Kirk & Javier

And we bump into each other again and again and again

Megvoltak azok az egyetemi éveim, amikor szinte háromnaponta jöttünk le a társakkal szórakozni az Orchard strandra, míg nyáron, ha az idő is úgy engedte, rendszerint csobbantunk, röplabdáztunk és méretes fagylaltokat eszegetve élveztük az együtt töltött szabadidőket. Azt nem lehetne állítani, hogy semmi sem változott azóta, hisz eltelt jó pár év, szét is szóródtunk a világban, kevesebb is lett a szabadidőnk, de azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, hogy a régi társaságból hatan még mindig masszívan kötődünk a hagyományoknak is tekinthető közös programokhoz, különösképpen a nyári hónapokban.
Eredetileg úgy volt, hogy a nagyobbik húgom is nagy érdeklődést mutatott a mai baráti körökben nagy lelkesedéssel kikiáltott strandröplabda-meccs iránt, de az utolsó órákban végül mégis lemondta. Nem lepett meg a döntése, mivel feltételeztem, hogy a médiaszereplései után nem sok energiája lesz már csak kimozdulni sem otthonról, bár mi tagadás, szomorúan fogadtam a hírt.
San Juanban nőttem fel, megszoktam mondhatni a harminc fokot, de azért nem vagyok olyan szívós, mint azt eredetileg reméltem. A forró homok égető, de hozzá lehet szokni, pláne amint a levegőbe kerül a labda és hirtelen mindenki figyelme egy tárgyra és egy célra fordítódik.
- Szép játék volt, köszönöm! - fogunk kezet a győztes csapattal, nem sokon múlt, hogy megnyerjük, de egyértelműen jobbak voltak nálunk. Nekem is fittebbnek kellene lennem.
- Legközelebb csak te fogsz elől állni, akkor biztos nyerünk - veregeti meg vállamat Matt, mire csak nevetek. Tény, hogy nem hátrány az egy méter kilencven centi magasságom, miközben nem a gyorsaságomról vagyok híres, úgyhogy díjazom az ötletet. Viszont, most, hogy vége a játéknak, két dolgot akarok a legjobban, csobbanni és egy nagy hot-dogot.
- Valaki kér hot-dogot? - fordulok meg a vizespalackjuk tartalmát jócskán kiivó társaim felé. Van, aki magát locsolja a felmelegedett vízzel, míg mások inkább szomjukat oltva mindet megisszák.
- Én legfeljebb egy percet bírok még ki a szárazföldöm. Majd egy jó megmártózás után. - A többiek is egyöntetűen bólogatnak, de ez engem nem feltétlenül zavar meg abban, hogy papucsot húzzak és elsétáljak a közeli árusig. Ha valamit megtanultam így sok év után, az az, hogy nem kell mindig alkalmazkodnom másokhoz, nem is vagyok elveszett típus.
Ahogy közeledek a hot-dogoshoz, fokozatosan beazonosítom, hogy ki is az a személy, akinek ugyanarra fáj a foga, mint nekem. Széles vigyorral tárom szét karjaimat a meglepettségtől, bár mitől is lepődőm meg Kriket látva, hisz mi a legváltozatosabb, legváratlanabb helyszíneken, mindenféle összebeszélés nélkül képesek vagyunk egymásba botlani, legyen szó kutyasétáltatásról, karaoke buliról, vagy egy rövidebb műsorvezetésről... Miért is lenne ezúttal másképp?
- Üdvözletem Mr. Kotzebue, mennyi a hot-dog? - Viccelve udvariaskodok, miközben kezemet nyújtom felé, hogy kezet fogjunk. Hangomból érződik, hogy ez csak a jókedvem jele, a fülig érő mosollyal együtt. - Úgy tűnik, mi tényleg mindig ugyanott szeretünk lenni, bár amilyen meleg van ma, nem csodálom, hogy tele a strand és itt futunk össze ismételten - nézek végig az embereken, részben azokon is, akik előttünk állnak a sorban. Mindig megvan a rizikója annak, ha két médiaszemélyiség ennyire publikus helyen van egy négyzetméteren belül, pláne, mint ahogy én is, egy strandnadrágban feszítve, de nincs rajtam nyomás, vagy feszültség, ha esetleg megjelenne néhány magasba nyújtott telefon. Nem lopok, nem bűnözök, csak egy hot-dogot kérek egyik kedves ismerősömmel és kollégámmal a bronxi strandon. Nyugodtan fotózzanak, noha nem vagyok a környezetem legszexibb férfiegyede, ezt nyíltan ki merem jelenteni.
- Örülök, hogy látlak! Mi újság veled? - fordulok vissza néhány másodperc elteltével Krikhez, miután rálestem a hot-dogokra.

Kirk & Javier

And we bump into each other again and again and again

Elsőre nem gondolok bele, hogy miért is lehet ennyi ember a hot-dogosnál, alapvetően ebben semmi meglepő és gyanakvó nem lenne, hiszen New Yorkban vagyunk a strandon, nem egy természet által uralt dél-európai kis sziget kavicsos partján. Itt mindenki akar egy hot-dogot, még az is, aki nemet mond elsőre. Majd, mikor közelebb érek, kiszúrom Kirket és amellett, hogy egy kicsit megnyugodok, hogy nem mindenki ugyanazért áll sorba, széles mosollyal üdvözlöm a tény, miszerint egy újabb alkalommal is sikerül egymásba botlanunk. Röviden kacagok a válaszán, már kezdem én is azt hinni, hogy véletlen semmiképpen sem lehet, ahhoz túl sűrűn találkozunk.
- Shh, ne buktass már le! Bár ha nagyon követnélek, nem leplezném le magam mindig, pláne nem egy hot-dogért, nem? - mosolygok, aztán én is kicsit tovább gondolom, amit mondtam. - Najó, de. Egy hot-dogért simán lebuktatnám magam - nevetek fel, majd kezet fogok vele. Kétségtelenül borzalmas CIA-ügynök lennék, de nem is tudnám csinálni egy óráig sem. Egyszerűen nem nekem való az a fajta munka, gondolok most elsősorban a rendőrökre, hiszen CIA tagnak nagyon elitnek kell lennie. Én pedig itt egy úszónadrágban csak egy kis harapnivalót szeretnék. A légynek sem tudnék ártani, se jófiúknak, se rosszaknak, kivéve, ha megint berezonáltatom a hanghullámokat és mindenkit megsüketítek pár másodperc erejéig. Mindettől függetlenül nagyon örülök, hogy találkozunk, hiába ennyire jellegzetesek a mi semmiből adódó összefutásaink, azért napi szinten még sincs lehetőségünk látni egymást.
- Szóval a hideg fagyit választják a meleg hot-dog helyett. Azért valamennyire meg tudom érteni. Mi röplabdáztunk eddig, most pedig inkább csobbannak mielőtt ennének, én pedig fordítva szándékozom ezt megtenni - mutogatok abba az irányba, amerre jöttem. Lehet az is az oka ennek, hogy én egy fokkal jobban bírom a meleget és nem igényeltem, hogy egyből vizes legyen a testem. Vagy csak a gyomrom visz előre. Meglehet, éppen ezért nem feltétlenül a legelőnyösebb a kinézetem, de ez a rajongókat annyira nem érdekli. Mint ahogy Kirk mondja, fényképeznek. Szemeimmel megkeresem a tetteseket és egy átlagos, mosolygós pózba vágom magam. A lányok reakciójából ítélve meglepődnek, hogy észrevettük őket és még reagáltunk is rájuk, mintha zavarban lennének, de ettől csak aranyosnak tűnnek.
- Nem, én a magam részéről nem számítottam erre, de ennek az az egyszerű oka, hogy egyáltalán nem készültem kiskoromban műsorvezetőnek. Bár próbálok pont ugyanúgy viselkedni és élni, mint régen, mikor még csak zenét szereztem. Nekem az a kellemetlen, amikor a húgomról kérdeznek. Nem jó érzés azt látni, hogy belőlem akarnak kihúzni olyan magánéleti információkat vele kapcsolatban, amikhez senkinek semmi köze. - A húgom, egy másfél éve rendkívül felkapottá vált latina énekes. Duettezett már Pitbullal, a legnagyobb spanyolajkú és nem csak spanyolajkú énekesekkel, de szólóban is kezdik egyre többen hallgatni, ez pedig azt jelenti, hogy hirtelen itt egy fiatal lány, akire mindenki kíváncsi lett. Ki ő valójában? Nem tőlem fogják megtudni, én nem akarok semmi olyan kiadni róla, amit ő nem osztana meg a médiával. De Kirk története sem kevésbé kellemetlen. Néha az emberek azt hiszik, hogy ismernek minket, mivel tudják, kik vagyunk, ezért úgy kezelnek, mintha világéletünkben legjobb barátok lettük volna, pedig nekünk fogalmunk sincs, hogy kivel beszélünk. És akit nem ismerünk, attól nehéz túl személyes megnyilvánulásokat fogadni.  
- Fotózd vissza őket. Mutasd meg, hogy kell ezt profin csinálni - mosolyogva döntöm enyhén oldalra a fejemet, kicsit oldva az előbbi témát, de nyilván tisztában vagyok vele, hogy most nincs nála drága technika. Meglepődve szöknek szemöldökeim a magasba a papucsa történetét hallva.
- Tényleg? - A költői kérdés inkább a szituációra vonatkozik, míg én lepillantok a lábára. Már néztem, hogy csak egy papucsban van, de mivel egész eddig beszélgettünk, na meg pózoltunk, nem akartam direktbe rákérdezni. - De ha nem tépte szét, talán megunja és kisodorja a víz, egy darabban. Hot-dog után megkeressük, ha van még rá remény. - Ha már itt tartunk, fogalmam sincs, hogy nem ég le a talpa a forró járdán. Szerencsére van a közelben néhány bolt, ha mikroméretűre tépné is a kutya a papucsát, nincs minden veszve.
- Minden mennyiségben! - nevetek fel kérdésére. - Kivéve a csajokat, de úgy tűnik, mintha alakulna valami. Persze még nagyon nem akarom elkiabálni, csak roppant módon szimpatikus számomra, ennyire hasonló életfelfogást még senkivel sem tapasztaltam eddig. - Gondolok most egy kapcsolatra, nem véletlenül kezdek kicsit halkabb lenni. Nem vagyok túl jó a kapcsolatokban, sok negatív tapasztalatom volt már, amik nehezen érintettek és máig egy kicsit rányomja bélyegét a helyzetekre, mikor alakulóban van valami komolyabb.  
- Na és nálad mi a helyzet? - kérdezek vissza hasonló kíváncsisággal, mikor már csak egy ember van előttünk.

Kirk & Javier

And we bump into each other again and again and again

Nekem nagyon nehéz volt megtalálnom a hozzám teljesen passzoló hivatást, ezt tükrözi az is, hogy máig két munkám van, egyszerre vagyok műsorvezető és marketinges is egy informatikai cégnél. Hogy hogyan sikerült ezt összehoznom, az pontosan abban rejlik, hogy mennyire sokoldalú az érdeklődési köröm és gyakorlatilag rengeteg állást a magaménak tudnék érezni, legalábbis rövid ideig biztosan. Ezzel szemben vannak bizonyos munkák, amikben csapnivaló lennék és ezek közé tartozik a titkosügynök, rendőr és egyéb ezekhez hasonló szerepkörök is. Hajjaj, ha tudná Kirk, mennyire balfék lennék, ha tényleg nyomoznék utána, akkor feltehetőleg annyira aggódna, mint amennyire most is teszi, semennyire, hisz ez az egész csak egy jó poén köztünk, ami mindenképpen értékelendő ezúttal is.
- Hát akkor végtelenül könnyű dolgod van velem. Vagy úgy is mondhatnám, hogy unalmas. - Mert valljuk be, a légynek sem tudnék ártani, kivéve ha már percek óta a fejem körül kering. Az ötletére majdnem elkezdek gondolkodni, de ehelyett inkább csak elnevetem magam.
- Ahhoz minimum egy rendőrakadémiával kellene indítani, nem? Tudomásom szerint nagyon hosszú út vezetne egy ügynöki pozícióig, én meg tudod, itt vagyok harminchárom évesen, ami talán nem ideális egy ekkora életpálya elkezdésére. De tudom, ez csak egy jó kifogás - vonom meg a vállamat. Teszteket mellesleg mindig nagyon szívesen töltök ki, legyen szó légiforgalmi irányítói beugró tesztről, vagy akár ügynöknek készülőről, feltéve, ha már az nem kerül sokezer dollárba, hogy jelentkezek a kitöltésre. Úgy azért már picit drága mulatság, tudván, hogy úgysem lenne sosem merszem ilyen kemény munkákat végezni. - Viszont egy komédia műsorban nagyon szívesen beneveznék, ahol belőlünk akarnának rendőrt faragni és futtatnának minket különböző akadálypályákon. - Legalább jobb fizikumom lenne mint most, noha azért ma - ahogy hallom, mindkettőnk - jól megdolgoztunk ezért a hot-dogért, amiért rendkívül elszántan várjuk a nagy hőségben, hogy sorba kerüljünk. És még egy-két fotóra is van idő, tekintve, hogy akadnak még előttünk vásárlók.
Látom rajta, hogy blöfföl, úgyhogy nem is kezdek bele mindenféle egyetértésekbe, tekintve, hogy én magamat nem gondolom roppant híres személynek, ellenben a húgom hirtelen vált azé és ő tényleg kissé megroppant a változások miatt. Viszont ami engem illet, én valóban jól érzem magam a bőrömben és ahogy a mellékelt ábra is mutatja, egyáltalán nem feszélyez az ismeretségem, simán eljövök Kirkhez hasonlóan a strandra és nem zárkózok be a magánszférámba.
- Nagyon izgalmas műsor lehetett akkor - nevetek fel egy kissé pimaszul, de szerintem már megszokta az ilyen cukkolásokat. - Jó, ezt tényleg megkeresem majd a neten, szeretném látni ahogy próbálod szórakoztatni a közönséget és magadat is egyedül. Nekem szerencsére ilyen még nem volt az AGT-ben, de hát ott aztán olyan dolgokkal találkozik az ember, hogy nem tudja, melyik szemével merre nézzen. - Ismeri az America's Got Talent műsort, senkinek sem kell bemutatni, ahogy azt sem, hogy milyen érdekes dolgokat lehet abban látni.
Partnere vagyok a hülyeségben, én is pózolok a kezében lévő nemlétező kamerának is és érzem, hogy mögöttünk a csajok is mintha beállnának fotóra, amíg rá nem jönnek kuncogva, hogy csak egy újabb Kirk-féle manőver részesei.
- Persze, hogy mondtad. Inkább azt meséld el, mit nem dolgoztál még? - Oké-oké, ha már megéreztem a cukkolás ízét, nehéz leszokni róla.
- De akkor ezzel azt akarod mondani, hogy ha befogjuk a kutyát, le is vágod a körmét? - Szinte legalább akkora asszociációs ugrás ez, mint a kutyakozmetikus munkája, de beleálltam a játékba.
- Aha, már nagyon régóta ismerjük egymást a csapattal és az a jó, hogy mindannyian csak szórakozásnak fogjuk fel és nem kötelességnek - felelem, miközben megint lepillantok a papucstalan lábfejére, hiszen látom, hogy kezdi magát kellemetlenül érezni. Ami viszont Ciarát illeti, nehéz bármit mondanom még róla, hiszen személyesen nem sokat találkoztunk még, de igen, kétségtelenül arról van szó, hogy nagyon egy húron pendülünk.
- Hát ő nem egy olyan nő, aki nem hagyja, hogy befejezzem a mondatot, de nagyon érezzük egymás helyzetét, ez kétségtelen. Az mondjuk nagy teljesítmény, hogyha valaki beléd tudja folytatni a szót. Hogy viselted? - Erre nagyon kíváncsi vagyok, mert szerintem nem sűrűn van ebben része. Persze az is sokat elárul, hogy múltidőben beszél róla, de lehet senki köze nem volt ezen tulajdonságnak a szakításukhoz.
Hallottam a megcsaládról, legutóbbi karaoke közben mesélt róla valamennyit. Lehet nem ez a legjobb helyszín az ilyen személyes dolgok kibeszéléséhez, de szerintem a kamukamerás eset elijesztette a lányokat mögöttünk, a többi várakozó pedig nem úgy néz ki, mint akiket nagyon érdekelne a mi magánéletünk.
- Én sosem tudtam egyhamar új kapcsolatba kezdeni egy szakítás után, úgyhogy lehet, hogy nálad is van valami a tudatod mélyén, ami miatt nem akarsz ismét belekezdeni egybe. Bármennyire is tagadjuk, azért mégis befolyással bírnak a szétválások, pláne, ha csúnyán alakulnak. - Kirk roppant erősnek és talpraesettnek tűnik, de a remek humora ellenére is azért sejthető, hogy bizonyos dolgok őt is keményen érintik, hiába nem ad róla tudomást.
Kirk balesete következtében próbálom elkapni az előttünk lévő áldozatot, de a reflexeim ezúttal nem túl hatékonyak ilyen kánikulában. Nem éppenséggel elhivatott elsősegélynyújtóként próbálok segíteni mindkét elesett személyen, de a semmiből egy kisebb konfliktus közepén találom magam, mintha valami birkózóbajnokságon lennék. Látva, hogy az úr már felállt, Kirk pedig feltehetően nem is szándékozik ilyet tenni, úgyhogy azon vagyok, hogy a konfliktust a lehető legjobban elsimítsam.
- Jó, kérek három hot-dogot - pillantok a férfira is, akit sikerült levenni a lábáról. Ez a minimum, én pedig gond nélkül meghívom mindkettejüket egy hot-dogra. Alig húsz másodperc múlva elismétlem ezt a kérésemet az árus felé is, aki ezúttal sem habozik még egy ilyen melegben sem.
- Még egyszer elnézést kérünk az előbbiért! - nyújtom át a férfinek a neki vett darabot, majd Kirkre nézek, aki lehet még azóta sem akar felállni a homokból. - Tudod, azért megvan az irónia abban, hogy te, mint szétégett (hot) ember egy hot-dogot kérsz, miközben próbálod levadászni a rosszalkodó kutyát. Lehet eközben az a kutya pont egy hot-humant kér, akit elkeresztel Kirknek. Ha megengeded, kutya-Kirk egy-null. - Játszadozok vele, de azért mindeközben átnyújtom neki a várva-várt szénhidrátgazdag ételét.
- Jobban vagy egyébként? - kérdezem, majd harapok egyet az én adagomból. Huh, nagyon jól jön, már eléggé éhes voltam.

Kirk & Javier

And we bump into each other again and again and again

Mintha csak egy színészt hallanék, aki megannyi szerepe mellett rendőrt még pont nem játszott egy filmben vagy sorozatban sem. De egyikünk sem színész, annak ellenére, hogy rengeteg időt töltünk kamerák előtt és ha szívünkre kellene tennünk a kezünket, lehet mindketten bevallanánk, hogy egy kicsit azért csorbul a jellemünk felvétel alatt, még ha nem is tudatosan. Ami a cooper-futást illeti, be sem fejezi a mondatot, de én már nevetve fogom a fejem.
- Én érteném, lehet ők is, de a reakciójuktól lehet tartanék. Csak nevezd el Bradley-tesztnek és nem Cooper-tesztnek. - Régen iskolás koromban milyen sok coopert futottunk... én mindig csak a középmezőnyben voltam, megmentettek azok, akik nemes egyszerűséggel tojtak az egészre és inkább lesétálták, így én még egy jó időt értem el, mondhatni. Manapság már biztos, hogy a felét sem tudnám lefutni.
- Mivel műsorvezető vagyok és nem zsűri, így egészen jópofa, amíg nem vársz el többet a mérhetetlen röhögésen kívül. A zsűriket többet vonják be a kínzásokba, nekik tűrni az ökörségeket nem olyan egyszerű mindig még annyi pénzért cserébe sem. Sokszor egyébként mielőtt felmenne a színpadra valaki teljesen komoly, semmi ökörködés nincs rajta, én próbálom kicsit csökkenteni benne az izgulást, aztán felmegy a színpadra és olyan lazán végigtolja a hülyeségét, hogy csak pislogok. - Mesélem közepes hangerőn, de végül is, nem árulok el semmi olyan sztorit, amit nem mesélnék el bárkinek, aki leszólítana az utcán. Voltak esetek, amikor a zsűritag női tagja sírva fakadt az adás után és kijelentette, hogy ő többet ezt nem vállalja el, amit teljesen meg tudtam érteni. Oka van annak, hogy ennyire sűrűn változnak a sztárok a műsorban.
- Mindig nagyon jó élmény az, hogyha gyerekek jönnek fellépni és olyat tesznek, ami valami szenzációs. Megannyi őrült hülyéskedő felnőtt ember után az egyik adásban jött egy kisfiú és leénekelte a csillagokat is az égről. És az a kisfiú visszajött a színpadról és úgy csillogott a szeme. Mondta, hogy ez volt az első alkalom, hogy ilyen nagy nézőközönség előtt énekelt és majdnem elsírta magát. - Én is majdnem elsírtam magam a történtek után, csodálatos, hogy mekkora tehetségek léteznek és hogy az a kisfiú mennyire szerényen kezelte (még) az énekhangját.
Kirk viccei... komolyan alig tudom abbahagyni a nevetést, ha pedig sikerül, a mosolyom nem tud elhalványulni. Mesélek neki Ciaráról, bár kicsit kellemetlen ez a történet nekem tudván, hogy ő jelenleg egy nehéz szakítás után van. Bár ahogy hallom, azért nem évekről van szó, hanem mindössze két hétről? Talán akkor azidő alatt még nem kényelmesedett bele a párkapcsolatba, hogy életre szóló trauma érje, mondom ezt pont én, az a srác, akinek tipikusan nehéz kialakítani egy hosszútávú kapcsolatot és minden elutasítás és szakítás mérhetetlenül fájt. Mivel ő is nevet - ami nem tudom, mennyire őszinte tőle -, ezért én sem kezdek bele mélyebb beszélgetésbe, mindössze csak hallgatom őt.
- Bárhogy is, szerintem ne hibáztasd magad. Tényleg idő kell, hogy túltedd magad a váláson, de az is normális, hogy nem akarsz szingliként ülni tétlenül. Szóval fel a fejjel, majd szembejön veled az igazi és nem a fényképeződre utalok most kivételesen. - Pedig az is jó sok idő, mire megtaláljuk a legjobb gépet, amit képesek is vagyunk használni. De a fényképezőgép helyett akár mondhatnám az autókat, vagy a gitárokat is.
Jajjaj, helyzet van! A forróságtól esnek össze az emberek, avagy Kirk játszik tekegolyót és nagyon jó pontokat ér el. Felsegítem a szerencsétlen embert, aki rosszkor volt rossz helyen, aztán hot dog-gal a kezemben vonulok a forró betonról menekülő fotós után. Ha kínos a helyzet, akkor egy jó vicc mindig mentőöv lehet, mármint nem nekem, hanem az én félpapucsos drága barátomnak.
- Nyugi, mustárosan jó a hot-human... gondolom. Még nem ettem, de az a blöki lehet már igen. - Oké, nagyon rossz és gyenge poén, de annyi magaslabdát kapok Kirktől, hogy vétek lenne kihagyni.
- Úgy érted, akkor is tök jól voltál, amikor lányos hangon ordítottál, hogy "szétégtem". Pedig én már tényleg kezdtem aggódni érted. - Egyébként teljes mértékben el tudom képzelni, mennyire fájhatott neki. Én is sírva futok végig a tengerpart homokján mire beérek a vízbe és fellélegezhetek. Szinte gőzt fejlesztenek a forró talpaim, ahogy beérek a hideg vízbe.
Tünemény egy kutyus egyébként, ha nem tudnám, hogy milyen csintalanságokra képes. Otthon Rudy is mindig ellopja a papucsaimat, úgyhogy nagyon haragudni nem tudok rá, de nem is nekem kell, hanem Kirknek. Vigyorogva nézem végig a nagy találkozást. Ahogy a kutya kap egy falatot a kajából, felnevetek.
- Ugye tudod, hogy ha egy falatot adsz neki, akkor utána még többet fog kérni? - Szakavatott és tapasztalt gazdi vagyok, kitapasztaltam már a kutyák gondolkodását, hiába nem tudok én sem ellenállni az örökös kunyizásuknak.
- Okosabbak, mint gondolnánk - azzal én is megsimogatom a füle tövét. - Áh, az én papucsomat csak akkor kapja meg, ha levesz a lábamról. - Tovább simogatom, addig is talán Kirk be tudja falni a hot dogját. A jószár ahogy rájön, hogy jószándékú simogatók vagyunk, ledobja magát és felemelve lábait jelzi, hogy a hasát is lehet tapizni. - Oké, sikerült neki... - Levennie a lábamról. De azért a papucsom marad rajtam, több, mint hetven kilót kell leszednie a papucsról, ha azt akarja megkaparintani.
- És ezeket a képeket hova töltöd fel, vagy kinek adod el? - Mert például az instagramon talán nem a legnépszerűbb képek kategóriájába tartoznak a romos házak, bevételnek biztosan nem alapoznék erre. - És miért pont ezt jelölted ki célként? Ne értsd félre, csak tényleg meglepett. - Oké, nem azt néztem volna ki belőle, hogy meztelen csajokat fotóz, de azért ez a téma is új számomra. Persze nem felejtem el a kérdését, csak erre a pár falatra már egyszerűbb tőle kérdeznem és hallgatnom őt, mintsem, hogy teliszájjal meséljek a magam terveiről.
Lenyelem az utolsó falatot is, aztán megpaskolom a kutyát, Rody pontosan tudja, hogy ez azt jelenti, hogy vége a simogatásnak.
- Most leginkább dokumentumfilmezésben látom a rövidtávú szerelmet, van egy-két ötlet, projekt, amit meg szeretnék csinálni és szponzort is találtam rá. A legjobb, hogy rengeteg utazással, felfedezéssel jár, a világ több különböző pontjára megyek a stábbal, amit tudod jól, mennyire imádok. De próbálom folytatni a zeneszerzést és minden mást is, aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő. - Minden tervemmel kapcsolatos beszámolót így fejezek be már-már szinte protokollszerűen. Sodródom az árral, az ötleteimmel, próbálom kihasználni az eddigi sikereimet arra, hogy új dolgokba kezdjek. Sosem voltam olyan ember, aki hosszú időn át egy eseménytelen irodában tudna ülni, nekem kellenek az új impulzusok és az, hogy minden nap más legyen, mindig egyre több legyek. Ez utóbbi mellesleg a marketinges életnek is a része, úgyhogy még azt sem állíthatom, hogy az eredeti szakmám rossz választás volt. Közben látom, hogy Kirk is végzett a hot-doggal, na meg a hot-dog is végzett Kirkkel.
- Ha valaha még le mered venni a papucsodat, benne lennél egy fürdésben? - Érzem, hogy éget nap és a testem ordít a hűvös vízért. Mondanám, hogy esetleg ássa el a papucsát a homokban, amíg lubickol, de a kutya úgyis kiásná a szaknyomok alapján.