genevieve&kai

Pontosan tíz óra van. Én pedig a kelleténél egyre feszültebb kezdek lenni. Még mindig nem szoktam hozzá, a nagyszüleimmel való reggelihez, és az előkelőséget árasztó társaságukhoz. Akik hiéna módjára méregetnek, mintha csak várnák, hogy mikor fogok elbukni. Nos, nem csak ők voltak így vele, de én is ezt vártam. Az volt nagy tervem, ha nem váltom be a hozzám fűzött reményeket, talán a nagyszüleim is elengedik, azt hogy én vagyok a tökéletes taktikai lépés.
- És Genevieve...- Teszi le a pezsgős poharat, a köpcös fazon az asztal másik végén, miközben pár percig a dekoltázsomhoz intézi a szavakat. Fel kéne hogy háborodjak, de az jobban foglalkoztat, hogy reggel tízkor miért iszik valaki pezsgőt, és miért csak teát kaptam?
- Hogy tetszik az egyetem?- Sablonkérdés, amit már ezerszer megkaptam, így szinte reflexből megforgatnám a szememet, de mivel nagyapám villájának falai közt, az is tiltó listán van, elmosolyodok.
- Kellemes.- Zárom le tömören. Mert az fix, hogy nem fogok áradozni, még ha fene fenét eszik is, akkor sem.  Nagyapám felém kapja a tekintetét, igyekszik úgy nézni, hogy más belátásra bírjon, és kicsit jobban kifejtsem a válaszomat. De államat felemelve, tartom vele a szemkontaktust, azt üzenve vele: Hogy felőlem akár fejen is állhat.
Így marad a kellemetlen csend, én igazából nem méltóztattam ezen javítani. Ha már iderángattak bájologni, akkor viseljék a következményét is. Nem mutattam hajlandóságot fejet hajtani, semmiféle óhaj előtt, ami az céljaikat pozitívan szolgálta volna.  Nagyapám lehet meg van arról győződve, hogy nagy játékos, de az én szabályaimmal még nincs tisztában, márpedig az én szabályrendszerem szerint játszunk.
- Nagyon csinos vagy ma.- Töri meg a csendet, egy valamivel kellemesebb orgánum, a mellettem ülő nőhöz tartozott, akinek úgyszintén elfelejtettem a nevét. Nem haladta meg a képességeimet, csak egyszerűen nem érdekelt.
- Köszönöm, bár kicsit mintha a drága mama elfelejtette volna a az arányokat, így néhol vannak méretbeli problémák.- Majd megfulladtam a blúzban, amit rám kényszertett, és ez a kék blézer csak tetőzte a dolgot. Arról már nem is beszélve, hogy szoknya csak még jobban azt sugallta, hogy a saját nagyanyámnak akartam öltözni. Ami nem is lett volna téves megállapítás, hisz ő aggatta rám ezeket a göncöket.  Az öregasszony életfeladatának érezte, hogy teljesen megfosszon mindentől, amitől valaha önmagam voltam. Márkás flancos cuccokkal halmoztak el, amit nem hordtam. Csak akkor ha velük kellett éppen találkoznom, így amikor fél óra múlva kilépek az ajtón, már szinte azonnal tépném le magamról a blézert és a felsőt, de még jó kislány módjára, és az illemhez igazodva, megvárom még kikísérnek.
- Nagyon élveztük a társaságodat.- Ez a pasas, csak a melleimhez tud beszélni?
- Ja, fasza volt.- Vigyorodom el, majd bepattanok a Volkswagenembe, így menedéket találva a megrovó pillantásoktól, és már indítom is az autót. Igaz nehézkesen indul, de egy nagyon régi bogárról beszélünk, szóval az is csoda ha egyáltalán elindul, vagy nem esik szét alattam. Tőle is meg akartak fosztani, de jobban ragaszkodtam ehhez az autóhoz, mint bármi máshoz. Sok emléket hordozz magában, amik kedvesek voltak számomra.
Magam mögött hagyva, az arisztokratikus társaságot, lassabb tempóra váltok arra az időre, míg körbenézek az autó hátsóülésén, hogy hoztam magammal, valami viselhetőt, amiben esetleg létezni tudok. Apukám fő intelme az, hogy mindig figyeld az utat, de úgy gondoltam erre a pár másodpercre igazán nem történhet semmi. Főleg, hogy a nagyszüleimtől lefelé vezető úton általában egy árva lélek sincs. Másrészt, jók a reflexeim, gyorsan reagálok bármire. És innentől, akár lehetne ez egy nagyon szép tanmese is. Mert ha, nem nézel előre neked aztán lehet akármilyen fullos reflexed, akkor is belemész az előtted álló autóba. Mert ugyebár nem figyelsz, ez szinte már elrendeltetett, vagy életbe léphet Murphy törvénye.  Ez meg is történik, abban a pár másodpercbe, amíg én a hátsó ülést fixírozom.  A félreismerhetetlen csattanásra, szorosan lehunyom a szemeimet. Elég tompának hallatszott, akkora baj nem lehet. A helyzethez képest elég lassan fordulok a történtek felé, és két dologgal is szembesülök egyszerre. Hiába szépítek, ezt aztán telibe vertem hátulról. Nem is akárki autóját.
- Kai..- ejtem ki a nevét. Az exem, aki egészen hamar legjobb baráttá avanzsálódott. Hasonló életfelfogással rendelkeztünk, így azon ritka állatfajok közé tartoztunk, akik szakítás után barátok maradtak. Nem haraggal váltunk el, így egyikünk sem látta akadályát. Ráadásul ő volt az egyetlen ember az életemben, a szüleimen kívül, aki őszinte volt velem. Nehezen engedtem el embereket az életemből, és ő közéjük tartozott.
Ha kiszállt az autóból, én is megteszem behúzott nyakkal, így amikor elé érek, még kisebbnek érzem magam. Pedig mellette nem nehéz kisebbnek lennem.
- Figyelj, még mielőtt kiakadsz..- kezdek bele.- Bár már lehet kiakadtál, de elmondom azért észrevételeimet.
- Amit ajánlani tudok, hogy a mocskosul gazdag nagyszüleim kifizetik minden károdat, mivel én pincérnőként dolgozom, annyiban tehetek a kedvedre, hogy kapsz egy csokis shaket, és kiadod nekem ami a szívedet nyomja. Másodszor, nálad jobban senki nem tudja, hogy a vezető képességeim kétségbe vonhatóak, mert valószínűleg inkább átok, mint képesség. Harmadszor pedig, a kapcsolatunk új szintre lépett, most az egyszer én mentem beléd hátulról, és nem te belém.- humorizálóm el a végét, ami a helyzetet tekintve, annyira nem hatásos.
- Na jó, ez nem olyan vicces..- ismerem el, majd arra a döntésre jutok, hogy befogom, és a lehető legártatlanabb nézéssel pillogok fel rá.

A mai napom a szokásos módon indult. Reggel szólt az ébresztőm, anyám csinált nekem reggelit, aztán mentem, hogy kinyissam a műhelyt és beengedjem Shanet. Mára elég sok minden volt, ugyanis több kocsit is be kellett fejezni, mert mára volt megbeszélve, hogy jönnek értük. Nem szerettem késni, s nagyon kevés alkalommal fordult még elő, hogy haladékot kellett kérni, mert nem értünk egy-egy munka végére.
Ezerrel dolgoztunk, a hifin az egyik Spotify lejátszási listám dübörgött, minden annak rendjén haladt. Ha a kocsikkal nem lett volna elég munka, akkor még alkatrészeket is ki kellett szállítani. Mivel Shane-nel rengeteg dolgunk volt, ezért úgy volt, hogy apa viszi el őket a megrendelőknek. Úgy volt, hogy még délelőtt letudja ezt a kört, ezért kezdett gyanús lenni, mikor az óra delet ütött, apám azonban még mindig sehol sem volt.
Mivel ebédidő volt, ezért felmentem a házba kajálni, s arra számítottam, hogy a nappaliban pillantom meg a léhűtő apámat az ölében Bobbal, miközben TV-t néz vagy valami videojátékkal játszik. Azonban nem volt egyik törzshelyén (kanapé, wc, hűtő) sem a házban, ezért felhívtam telefonon, miközben leültem enni.
- Hol vagy te faszparaszt? - szóltam bele miután felvette. - Úgy volt, hogy elviszed az alkatrészeket. Rémlik?
- Aha, de nem érek rá. Jó utat - azzal rám is nyomta a telefont.
Csak felsóhajtottam, viszont egyáltalán nem lepett meg, hogy apám kibújt a munka alól, ezért már csak fel sem idegesítettem magam rajta. Gyorsan belapátoltam az ebédemet, bepakoltam a mosogatógépbe a tányéromat, ittam egy pohár vizet, aztán beparkoltam a kocsimmal a műhelybe és felnyitottam a csomagtartóját.
- Én viszem el a rendeléseket - mondtam Shane-nek, miközben elkezdtem bepakolni az alkatrészeket. - Sietek minél hamarabb letudni ezt a kört, aztán segítek befejezni a maradék két kocsit. A BMW, Peugeot, Porsche meg Toyota kész vannak, ki is vannak fizetve, tehát csak át kell adni a kulcsokat - csuktam le a csomagtartót.
- Ezt a kettőt már én is betudom fejezni, tehát annyira nem kell sietned. Inkább hozz nekem abból a büféből egy hamburgert, ahol megszoktál állni.
- Oké - bepattantam a kocsimba, aztán a gázra léptem és nekivágtam a városnak.
Nem volt annyira vészesen sok alkatrészt, amiket ki kellett szállítani, viszont elég rendesen szét voltak szórva New Yorkon belül, ezért szinte az összes városrészt megjártam. Nem szokásom lassan vezetni, tehát most is elég jól haladtam. Az utolsó megrendelés Manhattanben volt. Itt ugye nem valami egyszerű parkolóhelyet találni, én pedig nem voltam hajlandó még azt is keresgélni, aztán ki tudja hol találok, ezért lehúzódtam az út szélére, kibasztam a vészvillogót, aztán kiugrottam a kocsiból, hogy átadjam az alkatrészeket a megrendelőnek. Volt annyi esze, hogy már itt várt, hogy csak gyorsan átvegye, kifizesse és már mehessek is. Ez a csere zökkenőmentesen megtörtént, visszaültem a kocsimba, kikapcsoltam a vészvillogót és visszasoroltam a forgalomba.
Az előttem haladó éppen egy kapubejáróba akart tolatással beállni, ezért megálltam, hogy legyen helye és véletlenül se tolasson nekem. Erre mit nem basz az ég, egy lökés, egy csattanás, egy ütközés félreismerhetetlen jelei. Mindennél jobban szeretem ezt a kocsit, ezért azonnal felbasztam magam, illetve kiugrottam a kocsiból, hogy megszemléljem a kárt, illetve elküldjem a halál faszára ezt a vadparasztot, aki nem tud vezetni.
- Mi a faszom? Nem látsz vagy mi a geci van? Ne ülj bazdmeg autóba, ha ekkora egy szerencsétlen balfasz vagy - Csak úgy áradtak belőlem a kedves szavak, amik a helyzetre való tekintettel teljesen jogosak voltak. Szemügyre vettem a koccanás helyét, szerencsére semmi komoly kár nem keletkezett, csupán egy horpadás, illetve karcolások. Ezeket seperc alatt a helyükre pofozom.
Kicsit megnyugodtam, hogy nem érte komoly baj a drágámat, az ideg miatt eddig fel sem tűnt, hogy ki volt ilyen retardált, hogy neki ütközzön a kocsimnak.
Csak hallgattam a szófosását, miközben alaposan végigmértem. Genevieve a legjobb barátaim közé tartozik, sőt ő a legjobb lány barátom. Fun fact: Mielőtt friendzoneba raktuk volna egymást, együtt jártunk egy évig, ami a mai napig a leghosszabb kapcsolatomnak számít. Anyámék is imádták Gent, talán már el is hitték, hogy valami komolyabb is kisülhet a viszonyunkból. Nem mintha az egyéves kapcsolat ne számítana komolynak. A szakítás körülményei is teljesen békések voltak, mindketten élni akartunk még és nem elkötelezni magunkat.
- Baszki el is felejtettem, hogy mennyit tudsz beszélni, ha nincs tele a szád -sóhajtottam fel. Mostanában nem nagyon találkoztunk és telefonon sem beszéltünk annyit. Ennek a részemről semmi különösebb oka volt, egyszerűen csak mindig lefoglalt valami.
- Még jó - Ha saját pénzből akarta volna fizetni, azt nem engedtem volna, mivel nem nagy a kár, s ő mégiscsak egy elég fontos ember (volt) az életemben. Viszont tudtam, hogy mennyire nem kedveli a nagyszüleit, ezért simán elkérem a javítás árát az utolsó centig, illetve bőséges borravalót is adok magamnak a munkáért. - Igen, mert én olyan típus vagyok, aki csokis shaket iszogatva osztja meg a bánatát - forgattam meg a szemeimet. Nem vagyok az a lelkizős típus, nagyon ritkán szoktam az érzéseimről beszélni. - De egy sör a shake helyett jöhet - Mostanában úgy sem találkoztunk, tehát van mit bepótolni. Biztos vele is történtek új dolgok, mióta nem beszéltünk. - Viszont elvitelre kérem, mert sietek és a műhelyben még dolgom van. Te hova tartasz? Nem jössz át? - kérdeztem mindenféle hátsó szándék nélkül. Na jó, azért egy kicsi volt. - Azért azt nem gondoltam, hogy ennyire szerencsétlen vagy - Nem mondanám béna sofőrnek, viszont kurva figyelmetlen, ami pont elég (még sok is) a balesethez. Nem véletlenül nem hagytam soha az egy év alatt, hogy vezesse a kocsimat. - Nekem azért az eredeti felállás jobban tetszett - vigyorodtam el. Igazából már nem is haragudtam annyira rá. - De én finomabban bántam veled, mint te az autómmal - jegyeztem meg tettetett rosszallással, viszont az arcomon lévő mosoly hamar elárult.

genevieve&kai

Egészen elképesztő ez a nap. Nem a legjobb értelemben, ma még gyakrabban cseszek el dolgokat, mint amúgy szoktam. Nálam pedig, ezt egészen egyszerű tetőzni, mivel alapvetően néha elég esetlen voltam. Most pedig egyszerre voltam ideges, feszült, és nyomorult is, ha már így belekezdtem a felsorolásba. Úgy nézz ki a mai napra el is felejthetem, hogy bármi a terveim szerint menjen. Olyan volt az egész, mintha én csak kívülről figyelném az eseményeket, és minden csak úgy történik körülöttem. Legszívesebben előre dőlnék a kormányra, és homlokkal addig nyomnám a dudát, amíg fel nem ébredek ebből a rossz álomból.  De valamelyest kisebb megkönnyebbülés, ahogy rádöbbenek, hogy kibe is mentem bele pontosan. Legalább kevésbé olyan biztos, hogy leüvölti a hajamat a fejemről. Bár amilyen vehemenciával szál ki az autóból, ontva  magából a féktelen szitokszavakat, nem annyira vagyok biztos ebben. Mégis az egész helyzet, egy halvány mosolyt csal az arcomra. Nem vicces, tényleg nem vicces! Csak na.. Mielőtt kiszállok az autóból, elnyomom magamba a késztetést, és igyekszem nagyon komolyra venni a figurát. Ami azért az én esetemben nehéz, főleg ha vele voltam.  
- A balfaszt aláírom, teljesen igazad van. Meg igazából az összes többit is, sajnálom. Tökre elhittem, hogy tudok vezetni. De ez minden alkalommal kiderül, hogy van még min javítanom.-  magyarázkodom,  de igazából arra nem igazán van magyarázat, ha valaki hülye.
-  Én meg azt felejtettem el, hogy milyen, amikor tele a szám . - Jegyzem meg, valójában ez többféleképpen is érthető, és a legszomorúbb hogy mindenféle értelemben igaz.  Kezdtem rájönni, hogy a nagyszüleimmel kötött alku, nem csak a jellememtől fosztott meg, de a majdnem mindennapi dolgaimtól is.  Három hónapja, olyan adagokat eszek, amivel egy madár sem lakna jól. Ráadásul olyanokat, amikről a fele cuccot lekaparom. De  az előkelő társaság abban a hitben élt, hogy mértékletességgel jól lehet lakni! Én meg abban, hogy szeretem, ha egy hamburger akkora, mint a fejem.  Az intimitás pedig..az volt az első pont, amire azt mondták, hogy rakjam félre az ösztöneim által vezérelt énemet, és koncentráljak a célra. Mert az egyetemen, csak visszafogna. Nem tudtam, hol van az a bizonyos cél, de már kurva éhes voltam, az biztos.
- Legalább valami hasznuk is van, ha már eltűrőm őket az életemben. Majd még hozzádobunk egy-két dolgot, esetleg hogy betört a szélvédőd, leesett az az izé..- mutatok arra hátul, arra az izére..- Ne mondd meg tudom! - számat rágcsálva összpontosítok, majd megszületik.- Hátsó lökhárító!- Jelentem ki, játékos vigyorral. Néha egészen sok időt töltöttem a műhelyben, és mondhatni indokolatlanul tudok olyan dolgokat a kocsikról, amit egy lány amúgy nem tudna. Érdekesen működött az agyam ilyen szempontból, a legegyszerűbb dolgokat képtelen volt megjegyezni, ellenben, ha valami kellően bonyolult volt, na arra már rögtön emlékeztem.
- Nos, rég nem láttalak. Ki tudja mennyit változtál.- Kacsintok rá, persze olyan rég nem volt, de mostanában azzal voltam elfoglalva, hogy egy olyan képet fessek le magamról, amilyen nem vagyok.
- Sör elvitelre, jól van feljegyeztem. Én oda tartok, ahol ezt levehetem magamról.- mutatok végig magamon, némi undorral egybekötve.- Szóval, átöltözöm és repülök is.-  Rég nem beszéltünk, már és már hiányzott is. Szóval, pont nem érdekelt, hogy jelenleg más dolgom van, ma akkor is azt fogom csinálni amit én akarok.
- Én sem. De majdnem biztos, hogy most az is közre játszik, hogy egyszerre több helyen jár a fejem. Vagy tényleg csak ilyen szerencsétlen vagyok.- vonom meg a vállaimat, mert mostanában szét vagyok esve.
- Hát drágám, már csak ez maradt nekünk.  Én beléd mehetek, de fordítva már nem játszik.- drámaiságtól túlfűtve sóhajtok egyet, majd könnyedén megpaskolom az arcát.
- Tudod, hogy néha elragad a hév..és olyankor nem gondolkodom.- kuncogok, majd egy egészen érdekes hang elvonja a figyelmemet, és a kocsim irányába fordulok.  A lökhárítóm egyik fele, kezd elengedni.
- Két kérdés..- kezdek bele visszafordulva hozzá.
- Mint szakértő, szerinted ezzel még hazaérek?- Mutatok az autómra.
- A másik pedig, milyen pitét szeretnél?- Vezetni nem tudtam, de sütni nagyon is tudtam, és élveztem is. Terveim szerint, saját cukrászdát nyitottam volna, de az egészen furcsa üzletkötési képességeim miatt, ez most kis pályára került.

A haragom amilyen gyorsan jött, olyan sebességgel el is párolgott, főleg mikor meggyőződtem arról, hogy nem keletkezett nagy kár, illetve az is enyhítő körülmény volt, hogy Genevieve jött belém. - Nem is értem neked hogy lehet jogsid - Láttam már vezetni, illetve ültem is mellette, mikor egy-egy bulira ő volt a sofőr. Nem akarok túlozni, de az életem lepergett előttem egy-egy kanyarban vagy kereszteződésben. Ezért mikor ő fuvarozott, már azelőtt elkezdtem inni, hogy beszálltam volna mellé, mert így kevésbé volt halálfélelmem. De tényleg nem akarok túlozni.
- És nincs aki eszedbe juttassa? - rosszallóan megráztam a fejem. Már reflexből rávágtam volna, hogy én szívesen bevállalom ezt a szerepet. Olyan nagy szívem van, hogy teljesen önzetlenül a segítségére lennék. Éppen szóra nyitottam volna a számat, mikor eszembe jutott, hogy én már nem tehetek ilyet. - De ha kaja is szóba jöhet, akkor a vendégem vagy valamire - Én még nem voltam annyira éhes, hiszen nem olyan rég ebédeltem, de mire odajutunk az evéshez, biztosan megjön az étvágyam.
- Elég sok mindennel kibővíthetjük azt a listát - Nyilván nem egy majdnem totálkáros autó javítási költségeire gondoltam, de olyan dolgok simán beleférhetnek, mint például a kipufogó csere, rendszámtáblák visszaszerelése vagy a lökhárítók javítása. Türelmesen vártam, mikor nagyon gondolkodott az autó egyik alkatrészén. - Úgy látom azért csak ragadt rád valami az olajon kívül - Elég sok időt töltött velem a műhelyben, ahol remek társaságot nyújtott, illetve mindig adogatta nekem a szükséges műszereket. Ha pedig megunta (vagy közben megjött anyám), akkor felment a házba és ott várt meg, még befejezem a munkát.
- Nem változtam - Legalábbis én nem vettem észre magamon változást. A viselkedésemben biztos nem történt javulás, nem véletlenül hajtogatják mindig anyámék, hogy menthetetlen eset vagyok. Azt sem nevezném változásnak, hogy most van barátnőm, hiszen nekem szinte mindig van. Egyedül az a különbség, hogy most Courteneyel komolyan is gondolom, nem csak szórakozásból vagyok vele, hogy legyen egy állandó punci a tarsolyomban.
- Nálunk is nyugodtan leveheted - jegyeztem meg egy hamiskás félmosollyal. Az mondjuk igaz, hogy nem tudnék váltóruhát adni neki, mert nekem még a legkisebb pólóm és nadrágom is hatalmas lenne rá. - Rendben van. Gondolom még odatalálsz - Természetesen nem komolyan gondoltam, hiszen annyi időt töltött nálunk, hogy kizártnak tartom, hogy ne emlékezzen a címünkre. - Ha itt vagy, akkor engedd be magad nyugodtan vagy szólj és kimegyek eléd - Anyámék biztosan meglepődnének, ha látnák, hiszen már rég volt róla szó, de tuti örülnének neki. Főleg anya, aki imád legjobb barinőset játszani a barátnőimmel, Gennel is olyan jó kapcsolatban voltak, hogy néha már fura volt. A testvéreimmel sem lenne ilyen szempontból probléma, mert nekik meg teljesen mindegy, hogy éppen kivel kavarok.
- Nincs amúgy sofőröd? - Amilyen gazdagok voltak a nagyszülei kizártnak tartom, hogy ne engedhetnének meg neki egy sofőrt. Mondjuk az biztos, hogy az ember, akit megbíznának a fuvarozásával, az a nagyiékhoz lenne hűséges és olyan lenne, mint a szemük és fülük. Ez pedig Genevievenek biztosan nem tetszene, s őt ismerve alaposan megnehezítené a tag életét. - Vagy járj uberrel - Az nem is drága, meg nem mintha nem engedhetnék meg maguknak akár azt, hogy mindenhova taxival járjon. - De ezt a vezetést lehet nem lenne gond, ha hanyagolnád - Még meglepő, hogy nem volt nagyobb koccanása a figyelmetlensége miatt. Nincs abban semmi rossz, ha valaki nem jó sofőr, a probléma azzal van, hogyha erőlteti.
- Ez így nem pálya - felsóhajtottam. - Igen, tudom. Elég gyakran megesett - jegyeztem meg csipkelődve. Igazából nem nagyon voltak olyan faszságai, amik különösen zavartak volna, általában jókat szórakoztam rajta, néha kaptam fel csak a vizet rajta. De persze nekem is voltak olyan dolgaim, amiken meg ő akadt ki.
- Haza simán. Zörögni fog meg szikrákat szórni, ahogy tolod magad előtt, viszont a menetben nem fog akadályozni. De azért ha lehet, akkor egyenesen hazamenj - Bár ezt evidensnek tartottam, s azt sem gondoltam, hogy annyira szőke lenne, hogy félig leszakadt lökhárítóval még elugrana ide meg oda.
- Epreset - vágtam rá egyből. - Én meg rendelek akkor pizzát. A szokásosat kéred? - Nem volt nehéz kitalálni, hogy milyet választana, mivel amíg együtt voltunk minden egyes alkalommal ugyanolyan pizzát rendelt, tehát álmomból felébresztve is tudnám.

genevieve&kai

- Ugye tudod, hogy egy csaj is kezdeményezhet? - Most nem a kettőnk helyzetére céloztam, hanem hogy simán rámozdulhatna valakire egy buliban. Szerintem semmi furcsa vagy gáz sincs abban, ha a változatosság kedvéért a nő teszi meg a kezdő lépést vagy kezd el flörtölni. Azt is tudom, hogy nagyon sok csajszi, inkább elharapná a nyelvét, mint hogy ő közeledjen először egy sráchoz. Az esetek többségében én szoktam megtenni az első lépést, viszont már arra is volt példa, hogy a lány kezdett ki velem. Ez nekünk is ugyanolyan jól esik, mint a csajoknak, mikor rájuk nyomulunk. Még ha egy olyan valaki is kezd ki veled, aki nem tetszik, az is simogatja az ember egóját. - Vagy ott van a tinder - Ennél egyszerűbb módot nem is tudok arra, ha az ember szexelni szeretne, de nem akar fizetni érte. Mikor először piacra dobták az alkalmazást én is letöltöttem, mert kíváncsi voltam. Természetesen nem kapcsolatot kerestem - azt nem is értettem, aki ilyen vágyakkal regisztrált be - csak kalandot. Erre pedig tökéletes volt, hiszen ha unatkoztam, akkor elhúzgáltam az embereket balra-jobbra, s jó pár ilyen matchből jött össze egy vagy több élvezetes este. De még olyan is volt, akivel ezt követően hetekig összejártam. Az a hasonlóság a való élet és a tinder között, hogy a legtöbb csaj ezen is elvárja, hogy te írj először, hiszen "az a srácok dolga". Azt már nem ajánlottam fel Gennek, hogy bemutatom pár haveromnak, mivel ő is ismerte őket - elég sok időt töltött velünk, mikor együtt voltunk - én pedig még így sem engedném, hogy kikezdjenek vele, hogy már csak barátok vagyunk. Hiába szakítottunk, Genevieve még mindig fontos számomra, ezért nem akarom, hogy a Daniel-félék rátegyék a mancsaikat. - De persze az is tök jó elfoglaltság, ha origamikat hajtogatsz - Az én tudásom az kimerül a hajóba meg a csákóba, viszont ezeket nem is nagy feladat elkészíteni. Akármilyen meglepő, de a testvéreimmel kölyök korunkban, sok papírhajót készítettünk, amikkel aztán versenyeztünk, hogy melyik bírja tovább, mielőtt elsüllyedne a tóban. Annak ellenére, hogy fiatalok a szüleink, egyáltalán nem a tablet vagy a tv képernyője előtt nőttünk fel. Annyi mindent kipróbáltunk és csináltunk a szabadnak, hogy még csak eszünkbe sem jutott a tv vagy a lap-top. Ez a szokásunk pedig a mai napig megmaradt, hiszen rengeteget túrázunk a családommal. Legutóbb például barlangtúrán voltunk. Olyanon, ahol adnak felszerelést és ilyen apró járatokon kell átvergődnöd magad a sárban, miközben persze az egyetlen világítás az, amit a fejlámpád bocsájt ki.
- Azt ne mond, hogy nyúlkaján élsz - A kijelentésem ellenére semmi problémám sincs a paleo, vega étrendekkel és társaikkal, viszont én egyiket sem tudnám betartani. Már csak azért sem, mert kiskorom óta húst hússal eszünk. Már az is nagy váltás lenne, ha apa nem készítene kéthetente steaket, amit végül ő és Bob esznek meg. Pizzát sem szoktunk gyakran rendelni, ugyanis ha megkívánjuk, akkor inkább süt nekünk egyet anya. Egyedül akkor rendelünk kaját vagy megyünk el étterembe, ha anyának nincs ideje vagy kedve ételt készíteni. Ez ritkán fordul csak elő, mert a szívügyének tekinti, hogy itthon mindig legyen általa készített kaja. Ha pedig ennek ellenére rendelnénk valamit, akkor azt biztosan velünk együtt dobná ki az ablakon. Nem mintha egyáltalán eszünkbe jutna kaját rendelni, olyan isteni ételek mellett, amiket anya szokott készíteni.
- Nem kellene új autó - megpaskolgattam a Drágám motorháztetőjét. Nem volt titok, hogy mennyire imádtam ezt a kocsit. Nem is engedtem még senkit se a kormánya mögé, enni-inni sem lehetett benne és ha nagy sár volt, akkor a közelébe sem engedtem senkit, nem hogy beleülni. - Elég lenne, ha kifizetik egy majdnem totálkáros autó költségeit - Ez mondjuk már csalásnak minősülne, mivel biztosan nem legális dolog a költségek tízszeresét felszámolni. Na meg a nagyszülei nem hülyék, szemet szúrna nekik, hogy Gen kocsija alig sérült meg. Ami kár keletkezett benne, pedig könnyedén megjavítható. - De tőled nem is kérnék érte semmit - Mármint a jelenlegi állapotot tekintve. Tehát ha ilyen minimális a kár, akkor biztos nem engedném, hogy a saját pénztárcájából fizesse. Abba pedig inkább nem is gondolok bele, hogy a Kicsikémnek nagyobb baja is lehetett volna. Akkor már az sem lett volna enyhítő körülmény, hogy jóban vagyunk Genevievevel.
- Még mindig ugyanolyan elbűvölő vagyok - játékosan elmosolyodtam. Sok mindent mondanának rám, s én is sok jelzővel illetném magam, viszont az elbűvölő nincsen köztük. Akkor már a manipulatív sokkal jobban illik. Nem csupán a két szép szemem kellett ahhoz, hogy levarázsoljam a lányokról a bugyit. - Lehet igazad van - Hajlamos vagyok arra, hogy túlbecsüljem az önuralmamat, azt pedig elég gyanús, hogy nem tudtam volna megállni, ha Gen nálam öltözik át. De ez érthető, hiszen elég ránézni, főleg nekem, mivel tudom, hogy mit rejtenek a ruhái. A mindet a szemnek és semmit a kéznek elvet pedig nem az én önuralmamra szabták, ezért eléggé megnehezítené a helyzetet, s alaposan megkavarná a dolgokat, ha nem tudnám megtartani magamnak a kezeimet. És úgy sem tudnám.
- Nem költöztünk. Király - Nem mintha nagy fáradtság lett volna lemenni elé, viszont ha úgyis annyira otthon érzi magunkat nálunk, akkor teljesen felesleges is. Már túl van azon a kapcsolatunk, hogy így udvariaskodjak.
- Jó-jó - védekezően megemeltem a kezeimet, mikor erőteljesen ecsetelni kezdte, hogy egy olyan független nőnek mint neki, nincs szüksége senkire, hogy furikázza ide-oda. - Legalább véded a környezetet - Ráadásul biciklivel lehet még gyorsabban el is éri az úticélját, főleg ha a belvárosban akar valahova menni, csúcsidőben. Én nem igazán szoktam biciklizni, ha már kétkerekű járműre váltok, akkor a motorommal fogok közlekedni. A crossommal azonban nem szoktam a városba menni, csak a cross-pályán vagy földutakon csapatom vele. Nem akarnám, hogy a Drágám féltékeny legyen, amiért nem őt használom a mindennapokban.
- Ne aggódj, mindenkivel megesik - Úgy csináltam, mintha tényleg ő emlékezne rosszul és nem csak én túloztam volna a természetét illetően. - Ne is. Egy napra elég egy baleset - Nem mondom, hogy arra gondoltam, hogy közveszélyesen vezet, de azt sem, hogy nem. Mikor megpuszilt egy pillanatra a derekára tettem a kezem.
- Okés, várlak - megvártam még kocsiba ül és elhajt, csak aztán szálltam be én is, s vettem haza az irányt. Otthon egyenesen a műhelybe parkoltam be, ahol helyre is pofoztam a Drágámat. Viszonylag gyorsan kész is voltam vele, mire a többiek már szintén végeztek a munkával, ezért miután átálltam a házunk egyik garázsába, be is zártam a műhelyt.
Anyámék nem voltak még otthon, egyedül Macy üldögélt a nappaliban. - Rendelek pizzát. Te kérsz? - kérdeztem, mivel remek testvér vagyok.
- Aha - mondta anélkül, hogy levette volna a tekintetét a tv-ről.
Négy pizzát rendeltem, hogy anyáknak és Mauricenak is jusson belőle, ha hazaérnek.
- Majd átjön Genevieve. Ne legyél teljesen kretén - mondtam, miközben elindultam felfelé a lépcsőn.
- Gyors váltás. Vagy kettőt egyszerre?
- Mit mondtam neked a kreténségről? - A többi mondandóját már nem is hallottam, mert felértem az emeletre és becsuktam a szobám ajtaját.
Éppen az instát görgettem, mikor Macy nagyon nőiesen felordított a földszintről, hogy itt van Genevieve. Leraktam a telefonomat, aztán lementem a konyhába, ahol Macy már a pitéből lakmározott. - Szia, rég láttalak - jegyeztem meg viccelődve és megpusziltam Gent. A pizza is ebben a pillanatban érkezett meg, ezért az átvettem a futártól. - Vigyük fel a szobámba a kajákat, mert Macy olyan mint egy sáska és ha nem vigyázunk, akkor mindent bekebelez - mondtam, mire  a drága húgom csak felmutatta a középső ujját. - Ismered a járást - intettem, hogy menjen előre, én meg fogtam a pizzát, illetve a sört, s elindultam utána. - Gondolom nem kell mondanom, hogy érezd otthon magad - belöktem a lábammal magunk után az ajtót, aztán letettem a pizzát és a sört az asztalra.