Kia & Mich

Nem jelölöm ki számára az irányt, hagyom, hogy ő fedezze fel, mit és hogyan szeretne kitapintani, megkóstolni. Semmivel sem akarom befolyásolni, mert képes rá, hogy magára erőltessen olyasmit, amit csak az én kedvemért tenne meg. Fontos, hogy megtanulja, az ilyesfajta együttlétekben semmi sem erőszak, és nem bólinthat rá arra, amit nem akar. Ezért hagyom, hadd kalandozzon kedvére, hadd alakuljanak ki benne bizonyos kedvenc helyek, melyekre örömmel visszatér.
Nyelve játékosan izgatja a mellbimbómat, puha ajkai arra késztetnek, hogy ismét lehunyjam a szemem, fejemet hátravetve adjam át magam az érzéseknek. Gerincem mentén egyre feljebb kúszik a bizsergés, és a legrosszabb, hogy érzem átterjedni az ágyékomba is. Nem túl jó, hogy rajtam ül, még ha nem is mocorog nagyon, apróbb mozdulataival is ugyanúgy ingerel... De egyelőre még tartom magam és sóhajaimon kívül nem adom látható jelét annak, hogy hatással lenne rám.
Aztán ajkaival valami eszméletlen rugalmas módon eléri a hasamat, és érzem, hogy színektől robban körülöttem a világ. Ha választanom kéne, határozottan ez a legizgatóbb számomra, amikor valaki pontosan úgy és ott kényeztet, ahol ő. Meg kell kapaszkodnom a pult szélében, hogy uralkodni tudjak magamon, és egyensúlyban tartsam a körülöttem feje tetejére forduló világot. Végül aztán hasznosabb elfoglaltságot szánok a kezeimnek, hátha ezzel kicsit lehűthetem a kedélyeket, vagy legalábbis elterelhetem a figyelmemet arról, mennyire gyorsan beletanult testem rezdüléseibe. Óvatosan, kutatkodva simítok a köntöse alá, s épp olyan gyengéden érek hozzá, mintha attól félnék, bármelyik mozdulatommal megriaszthatom. Be kell ismernem, kihagy egyet a szívem, ahogy megérzem mellének súlyát az ujjaim közt, és ahogy cirógatni, masszírozni kezdem a puhaságait, az belőlem is kicsal egy halk sóhajt. Mivel megnyugtat, hogy jól esik neki, folytatom, s köszönhetően annak, hogy feljebb emelkedik, rendesen beboríthatom a melleit. Aprókat körzök velük, hol lágyabban, hol szorosabban gyúrva őket, hüvelykujjamat pedig mellbimbóira tapasztom, egészen addig izgatom, míg meg nem merevednek.
- Ahol? - kérdezek rá elharapott mondatára, mivel nem vagyok benne biztos, pontosan mire kér. Szeretném, ha kimondaná, nem csak azért, hogy egyértelműsítsük, hanem mert végre elakadt a hangja valamitől, végre megtörte a zavar, a pír azt a fene nagy elszántságát! Ha szavakba önti a vágyát, azzal levetkőzik a gátlásaiból is, és annál jobban képes lesz majd ellazulni.
Mellei közé fúrom a fejem, mohón, de finoman harapok róluk csókokat, nyelvemmel körberajzolom formájukat, lágy, enyhén telt ívüket, s míg az egyiket markom fogságában izgatom, a másikra rátapadok, ajkaim közé szívom a mellbimbóját, fogaimmal őrölve. Nyelvemmel körzök rajta és szopogatom, míg a másikat két ujjam közé csippentve mozsolgatom, finoman fel-felcsippentve, utána pedig váltok, hogy mindkét oldalt egyenlően kényeztethessem.
Kezem lesiklik a melléről, végigsimítok a hasán, míg el nem érem a köntöst tartó övet. Nem kell túlságosan megerőltetnem magam, egyetlen mozdulattal kioldom a pántokat összetartó csomót, hogy az anyag magától szétnyíljon. Csókjaimmal egészen a nyakáig felvándorlok, majd két vállára simítva magamhoz ölelem. Felhevült törzsünk egymáshoz feszül, mellei kemény mellkasomhoz préselődnek, meztelen hasfalunk összeér, és kicsúszik a számon egy halk, koordinálatlan káromkodás, amikor megérzem, hogy fokozatosan egyre keményebb vagyok alatta.
- Ilyen érzés, amikor két test összeér - súgom a fülébe, majd a hátát megtámasztva a hajába csókolok. - Tartsunk egy kis szünetet... Szükségem lenne egy kis, öhm... Utána folytatjuk, jó?
Eltolom magamtól annyira, hogy egymásra nézhessünk, bár kerülöm a közvetlen szemkontaktust. Minden bizonnyal ő is érzi, hogy valami nem stimmel alatta, és nem szeretném, ha rákérdezne. Nem lökhetem le magamról, de azért célzón megtolom a széke felé, remélvén, ad nekem pár percet, hogy lenyugodjak.

Kiara & Michael

Mutasd meg mit tudsz!

Semmit nem erőltet rám, minden amit adok azért adom, mert én akarom adni. És ezen az sem változtatna, ha kérné. Mert akkor is én adnám és oda adnám, ahová én akarnám adni. Nem gondolom hogy annyira jó vagyok, mint ahogy a helyzet mutatja. Mégis ahogy hozzáérek, ahogy felsóhajt az valamit elindít bennem. És én ettől csak többet és többet szeretnék. Mindenhol meg akarom érinteni, mindenhol meg akarom ízlelni, és ha nem tartanám magam ahhoz, hogy nem akarok egyelőre lefeküdni vele, akkor már rég a pulton feküdnék széttett lábakkal.
- Ott lenn... - suttogom a szájába, majd átadom magam a kényeztetésének. Egyre keményebb alattam és bár tudom hogy miért, mégsem feszegetem a témát. Megteszi ő. Érzem a testét, érzem őt, és tudom hogy ezt jelenti hogy két test egymáshoz ér. Keze a mellemre téved, lágyan simogatja őket. Ujjai mellbimbóm körül kalandoznak ingerlik, és mikor megunja csak a kezével való játszadozást a szája is követni kezdi. Fejemben csillagok robbannak, úgy önti el testemet a kéj és képtelen vagyok mást tenni, csak sóhajtozni. Hajába túrok, görcsösen kapaszkodva, úgy húzva magamra még jobban, és bár nem tudom mit jelent maga az hogy orgazmus, vagy épp mindenél nagyobb élvezet, most mégis az élvezet egy olyan fokára hág a kedvem, a testem, amit még soha nem tapasztaltam. Hullámzom alatta, az érintése alatt, és képtelen vagyok normális mondatokat kipréselni magamból. Pedig elmondanám hogy mennyire jó amit csinál, azt is, hogy semmi esetre se hagyja abba, és hogy én tényleg szeretném, ha ezt még fokozhatnánk. Talán a vágy hajt, talán a testének a megismerése utáni vágyakozás, de lehet csak én is olyan nő vagyok, aki titkon az élvezeteket hajtja.
Nem tudom, és nem is akarok most ezen gondolkodni, mert ahogy lejjebb ereszkedem, és ahogy a testünk teljesen összeér mind egyre nagyobb hévvel tolom magam közelebb hozzá. Ujjai kioldják a köntösömet, a puha anyag a földön landol, és bár normál esetben szégyenlős lennék most mégsem vagyok az. Hagyom hogy megnézze a testemet, hogy olyan pontok után kutasson, ami esetleg másmilyen lehet mint a többi nőn. Akarom, hogy a látványt magába szívja, és egy idő után már minden porcikámat kívülről ismerje, és ezt akarom én is. Szívesen megfosztanám a ruhájától, csak hogy ténylegesen lássak egy igazi férfi testet, hogy megértem miről írtak a költők, írók annyit és olyan érzékletesen, és hogy miért is csodálja mindenki a Dávid szobrot, mert én is hasonlónak látom őt... olyan isteninek.
Mikor eltol magától és szünetet kér, kissé megmerevedek. Oké, értem hogy miért teszi, mégis nehezemre esik leállni. Még a száját akartam csókolni egy kicsit, még ki akartam próbálni milyen lehet ráharapni édes ajkaira, azonban ezt a vágyat későbbre kell tennem.
Megadóan felsóhajtok, majd kissé hátrébb húzódok.
- Jó, akkor tartsunk szünetet.

Kia & Mich

Olyan kis naiv, folyton folyvást felkelti bennem a védelmező ösztönt. Óvni szeretném ezt a fajta jóhiszeműséget és ártatlanságot, nem akarom, hogy bárki is visszaéljen vele, ártson neki, vagy összetörje őt emiatt. Ahogy kiejti azt a két szót, szinte már félénken, nevethetnékem támad, mert a zsarnoki oldalán túl benne lappang ez a gyermeki ártatlanság, félszeg kíváncsiság is, ami annyira bájossá, kedvessé és édessé teszi... Nem tudja még, hogy nem csak "ott lenn" szokás ilyenkor érinteni, hanem mindenhol, a teste olyan pontjain és mélységein, melyről álmodni sem mer... És tudom, hogy nem nekem kéne erre rávezetnem, nem nekem kéne megmutatnom, hiába kéri, mégis nehéz ellenállni a vágynak, amikor ennyire csábít. Ilyenkor az ember lehozná számára a csillagokat is az égről, vagy épp belopná a szívébe őket, hogy ott robbanjanak. Vajon árulás lenne a részemről, ha én is ezt tenném?
Érzem, hogy feszül egyre jobban az érintésem, nyelvem játéka alatt, hogyan űzi a kéj egyre magasabbra. Az összehangolódás veszélyes fokán járunk, a gyönyör csak egy ugrás innét, és szeretném, ha megismerné. Meglep, mennyire érzékenyen reagál a mellei kényeztetésére, ugyanakkor meg is mosolyogtat, hiszen ezek szerint gyönyörű erogén zónáját fedeztem fel, élvezettel ostromlom hát tovább minden általam ismert módon. Az, hogy levetkőztetem, nincs benne a tervben. Szerettem volna, ha összesimul velem, ha megérzi, milyen két felnőtt test egymáson, de az a nyomorult köntös tutira hibás valahol, mert a földre esik... Teljes meztelenségére nem készültem fel, teste lángol az enyémen, az illata, a légzésétől meg-megugró mellei, körmeinek nyomása, ahol rajtam támaszkodik, és az a forróság, mely lassan átáztatja egyre jobban dudorodó nadrágomat... Férfi legyen a talpán, aki képes ezt a helyzetet emberien kezelni.
Fizikai fájdalmat okoz eltolni magamtól, és látom a csalódottságot az ő szemében is, és a legrosszabb, hogy még csak nem is vitatkozik velem! Most az egyszer megadón elhúzódik, én meg nem tudom, mit csináljak.
- Argghhhhhh, te láááány.... - nyafogok a fejem csóválva, megadó, tehetetlen hisztériával, egy darabig még vergődve fejben a kérdés felett, majd a tarkójára fogva visszahúzom magamhoz. - Na jó! Gyere ide! - ajkam az övére tapasztom, hacsak nem tol el magától, érzéki csókkal üdvözölve a száját. Nem használom a nyelvemet, csókolom, harapdálom és szívogatom az ajkait, szabad kezemmel a vállát, karját cirógatva végig, míg el nem érem kézfejét, és onnan combjára kalandozhatok. Remélem, tartja magát az ölemben, mert mindkét kezemmel a combjára simítok, végigkarcolom a külső ívét, fel és le liftezek rajtuk teljes hosszukban, majd egy váltás a térdnél, tenyerem befordul lába belső ívébe, és itt indulok el ismét feljebb, egyre közelítve nőiességéhez. El azonban nem jutok odáig, combja belső felét simogatom, meg-megkarcolva a hamvas bőrt, vagy épp óvatosan kikerülve combhajlatán kalandoznak végig ujjaim, fel egészen az alhasáig és vissza.
Egészen addig simogatom minden egyes pontját, a legérzékenyebbet kivéve, míg elő nem csalom türelmetlenségét, fel nem hergelem vágyát annyira, hogy már ne bírjon nyugton ülni a kezem alatt, hogy olyan szintű forróság borítsa lángba érintetlen kelyhét, melyet még nem tapasztalt. S ha ez megtörténik és ennek jelét adja, akkor beborítom a tenyeremmel és finoman dörzsölni kezdem, alá-alásimítok egészen a fenekéig, majd vissza, ujjaimmal borzolom a pihéket. Közben már a nyakán kalandoznak ajkaim, körbejárom csókjaimmal az egész mellkasát, és ahogy fogaim közé csippentem a mellbimbóját, erősen megszívva a duzzadt kis csúcsot, középső ujjam szirmai közé siklik, elmerül forróságában, belülről szántva őt végig egyenesen legérzékenyebb pontjáig, melyre nedves ujjbegyeim rátapadnak, hogy körző ostromba kezdve a gyönyörök kapujáig repítsék Kiát, átszakítva azt.
S hogy belőlem milyen hatást vált ki az ő élvezete? Ahh, arról inkább ne is beszéljünk...

Kiara & Michael

18+

Nem akarok vicces lenni, ez most nem ennek az ideje. Mégsem tudok nyugodtan és mindentől mentesen nyilatkozni, mikor megkérdezi, hogy mit is szeretnék. Nem tudom a számra venni, nem tudom kimondani, mit is szeretnék, csak célzok rá, és remélem megérti. Hiszen soha nem beszéltem nyiltan a testemről, soha nem kértem senkit hogy foglalkozzon vele, még magamat se. Az pedig hogy most, ilyen odaadóan ismerkedik vele, az több mint amit valaha is reméltem. Soha nem hittem volna, hogy eljuthatok vele erre a szintre.
Minden érintésétől felsóhajtok. Már nincsenek gátlásaim, a testemmel kapcsolatos tévképzetek, hiszen Mich simogató ujjai elsimították mindet. Soha nem tapasztaltam meg mi az az élvezet, mi az, mikor a tested lázban ég, és kipirulva várja, hogy a szakavatott kezek között zenélhessen. Most én ezt érzem. Hogy minden egyes érintése felgyújt bennem valamit, és olyan akár egy erdőtűz. Testem minden négyzetmilliméterét beborítja, és nem tudok menekülni ellene. És nem is akarok.
Mind többre és többre vágyok, így mikor kezével melleimet kényezteti, még közelebb kúszok hozzá. Lassan már teljesen rajta helyezkedem el, a távolság annyira elhanyagolható közöttünk. Lábujjaim görcsösen hajlanak be és olyan, mintha egy láthatatlan valamibe kapaszkodnék. Persze nem sok sikerrel, hiszen minden újabb érintéstől olyan részeim válnak érzékennyé, melynek létezéséről nem is tudtam.
Keze kupolát formáz, úgy simul a melleimre, majd ujjai lágy, morzsolgató mozdulattal ingerlik az apró pöcköket egészen addig míg teljesen meg nem keményednek. Szájának érintése újabb árnyalat, és ahogy cirógatja, nyalja, szívja az apró csúcsokat, torkomból artikulálatlan sóhajtást cssal elő.
Mégis mi a fene történik velem? Mi ez a nedvesség a lábam között és ez a szaggatott légcsere, mintha kilométereket futottam volna?
Kérdések had tolul az agyamba és tudom, hogy mindre választ akarok kapni! Azonban nem igazán van idő most ezzel foglalkozni, hiszen először az iránta érzett vágy, később pedig a magány érzése az, ami lesokkol.
Elhúzódik, én pedig most egyszer nem hozok fel érveket a folytatásért harcolva. Megadom magam az akaratának, megértem őt, még akkor is, ha nekem nincs szükségem semmilyen pihenésre. Ő jelen pillanatban nem a nevelőapám, hanem Michael, és bár lehet hogy a helyzet számára ijesztő és kaotikus, én mégis úgy érzem magam a karjai között, mintha hazatértem volna. Ő a biztonság, a szeretet és még megannyi érzés, mely összekapcsolódik a legnagyobb gondoskodással, amit csak megtapasztalhattam életem során. Én pedig ebbe a millió árnyalatú férfiba vagyok szerelmes.
Hiánya megvisel, hátamon végigszáguld a borzongás. Oké, nincs hideg a lakásban, mégis megérzem a hiányát. Eddig felhevült teste melengette az enyémet, most pedig ahogy elhúzódott rá kellett jönnöm mennyire is rossz egyedül, és eddig mennyire nagyon vágytam rá.
Nem tehetek róla, belemosolygok a szájába, mikor csókol.
- Kérned sem kell! - suttogom a szájára, majd ajkaim automatikusan mozdulnak hogy tökéletesen illeszkedjenek az övére. A csókját még mindig kissé átjárja a sör kesernyés íze, azonban most már mindennél édesebbé vált. Szívem vadul verdes a mellkasomban, kezem a tarkójára siklik, vadul túrok a hajába, hogy száját még közelebb húzhassam magamhoz. Keze közben feldedezőútra indul ismét a testemen. Lágyan cirógatja a mellkasom, az oldalmat, egészen végig a combomig. Tudom én kértem, hogy olyan helyeken is hozzám érjen, ahol eddig még nem járt senki, azonban az érzés az annyira meglepő és elemi, hogy ilyenre nem is számítottam. A combom belső részét cirógatja én pedig szinte már ugrándozok a kezei alatt. Annyira finom, és csikis és érzékeny az a terület, ujjai pedig annyira játékosak, határozottak és annyi örömet szereznek!
Ráharapok a szájára, képtelen vagyok visszafogni magam. Nem akarom megsérteni, nem akarok fájdalmat okozni neki, mégis lehet, hogy az érintkezés hevében sikerül kissé erőteljesebbnek lennem. Közben figyelmét a nyakamra fordítja majd onnan ismét a melleimre, én pedig mikor megérzem száját a mellbimbómon, és az ujját a lábam között hangosan felnyögök.
Az érzelmek magukkal ragadnak, többet és többet akarok, és nem tudom nem ezt kívánni. Önkéntelen módon simulok mind jobban hozzá, hogy simogató kutató ujját el ne veszítsem, mikor a legérzékenyebb pontomon köröz és simogat. Soha nem éltem még át ilyet, mellkasom egyre gyorsabban süllyed és emelkedik, légzésem szaggatottá válik, az izmaim megfeszülnek. Nem kell sok hogy felrobbanjak, hogy apró darabokra szakadjak előtte, és remélem ez nem azt jelenti hogy befejezte a tanításomat.
- Michael! - kiáltom a csúcsponton a nevét, majd ujjaim görcsös szorítással fonódnak a kezére, hogy ujját és tenyerét mely a nőiességem legérzékenyebb pontján dolgozik megállítsa és ott tartsa. Összerándulok, megmerevedek, hátam ívben megfeszül, akár csak egy íj, melyet teljesen felajzottak. Az orgazmus elemi erővel szakad rám, ölem hullámzik, és bár ujja nem merült el bennem, mégis érezheti a vibrálást és a ritmikus összehúzódást, melyet kiváltott belőlem.
Az agyamra béke telepszik, a szemem előtt csillogó fények lassan normalizálódnak, már nem tündököl a világ mégis valami megváltozott. Valami más lett! Talán a keze a testemen, talán a szemének villanása! De nem is érdekel, mert most hogy túljutottam ezen a dolgon szeretném ha ő is átélné azt, amit én átéltem.
Ismét hozzá préselem magam. Lábammal átkarolom a lábát, majd lágy csókokkal és a fogammal karcolgatom finom bőrét és kulcscsontját. Kezem eközben megtalálja az övét, és egy határozott mozdulattal bontja ki azt. Nem tudom mit csinálok, de azt mondta a férfiak és nők kölcsönösen szeretik ezt a dolgot átélni. Akkor talán nem hülyeség, ha arra gondolok, én is megérinthetném őt... ott lenn.

Kia & Mich

Harapása újfent mosolyt csal az arcomra, nem fogok belehalni a durvaságába, de azt sem tagadom, hogy meglep a hév, melyet ölét kényeztető kezem kicsal belőle. Olyan tűzzel hullámzik rajtam, hogy koncentrálnom kell, ne táncoljon ki a csípője ujjaim alól, de megoldom, hagyom, hadd feszítse, rántsa görcsökbe a testét az élvezet, s közben egy pillanatra sem állok le, amikor pedig eléri a kéj legmagasabb fokát, szelíd mosollyal ringatom át rajta. Bár szorosan tartja kezemet nőiességén, ujjbegyemmel lágyan tovább cirógatom, bele-belemártva kelyhébe, nyugtatón simogatva kiélesedett pontjait, míg teljesen fel nem oldódik testében a gyönyör, hogy folyékony, krémes élvezetként áradjon szét benne a kielégülés.
Azt várnám, hogy mellkasomra omlik és pihegve ölelkezünk, és itt be is fejezhetjük az estét, hiszen a leckét megkapta, a gyönyört átélte, lelkesedése és kíváncsisága minden bizonnyal csökkent, így hát visszahúzom gyönyörnedvétől maszatos kezem - de elég hamar összeszedi magát, sőt, csókjai még mindig forrók és kutakodók. Ahogy hozzám préseli magát, tovább ingerli vágytól feszülő férfiasságomat, mely édes nyögéseinek, szuszogásának és forró teste vonaglásának köszönhetően már igencsak át óhajtja szakítani a nadrágomat. Gyötrődő szisszenéssel könyvelem el a problémát, és igyekszem lehűteni magam fejben, hogy szorosan ölelő combjai ne ingereljenek tovább. Ekkor érzem meg bontogató kezeit, s bevallom, némi fáziskéséssel sikerül csak reagálnom, mert már javában szabaddá tette a területet, mire feleszmélek és elkapom mindkét kezét, gyengéden leszorítva azokat, megállítva őt a mozdulatában. A meglazított öv és kioldott gombok alól peckesen ugrik elő vágyam bizonyítéka, megtermett, teljes hosszában ágaskodva, és egy pillanatra eszembe jut, Kia vajon látott-e már élőben ilyesmit.
- Kia, nem kell... Neked nem kell. Ez most rólad szólt. - magyarázom, stabilan tartva árulkodó ágyékom felett a kezét. Nem mintha nem vágynék rá, sőt, de még mindig idegen kissé számomra a gondolat. Túlzó. Igaz, hogy csak azt kötöttem ki, hogy nem feküdhetünk le egymással, és ez a fajta kölcsönös kényeztetés még távolról sem az a kategória, de akkor sem vagyok benne biztos, hogy ez a fajta tapasztalatszerzés jó irányba lendítené-e a kapcsolatunkat... Ráadásul azt sem szeretném, ha magára erőltetné ezt a dolgot miattam. Első alkalomra talán kissé még túl sok.
- Fejezzük be mára itt, jó? Eleget tanultál, és csodálatos voltál. - elengedem a kezét, hogy arcán simíthassak végig, lágy csókot lehelve a homlokára. Nem tudom, ő hogyan vélekedik erről az egészről, de remélem, megérti és elfogadja a döntésemet. Már így is jóval messzebbre mentünk, mint amit a kapcsolatunk megengedne, és attól tartok, ha még egy fokot ugrunk előre, onnét már nem lesz visszaút. Fontos, hogy úgy cselekedjünk most, hogy holnap reggel képesek legyünk egymás szemébe nézni... Kia fejében fogalmam sincs, mi járhat, de úgy érzem, felnőtt lévén nekem kell itt és most újabb vonalat húznom.

Kiara & Michael

A vég...

Mikor a világ felrobban körülöttem, ő akkor sem húzódik el - ujjai lágyan simogatnak, igaz már kisebb intenzitással. Annyira jó átadni magam neki, hogy szabadnak érzem magam ezalatt a pár pillanat alatt. Olyan, mint ha kalitkába zárt madár lényemet kiengedte volna, hogy repülön. Én pedig szabadon szárnyalok felfeküdve a légáramlatok lágy hullámaira. Ő nekem a szabadság, a valóság, ahol nem kell álarcok mögé bújnom. Vele az lehetek aki akarok, aki vagyok, és ez mindennél többet jelent, még akkor is, ha ő ezt nem tudja, nem érzi.
Nem véletlenül nem akarom abbahagyni ezt a dolgot. Önzetlen akarok lenni, és adakozó, fejemben pedig meg sem fordul, hogy ezt az estét máshogy is zárhatnám. Biztos vannak olyan nők, akiknek csak a saját kielégülésük számít, én azonban nem ez vagyok. A Mich iránt érzett törékeny és finom érzéseim azok, melyek elemi erővel tombolnak az elmémben, és hajtanak előre, hogy neki is megadjam azt az örömöt és gyönyört, amit ő okozott nekem az elmúlt percekben.
Közelebb kúszok hozzá, nem számít, hogy gyönyöröm cseppjeivel mennyire kenem össze mindenhol, már úgyis mindegy ilyen szempontból. Kezem a mellkasára simul, szám lágyan csókolja vállát, kulcscsontját, majd ahogy a csókkal is egyre sürgetőbbé válok, úgy kúsznak le ujjaim övének csatjához. Határozottan megrántom a fém zárat, majd gombolom ki a nadrágjának gombját. Nem kell bűvésznek lennem, hogy előcsalogassam azt, amit már jó ideje rejteget.
Soha nem láttam még férfit teljesen meztelenül. Nyilván egy szobor csodálása nem adja vissza a látványt, az erektált férfi képét, így mikor kezével a kezemre markol és nem hagyja hogy hozzáérjek csak csalódottan húzom el a számat.
Nem értem, miről beszél, és azt se értem miért mondd ilyeneket. Hiszen ha rólam van szó, és arról, hogy új dolgokat tapasztaljak meg, akkor ez is pontosan úgy hozzátartozik. Nem bántanám, finom lennék vele, azonban látom a szemében azt a fényt, ami mindig csak akkor játszik a tekintetében, mikor valamit eldöntött már, és amibe nekem nincs beleszólásom.
A sértettség görcsös kis egyenes vonallá préseli számat, mondanom sem kell semmit, hogy lássa rajtam, megsértődtem. Nem is megsértődtem, megbántódtam. Én nem csak azt akartam, hogy minden rólam szóljon, én kölcsönösséget szerettem volna, azt, hogy viszonozhassak mindent, amit tőle kaptam. Igaz az elején nem gondoltam volna, hogy eljutunk idáig, azonban most, mikor lehűti a fejemet és kijózanít azt kívánom bárcsak bele se kezdtünk volna. Utálom mikor ilyen, mikor gátat szab és elhatárolódik. Mert most is ezt teszi. Én pedig hiába is vagyok nyitott, vagy épp más, soha nem tudok átmenni azon a bizonyos falon amit maga köré húzott.
- Ha rólam szólna, akkor nem akadékoskodnál, hogy távol tarts! Akkor elfogadnád, hogy mit szeretnék! - mondom duzzogva, majd a kezem ökölbe szorul, és kisiklik fogvatartó ujjai közül. Csak egy pillanat és máris a földön ácsorgok mellette, és így, hogy ő ül, még így is, alig vagyok olyan magas mint ő. Dühösen nézek az arcába, lehajolok felvenni a köntösömet a földről, majd magamra terítem elrejtve ezzel is testem meztelenségét. Ha nem kell teljesen, ha nem vagyok elég jó, akkor ahhoz sincs joga, hogy így lásson.
- És csak hogy tudd, azért kértelek meg téged, mert szerelmes vagyok beléd. Mert fontosak az első alkalmak! - vetem oda foghegyről, majd belülről zokogva és üvöltve fordítok neki hátat. Hogy tudott elúszni ilyen könnyen az a békés és vágyakkal teli pillanat?
A szobámba masírozok, és ma már másodjára csapom rá az ajtómat és közben azt kívánom, hogy a vallomás, melyet csak kihúzott belőlem üssön szöget a fejében!

Kia & Mich

Nem létezik annyira izgalmas és veszélyes kaland, mint egy nő szeszélyessége. A követhetetlen hangulatingadozások gyilkosabbak bármilyen ereklyevadászatnál, és ha Kia egyszer elkezd hisztizni, akkor aztán ember legyen a talpán, aki képes kezelni, követni vagy lecsitítani őt. Az egyik pillanatban még minden rendben, a következőben meg épp rám vágja az ajtót... Csak üldögélek ott a hallottakon töprengve, a konyha magányában, és azon gondolkodom, ha öt évvel ezelőtt én is így rácsapom Kiára az ajtót, most hol tartanánk. Valószínűleg életem legrosszabb döntése lett volna, ám amikor az emberrel közli a papíron nevelt lánya, hogy szerelmes belé, ott bizony újragondolja az egész életét, hogy hol és mit rontott el. Ebből az ördögi körből nincs szép és könnyű kiszállás, ha ugyanis visszautasítom őt, azt az egész kapcsolatunk megsínyli, viszonozni azonban nem viszonozhatom az érzéseit. Így hát maradt egy rossz meg egy még rosszabb végkimenetel, és egyedül rajtam áll, melyikkel gyilkolom le magunkat.
Hátravetem a fejem és nem túlzottan emberi hörgést hallatva végignyúzom tenyeremmel az arcomat. Túl sok gondolat rohamoz meg, fogalmam sincs, mit kezdjek velük, mit kezdjek a félvállról idevetett vallomásával, azzal, hogy most napokig duzzogni fog és hozzám sem szól, meg azzal, amit az imént műveltünk. A legférfiasabb az lenne, ha minden bátorságomat összeszedve ignorálnám őt, amíg magától le nem nyugszik és át nem gondolja, jogos-e a hisztije.
Elvonszolom magam fürödni, de a szavai még mindig kísértenek. Szerelmes belém. Ha ezt tudom, már a legelején elutasítom őt, hiszen ezek szerint számára ez az egész többet jelentett, mint nekem. Nem csak egyszerű ismerkedés és tanulás volt... Ilyen értelemben pedig félrevezetett, én meg bedőltem neki. nem szólt az érzéseiről, én pedig visszaéltem ezáltal velük, és emiatt egyszerre vagyok mérges rá is és magamra is.
Hideg vízzel mosakszom, lehűtöm magam és minden utána sóvárgó porcikámat. Lemosom magamról az illatát, az érintését, aztán törölközőt csavarva a derekam köré átvonulok a szobámba. Felöltözöm, ágyba borulok, de még ott sem megy ki a fejemből az este, csak úgy kavarognak és össze-összekoccannak a gondolataim, egyre nagyobb forgalmi káoszt hozva létre a fejemben. Szerelmes belém... Ó, te jó ég, mibe tenyereltem! És a legrosszabb az egészben, hogy még csak nem is tudok kit felhívni, hogy tanácsot kérjek. A legtöbb női ismerősömmel nem állok olyan viszonyban, hogy őszintén eléjük tárjam a problémát, és bár sokat tanultam arról, mi a teendő, ha egy diák beleszeret a tanárába (ez azért elég gyakori eset), azt senki sem mondta, hogy hogyan kell az ilyeneket kezelni az egyetemen kívül. Elvégre Kia nem csak egy diák, akit ott hagyhatok a tanítás végével, hanem együtt élünk... Fogalmam sincs, mivel adtam rá okot, hogy belém szeressen, de talán meg kéne próbálnom távolságot tartani tőle. Vagy azzal csak tovább rontanám a dolgokat?
Kimászom a konyhába, elpakolok magunk után, meglátogatom még az illemhelyet egyszer, aztán indulok lefeküdni. A lány szobája előtt lelassítok, hallgatom a dacos csendet, majd emelt hangon elköszönök tőle, mielőtt tovább indulnék.
- Jó éjt! - Halkan csukódik mögöttem a szobám ajtaja, de az álom még sokáig elkerül. Csak fekszem, ébren forgolódom és egyre csak azon kattogok, hogy most mégis mitévő legyek.