Mindannyian voltunk fiatalok, és kicsit sem értettem egyet azzal a kijelentéssel, hogy bármelyikünk jobb lett volna a másiknál. Annyi idősen, amennyi most a férjem testvére is volt, mindenki csinált olyan őrültségeket, amiket akár egy nappal, vagy egy hónappal később nagyon megbánt. Ugyanakkor ezek olyan dolgok voltak jobb esetben, aminek nem volt hosszútávon befolyása az életünkre. Én elég hamar rájöttem arra, hogy nem bírom jól az alkoholt, ezért gyakorlatilag a legtöbb helyen úrihölgy módjára ittam. Más kérdés volt, hogy ennek ellenére is úgy lerészegedtem, mint egy disznó és csináltam dolgokat, amiket, ha elmesélnék a férjemnek, valószínűleg a szüleimtől várná a megerősítést azzal kapcsolatban, hogy nem viccelődni próbálok vele.
Először nem vettem túl komolyan azt, ami a húgával történhetett, talán pont azért, mert ahogy a férjem, úgy én is voltam fiatal, mindannyian csináltunk Natie korában butaságokat, csak éppenséggel mi még a szüleinknek sem mondtuk el mindezt, mert egy olyan társadalmi norma szerint éltük az életünket, ami tiltott egy csomó mindent. Mind tudjuk, hogy a tiltás nem azzal egyenlő, hogy valamit ténylegesen nem csinálunk. Sokkal inkább, az emberek nagy része annál jobban szeret tilosban járni. Pont ez volt az oka annak is, hogy a szüleinkkel nem volt túl őszinte a kapcsolatunk. Emiatt azt gondoltam, hogy nagyon nehéz lehet a mai fiataloknak Dél-Koreában, mivel minél inkább haladunk előre az időben, a tradíciók annál jobban elévülnek. Tiszteltem és szerettem a kultúrát, aminek a részese voltam, büszke voltam a származásomra, ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy mik a kultúrám hátulütői.
Ez az egész akkor nyert értelmet, amikor a férjem megérkezett a félájult húgával, aki minden bizonnyal fogyasztott már korábban is alkoholt, azonban nem volt rendesen edukálva arról, hogy pontosan mennyit bírhat el a szervezete. Egyszerre éreztem dühöt, amiért ilyen megtörténhet, és aggódtam a lányért, illetve a férjemért, aki pont úgy jött be, mint egy űzött vad. Ha most éppen nem lettünk volna egymással a legjobb viszonyban, akkor is azt helyeztem volna magam elé, hogy ők ketten jól legyenek. Tae Ri-t úgy szerettem, mintha a saját testvérem lenne, nem beszélve arról, hogy a bátyja mennyire fontos volt nekem.
- Ha be szeretnél jönni, akkor nem foglak megakadályozni benne – nyilvánvalóan a testvéréről volt szó – De biztos, hogy így akarod látni a húgod? Magához is térhet közben.
Abban szinte biztos voltam, hogy egy tinédzser lánynak teljesen elfogadhatatlan lenne az, hogy a fiútestvére meztelenül lássa. Én is kényelmetlenül éreztem volna magam úgy Adam vagy Aiden előtt, akár a mai napig, mert a mi kapcsolatunkba az intimitásnak ez a része nem fért már bele. Valószínűleg a férjem kislánykorában látta a testvérét meztelenül, de a kettő szerintem nem volt összehasonlítható.
- Kérlek bízz bennem, Kedvesem – finoman simítottam az arcára a tenyerem – Tudom, hogy vele akarsz lenni, de mind a ketten meg fogtok betegedni. Tudod, hogy úgy fogok gondoskodni róla, mintha a saját testvérem lenne.
Elrugaszkodtam a földtől, mert a bokatörő magassarkú cipőim nélkül alig értem a válláig, viszont nagyon szerettem volna megnyugtatni őt. Az ajkaim épphogy az állát súrolták, ahogy megpusziltam, aztán miután bezárult mögöttünk a fürdőszoba ajtaja, mindent megtettem azért, hogy Natie rendesen meg legyen tisztogatva. Igyekeztem sietni, de amiatt, amit láttam, nem mozogtak olyan gyorsan az ujjaim, mint ahogy azt szerettem volna. Mit tehettek ezzel a pici, törékeny lánnyal, ami miatt az önsanyargatás mellett döntött?
Örültem neki, hogy az időre való tekintettel, hosszú pizsamát választottam neki, mert emiatt nem kellett Tae-yangnak azzal szembesülnie, amit én tisztán láttam a fürdőszobánk világítása miatt. Nem néztem rá, amikor kivitte, majd lefektette a testvérét, és örültem neki, hogy a szobában uralkodó sötétség miatt nem látja azt sem, ahogy a szemeim könnybe lábadnak.
- Jó – egészen halkan suttogtam oda neki a szavakat, az ujjaim az övéit keresték, majd erősen szorítottam meg a kezét, amikor végre megtaláltam. Ahelyett, hogy a nappali felé húztam volna, a lenti fürdőszobánkba terelgettem be, majd becsuktam magam mögött az ajtót és úgy álltam el a kijáratot, mintha nem egyetlen mozdulattal tudna arrébb rakni, ha ahhoz lenne kedve.
- Ha ketten lesztek betegek és még Mitchiere is vigyáznunk kell, akkor nem leszünk előrébb. Főleg, ha megint bemész dolgozni ahelyett, hogy kifeküdnéd a dolgot - először egy törölközőt vettem a kezembe, majd a kád szélére mutattam – Oda ülj le most.
Reménykedtem benne, hogy engedelmeskedni fog, de azért finoman a mellkasára tettem a kezem, hogy mozgásra ösztökélhessem. Ha sikerrel jártam, akkor a kezembe vett törölközővel próbáltam szárogatni a tincseit.
- Nem is tudom… Kérsz egy kis bort? – ritka pillanat volt, amikor én kínáltam a férjemet alkohollal. Gyorsan megnyitottam a csapot, hogy tele tudjam engedni a kádat. Úgy éreztem, hogy egyszerűbb itt megbeszélni a dolgot vele, mint húzni az időt amíg megfürdik, mert ragaszkodtam hozzá, hogy nem ülhet így a lakásban.
- Szerinted valami történhetett a húgoddal, amiről nem tudunk? – talán egyszerűbb volt először azt kipuhatolni, hogy pontosan ő mit tud, mint mély vízbe dobni. Én azért vagyok, hogy megvédjem őt a fájdalomtól nem pedig azért, hogy beletaszítsam. Emiatt közelebb léptem hozzá és az ujjaimat a tincsei közé csúsztattam, hogy meg tudjam simogatni őket – beszéljük meg miközben megfürdünk. Utána pedig kitalálunk valamit, jó? De így nem feküdhetsz le aludni és ebből nem nyitok vitatémát.

Ruha ღ 838 szó ღ gyere te ázott kiskutya ღ

Nem volt szokásom az otthonomban fogadni a befektetőket, azonban most kénytelen voltam ezt felrúgni. Soha nem voltam kedvelője példának okáért a home office kifejezésnek, mivel azt vallottam, hogy az otthont távolt kell tartani az irodától. Pont ezért, még a pandémia idején is igyekeztem a dolgozóimra bízni azt, hogy ők bejárnak-e, az irodába – a gyárba nyilvánvalóan muszáj volt – én pedig biztosítottam számukra a távolságtartás lehetőségét, meg a fertőtlenítőket ahhoz, hogy zökkenőmentesen telhessen minden munkanapjuk. Egyéltalán nem lepett meg az, hogy ennek ellenére mindannyian azt választották, hogy otthonról látják el a munkával kapcsolatos feladataikat, én pedig nem tudtam őket okolni a döntésükért. Mivel jó ideje már én is így tettem, a kollégáimnak is engedtem ennyit. A legtöbben amúgy is jól végezték a munkájukat, de ennek ellenére is mindenki rendelkezésére álltam belátható időpontokban.
A mai alkalomra becsúszott egyszerre egy termékbemutató, és egy gyárlátogatás is, amit jóval csinosabban felöltözve tettem meg, mintha csak cégen belül tartok ellenőrzést. Úgy éreztem, hogy most kell kihoznom magamból a lehető legtöbbet annak érdekében, hogy ne kerüljek még egyszer olyan helyzetbe, mint ami korábban is megtörtént velem. Úgy éreztem, hogy jól haladnak az üzleti dolgok, ezért kellőképpen elfáradtam, miután hazaértem. Mitchie egy ideje bölcsiben van szerdánként és péntekenként, ezt az időtartamot pedig fél év múlva szeretnénk egy kicsit növelni annak érdekében, hogy jobban megismerhesse a kortársait. A barátnőim egy része még határozottan távol állt a szüléstől, vagy soha nem is terveztek hasonlót. Mitchie-nek sokáig csak mi voltunk ott, azt pedig nem szerettem volna, ha az óvodába menet nehezen értett volna szót a többi gyerekkel, így ezt találtam a legjobb döntésnek a fejlődését illetően.
A férjem érkezése olyan dolog volt, ami miatt egy picit elszégyelltem magam, mivel a mai nap nem igazán volt időm arra, hogy ebédet főzzek, egy pillanatra pedig kiment a fejemből az, hogy a maradék ételek már elfogytak. Ha egy kicsit figyelmesebb lettem volna, akkor rendelhettem volna neki valamit, viszont amikor megpillantottam az arcát, bűntudatom lett. Annak ellenére is, hogy biztosított róla, hogy minden rendben van azzal, ha nem főzök minden nap.
- Maradj ott – ahelyett, hogy a pizzásdobozt félretettem volna, egyszerűen lehajtottam a tetejét, hogy meg tudjam kerülni a dohányzóasztalt, és mellé kucorodhassak a kanapén. Az ujjaimat az övéi közé fűztem, az arcomat a nyakába fúrtam és nem szóltam semmit. Az utóbbi időben különösen jól megvoltunk, ami egyáltalán nem volt gyakori dolog a házasságunkban. Ennek ellenére egyetlen szót sem szóltam, amikor az ujjait elhúzta a kezemből azért, hogy a telefonjával tudjon babrálni. Csak akkor próbáltam megkeresni a tekintetét, amikor éreztem, hogy a teste megmerevedik.
Nem emlékszem már, hogy milyen érzés volt, amikor az öcsém először ment el szórakozni. Biztosan jött haza részegen, és valahogy be kellett csempészni a házba, viszont egy lány mindig más volt. Felajánlottam Tae Yangnak azt, hogy elhozom a lányt, de nem erősködtem, amikor nemet mondott, csak megkértem rá, hogy nagyon vigyázzon az úton. Onnantól kezdve már egyáltalán nem éreztem korábbi fáradtságot, mivel a férjem idegesen ült autóba, és kereste meg a sógornőmet, akivel ki tudja mi történt. Emiatt nem is igazán érzékeltem az idő múlását, de amint megláttam a fényszórókat, azonnal az bejárati ajtóhoz szaladtam, hogy ki tudjam nekik nyitni.
- Jézusom – egészen halkan motyogtam a szavakat – Menj el zuhanyozni, addig én is megfürdetem és lefektetem.
Legalábbis ez volt a terv. Teljesen más volt, amikor a fürdőszobában ténylegesen hozzáfogtam a lány levetkőztetéséhez és megláttam a testét borító hegeket. Többször ellenőriztem azt, hogy egyáltalán lélegzik-e, de valószínűleg túl sokat ivott, mivel majdnem teljes mértékben eszméletlen volt. A könnyeimmel küszködve engedtem ki a kádba a vizet, ami nem volt túl meleg, mivel nem akartam, hogy esetleg rosszul legyen tőle. Majdnem fél órába telt amíg megszárítottam a haját és átöltöztettem az itt használatos pizsamájába. Csak utána fogtam rá a derekára és vettem a nyakamba a szabad kezét. Sejtettem, hogy Tae Yang várni fog az ajtó mögött, emiatt egyszerűen a földre szegeztem a tekintetem és hagytam, hogy átvegye a húgát tőlem. Egyetlen mély lélegzetvételnyi időt engedtem meg magamnak, aztán utána mentem, és a két tenyerembe vettem az ő kezét.
- Beszélnünk kell – a hangom alig volt több suttogásnál, de határozottan csengett. Tudtam, hogy ez az egész szituáció neki sokkal rosszabb, de már döntöttem. Tae Ri most nincs olyan állapotban, és helyzetben, hogy a férjem elől eltitkoljam azt, amit láttam.

Ruha ღ 703 szó ღ megjegyzés ღ