Már elég régóta nem láttam az unokaöcsémet, ami azt jelenti, hogy ideje meglátogatnom. Nem szeretek túl sok szünetet tartani két találkozás között, még a végén túl sok mindenről maradok le és akkor elég nehezen tudnám követni az eseményeket. Meg amúgy is mindig meg tud lepni valami új információval magáról, szóval kíváncsi vagyok, hogy most mivel fog előállni.
Így mivel ma nem dolgoztam elmentem hozzá. Persze előtte vettem némi finomságot, mert bár tudom, hogy Jennifer főztje a legjobb, de valamivel meg akartam lepni és jobbat nem tudtam kitalálni, így ez lett. Ő nem olyan tipikus fiatal, így nehéz is találni olyan ajándékot, aminek tudom, hogy biztosan örülne. Egyszerűbb, ha elviszem vásárolni, ott tud magának akármit is választani. Talán a mai nap, ha nem túl elfoglalt, akkor ezt meg is ejthetjük, vagy csak edzeni megyünk együtt. Igazából ő is tudja, hogy engem bárhova elrángathat, nem igazán mondok ellent senkinek és semminek. Nehéz olyan dolgot találni, amire ne lennék vevő. Talán a ketrecharc… Azt nem sírom vissza. Nyilván jól esett, hogy akkor mindent megkaptam, csak csettintenem kellett, de menő helyekre jártam, mindig volt csajom és népszerű voltam, de sokkal jobb most nekem. Nyugodt életem van, biztos anyagi háttérrel rendelkezem és a családra is jut idő. Bár a csajozásból már kinőttem. Jó lenne találni valakit hosszabb távra, de kit? És leginkább hogyan? Egyszerűbb, ha csak elengedem ezt az egészet, majd talán egyszer besétál az üzletembe az igazi, ha pedig nem, akkor sem fogok elkeseredni.
Persze nincs is sok időm ezen gondolkodni, mivel máris megérkezek a bejárati ajtó elé, amin egyből be is kopogok. Aztán egyből Casper nevelője nyit ajtót, én pedig kedvesen üdvözlöm. Őt is meglepi az érkezésem, nem titkolom valóban nem szóltam előre, igazából ez egy hirtelen ötlet volt tőlem, csak pont tegnap munka közbe jutott eszembe, hogy jó lenne eljönni és látni a srácot. – Szóval, Casper itthon van? – teszem fel egyből a kérdést. Azt hiszem egyértelmű, hogy miatta jöttem, bár a hölgyet is jó látni, de elsősorban az unokaöcsém érdekelne. – Ha nincs itt, akkor nem gond, ha megvárom? – Nagyon úgy néz ki, hogy iskolába van, vagy valahol máshol csavarog, mert nem fut ki egyből, hogy üdvözöljön, mikor a hangomat hallja. Pedig már rég megtette volna, ha csak a szobájában gubbasztana. Azt hittem, hogy eddigre már végez mindennel. Persze neki is megvan a magánélete, így nem szólok semmit, továbbra is csak kedvesen mosolygok, mint szoktam és kényelembe helyezem magamat. Addig elintézek pár ügyet a telefonom, esetleg elbeszélgetek. Nem izgulok azon, hogy ne tudnám lefoglalni magamat, eléggé találékony vagyok.

¤ SYMPHONY ¤ 415 ¤ HÁT MEGLEPI VAGY A JAVÁBÓL  ¤

Tudom, hogy fiatalos vagyok, ez részben az unokaöcsémnek is köszönhető, hiszen sok időt töltök vele, így muszáj lépést tartanom, vagy a végén még lemaradok, és a felét sem fogom érteni annak, amit mondani akar. Vagy csak elveszek a sok élmény mesélése közben. Ezért is szeretek vele időről időre elmenni valahova, hogy csak kibeszélje magát, hogyha van valami gondja, akkor elmondja nekem… Elvégre ezért vagyok neki. Sajnálom, hogy nem tudok neki többet adni, pedig ő igazán megérdemelné, pláne azok után, hogy milyen élete volt.
De amennyire csak képes vagyok, azt mindet megteszem. Ezért is jövök most is ide és hozok magammal némi finomságot, mert milyen nagybácsi az, aki bármiféle ajándék nélkül állítana be? Még régebben is mindig hoztam valamit, akkor is mikor éppen, hogy csak meg tudtam élni, mert én éreztem volna magamat rosszul, ha nem teszem. Na jó, ez kissé túl volt reagálva, szerencsére sose kellett annyira nagyon szűkösen élnem, hiszen a ketrecharc után még mindig maradtak cuccaim, amiket el tudtam adni, így abból simán kijött a lakbér meg a saját magam etetése, és ha kicsit spóroltam, akkor még Caspernek meglepetésére is jutott. Egyszóval jól volt ez így. Most pedig még csak nem is kell pénzt megtakarítanom, persze ez nem azt jelenti, hogy állat módjára szórhatom, de tény, hogy mindenre jut pénz.
Meg is érkezek, majd Jennifer nyit nekem ajtót. Casper nincs itthon, ami furcsa nekem, mert direktbe úgy jöttem, hogy már azért ne az egyetemen legyen, de én türelmes alkat vagyok, éppenséggel meg is tudom várni, így egyből kényelembe helyezem magamat és már kérdezgetném is a hölgyet, hogy vele mi történt az elmúlt időben, mikor megjelenik előttem egy lány. Én vagyok hülye, vagy ő valóban nem volt itt eddig? Caspernek időközben lett volna egy barátnője? Te jó ég, valóban sok mindenről maradhattam le. – Öcsi? – kérdezek vissza az első dologra, ami igazából érdekel. Casper nővére lenne? Ezek szerint tévedtem. Öreg hiba, ha meglátok egy lányt, egyből arra gondolok, hogy valaki párja és nem arra, hogy a testvére. Bár ez esetben úgy gondolom, hogy megbocsátható bűn, hiszen még sose találkoztam a rokonaival. – Elnézést, még nem találkoztam Casper testvéreivel.- kérek egyből bocsánatot, csak hogy a mondandója többi részét se hagyjam figyelmen kívül. – És nem, én a bácsikája vagyok. Anyai ágról persze! Dae-Hyun Phan egyébként. – nyújtom ki a kezemet, hogy ő is bemutatkozzon, mert azt már feldolgoztam, hogy az unokaöcsém testvére, de nem hívhatom így örökké, szóval szeretném megtudni a teljes nevét, ha persze engedi.
Ez egy elég furcsa találkozás igazából, hiszen az apját nem szívlelem, de csak mert nem volt képes magához venni Caspert és rendesen felnevelni, hanem helyette ide „száműzte”. Ettől függetlenül a lányhoz még pozitívan állok hozzá, mint általában az emberekhez, hiszen hogyha itt van, akkor annyira nem lehet rosszban az öccsével. Így nekem sem kéne már most bunkón viselkednem, plusz nem is ismerem, így milyen alapon lennék az?

¤ ALONE ¤ 469 ¤ HÁT MEGLEPI VAGY A JAVÁBÓL ¤

Kicsiként rengetegszer irigykedtem azokra a gazdag családokra, ahol nem volt gond az anyagiakkal, így simán elküldhették a gyerekeket egyetemre, sőt még bármit meg is kaphattak, amire vágytak. Én meg azért sírtam a szüleimnek, hogy hadd ne kelljen tanulnom, hogy hadd legyek ketrecharcos, mert akkor a karrieremből meg fogok tudni élni és nem kell rám költeni, sőt a nővéremre elég lesz, én pedig megleszek. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az egyetlen testvéremet végül elveszítem és pont az ő gyereke miatt fejezem be a harcot. Igaz a volt barátnőm volt az, aki elindította a folyamatokat, hiszen ha ő akkor nem szakít velem és teszi fel a kérdést, hogy nincs olyan ember az életemben, akiért élni akarok, akkor talán sose ismerem be magamnak, hogy Casper miatt igenis vigyáznom kell magamra. Már így is elveszítette az anyját, ráadásul az is ott van, hogy az apja nem volt képes róla gondoskodni. Bezzeg a többi gyerekéről igen.
Nem mondom, hogy nem hiányzik az, hogy szétverjek néha egy-két embert, de határozottan örülök, hogy nem ez lett az életem. Sokkal erőszakosabb lennék, és ki tudja, most mi lenne velem, ha akkor nem szállok ki. Lehet már járni sem tudnék. Mindig is benne volt a pakliban, hogy egyszer úgy lesérülök, hogy soha többé nem állok fel. Pont ezért is jobb, hogy inkább a család mellett döntöttem.
Azt viszont már komolyan nem gondoltam volna, hogy mikor az unokaöcsémhez jövök látogató, akkor pont a nővérével találom szembe magamat. De az még nagyobb meglepetés, ahogyan a saját családjáról beszél. – Elég kritikus vagy velük szembe… Pedig azt hittem, ti olyan kis összetartóak vagytok. – Próbálok kedvesen fogalmazni és nem utalni semmire. Persze Casper féltestvéreiről nincs semmilyen véleményem. Az apjukat nem bírom, nem őket. Hozzájuk amúgy sincs semmi közöm. Viszont az, hogy ő így beszél róluk, nekem csak azt bizonyítja, hogy bizony a lány sem éppen kedveli őket. Mondjuk még ha ez így is van, akkor is csak rájuk támaszkodhat. Ők fognak mindig mögötte állni, így nem szabad eltaszítani egy családot. Na persze ötletem sincs, ő mit gondol róluk, vagy hogyan érez velük kapcsolatba.
Kérdésére mosolyogva kezdek el bólogatni. Még szép, hogy az vagyok. A barátjának azért mégiscsak öreg volnék. Maximum a mentora lehetek. – Haha! Aranyos vagy. Máris kedvellek. – Édes ahogyan bókol nekem, hogy helyes vagyok és nem is tűnök olyan idősnek. Pedig már 32 vagyok, ami azért nem fiatal. Tény, hogy nem is az a vénség kategória, de szerintem látszik rajtam, hogy nem éppen gimis volnék. Minden esetre jól esnek a szavai.
-Üdv Mi Rae, a sznob, ám felettébb cuki féltesó. – Még ha sznob is, nekem nem tűnt fel eddig. Mondjuk ebből a pár mondatból nem is valószínű, hogy fog. Majd ha már sokat beszéltünk. De nekem effektíve a jó lelkű lánynak tűnik, így elsőre. Casper is biztos jól kijön vele, ha már egyszer nála lakik.  – És mondd, mit csinálsz te itt? – Mert hát azért mégsem a szomszédba jött.

¤ NUNU NANA ¤ 474 ¤ HÁT MEGLEPI VAGY A JAVÁBÓL ¤

Sosem ismertem a gazdagok életét. Talán a híresekét igen, de ketrecharcosként sem voltam éppen annyira népszerű, mint egy színész vagy valami. Lehettem volna bajnok, nagy jövő állt előttem, de úgy döntöttem, hogy egy éles kanyarral másfelé megyek. Sose a hírnévre vágytam, amikor elkezdtem annak idején küzdeni, hanem a pénzre. Igen, ez rettenetesen rosszul hangzik, de leginkább úgy, mintha valami sóher fazon lennék, akinek csak ez számít. Pedig nekem jó indokom volt! El kellett magamat tartani. A szüleimnek elég volt a nővérem életét finanszírozni, nem kellettem még én is a nyakukra. Az egy másik dolog, hogy neki sajnos már nincs szüksége pénzre. Mindenemet odaadtam volna, ha meg tudtam volna menteni. De nem tudtam. Hiába akartam neki a legjobb életet végül mégsem tudtam elérni, hogy megkapja. Talán ezért is próbálkozom annyira Casper esetében, hogy mindene meglegyen. Tudom, hogy az apja elvileg nem hagyja, hogy hiánya legyen, hiszen még nevelőnőt is kapott, de a szeretetet kitől kapja meg, ha nem tőlünk? Mondjuk leginkább az öregétől kéne, ám még sincs így. A gondolatra elhúzom a számat, de szinte egyből visszamegy a mosolygósba. Végül is itt vagyok én neki, ha apai példakép kéne neki! Na nem mintha szülő volnék, te jó ég! Még csak az kéne. Bár már elvileg itt lenne az ideje, hogy nekem is legyen utódom, de jól vagyok én így, hiszen néha még magamra sem tudok odafigyelni, nemhogy egy kis pöttömre.
-Uh, veszélyes lány lehetsz akkor! – nézek rá először kissé riadtan, de aztán elnevetem magamat, hiszen csak viccnek szántam. Azt viszont mindenképpen értékelem, hogy ennyire vigyáz a családjára. – De legalább szereted őket, ennél fontosabb nincs is, ha a szeretteinkről van szó. – Mert ha mi nem tartunk össze és nem segítünk a másiknak, hát akkor ki fog? Éppen ezért sem értem, hogy Casper apja miért viselkedik így. Értem én, hogy félvér és emiatt nem nagyon illik a családba, de attól még a gyereke, és ha tényleg szereti, akkor nem így kéne vele bánnia. Ha pedig letagadja, akkor ne tegyen úgy, mintha érdekelné a kölyök. Vagy az egyik, vagy a másik, de az áltörődömség nálam kiveri a biztosítékot.
Ellenben tőle nem futkos a hideg a hátamon. Az apját nem bírom, bár ezt egy szóval sem említeném neki, de Casper testvérei mit tettek? Nem ők dobták ki és száműzték ide.
-Oh és milyen szerény is vagy. – kezdek el csak még jobban nevetni. Van benne valami, ami tényleg nagyon édessé teszi és az nem csak az arca. A személyisége is olyannak fest, akit lehet kedvelni, így nem is értem, hogy az unokaöcsémnek miért volna bármi kifogása ellene. Abszolúte nem olyan, mint amilyenre számította, na persze eleve bele sem gondoltam, hogy valaha fogok találkozni „rokonokkal”. Tényleg, akkor most mi is azok vagyunk? Mert hát az unokaöcsém testvére, de ő nem az unokahúgom, de valamilyen szinten mégis összekapcsolódunk nem? – Szóval még rejtegeti is? – Erre a mondatra egy kicsit felhúzom magamat. Nem elég, hogy száműzi, minek eldugni őt mindenki elől? Az anyai ági családja úgyis tud róla, hát akkor a másik felen lévők miért nem? Mintha nem is engedné, hogy eleve megismerjék őt. Nem rossz kölyök pedig, szerintem be tudna illeszkedni közéjük. Az egy másik dolog, hogy szerencsére nem akar. – Caspernél el fog múlni! Amint beletörődik, hogy nem tehet semmit és hajlandó lesz nyitni minden okés lesz. – De ezek szerint annyira nem repes az öcskös, hogy a tesója itt van. Pedig szerintem semmi gond nincs vele! Úgy fest kell a nagybácsi féle puhítás… - Egyébként mi dolgod van pont itt, ha megkérdezhetem?

¤ NUNU NANA ¤ 573 ¤ HÁT MEGLEPI VAGY A JAVÁBÓL   ¤