Rupert Higgins - Az édesapám nem a mezőgazdaság fele tendált, mikor szakmát kellett választania, és jobban is járt vele, mert úgy dőlt neki a lé, mint másnak a juh. Belfast szívében nyitotta meg a Higgins kocsmát, és azóta is lelkesen várja a város lakóit, és az arra járó turistákat.
Abigail Higgins – Édesanyám a vendéglátásban maradt, mint lelkes segítője a családfenntartónak, de előtte a gyógyszeriparban bontogatta a szárnyait. Nagy kedvencem, mikor rátör a tudós énje, és fehér tablettákkal, meg köptetőkkel traktál engem, és a húgomat is.
Holly Higgins – a lelkes egyetemista, és nagyszájú Higgins, aki nem képes lakatot tenni a szájára, és mindenhol a középpontban akar lenni. A nagyvárosi élet reményében átállt a sötét oldalra, mint én, és Londonban kezdte meg a vegyészmérnöki pályáját.
Sawyer Higgins – A legkisebb Higgins a foci megszállottja, és már ötéves kora óta tudja, hogy ebből fog megélni, ezért anyáéknak meggyűlik vele a bajuk, mert tanulni azt nem igazán szeret. Labdájával fekszik és kel, emiatt csak imádni tudom. Amennyiben sok pénzem lesz tuti elviszem egy Real Madrid meccsre.

Hát a családom egy fontos alappillére a jellememnek, hiszen írként a família az első. Borzalmasan lusta vagyok, nem szeretek korán kelni. A spontaneitás híve vagyok, szeretek belekötni másokba, éreztetni, hogy ki van feljebb. A kinézetemmel tisztában vagyok, sok lányt csábítottam már ágyba, de néha az önző érdekeimen kívül mást is figyelembe kell vennem. Okosan játszom, előretervezek, imádok játszani, ez a lételemem. A fogadások a gyengéim...igen emiatt lettem egy sznob kislány vőlegénye, de hát ki látta előre, hogy meg kell mentenem a családom becsületét? Még többet akarsz rólam tudni? Gyere, gurítsunk párat, és akkor jobban megismerhetsz.

Belfast 1995. nyara

Már nagyon unom, hogy megint ezzel a törpével kell lennem. Én már iskolás vagyok, de a szülei most az én szüleimmel isznak, és emiatt az a megtiszteltetés ért, hogy vigyázzak a vörös ördögre. A szeplők nálam is jelen vannak, de nála ez hatványozott, és úgy néz ki, mint egy rusnya…aha, micsoda jó ötlet.
- Nincs kedved kimenni a mocsárhoz Bree? A nagyok mindig odajárnak. – fűzöm össze a karomat a mellkasom előtt, és csak oldalasan sandítok rá. A szája legörbül, és a közeli házukra esik a pillantása.
- Anya nem örülne, és Gordon is itt van a közelben… - az égnek emelem a kékjeimet, és kiöltöm rá a nyelvemet.
- Kis beszari…nem vagy jobb, mint Lindsay. Tudod, ha nem akarod, hogy az iskolában megszívassunk, akkor át kell esned ezen a szertartáson, nem mellesleg, ha velem teszed meg, akkor védve leszel a Holsen ikrekkel szemben. Minden lány álma, hogy elkerülje őket az első osztályban, csak úgy megjegyzem. – kacsintok rá, és látom, hogy elbizonytalanodik. A kezét tördeli, aztán a cipője orrát fixírozza.
- Jay…de akkor tényleg nem fogtok kinevetni, és nem húzod ki a cipőfűzőmet…mert köt az ígéreted. – istenem, de hiszékeny, de ha ez kell a tervemhez, akkor belemegyek.
- Kisujj eskü, rendben? – nyújtom felé a jobbomat, hogy beleakassza a sajátját, és ha ez megtörténik, akkor egy kis bátorságot merítve neki szépen meglököm, hogy menjen előttem az ösvényen.
- Miért éppen a mocsárban van ez a próba? Mit kell csinálnom majd? – egész úton hasonló kérdésekkel traktál, de mindig kitérek a válaszadás elől, és csak mosolygok, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A legutóbb Lindsay sírva menekült haza, és a mai napig nem mer rám nézni, de nem is okolom érte. Az iskolások már menőek, de az óvodások…ó, még ott lógnak az anyjuk mellett. Bevallom azért a sötét még nekem is sok, de most nem mutathatom neki, hogy félek. A mocsár már nincs is messze, mikor meghallom a brekegést.
- Ez az… - vidáman indulok neki, ő meg loholva fut utánam, és alig bírja tartani a tempót.
- Várj már Jay… - kiált utánam, de addig nem állok meg, míg meg nem látom a varangyos békát.
- Ott az…ő a te nagy próbád. – értetlenül bámul rám, aztán kezdi kapizsgálni, hogy ez nem a szokásos feladat.
- Mi…..ugye nem? – ugrik egyet, és a hátam mögé bújik.
- De…. – már le is guggolok, hogy a két kezem közé fogjam a kétéltűt, és felé irányítsam, de már sikongat.
- Ez olyan ronda…nem kérheted tőlem, különben soha nem megyek férjhez. – fintorodik el, és már sírásra áll a szája, de ekkor elkapom a karját, és a szája elé tartom a békát.
- Csókold meg, különben életed végéig megszívatlak. – kárörvendően vigyorgok, és most adom meg a kegyelemdöfést.
- Elmondom mindenkinek, hogy még mindig a pisis babáddal alszol. Iskolások nem csinálnak ilyet…te is tudod. – komolyodom el, mire vesz egy mély levegőt, és mantrázik.
- Csináld. – parancsolok rá, és odaérintem a szájához, aztán mikor elcsattan a csók, akkor hangosan kiáltom el magam.
- Doherty egy békával smárolt…gyertek fiúk. – a többiek is előbújnak a bokorból, és egyszerre nevetjük ki. Hamar feladja, és másodperceken belül tűnik el az ösvényen.

2018. január, London

Forgolódom, a vihartól nem tudok aludni. Nem értem, hogy mi történt velem, de határozottan észnél kellene lennem, mert reggel korán kelek, de már hajnal van. Odalent a bulizni vágyók tombolnak, és jogosan, mert, ha tehetném, akkor én is inkább innék, de nem lehet. Londonban élni nem a legjobb, de ideje volt, hogy kiszálljak a családi fészekből, és a magam lábára álljak. A napokban még a húgommal is találkozni fogok…már tök gáz lenne, ha tőle kérnék pénzt a lakbérre. Az ágyon felülve beletúrok a hajamba, és megpróbálom felidézni, hogy mit is álmodtam…igen Briana. Mennyi ideje nem is láttam? Jesszusom a napját se tudom, de most valamiért a tudatalattimba férkőzött, és az álmaimban kísért. A kis vörös eltűnt a szülőfalunkból, és azóta nem követtem nyomon, hogy mi történt vele. Talán már férjhez is ment…de jó is volt szívatni. Egy mosoly kúszik az arcomra, és úgy döntök, hogy elszívok egy cigit az erkélyen. Az időjárás nem túl kedvező, de feleslegesen nem fogok magamra ölteni egy pólót, így nekitámaszkodom a korlátnak, és innen figyelem az utcán dorbézolókat. Egy blázra gyújtok rá, mikor feltűnik egy új plakát. Stardust? Mi a fasz ez? Micsoda…ajaj, megnézem még egyszer. Na tessék…a kis vöröske!

2018. december, New York

Az őshazát a hátunk mögött hagyva most már nagy tétekben játszunk. Anno pár hónapja magamat kevertem bele egy hibába, vagy éppen a jövőm befektetésébe, ki tudja...azt tudom, hogy mára a gyűrű a dobozban, és arra várok, hogy felhúzzam Bree ujjára. Nem szerelem ez, csak egy álca. A pénz hatalom, és neki sok van belőle. Másképpen nem fog menni. A tűzzel égetem magam, a pokolba váltok jegyet, de az biztos, hogy el fogom venni feleségül még az év vége előtt...