outfit • 1010 szó • szemtelen     

Jiang && Karolina

'There's four really important questions that you need to ask your potential roommate: 1. Are you a serial killer? 2. Do you drink? 3. Do you do drugs? 4. Do you share?'

Nem vagyok valami ijedős fajta - kivéve, ha pókokról, egyéb bogarakról, békákról, vagy krokodilokról van szó. (Oké, talán ezek alapján mégis elég ijedős vagyok.) Egyébként nem gondolom, hogy a krokodilos dolog teljes mértékben félelemnek nevezhető, mert elég kicsi a valószínűsége, hogy egy ilyen állat csak úgy szembejöjjön a lépcsőházban, de sosem lehet tudni. Ezzel az egésszel csak arra akarok kilyukadni, hogy nem félek egyedül sétálni a sötétben és nem gondolom, hogy az ágyam alatt szörnyek laknának, az mégis eléggé aggasztott, hogy a... lényegében főnököm nem ért haza éjszaka. Amiért én nem gondolom, hogy minden sarkon sorozatgyilkosok és embercsempészek lesnek a következő áldozatukra, addig simán megtörténhetett, hogy Jiang rosszkor volt rossz helyen és történt vele valami. Mivel biztosan nem én vagyok az első ember a vészhelyzet esetén értesítendő kontaktjai listáján, valószínűleg én lennék az utolsó, aki megtudja, hogy kórházba került, vagy valami még rosszabb. A következő gondolat, ami megfogalmazódik a fejemben az lényegében az, hogy hogyan mondhatnám el ezt a macskának, aki idővel biztosan rájönne, hogy valami gáz van, mert sokkal jobban szereti a gazdáját, mint engem, szóval ha ő házon kívül marad huzamosabb ideig, akkor egyszerűen engem akar majd megenni reggelire.
De ha már reggeli meg a macska, akkor azt hiszem érdemes lenne elvégeznem azokat a feladatokat, amiért fizetnek. Az nincs benne a munkaköri leírásomban, hogy izguljak Jiang épségéért, de felfoghatjuk úgy is, hogy azért izgulok, mert végső soron ő a fizetésem forrása, amit nem szeretnék elveszíteni, így végső soron őt sem kellene. Részben ezért is lett jobb kedvem, amikor végre meghallottam a hangját.
- Máskor majd szólhatnál, hogy nem jössz haza, vagy valami. -Próbáltam nem arra gondolni, hogy ez vajon most mennyire hangzik úgy, mintha bármilyen jogom lenne számon kérni őt. A közöttünk lévő korkülönbségből mondjuk határozottan nem az jutott eszembe, hogy olyan vagyok, mintha az anyja lennék. - Nem azért, mert akkor bulit rendeznék a lakásodban, vagy valami... - De mondjuk legalább Nünüt meghívnám egyszer, hogy ő is megismerkedjen a macskával. Jiangot meg nyilván nem beszélnénk ki a háta mögött, amíg nincs itthon. Nyilván.
- Az attól függ. Nem tudom milyen környéken van a munkahelyed, meg amúgy nem tudom voltál-e már valaha jósnőnél és mondták-e már, hogy mekkora veszélyben vagy a karmád miatt... - Úgy kezdtem bele a magyarázatba, mintha most mindezt teljesen komolyan kellene gondolnia és a jövő héten akár elrángatnám egy jósnőhöz. Amire egyébként nem feltétlenül lenne szükség, mert a megfelelő Tiktok fiók követésével és némi kedvességgel meg pénzzel online is olvasnak neki tarot kártyából. - De ja, azt hittem kinyírtak. - Ez lehet, hogy már csak a saját generációm ártalma, de én kevés ideig tudtam letenni a telefonomat.
- Benne vagyok! - Széles mosoly költözött az arcomra, mert ez így ilyen formában nagyon jól hangzott és egyben azt is jelentette, hogy nekem nem kell törődnöm a reggelim megszerzésével. - Kő-papír-olló, hogy ki fog mosogatni? - Szívesen megcsináltam apróbb feladatokat a lakásban, mivel a macska felvigyázás nem volt olyasmi, ami száz százalékban lefoglalta volna az energiáimat, de a tévét meg nem nézhettem állandóan. Ráadásul amikor itt aludtam, volt is pár dolog, amit el kellett takarítanom magam után. A szüleim arra neveltek, hogy rendes környezetben éljek és ha ez nem is jött mindig össze, de amikor mégis kitakarítottam, nagyon jól esett tisztaságban lenni.
- Honnan tudtad, hogy ezeket szeretem? - Őszintén kíváncsi voltam a válaszára. Nem járkáltunk tojáshéjon egymás közelében, de nem emlékeztem, hogy mondtam volna neki, hogy milyen üdítőt szeretek, vagy melyik a kedvenc csokim.
- Ahh... - Nagyot sóhajtva fogadtam a szavait és már épp terveztem azzal jönni, hogy 'DE', amikor ő folytatta, én meg egyre inkább elkerekedett szemekkel néztem rá. - Neeem, arra gondolni se merj, hogy te ezt lenyírod. Tudod mennyi idő megnöveszteni? - A tincseimet féltve egybe fogtam őket és áthúztam azokat a vállamon, hogy biztonságban tudjam a fekete hajtömeget, még ha olló nem is volt Jiangnál, tehát nem válhatott volna gyors úton elkövetővé.
- Az hogy összekötöm egyébként nem jelenti, hogy egy hajszálammal sem fogsz találkozni. - A szememben azt hiszem csillanhatott némi felhívás keringőre, mert őszintén kíváncsi voltam, hogy akkor a következő lépés vajon a hajsapka lesz és úgy kell majd kinéznem, mint a konyhás néniknek, vagy valahogyan megoldhatjuk ezt a dolgot anélkül is, hogy meg kellene nyomorgatni a hajamat. - Ha sokáig van összefogva, el fog töredezni a hajam és csúnya lesz. - Vádlón állítottam ezt, mert elég sötét jövő lett volna ez, ami a hajamat illeti.
- Amúgy én meg mindenhonnan a macska szőrét szedem le. Múltkor a körmösömnél is azt találtam a felsőmön... - Ezzel már csak húzni akartam az agyát, mert valószínűleg mindketten aktívan tettünk azért, hogy a kiskedvence szőre inkább egy helyre gyűljön, mégpedig a fésűjébe és ne a lakás minden egyéb pontjára. Végül egy újabb óriási sóhajjal megfogtam egyet a színes hajgumik közül és lófarokba kötöttem a hajamat. - Most úgy néz ki a fejem, mint egy bowling golyó.... - Ezt már csak azután közöltem, hogy a telefonomat magam elé emelve a sötét képernyőn próbáltam farkasszemet nézni a képmásommal.

817 ✮✩ outfit ✮✩ amikor úgy tartja kedvem ✮✩ ✧✦

outfit • 892 szó • mikor teszed, Kedvesem?   

Jiang && Karolina

'There's four really important questions that you need to ask your potential roommate: 1. Are you a serial killer? 2. Do you drink? 3. Do you do drugs? 4. Do you share?'

Nem kifejezetten voltam büszke arra, hogy hazudtam a szüleimnek arról, hogy hol töltöm az éjszakákat, amikor nem vagyok otthon, de több dolog miatt is képes voltam elhallgattatni a lelkiismeretemet. Az első az, hogy nem csak én hazudok nekik, hanem a nővérem is, aki minden ellenére, ami történt vele, most egy férfival lakik együtt - és akkor még szó sem esett arról, hogy pontosan ki is az a férfi, vagy srác, nevezzük, ahogyan akarjuk. Ha Ninának lehet, akkor én is megtehetem alapon tehát már egyébként is kifejezetten jól működött, hogy falaztunk egymásnak. Emellett igyekeztem nem elkövetni semmit, ami miatt a nővéremnek akár csak egy kicsit is megeredhetne a nyelve, mert az volt az utolsó, hogy a szüleim tiltsák meg, hogy Jiangnál dolgozzak. A másik dolog történetesen az, hogy nem egy negyvenes éveiben járó házas férfiról van szó, akinek tönkreteszem a családi életét, ő meg engem. Emellett még egyébként is fel lehetne sorolni olyan dolgokat, mint hogy a főnököm nem tűnik sem sorozatgyilkosnak, sem pedig elmebetegnek, tehát nem is érzem úgy, hogy különösebb veszélyt jelentene rám. Legfőképpen azért, mert amikor nála kell aludnom, ő egyébként sem tartózkodik a saját lakásában egészen hajnalig, tehát elég kicsi az esélye annak, hogy az éjszaka közepén egymásba fussunk, vagy huzamosabb ideig együtt töltsük az időnket.
Tehát a saját szemszögemből nézve millió érv szólt amellett, hogy én itt dolgozzak. Igazából eredetileg sem a macskaszitterséggel, mint koncepcióval lett volna baj, hanem azzal, hogy egy számomra viszonylag ismeretlen férfival osztozom a lakásán - de határozottan nem az ágyán!! Ez az egész gyanakvás abból indult, hogy Nina mennyire nem bízott a férfiakban, mert részemről akármilyen őrült világot is éljünk, a legjobb barátom akkor is fiú, akire alapból sem lehetne soha azt mondani, hogy az erőszakolós fajta, de ha megismeri az ember, akkor még a gondolatait is elkerüli hasonló nem csak Ning-el kapcsolatban, hanem az egész férfi társadalommal is. Aztán persze át lehet gondolni és pontosítai, hogy a Ninghez hasonló normális srácokkal nincs baj, mindenki mást, aki tényleg elmebeteg, egyszerűen el kellene ásni.
- Te legalább értékelsz, ugye? - Teljesen komoly hangon teszem fel a kérdést a macskának, aki ugyan a szemembe néz, de valami nyekergésszerű hangon kívül nem válaszol mást. Cserébe megsimogatom az állát, ami első pillantásra mintha kifejezetten tetszene neki, aztán egyszerűen faképnél hagy és nem látok mást, csak a vizestála felé baktató hátsóját.
Nyilván ez a helyzet azt is hozta magával, hogy nem volt mindig időm a barátaimmal tölteni az estémet, mert dolgoznom kellett, míg mást elengedtek egy ésszerű időben. Ha viszont tüzetesen végig gondoltam, hogy pontosan milyen más munkát kellene végeznem, ha nem ezt... Nem találtam jobb alternatívát, amit a fejemben való keresgélés mellett egyébként nehéz lett volna tényleges piackutatásnak eladni, vagy épp normális tájékozódásnak. Egyébként túl sok mindent kipróbáltam már, mióta vége a giminek, hogy bármelyik munkahelyemre vissza akarjak menni, gyorsétterembe pedig azért nem terveztem menni, mert rettenetes szaga lett volna tőle a hajamnak, illetve egyáltalán nem terveztem búcsút mondani a manikűrösömnek és annak, hogy a megszokott hosszúságú körmöcskéket készítse el nekem.
A mérleg egyik serpenyőjében nyomorék, alulképzetteknek ajánlott való munkák voltak, a másikban meg az, hogy itt lényegében ágyat kapok és annyi lehetőséget a pihenésre, amennyit akarok. Ha a pénz lehetne is több, de kifejezetten rugalmas időbeosztással operáltam és lényegében csak egy macskára kellett vigyáznom. Az viszont még soha nem fordul elő, hogy Jiang nem ért haza, amikor eredetileg úgy volt, hogy haza fog. Majdnem harminc éves emberről van szó, szóval bíztam benne, hogy nem történt vele semmi, mert elég ciki lett volna, ha magamra maradok a macskával. Ezért is próbáltam meg este még ébren megvárni, ami éjfél után lassacskán határozottan kritikussá vált és olyan hajnal háromkor is csak azért sikerült nyitva tartanom a szemeimet, mert a macska úgy döntött, hogy ő meg akar őrülni.
Nem tudom pontosan mikor dőlhettem ki, amikor viszont kinyitottam a szemeimet és az agyam is felfogta, hogy ébren vagyok, kezdtem megérteni, hogy miért magyaráz anya annyit arról, hogy az éjfél előtti alvás sokkal fontosabb. Úgy éreztem magamat, mint akit kimostak és nem terítettek ki, de rögtön eszembe jutott, hogy talán Jiang még mindig nem ért haza és bizonyos idő után már van értelme bejelenteni az eltűnését a rendőrségen is, amit nem tehetek meg egy oversized pólóban, amiben egyébként aludni szoktam. Ezért is próbáltam meg magamat prezentálható formába hozni, na meg azért is, mert a macska is jobban örülhet annak, ha nem egy zombi ad neki reggelit.
Akkor hallottam meg a bejárati ajtó kinyílását, amikor még mindig a macskával foglalkoztam - lényegében éppen a bundáját fésültem -, és rögtön esélyem is volt megnyugodni, mert meghallottam a munkáltatóm kiabálását is - tehát nem keverekedett bandaháborúba és nem lőtték le véletlenül. - Igeeen. - Legalább olyan hangerővel feleltem ezt neki, mint ahogyan ő is beleüvöltött a lakása csendjébe. Azon meg egészen elcsodálkoztam, hogy a macskát különösebben nem izgatta a dolog, csak szokásához híven nyekergett egyet, amiért ideiglenesen abbahagytam a fésülését. - Nekem? Micsodát? - Kíváncsian néztem utána, aztán a macskára is, aki szokásához híven megint nem válaszolt nekem, én viszont otthagytam őt és felálltam, hogy Jiang után tudjak menni a konyhába.
- Azt hittem meggyilkoltak éjszaka. Írtam is neked, de nem válaszoltál. - Lehet, hogy ő kérte, hogy kövessem, de a helyzet az, hogy nekem is van mondanivalóm, amit igyekeztem is megosztani vele. - Máskor majd szólhatnál. - Nem terveztem számonkérni azt, hogy pontosan hol is volt, mert felnőtt férfi - mondtam már, hogy közelít a harminchoz -, akinek megvan a saját élete a macskáján és a macskaszitterén túl is, de ha mondjuk arról lett volna szó, hogy kell neki a lakás, mert fel akar hozni valakit, simán el tudtam volna tűnni időben. Ezt ilyen formában nyilván nem terveztem vele közölni, de akkor is tény, hogy megtettem volna.
- Mit kapok? - Ezen a ponton már kifejezetten kíváncsi volt a hangom és az arckifejezésem is. Akárki akármit mond, valójában ajándékot kapni akkor is mindig jobb lesz, pont mint a desszerttel kezdeni az étkezést, mert akármikor becsapódhat egy meteor és kihalunk, mint a dinoszauruszok, mielőtt az étkezés legfinomabb pontjáig jutnánk.

988 ✮✩ outfit ✮✩ mert mikor nem tettem?   ✮✩ ✧✦

outfit • 823 szó • tessék szót fogadni