Lana & Jordan

Alapvetően nem vagyok túl felelőtlen ember. Elismerem, hogy vannak dolgaim és hozok olyan döntéseket, amikből sokszor semmi jó nem sül ki, de összességében igyekszem azért összeszedetten élni, és elmondhattam magamról, hogy jól boldogultam segítség nélkül. Ez nem az jelentette, hogy nagylábon éltem volna, vagy éppenséggel megvolt mindenem, amire vágytam. Mostanában csak a túlélésre játszottam, nem igazán voltak terveim az életemmel, meg vágyaim se, viszont annyira szar kilátások se akadtak, hogy meg akarjak halni. Nem mondtam, hogy kisgyerekként így képzeltem el a felnőtt életet és a jövőm, de jobb volt a semminél. Viszonylag egészséges vagyok és el tudtam szeparálódni a szüleimtől, akik túlságosan sosem értettek meg engem. Néha nem tudtam eldönteni, hogy az egész világgal, vagy csak velem van a baj. Mondjuk, ha több energiát öltem volna abba, hogy beszéljek az embereknek a problémáimról, akkor lehet, hogy könnyebben meg tudtam volna őket oldani. Most viszont elvoltam gyakorlatilag, mint a befőtt, ami talán ideig-óráig megoldásnak tűnt, de végső soron tisztában voltam vele, hogy ha így maradok, azzal csak magamat fogom hosszútávon leszívatni. Nem akartam olyan ember lenni, aki, ha visszatekint az életére, akkor csak az üresség és a be nem teljesített álmai lesznek neki. Most mégse volt túl sok motivációm azon túl, hogy egyszerűen csak ellegyek magamban.
Talán a legrosszabb döntés, amit az utóbbi időben meghoztam, az ez a lakótársi viszony volt. Már az első pillanatban nyilvánvalóvá vált, hogy mi ketten nem leszünk túl egyszerűek, részben azért is, mert két attraktív ember nem tud együtt élni anélkül, hogy annak ne az lenne a vége, amit mi is eljátszottunk egymással. Mivel én egy párkapcsolatból jöttem ki, Lana meg nem említette, hogy vágyna hasonlóra, egyelőre rendben voltunk. Szerencsére a lány pont eléggé kikészített a rossz szokásaival ahhoz, hogy ne akarjam túlságosan romantizálni a helyzetünket és rá tudjam fogni az egészet arra, hogy még nem volt olyan csajom, akinek akkora mellei voltak, mint neki. Elég álszent dolog lett volna letegadni tőlem, hogy vonzónak gondolom, ami valószínűleg minden férfi fejében ott volt, aki ránézett. Én is egy voltam azok közül, akik először akarták megdugni őt, majd utána szerelembe esni vele, amitől talán egy farok vagyok, ezt elfogadom. De mivel nehéz volt együtt élni vele bizonyos okok miatt, inkább gondoltam így rá, mert úgy éreztem, hogy megérdemli, meg egyébként is, nem csak én tárgyiasítom őt, hanem egymással csináljuk ezt.
- Nem – vontam meg a vállam – Szerintem már rég kiköltözött, mert már nem tartja el senki.
Én se terveztem mondjuk hosszabbra a kapcsolatunkat annál, ameddig tartott. Az, hogy rendszerető és magamra igényes vagyok egy dolog, azonban nem voltam az a fajta férfi, aki jól viselte, ha élősködtek rajta. Emiatt Lana sokkal jobb lakótársnak bizonyult, mert ő vele nem csak dugni lehetett, hanem mondjuk beszélgetni is és általában jól kijöttünk egymással. Nyilván voltak olyan időszakok, amihez hasonló lehet a mai, de azért még igyekeztem moderálni magam annak ellenére is, hogy nem volt túl jó kedvem.
- Elég fárasztó nap volt – finoman simítottam végig a kézfejét és nem tettem hozzá azt, hogy lenne ötletem arra, hogy miként lazíthatnánk. Annyira fasz én se vagyok, hogy innentől kezdve tudatosan használni akarjam őt, amikor egyértelműen nem akartam párkapcsolatot, főleg nem egy olyan nővel, mint ő. Tisztában vagyok azzal, hogy lesznek problémáim a jövőben a lábammal és Lana túl energikus és életerős volt ahhoz, hogy magam mellett akarjam tartani. Szóval egyelőre kiélveztem azt ahogy rám nézett és az ölembe húztam, ha ahhoz volt kedvünk. Voltak helyzetek, amikor nagyon jól működtünk mi ketten együtt.
- Eddig, mi? Aztán megjöttem – félig meddig komolyan mondtam aztán az ajkamba haraptam, mert visszanyeltem a megjegyzésem azzal kapcsolatban, hogy mit csinálhatott volna a lakásban. Én is elég sokat dolgozom, ráadásul Bronxban majdnem minden pult alatt tartanak pisztolyt az emberek, amit tudni is kell használni. A fáradtságom viszont sokkal inkább adódott abból, hogy a harmadik nap volt, amikor egyhuzamban egész nap a boltban voltam. Úgy, hogy nem igazán tudtam a fejembe venni, hogy mit kezdhetnék az életemmel, nagyon rosszul jött ki, hogy ennyire monoton volt a munkám, amihez semmilyen érzelmi szál nem fűzött. Így tényleg elég üres volt az életem és semmit se tudtam felmutatni.
- Ezt most tényleg ki kellene fejtenem? – kis mosoly volt az arcomon, de nem igazán tudtam, hogy miként lehetne virágnyelven elmondani neki azt, hogy túl jól néz ki, ami miatt elsősorban mindenki meg akarja dugni. Próbáltam visszapörgetni az agyamban az emlékeimet arról, hogy hány férfit láttam korábban Lana ajtaján kijönni, de valójában nem nagyon foglalkoztam ezzel korábban. Kész csoda lenne, ha valaki egyszer nem használná ki. Még jó, hogy most már nekem is van beleszólásom abba, hogy pontosan mikor hoz ide valakit, vagy mikor nem.
- Akkor nem fogunk mosni? – vontam fel a szemöldököm – Én is beleadnék, nem egyedül kellene fizetned. Vagy kifizessem egyedül?
Személy szerint rendben lettem volna vele, ha nem kell új mosógépet vennünk és emellé még normálisan meg is lenne csinálva a készülék. Összességében jobban bíztam egy drága szakemberben, akinek az interneten van elérhetősége és be van táblázva, mint valaki olyanban, akit a vodkás srác ajánlott. Nem akartam ennek a logikai ívét megmagyarázni Lanának, mert bíztam benne, hogy titkon ő is érti azt, ami folyik, csak valamiért ma szívesen teszi az ostobát.
- Egyedül nem tudnál menni? – ha mondjuk rám írt volna, akkor rég lezavartuk volna a mosógép sztorit hazafelé, de ezzel nem tudtam mit kezdeni most éhesen meg fáradtan. Kajára volt szükségem és arra, hogy leülhessek öt percre, mert éreztem, ahogy a térdem kissé lüktet.
- Majd megoldom valamikor, de kösz – a hűtő állapota nem igazán javított a hangulatomon – Most értem haza. Nem azért vetemedtem erre, hogy máris elmenjek valahova.
Talán nem ez volt a megfelelő kommunikáció, mégis nehezen tudtam moderálni magam, főleg amiatt, hogy frusztrált a tudat, hogy gyakorlatilag bejárónőnek éreztem magam a lakásban. Tök kedves volt Lanától, hogy befogadott, de ettől függetlenül mégis úgy éreztem magam, mintha elvárná tőlem, hogy több mindent tegyek meg érte, mint ő. És ez baromi zavaró volt nekem.
- Faszom – igyekeztem alig hallhatóan mormolni a szót, mert én is tisztában vagyok vele, hogy így nem lehet beszélni egy nővel. Halkan csuktam be a hűtőt, egy pillanatra összeszorítottam a szemem, majd visszamentem a nappaliba és lassan leültem a kanapé végébe – Szerintem inkább beszélgessünk el pár dologról. Utána pedig azt csinálsz, amit akarsz.

† outfit †   megjöttem     † 1 026 szóban

Jojo & Lana

Lana & Jordan

Teljes mértékben tisztában voltam azzal, hogy egy nehéz természetű ember vagyok, ami alapjáraton nem könnyített azon, hogy az emberekkel kapcsolatot tudjak kialakítani. Konkrétan ez nálam úgy nézett ki, hogy profi voltam az ilyenekben, amikor akartam valakitől valamit. Ezt egyáltalán nem úgy kell érteni, hogy mint férfi a nőtől. Tisztában voltam azzal, hogy milyen típusú emberekkel tudtam kijönni és kikkel volt ugyanez nehéz. Nem tartom magam egy kékvérű személynek se hihetetlenül intelligensnek, ennek ellenére sokat számított az a bizonyos első benyomás nálam. Szó sem volt arról, hogy mondjuk ne tudnék valakivel eltársalogni, aki nem feltétlenül van velem egy szellemi szinten, mivel nem degradáltam másokat. Szimplán csak szerettem magamat olyan, általam normálisnak ítélt emberekkel körül venni, akiket nem találtam problémásnak, a saját értékrendem szerint.
Nem állítom, hogy az előző barátnőm pontosan ilyen volt, ahogyan azt sem, hogy nem csúszik be egy két olyan tag az életembe, akinek semmi keresnivalója nem lett volna ott. Az, hogy Cindy és Lana melyik kategóriába esik, hát… Mind a kettejük esetében nehéz lett volna megmondani a dolgot. Lana nyilvánvalóan többet törődött az érzéseimmel, azonban néha voltak olyan húzásai, ami miatt szívesen összepakoltam volna, mivel éreztem, hogy hosszú távon őrületbe fog kergetni. Cindy egy olyan lány volt, aki állandóan az idegeimen táncolt, de valójában meg nem idegesített annyira, hogy kidobjam. Nem vagyok én filozófus, hogy ezek az események mögött keressem a metafizikát, közben pedig bemagyarázzam magamnak, hogy ezek mind a jellemi fejlődésemet szolgálják, mivel úgy éreztem, hogy nincs így. Ugyanakkor annyira álszent sem voltam, hogy egyoldalúan őket állítsam be a hülyének, mivel az értékrendünk minden bizonnyal teljesen más. Lehetnek közös pontok, de más emberek vagyunk, nekem pedig nem lenne jogom – főleg nem ilyen lábbal – egyiküket sem a saját képemre formálni. Így lényegében, ha össze kellett vetnem a két nővel a kapcsolatomat, akkor mindössze annyit tudtam elmondani, hogy mind a kettővel lefeküdtem, és egyikkel sem biztos, hogy szükségszerű lett volna. Lanától nem akartam többet, mert nyilvánvalóan nem voltunk egy ligában, és az egészben az volt a dühítő, hogy talán másképp alakult volna az egész, ha a lábammal nem történik az, ami… Bár, akkor még mindig Rachellel lennék együtt, ha rajtam múlik, szóval talán az egész kérdéskör felesleges.
Ma különösen morcos voltam, mivel többször rá kellett markolnom a nadrágom szárára a combomnál, hogy másféle fájdalommal próbáljam meg elterelni a figyelmem arról, amit a térdemben éreztem. Mikor letettem a műszakot és az átöltözésre került sor én is láttam, hogy több helyen belilult a combom, viszont a térdembe hasító fájdalom továbbra sem enyhült. Pont annyira maradt erőteljes, hogy idegesítsen, szóval lényegében semmi máshoz nem lett volna kedvem, mint bevenni a gyógyszereket és lefeküdni aludni.
- Szia – mikor beléptem a lakásba, az én hangom sokkal kevésbé volt lelkes, mint Lanáé. Ez esetben nem volt ragadós a jókedve, mert amíg ő a tévét bámulta, addig én fájós lábbal dolgoztam végig a napot. Csak reménykedtem benne, hogy fogja ezt félreérteni, mert most könnyen fel tudott volna húzni egy veszekedéshez, viszont se ahhoz, se máshoz nem volt kedvem. Onnantól kezdve, hogy egyszer lefeküdtünk, idő kérdése volt az, hogy mikor jön a következő alkalom, de jelen helyzetben nem hiszem, hogy egy békülős szex az beleférne a napba. Legalábbis nem vágyom rá túlzottan.
Kicsit értetlenül néztem a felém nyújtott kezére, mivel egy kézfogással üdvözölni olyan lenne, mintha nem ismerném el azt, hogy ő egy nőies nő, pacsizni nem fogok valakivel, akivel megosztottam az ágyamat – esetünkben inkább a kanapét – szóval jobb híján egyszerűen az ujjaim közé vettem a kezét és finoman végigsimítottam rajta. A kézcsók nyálas, soha nem csinálnám, nem is illik a mi kultúránkba.
- Elment, egy kicsit fárasztó – egyszerűen megrántottam a vállam, aztán körbejárattam a pillantásom a nappalin – Neked?
A tévé minden bizonnyal megadta nekem a választ, de ennek ellenére is illett feltenni a kérdést. Nyilvánvalóan, ha meglátnám azt, hogy a mosogatógépbe sem volt hajlandó bepakolni, akkor már kevésbé boldogan folytatnám a napomat, de mivel ő is elég sokat dolgozik, egyszerűen visszanyelném a véleményem.
- Valószínűleg az a szerelő nem is létezik – halkan sóhajtottam fel – Miért nem kerestél valakit az interneten?
Mivel még nem is ettem, először a konyhánkba sétáltam, de éreztem, ahogyan már most kezd felforrni az agyvizem. Vennem kellett pár levegőt annak érdekében, hogy lehetőség szerint ne akarjam leszakítani a hűtő ajtaját. Úgy éreztem, hogy elég kiegyensúlyozott vagyok ahhoz, hogy a mai ne egy újabb alkalom legyen, amikor Lanával egymás torkának ugrunk.
- És ezt mind most akarod csinálni? – elég színtelen hangon néztem rá, mikor beljebb hajtottam a hűtőt – Mert én ma nem terveztem menni sehova. Bocs.
A figyelmemet újra a hűtőnek szenteltem, de én is éreztem, hogy túlságosan házsártos stílusban közöltem vele mindezt. Lehettem volna kedvesebb, de szerintem ő pedig szem előtt tarthatta volna azt, hogy még a lábamat sem tettem be a házba, egész nap vásárlók duruzsoltak vagy éppen rikoltoztak a fülembe, emiatt pedig felfogni sem tudtam pontosan, hogy mit miért kellene csinálnunk.
Miután jobb híján egy szelet sajtot tudtam csak kicsempészni a hűtőből, fújtatva vettem elő a telefonomat, hogy rendelhessek magamnak valamit.
- Te ebédeltél? – ezen a ponton már egyáltalán nem érdekelt az, hogy hogyan beszélek, mennyire tűnik ridegnek a hangom. Kicsit megint úgy éreztem magam, mint egy házicseléd, aki nagyon sok mindenre alkalmas, de értem semmit nem kell megtenni, ez pedig eléggé dühített ahhoz, hogy képtelen legyek rendesen lereagálni az egész szituációt.

† outfit †   megjöttem     † 871 szóban

Jojo & Lana