Natalie & Alice

Azon ritka alkalmak egyike volt ma, amikor valami csoda folytán, vagy mert bal lábbal keltem fel, éppenséggel nadrágot vettem fel. Jonah biztosan örült volna ennek, de még az előtt eljöttem, hogy ő egyáltalán felkelt volna. Persze az is lehet, hogy le sem feküdt, vagy épp haza sem jött, mert vannak napok, amikor jobban vágyik a magányra, mint hogy annyira aggódjon a háza miatt, hogy mindenképpen haza akarjon jönni. Én egyébként is úgy gondolom, hogy nem vagyunk már gyerekek és nem fogjuk felgyújtani az otthonát, de jobb a békesség. Akárkivel beszélgettem erről, senkinek nem sikerült meggyőznie arról, hogy az az élet, amit a nagybátyám él, megfelelő. Én olyan ember vagyok, aki kevés ideig bírja társaság nélkül. Hiába vagyok egyke és hiába tudom egyébként elég jól lefoglalni magamat egyedül is, azért szeretem megosztani a gondolataimat valakivel.
A legtöbbször ez a valaki természetesen a legjobb barátom volt, aki... Nos, magam sem tudom, hogy hogyan kellene vélekednem erről az egészről. Amiért legjobb barátok vagyunk, örülnöm kellene annak, hogy mindazok után, ami otthon történt vele és a szüleivel, meg azóta a testvérével, most tetszik neki valaki. De akaratlanul is mindig az jut eszembe, hogy ha Lay valaki mással fogja tölteni az idejét - akik nem a MINWIRE-nél dolgozó vele nagyjából egykorú fiúk -, akkor én majd egyre kevesebbet látom őt és a végén meg is feledkezik rólam. Tudom, hogy talán nagy butaság volt azt felajánlani, hogy majd segítek neki belejönni abba, hogy milyen elhívni randizni egy lányt, de most már késő volt visszafordulni.
Szerettem volna valakitől tippet kérni, de az újdonsült évfolyamtársaimmal nem oszthattam meg a dolgot, mert bármelyikük lehetett az a lány, aki bejön Laynek és akkor csak elrontom a legjobb barátom esélyeit... Az otthoni barátaim pedig biztosan rettentő furán néztek volna rám, amiért olyanokat mondok Layről, amiket. Elvégre mi legjobb barátok vagyunk, mióta világ a világ. Minek kellene megváltoznia a New York-i levegőn túl ahhoz, hogy ez másképp legyen? A legegyszerűbb megoldás erre, ha olyan embert kérdezek, aki elég kívülálló ahhoz, hogy ne halljon tőle vissza semmit Lay - vagy bárki más -, de mégis van tapasztalata a fiúk terén.
Izgatott voltam a Natieval való találkozásunk miatt és még a nadrágos kedvem ellenére is mosolyogva pillantottam meg a lányt, akit ugyanúgy megöleltem volna, mint bárki mást, ha nem tudom róla, hogy ő nem szereti annyira az ilyesmit. Nekem nem számított túlzottan, ha hozzám ér valaki, vagy megölelnek mások, mert úgy nevelkedtem fel, hogy ez szinte mindennapos volt. Natalieról pedig a bátyja háza alapján is tudom, hogy nagyon más a családi háttere mint az enyém. Ami egyébként semmiben nem akadályoz minket, hogy barátnők legyünk.
- Szia Natie! - Még oda is integettem neki, nem túlságosan megemelve a kezemet, amikor már elég közel volt hozzá, hogy meghallja a szavaimat, de még nem elég közel, hogy belém karoljon.
- Már vagy három embert kérdeztem arról, hogy szerintük kövér vagyok-e, de mindig az volt a válasz, hogy nem. Úgyhogy ehetünk majd fagyit. - Bólogatva magyaráztam neki a dolgot, mintha bármennyire is releváns lenne, hogy mit gondolok a saját súlyomról. Az ember úgyis mindig kikérheti mások véleményét, de a végén saját maga dönt és lehet, hogy sokkal kisebb mértékben befolyásol minket más véleménye bizonyos döntésekben, mint gondolnánk. Megkérdeztem ugyan másokat, hogy szerintük kövér vagyok-e, de amíg én annak gondolom magamat, semmi nem fog változni.
- Igazából randim lesz... De nem olyan igazi, hanem valakinek segítek abban, hogy milyen egy randi. - Minél tovább próbáltam magyarázni a dolgot, annál kesze-kuszábbnak tűnt az egész. Egyrészt késő volt már visszaszívni, másrészt szerettem volna már elmondani nyilvánosan is valakinek, mert ha tovább magamban kell tartanom, szerintem egyszerűen kipukkan a fejem.
- Nem is tudom... - Az alsó ajkamat rágcsálva pillantottam körbe, miközben a szemeim összehúzódtak és úgy pásztáztam a környéket, mintha csak egy tűt kellene kiszúrnom a szénakazalban. - Valami olyasmit szeretnék, ami aranyos, de nem túl rózsaszín és ami olyan randira jó, mint például egy mozi, vagy ilyesmi. - Nem akarok belemenni, hogy kinek mennyire jön be egy mozis randihelyzet, mert szerintem ez mindenkinek a saját preferenciája. Olyan, mintha otthon nézne filmet az ember, csak ha egy randipartner is vele van, akkor... Nos, nem érdemes ragozni. - Mit szólsz a Forever 21-hoz? - kérdőn pillantottam felé, mivel szerettem volna meghagyni neki a választás lehetőségét, még ha nem is ő kezdeményezte a mai vásárlást.
- Te kivel randiznál szívesen? - Ez pont olyan lányos dolog, mint ahogyan megbeszéljük azt is, hogy ki milyen sminktermékeket használ. A randizás talán csak egy fokkal fontosabb.

ruha | 709 | barátosném | ✿

„Majd csak jövő hétvégén megyek. Alice és én vásárolni megyünk, aztán náluk alszom.” Miután megírtam az üzenetet, párat az arcomba lógó, szögegyenes tincsekből a fülem mögé simítottam. Péntek délután volt, mi pedig szerettük volna úgy elütni az időt, ahogy azt a barátnők szokták. Az egészben az a vicces, hogy a kettőnket összekötő személy már rég nem tartozik közénk, de mindig szokták mondani, hogy a triók hajlamosak a lemorzsolódásra, mivel egy valaki kimarad. Részemről nem volt ebben megbánás, mert valahogy jobban éreztem a dinamikát magam és az ausztrál lány között. Nem mondom, hogy hasonló családi helyzetünk lenne, viszont annak ellenére, hogy az ő stílusa nagyon is cukormázasnak tűnt, én pedig leginkább a fekete ruhákat részesítettem előnyben, működőképes volt a barátságunk. Az iskola mosdójába szintén benyitó lány, akinek a hajában legalább olyan aranyosak voltak a hajcsatok, mint amikkel Lizzy is rendelkezik már más tészta volt. Holly mindig kedves velem, de éreztem, hogy valamennyire tart tőlem, ami miatt feszült lettem. Az, hogy DÖK tag még nem eredményez olyasmit, hogy tisztában lenne a múltam minden pontjával.
Éppen ezért a köszönés után egy kicsit megrendeztem a tincseim, majd igazítottam valamennyit a sminkemen a táskámba rejtett, rikító vörös színű ajaktermékkel, aztán egyszerűen elhagytam a mosdót. Nem kellett sietnem, a megbeszélt találkozóhely egyikünk iskolájától sem volt túl messze, de kellemetlen lett volna megvárni ettől a lánytól, hogy egy olyan lip tint-et dicsérjen meg a beszélgetés hiánya miatt, amit ő sosem kenne magára. Jelen helyzetben pedig én egyáltalán nem akartam azon gondolkozni, hogy a Vivienne Westwood ékszereimmel kapcsolatban az lenne a kínosabb, ha felismerné őket, vagy nekem kellene szégyenkeznem, amiért az ujjamra húzott gyűrű kiteheti valamelyik évfolyamtársam egész szettjének az összegét. Mind a kettőnknek ez volt a legjobb.
Egészen szép idő volt, ami miatt a kabátomat a karomra hajtogattam, a buszról pedig egy kicsit hamarabb szálltam le, mint illett volna. Alice valamit említett azzal kapcsolatban, hogy pontosan miért annyira fontos az a vásárlás, de a telefonbeszélgetésünkből nagyrészt annyit sikerült levonnom, hogy vészhelyzet van, neki pedig több körömlakk és smink opciója is van. Arra tudtam következtetni, hogy valószínűleg randija lesz majd egy számára fontos személlyel. Ebben az esetben mondjuk nekem sok választék nem volt, mivel a körmeimre maximum bordó, fekete, és egyéb sötét színek kerültek fel. Jelenleg mondjuk pont egy fehér lakkal festettem ki őket, mert rengeteg keresgélés után végre találtam számomra megfelelőt.
- Szia – még a kezemet is meglóbáltam, miközben közelebb sétáltam a lányhoz, de nem akartam ölelkezni, egyszerűen átbújtattam a karomat az övé alatt, és úgy indultam el azonnal a pláza irányába – Kérlek mondd azt, hogy fogyókúrázni nem tervezel és legalább fagyizni tudunk majd.
Ezzel egyúttal arra is utaltam, hogy nem volt túl tiszta az, hogy miért vagyunk itt, de bőven lesz időnk megbeszélni. Nem utolsó szempont, hogy talán én is meglátok valami olyat, amit érdemes lehet megvásárolni. Soha nem voltam jó a pénz megtartásában, de annál jobban tudtam költeni, akár feleslegesnek tűnő dolgokra is.
- Szóval, akkor – egyszerűen a hallottakat próbáltam összefoglalni hátsó szándék nélkül – Milyen alkalomhoz van szükséged valami új ruhára?
Én személy szerint több javaslattal is készültem, ami talán elnyerheti a tetszését. Nem lenne jó elhamarkodott döntést hozni és valami olyat venni, amit utána soha többé nem tud hordani… Ha tényleg randiról van szó és az nem lesz sikeres, akkor nem éri meg. Annyira pedig nem hasonlít a stílusunk, hogy mondjuk megvegyem tőle a darabot.
- Hova szeretnél először menni? – mivel elsősorban ő akar nézelődni, nekem igazodnom kell hozzá. Akkor sem húztam el a karom, amikor besétáltunk a hatalmas épületbe, pedig kaptunk egy két furcsa pillantást. Sosem értettem azokat az embereket, akik hülyén néztek az olyan személyekre, akik csak szimplán jóban voltak egymással stílustól függetlenül.

601 szó || ruha || kisasszony    || loona - so what || ∞