindig barátok vagyunk és IGEN ez így van jól. -Éppen ahogy nekem. Milyen furcsa egyébként, nem? Mindketten teljesen meg vagyunk elégedve azzal ami közöttünk van és közben mindenki más azzal jön, hogy több kellene legyen. Holott. Basszus egy párkapcsolat annyival törékenyebb és kényesebb. Mégis mindenki malmozva ül, hogy na na? Mikor törik meg valamelyikünk?-Mintha mindenki azt akarná rajtunk kívül, hogy egy ismeretlen terepre tévedjünk, ami igenis megégethetne bennünket és egyszerűen tönkre tehetne mindent, amit Jézus... évszámot nem is tudok mondani, hiszen gyakorlatilag az egész életünket együtt éltük le.. na mindegy. Szóval az első pillanatoktól építgettünk. -Olyan rohadt kritikus vagy mindig az érdeklődőimmel szemben.-A fejemet ingatva nevetek egy picit. Én ilyen szempontból sokkal rugalmasabb voltam. Amikor éppen érdeklődött egy lány iránt én mindig megadtam neki a lehetőséget, bár ez visszavezethető megint a kettőnk alapvető személyiségbeli különbségeihez. Én alapvetően jót feltételezek amíg nem kapok okot az ellenkezőjére. Ő pedig ennek a fordítottja. Mindenkiről rosszat gondol, amíg nem győzik meg. Mint a tűz és a víz. -Jó, de az más. Te a kedvenc hülyém vagy.-Nevetek fel miközben jóformán fel sem tűnik hány kép készül rólunk.. megint. -Azért nem szoktam olyan sokáig szomorkodni.. ne is mondj semmit. Igen emlékszem a legutóbbira.-A szemeimet forgatva fojtom is bele a szót mielőtt ezt lereagálhatná. Az utolsó kalandozásomnak igen csúfos vége lett és Arthur volt az aki két hétig kuckózott velem a téli szünetben fagyit zabálva vagy éppen forrócsokit kortyolgatva, mikor épp mit kívánt az agyam és szinte az egész Netflix kínálatot kivégeztük mire újra vállalható állapotba került a lelkem. Az alkohol a mi hétköznapjainknak kicsit sem a része, hiszen őt aktívan ellenőrzik én pedig imádok vigyázni a teljes belső tisztaságomra, így mellőzöm amikor csak lehet. Persze néha nekem is lazítanom kell, de most tényleg nem vagyok benne biztos, hogy mindkettőnknek szét kellene csúsznia... de hát egyszer élünk nem? Ahogy leül mellém koccintok vele. -Lehet az lesz a vége.-Kuncogok egyet mielőtt az italomba kortyolok. -Oké legyen. Bár még nem tudom ezt hogy kell csinálni... de igyekszem majd.-Kicsit még bele is pirulok amikor kapok egy puszit és hirtelen elillan mellőlem. Egyre szélesebb a mosolyom ahogyan követem a tekintetemmel. Hát. Akkor ma egyikünk sem lesz felelősségteljes felnőtt. A szemeimet összeszorítva húzom le az italt, aminek csak a végén érzem meg az alkohol kesernyés ízét. Jobb lett volna alaposabban felkevernem, de már mindegy. A poharat az asztalra helyezve indulok Arthur után és a harmadik lépésnél érzem meg, hogy hát igen.. én már becsíptem és az éppen lehajszolt koktél ezen nagyon... NAGYON.. sokat fog rontani. A zene hangos, az emberek sokan vannak és akármennyire is imádok tömegben lenni gyakorlatilag automatikus keresem Arthur közelségét a nyaka köré vezetve a karjaimat. -Ne veszíts szem elől, mert elkeveredek.-Nevetek a fejemet hátravetve miközben már mozdulok is a zene ütemére.
"Problem is when I'm with you, I'm an addict And I need some relief, my skin in your teeth Can't see the forest through the trees Got me down on my knees, darlin' please, oh. I lose control.”
Ma talán nem vágyok másra csak arra, hogy ne beszéljünk arról mennyire rossz vagyok valamiben. Túlságosan sokat foglalkozok ezekkel, mindig igyekszem javítani magamon, de nem annyira sikerül sok mindenben tudom mennyire rossz a hozzáállásom, amiben Kiki tudna segíteni és fog is, de nem ma. Ma azt akaorm, hogy szórakozzzunk együtt, végre, mert kevés időnk van mindenre, főleg arra, hogy kikapcsoljuk az agyunkat, és ne a munka legyen a fő téma. Akarom ezt egy majdnem hogy munka partinak nevezhető buliban. - Tudom, hogy ideig óráig fog ez nálad tartani, de azt hiszem akkor leitatlak, akkor hátha elfelejted. - húzom el a szám az ötletre, ami már most rossznak tűnik, de érezve az első koktél enyhe hatását nem vagyok benne biztos, hogy én leszek az aki majd leitatja, mert a mi alkohol fogyasztásunk a nullával egyenlőre úgy átlagban, így hamar kiüt bármennyi minket, a táposok. Valójában már elég sokan zaklattak emiatt a dolog miatt, nem csak engem őt is, de nem tudom mire jó ez. Persze van bennem egy kis kétely, mindig is volt, hogy mi lenne ha, de ezek csak más szavai az én fejembe, más gondolatai amik megfordulnak bennem is mert annyit hallom őket, legalábbis ezzel nyugtatom magam. A szavaira, megállapítására csak sután bólintok, és nyelek egy nagyot. Ez a téma nem a legjobbkor jött fel, még akkor sem ha én hoztam világra most. Jobb is vagy inkább jó elterelés, hogy elkezdünk arról beszélni, aki sosem lesz elég jó Kiki számára, nem egy személy inkább egy férfitípus, aki mindig megkörnyékezi és vagy annyira szerencsétlen, hogy nem jut el hozzá, vagy elég baro ahhoz, hogy megbántja. Persze nem nézem jó szemmel, a legjobb barátja vagyok, védeném a széltől is, és igen csak ez az oka, nem más, még ha néha más is fejemben lubickol, gyorsan pöckölöm onnan ki, mert a barátságunk örök, de a kapcsolat nem és ez az ő kapcsolatai, meg néha az enyéim, a legjobb bizonyítékok. - Mert olyan rohadt szarul tudsz választani. - vonom meg a vállam lazán, mert ez nem mindig az én hibám, hogy borzalmasak a srácok, akikkel kezdeni akar valamit. - Tudod, hogy rengeteg barátom van, aki oda lenne érted, normálisak is, nagyjából, de mindig valahogy megtalálod azokat, akik nem is becsülnek meg. - a lányok a rosszfiúkat szeretik ezt értem, de azért egy olyan értékes lány, mint Kiki ne adja már ennyire le, még akkor sem ha amúgy jó srácok lennének, akikkel kezd, csak nem a csajokkal. - Igen és ezt a pozíciót nem akarnám átadni, szóval figyelj oda erre jó? - mutatok felé szigorúnak vélve magam, de elég mókásan festhetek. Nem akarok arról beszélni, amikor láttam őt kiborulva egy pasi miatt. Képes lettem volna megkeresni, de nem engedtem csak elbeszélgettem volna vele, egy boxkesztyű társaságában, ami csak rajtam van, ő meg védtelenül kapta volna a szavakat, persze mást nem. De nem hagyta helyette vele voltam, ami talán jobb döntés is volt, mellette lehettem, amikor kikészült ismét egy barom miatt. A ma este úgy csúszik az alkohol, mint máskor a víz, persze a fejreállás szélig tervezek inni, mert ma lehet és utána tesztelünk, keményen, és nincsen ivás, mint általában sosem. nem tudom mi lesz ennek az estének a vége, tényleg nem, de nem akarok agyalni rajta, most nem érdekel a következménye, majd azzal foglalkozok holnap. Hirtelen, ebből kifolyólag, hogy hirtelen semmi nem érdekel, vágom rá, hogy megfelel az ő ágya is, amit kuncogva fogad, de én egy kicsit másképp értettem, mint egy barátnak lehetne, de nem reagálja úgy le, így el is engedek egy pillanatra. Az ital gyorsan bennem landol és én pár szó után el is indulok a parkett felé, invitálva magam után egyetlen egy kikötéssel. Igya meg az elvileg méreg erős italt, addig nem akarom mellett látni. Belevetem magam a tömegbe, pár ismerős arc integet lelkesen és vissszaintek, de nem érdekel igazából egyik sem. A lányok szépek, rohadtul kellene már egy ferde este a testemnek, de nem engedek egyik csábításnak sem, mindegy milyen kivágott a ruha, mert egyetlen egy szempár érdekel csak ma és ezért hülyenék is érzem magam. Még azt látom, hogy a poharat a szájához emeli, de elém jön egy kisebb táncoló tömeg és elvesztem, de bízom benne, hogy utánam jön. nemsokára már érzem is az érintését magamon, amire libabőrös leszek, és vigyorogva fordulok felé. Kezemet a derekára csúsztatom és közel hajolok hozzá. - Mikor vesztettelek én valaha el Kiki? - kérdezem felhúzott szemöldökkel és magamhoz húzom és vele mozgok a zenére. Nem vagyok jó táncos, közel sem, de a zene magával ránt és az ital, az már rendesen dolgozik bennem, Kissé bizonytalanok a lépéseim, de nem vagyok hajlandó elengedni, nem csak azért mert félek, hogy elveszne, mert nem tudna, hanem mert nem akarom, hogy eltávolodjon tőlem. Tényleg túl sok az ital és túlságosan sok minden volt a fejemben, ami szinte egyszerre távozik és minden olyan üresnek hat most. - Szerinted igazuk lehet? - állok meg egy pillanatra és rápillantok. - Azoknak, akik szerinte ez több lehet. - minden gondolkodás nélkül szegezem neki a kérdésem, miközben nem engedem el. Buta kérdés, de a fejem nem engedi el, és fel kell tennem, tudnom kell ő mit gondol erről. - Ne úgy válaszolj, mint aki nem akarja elbaszni ezt, hanem úgy, mint egy reális másik fél, mert én nem tudom. - mintha tőle várnék választ, pedig ugyanabban a helyzetben van mint én pontosan ugyanabban.
-Leitatsz?-Magasabbra szöknek a szemöldökeim miközben hitetlenkedve mosolygok rá. -Az a mi átlag fogyasztásunkkal számolva lassan meg is történik.-Nevetek fel végül megingatva a fejemet. Én talán egy gondolattal gyakrabban iszok, mint Arthur, ennek ellenére olyankor sem fogyasztok annyit, hogy akár csak megüssön a dolog, éppen csak elszürcsölök egy-egy koktélt miközben a csajokkal csacsogunk, így ha most tényleg ilyen tervei lennének. Hát még csak meg sem kellene különösebben erőltetnie magát. Talán tényleg ez a megfelelő alkalom, hogy legalább egyetlen estére megszabaduljunk minden tehertől, amit egyébként a hétköznapokban magunkon cipelünk. Nekem lassan itt lesz megint az iskola a nyakamon, ami megint minden időmet ki fogja tölteni a munka mellett és most azon sem akarok agyalni, hogy hogyan fogom összeegyeztetni az utazásokat. Na tessék már megint ezen gondolkozom. Annak ellenére, hogy az élet egyéb területeim milyen fantasztikusan tudom szervezni az életemet valahogy szerelem terén sosem voltam túl szerencsés minden igyekezetem ellenére, amin persze nem segít az sem, hogy Arthur időszakosan ezt szereti ezt az orrom alá dörgölni, na meg persze azt is, hogy milyen borzasztóan tudom megszűrni, hogy végül kit engedek közel magamhoz. Ez van. Nem lehet én sem ügyes és tökéletes mindenben, pedig én aztán tényleg próbálkozom. -Na hát akkor hajrá. Hozhatod sorban azt a sok normális srácot, hogy választhassak közülük.-Nevetve pillantok rá majd meg is rázom egy kicsit a fejemet. -Csak vicceltem. Kicsit sem fog beleférni a romantika az életembe szeptembertől.-Teszem hozzá végül mielőtt még komolyan venné amit mondtam. Majd talán tudok ilyesmire időt szakítani, ha legalább az iskolás éveket végre magam mögött hagytam. -Nekem te ne mutogass!-Vigyorgok rá elhessegetve az ujját, amivel olyan bőszen fenyegetőzik. A legutóbbi csalódásomat már nem is kommentálja, amiért egyébként kifejezetten hálás vagyok, hiszen kicsit sem kellemes emlék és azt hiszem nem csak én, de ő is eléggé megszenvedte. Nehezen beszél érzésekről, de azt az időszakot tisztességesen végigcsinálta az oldalamon. Talán jó ötlet lenne, hogy legalább az egyikünk mérsékelten józan maradjon, de a jelek szerint ő ennek minden esélyét szeretné kizárni, hiszen úgy iszik, mintha nem lenne holnap és félig meddig engem is belekényszerít, bár sok biztatásra nincsen szükségem. Gyorsan iszom meg a poharam tartalmát, hiszen így is egy pillanatra szem elől tévesztem, így még egy fél grimasszal az arcomon indulok utána, mert még az alkohol égeti a torkomat. Sietősen csapódok hozzá és ő hozzám hasonlóan keresi a közelséget. -Még egyszer sem, de ne ma kezdjük el.-Mosolygok rá. Mindig mérhetetlenül természetes volt amikor hozzámért, így most sem lep meg az ahogyan a karjai körémfonódnak. Ahogyan együtt mozgunk, akkor érzem meg igazán, hogy már zsibbad a fejem egy kicsit és valószínűleg csak percek kérdése, hogy teljesen megüssön a megsürgetett ital. Ahogyan hirtelen megáll a mozgásban kérdőn pillantok rá és a kérdést sem tudom hova tenni hirtelen egészen addig, míg kicsit ki nem fejti, hogy mi is jár a fejében. Már éppen kezdeném a szokásos mondókát miszerint kár ezen gondolkozni, mert a barátságunk sokkal fontosabb annál, hogy ezen akár csak elmélkedjünk, amikor ennek még a csíráját is elfojtja ezzel válaszra kényszerítve. -Hát öhm.-Nem is tudom hogyan kezdjek ebbe bele, mert pillanatnyilag kezd alkoholban feloldódni minden kétségem és gondolatom. -Ha kívülálló lennék én is azt mondanám, hogy kézenfekvő lenne. Nálad jobban senki nem ismer az egész világon. Kényelmes lenne, mert ismerjük egymást, tudjuk mitől mászik falra a másik. Eddig is mindenben támogattuk a másikat. Te tudod mivel jár az én munkám, én tudom, hogy neked milyen kötelezettségeid lesznek, emellett gyakorlatilag így is úgy is utazok a szériával szinte minden versenyre, szóval ott lehetnék melletted. Neked pedig nem kellene azon aggódnod, hogy a pénzedre vagy a nevedre megyek. Emellett persze rohadt helyes lettél azóta, hogy végre sikerült magasabbra nőnöd, mint neked.-Hát azt hiszem ezt most túl sok érvvel sikerült alátámasztanom. -Azt nem tudom, hogy van-e kémiánk a barátságon túl. Sosem próbáltuk.-Vonom meg végül a vállaimat. Úgy tűnik, hogy félrészegen is tudom járatni bőven a számat és az agyamat is. Körbepillantok mielőtt újra rá emelem a tekintetem. -Tudod mit? Csókolj meg! Legalább megmondhatjuk mindenkinek, hogy megpróbáltuk és nem működött.-Ha esetleg mégis... akkor nem tudom.
"Problem is when I'm with you, I'm an addict And I need some relief, my skin in your teeth Can't see the forest through the trees Got me down on my knees, darlin' please, oh. I lose control.”
Valójában nme itatom, csak úgy adja magát a mai este, hogy inni kell, de azért elnevetem magam, kicsit sejtelmesen a kérdsére és felhúzom a vállam, hát még az is lehet, hogy én leszek az este igazi itatója, mármint kettőnk részéről, mert jelenleg azt sem tudom ki van jelen ezen a bulin rajta és a barátnőjén kívl. Pedig volt aki köszönt nekem, de elég hamar el is mentek a látószögemből. - Lehet, hogy le, de ha nem is én teszem meg, akkor majd maga a pia, észrevetted, hogy alig érezni a koktélban az alkoholt? Iszod és semmi egyszer meg megüt és kész. - mutatom, mint valami robbanást a kezemmel, mert azt hiszem nekem már meg is van egy kis bumm, a nagy még lehet várat magára. Annyira tudom, hogy nem kellene, túlságosan is sok az olyan ember, aki számít a jövőmet illetően, de nagyon sok a felgyülemlett feszültség, a stressz és kevés a paparazzi, aki azt várja, mikor lépek félre egy nagyot. Tudja, hogy mindennel kapcsolatban tökéletes kifejtem a véleményem és ha az ő boldogsága a téma akkor főleg. Az, hogy melyik barátomat adnám neki hirtelen elgondolkodtat, mármint melyiket lökném oda, várva, hogy majd valamelyikkel boldog lesz, hát legalább ők nem basznák át, annyi jó származna belőle, de hogy melyik mellett lenne boldog, az egy nagyon jó kérdés. - Ez a szeptember még olyan messze van, szóval addig minden belefér, csak élni kell, de ha nem akarsz romantikázni, akkor meg itt vagyok neked, majd élek veled. - kacsintok rá, már kicsit ingatag fejmozdulatokkal, de még uralom magam és a testem, fogjuk rá. - Hát ha egyszer így tudom tudatosítani a fejedben, hogy nem szándékozom kikerülni a képből. - vonom meg a vállam nevetve, és leeresztem a kezem, hogy abbahagyjam a mutogatást, pedig olyan hitelesnek tánt, mármint az én szemszögemből, kívülről egészen viccesen mutathatott. Sebesen, magamhoz képest is gyors tempóban iszom meg a koktélt és indulok el parkettre, ahol érzek bár kezet felém nyúlni, de kikerülöm mind és Kiki felé lesek, aki szépen lassan, közel sem stabil mozdulatokkal indul meg felém. Mosolyogva fogadom és kezdek el vele táncolni, nem tervezem ma elhagyni, nincsen kedvem se a srácokhoz, se csajozni, pedig mindenki tárt karokkal vár a társaságba, mert még érdekes vagyok újoncként, de ez nem fog sokáig tartani, bár ha jól csinálok mindent akkor de, de most nem erre a felhajtásra van szükségem, hanem a barátomra, akinek a mozdulatai másodpercek alatt borítják el az agyam. Megállok és ami a fejemben van kimondom, választ várok tőle, de tudom mit mondana, így helyesbítem a kérdésem és a várt válasz hogyanját, tudja mire gondolok, de hezitál alig pár másodpercig. Amint kinyitja a száját, tudom, hogy olyat fog mondani, ami az én fejemből is kiveri majd a pillanatnyi zavart. Nem mondja, hogy hülyeség, amit mondanak, úgy mint az előbb, nem mondja, hogy mi barátok vagyunk és leszünk mindig, csak érvel miért lenne egyszerű és én csak bólogatva, még mindig a derekát fogva állok a tömegben, a zene lüktet a fülemben és hallom, hogy csacsog, mint mindig. - Kényelmes lenne, de csak elsőre ugye? Mert utána nekünk is ugyanannyit kellene beletenni, mint mindenki másnak egy friss kapcsolatban. - felelem neki magamat győzködve, hogy a látszat csal a barátság megy, amibe elég sok mindent beleöltünk, amiért küzdünk sokat, hogy fenntartsuk és innentől elég keményen összefonódik majd az életünk a versenyek miattm, talán jobban, mint eddig, de ez nem ok arra, hogy kipróbáljuk van e kémia. Egy kicsit megenyhülnek az arcizmaim nyugtázva, hogy ez csak a külső hangok hülye hatása az agyamra, és nem az, amit az én agyam sugároz felénk. Egyetlen egy mondanára figyelek, a sok közül, amit utoljára kiejt a száján, a mosolyom hirtelen hervad le és a száját figyelem, a fények össze vissza mennek, senki nem látna meg, és akkor még csak azt sem kellene mondanunk, hogy megpróbáltuk senkinek. Nem tartozunk senkinek sem magyarázattal, csak magunknak, de magunknak meg minek bizonygassuk? - És ha mégis? - kérdezem tőle kicsit félve, mi van ha mégis működik valami, és mindenek annyi, ami eddig volt? a fejem olyan szinten kezd játékba, hogy nem tudom kire hallgassak, a józan észre vagy arra, amit sokan hajtogatnak és valami reményében, ami vagy jó lesz vagy nem. Inkább nem agyalok, a kezemet a hátára csúsztatom a másikat a tarkójára, és közelebb húzom magamhoz, a számat az övéhez közel emelem, de még nem teszem meg, amit kért. Érzem, hogy félek, hogy elveszítem. - Megcsókollak, de ha nem megy, akkor csak nevetünk egyet rajta jó? - lehelem az ajkaira, mire csak összezárom a közöttünk lévő rést és megcsókolom, magamhoz húzva, hogy jelezzem mindenkinek, hogy hozzám tartozik. A csókunk nem tart sokáig csak az a legnagyobb baj, hogy nem azért hagyom abba, mert azt érzem, nem megy és nevetni akarok, hanem mert túlságosan is folytatnám és ez nem az alkohol hatása, az csak felerősítette bennem, ami eddig is ott motoszkált legbelül. - Bassza meg! - döntöm a homlokom az övének és behunyom a szemem, legszívesebben elmennék a pulthoz egy újabb italért, mert ezt nem fogom tudni elmondani neki, főleg, hogy azt sem tudom ő mit érez, vagy mi a szar történik most velünk. - Iszunk még? - nyitom ki végül, és észre sem veszem, hogy nem engedtem el egy percig sem, csak amikor kinyitottam a szemem és feltettem neki az este leghülyébb kérdését, egy igen fura helyzet után, amit meg kellene beszélnünk, de inkább másfelé megyek el, mert egyáltalán nem tudom kezelni.
Nevetve figyelem a robbanást imitáló mozdulatát és lelkesen bólogatok néhányat észre sem véve, hogy ez már annak lesz a jele, hogy már az alkohol alattomosan elkezdett felszívódni. Ma mindenki lazít és elengedik a szezon első fele alatt felgyülemlett stresszt, ami február vége óta olyan nagyon nyomja mindenki vállát. Ez most nem az üzleti beszélgetések helye, hanem annak, hogy egy kicsit mindenki más megvilágításba láthassa a többieket, bár itt sem illik teljesen lealjasodni, hiszen a figyelő szemek mindenhol ott vannak és senkinek sem hiányzik egy esetleges botrány, ami innen kiszűrődhet. Csak viccelődök azzal, hogy mutasson be valamelyik barátjának, hiszen semmi időm nem lesz ilyesmire és közel sem az első számú prioritásom. -Arthur! 1 hónap van szeptemberig.-A fejemet rázva nevetek.-Nekem bőven elég vagy te.-Vigyorgok rá és igyekszem nem túlgondolni a szavait sem a kacsintását... sem semmit. -Én azt tudom és nem is akarom, hogy te kikerülj a képből.-Mintha valaha én megpróbáltam volna lerázni. Sokszor más versenyekről visszamondtam a megkereséseket csak azért, hogy inkább az ő szériáját követhessem és mellette lehessek olyan pályákon, amik tudom, hogy komolyabb kihívást jelentettek a számára. Az alkohol fogy és ahogy ő siet, úgy én is muszáj vagyok, ha nem akarom szem elől téveszteni, márpedig ma este ezt semmiképp sem szeretném. Ő vett rá, hogy eljöjjek, majd én nem hagytam, hogy az utolsó pillanatban lemondja, úgyhogy az a minimum, hogy ma nem szakadunk el egymástól, még akkor sem , ha mindkettőnknek lenne más partnere akár csak beszélgetni a mai este. Mégis őt keresem egyből ahogyan a táncolók közé lépek és szinte menekülök a karjai közé, hogy még véletlenül se szólítson le senki, bár lépteim és mozdulataim egyre kevésbé magabiztosak. A kérdése váratlanul ér, annak ellenére, hogy talán már régóta érett, hogy valamelyikünk feltegye ezt a kérdést. Tudom, hogy ha én kérdeztem volna, akkor sosem válaszolt volna csak egy vállvonogatással és egy kis mormogással lezárta volna. Így azonban hogy ő tette fel, így rajtam volt a sor a válaszadásra. Nekem pedig indokolatlanul megered a nyelvem, ahogyan azt bármelyik másik témában is tenné, csak az a különbség, hogy pont erről nem kellene ennyit csacsognom... azt hiszem. -Nem tudom Arthur. Nyilván sokat kellene dolgoznunk azon, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy már nem csak barátokként vagyunk felelősek egymásért, bár... ajjj.... igazából mi különbség lenne? Így is minden nap beszélünk. Ha olyan a helyzet akkor este egy órát egyensúlyozom a vállam és a fejem között a telefont miközben tanulok és semmiségekről beszélünk. Gyakorlatilag az lenne más, hogy...-Elakadok, mert igazából valahogy nem áll rá a szám, hogy kimondjam. -Hogy... mást is csinálunk.-Végül csak kicenzúrázom, mert tényleg nem tudom ezt így a szemébe nézve kiejteni a számon. Látom, hogy egy pillanatra megnyugszik, de ahogyan megint megszólalok már lefagynak a vonásai, a tekintete mégis eltéved a szemeimről. Nagyot nyelek, hiszen hazudnék ha azt mondanám, hogy kicsit sem félek attól, hogy mi lesz, ha ezt most tényleg megtesszük. Kérdésére csak megvonom a vállam és megrázom a fejem jelezve, hogy igazából ötletem sincs, de őszintén szólva elhanyagolható esélyt látok arra, hogy tényleg ott lenne köztünk a szikra, hiszen sosem éreztük. Ahogy a tarkómra simul a keze nem tudok nem ledermedni egy kicsit. Nagyot nyelve figyelem a szemeit ahogyan az ő fejében legalább annyi gondolat száguldhat végig ahogyan az enyémen is. Gyorsuló légzéssel és szívveréssel figyelem ahogy még közelebb hajol hozzám. -Mint minden máson.-Igazából erre látom a legnagyobb esélyt. Megcsókol és mindketten itt fogunk fuldokolni a nevetésből, hogy mekkora marhaság volt ez az egész. Mégis meleg lehelete már a bőrömön táncol, a szemeim pedig az ajkain pihennek. Magához húz, szorosan és közel tart magához miközben ajkai már az enyémeknek feszülnek. Kezem a mellkasára csúszik és szinte észre sem veszem, hogy lehunyt szemekkel az ingébe kapaszkodok miközben viszonzom a csókját. Ahogy elszakad tőlem levegőért kapok, de még nem nyitom ki a szemeimet még akkor sem amikor meghallom a hangját. Ha káromkodnék én is valami hasonlót mondtam volna, de pillanatnyilag nem is tudom hogy mit kellene tennem vagy hogyan fejezzem ki azt a zűrzavart amit ez az egész okozott. Igaza van. Bassza meg. Kérdésére hirtelen nyílnak fel a szemeim és bólintok néhányat hátrébb lépve tőle. Annak ellenére, hogy az egész káosz az ő közelségéből fakad a kezére fogok, hogy a bárpulthoz vezethessem és már kérem is a két koktélt magunknak. -Bajban vagyunk... ugye?-Kérdezem nevetve amint a kezeim közé fogom a poharamat és koccintás vagy bármi más nélkül iszok bele, miközben a másik kezem még mindig nem eresztette el az övét.
"Problem is when I'm with you, I'm an addict And I need some relief, my skin in your teeth Can't see the forest through the trees Got me down on my knees, darlin' please, oh. I lose control.”
Lehet még nem is volt ilyen alkalmunk, hogy el tudjuk engedni magunkat. Eddig arra hajtottam, hogy elérjem a királykategóriát, ő meg sosem volt az az eresszük el a hajam lány, és ezért is szeretem, sokkal másabb, mint bármelyik másik csaj a közelemben, most meg főleg. Azt vettem észre, hogy olyanok vesznek körbe, akire még csak kíváncsi sem vagyok, nem hozzá hasonlítok mindenit, de ha őszinte akarok lenni egy olyan lány, mint ő talán megfelelne nekem, nem kell, hogy túl visszafogott legyen, de az sem, hogy elvetemült, olyan pont a kettő között. Na nem mintha hozzá hasonlóan olyan nagyon sok időm lenne arra, hogy ezzel a részével foglalkozzak az életemnek. - 1 hónap még rengeteg idő és én is elég sok leszek neked, meg kell szoknod az újdonsült hiszti fajtámat. - nevetek fel én is, már egyáltalán nem kordinálva sem a hangom, sem a hangerőm, ami nem annyira jó, de a zene elnyom mindent és nem hallják, hogy mit beszélek a pletykás fülek. Tudom, hogy mennyire sokszor van mellettem és fogalmam sincs mennyi mindent mond le emiatt, mert annyira el vagyok foglalva a saját magam hülyeségével, hogy nem is kérdezek rá, csak egyszerűen élvezem, hogy ott van velem és kevésbé stresszelek olyankor. Ilyen téren szar barát vagyok, mindenki másnak nagyon szar barátja vagyok, neki mondjuk igyekszem jobb lenni és én is mellette lenni, de most csak annyit tudok tenni, hogy a nagy hajrá előtt mindkettőnknek segítek leereszteni. Piával, ami nem a legjobb megoldás, de most ezt dobta a gép és ezzel fogjuk jól érezni magunkat, csak egyszer, egyetlen egyszer. Szépen lassan kezdünk el a táncparketten a zene ritmusára elég közel egymáshoz táncolni, de a kótyagos fejem amit gondol azt jelzi a számnak, hogy mondja ki és megteszem. Agyalok, és megszólalok, mire ő a szokásos módon mondja meg a véleményét és érzem, hogy valahogy igaza van, de a kényelem ér annyira, hogy elveszítsek valakit, aki mindennél fontosabb nekem jelen helyzetben? A válaszán csak elmosolyodok vagy hangosan felnevetek, már különbséget sem tudok venni a kettő között, mert annyira aranyos, ahogy próbálja kikerülni, hogy igen ha ez ennél több lenne, akkor abba benne lenne a szex. Vele nem nagyon szoktunk ilyenekről beszélni, ejtettünk már meg témát a másik kapcsolatáról, de ilyen mélységben sosem beszéltük ki, és ennek azt hiszem pontosan most fog kibontakozni az oka. Egy kicsit gyorsan komorulok el a pia és a korábbi jókedv ellenére, de nem a hangulatváltozás miatt, hanem mert megteszem, meg akarom tenni amit mond, végülis mi veszteni valónk van mindenen kívül, ami nekem majdnem a lelki világom egészét jelenti, őt. A kezemet a hátára a tarkójára csúsztatom, de még egyszer mielőtt minden más lenne, vagy éppen semmi nem változna megszólalok, mert tudnom kell, hogy nem fog változni semmi, és csak nevetni fogunk ezen, szavai megnyugtatnak és szinte azonnal zárom össze a levegőt közöttünk és megcsókolom. Nem akarom, hogy sokáig tartson és amikor elterveztem, hogy megteszem egy gyors mozdulat volt a fejemben, de ezt nem érzem gyorsnak de sokáig nem időzök a száján. Amint eleresztem a homlokomat az övének támasztom és mintha futottam volna próbálok levegő után kapkodni és lehunyva a szemem szalad ki a számon egy igen egyértelmű káromkodás. Amint kinyílik a szemem rápillantok, ugyanazt látom rajta, nem kell megszólalnia, mert amint r merek nézni szinte magamat látom, ugyanaz az érzés fut végig benne ezt biztosan tudom, ami valójában jó, de ezen nem tudom, hogy nevetni fogunk e. A kérdésem egyszerű, de válasz helyette csak a kezemet az övébe kulcsolja és elindulunk a pult felé. Amíg kikéri a koktélokat én csak magam elé meredve próbálom összeszedni magam, az agyam, a gondolataimat, de a korábbi dolgon kívül nem tudok másra gondolni. A pohárral a kezembe nézek rá. - De még mennyire. - végignézem, ahogy gondolkodás nélkül önti magába a piát, szóval akkor tényleg nem nevetünk ezen, inkább iszunk, hogy elfelejtsük? Én is ezt teszem a számhoz emelem a poharat és magamba öntöm az egészet, nem veszek levegőt csak iszok és amint mindent kiittam teszem le a poharat. - Ott volt a szikra ugye? - kérdezem kétségbeesve, és a kezére szorítok, mert nem akarom, hogy most ezek után elfusson, itt hagyjon, bármit tegyen, hiába tudom, hogy egyiket sem tenné. - Most kellene azt mondanom, hogy beszélnünk kell, de azt hiszem berúgtam, elég csúnyán, és a tánc nem megy, le akarsz ülni vagy eszünk még? - vagy menjünk haza? De ezt már nem teszem fel neki, mert akkor tudom mire gondolna ezek után és nem leszek az a srác, aki megfekteti, én biztos nem, nem tudok ígérni neki semmit, nekem nem a kapcsolaton van a fókusz a jövőben, nem is akarom, hogy mi bármi olyanba kerüljünk, pedig ez a csók minden volt csak elhanyagolható nem, de lehet csak az ital. Egészen biztos az ital okozta.
-Mi az, hogy újdonsült?-Pimaszul kérdezek vissza egy széles mosollyal megfűszerezve. Néha úgy érzem, hogy őt jobban ismerem, mint saját magamat, így az, hogy valami az idegeire megy és ennek hangot is ad kicsit sem újdonság a számomra. Megannyi kiborulását hallgattam már végig, ahogyan ez fordítva is számtalanszor megtörtént, de hát erre vannak a barátok... nem igaz? Tudom, hogy az irányomba igyekszik sokszor kedvesebb lenni, még akkor is, ha ez sokszor nem jön neki össze, de ez is benne van abban, hogy teljesen őszinték vagyunk egymás irányába. Előttem nem kell mindig fenntartania egy halovány félmosolyt, amivel a jókedv érzetét kelti a beszélgetőpartnerében, hanem összeomolhat, ha éppen arra van szüksége vagy éppen rámförmedhet, hiszen én ezt tudom a helyén kezelni. Pillanatnyi felindulások ezek csupán. Hogy ez lehetne-e több az rejtély.. még számunkra is, hiszen sosem tettünk próbát és ez így is tűnt helyesnek, még akkor is, amikor már egy konkrét sereg tömte a fejünket két irányból, hogy mennyire jók lennénk együtt. Mintha ez barátokként nem lehetne igaz. Az, hogy ma ennyire elengedjük magunkat az alkohol szempontjából tényleg egy különleges alkalom, mégis talán mindkettőnknek erre van szüksége. Nekem a suli előtt egy utolsó ténylegesen görbe este, neki pedig most kezdődik majd az igazi felkészülési időszak, ami keményebb lesz, mint korábban bármi más. Csak vele táncolok és ez nem is volt soha kérdéses, hiszen csak benne bízom meg annyira, hogy tudjam nem kell attól tartanom, hogy esetleg eltéved a testemen a keze vagy bepróbálkozik az akaratom ellenére. Valami mégis elpattan. A kíváncsiságunk utat tör magának, hiszen már annyiszor jártuk körbe ezt a kérdéskört. Biztos voltam benne, hogy nem lehet ebből probléma. Egy csók... nem több, mint ami egy iskolai üvegezés során történhetne barátok között, semmi világot rengető, semmi olyan, ami kárt tehetne a kapcsolatunkban. Ez a teória azonban megdől, amint az ajkai az enyémeket érintik és gyors megszakítás majd egy könnyed nevetés helyett hosszabban gabalyodunk össze, mint azt hittünk. Döbbenet, és értetlenség fűszerezi a pillanatot, amikor egymás tekintetébe kapaszkodva igyekszünk heves lélegzéssel rendet teremteni a saját gondolataink között. Félelmetes, hogy talán annak a sok embernek igaza lehetett. A kezébe kapaszkodom, mintha attól tartanék, hogy ha nem így teszek, akkor elillan elkerülve a következményeket. Még nevethetnék és lesöpörhetnék magunkról, de nem... egyikünk feszültebb, mint a másik, így iszunk, hogy enyhítsünk a következményeken, bár nem mintha ezzel a szőnyeg alá söpörhetnénk. Kótyagos a fejem már így is. Egy pillanatra lehunyom a szemeimet, amikor megerősítést kapok a kérdésemre és inkább még két kortyot magamba erőszakolok annak ellenére, hogy az már kicsit sem esik jól. Vele ellentétben nekem nem ment le egyből az ital, de így legalább még tehetek úgy, mintha borzasztóan lekötné a figyelmemet a pohár tartalma és kerülhetem a tekintetét. -Ott.-egy aprót bólintok a válaszom mellé. Mielőtt megiszom a megmaradt néhány kortyot a poharam aljából. Lassan fújom ki a levegőt. -Annyira szerencsétlenek vagyunk.-végül elnevetem magam, hiszen mi mást tehetnék. Be akartuk bizonyítani, hogy nincs az embereknek igazuk erre tessék. Kérdésére egy széles mosollyal pillantok rá, bár már nehezen fókuszálok rá. Túl gyorsan ittunk... túl sokat. -Nem én... én azt hiszem visszamegyek a hotelbe. Berúgtam és nem bízom már magamban kicsit sem.-nevetek kicsit megmasszírozva a homlokomat. -Te maradsz vagy neked is ennyi volt az este?-kérdezem, mintha nem úgy kapaszkodnánk egymás kezébe, mint az egyetlen horgonyba az egész világon, vagy nyugodt lennék ha ilyen állapotban magára hagynám... nem mintha pillanatnyilag olyan észvesztően jól tudnék vigyázni rá.
"Problem is when I'm with you, I'm an addict And I need some relief, my skin in your teeth Can't see the forest through the trees Got me down on my knees, darlin' please, oh. I lose control.”
Ha hivatalos helyen, vagy ismeretlenekkel szembe kell viselkednem az megy, ott nincsen helye annak, hogy meglegyen mindenről a véleményem és a hisztiségem előjöjjön, viszotnt vele szembe ez annyira nincsen határokhoz kötve, nála szabadon lehetek az a hisztis pasi, aki a csajoktól tanulta el, hogyan kell tökéletesen kiverni a balhét ha valami nem tetszik, de abban a stílusban, hogy még a férfiasság határán maradjon. Nem sokan tudnak kezelni és nem azért mert csodabogár vagyok vagy különc, hanem mint a legtöbb embernek nekem is megvan a magam furcsasága, amiben ő olyan ügyesen szlalomozik, mint mi anno a gokartban, ha nem jobban. Könnyen átadjuk magunkat az alkohol és a zene hatásának, a testemben egy egészen más érzések szabadulnak fel, miközben olyan témát boncolgatunk, amit már sokan mások is megpróbáltak, de csak zsákutcába futottak. Az a tovább menni tilos érzés mindig is ott volt bennünk, nem kényszerként, sokkal inkább azért mert ez így volt nekünk jó,könnyebb, tökéletes, vagy mondjuk bárminek, de most mégis feszegetjük ezt az egészet és szépen építenénk tovább a történetünket csak kérdés, hogy ez felfele ível majd vagy sem, az utóbbiba lehet én törnék össze, mert ez a lány nagyon fontos nekem és egy ilyen kíváncsiság miatt nem szeretném elveszíteni. Megcsókolom nem is gondolkozok rajta annyit, mintha ez lenne a világ egyik legtermészetesebb dolga és nem szakadunk szét, hogy azt mondjuk, hogy ez furcsa volt és megyünk inni tovább, hanem a kelleténél tovább tart és egyszerre állapítjuk meg, amikor vége szakad, hogy ez nem egy sima próba volt, és lehet erről még beszélni is kellene, azaz generáltunk magunknak még egy problémát? nem teljesen mondanám annak, vagyis nem éreztem annak, mert jónak éreztem és ez megijeszt. Elindulok vele kifelé, szorosan fogom a kezét, nem akarom elengedni, iszunk,olyan dolgokat teszünk ma amik nem is hűek hozzánk, de jelez az élet órája, hogy ideje felnőni, nem gyerekek vagyunk már, akiknek egy csók olyan semmitmondó lehet, hanem felnőttek kezdünk lenni és van,hogy be kell látni, hogy lépni kell vagy előre vagy vissza, hogy az élet úgy menjen, ahogy jóna fogjuk érezni és ne úgy ahogyan mások elvárják, vagy mi magunktól, mert nem mindig tudjuk még magunk semmi az igazán jó nekünk. Ahogyan issza az italt a válaszomat követően nem annyira tetszik, kicsit megijedek, hogy ez neki kellemetlenebb, mint nekem, valljuk be ez nem egy átlagos legjobb barátos dolog, és nem vagyunk ebben járatosak, nem kínos, mert annak nem érzem, de nagyon idegen számomra és az arcát nézve, amit most a megszokottnál többet bámulom, arra jövök rá, hogy ezt lehet elrontottuk, mert nem azt érzem, amit akarok, sokkal többet, sokkal mélyebbet és ez így nem lesz jó. Végre elneveti magát és akkor én is ezt teszem őszintén, mert igaza van, nem vagyunk mázlisták, mert csak bajba keverük magunkat még jobban. - Szerintem szerencsések vagyunk, te biztosan, miattam. - vonom meg a vállam olyan Arthuros módon, semmi feszkóval rajtam ami az előbb még tapintható volt körülöttem. A folytatásra muszáj rákérdeznem de amikor közli, hogy vissza akar menni a hotelbe egy kicsit érzem, hogy kifut az arcomból a vér, mert nekem is ugyanezt kellene tennem, túl sok mindenki látta mi volt most és kimagyarázhatatlan lesz ez így is, de ha vele megyek vissza az még jobban. De igazából kit érdekel, van bennem annyi pia,hogy ne zavarjon, majd holnap. - Azt mondtam nem engedlek el, szóval ha vissza akarsz menni visszamegyünk, nekem sem kellene többet sem inni, sem agyalni. - ellököm magam a szabad kezemmel a pulttól és magamhoz húzom. - Visszaviszlek, de sétálunk, mert kell a friss levegő. - nyomok egy puszit az arcára és kivergődöm magam a tömegből, és mire a friss levegő éri az arcom és elhalkul a zene megállok. - Felégetünk mindent, vagy tüzet oltunk? - érteni fogja a kérdésem, én olyan pasi vagyok, aki nem szeret egy percig sem a bizonytalanságban úszkálni, és tudja mennyire makacs vagyok. Nem igazán várok választ tőle, hiszen hogyan tudhatná ha még én magam sem tudom rá, és ez most kettőnkön áll, azt hiszem…
Kezdőlap
Július 30. Spa. Belgium.
