• Alberto Callahan (66 éves) - il padre [ sz: Alberto Cezare Colombo]
¤ Második generációs olasz kivándorlók leszármazottja, a családi vállalkozásként még a második világháború után megnyitó pékség, a L'Aroma pékjeként kezdte pályafutását Manhattan szívében. Két éve éli a nyugdíjasok korántsem nyugodt életét. Mindig mehetnékje van, sakkpartikra jár, kártyázik a gyerekkori barátaival és a szeretett feleségével a mai napig kéz a kézben tesznek a lakásukhoz közeli parkban naponta sétát a már tizenhárom éves kutyájukkal. Pilar élvezi minden pillanatát, órákig képes a szabadban lenni. Nehezen vált meg az eredeti, olasz névtől, de a kényszer nagy úr. Az óhazából érkező, őt meglátogató rokonokkal is hűvösen viselkedik.

• Elisabeth ( Lizzy ) Callahan (65 éves) - la mamma [sz: Elisabeth Stewart]
¤ Veterán katona egyetlen lánygyeremekeként bizonyos szabályok és keretek közé szorult életet élhetett, szigorú neveltetésben részesült. Bentlakásos lányiskolából szabadulva az egyetem alatt minden létező nem szabályos dolgot kipróbált: hippi élet, marihuana, italozások, erotikus tánc, cigaretta. Az eleven és megkérdőjelezhető viselkedésnek Alberto vetett véget és a nő teherbe esése.

• William (Billy) Callahan (47 éves) - il conduttore
¤ Az elsőszülött fiú, mindenki példaképe, megjárta a sereget is, a leszerelése óta és az egyetem után egy jól menő ingatlanhálózat, a Phantom tulajdonosaként keresi a kenyerét. Két gyerek édesapja, elvált, nem rég mutatta be az új párját a családnak, aki hagy némi kívánnivalót maga után. Nem volt teljes az öröm.

• Theodore (Theo) Callahan (44 éves) - l'artista
¤ Oktató a NYFA Visual Arts tanszékén. Előadni mindig is gyűlölt, kerüli a nyilvános, nagy nézőközönséget igénylő szereplést, inkább a háttérben húzódik meg, de szakmaisága és szaktudása kiemelkedő, imád oktatni és a diákok mellett a két border collieja jelenti számára az életet.

• Zeke Angelo Callahan (42 éves) - la pecora nera
¤ A harmadik a sorban, a kívülálló, a lázadó, az, aki mindent idő előtt felad és a sikertelensége minden esetben mások hibája, ő tökéletes, feddhetetlen. Irracionális előítéletek képviselője, a kritika mindig sérti. Fél évente-évente költözik, a testvéreitől kunyerál pénzt, mert a munkahelyeit is úgy váltogatja, mint mások az alsónadrágukat. Napraforgó, a manipulálás példaképe. Biztosak benne a családtagjai, hogy van pár gyereke már a világban, de egyik sem került be a Callahan családba. Talán jobb is. Egy Zeke-féle apa átkot hozna a gyerek fejére.

• Matthew Vincenzo Callahan (37 éves) - il disegnatore
¤ Édesapjától átvette a L'Aroma vezetését, három hónappal ezelőtt nyílt meg a The Monument 2, a második étterme Manhattanben. Csakis rendkívüli személyzettel és menüvel dolgozik, vezető séfjei Michelin csillaggal rendelkeznek. Nem átlagos emberek átlagos pénztárcájához illeszkedik az éttermeivel, a felső tízezerhez köthető árszabással lehet beöltözni. Szigorú dress codenak megfelelve lehet csak ételt fogyasztani.

• Logan Quincy Callahan (35 éves) - il ragazzino
¤ Az ötödik fiú a sorban, aki még az egyetemi képzése során kezdett dolgozni egy outdoor sportokkal foglalkozó boltban, ahol részlegvezetővé vált, de a fizetés miatt váltott a Hugo Bossra. Eltérő értékekkel rendelkezett, a sportos megjelenés helyett kénytelen volt öltönyre, ingre váltani. Az eleinte csak dolgozom, hogy legyen pénzem mentalitástól eljutott addig, hogy voltak tervei, céljai a cégnél, az évek során pedig területi vezetővé vált Manhattanben. Konferenciákra jár, meetingeket tart, utazik, megnyitókon vesz részt, divatbemutatókra is képes beülni, amit unott arccal figyel, mert nem érdekli, de a kapcsolatépítés miatt elengedhetetlen. Nem bánta meg, hogy turizmust tanult, még ha most nem is szakmájában dolgozik, de a fenntartható gazdasági fejlődésről tanultakat kamatoztatja elég jól a mindennapjaiban.

- társaságkedvelő és szabadságimádó, spontán utazó
- piszok őszinte jellem, ösztönös cselekvő
- "jobb cselekedni, mint semmit sem tenni" elv híve.
- teljesítményorientált, céltudatos, világias gondolkodású
- alkudozó, folyton gondolkodó és elemzően gyanakvó
- nem szereti az alárendelt pozíciót, gyorsan vált vezetői gondolkodásra és viselkedésre
- nehezen felidegesíthető, de ha robban, akkor kő kövön nem marad
- ritkán emeli fel a hangját, észérvekkel szeret élni és hatni másokra, jó stratéga
- gyűlöli a felesleges beszédet, a mézesmázas, tenyérbemászó jellemet
- diplomatikus és igyekszik kerülni a beskatulyázást
- néha egy állatmenhelyen önkénteskedik, ha már nem tarthat saját kutyát, Pilart meg nem akarja ellopni a saját anyjától és apjától
- extrémsportokat szeret kipróbálni, adrenalinlökettől még sosem volt rosszul
- elvált, húsz évesen vette feleségül a gimnáziumi barátnőjét, akitől egy szűk fél évvel később el is váltak az útjai, mert lakva ismerszik meg az ember
- van bakancslistája

A hajnali fél tíz a legalkalmasabb időpont arra, hogy Balin süttessem a hasam, miután telezabáltam magam. A hajnali fél tíz két erős feketekávé után a nappalim kellős közepén nem a legideálisabb helyszín arra, hogy a síkképernyős monitor előtt meresszem a seggem egy meeting kellős közepén. Inkább lennék Balin, meg ahogy sejtem, mindenki más is. A meeting témája a szokásos, ami heti szinten egy, néha, krízis helyzetben pedig többször is összehoz mindenkit, mint egy jó Coca Cola reklám, csak a Télapó hiányzik a képletből.
Janine szavaira feleannyira se figyelek szinte soha, mint amennyire kellene és nem azért, mert nő, vagy mert a két lába közé inkább betérdelnék. A nő maga a kísértés, olyan puma, aki után az utcán még a meleg pacákok is szívesen fordulnak meg. Kiváló érzéke van a divathoz, bögyös maca és ezt az eszményi képet azzal rontja el, ha megszólal. Minden szavából a gúny és a lenézés érződik, a felsőbbrendűség pedig olyan magasságokba emelte, hogy már a harmadik férjétől készül elválni. Egy gyerek, de még egy kutya sem boldogítja az életét. Ő az a tipikus asszony, aki már kölyökkorában is aranyat zabált és pénzköteggel törölték ki a szaros hátsóját, vagy fordítva, ahogy tetszik. Nekem is volt részem már válásban, így én legyek a legutolsó, aki követ dobna rá.
- Mi a helyzet a kilencedik héten, srácok? - ezt már nem Janine, hanem Mack kérdezi. Tagbaszakadt, régi motoros centerként vált ismertté a Steeler Nationben. A profi liga játékos karrierjét egy sérülés vágta keresztbe és szerintem a világon nem volt olyan ember, aki úgy gondolta róla, neki helye lenne a divatiparban, még ha  régiómenedzseri pozíciót is értünk alatta. Neki nehezen lehetett nemet mondani, és akkor is úgy éreztük, hogy amúgy az egy nem köntösbe burkolt igen volt a részünkről.
- Minden príma, mint mindig! - Jake szürcsöl bele a - minden valószínűség szerint - kamillateájába. A hangja furcsa dallammal telik meg, amiről az első pillanatban mindenki számára kiderül, nem hogy másik államban, de a golyóbis túloldalán látta meg a napvilágot, egészen pontosan Krakkó városában. Jake minden áldott alkalommal büszkén vállalta fel a hovatartozását és már lassan ott tartottam, hogy kívülről fel tudtam volna idézni a lengyel himnusz minden szavát, még ha egy betűt se értettem belőle.
- Aha! Ezek szerint csak nekem kellene egy új szemüveg, mert az én riportom alapján nem ilyen számokat látok. Mi történik nálatok? Kezdjük is a sort; Janine? - Mack hátradől a széken, ami a kamerán és a hangszórón túl is fájdalmasan tiltakozva nyögött fel a rá nehezedő hegyomlás miatt.
- Ahogy elnézem, nálam a legmagasabbak a számok még így is - leereszkedő, de nem meghunyászkodó stílusban tér végre vissza az üzlethez. Mack juhokat terelgető kérdése előtt nem csak annak lehettünk szem- és fültanúi, hogy a bejárónője végigporolta minden létező polcot és szekrényt a háttérben, de egész New York pletykáit is megtudtuk. Hillarynek hívnak és hüvelygombával diagnosztizáltak Staten Islanden? Tudjuk. Michael Jenkins szomszédjának unokatestvérét Bronx egyik bérházában három napja megölték, megbecstelenítették és közben hentest játszottak vele? A hírek előtt tudtuk meg, mindenki gyanúsított. De ha éppen óvodát keresel a gyerekednek, tudok ajánlani egyet Brooklynban, imádnivaló kis hely gombaházikókkal és cuki rózsaszín unikornisokkal. Félő, ha még egy szót megtudnék arról az istenverte épületről, a monitoromat okádnám telibe.
- Mint mindig, Jen - bólintással nyugtázom a csodát, amit véghezvitt, egy mozdulattal lehúzva az üvegpoharam kortyoltam három egész, meg még kettő extra kortyot a vízből.
- Ha már itt tartunk, Q, beavatnál, hogy neked mi nem megy? Itt vagyunk a karácsonyi szezon előtt, tele vagyunk esküvőkkel, az anyakönyvvezetők alig bírják szusszal, annyi új házasulandó pár érkezik hozzájuk. Ráadásul mindjárt itt a karácsony, megindultak a felvásárlások, a pánikvevők - ad egy keretet Mack a szavainak, a pohár az ölemben megnyugodva várja a számat megint, de csak bólintok. Igaza van.
- Az elmúlt három hétben minden egyes napomat az ügyfelek óhajainak és sóhajainak szenteltem, több golyót láttam, mint akartam volna és egy pár olyan beszélgetésnek is fültanúja lettem, ami után azt gondolom, rendőri kíséretre lenne szükségem - foglalom össze érzelemmentesen. Apám régi cimborái még Olaszországból meglátogattak engem, gondolom, hazaszeretet címén és mert szerintük nagyon is hiányoztak nekem, ami a valóságtól a lehető legtávolabb állt. New Yorkban születtem, és ha meg is értem az olasz nyelvet, otthon apámmal rendszeresen úgy kell beszélnem, de a mindennapokban igyekszem elfelejteni minden aspektusát és akcentusát annak. Nekem tökéletesen megfelel az, ha csak angolul beszélek mindenkivel.
- Igen, borzasztóan kevesen dolgoznak nálunk is, akiktől meg kapunk önéletrajzot, hát inkább húznám is le a slozin egyből - helyesel Vin a második sorban lávő képernyőről.
- Hmmm - Mack és a véleményei. Ki vagyunk segítve. - Logan, maradj a vonalban majd később, ha a többiek lecsatlakoztak. - Tökéletes, erre vártam, hogy vele kettesben a problémákat megvitassuk videóhíváson keresztül.
- Ahogy gondolod, Mack - egyezem bele nagylelkűen. Nem mintha érdekelné, de legalább a tudat ott van, hogy lett volna lehetőségem nemet is mondani neki. De mint tudjuk, a vége mindig igen lesz és hát persze. Gyűlöltem benne, hogy egyszerre volt borzasztóan idegesítő de egyben rohadtul jó vezető is.
Zeke ezt a pillanatot választja, hogy méltóztasson felhívni. A bátyámnak csak akkor voltak kapcsolatai emberi lényekkel, ha neki volt szüksége rá vagy fel tudta a többieket használni valamire, vagy éppen ki, az már tényleg csak tőle függött. Szerencsére a telefonom nem hogy kikapcsolva, de lehalkítva sem volt, ezért a lehető legnagyobb csendet Dave Gahan hangja szakítja meg, hogy bassza meg. Szofisztikált megfogalmazással élve: a macska rúgja meg.
- Q! - Mack és a mennydörgő hangja. Egy bocsánatot elhadartam volna, de ő volt az, aki eltávolított a beszélgetésből. Nem díjazta, ha ekkora tiszteletlenségben részesítette őt bárki is. Megértem, tényleg.

- Mondjad! - böffentem bele a telefonba, mert Zeke nem hagy nyugton.
- Neked is szia, Öcsi! - dörmögi a túloldalról.
- Aha. Na mi az?
- Bocs, hogy téged hívtalak - kezdődik a szabadkozás. Tényleg van valami. Már csak idő kérdése, mikor tartott méltónak arra, hogy meg is tudjam. - Mennyi lóvé van nálad, Quincy? - ez nem az az információ, amit magamon kívül bárkinek is szívesen kiadnék. Még családon belül sem, főleg nem Neki. Mert tudom, hogy milyen ő és előbb aludnék hajléktalanszállón, mint hogy neki adjam a vagyonom akár csak egy tizedét is.
- Megint mibe keveredtél, Zeke? - érdekel. Tényleg, hogy mire kell a pénzem.
- Óvadékra kellene. Mielőtt hívtalak volna, most parkoltam le a Harleyt az őrs előtt.
- Zeke?!
- Ja! Gondolkodtam, melyikőtöket hívjam.
- Megtisztelve érzem magam.
- Gondolom mennyire. Kicsattanó örömet vélek felfedezni a hangodban, öcsém!
- Mint mindig. Merre vagy, Zeke?
- Nem is érdekel, miért kellene kihoznod onnan?
- Szerintem jobb, ha nem tudok rólad mindent - ami igaz volt. Ötünk közül ő volt az, akinek a legnagyobb kilengései voltak és  megválasztottuk a családban a nem bízunk benned díj örökös nyertesének.
- Touché, fratello mio. Gyere az 52-es körzeti őrsre. Itt várlak!
- Megyek. De ha kifizettem az óvadékot, te balra, én meg jobbra megyek.
- Legyen így.