Most of the times people are shocked when they find out that their worst enemy is a close friend or family member. That should not be shocking anymore in this current day and age. If you want to survive, prepare to be disapponted by literally everyone.

dorian and nora

- Nyisd ki az ajtót, Dorian! Gyerünk, Dor! Engedj be! Beszédem van veled! - felváltva dübörgök a bejárati ajtón, nyomom a csengőt, és kiabálok. Meg sem fordul a fejemben, hogy nincs itthon. Viszonylag jól ismerem a menetrendjét, mióta elkezdett dolgozni a műhelyben, párszor a lányára is vigyáztam. Ettől függetlenül persze előfordulhat, hogy programja adódott ma estére, de nem foglalkozom ezzel a lehetőséggel, mert úgy érzem, ha nem beszélhetek vele azonnal, egész biztosan itt helyben felrobbanok.

Bár jelenleg nem érdekel mások véleménye, azért el tudom képzelni, hogy néz ki ez a helyzet kívülről. Ez egy rendes környék, egyszerű családi házakkal, átlagban középosztálybeli családokkal, akik élik a csendes, hétköznapi életüket. Mi is hasonló helyen vettünk házat, és éltünk az elmúlt pár hónapban Chrisszel és Charlie-val. Ha valaki itt hozzám hasonlóan őrült módjára viselkedik, számítani lehet rá, hogy hamarosan a rendőröket is kihívják. Ha a rendbontáshoz még a külsőmet is hozzávesszük, elképzelhető, hogy valamelyik szomszéd máris a 911-et tárcsázza...

Mi tagadás, nem nézek is fényesen. Az elmúlt három hét alaposan rányomta bélyegét a szervezetemre, arra, ahogy magamat érzem, kívül és belül. Csapzott külső, karikás szemek, a kiszáradás jelei, a testem és arcom több pontján zúzódások és friss kötések. Tekintve, hogy három hete adtam életet a másodszülött gyerekemnek, és közvetlenül utána majdnem oda is vesztem, életmentő műtétet hajtottak végre rajtam, és még bőven lábadoztam, amikor Becks ősi ellenségei - akikről mit sem tudtam – elraboltak a babámmal együtt a kórházból. Két hét egy sötét lyukban úgy telt el, hogy nem tudhattam, túléljük-e, hogy látom-e még valaha a lányomat, a szeretteimet. Hogy a támadóinknak kellett naponta könyörögnöm a legalapvetőbb dolgokért, mint az étel, a tápszer, a tiszta pelenka, hogy gondoskodni tudjak az újszülött fiamról. És még mindig nem ez volt a mélypont. Az ma érkezett el, amikor szembesültem vele, hogy életem szerelme, a férfi, akinek már két gyereket is szültem, az élettársam, akivel a közös jövőt terveztük, valójában egy gyilkos pszichopata. De csak magamat okolhatom, hogy nem jöttem rá hamarabb. Még mielőtt az életünk kártyavárként összedőlt volna. Pedig ezeregy figyelmeztető jel volt, amikre odafigyelhettem volna, de túl szerelmes és naiv voltam, és inkább homokba dugtam a fejem. Nyomozóként, kriminológia diplomával, én, aki jó emberismerőnek hittem magam, úgy viselkedtem, mint egy buta tinilány. És most menekülhetek a gyerekeimmel az ország másik felére, a tanúvédelmi program segítségével, új névvel, hátrahagyva az egész eddigi életemet, a szeretteimet, mindent, amiért valaha dolgoztam. Magamra haragszom a leginkább, de mielőtt összecsomagolnék mindent, és reggel elhagynánk a várost, még muszáj tisztába tennem egy-két dolgot. Többek között Dorian szerepét a történetben. Ez is egyike azoknak a dolgoknak, amiket láttam, mégsem vettem róla tudomást. A közös programok alatt láttam, hogy jól kijönnek Chrisszel, pedig egyik sem tipikusan barátkozós alkat. Szinte kezdettől éreztem, hogy ismerik egymást, és lehet valami közös ügyletük, amiről nekem nem beszélnek. Most már tudnom kell az igazat...  
Bár, őszintén, nem kifejezetten lepne meg, ha Dorian most sem venne ehhez elég komolyan. Néha már én sem tudom, hogyan kellene állnom ezekhez a testvéri kapcsolatokhoz. Harminc év teljes tudatlanság után abszolút megdöbbentő volt azzal szembesülni, hogy van két féltestvérem. Tudom, hogy nekik sem volt egyszerű ezt tudomásul venni, de az első sokk után én igyekeztem ennek a pozitív oldalát nézni. Egész eddigi életemben egyke voltam, és igazán sosem számíthattam másra apámon kívül - akiről kiderült, hogy a vér sajnos nem is köt hozzá. Örültem, hogy lett két fivérem, és szerettem volna közelebb kerülni hozzájuk, de mostanra kezdem úgy látni, hogy ez nem kölcsönös. Azt hiszem, ők egy olyan egységet alkotnak, amibe én már nem férhetek be. Csak egy kívülálló, betolakodó vagyok az ő családi képükben, épp csak megtűrnek. Jake a föld színéről is eltűnt, bár utólag máshogy látom a Chrishez való hozzáállását, és az ebből fakadó távolságtartását. Mégis bánt, hogy úgy érzem, még igazán esélyt sem adott nekem. Dorian pedig... azt hittem, legalább köztünk alakulhat egy őszintén kötelék... aztán most... Dühös vagyok, csalódott. Úgy érzem, azok árultak el, akik a legközelebb álltak hozzám. Már nem tudom, kiben bízhatok. Bízhatok-e egyáltalán?

- Végre! - lépek be Dor mellett, amikor végül nyílik az ajtó. Semmi köszönés, semmi “bemehetek-e?”, csak beljebb furakodom, majd szembe fordulok vele. - Te tudtad, igaz? Légy őszinte! Tudtál Becks viselt dolgairól, nem igaz?!

♡  | ⚶| ♫