Ye Bin & Natalie

Annak ellenére, hogy a szüleim mindig támogattak és mellettem voltak, soha nem kértek ezért cserébe semmit. Nem kellett megjelennem olyan eseményeken, amikre sok gazdag osztálytársam a szülei miatt járt el, engedték, hogy a saját fejem - illetve szívem - után menjek és azt csináljak, amit elterveztem az életemben. Nem tudom, hogy ez azért volt privilégium, mert annak ellenére, hogy lánynak születtem, apa nagyon szeretett. Mindig tudtam, hogy a lányok kevésbé hasznosak a társadalom számára, csak ezt itt nem nagyon hangoztattam. Az a túlzott szabadság, ami itt a nyakamba zúdult, lényegében azt eredményezte, hogy ténylegesen megtanultam sok mindennel kapcsolatban befogni a szám, ami azért hasznos tulajdonságnak számított manapság.
Apa minden bizonnyal ugyanazt mondta volna nekem, mint amit Oppa is a délután folyamán. Nem kötelező jönnöm, mert unatkozni fogok. Nem tudom, hogy számára mennyire  volt aggasztó tény az, hogy Ye Bin is ott lesz, mivel ebben én sem voltam teljesen biztos teljesen. Ugyanakkor azt sem értettem, hogy miért húzta mindig úgy össze a szemöldökét, amikor a fiú nevét említettem. Mindenesetre egyáltalán nem az volt a tervem, hogy felkínálkozzak az érkező közönségnek, mint lehetséges feleségjelölt. Szimplán csak szerettem volna felmérni az itteni közeget és ha úgy van, szívesen barátkoztam volna. Érdekelt, hogy apa mennyire sikeresen tudta eltitkolni azt, ami velem történt. Ha jól ment a dolog, akkor talán könnyebben felengedtem volna az iskolába és alapvetően tényleg egyszerűbb lett volna újrakezdeni mindent. Lényegében csak az hiányzott a tökéletes tiszta laphoz, hogy én feldolgozzam az eseményeket.
Mikor szembesültem a valósággal, hogy pontosan mi megy ezeken az alkalmakon, hamar elkezdtem unatkozni. Az emberek körülöttem folyamatosan egymással jópofiztak, nekem pedig kifejezetten meglepő volt az, hogy a kortársaim beálltak a tömegbe. Nem tudtam eldönteni, hogy botrányos, vagy pedig tiszteletre méltó az, ahogyan konkrétan a szüleim korabeli emberek körbeállták őket, és minden probléma nélkül voltak képesek társalogni velük. Amint találkozott a pillantásom valaki máséval, rögtön lesütöttem a tekintetem és továbbálltam. Nem azért jöttem ide, hogy beálljak a tömegbe és megpróbáljak magamnak összehozni egy jó kapást, mégis olyan érzésem volt, mintha a saját bőrömet vittem volna ezzel a vásárra. Amikor megpillantottam a bátyám, vagy éppenséggel Aidát, akkor mind a ketten nagyon bele voltak bonyolódva a beszélgetésbe, én pedig már többször elkóboroltam. Nem akartam sokáig eltűnni a szemük elől, mert tartottam tőle, hogy mondjuk aggódnának értem. Viszont egyre kevésbé szívesen néztem az emberek szemébe, mivel minden esetben láttam valami szándékosságot… Mintha oda akarnának lépni hozzám olyanok is, akikkel nem szívesen álltam volna szóba.
Kezdtem nagyon csalódott lenni, amiért Ye Bint véletlenül sem vettem észre és arra készültem, hogy tényleg elhagyom a termet, amikor végül előkerült. Tudtam, hogy egy ilyen helyen nem illik rohangálni, ezért szimplán csak nagyon gyorsan indultam el felé és kaptam a keze után, mielőtt meglógott volna a látóteremből. A kezét azután sem engedtem el, hogy már felém fordult, a mosoly pedig csak szélesebb lett az arcomon. Ahányszor megpillantottam őt, minden alkalommal kizártnak tartottam, hogy tényleg nincs barátnője.
- Akkor téged nem is érdekelt annyira, hogy itt leszek-e - nagyon finoman csaptam csak rá a karjára a szabad kezemmel, miközben halkan elnevettem magam - Én reménykedtem benne, hogy összefutunk. A bátyámmal és a sógornőmmel jöttem. Azt mondta Yang, hogy gyászos lesz a hely, de nem gondoltam, hogy ennyire. Még sosem voltam hasonló eseményen.
Talán pont ezért is voltam ennyire beszédes. Ahogy újra körbenéztem a teremben, észrevettem, hogy páran figyelnek minket, emiatt pedig csak kihúztam magam és változtattam a kézfogásunkon egy kicsit. Jobban belecsúsztattam a tenyerem az övébe és szorosabban fogtam meg azt. Nem akartam, hogy bárki odajöjjön hozzánk.
- Jaj de jó! - talán túlságosan nyilvánvaló volt a megkönnyebbülés a hangomban - Éppen akartam valami jó indokot arra, hogy elmehessek innen. Nincs kedved kimenni a levegőre?
Ha jól vettem észre, a szálloda kertjébe ki tudunk menni a teraszon keresztül, ahol voltak eldugott ülőalkalmatosságok. Viszont nem akartam a fiút rángatni, bíztam benne, hogy ha arra kérném, akkor jönne velem amúgy is. Elég szar volt ez a nagy megrendezett esemény, amire ki tudja mennyi pénzt költöttek el a semmiért szóval… Nem tehettem meg vele, hogy csak a magam szórakoztatása miatt cipeljem őt az akarata ellenére. Annyira nagyon nem ismertük egymást, de az egyértelmű volt, hogy túl kedves ahhoz, hogy csak úgy nemet mondjon valamire. Gondolom pont ezért járt franciára is, hiába utálta.
- Tényleg? Elsőre annak tűnt… - értetlenül kaptam a pillantásom a kezeink irányába, amitől kicsit el is vörösödtem. Ha észreveszi maximum majd ráfogom a melegre, viszont ő most féltékeny, amiért szóba került egy másik fiú? Nem mertem túl sokáig elidőzni ezen a gondolaton, nehogy valami olyat tápláljak bele a saját agyamba vele kapcsolatban, ami nem igaz. Amúgy sem úgy néz ki az a srác, akinél esélyem lehetne, ezért nem is értettem a reakcióját - De ha a nővéred szerint nem jó fej, akkor biztos így van.
Én meg nem ismertem Yebi nővérét. Párszor találkoztam csak vele, ami miatt annyit tudtam megállapítani, hogy szoros közöttük a kapcsolat, engem pedig általában kedvesen üdvözölt. Mivel jóban volt a fiúval és ő is szépen felnőtt, nem volt semmi alapom arra, hogy rosszakat gondoljak az idősebb lányról.
- Jó - lelkesen igazítottam meg az ujjaimat ismét az ő kezében, ezúttal viszont tényleg az ajtó felé indultam vele. Elég sokan voltak az eseményen, ezért nem szerettem volna elveszíteni őt csak úgy - Szoktam. Sok játékban egész jó is vagyok. Általában ezt nem hiszik el nekem.
Annak ellenére, hogy nagyon lányos lánynak néztem ki, és valamennyire annak is vallottam magam, mert érdekelt a smink és adtam a külsőmre, szerettem az olyan dolgokat is, mint a videojátékok és a képregények. Talán azért lehet ez, mert jó stresszlevezetés volt, amikor az ember játszott, illetve otthon a mangák kifejezetten menőnek számítottak. Egy valamire való diáknak volt legalább egy az otthoni polcán.
- Nincs kedved pizzát rendelni? - csak akkor lassítottam le a lépteimet, amikor kiértünk. Nem volt kedvem elhúzni a kezem az övétől, de már nem is fogtam olyan szorosan, mint bent. Talán neki kényelmetlen az én kezem fogni - Az itteni ételek nem túl jók. És kimehetnénk, ha van hozzá kedved. Odáig biztos nem fognak minket követni.

Ye Bin & Natalie

- Most miért nézel így rám? – egyenesen a tükörből figyeltem a bátyám szúrós tekintetét, ahogyan próbálta felmérni az általam viselt ruhát – Ennél visszafogottabb nem volt, te is tudod!
Csak egy halk sóhajt hallatott, de végül nem mondott semmit és magamra hagyott. Én ennek hatására szerencsére végre normálisan fel tudtam applikálni a kiválasztott, vörös árnyalatú rúzst, amit eldolgozgattam az ujjaimmal, hogy ne legyen annyira természetellenes a színe. Alapvetően sem viseltem visszafogott sminket, mivel itt az iskolában mindenki úgy nézett ki, ahogy akart. Ezért szinte mindennap tussal kihúztam a szemem, és nem féltem bánni a színekkel sem. Viszont tudtam, hogy ma egy kicsit elegánsabbra kell venni a figurát, szóval az általában használt fekete helyett inkább sötétbarnát választottam csökkentettem a mennyiségeket is, ami miatt furcsán nem volt hangsúlyos a tekintetem sem. Aida mondta, hogy talán jobb lenne, ha egy kicsit begöndörítenénk a hajam, és pár tincset hátrafognék. Alapvetően nem sokat szoktam szórakozni a hajammal, mivel kivasalom és jól néz ki, felkötni nem szeretem annyira, max itthon szoktam. Szóval belementem, mert én is azt éreztem, hogy rám férne a változatosság. Cipőt azt tőle kaptam kölcsön, mert nekem túl sok elegáns darabom nem volt, viszont nála találtunk olyat, ami illene a ruhámhoz. Egészen jó volt a készülődési folyamat, de megértem, hogy legkevésbé a harmincas Oppám élvezte ezt, akinek végig kellett néznie a fene nagy átalakulásom.
Apa javaslatára jövök csak el erre az eseményre, mivel mindig kimaradtam az elit életéből. Azt mondta, hogy nem ártana legalább egyszer találkoznom a kortársaimmal, és talán barátokat is tudok találni. Tudtam, hogy valószínűleg soha nem lesz lehetőségem arra, hogy ne egy gazdag fiúval házasodjak össze, már csak magam miatt se. Nekem nem számított a pénz, viszont annyira kellemetlen lenne valaki olyannal találkozni, akivel nem engedhetjük meg ugyanazokat magunknak… Én nem akartam senkit sem zavarba hozni azzal, hogy alapból a ruhatáram a havi bérét teszi ki. Ezért talán szerencsésnek mondhatom magam, amiért valaki már tetszik és hasonlóak vagyunk. Amúgy is elmentem volna a találkozóra, de amikor megláttam a nevét a listát, hirtelen számítani kezdett az, hogy mit viselek… És az is, hogy ne nézzek ki ugyanúgy, mint a mindennapokban.
Csalódott voltam, amikor sehol sem találtam a fiút ennek ellenére sem. Vagy másfél óra eltelt az eseményből, és szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy valamilyen oknál fogva mégsem jöhetett el. Mivel a barátaim többségét vagy a suliból, vagy máshonnan ismerem, egészen magányos voltam az este folyamán, mivel Yang és Aida is üzleti beszélgetéseket folytattak. Már épp feladtam volna az egészet, és azon gondolkoztam, hogy megközelítek egy szőke srácot, aki egy ideje engem fixírozott, amikor kiszúrtam Yebin tarkóját távolodni. Éreztem, ahogyan elmosolyodom, és annak ellenére, hogy viselkednem kellene egy ilyen helyen, egyszerűen megszaporáztam a lépteim, hogy beérhessem őt.
- Megvagy! – óvatosan fogtam rá a kezére, aztán nem mozdultam, mert meg akartam várni amíg megfordul – Már kerestelek. Láttam a neved, amikor jöttünk befelé.
Azt már nem akartam mondani neki, hogy jóval hamarabb tudtam arról, hogy itt lesz, de az arcomon így is széles volt a mosoly. A kezemet nem húztam el, mivel sokan voltak a helyszínen és nem szerettem volna megint szem elől téveszteni őt.
- Merre indultál? Mehetek veled? Eléggé unatkozom, nem is ismerek senkit itt – halkan sóhajtottam fel, aztán alig láthatóan a szőke srác felé böktem a fejemmel – Már azon gondolkoztam, hogy odamegyek hozzá, mert ő legalább észrevett. Persze, ha van társaságod, akkor nem muszáj velem lenned.
Mégsem erőltethetem magam rá… Jó lett volna vele, de nem minden körülmények között, hogy kellemetlen legyen neki. Az, hogy én kedveltem őt, nem jelentette azt, hogy fordítva is igaz ez.