Az első pillantásra hívogató mosolya és kihívó megjelenése mögött egy ambiciózus és ravasz elme rejtőzik Az esetek 80 százalékában az az ember, aki higgadtan hozza meg a döntéseit. A maradék húszat fent tartja magának arra az esetre, ha elszállna az agya, vagy éppen az érzései által vezérelve elönti a büszkeség. Nehéz lenne meg mondani, hogy Lora nyomógombjaira mikor könyököl rá, úgy erőből az ember. Egy biztos, sosem szerette, ha túl kevésnek hiszik. Olyan világban nőtt fel, ahol mindenki a dzsungel szabályait hangoztatja, amivel már enyhén szólva tele van a nem létező töke. Megfogadja őket, de az ő szemlélete szerint a szabályok, néha azért vannak, hogy megszegjék őket. Persze ezt ésszel csinálja, és egészen addig birizgálja meg a világának határait, amíg nem valakinek a tökeit csiklandozza vele. Helyzetének megfelelően méri fel a döntéseit, ami az ő olvasatában annyit jelent, hogy tud a legjobban túl élni. Ennek ellenére, többször szólítja meg a lelkiismerete, mint azt ő valójában szeretné. Legtöbbször érdeklődő, leginkább a férfiak iránt, akik gyakran az ő karjai közt kötnek ki. Kevés olyan prostituált van, aki valóban jobban meg akarná ismerni az ügyfelei működését. Lora nem tudott egyszerűen csak úgy tekinteni a férfiakra, mint egy újabb friss ropogós bankjegyre. Többet szeretet volna látni, anélkül, hogy önmagát kiadta volna teljesen. De  ez a kettő elkerülhetetlen. Muszáj volt adnia, hogy igazi válaszokat találjon. Muszáj volt értelmet találnia a munkájába. Amibe először a kényszer vezette bele. Motivációt keresett egy olyan kilátástalan helyzetből, amit akár jobban is megoldhatott volna. De gyorsan pénzhez kellett jutnia. A szükség pedig nagy úr volt. Nagyobb, mint a büszkesége.
A gyerekkora ingázásokkal telt, hol az árvaház fojtó közegében kellett helytállnia, hol pedig az anyja vádló tekintete alatt. Édesanyja akinek az élete akkor vált igen csak labilissá, amikor Lora megszületett, folyamatosan hangoztatta, hogy Lora mindennek az oka. Amiért elhagyta, az egyetlen férfi akit igazán szeretett. Lora csak egy fényképről ismerte az apját, aki valószerűtlenül jóképű volt. Egy kis része hitt abban, hogy valóban a képen szereplő férfi az apja, de a kevésbé naiv része biztos volt abban, hogy az anyja csak egy újságból vágta ki. Talán emiatt is szeretné jobban megismerni az ellenkező nem mélységeit. Megérteni, az érzéseiket. De mindig ugyanoda tér vissza, egy jól megszokott sémához. És amikor a hirtelen jött kötődés túlságosan reálissá válik, menekül a helyzetből. Fél hogy elhagyják, hisz önmagát is úgy szemlélte, ahogy az anyja..nem igazán értékes ahhoz, hogy bárki is kitartson mellette.
Lorát számtalan módon le lehetne írni, de mélységekig nem jutnánk el soha, hisz mindent  amivel megvédheti magát, azt a felszínen tartja. Egy kallódó túlélő, aki jobban szeret törődni másokkal, mint az be merné ismerni.