Javier & Yebin

"We don't always get the kind of work we want, but we always have a choice of whether to do it with good grace or not."

- Yebi, mondd te mit ettél? Sosem ment még ilyen jól a játék ebéd után!
- Csak nem figyeltél soha elég jól! - szólok vissza vigyorogva Benjaminnak, aki nem szereti ha Bennek hívják.
- Sok a duma, srácok. - Ez már Aaron, aki a második oldalamon ül és ugyanannyira bele van merülve a játékba, mint mi ketten.
- Lassan úgyis vissza kell mennünk. A minimanó ebédideje már különben is lejárt. - Érkezik az epés megjegyzés, én pedig csak azért nem félek elég rendesen oldalba bökni Benjamint, mert nagyjából ugyanannyi ideje vagyunk a cégnél, csak neki van még mellé három év tapasztalata máshonnan.
- Nem vagyok minimanó! - vágok vissza felháborodottan, s a szavaimat követően felfújom az arcomat, mert a képernyőn lévő karakterem nagyon közel kerül a csúfos véghez, csak mert arra koncentrálok, hogy elhallgattassam a mellettem ülő srácot.
Most is, mint minden alkalommal, amikor itt ragadok a játékszobában, csak az egyéb teendőimet hanyagolom és helyezem sokadik helyre a listán, amelyen elsőnek kellene lennie, hogy a szüleimet segítem és a cég működését. De amikor az ebédlő felé menet a két srác megkérdezett, hogy van-e kedvem megint velük játszani és a szokványos húsz perc alatt lezavart étkezés helyett itt tölteni az időt, nem tudtam nemet mondani. Mint ahogy sok mindenre nem tudok nemet mondani, amire megkérnek, hiába tudom előre, hogy lesz amit nem fogok tudni száz százalékosan teljesíteni. Mint a francia tanulás, amit pluszban még utálok is.
Egyedül talán abba nem gondolok bele egyetlen alkalommal sem, hogy a helyiségnek csak úgy, mint minden másiknak a cégnél teljesen átlátszó üvegfalai vannak a folyosó felőli oldalon, így ha nincsenek elhúzva a szalagfüggönyök, amelyekről rendszeresen megfeledkezünk, akkor bárki láthatja, hogy itt vagyunk. Ez a bárki pedig egyébként jellemzően anyát jelenti, aki a fagyos megjelenésével mindannyiunkat úgy rebbent szét, mintha csak egy csapat őzike lennénk, akik szinte várnak arra, hogy valaki elkapja őket.
- Jöttök pénteken a képzésre? - Nem csak szimplán érdeklődöm a tényleges részvételük iránt, némi mögöttes szándék is van a kérdésemben: mégpedig hogy megzavarjam a nyugalmukat azzal, hogy egyszerre két dologra kell figyelniük; a játékra és a kérdezősködésemre. A nővérem nem lenne rám büszke amiért ilyen ravaszságokhoz folyamodom, de ha ő tudná...! Ha tudná, hogy milyen jó játékosok ezek a srácok, és igenis muszáj van ezekhez a módszerekhez folyamodni ahhoz, hogy nyerjek... Persze nem csak az a lényeg, hogy győzzek, az is fontos, hogy próbálkozom és fejlődöm a játékban, meg a többi dolog.
Legalább annyira fontos, mint ahogyan az is az lenne, hogy el kellett volna készülnöm valamivel, amivel nagyon nem vagyok kész. És ebéd utánra ígértem, ami mint ahogyan Benjamin olyan jófej módon rámutatott, részemről már jócskán lejárt. Nem tudom mekkora az esélye annak, hogy Javiernek éppen túl sok dolga van ahhoz, hogy eszébe jusson, hogy már el kellett volna neki küldenem azt a dolgot. Így a játék kellős közepén viszont csak azt remélem, hogy mondjuk betegszabadságon van, vagy máshol kell megbeszélésen részt vennie és nem tűnik fel neki a késésem. Ha nagyon akarom, még a délután folyamán be tudom majd fejezni és akkor a zongora órámra is simán odaérek még, ami most kivételesen nem lett átrakatva szombatra valamilyen elfoglaltság miatt. Így talán ezúttal a hétvégémet használhatom majd minden olyasmire, amire normális tinédzserek is szokták, a sok magánóra helyett.
- Hát nekem amúgy is kötelező, szóval... - Túl hosszúra nyúlnak a másodpercek a mondat befejezése és képernyőn folyó események között, én pedig bosszús sóhajjal konstatálom, hogy Aaron bírja a gyűrődést és tud két dologra is figyelni egyszerre.
- Én... - Halvány mosoly költözik az arcomra, amikor Benjamin száját nem hagyja el más, az ujjai mozgása a konzolon azonban egyre gyorsabbá válnak.
- Te? - Újfent oldalba bököm, most viszont rögtön vissza is kapom, ami miatt feljajdulok. - Miért bántod a kisebbet?
- Te kezdted!
- Dehogyis! - vágok vissza rögvest, de nem állom meg nevetés nélkül. Ha nem lennének ezek a srácok, meg még pár ember a cégnél, valószínűleg még ennyire sem élvezném, hogy itt kell dolgoznom. És ha őszinte akarok lenni, nekem tényleg nem sok kedvem itt dolgozni. Ahogyan az a teljesítményemből is kiderül néha, meg abból, hogy képtelen vagyok betartani a kiszabott határidőket.

670 | ne nyírj ki   | öltözék

Javier & Yebin

"We don't always get the kind of work we want, but we always have a choice of whether to do it with good grace or not."

Azt hiszem van magyarázatom arra, hogy miért épp a cégnél vagyok állandóan rajtakapva azon, hogy nem pont azzal foglalkozom, amit rám bíztak. És nem csak azért van ez, mert még fiatal vagyok és nem értek annyira azokhoz a dolgokhoz, amik a cégnél mennek, vagy mert figyelemzavarom lenne. Azt hiszem talán épp csak annyi a probléma, hogy a mindenféle magánórámnak köszönhetően sokszor nem jut időm arra, hogy azt az időt, amit más otthon, mondjuk a haverjai társaságában tölt, azt én is megtegyem. Pedig őszintén szólva semmi kifogásom nem lenne ellene. Itt a cégnél különben sem olyanok a konzolok, mint amilyeneket megszoktam odahaza - annak köszönhetően, hogy a nővérem az egyetlen, aki odafigyel rám a családból tulajdonképpen mindig a legújabb technikával játszhatok. Habár a legutóbbi születésnapomra kaptam a szüleimtől is ilyesfajta ajándékot, de szerintem akkor valaki súgott nekik, mert maguktól hogyan találták volna ki, hogy mire vágyom nagyon?
Rosszul esik, hogy legtöbbször csak azért tudnak róla, hogy épp mit csinálok, vagy merre vagyok, mert a cégnél vagyok, a céghez jövök, vagy innen megyek el. Azt például már biztosan nem tudnák megmondani, hogy egy-egy nap milyen óráim vannak a suliban, vagy hogy melyik tantárgyra mit tanulok éppen, pedig szívesen beszélek róla, mert érdekel. Ami pedig érdekel, arról akár órákat is képes lennék fecsegni, csak legyen, aki meghallgassa. Ye Na hiába figyel rám, sokszor veszem észre rajta, hogy nem figyel rám, mert valószínűleg olyasmiről beszélek neki, ami nem érdekli. Mondjuk pont a videójátékaim. Ami már csak azért is vicces, mert ő is itt dolgozik és valamilyen szinten azért van köze hozzá, még ha a cégnek nem is a teljes profilját teszik ki a játékok.
- Ne terrorizálj, így nem tudok játszani - jegyzem meg nevetve, mikor Benjamin csontos könyökét megérzem az oldalamban. Örülök neki, hogy ilyen hamar sikerült őt belevinni a rosszba... Mármint nem rossz az, amit itt csinálunk, ha valaki kérdezi, ez is része a tesztelésnek - amit egyébként más fiatalok is végeznek pénzért odahaza vagy épp itt a cégnél, de ez most részletkérdés, ergo lényegtelen is. Hiszen ez nem egy FBI kihallgatás, engem pedig senki nem kérdezett.
- Akkor ne tereld el a figyelmem!
- Én nem... - kezdenék bele a légből kapott magyarázatba, amikor valaki megszólal mögöttünk, én pedig rögtön tudom, hogy ki is az pontosan. Mert komolyan, mekkora az esélye, hogy épp most bukkan fel? Épp akkora, mint legutóbb volt, amikor anya elől bujkáltam és ő is megjelent itt.
Nyilván ez az egész visszavezethető ahhoz, hogy talán mégiscsak figyelemzavarom van, mert már a legutóbbi alkalommal is megígértem magamnak, hogy gondoskodom róla, hogy a szalagfüggöny el legyen húzva, ha itt vagyunk... Most megint megfeledkeztem azonban róla. Jobban belegondolva pedig tök felesleges lenne úgy bujkálni itt a cégnél, hogy ideig-óráig működne csak, hiszen azok a helyek, ahol kereshetnek idővel úgyis elfogynának.
- Szia. - Villám sebességgel állítom meg a játékot és fordulok a képernyő helyett a férfi felé. - Hát őszintén szólva... - Ezen a ponton felemelem a kezemet és megvakarom a tarkómat, összeborzolva ezzel a hajamat is valamelyest. - Még nem. - Ott van a nyelvem hegyén, hogy bevalljam: közelében sem állok annak, hogy kész legyen, de hirtelen nem akar kijönni a számon. Nagyot sóhajtok, s lesütöm a szemeimet, csak úgy folytatom: - Nincs még kész. Gondolom minél hamarabb kellene...? - Felemelem a pillantásom, s óvatos hangnemben közelítem meg a témát. Hiába szeretnék mondjuk arra hivatkozni, hogy elakadtam vele, vagy mondjuk hogy talán elütöttem valamit az emailküldéskor, de a hazugságokat jobbnak érzem olyan időkre tartogatni, amikor igazán szükség van rá - történetesen amikor a nővéremet igyekszem kimenteni a szüleink előtt.
Az eddig kezemben fogdosott konzolt most az asztalra helyezem, és felállok a két fiú közül, úgy fordulok Javier felé. - Jövök és megcsinálom. - A hangomban nyoma sincs lelkesedésnek, de talán már afölött sem érzek szomorúságot, hogy a játékot félbe kellett szakítanunk. Sőt, még azt sem mondanám, hogy úgy állok az egészhez, mintha vágóhídra mennénk és én lennék a levágásra váró marha. Egyszerűen csak tudom, hogy hiába csinálom meg a feladatot, nem fogom élvezni.

656 | ne nyírj ki   | öltözék

Javier & Yebin

"We don't always get the kind of work we want, but we always have a choice of whether to do it with good grace or not."

- Hú, már annyi az idő... - Szavaim inkább hangzanak csak motyogásnak, pillantásommal pedig a szoba különböző pontjain igyekszem keresni egy órát, hátha akkor rájövök pontosan mennyi időt is töltöttem el itt - és gyakorlatilag mennyit vesztegettem el, amikor lett volna más dolgom is. Elő tudnék állni mindenféle kifogással, például hogy a tanulás mellett nem volt rá időm, vagy hogy az ilyen, meg olyan különórám miatt nem tudtam megcsinálni eddig. De nem arról van szó, hogy az elmúlt két napban lett volna rám bízva, így tulajdonképpen bármit mondanék, az butaság lenne. Még csak arra sem vagyok képes, hogy a cég vezetéséhez való kötődésem miatt kiverjem a balhét, mint valami elkényeztetett kisfiú, csak mert tényleg nem volt kedvem megcsinálni a feladatot. Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, keményen kell dolgoznia és ez rám is ugyanúgy vonatkozik, hiába vagyunk gazdagok.
- Nincs mit - motyogom zavartan, mert ebben a helyzetben inkább nekem kellene megköszönnöm, hogy nem kiabál velem, vagy nem hord le mindenki előtt, mert felelőtlen voltam. Egészen meg is lepődöm ezen a lépésen, s a túlságosan hosszúra nőtt, homlokomon előre omló tincsek alól pislogok a férfira. Vajon miért ilyen kedves velem?
Még hallom a srácokat, ahogyan rögtön a felháborodásuknak adnak hangot, miután elhagyjuk a helyiséget, s képtelen vagyok visszafogni egy vigyort. - Ez most kivételes alkalom volt, nem mindig nyerek ám. - Egyáltalán nem fontos információ, de legalább nem érzem úgy, hogy feleslegesen kérkednék a tudásommal. Egy cégnél, ahol videojátékokat is gyártanak, fura is lenne ha nem lennék jó legalább az egyikben. - Igen, szerintem nagyon. Régen játszottam velük, szóval most jól esett. - Ettől függetlenül persze gyakorlat teszi a mestert, szóval otthon sem vetem meg a játékot, amikor időm engedi, vagy a szüleim nem figyelnek. - Te szoktál játszani?
Ugyan először lépek be Javier irodájába, mégis hamar félreállok, s a kezeimet magam előtt összekulcsolva állok meg egy olyan ponton, ahol nem lehetek útban. - Khm.. jó lesz szemben. - Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, miután megköszörültem a torkom. Na nem azért tervezek vele szemben elhelyezkedni, mert most is ki akarok bújni a feladat alól, hiszen ha két óránk van, akkor villám gyorsan meg kell csinálnom, hogy még esetleg át is tudja nézni. Amint megkapom a laptopot, helyet is foglalok a kiválasztott helyen. - Mindenképpen. Régen elvoltam a touchpaddal is, de most már nem értem azokat, akik szeretik használni - jegyzem meg mosolyogva. Ha meg látná valaki az otthoni felszerelésem, egyenesen hátast dobna, ugyanis határozottan profi eszközökről van szó, még ha nem is olyan használatra kialakítva, mint amire itt van szükség az irodában. - Beírod a jelszót is? - teszem fel gyorsan a kérdést, s hátra dőlök annyira a székben, hogy aztán udvariasan félre tudjak nézni a jelszó miatt. Ha a laptop is eléggé magához tér, már lépek is be a hálózatba ahhoz, hogy a saját gépem adatait elérjem - mire nem jó egy ilyen menő informatikai rendszer.
- Mennyire legyen felvágós? A marketing részlegnek is vannak sablonjai, de szerintem azok már mindenkinek unalmasak. Viszont ránk lett bízva, hogy csináljunk újat és jobbat, nekem megvan a végső három verzió, akár lehetne abból is valamelyik...? - Kíváncsi pillantásom a férfira emelem, hiszen mégiscsak az ő neve lesz hivatalosan rajta, ő fogja majd prezentálni is, neki kell tudnia mivel tud bánni és mit engedhet meg magának.
- Amúgy... - megköszörülöm a torkom, s a pillantásom szigorúan a képernyőre szegezem, míg addig turkálok a fájlok, mappák és alkalmazások között, míg meg nem nyitom a megfelelőeket. - Elmondod a szüleimnek, hogy nem volt kész a prezentáció? - Óvatos pillantást vetek rá, de rögtön vissza is kapom a szemeim a laptop képernyőjére, mert gondolatban már szinte hallom anyám hangját, ahogyan osztja ki a feladatokat, amiket a hanyagságomért cserébe elvár tőlem.

609 | ne nyírj ki   | öltözék

Javier & Yebin

"We don't always get the kind of work we want, but we always have a choice of whether to do it with good grace or not."

Nem szoktam rosszat mondani a szüleimről és tulajdonképpen olyan szörnyűnek sem tekintem őket, mint például Yena. Ő anya mindent felügyelni kívánó természetében állandóan azt látja, hogy csak ki akar ezáltal cseszni vele, én inkább abban hiszek, hogy az anyukánk egyszerűen csak aggódik értünk és szeretné ha biztonságban lennénk, ha jó életünk lenne és ha sikeresek tudnánk lenni. Nem állítom, hogy a saját hibáit próbálja korrigálni általunk, mert akkor úgy tűnne, mintha mi csak bábok lennénk az életében, nem pedig a gyerekei, akiket szeret. Néha talán csak arról feledkezik meg, hogy a sikeres és kényelmes élet mellett legalább olyan fontos, hogy valaki boldog is legyen. Az pedig, hogy őt mit teszi boldoggá, nem lesz egyenlő egy húsz és egy tizennyolc éves gyerek álmaival és vágyaival. Azt hiszem ezért van közöttünk akkora nézeteltérés, meg azért, mert ő meg sem próbálja megérteni milyen az, amikor valamitől borsózik az ember háta. Anya azt szokta mondani, hogy ez a felnőtt élettel jár és meg kell szokni. Én viszont sok esetben túl fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy hallgatni tudjak rá.
Az viszont határozottan megrémít minden alkalommal, amikor úgy tűnik, hogy csalódást okozhatok neki. Ha nem végzem el a feladatomat, az nagy valószínűséggel pedig hatalmas csalódást vált majd ki belőle, ha Javier úgy dönt, hogy ezt elmondja neki. Akkor valószínűleg lemondhatok a zongorázásról, amit a leginkább élvezek a különóráim közül - ezt pedig anyu is tudja.
- Tényleg? - Vigyorogva pislogok felé, de hamar igyekszem is visszafogni a jókedvemet, mert bármennyire szórakoztat és meglep egyszerre, hogy Javiertől ilyet hallok, attól még továbbra is a felettesem marad és nem a barátom. Őket most hagytam ott az irodában. - És milyen játékot próbáltál már ki? - Nem mondom, hogy ekörül forog az életem, sokszor viszont kifejezetten szórakoztató azt tippelgetni, hogy ki milyen játékkal játszik, vagy mit próbált már ki, hogy aztán a saját szavai alapján kiderüljön az igazság, ami talán teljesen eltérő a valóságtól.
- Meg ez sokkal jobban kézre is áll - jelentem ki, mikor megkapom az egeret, s demonstrációképp meg is lóbálom picit. - Köszönöm! - Teszem hozzá gyorsan, majd addig ügyködöm vele, amíg nem sikerült ténylegesen is csatlakoztatni a géphez.
- Okés. Szerintem Te leszel az első aki használja, szóval.. menő - magyarázom kedvesen, de azért határozottan zavarban vagyok. Jellemzően nem ilyen környezetben, sőt nem is felügyelet alatt végzem a dolgomat. Habár azt is megértem, hogy abban a helyzetben, amibe tulajdonképpen én kevertem saját magamat, kell Javier társasága és az, hogy lássa: valóban elvégzem a munkát. - Igazából legfőképpen az elrendezés, valamennyire a színek is. A betűtípusok azok állandóan uncsik, de azzal nem tudunk mit csinálni. - Meg tulajdonképpen ami nekem izgalmas lenne betűtípusban, annak nem lehetne hasznát venni, így megértem, hogy pontosan miért az uncsi, normál verziókra van szükség.
- Ja! Még az ábrákra is új formátumot találtunk ki, mert a régieket már túl sokszor használta mindenki - teszem hozzá gyorsan. Nem is csak a saját cégünknél elavultak ezek az eszközök, hanem világszerte. Talán kevesebb új funkció kellene a microsoft alkalmazásokba is és több design elem, meg változatosság. Míg magyarázok, igyekszem villámgyorsan úgy kattintgatni, hogy eljussak a sablonokig, hogy ki is tudjuk választani a megfelelőt, de előtte még egy fontos kérdést is felteszek - részemről legalábbis eléggé az.
Amikor Javier válaszol nekem, először is azon kapom magam, hogy pár pillanatig levegőt is elfelejtek venni, ami miatt úgy érzem, hogy lassacskán forogni kezd velem a világ, de ennek kiküszöbölését igazából rögtön meg is teszem, amint észlelem a problémát és kényszerítem magam, hogy normálisan vegyek levegőt. Nem lenne túl szerencsés most kidőlni, mert csak úgy tűnne, mintha nem akarnám elvégezni a feladatot. Gondolom. Viszont amikor összerakom fejben a szavai jelentését, kifejezetten meg is könnyebbülök. Halk, de annál mélyebb sóhaj tör elő belőlem, s óvatosan pislogok a férfi felé. - Rendben, igyekszem akkor elkészülni. - Jelentem ki végül. Eszemben sincs kísérteni a sorsot és a végén amiatt lebukni, mert képtelen vagyok másfél óra alatt megcsinálni egy rövid prezentációt.
- A sablonok... - finoman oldalra fordítom a gépet, hogy jobban lássa ő is a lehetőségeket. - Az első igazából semmi extra, fehér háttér, csak a sarkain vannak ott a színek, meg a logó. A másodiknál mindenféle kép is van bent, ez a "fiatalos" meg "trendi" verzió, nekem ez tetszik a legjobban. A harmadik meg... Hát erre nem tudok mit mondani, ez annyira nem extra, csak színes a háttér. Melyik legyen? - Nyilvánvalóan a személyes véleményem nem kell, hogy túlságosan számítson neki és nem is azt akartam vele kifejezni, hogy az én korosztályom lenne a trendi, mindenki másé meg a "nem trendi", hiszen nincs így. Javier is elég sokat nőtt a szememben, mert kiderült róla, hogy játszott már. Még akkor is, ha beismerte, hogy nem túl jól.
Amint sikerül kiválasztani a megfelelő sablont, bólogatva értek egyet a választással, és fogok is hozzá a prezentáció elkészítéséhez, hiszen ha nem is feltétlenül túlságosan, de szorít az idő - én pedig nem akarom, hogy anya is megtudja. A cél, hogy olyan minőségű legyen az előadás, mintha napokat dolgoztam volna, vagy legalábbis többet, mint másfél óra. Hamar belemerülök annyira, hogy észre sem vegyem és elkezdjek hümmögve dúdolni valami teljesen véletlenszerű dalt, amit a nap folyamán hallgattam.

844 | ne nyírj ki   | öltözék

Javier & Yebin

"We don't always get the kind of work we want, but we always have a choice of whether to do it with good grace or not."

Egészen meglep a tény, hogy Javier és én tulajdonképp egy kategóriába tartozunk, ha épp Fifáról van szó. Habár ha már konkrét kategóriát kellene választanom, nem azt mondanám, hogy nem ment a játék - nyilván az inkompetenciámnak is köze van ahhoz, hogy nem sűrűn nyúlok a játékért -, ha kérdeznének inkább azt mondanám, hogy a foci egyébként sem az én stílusom. Sem az amerikai sem pedig az európai verziója.
- Persze, ismerem. - Aprókat bólogatva adok választ, majd mosolyogva hallgatom tovább a történetet. Annak tudatában, hogy más is inkább a cég játékfejlesztői oldalát látja szórakoztatóbbnak és nem szimplán bármilyen egyéb weblap készítést, vagy egyéb szolgáltatást, máris egy fokkal jobban érzem magam. - Szimulátoros játékokat billentyűzeten mondjuk tök nehéz irányítani, nem? - Oldalasan pislogok Javierre. - Én azt hiszem egy fokkal jobban szeretem a storyline alapú dolgokat. Nekem egy idő után a Need for Speed is unalmas, de tudom, hogy mindenki más stílusban játszik. - Pontosan ezen okból nem nézek például Forma1-et sem, mert számomra nagyon unalmassá válik, hogy ugyanazon a pályán mennek körbe újra meg újra egy-egy futam alatt. Másoknak talán sokkal nagyobb benne az izgalom mondjuk az autók specifikáció miatt, vagy mert nagyon szeretnek egy márkát, de én nem látom benne a fantáziát. Nem mondanám rögtön persze rá, hogy akkor rossz az egész és az is, aki szereti nézni. Nekem csak szimplán nem jön be.
- Proximity chattel próbáltátok már? - Határozottan érdekes helyzetek tudnak kerekedni abból, amikor azt hisszük, hogy senki nem hall bennünket. De persze millió jó módja van annak, hogy Among Us-t játsszunk, egy kicsit másképp, mint ahogyan eredetileg kellene. Például mi a hétvégén kitaláltuk, hogy legközelebb kipróbáljuk az állítólagos legnehezebb módot, amikor mindenki a karaktere színétől ellenkező színt választ magának névként. Előre érzem, hogy hatalmas káosz lesz belőle, mert nem fogjuk tudni eldönteni, hogy a tényleges színeket kell-e figyelembe vennünk, vagy épp a neveket. De az is legalább olyan vicces lehet, ha névmásokat választunk névnek. - Láttad az élőszereplős videókat? - A paintball és a laser tag szórakoztatóak, de az Among Us-hoz azt hiszem kicsivel több taktika is szükséges, mert nem fejetlenül lövöldözzük az ellenfelet.
- Okéé... - Nyomkodom kicsit a gépet, hogy feldobja a megfelelő menüsort és a választási lehetőségeket, ami a színeket illeti. Végigpörgetek párat, aztán megállapodom egy kellemes kéknél, ami nem égeti ki a szemem, de nem is szimplán pasztell. - Igazából szívesen csinálok előadásokat. Előadni már nehezebb lenne őket. - Megrántom a vállaimat, közben pedig felpillantok pár pillanat erejéig. Kicsi koromtól fogva igazából muszáj voltam megszokni a reflektorfényt, mert egy-egy zongorabemutató alkalmával nem csak a szüleim figyeltek, hanem ott volt mindenki más is, aki a zeneiskolában tanult és az ő rokonaik is. Itt a cégnél inkább azzal van baj, hogy sok dolog van még, amit nem értek. De talán majd úgy mint Ye Na, én is belejövök, ha az egyetemen olyasmit tanulok, ami segít igazán profivá válni a szakmában.
- Nem fura úgy előadni valamit, hogy csak előtte láttad a prezentációt? Vagy téged ez nem zavar? - El tudom képzelni ugyanis, hogy Javiernek sokszor annyi dolga van, hogy talán bele sem tud nézni igazán a prezentációba. De ő már lehet annyira profi a szakmában, hogy a kisujjából kirázza ezt. Ráadásul nem csak itt, a cégnél szerez hasonló skilleket.
Ugyan Ye Na és Javier többet dolgoznak együtt, így valószínűleg jobban is ismerik egymást, viszont a nővérem épp eleget mesél a saját munkájáról és feladatiról, meg arról, hogy hogyan érzi magát a cégnél nap mint nap, hogy tudjam mi mindenben van benne Javier amellett, hogy nálunk dolgozik. Ha meg merném kérdezni, biztosan rákérdeznék arra, hogy milyen érzés neki két tök különböző dolgot csinálni, ugyanis a MINWIRE és az NBC két külön univerzum is lehetne. Ha neki sikerül mindkettővel sikeresnek lennie, akkor talán számomra sem csak a cég az egyetlen lehetőség.
- Rendben. Én is így gondoltam - mosoly kúszik az arcomra, ahogyan végül sikerül választani. Titkon talán nem is nagyon akartam választási lehetőséget adni Javiernek, amikor felsoroltam a lehetőségeket, lévén hogy valójában én magam is a fiatalos és trendi opciót akartam kipróbálni ezúttal már élesben is. Nem utolsó sorban pedig nyilván Javier lesz a legmenőbb a marketing osztályról, amiért neki már az új sablonba kerül az előadása, a többiekkel szemben.
- Ha működne már az elektronikus aláírás, sokkal egyszerűbb lenne az egész. De hetek óta csak annyit tudunk róla a megbeszéléseken, hogy folyamatban van. Franciaországban például öt perc alatt el lehet intézni a dolgot. - Az utóbbit csak puszta szórakozásból tettem hozzá, mert egyszer, amikor nem akartam elhinni, hogy még mindig ekkora problémát jelent elintézni azt, hogy a cég elektronikus aláírásokkal dolgozzon, rákerestem a dologra. Vagy tök ciki, hogy ilyen nehéz elintézni épp Amerikában, vagy valójában titkon azon dolgozunk, hogy nekünk is legyen saját, értékesíthető szolgáltatásunk a piacon.
Viszonylag csendben intézzük a dolgunkat egymás mellett - ugyanis alig veszem észre magam, amikor dúdolni kezdek. Amennyi zenét hallgatok, általában a dúdolás olyan cselekvéssé válik, amin akaratlanul is rajtakapom magam. Talán nem a legszerencsésebbek azok, akik mellettem dolgoznak, de szoktak vicces helyzetek adódni abból, amikor olyan dal ragad a fejemben, amit mindenki más is ismer és a gyakornokokkal egyszerűen csak éneklésben törünk ki a végén mindannyian. Javier kérdésére kapom fel a fejem, s előbb pislogva gondolkodom el rajta, vetve néhány pillantást a plafon felé. A homlokomba lógó hajamat igazgatom, amikor végül belekezdek a válaszba. - Hát... - megköszörülöm a torkom, ezzel is késleltetve valamelyest a válaszadást. - Igazából szeretném magamat kipróbálni, mint énekes. De nem tehetségkutatóban, mert szerintem az túlságosan bulvár, ráadásul megvan az esélye, hogy hamar elfelejtenek. "Alulról" kezdeni meg nehéz, mert csomóan a szórakoztatóiparban akarnak dolgozni. - Ahhoz pedig, hogy ahogyan mondani szokás "megvalósítsam önmagam", lehet hogy egyébként is el kellene költöznöm LA-be. - Plusz nagyon szeretnék még fotózni. Habár tudom, hogy ez is olyasmi, amit minden második ember kitalál magának, mert azt hiszi telefonnal ugyanolyan Instagramra fotózni, mint géppel... - Mindenféle nagyképűség nélkül mondom ezt. - De nem hiszem, hogy a szüleim engednék, hogy zenével foglalkozzak.

975 | ne nyírj ki   | öltözék

Javier & Yebin

"We don't always get the kind of work we want, but we always have a choice of whether to do it with good grace or not."

A nővérem és én elég közel állunk egymáshoz ahhoz, hogy szinte mindent megosszunk egymással. Na, nem teljes mértékben mindent mindent, mert vannak olyan dolgokat amiket nem csak hogy csak és kizárólag a barátnőinek mondd el, de tulajdonképpen jobban is örülök neki, hogy így tesz... Mindenesetre a családi vállalkozásunk és az itt történő dolgok mind-mind olyasmi, amit rendszeresen megosztunk a másikkal, mert mindkettőnkben van valamennyi ellenérzés azzal kapcsolatban, hogy ilyen fiatalon a MINWIRE-nek szenteljük az időnket. Az ilyen beszélgetések alkalmával merül fel mindig például az is, hogy Ye Na kivel mennyire szeret dolgozni. Akár szép dolog, akár nem, de többször volt már szó Javierről is, amit azért nem tartok feltétlenül problémának, mert a nővérem mindig csak jókat mondott róla. A beszélgetésünk alkalmával pedig számomra is csak az derül ki, hogy sok más itt dolgozóval ellentétben Javier talán nem csak azért ennyire kedves velem, mert én vagyok a főnökök gyereke, hanem mert ő ilyen ember. Aki pedig hasonló játékokkal játszik, mint én is, az rossz ember nem lehet. Vagy valami ilyesmi.
- Woah... - Csodálkozva tátom el a számat, de hamar be is csukom azt, mert a gondolataimban felrémlik, ahogyan anya mindig arra figyelmeztet, hogy a végén berepül oda egy légy. - Ez nagyon menőn hangzik. Nem tudtam, hogy Matt ennyire szeret játszani. - Habár tény és való, hogy gondolhattam volna, ha már számítástechnikával és programozással foglalkozó cégnek dolgozik.
- Ha van időd, egyszer keress rá. Már több is van, és szerintem nagyon menők lettek. Nem azokra gondolok, amikben influenszerek játszanak, azt bárki tudja. - Amikor észreveszem, hogy milyen könnyedén kritizáltam egy olyan réteget, ami a játékaink terjesztésében is elég nagy szerepet játszik, lesütöm a szemeimet. - Egyszer egy csapatépítőn mi is játszhatnánk ilyet - halk nevetés tör ki belőlem, amikor arra gondolok, hogy a nővéremet hogyan kellene meggyőznöm, hogy szálljon be a játékba. Gondolatban már azt is elraktározom magamnak, hogy amint van időm, dobjam be ezt az ötletládába, hátha egy következő alkalommal meg is valósul.
- Öhh... - Mosolyogva emelem meg a kezemet, hogy a homlokomba eső tincseket kezdjem birizgálni és addig se kelljen Javierre néznem. - A határidő betartása az más. - Jegyzem meg végül, továbbra is mosolyogva. Most sem feltétlenül azért maradt az utolsó pillanatra az előadás elkészítése, mert nem akartam volna megcsinálni. Szimplán csak lehet, hogy el kellene kezdenem határidőnaplót vezetni és be is tartani a leírtakat, mert nem ártana.
- Á, értem. - Aprókat bólintok, miközben láthatóan az agyam még dolgozza fel a hallottakat. - Nekem mondjuk néha elvonja a figyelmemet arról, amit valaki mond. De a tiedre nem fogok táncoló pingvineket rakni, hogy így járjon a közönséged. - Jókedvűen pillantok rá, majd visszafordulok a laptop képernyője felé. Azt sem tudom pontosan miért pingvinek jutottak eszembe, de gondolom mindenki cukinak tartja őket - még én is.
- Nem szoktál izgulni az előadások előtt? Vagy már annyi tapasztalatod van benne, hogy észre sem veszed? - Én például a saját kollégáim előtt sem feltétlenül szeretek beszélni. Mindig nagyon fel kell rá magamat készítenem, így el sem tudom képzelni, hogy pontosan milyen lehet ez, ha mondjuk nagyon fontos ügyfelekről van szó, vagy az igazgatókról. Gondolom Javiernek van már annyi tapasztalata, hogy abból tudjak tanulni és mondjuk alkalmazzam is a későbbiekben. Ha pedig az ilyesmi nem tanulható, vagy nem múlik el az idegesség, az roppant kellemetlen számomra.
- Az nagyon menő lenne. - Elgondolkodva szegezem a pillantásomat a falra, miközben az államat megtámasztom egy pillanatra a kezemmel. - Habár nem tudom mi lesz akkor, ha lefagy a rendszer, vagy ilyesmi. Akkor duplán kell csinálni.. - Sokkal inkább magamban elmélkedem ezen, de mégis hangosan kimondom, amit gondolok. Talán Javiernek van ötlete arra, hogy mi a legjobb megoldás. Talán nem szeretnék annyira ebben az iparágban elhelyezkedni, de annyira az életem része a technológia és az online dolgok, hogy nagyon is érdekel a téma. Ha pedig végül hasonló, irodai munkám lesz, akkor érdemes elgondolkodnom azon, hogy mondjuk én mit csinálnék másképp.
Mint ahogyan az egész életem másképp alakulna, ha én magam dönthetnék abban a tekintetben, hogy mivel akarok foglalkozni és nem a szüleim. Nem sok mindenkivel osztom ezt meg, mert vagy olyanokról van szó, akik később visszamondhatnák a szüleimnek, vagy olyanokról, akik nem értenék meg, hogy miért is problémázom azon, hogy kis tanulással és tapasztalatszerzéssel gyakorlatilag igazgatói széket kapnék. A teljes igazság azonban az, hogy nekem nincs kedvem ilyen könnyen jött sikert elfogadni.
- Ez végül is igaz. Csak nem tudom, hogy ha hobbi szinten űzöm, akkor elég-e ahhoz, hogy attól még élvezzek valamit, ami sokkal kevésbé érdekel. - Gondolok itt arra a bizonyos igazgatói székre és a vele járó feladatokra. - Te ugyanúgy élvezed mindkettőt? - Óvatosan teszem fel a kérdést, mert nem vagyok benne biztos, hogy mennyire vagyok ezzel tapintatlan.
- Nem igazán tudom. Amikor új gépre van szükségem, vagy kinézek valamit a szülinapomra, akkor nincsenek feltétlenül ellene. - De az is igaz, hogy a születésnapi ajándékaim az évek során nagyon is megváltoztak. Míg a játékok és a különböző hobbikhoz szükséges eszközök régebben sokkal többször rejlettek az ajándékdobozokban, mostanra már olyan felnőttes dolgokat kapok, amiknek talán hasznát veszem, de nem élvezem őket.
- Azt sem tudom hogyan győzhetném meg őket, hogy mondjuk csak kipróbáljam magam... - Ráadásul a Min családban a nővérem és közülem épp én vagyok az, aki kevesebbet lázad és jobban hallgat a szüleire. Hogyan fordulhatna ez meg? És egyáltalán hogyan mondhatnék ellent a saját szüleimnek?

876 | ne nyírj ki   | öltözék

Javier & Yebin

"We don't always get the kind of work we want, but we always have a choice of whether to do it with good grace or not."

- Át is küldhetem majd, ha az úgy jó neked. - Nem volt szokatlan, hogy a velem egykorú és velem egy területen dolgozó srácokkal egymást zaklassuk a munkahelyi chat alkalmazáson, de a feletteseinkkel és főnökeinkkel már teljesen más volt a helyzet, még annak ellenére is, hogy ez valamilyen szinten egyet jelentett a szüleimmel. Ha őszinte akarok lenni, akkor nem biztos, hogy jót tett a kapcsolatunknak az, hogy anya meg apa irányították a céget, de biztos vagyok benne, hogy azt sem engedték volna meg, hogy a nővérem és én más helyen töltsük el azt az időt, amit még nem teljes értékű felnőttként töltünk a munkaerő piacon. Így legalább valamilyen szinten fel tudtunk készülni arra, hogy milyen lesz élesben, minden apró részletével, amibe igenis beletartozott az is, hogy olykor meggondolatlanul kihasználjuk a számunkra ingyenesen hozzáférhető alkalmazásokat. Míg a fiúkkal sokszor repült be egy-egy videó linkje vagy mém a csoportba, esetleg privátban, addig a feletteseinket jellemzően emailben kerestük és csak hivatalos ügyben. Viszont a tény, hogy Javier is játszik egyet jelentett azzal is, hogy lépett egyet előre a menőségi listán.
- Jóó... De én nem szeretnék a nővéremmel egy csapatban lenni. - Viszonylag halkan tettem ezt a megjegyzést és először még csak fel sem akartam pislogni, nehogy a végén mondjuk Ye Nát pillantsam meg, mert kitelik tőle, hogy megjelenik, amikor róla van szó. Nem sértegetni akartam, szimplán csak tisztában voltam a tényekkel. - Yena nem túl jó játékos, habár gondolom a játékon is múlik. - El tudtam volna még filozofálni ezen a kérdésen, helyette azonban csak egy igen határozott mosoly jelent meg az arcomon. - Maga az ötlet viszont nagyon tetszik, szóval megpróbálok rábeszélni mindenkit és kereshetünk majd megfelelő időpontot is. Körbeküldök majd egy Doodle-t. - Egyáltalán nem gondoltam, hogy itt kötünk majd ki, amikor elkezdünk beszélgetni, de az egész program lehetősége felvillanyozott. Végre nem külön órákról, vagy tanulásról volt szó, hanem tényleges szórakozásról.
- Ezzel én is pont így vagyok! - Némi meglepettség is csendül a hangomban, ahogyan válaszolok. Tulajdonképpen egyszerre több dologgal is így vagyok. Amit Javier említett nem szimplán itt a cégen belül igaz a határidős munkákkal kapcsolatban. Ami azt illeti, teljesen igaz ez néhány különórámra is, amiken nem sok lelkesedéssel vettem, vagy veszek részt mai napig. - De hogy lesz valami jó, ami kötelező is? Például ha valamit csinálnom kell, de nem én akartam, akkor hogy mondom meg másoknak, hogy nem élvezem annyira? Vagy egyáltalán... - Nem gondolom például, hogy a szüleim - főleg anya - megengedné, hogy lemondjam valamelyik különórámat, mert akkor szerinte nem leszek annyira értékes ember.
- Inkább vizuális - bólogatva felelek a kérdésre. - Nekünk azt tanították, hogy ne legyen rajta minden, amit el akarunk mondani a közönségnek szóról szóra, de szerintem az olyan előadások is használhatatlanok, amiken csak képek vannak, vagy kulcsszavak, mert nem jut mindig eszembe, hogy mit beszéltünk azzal kapcsolatban. - Ezt a problémát persze ki lehet azzal küszöbölni, hogy jegyzetelünk egy előadás mellé, vagy órán, de csomó időt megspórolnánk mindenkinek, ha minden benne lenne a diasorban. Nem saját magamtól vagyok tisztában ilyenekkel, nagy előnyt jelent, hogy van egy nővérem, aki már egyetemre jár és meg tudja velem osztani a tapasztalatait.
- Hmm... - Lassan bólintottam néhányat, ahogyan magyarázott nekem, miközben próbáltam felidézni azokat az alkalmakat, amikor én is hasonló helyzetben voltam. Próbáltam visszaemlékezni, hogy bennem milyen érzéseket keltenek ezek a szituációk, de inkább csak az iskolai előadásaimmal kapcsolatban ment. - Na és olyan volt már, hogy tényleg csak a liftben kaptál időt arra, hogy előadj valamit valakinek? Velem múlt héten fordult elő először és szörnyű volt... - Ha választani lehet, akkor nem is szeretném, hogy újra megtörténjen, habár a többiek szerint ez gyakorlatilag mindennapos. Viszont akkor megint felmerül az, hogy felesleges túl sok időt eltölteni egy előadás elkészítésével, ha pár perc alatt és vizuális támogatás nélkül is elő kell tudnunk adni azt.
- Ha a sima sulit nézzük, akkor annyira nem vészes. Művészettörténetből általában arra kapunk jegyet, ha előadunk. Plusz irodalom órán is néha muszáj... - Elhúztam a számat, miközben a plafont bámulva gondolkoztam a többi tantárgyon. - Inkább a különóráim miatt adok elő, de az meg más, mert az zenei előadás, szóval... - Megrántottam a vállamat, miközben egy egész bizonytalan mosoly is megjelent az arcomon. A zene és a zenei előadások valahogy mindig sokkal jobban érdekeltek, mint azok az informatikai dolgok, amik itt a cégnél mentek. Ettől függetlenül örülhetek, amiért esetleg egy hobbinak megmaradhat a zene számomra a MINWIRE mellett is.
- Akkor nem is váltanál csak a másikra? - Talán nem ez lett volna a legfontosabb kérdés, amit feltehetek, a saját sorsom érdekében mégis fontosnak tartottam feltenni azt. Javier élete egész más lehetett a sajátomhoz képest és bár nem láttam bele abba, hogy hogyan sikerült neki két olyan dolgot találnia, amit annyira szeret, hogy egyiket sem adná igazán a másikért cserébe, mégis érdekes tanulság volt számomra, hogy megismerhetem az álláspontját. Így talán nekem is több kiindulási pontom lesz a saját jövőmet illetően. - Nem igazán mondtam még el másoknak. Yena tudja, de a szüleim nem. - Megráztam a fejemet. - Járok francia órára is, a normál óráimon kívül és amikor megmondtam anyának, hogy nem szeretem annyira, akkor beíratott egy másik órára, de ugyanúgy tanulnom kell tovább. - Nem szerettem volna túlzottan panaszkodni, főleg azért nem, mert amióta csoportos órákra járok annyira talán nem is nevezném szörnyűnek a francia órákat, szimplán csak haszontalannak tartom, mert nem fogok soha leülni egy francia könyv mellé, vagy bármi...
- Tényleg segítenél? - Mosoly jelenik meg az arcomon, az őszinte lelkesedés mellé, amivel a férfira pillantok. - Én nem igazán tudom, hogy mivel győzhetném meg őket. - Egy pillanatig grimaszoltam, aztán rendeződtek is a vonásaim, amikor a képernyőről újra Javierre néztem. Ha nem is volt teljesen meglepő, hogy segítőkész - mert azért az, hogy nem szidott le az el nem készített előadás miatt elég árulkodó -, akkor is szokatlan volt számomra, hogy valaki ilyen jól megért engem, habár nem is gyakran beszélgettem olyan emberekkel, akikkel azonos az érdeklődési körünk.
- Az a helyzet, hogy... - Egy pillanatra elbizonytalanodtam, ami miatt lesütöttem a szemeimet és pár másodpercig csak a laptop billentyűzetét figyeltem. - Élvezem azt, amit most csinálok a cégnél, de nem vagyok benne biztos, hogy ez elengedő lesz később. - Ha azt vesszük figyelembe, hogy Yena az idősebb, akkor neki jutna a nagyobb szerep a MINWIRE-nél, de én vagyok az egyetlen fiú gyerek, ezért az is lehet, hogy a végén nekem is ugyanannyi felelősség jut, mintha csak elsőszülött lennék. Engem sokkal jobban vonzanak az olyan kreatív dolgok, mint a zene, az éneklés, vagy épp a fotózás. A kettőt pedig nehéz lenne összeegyeztetni. Ezért is pislogtam kifejezetten tanácstalanul Javierre.

1086 | ne nyírj ki   | öltözék

Javier & Yebin

"We don't always get the kind of work we want, but we always have a choice of whether to do it with good grace or not."

Bólogatva vettem tudomásul, hogy a legújabb feladatom, hogy megtaláljam a megfelelő alternatíváját az emailes kommunikációnak, ahol átküldhetem majd Javiernek a megbeszélt anyagokat. Több alkalmazás is a rendelkezésemre áll, de jelen helyzetben nem tudom melyik lehetne a megfelelő, amivel nem lépek át olyan határokat, amelyek miatt a szüleim talán haragudnának.
Mégis, amikor felmerül egy közös gaming alkalom gondolata és egyikünk részéről sem érezni elutasítást, valamelyest megnyugszom. Azt hiszem az egyik nyelv, amivel igazán kommunikálni tudok mások felé, az az együtt töltött idő. Történetesen az az idő, amit közösen töltünk játékkal, nem csak azért mert csapatépítésnek is jó, amíg kitalálunk egy közös taktikát, hanem mert sokkal könnyebb így feloldódni mások társaságában. Yenának ez másképp megy, ő már első körben is sokkal nyitottabb tud lenni mások felé és könnyebben barátkozik másokkal. Én azt sem feltétlenül tanultam még meg, hogy ki az, aki csak bizonyos dolgok miatt ki akar használni. Javier esetében viszont szó sem lehet ilyesmiről, mert egyébként sem én vagyok az, aki tudna neki segíteni, hanem a szüleim. Most mégis én ülök az irodájában és velem beszélget arról a bizonyos csapatépítőről.
- Abban, amiben jó vagyok, szeretek első lenni. - A vallomásom a szavaim súlyához képest egészen halkan bukott csak ki belőlem. Nem feltétlenül kérdezett még engem senki azzal kapcsolatban, hogy milyen is vagyok én. A szüleim alakították, hogy mások hogyan láttak engem, és az ő elvárásaik formáltak olyanra, amilyen most vagyok és amiről én magam is mesélhetek másoknak. Azt pedig, hogy mennyire vagyok értékes ember, gyakorlatilag a szüleim elismerésén keresztül mérhetem. - Szerintem ezt a játék után kicsit másképp fogod gondolni - nevetve jegyeztem meg a dolgot, habár még mindig féltem attól, hogy a nővérem hirtelen megjelenik itt és sírni kezd, amiért ilyeneket mondok róla. Ha egy dolog volt, amit a szokásosnál is nehezebben kezeltem, az a sírása volt. - Nem sűrűn gyakorol, múltkor én mutattam meg neki hogy egy konzolon mi micsoda. - Ebből pedig arra is következtetni mernék, hogy nem feltétlenül tudja milyen billentyűkombinációkkal érhet el legjobb eredményt egy-egy játékban. De nincs ezzel semmi gond, én meg a sminktermékeit nem tudnám sorra megnevezni. Szimplán csak más dolgok érdekelnek minket és másban vagyunk jók.
Igazából soha nem figyeltem még meg olyasmit magammal kapcsolatban, hogy milyen nemű emberekkel barátkozom könnyebben. A lányokkal is ugyanúgy képes voltam fenntartani egy beszélgetést és ha teljesen véletlenül az adott lány otthon volt a játékokban, legalább annyira élveztem ha arról beszélhetünk, mint a srácokkal. A nővéremmel is ugyanolyan könnyen megosztottam volna azokat a dolgokat, amiket most Javierrel, de azt hiszem abban biztos lehetek, hogy teljesen másfajta tanácsokat kapok egy férfitól, mint Yenától, aki csak védeni akar engem.
- De annak van értelme? - Teljesen őszintén bukott ki belőlem a kérdés. Mi például nem vagyunk abban a helyzetben, hogy izgulnunk kelljen a pénz miatt, még annak ellenére sem, hogy egyszer eljön az ideje annak, hogy nekem és Nanának magunkat kell fenntartanunk. - Engem nem igazán vonz annak a gondolata, hogy egész életemben valami olyat kell csinálnom, amit nem akarok és ami keserves munka csak. - Vagy akárki akármilyen munkát választ, mindig keserves lesz foglalkozni vele? Ezért növünk fel, hogy ilyenekre kényszerítsük magunkat? Az nem elég, hogy vannak csupán aprócskának tekinthető feladatok, amiket én is képes vagyok élvezni. Attól még ugyanolyan nehéz az egész.
- Egyébként az biztos, hogy dupla munka, de akkor én már hand-outokat adnék mindenkinek. - Az iskolában egyébként is elvárás volt, hogy ha kiselőadást tartottunk valamelyik tárgyból, akkor nekünk magunknak kellett rövid összefoglalót készíteni a többiek számára, amire egyébként kaptunk egy bizonyos értékelést, hogy tanulni is tudjunk belőle, plusz hogy ne csak összehányjuk mondjuk a wikipédiáról az egészet.
- Itt a cégnél - bólogatva adtam a választ, habár a fejem mozgása már akkor megindult, amikor Javier feltette a kérdését és ahhoz a részéhez ért, amivel én egyet akartam érteni. A pillantásom végig rajta maradt, amíg megosztotta a saját élményét. A szemem egyre inkább kikerekedett - még az eredetileg barackvirág szirom formájuk ellenére is. - Akkor jól sikerült a videóhívás is? - Számomra egészen nagy rejtély volt ez a kategória, tekintve, hogy nekem sokszor csak résztvevőként kell ott lennem és nem előadóként. Az a heti megbeszéléseken hárul rám, itt a cégnél, viszont tök más a kollégáimnak előadni valamit, mint teljesen idegeneknek, a neten keresztül.
- Gyerekkorom óta zenélek és tényleg nagyon szeretem. Gitáron még kicsit ügyetlen vagyok, de zongorával már más a helyzet. - Ezekre az eredményekre pedig kifejezetten büszke vagyok, ami nagy eséllyel az arcomon is meglátszott. Én magam is éreztem, hogy olyan terepre tévedtünk, ami nem csak hogy közös téma - a játékokon túl -, de egyszerre nagyon fontos is. Nekem azért, mert még előttem állt néhány nagyon fontos dönts, Javier számára pedig talán azért, mert neki már volt tapasztalata benne.
- Hmm... Értem. - Az ajkamat harapdálva pislogtam körbe, inkább a kezemet figyeltem, mint a velem szemben ülő férfi arckifejezését. Az már eredmény, hogy sikerült felhoznom a témát és őszintén tudtam beszélni róla, de bőven lesz még mit átgondolnom otthon.
- Gondolom... - grimaszolva bólogattam. Az mindig is egyértelmű volt, hogy nem akarok alább adni annál a tudásnál, amit megszerezhetek és amiért a szüleim fizetnek, hogy megszerezzek... De bizonyos kapacitásbeli - legfőképp azonban kedvbeli - problémáim azért elkezdtek akadni az utóbbi időben. - Nem is igazán a nyelvtanulással van bajom, mert a japánt, vagy a kínait például szívesebben tanulnám. Azok a koreai miatt amúgy is könnyebbnek tűnnek. Kivéve, amikor összekeverem a kettőt... - Ami profik számára biztosan lehetetlenség, de én még csak egy tizenéves fiú vagyok, aki tanulási fázisban van. Bizonyos dolgokban a szüleim mégis azt várták tőlem, hogy képes legyek olyan vezető lenni, mint ők maguk sok évnyi tapasztalattal. - Néha úgy érzem, hogy kicsit túl sokat várnak tőlem. Nem tudok megoldani mindent, amit ők már igen. - Ezt nevezhetik imposztor szindrómának? Szerintem igen, mert tényleg nagyon is úgy érzem magam, mint aki nem arra a helyre való, ahová tették. Menekülni viszont egyszerűen nem merek.
- Köszönöm. - Finoman bólintottam, mintha csak ezzel a gesztussal is a megköszönéshez járulnék hozzá. - Én benne vagyok, jó lesz úgy. - Egyre magabiztosabb lettem azzal kapcsolatban, hogy Javierrel megoszthatom ezeket a gondolatokat, ezért nem hezitáltam, amikor felhozta a közös beszélgetés lehetőségét.
A határozatlanság csak akkor vet hullámokat a fejem fölött, amikor újabb dologról vallok neki. A válaszát hallgatva a pillantásom előbb ide-oda ugrál az asztal lapja és Javier arca között, végül mégis megállapodik és őt figyelem, a magyarázatát hallgatva. - Ezt értem. - Magam sem tudom miért hagyok szünetet, pontosan miért kezdem rögtön emésztgetni és elemezni a szavait. - Én csak félek, hogy nem leszek már olyan tehetséges évek múlva. - Nem mintha a tehetség csak úgy elmúlna. De ha nem ápolják, akkor nincs is hova fejleszteni, azt pedig nem akarom.
- Akkor szerinted nem olyan rossz dolog, ha nem tudom, hogy mit akarok még csinálni? - Ugyanakkor azt a kérdést is feltehettem volna, ha van-e értelme tanakodni azon, hogy maradjak-e az eredeti elképzelésnél, ha dilemmát okoz, hogy tényleg maradni akarok-e? Ha nem állok ki mellette már most száz százalékig, akkor mi lesz öt, tíz, vagy mondjuk huszonöt év múlva. Na és negyven évesen nem leszek már túl öreg ahhoz, hogy valami teljesen másba kezdjek? - Talán az a legrosszabb, hogy úgy érzem nincs választási lehetőségem. Apa meg anya ezt várják el tőlem és nincs is más opcióm, nem nézelődhetek máshol. - Ez a része egyáltalán nem volt túlzás. Nem tudom, hogy vajon a nővéremnél is ez volt-e a helyzet, amikor ő ment egyetemre, de engem kellemetlenül érintett a dolog.
- Egyébként mindjárt kész vagyok. Csinálok egy másolatot és elküldöm. - Sosem lehet tudni, mikor akar elromlani bármi, és a legutolsó, amire vágytam, hogy a hirtelen összerakott előadás most mégis eltűnjön, mert nem csak nekem, hanem Javiernek is kellemetlen lett volna.

1264 | ne nyírj ki   | öltözék