ryder&fable

Wendell komolyan vette a munkáját. Túlságosan is komolyan, ezzel alapvetően nem is lenne baj. Mert ezen jellemvonása kevésbé volt idegőrlő, mint a többi. De olyan tempóban haladtunk, hogy akár Miss Daisy sofőrje is lehetett volt, nem tűnt volna fel a különbség. Talán annyibban, hogy ő nem Morgan Freeman. Szó szerint araszoltunk, és ha már egy kicsit hevesebben rántott egyet az autó, elém tette a kezét. Annak ellenére is, hogy be voltam kötve. Az meg már csak hab a tortán, hogy ebben a tempóban, csakis akkor tudok kirepülni a szélvédőn, ha valaki alaposan rásegít hátulról.  Minden “tökéletesen” úgy állt, hogy elkéssek. Ami már kevésbé volt ínyemre, és most már nem csak Wendell, de én is elég feszült voltam. Nem volt semmi bajom a sráccal, de hogy sofőrnek csapnivaló az biztos. Más tehetségét, még nem sikerült megmutatnia, mert az kb annyiból állt, hogy mindenhova követett. Amit részben megértettem, hisz ha nálam bevágódik, akkor talán Ryder elismerését is megkapja? Ezt mondjuk kötve hiszem, Ryder kedvére nehezebb volt tenni, mint a Némo című mesében Undinak, szóval nehéz út áll még előtte .
Fojtogató csend telepszik ránk, amikor újra megállunk egy piros lámpánál. Már el is engedtem annak az esélyét, hogy odaérjek időben a megbeszélt helyre. Rydert pedig nagyon valószínűséggel már eszi az ideg.
- Kapcsolok egy kis zenét..- tétován matatni kezd a rádió gombjai előtt, majd mielőtt megnyomná a kapcsolót felnézz rám. Mi ez? Valami nagyon elcseszett aktus? Mélyen a szemeimbe nézz, egy fel nem tett kérdésre, vár választ, hogy akarom-e? Magam sem tudom, de inkább bólintok egyet, mielőtt még kínosabbá kezd válni a helyzet. Nem szerettem a túlságosan elnyújtott pillanatokat, egyrészt azért, mert olyan volt, mintha valami jelentőségteljes bontakozna ki. Másrészről pedig meg volt a maga erotikus vonzata a dolgoknak. Főleg egy ilyen helyzetben ahol Wendell a legeszelősebb ingét erőltette magára, hogy véletlen se tévesszem szem elől, kidolgozott izomzatának kiemelkedő pontjait. Bár kétlem, hogy nekem szólna, amúgy is miért arra nézek? Elkapom a tekintetemet, és az ablak felé irányítom a figyelmemet, mereven tartom magam. Életem leghosszabb útján veszek részt, és még hosszabbnak tűnik, amikor a I Wanna Sex You Up dallama betölti az utas teret.
- Ó basszus. Mindjárt..mindjárt elkapcsolom.- Wendell kapkodása nem segít a helyzeten, a slow mód pedig csak még komikusabbá teszi pillanatot.
- Én szeretem ezt a számot, felőlem maradhat.- vonom meg a vállaimat, és engedékeny mosollyal nézek a fiúra, aki egyre kétségbeesettebb a helyzettől.
- De ez nem maradhat bent, ez nem olyan lemez.
- Miért milyen lemez?
- Ez olyan...
- Óóó.- a felismeréstől huncut mosollyal reagálok, a reakció pedig még nagyobb zavar.
- Szóval randid volt, és hogy sikerült?- érdeklődöm, miközben ő minden erőfeszítést abba öl, hogy kikapcsolja a rádiót fél kézzel.
- Nem..nem volt.-
- Nem volt? - kérdezek vissza, mert nem igazán értem, hogy akkor a szex lemeznek mi értelme. Vagy csak úgy brahiból néha hallgatja...az is lehet.- Figyelj Wendell, szerintem, ne olyan erősen nyomd azt a gombot, mert behorpad a rádió.- próbálok hozzáérni a kezéhez, hogy némileg lenyugtassam, vagy elvegyem onnan a kezét. De újabb váratlan mozdulat közben, a kézfeje a melleimet súrolja.  Kevésbé ér váratlanul a dolog. Nem azt mondom, hogy számítottam rá, de sietősebb hadonászásai, egyre közelebb araszoltak hozzám. Aminek úgy is az lett volna a vége, hogy lebasz nekem egyet véletlenül. Hát nem ez történt. Mondjuk én még mindig azt mondom, hogy inkább ez, mint a másik.  Reflexszerűen kapja el a kezét. Egy pillanatnyi  bizonytalanság után, pedig sikerül rám néznie. Talán ő is érzékelte, hogy talán nem is olyan hirtelen mozdulat volt ez, és a vártnál, kicsit hosszadalmasabb időbe tellett reagálnia. A fiú arckifejezése, pedig arról árulkodik, hogy vagy most fog elájulni, vagy asztrál síkon próbál elmenekülni a testéből. Fogalmam sincs, éppen melyik fog végbe menni. De ki fut minden szín belőle, és még merevebben kap a kormány után, amit olyan erővel szorongat, mintha az élete múlna rajta.
- Ez nem az volt, mármint …
- A mellem volt. - segítem ki csicseregve.

Egészen szórakoztató volt, ahogy Wendell az út során mormogott valamit az orra alatt, majd néha rám emelte nagy nehezen a tekintetét. Igyekeztem tényleg oldani a dolgot, ami őt jobban feszélyezte, mint engem.
- Akkor én most megyek.- kapok a kilincs után, ami minden próbálkozásom ellenére, nem akar kinyílni. Kattan a zár.
- Nem mondhatod el neki!
[b]- Wendell, engedj ki![/b]
- Nem, amíg meg nem ígéred!
- Ha nem engedsz ki, ezt is elmondom neki!- fenyegetően villannak a szemeim, ő pedig egy megadó sóhajjal kinyitja az ajtót. Nem mintha amúgy nem késtem volna már el, de igyekszem kapkodni, a magassarkúba bújtatott lábaimat. Tudtam, hogy Ryder nem egészen tolerálja, az ilyen fennakadásokat. Így amikor szinte elé vágódok, sugárzó mosollyal nézek rá. Nos, igen. Ryder arcában az volt a pláne, hogy ugyanolyan volt a dühös, az örömteli, és a szomorú. Szóval csak tippre tudtad megmondani, most mit érezhet, vagy éppen milyen hangulatban van.
- Meg tudom magyarázni.-emelem fel a kezeimet, mielőtt bármit szólna.
- Wendell.- csak ennyit mondok, semmi többet, ebből is elég egyértelmű.
- De ne verd le rajta, szegénynek elég szerencsétlen napja van, ahogy észrevettem. Bár ez elég sértő rám nézve, ha jobban belegondolok. - dörzsölgetem meg az államat egy pillanatra, elgondolkodva a dolgon.
- Na de miről is maradtam le? - teszem fel a mindent érő kérdést, pedig ez sajnos nem a legyen ön is milliomos. Ez leginkább a Ryder mikor fog felrobbanni?

A múltkori Presleyvel történt beszélgetés sok mindenre választ adott, ellenben hátrahagyott olyan kérdéseket is, amik hosszútávon problémát okozhatnak majd. A tény, hogy Susan Frost neve felmerült az ügyben bőven elegendő motiváció ahhoz, hogy ne vegyük félvállról annak jelentőségét. Erős meggyőződésem azzal kapcsolatban miszerint Gomezt nem a két szép szeméért engednék szabadlábra aznap bizonyítékot nyert, de nem eleget ahhoz, hogy kényelemben hátradőlhessek. Gomeznek tervei vannak - vagyis inkább Reminek vele. Márpedig ha az a féreg kitalált valamit és képes megtalálni a kiskapukat, hogy azt meg is valósítsa, az senki számára nem fog jót jelenteni. Ha pedig lehetőségem van ennek még időben az elejét venni, akkor mindent megfogok tenni, hogy kettőnk kapcsolatához méltóan keresztbe tegyek egykori bizalmasom elképzeléseinek. Néha még mindig abszurd belegondolni, hogy az, amit olyan idős fejjel barátságnak véltél, mostanra egy mérgező kötelékké vált, melyet az idő sem tudott teljes mértékben kiirtani.
Fable érkezéséig még elintézek pár dolgot és lebeszélek egy találkozót Tegan Rollinssal, akit még Tanner ajánlott be cirka két héttel ezelőtt mint segítségét a magánnyomozói mellékszektorunk előkészítéséhez. Szerettem volna olyan személy kezei alá bízni ennek tető alá hozását, aki megfelelő információkkal rendelkezik ahhoz, hogy ez a későbbiekben egy sikeres koncepcióvá nője ki magát. Tegan szerencsére együttműködést mutatott telefonbeszélgetésünk során, noha a rendes találkozóra majd csak a jövőhét folyamán kerül sor. Tanner eszméletlen nagy segítség a számunkra és egy olyan védőbástya, aki sokszor húzta vissza a hátsónkat a szakadék széléről. Ellenben tudatában vagyok annak, hogy olykor a saját szabályait szegi meg ezzel a paktummal, ami közöttünk köttetett még akkor is, ha számára is ugyanúgy nyereséges akárcsak nekünk. A munkájának kockáztatása nem volt része az alkunknak és habár ő ezzel csak ritkán hozakodik elő, én minden egyes beszélgetésünk során tisztában vagyok vele mit tett értünk, ahogyan azzal is, hogy ez milyen következményekkel is járna. Egyikünk sem szent, de nem is áltattuk magunkat ezzel egyszer sem. A közös titkok pedig mondhatni bármelyik köteléknél is szorosabbra fűzik a ragaszkodást, ami két ember között összejöhet.
Chad felé tartva félúton olvasom el Wendell üzenetét, amiben azt ecseteli, hogy tiz percen belül megérkeznek. Megkértem őt még a reggel folyamán, hogy vállalja be a sofőr esetét Fable mellett, ha már személyesen nem volt lehetőségem elmenni érte. Fontosnak tartottam, hogy minden ügyfelünk - leendő avagy már jelenlévő -, biztonságban eljusson hozzánk. Ez természetesen csak akkor volt kivitelezhető, ha tudatában voltam érkezésüknek amelynek ellenkezőjével nem túl gyakran találkoztam még. Aki ismert minket és velünk akarta beszélni azt tudta, hogy szerencsésebb előbb felvenni velünk a kapcsolatot mintsem meglepetésszerű látogatásokat tenni. Viszonylag sűrű napirenddel rendelkezünk és sokszor megesik, hogy valamelyikünk házon kívül tartózkodik. Ilyenkor nem ártalmas elkerülni azt a bizonyos ördög útját, amikor is felesleges kört teszünk, mégsem jutunk hozzá az elvárt eredményhez.
Mire sikerül végeznünk Chaddel már átcsúszunk abba az időbe, amit emberünk ígért. Tetszett neki a korábban felvázolt magánnyomozókkal kapcsolatos ötlet, ellenben a lelkemre kötötte, hogy bármilyen változás is történik ezzel kapcsolatban, arról egyből értesítem őt. Akadtak olyan dolgok mostanában, amikre csak később jött rá és még egy olyan kiakadást nem kívánok tőle megkapni. Ha valakit utálok magamra haragítani az ő. Hiába nyúlik vissza évekre a barátságunk és tudom azt, hogy mivel engesztelhetem ki ilyen esetekben, de cefetül éreztem magamat akárhányszor Chad úgy döntött a magánéletünkön belül levegőnek néz. Olyankor nem csak egyetlen probléma jön, hanem vele Alana sértettsége, aztán még Bruce is betalál és mire felfogom mi történik körülöttem, addigra az egész Rutheford-Danvers-Lawson család kikiált engem első számú ellenségnek. Nem, határozottan utálja bárki is megbántani Chadet.
Az épület előtt nem kell sokat várakoznom arra, hogy megjelenjen az ismerős autó, ellenben érdeklődve követem végig a jelenetet, ahogyan még egy kisebb fázis-szerű szünetig az ajtó csak nem nyitódik ki. Ám mielőtt bármiféle kérdést is feltehetnék ezzel kapcsolatban Fable szűkszavú magyarázatot ad, ebben pedig úgy érzem minden benne van, amit tudnom kell. Enyhén oldalra biccentett fejjel nézek össze a kormány mögött ülő emberemmel, aki csak szolidan szalutál egyet, majd mielőtt tehetnék egy lépést is közelebb hozzá elindul, hogy a mélygarázsba vigye az autót.
- Én kérek elnézést érte. Félúton kibukott a nevelési programunkból. Minden oké? Nagyon lefárasztott?
Magam előtt kísérem be Fablet érdeklődésem közben, majd a megfelelő panelhez érintem a kártyámat, hogy ezáltal beljebb is mehessünk az épületbe. Susan nem hagyott nyugodni és minél többet gondolkoztam rajta annál valószínűbb volt, hogy tennem kell valamit ez ügyben. Fable pedig talán a segítségemre is lehet ebben.
- Mielőtt bedobnálak a sűrűjébe gyere beszéljünk előbb kettesben. - a hosszú folyosón végighaladva az irodám felé vezetem őt és már csak azután hallatom a hangomat, miután becsuktam magunk mögött az ajtót. - Iszol valamit? Kávé? Tea? Valami erősebb?
Még nem sétálok át az asztalom másik felére, hisz szeretném megvárni a válaszát, ám a döntése után - ha az utóbbi mellett döntött én magam töltök neki, a többi esetében pedig Mariet szólítom -, helyet foglalok, közben pedig őt is erre kérem.
- Korábban értekeztünk telefonon arról, hogy Susan miatt szeretnék majd veled pár szót váltani, de mielőtt ebbe mélyebben is belemennénk, előtte pár dolgot jó lenne átbeszélnünk. - két kezemet összekulcsolva helyezem le az asztalon lévő mappámra, közben pedig kérdésem feltevésének folyamatában beszélgetőpartneremet fürkészem. - Hogy haladsz manapság az ügyvédi pályáddal?

.

Ryder&Fable