Jayden & Eli

Idegesen pillantok a teremben lévő órára. Még két perc van a kicsengetésig, de én már menni akarok. Alapból is szívesen szabadulnék már, de ma kifejezetten fontos dolgom is volt. Persze a tanárt biztosan nem érdekelné, alapból nem preferálja a verekedést, nem még ha egy lány bunyózik egy fiúval. Meg nyilván a biológia a legfontosabb tantárgy az egész világon, így hacsak egy perccel kevesebb ideig tartja az órát, akkor már hiszti rohamot kap. Sose értettem, hogy miért gondolja minden tanár azt, hogy a saját tárgya mindennél előrébb van és csak arra kéne tanulnunk. A matekkal többre fogok menni az életben szerintem.
Igazából én már minden cuccomat összeraktam, hogy amikor megszólal a csengő, akkor egyből ki tudjak rohanni és elkapni azt a parasztot. Tegnap megbántotta az egyik barátnőmet, mert tényleg csak játszadozott vele és az érzéseivel. Mondtam neki, hogy nem lesz jó ez a fiú, de nem hitt nekem. Ő is tudja milyen, hogy hány lányt csalt már meg, de egy szép szempárnak nem bírt nemet mondani. Ott kellett volna lennem, mikor a srác elhívta randizni és még időben megállítanom. De hát ezzel már nem tudok mit csinálni, ellenben azzal, hogy ilyen csúnyán bánt vele, azzal igen. Még el tudom kapni, még le tudom szidni és megleckéztetni, ha a szép szóból nem ért.
Végre megszólal a csengő, én pedig meg sem várva, hogy a tanár bármit is mondjon, szó szerint futok ki a teremből egyenesen a folyosóra, ahol majd várni fogom a fiút. Szerencsére a barátnőmmel eltöltött annyi időt együtt, hogy tudjam, ő is most fog végezni, aztán hazamenni. A rossz hír, hogy nem biztos, hogy felismerem. Láttam már, arra emlékszem, meg tudom kicsoda az, de az arcberendezése sajnos nem maradt meg a fejemben azon kívül, hogy ázsiai. De remélhetőleg nem jár ide annyi ember, hogy mind hasonlítson rá.
Türelmesen várok, illetve nem annyira türelmesen, végig topogok a lábammal, hogy ugyan hol is lehet az a szemét. Nem jött volna? Vagy elkerülte volna a tekintetemet? Nem hiszem, hogy tudja, hogy jönnék, de ha valakitől meghallotta, simán elsunnyoghatott mellettem. Pedig igyekeztem nagyon figyelni és minden ázsiait megállítottam, de egyik sem ő volt.
-Megvagy! – kiálltok fel végül, mikor kiszúrom a gyereket. Egyből oda is rohanok hozzá, hogy aztán felém forduljon, én pedig a szemébe nézhessek. Hiába vagyok jóval alacsonyabb nálam, ez mégsem tudott soha befolyásolni abban, hogy ne nézzek ki ijesztőn, mikor mérges vagyok. Bár sokszor megkapom, hogy milyen kis aranyos vagyok, amint meglátják a dühös énemet, egyből másképp gondolják. – Szóval mit is csináltál egészen pontosan a barátnőmmel? – kérdezek is rá egyből, na nem mintha nem lenne egyértelmű. Micsoda szemét egy alak, hogy elhiteti vele, hogy kedveli, még járnak is pár hétig, majd egyszer csak rajtakapja a pasiját a lány, hogy más nővel csalja. Gusztustalan egy dolog, na éppen ezért nem bírom a férfiakat. – Azt ajánlom, hogy gyorsan told oda a képed elé és kérj bocsánatot, vagy esküszöm, megemlegeted, hogy valaha összejöttél bárkivel is! – kezdek is el egyből fenyegetőzni. Igen, nálam ez a szépen kérés. Sajnos nem tudok kedves lenni valakivel, aki ártott a barátomnak. De addig örüljön, amíg csak beszélek, és nem megyünk el a tettlegességig.

Jayden & Eli

A bátyám csak úgy egy milliószor megkérdezi tőlem napi szinten, hogy ugyan miért nincs még nekem pasim? Majd mindig arra a megállapításra jut, hogy biztos az az oka, hogy sose járok ki és mindig csak a drámaimban lévő srácokat bámulom és istenítem, hogy hát mindenkinek olyannak kéne lennie, mint ők. És ez pontosan így is van! Elvégre ők tök helyesek, meg izmosak, na nem az az agyon kigyúrt kategóriájú persze, de azért fel tudnának kapni és a Nami szigeten körbehordozni, ha akarnának. A személyiségüket már meg sem kéne említenem, de mégis fogom. Itt nálunk a fiúk vagy hülye, nyálas és romantikus dumákat tudnak csak lökni, vagy egy bunkó parasztok, akiket ki kéne hajítani és lefejezni. Lee Gon már biztosan megbüntette volna azokat, akik annyira rosszul bántak volna a nőkkel, mint ez a gyerek az én barátnőmmel. Azt hiszik, hogy csak játékszerek vagyunk? Hát akkor tévednek! Csak azért, mert elméletileg a gyengébbik nem tagjai vagyunk, attól még nem csalhatnak meg minket azzal és akkor, akivel és amikor csak akarnak. Emberszámba kéne venniük minket, de minimum az, hogy gondolnak mások érzéseire, hogy mennyire fájhat ez a lánynak és mennyire rémesen tudja magát érezni. „Nem elég jó…” Baromság, csak egy szemét állatok volt a srác, amiért ilyet tett vele. Bezzeg a sorozatok a pasik… Na ők sokkal jobbak! Nem mindenki nyilván, de azért a többség az az. Becsületesek, kedvesek és törődnek a barátnőjükkel. Sose lennének képesek elhagyni, sőt mindent megtesznek, hogy megtartsák őket. Hát hol vannak az ilyen lovagok? Az is igaz, hogy én nem ezekért a hősszerelmesekért vagyok oda. Sokkal jobban díjazom, ha adott illető vicces és lehet vele hülyülni. Kicsit mint egy tök jó haver, csak hát többet érez iránta az ember. Ez az, amit én nem találok. Nyitott vagyok pedig, de attól hányok, ha valaki csokival meg virággal próbál meg lekenyerezni. Nekem nem lehet könnyen megfelelni. Emiatt sokszor mondják azt, hogy hát tulajdonképpen akkor sem randiznék senkivel, ha egyébként maga a legtökéletesebb férfi állna előttem. Nem állítom, hogy ez nem igaz, lehet én vagyok a ló egyik felén, de a barátnőm pedig a másikon. Mondtam neki, hogy rossz vége lesz annak, ha ezzel a gyerekkel kerül kapcsolatba és mégis olyan könnyen dobta magát oda neki. Most pedig én verem meg helyette a tagot. De ennyit nekem megér, ha utána szenvedni láthatom.
Ellenben nem emlékeztem úgy tökre pontosan, hogy hogyan is néz ki a gyerek. Mégis tudtam, hogyha megpillantom, akkor egyből fel fogom ismerni. Nos, reméltem. Így mikor kiszúrom meg is rohamozom. A magassága pont nem érdekel, mert kicsiként is tudok akkorát ütni, hogy fájjon neki.
Kérdésére elkezdem forgatni a szemeimet. – Elizabeth. – Azt még elnézem neki, hogy nem ugrott be egyből neki, hogy ki lehetek, mert hát… Igazából mi még sose beszéltünk. Talán, ha köszöntem neki párszor, mikor véletlen összefutottuk, de több nem volt. Akkor is max annyi jött le neki, hogy az egyik nőjének a barátnője vagyok. De ezek után teszek róla, hogy egy életre megjegyezze a nevemet. Sőt ajánlom, hogy a hasonló jellegű haverjai is tudják majd, mert nincs kedvem mindegyiknek egyesével elmagyarázni, hogy bizony az én ismerőseimmel jobb nem ujjat húzni.
-Ne játszd már az értetlent! Vagy talán máris elfelejtetted? – Hány csajt szédített már azóta? Várjunk nem, nem ez a jó kérdés. Hogy a fészkes fenébe mehetett ki a fejéből ilyen rövid idő alatt? A másik megoldás ugyebár, hogy csak adja az értetlent. Akkor bizony rossz lánnyal kezdett ki. Én ugyanis nem fogok elengedni addig, amíg vagy nem jön velem, hogy bocsánatot kérjen, vagy tulajdonképpen erőszakkal is ki lehet hajtani ezt belőle, csak akkor megint le leszek szidva. Mindegy, a barátságért megéri.
Megjegyzésére hangosan felnevetek. – Persze, hogy nincs! Mivel pont múltkor dobtad ki. Csak azon csodálkozok, hogy azóta nem találtál magadnak valami bevállalósabb libát. – Persze, az sokkal egyszerűbb, ha kiraksz egy becsületes és kedves lányt, majd keresel magadnak valami fruskát, aki minden szavadra ugrik, mintsem harcolni a másik szeretetéért. És rendben, persze! Hagyja csak ott, soha többé ne is foglalkozzon vele, de csak azok után, hogy megbánta, amit tett. Utána úgy felejti el a lányt, ahogy akarja, de addig nem hagyom.
Döbbenten nézek rá, ahogyan közli velem, hogy hát ő nem ér rá. Nem? Tényleg nem? Márpedig akkor csinálni fog magánbak egy kis időt. – Ha azt akarod, hogy sikerrel járjak és ne fecséreljem az olyan nagyon drága idődet, akkor miért nem vagy képes most szépen velem jönni és esetleg egy bocsánat keretei között lezárni ezt az egész vitát? – teszem csípőre a kezemet, ahogyan várom, hogy válaszoljon.