Összeesküdtek ellenem, és már nem tudtam, hogy mitévő legyek. Az apámat immár harmadik alkalommal látogattam meg a héten, de az állapota mondhatni, hogy semmit sem változott. Sawyer szerint, ha ez így megy tovább, akkor hamarosan ránk sem fog emlékezni. Szüntelen anyát keresi, és ez egy újabb tőrdöfés nekem. Szerettem volna, ha legalább anyát elhagyhatjuk a képletből, de apa mindenáron fel akarta hánytorgatni a múltat. Tisztában voltam vele, hogy nem állt módjában bántani, de nehezemre esett türelemmel, és szeretettel figyelni rá, ha azt a nőt emlegette, aki a drogot választotta helyettünk. Odáig már eljutottam, hogy Calebbel is váltottam néhány szót, és elmagyaráztam neki, hogy nem pénztárosok vagyunk a bátyjával. Ennyi idősen jó lesz, ha már a saját lábára áll, és egy időre felhagy a versenyzéssel is, mert nincs kedvem még egy adag nyugtalanságra. Az aggodalmam kihatott a munkám minőségére is, egyre kevesebb időt töltöttem az irodában, és folyamatosan mondtam le az ügyfeleket is. Már többen kerestek e-mailben, meg telefonon is, de általában kikapcsoltam, vagy azt üzentem Michellel-el, hogy házon kívül vagyok. Senki nem vetette fel, hogy miért történik ez. Éveken át nem vettem ki szabadságot, de most a rendkívüli helyzet megkövetelte, hogy több időt töltsek a családommal, vagy éppen a születendő gyermekem mellett. Kezdtem kifogyni a türelemből is, de Mallorie nem érezhette meg rajtam, hogy gond van. Az orvosa azt mondta, hogy legyek nyugodt a közelében, és emlékeztessem a jó emlékekre. Mert nekünk aztán rengeteg hasonló élményünk volt együtt. Szerettem volna segíteni, így nem kérdőjeleztem meg a szaktekintélyt, de akárhányszor azt láttam a barna íriszekben, hogy messze járnak, és a fájdalom helyett egy másfajta nyugalmat választanának, akkor feléledt bennem a bosszúvágy. Nem csillapodott, inkább egyre erősebb lett, és a tettvágy is, hogy a végére járjak a történetnek. Az öcsém mindent bevetett, hogy a nyomára bukkanjon annak a szemétnek, aki legutóbb heroint adott neki. Nem kegyelmeztem volna, a puszta kezemmel fojtom meg az illetőt, ha a szemem elé kerül, de előtte még jól megkínzom, és elmondom neki, hogy kinek a levesébe köpött bele. Az egyik részem kezdte visszanyerni a régi oldalát, bennem volt a könyörtelenség, és a távolságtartás is, de tudtam, hogy a mai találkozóra össze kell szednem magam, mert elég komoly stratégiát kell felállítanom, és ehhez elengedhetetlen, hogy józan legyek. A lakásom mélyén üvölthettem, még edzeni is többet jártam el, vertem a bokszzsákot, de belül akkor egy hang arra figyelmeztetett, hogy valakinek szüksége van rám. A fiadat nem hagyhatod cserben, ezért döntöttem úgy, hogy védelmet állítok fel az apám, de legfőképpen Mallorie mellé. Nem ragadhatok mellette örökre, várva arra, hogy jobban legyen. Nem ámítottak a kezelés megkezdése előtt sem, hogy könnyedén fog menni, de megfogadtam, hogy ennyit megérdemel az a nő, aki éveken át elviselt. A bizalomnak nagy ára volt, én a legjobbat akartam, ezért képes voltam várni is a megfelelő személyre. Hosszas keresgélés, és egyéb kapcsolatok révén jutottam el Ryder Gillies-hez. Azokban a körökben, ahol mozogtam, elég jó referenciákat kaptam róla, és sikerült kiderítenem egy és mást, ami nekem jól jött, de ehhez az kellett, hogy a házon kívül tartózkodó főnököt megvárjam. Az első alkalommal nem jártam sikerrel, de aztán végül olyan hírrel kecsegtettek, hogy ma reggelre már időpontom is volt az irodájába. Sötétkék zakómellényt rántottam ki a szekrényemből, és egy hozzáillő nadrágot. Délutánra még volt két lebeszélt tárgyalásom is, az egyik az irodám falain kívül lesz, így ki lehetett találni, hogy nem éppen a legális keretek között fog alakulni, de nem bántam meg, mert ez is a terv része volt. Meg akartam találni azt a mocskot, és minden követ megmozgattam, hogy nyomra bukkanjak. Nem fogok kegyelmezni. A kocsimból kiszállva előbb az tűnik fel, hogy mekkora ez a parkolóház. A vendégeknek és a leendő ügyfeleknek külön hely van fenntartva, még egy azonosítót is kaptam, ami alapján tájékozódhattam. A lift felé menet megigazítom a felső gombomat, és beszállok a felvonóba. A tükörben saját magammal nézek farkasszemet. A szokásos higgadtság jellemez, mint az átlagos hétköznapokban, de ott van bennem a vadállat is. Megesik, hogy előtör belőlem az agresszió, de most csak egy halovány mosoly bujkál a szám szegletében. Jude…mindennek megvan a maga ideje. Kilépve az első dolog, amit észreveszek a testőrök felsorakoztatása, de a folyosó végén felbukkan egy vöröses hajú nő is. Aprócska termete ellenére is árad belőle az erő, így emlékeztetve engem a saját titkárnőmre. – Jó reggelt Mr. Cowen. Mary vagyok, Mr. Gillies asszisztense. Éppen tárgyaláson van Mr. Rutherforddal, de hamarosan csatlakozik Önhöz a hármas tárgyalóban. Fáradjon velem. – mutatja az utat. Nem sok nőt látok idefent, de ha mégis akad egy-egy, akkor sem szoknyában lejtenek táncot előttem, így csak egy biccentés kíséretében követem a hölgyet a kijelölt helyre. Az aktatáskámba kapaszkodom, és amint beérünk a terembe, máris nekivetkőzöm. – Hozhatok Önnek valamit? – eddig panaszra nincs okom. – Egy eszpresszót kérnék, két cukorral. Köszönöm Mary. – hangsúlyozom ki a végét, és egy mosollyal is megajándékozom. Az egyedül töltött másodpercekben az asztalra fektetem a táskámat, és kihajtom a fedelét is, mikor kinyílik az ajtó és egy férfi toppan be rajta. – Jó reggelt, gondolom Ön lesz Mr. Gillies. – megkerülöm az asztalt, és a kezemet nyújtom felé egy kézfogásra. – Jude Cowen. – erős a szorítása, és már a megjelenése is azt sugallja, hogy mi ketten nagyon is meg fogjuk egymást érteni.
Dr.Watkins úgy méreget engem már lassan negyed órája, mintha éppen ezzel a doktoros hipnotizálással képes lenne beszédesebb hangulatra bírni. A Meghannal történő visszaérkezésünk óta ez a harmadik alkalom, hogy itt kötök ki. Ez utóbbi legalább szándékos volt, miután felfedeztem az otthonlétem nyugodt valójában némi aggasztó változást, melyet aligha tudtam bármilyen kategóriába besorolni. Felborított mindent ez a pár nap és nem éppen a nekem szánt jó értelemben, ezért muszáj volt beszélnem Angelaval minderről, hogy a régi életemet visszakaphassam. Angela azonban semmi okosat nem tudott nekem mondani, jóllehet én magam sem nyilatkoztam túlságosan sokat azon kívül, hogy a lakásom túlságosan is üres és élettelen, melyet mondhatni értékelek és szeretek, de mostanában valahogy nem az igazi. Két ujjamat összeérintem ajkaim előtt és futólag még felpillantok a falon elhelyezkedő óra lapjára is, ami alig akar mozdulni egy másodpercet. Mintha a kínzására szánt idő megállt volna onnantól kezdve, hogy belép ide valaki. - Nekem ez így nem megy. Dolgoznom kell. Elrugaszkodok a kanapétól és miközben felállok, sötét zakómat is begombolom, a kanapén pedig eligazítom a párnát, ami eddig a hátam kényelméhez nyújtott szerepet. - Talán ha mondanál is valamit Ryder akkor többet haladnánk. Nem gondolod? - lágy a hangja, kedveskedik, de tudom mire megy ki a játék és nagyon nem tetszik. Chad is állandóan ezzel jön, ha akar valamit. Mintha ne lenne nyilvánvaló a próbálkozása, miután hangszínt vált egy beszélgetés során; itt vannak a tegnapi jelentések, viszont Ryder...és igen, itt már biztos hogy nagyobb problémám lesz mint azelőtt. - Elmondtam, de egyértelműen nem létezik erre semmilyen gyors megoldás. Nekem pedig arra lenne szükségem, hogy minél előbb megoldódjon mindez. Az átmeneti elmebaj legtöbb esetben kezelhetetlen, én pedig manapság az egyik fajtájában fuldoklok. Nem szeretem a túlzott változást és a lakásom mindig is olyan hely volt, ahol mintha egyszerűen megállt volna az idő. Nem volt semmi sem kényszeres vagy nyugtalan. A kötelezettségek sem léteztek csak az, ami kikapcsolt arra a néhány órára, amit elidőztem ott egy hétköznapom vagy hétvégém során. Most meg mint egy börtön, amelynek rácsai mögött nem találom a helyemet és minél előbb a megszökést tervezem onnan. - Valójában egy valamit tudnék mondani, de az nem hiszem, hogy tetszene. - áll fel most már ő is a helyéről és a kis jegyzeteit visszateszi az asztalára, miután a bútordarab mögé sétál. - Olyan dologból ami nem tetszik, abból van most is bőven az életemben. Ha találsz olyat, ami az ellenkezőjével funkcionál és jobb kedvre derít, majd ne felejtsd el tudatni velem is. - kifelé menet közben intek egyet a nőnek és már bent sem vagyok az irodájában, mely olyan érzéssel tölt el, mintha most először jutnék oxigénhez sok-sok idő után. A cég folyosója a szokásos nyüzsgéssel fogad én pedig elégedetten konstatálom az ittlétem minden másodpercét. Marie alakja közeledik felém szokásos sebességével és miközben virágmintába borult pulóverét lejjebb igazgatja magán már mellém is szegődik, hogy egy dokumentumot adjon át. Bájos öltözködéssel rendelkezett. Ha nem éppen valami virágos réthez hasonló darabbal lepett meg minket, akkor vicces felirattal ellátott pólókat vett magára vagy rikítóan színeseket, melyek olyanná tették az apró termetű hölgyeményt, mintha egy fénysugár lenne közöttünk. Az állandó kedvessége pedig csak a pont volt azon a bizonyos i betűn. - Itt kérnék egy aláírást meeg.. - lábujjhegyre áll, én meg direkt feljebb helyezem a lapot, noha ő ezt nem éppen veszi észre, helyette nyújtózkodik még egy keveset. - Aham, meg itt is. Kész is volnánk. - széles mosollyal ajándékoz meg, majd a mellkasához szorítja a kezébe összegyűjtött dossziékat. - És Mr.Rutherford már várja a tárgyalóban Mrs.Scavoval. - Köszönöm, Marie. - egy bólintást követően a megfelelő irányba indulok és ezzel a lendülettel lépek is be a terembe, majd egy köszönés után váltok érdeklődőbb énemre. - Elnézést a várakoztatásért. Miről maradtam le? Chad a külön töltött időszakban sokat változott, melynek folyamatát a tárgyalás alatt első sorból nézhettem végig. Nem félt beszélgetést kezdeményezni, véleménnyel élni az adott téma iránt én pedig hagytam őt kellő mértékben kiteljesedni, miközben jómagam is részesévé váltam egy-egy ponton a beszélgetésnek, amikor is igazán szükségét éreztem. Mrs. Scavo elégedett volt a felvázolt ötleteinkkel és terveinkkel kapcsolatban, így még egy időpontot lebeszéltünk vele a holnapi napra, hogy a szükséges papírokat aláírhassa majd. Mindent összevetve a megbeszélés jól zárult. - Holnap a papírokat elintézem én vele. - vezeti fel Chad miután kettesben maradunk. Akadt némi megbeszélnivalónk a visszatérésünk után és nem éppen a kellemes fajták. Ő még mindig neheztelt rám, én meg nem győztem teperni, hogy megbékítsem őt valamivel, de valahol tisztában voltam vele mennyire piszkosul igaza van. - Jól szerepeltél odabent és már most megnyerted magadnak őt. - tolom be magam után a széket a helyére, mielőtt elhagynánk a termet. - Nem rossz, de még alakíts a szövegeden, Ryder. Eléggé vérszegény. Később beszélünk. - egy mosollyal az arcán hagy magamra és ha még tehetné, be is mutatna egyet csak úgy őszinte szeretetből. De legalább szóba áll velem, ez meg mondhatni már haladás. Marie nem sokkal később talál meg ismét és egy újabb ügyfélről számol be, akinek a neve nem ismeretlen számomra. Távollétemben többször is felmerült, de sosem tudtuk megejteni azt a beszélgetést. - Régóta várakozik már? A lány csak a fejét csóválja, igy magára is hagyom őt, hogy csatlakozhassak az ügyfélhez az irodám közelében lévő tárgyalóba és egy köszönés után én magam is kezemet nyújtom a bemutatkozásra. - Személyesen. - erősítem meg feltételezését. - Üdvözlöm Jude és foglaljon helyet, ahol kényelmesebbnek tűnik. - mutatok végig az asztal körül lévő székek úgymond sokaságán. - Kér valamilyen italt vagy asszisztensem már intézi? - érdeklődésemet fejezem ki irányába, végül pedig az általam választott székhez sétálok. - Értesítettek róla, hogy már korábban is keresett, de sajnos sürgős ügyben házon kívül voltam egy darabig. Remélem azért nem késtünk el túlságosan a beszélgetéssel. Miben segíthetek? Bevallom felkeltette az érdeklődésemet azzal, hogy Chadet nem avatta be ahogyan az a többi ügyfelünktől megszokott, amikor éppen nem vagyok elérhető a cégen belül. Jude mindenesetre olyan alkatnak tűnik, akit nem éppen a szórakozottság hozott el idáig.
.
Heroes always get remembered But you know legends never die
There were two reasons I was scared to let people in; the damage they could do, and the damage they could find.
★ foglalkozás ★ :
security consultant (co-founder of GR Global)
★ play by ★ :
zane holtz
★ hozzászólások száma ★ :
269
Re: The price of the protection
Vas. Nov. 15, 2020 3:53 pm
Jude and Ryder
The price of the protection
A nagyvilág türelmes embernek ismer, és ezen a véleményen nem igazán szeretek változtatni. A külsőségek nagyon fontosak, már csak a szakmám miatt sem hátrány, ha egyfajta „szimpatikus” jelző, vagy éppen „megbízható” kering rólam. Az ügyvédek a pokoli faj, ahogyan minket az egyetemen emlegettek, de sebaj, mert piszkosul jó pénzt kapunk azért, ha mások bajait megoldjuk. A különleges választás nem véletlen. Sosem vonzott a házastársi lét, avagy annak a megszüntetése. A válóperesek ügyvédek cápák, és a gatyádat is leperelik rólad, hacsak nem vagy okos, és a ceremónia előtt alá nem íratsz egy szerződést a leendő arával. Nekünk lett volna Rachellel, mert mégsem óhajtottam az asszonytartáson kívül az általam megszerzett vagyon felét is átadni neki egyetlen tollsuhintás által. Meg kellett köszönnöm a régebbi énemnek, hogy a szerelem vaksága mellett is képes volt reálisan gondolkodni, és belátni, hogy a társam sem tart örökké. A megcsalás kijózanító, és becsülendő is, mert ebből tudod, hogy számodra a lojalitás lesz a legfontosabb. Nem ámítottam magamat, és felépítettem egy olyan kört, ahova egészen kevés embernek engedtem betekintést. Miért is agyalok ekkora hülyeségeken? A magánéletem szent és sérthetetlen, úgy óvom, akárcsak a vagyonomat, így nem kell meglepődni, ha segítséget kérek egy idegentől, akkor előtte tájékozódom. Nem tettem másképpen a GR céggel kapcsolatban sem. Mindkét vezető megéri a pénzét, de még egyikük csak a jókat képviseli, és fogalma sincs arról, hogy mi az, ha mocskos eszközökhöz kell nyúlnia, akkor az bizony nem az én emberem. Nekem az a partner kellett, aki immár lassan egy hete házon kívül tartózkodott. Türelmesen várakoztam, mert nem óhajtottam másnál alkut ajánlani, nekem is megvannak az igényeim, de Mr. Gillies megugrotta a láthatatlan akadályokat is a tudta nélkül, de személyesen majd elválik, hogy mire megyünk mi ketten. A lenti alagsori parkolás után már nem csodálkozom azon se, hogy a rendszámomnak külön fenntartott helyet biztosítottak. Imponált, hogy ennyire figyelnek a részletekre. Az évek alatt rám tapadt némi arrogancia, és nem feleltek meg bizonyos feltételek, például a személyzet ugyanúgy fontos részét képezi egy leendő ügyfélnek, akárcsak ő maga, hiszen előfordul, hogy nem a főnökkel kell egyeztetnem, és akkor jó tudni, hogy másnak is engedelmeskednek. A pillantásom röviden kúszik tova a liftben, ahol önmagam arcképe tekint vissza. Micsoda mosolyt fakasztok még akkor is, ha belül tombolok. Mallorie egyre rosszabb állapotban van, és nekem meg az időm véges. Nem állhatok örökké az ágya mellett, már így is ráment három hetem, hogy mellette legyek, de jelenleg nincs képben, és a fájdalomcsillapító gyógyító ereje tartja életben. Biztosan állíthatom, hogy ezt még ma el kell intéznem egyetlen füst alatt, mert nem lesz több időm rá. A folyosóra lépve máris egy kis vöröske vár, aki hamarosan be is mutatkozik, mint Mr. Gillies asszisztense. Mary talpraesett, és ahogyan elnézem a nemek arányát, nem sok nőt fedezek fel errefelé. - Akadnak női testőrök is, vagy egyszerűen ez nem az a szakma, ahol az ember ilyen módon akar érvényesülni? – futnak mosolyba az ajkaim, de csak szolidan, miközben egy rövid ismertetés után kiderül, hogy még várakoznom kell majd. – Bizony vannak női testőreink is, de ahogyan láthatta Mr. Cowen a férfiak vannak többségben. A két vezetőnk nem zárkózik el a gyengébbik nem előtt, azonban vannak olyan feladatok, melyeket csak ők képesek ellátni. Én élvezem, hogy nem sok riválisom szaladgál az irodában. – vonja meg a vállát, és kitárva előttem az üvegajtós tárgyaló ajtaját, be is lépek. – Kellemes a közeg. – jegyzem meg úgy mellékesen, mire jön a kérés, hogy mit innék. Egy jó kávét sosem utasítok vissza, és ha kell, akkor élek is a lehetőségemmel. Hamarosan egyedül maradok, és lesz időm az aktatáskámat feltenni az asztalra. Az öltönyöm felső két gombját kioldom, aztán le is veszem, és felállva akasztom a szék háttámlájára. Innen mindent belátni, ezért szemet is szúr egy újabb nő, meg a mellette haladó szemüveges férfi. Egyből felismerem a képekről, hogy ki az, de türelmesen várom meg, hogy bejöjjön hozzám. Az első pillanatok a bemutatkozással telnek el, na és a hiányzó kézfogással. Leszűröm, hogy határozott személyiség, talán bíztam is benne, ha már egy ekkora céget vezet, akkor nem retten vissza. - Az asszisztensétől már rendeltem kávét. – közlöm vele, és az egyik vele szemben lévő széken foglalok helyet, közelebb húzva a táskámat és kivéve belőle az első paksamétát. - Sajnálattal hallom, hogy távol volt, de mint említettem a társának is, nekem Ön kell. – nézek mélyen a szemébe, és a kérdésére még nem adok azonnal választ. – Nyilván a portfóliójuk alapján a védelem lenne a központi téma, de… - csúsztatom át neki a papírokat. – Tisztázni szeretném, hogy vannak bizony feltételek. Olyan ember vagyok Mr. Danforth… -hangsúlyozom ki a végét, hogy értse mire célzok. - …akinek vannak kapcsolatai. Minden területen maximalista vagyok, ezért nem volt nehéz kiderítenem, hogy Ön is álnevet használ a médiában, akárcsak én. Az egész múltja előttem van, mint nyitott könyv. Kérem ne háborodjon fel. – közlöm, és meg is szakítom a beszélgetést, mert Mary hozza be a kávét. A kirívó mosolyra én is azzal felelek, és megvárom, hogy távozzon. A kis csészét magam elé húzom, és a cukrot elkeverve pillantok fel a partneremre, hogy eméssze a dolgokat. – Nos, ha már a magánéletembe igyekszem beavatni, és abba is fogom, akkor szeretek tisztában lenni a másik fél gyengeségeivel is. A szerződésem tiszta feltételeket támaszt. Védelmet kérek, és információt őrzök. – felelem, és a kék szemekbe merülök bele, megkóstolva a kávémat.
Az Angelával történő beszélgetés számomra mindig az ellenkezőjével ér fel. Ahelyett, hogy nyugodtabban jönnék ki az irodájából csak még zsémbesebb hangulatban vagyok, elvégre semmit sem ért az az idő, amit bent töltöttem, nem mellesleg még feleslegesen beszélnem is kellett arról, ami lezajlik bennem. Mintha ennek lenne bármi fontossága is. Mi értelme lesz annak, hogy kimondom? Megnyugszom miatta? Azt az elvet vallom, hogy nem a problémára kell fókuszálni, hanem a megoldásra. A megoldás pedig nem abból fog fakadni, hogy elregélem a dokinak mit és mit nem műveltem Meghannal ott vagy hogy beszámolok a gyerekkori traumákról melyeket Lynettenek köszönhettem, esetleg mocsok apám eltűnéséről, aki lelépett, hogy egy másik család mellett élje ki magát. Attól én még nem fogok ma este nyugodtabban aludni otthon, hogy mindezeket kimondom. Mélyen belül valami olyan választ vártam, ami konkrét, amit elkövethetek, hogy túlessek ezen a fejemben lévő mizérián. Még az is jobb tanács lett volna, hogy gyújtsak meg egy illatgyertyát és tegyek fel egy bakelitet klasszikus zenékkel, hogy a rossz energiám, - vagy ötletem sincsen miképpen hívják ezeket, - eltűnjenek tőlem. Esetleg pakoljam tele a lakásomat növényekkel? Fogadjak örökbe egy kutyát? Tanácstalanabb kérdések követnek még tanácstalanabbakat, pedig az ember úgy vélné idővel okosabbá válik majd. Erre eltöltöttem ismételten perceket azzal, hogy egymás két szép szemét néztük a dokival és ismételten nem jutottunk semmire. Én pedig ma újra úgy időzhetek el a lakásomban, mint egy félnótás, aki a saját problémáját kergeti kínjába. Marie megérkezése után a napi teendőim is utolérnek, de szinte fellélegzésként élem meg ennek elérkezését. A munka biztos pontot jelentett, egy megfogható, követhető dolgot, amihez nem kellett magamba szállnom a megoldásért. Örömmel néztem volna órákig tartó tárgyalások elé, beszéltem volna számtalan emberrel, ha ez egyet jelentett volna azzal, hogy minél több időt kell bent töltenem az irodába és annál kevesebbet otthon. Egy gyors aláírás angyali asszisztensemnek és nem sokkal később már a partnerem és leendő - remélhetőleg - ügyfelünk társaságát élvezem. Chad még mindig kerül és ideges a múltkori beszélgetésünk miatt, de az első alkalomhoz képest némiképp enyhült az ellenállása. Ma már legalább köszön és nem levegőnek nézve vág bele a beszélgetések közepébe, melyet amúgy személy szerint ő ki nem állhat. Nem egyszer köszöntöttem őt így, hogy ne húzzuk egymás idejét, amiből pedig az lett, hogy negyed órán keresztül a mit szabad és mit nem Chad Rutherford közelében játékot játszottuk, nekem pedig mintadiák módjára jegyzetelnem is kellett, hogy máskor ne fussak bele ebbe a hibába. Noha ennek a közöttünk meghúzódó feszültségnek egyikünk sem mutatja ügyfelünk előtt a jelét, de mindketten tudatában vagyunk hányadán is állunk a másikkal. Határozottan állíthatom, hogy ez az időszak mindkettőnknek egy téboly volt és nem csak emberileg tépázott meg, hanem a céget is veszélyzónába juttatta. Voltak nehézségeink az évek során, amióta nekiálltunk a GR vezetésének, de mindegyik közül ez volt a legsúlyosabb. És nem, képtelen vagyok hibáztatni őt, amiért most mosolyszünetet tart közöttünk, ellenben szeretném, ha ez nem tartana sokáig vagy még jobban elmérgesedne. Egyrészt, mert fontos a barátsága, másrészt pedig mert kettőnk viszálya a cégre is kihatással van és abba egyikünk sem tudna beletörődni, ha a mi ellenérzéseink miatt bukna évek munkája. Ezért, amikor időt kér, akkor ráhagyom, ha pedig beszélgetni akar, akkor meghallgatom. Most azt a felet kell játszanom kettőnk kapcsolatába, aki képes együttműködni és kiengedni a kezéből az irányítást, amit az egyik legnehezebb megtenni számomra. Mindazonáltal bízom Chadben, de mással szemben képtelen lennék meglépni mindezt. Jude Cowen neve nem ismeretlen számomra, noha még sosem találkoztunk személyesen. Távollétemben Marie és Chad által is felmerült, habár nem feltétlenül értettem mi lehet az az ügy, ami az én személyemet kívánja meg és nem partnerem szakértelmét. Őszintén hajtott a kíváncsiság, pedig csak ritkán hagytam győzedelmeskedni magam felett, ma viszont még én is némi lelkesedést tapasztaltam önmagamon, amikor Marie felhívta a figyelmemet az ügyvéd megérkezésére. Csak valahol azt reméltem, hogy nem egy pert próbál a nyakamba akasztani, mert akkor Chad el is tüntet a föld felszínéről. A formális bemutatkozást követően megmaradok az udvarias kezdeményezésnél, ellenben a jól berögzült kérdésem nem maradhat el, mégpedig hogy miben segíthetek? Jude nem teketóriázik, mihelyst bájos asszisztensem magunkra hagy minket, egyből a lényegre tér, ami viszont különösen megragadja a figyelmemet, az az igazi nevem említése, melyért más körülmények között az illető torkának ugranék. Társaságomon viszont nem érzem, hogy éppen azért keresett fel vagy várt ezidáig, hogy szemtől-szemben megfenyegessen, hanem a szándékai ténylegesen a segítségkérésről szólnak. Márpedig ellenkező esetében én magam is tudatosítanám a másikban az ügy fontosságát. - Mi tagadás, annak az elve vagyok, hogy mások védelme mellett önmagunkra sem árt olykor odafigyelni. Szavaimmal itt most a használt álnévre célzok, melyet felhozott és ami leginkább a nővérem életére irányul, semmint magamra. Az ő átlagos életének megteremtése mindig is elsődleges szempont lesz az életemben és ha ehhez az kell, hogy megtagadjam a nevemet, hát nyugodt szívvel megteszem. - Az őszinteségét pedig maximálisan pártolom. Úgy vélem nincs is annál jobb kezdet a közös munkára, ha a két fél között nincsenek félreértések és reményeim szerint ez a későbbiekben is hasonlóképpen megmarad. Bizonyára ahogyan én sem, úgy ő sem kívánja, hogy kerülőutakat járjunk egymással szemben. A magával hozott szerződést futom át, amely mintegy önéletrajzi áttekintésnek is elmenne és amellyel ha okosan bánok, akkor az nem lesz kihatással a cégünkre. Noha Chad ezzel kapcsolatban meglehetősen kételkedne én meg még jobban szeretném megismerni a beszélgetőpartneremet ahhoz, hogy a bennem lévőket pedig eloszlassam. - Számomra is ugyanúgy fontos a diszkréció, ellenben jó pár ügyfelünk elég nagy bajban lett volna már mostanra. Ugyanakkor a védelmük az elsődleges feladatunk nem az, hogy veszélynek tegyük ki őket. Tagadhatatlan, hogy némelyikük csapnivaló alak és nem értek egyet az életvitelükkel, de van egyfajta hatáskörünk, amit már nem feltétlenül léphetünk át velük kapcsolatban. Példának okán nem verhetem őket orrba szimplán mert a szövegelésük akkor, abban a pillanatban nincs a kedvemre. Az elém juttatott szerződés lapjára helyezem kezemet, majd ezt követően szöknek fel kékjeim a férfi arcvonására. - Véleményem szerint kezdjük is akkor a feladatom kifejtésével és pontosításával, aztán én is megosztom a javaslataimat miképpen dolgozunk mi, hogy közös nevezőre jussunk.
.
Heroes always get remembered But you know legends never die
There were two reasons I was scared to let people in; the damage they could do, and the damage they could find.
★ foglalkozás ★ :
security consultant (co-founder of GR Global)
★ play by ★ :
zane holtz
★ hozzászólások száma ★ :
269
Re: The price of the protection
Vas. Dec. 27, 2020 12:20 pm
Jude and Ryder
The price of the protection
A munkám megszállottja vagyok, és egyre kevésbé tudok odakoncentrálni a lényegre, amikor két nő folyton verseng a gondolataimért. Képtelenség, hogy belemásszanak a fejembe és úgy tegyenek, mintha minden rendben lenne. Nem akartam azzá válni, aki szétesik, és csak a magánéleti problémákra fókuszál. A kettő majdnem ugyanaz volt, de most még a szokottnál is szertelenebbnek mutatkoztam és tőlem nem megszokott módon még szabadságot is ki kellett vennem. Megőrülök, ha nem nyerem vissza a régi énemet záros határidőn belül, mert az munkám rovására fog menni és rés képződik a pajzsomon. Sawyer tanácsait megfogadva felkerestem egy profi céget, aki legalább az egyik problémámat átvállalja és tájékoztat, hogy miként fog működni a gyerekem anyjának a védelme. Kétkedően fogadtam a tanácsot, de kutatást végeztem a piacon és ráleltem egy számomra kellemes jelöltre és a cégére is. Rossz véleményekkel nem találkoztam, vagy kitűnő PR-os kolléga irányította a cég feddhetetlen megjelenését a média körében, azonban egy kicsit mélyebbre ástam, mint kellett volna. Megtanultam, hogy a meglepetések nincsenek rám ösztönző hatással, és jobban szeretek egy lépéssel a leendő kollégák előtt járni, ha már elhatároztam, hogy az életem egy olyan szegmensét bízom rájuk, ami nekem is gyengeséget vél felfedezni a múltamban. Az üveges tárgyalóban csöppet sem érzem magam kellemetlenül, már megszoktam, hogy megbámulnak az emberek, ha elhaladnak itt, de kezdtek megszaporodni a női egyedek, ami felettébb szórakoztatólag hatott rám. Egy mosoly csodákra képes az ellenkezőn nemnél, így tettem Mr. Gillies titkárnőjével kapcsolatban is, akinek megnyertem a szimpátiáját. Az adottságaimmal tisztában voltam, egyetlen percre sem vakított el az önbizalomhiány, és kellő mértékben sikerült kamatoztatnom a kinézetemnek szóló előnyöket is, ha a megfelelő társaságba bonyolódtam. Nem idegenkedtem a szexuális aktusoktól, ha információra volt szükségem, és korántsem dugtam homokba a fejemet, ha már megszereztem a kívánt adatokat. Mary formás hölgy, a vörösek nem szerepeltek az első helyen nálam, de megfordult a fejemben, hogy meghívjam egy italra és közelebbről megismerjem, azonban szorított az idő, és még az is szerencsével ért fel, hogy rövid időn belül fogadni tudtak a főnök visszaérkezését követően. A telefonnak külön örültem, mert újabb tervekkel állhattam elő a hét második felére, és a munkám nagy részét átütemezhettem, ha már nem kellett Lorie közelében lennem. Mindent megtettem, hogy a haja szála se görbüljön meg. Nem látogathatta senki az engedélyem nélkül, egyedül a testvéremet tettem meg másodlagos gyámságnak, ha velem történne valami, de már ez is többnek számított, mint amit eredetileg bejegyeztem volna. Teljes körű hatalmat gyakoroltam a nő felett, és habár más körülmények között izgatónak találtam volna, egyre jobban nyomasztott, hogy az állapota romlik és a gyerek is veszélyben van, mert a legutóbbi eredmények szerint a függőség utolérte őt is. Pompás fejlemények, hogy a meg nem született fiam máris az anyja nyomdokaiba lépett és felszívott némi heroint, hogy jobban érezze magát az anyaméhben. Nem agyaltam túl sokat, miközben várakoztam, de annyi hülyeség tud megfordulni az ember agyában, hogy az önkontroll sem segít ebben. Mr. Gillies nem is sokkal később csatlakozik hozzám, amint az öltönyömön gombolok ki két gombot, jelezve, hogy kezd melegem lenni, de nincs ellenemre a vetkőzés művészete. A belépő férfit első körben mérem fel és emelkedem fel a saját székemről is, hogy illendően tudjam köszönteni. A kézfogása erős és nekem szimpátiát keltő, de már futottam bele hasonló első benyomásba, aminek nem lett üzlet a végeredménye. Az ügy felvezetése elmarad a csinos titkárnő belépője után, de nekem kedvező, hogy felfrissíthetem magamat egy erős feketével, és ha nem lenne elég, akkor egy bájos mosollyal fejezem ki a hálámat a vörös asszisztens irányába. Párhuzamosan pakolom fel a közöttünk lévő asztallapra az aktatáskámat és vágok bele egy korty kávé után a részletekbe. Felfedem előtte az igazi nevét, várom, hogy nekem ugorjon, de a kellemes légkör nem változik meg, és hajlandó a mondandóm végéig csendben maradni. Micsoda kiváló első pont a szememben, hogy nem szakítottak félbe. - Az elsődleges szempont, hogy a magánéletem az is maradjon és ne szivárogjon bele a munkába. A nők csak bajt hoznak az ember fejére, és ehhez tartom magam, mióta megláttam a napot. – mosolyodom el úgy mellékesen. Ryder Gillies, alias Danforth-ot tartalmazó aktát helyezem a kezébe, miközben előveszem a másikat, és ha nincs több hozzáfűznivalója, akkor folytatom. - Remélem nem kell magyarázkodnom. A diszkréció itt nemcsak a cégére vonatkozik Mr. Danforth. Futottam már bele ígérgető ügyfelekbe, de azt hiszem, hogy az Ön múltja garancia rá, hogy a titkom jó kezekben marad és nem jut egy harmadik fél tudtára. – amennyiben nem hoz fel mást, akkor átnyújtom az összeszedett információkat az előzményekről, hogy mit kell tudnia a lányról, akivel együtt éltem majdnem öt évig. - Mallorie Hernandez jelenleg huszonhét esztendős és az én védelmem alatt áll. Jól látható, hogy Bogotában született, a családját ne is említsem. Mindez azért fontos, mert ez a hölgy jelenleg a Gurwin Jewish Nursing & Rehabilitation Centerben fekszik hat hónapos terhesen az én fiammal. – dőlök hátra, hogy elég időt engedjek meg a tények megemésztésére. – Az indok már adott, hogy kikre is kellene védelmet biztosítania a cégének Mr. Danforth. A miért pedig pofonegyszerű. Lorie drogos, és elvonón van, azonban van egy forrása, aki szeretettel látta el heroinnal, de aztán felszívódott, mint szürke szamár a ködben. Feltételezem valaki éppen jó ízűeket nevet rajtam, de az ideje véges. A célom megtalálni a férget és kibelezni. – érintem össze a két tenyeremet az ujjperceim mentén, aztán a mélykék szempárba mélyedek bele.
Bruce Lawson miatt számomra már nem ismeretlenek azok az ügyfelek, akik jobb szeretnének inkognitóban maradni vagy néhanapján olyan különleges kérésekkel előállni, amely minden szempontból őket védte még ha voltak esetek melyek nemtetszést váltottak is ki belőlem. Sokat köszönhetünk Chad nagybátyjának, így elutasítani az emberüket olyan lépés lett volna, mintha saját magunknak tettünk volna keresztbe. A kezdetektől fogva kialakult közöttünk egy úgynevezett harmonikus munkakapcsolat, amelyhez már az első alkalommal lefektettük az alapokat. Bruce bízott bennünk és nem járt a nyakunkra havonta három alkalommal, hogy ellenőrizgessen minket. Amíg az ügyfelei elégedettek volna és nem érkezett feléjük be személyesen valamiféle panasz, ami számukra visszásan hatott volna, addig Lawson jól megbújt a háttérben. Ahogyan jómagam, ő úgyis foggal-körömmel védte a cégének jó hírét és tudtuk mindketten, hogy a tőlünk érkező problémáktól csak mi bukhatunk a legnagyobbat. Ő tipikusan az az ember volt, akit ha jól szerettél volna a jövőddel gazdálkodni akkor a saját oldaladra csábítottál, mielőtt elhappolták volna előled. Ügyvédként elismert volt, magánéletében pedig a sajtóvisszhangból ítélve makulátlan, noha Chaddel nem éppen ő a beszédtémánk a délutáni teapartink alatt. A társam napirenden tartotta mi történik a családjával, de nem minden lélegzetvételükkel volt tisztában. Bruce lehet, hogy a Rutherford-Lawson társulat kiemelkedő tagja volt, ellenben mindig egy fallal választotta el magát a többiektől, amit olyan természetességgel fogadtak a családtagok, mintha népszerű ütőkártyájuk lenne titoktartási szerződést aláíratniuk mielőtt valakit közelebb engedtek magukhoz. Számomra eléggé képmutató lett volna ezt a felfogást megvétózni, hiszen első kézből tapasztalhatom meg mennyire jót tesz a vérnyomásnak, ha a saját magánéletemet az én kezeim tartják kontroll alatt. Egy szó mint száz, Bruce miatt lehetünk ma itt és ő az aki némileg igyekezett a közös munkánk során felnyitni a szemünket, hogy az élet nem mindig csak fekete és fehér színkombinációkból tevődik össze. Olykor meg kell torpedózni azt a bizonyos szürke zónát is ahhoz, hogy a jövőnket illetően ne hozzunk még nagyobb bajt a nyakunkra. A velem szemben ülő férfit hallgatva pont emiatt nem érzek semmiféle előítéletet vagy kérdőjelezem meg tetteinek miértjét. A kezdeti felvezetés a felém nyújtott - és békejobbként is értelmezhető -, dokumentumok bőven elég meggyőzőerővel bírtak ahhoz, hogy végighallgassam érkezésének okát. És mivel szavaiból is ítélve kiérződik miszerint az ügy fontossága komoly ő maga pedig elég intelligensnek tűnik ahhoz, hogy csak akkor kockáztasson nagyot, ha ahhoz megfelelő indok is társul, így jómagam is ilyen módon állok hozzá közös munkánk kezdeti szakaszához. Ő megtartja magának életem eltitkolt háttérinfóit, én pedig diszkréten kezelem az ő kérését. Ez pedig egyikünk esetében sem hátrány. Halovány mosollyal fejezem ki egyetértésemet szavaival kapcsolatban, ellenben jómagam véleménnyel pedig már csak akkor állok elő, amikor mondanivalójának végéhez ér. - Nem a levegőbe ígérgetős fajta vagyok. Ha valamibe beleegyezek és a nevemet adom, azt minden egyes alkalommal véghez is viszem. - fejtem ki neki gondolataimat, de a folytatással sem maradok el. - Az emberek védelme nem szórakozás tárgya, így biztosíthatom afelől, hogy ami itt elhangzik, az közöttünk is marad. És lássuk be, nem poénból használok másik nevet, ez pedig - mutatóujjammal az általa hozott szerződésre bökök -, már önmagában is egy motiváló darab. Megrándul ajkam széle az elhangzottak hatására, de ettől még a szavaimat komolyan gondolom. Egy olyan alak, aki a másik ember védelménél nem hozza ki magából a maximumot az bele se kezdjen ebbe az egészbe. Figyelmesen követem végig indokának bővebb kifejtését, közben pedig sorra szedem össze egyre inkább cikázó gondolataimat, amik a beszédének hatására törtek felszínre. Számomra fontos, hogy minél több és pontosabb információt kapjak egy jövőbeli munka kapcsán, így amikor lehetőségem nyílik rá egyből ki is fejtem irányába ezzel kapcsolatos érdeklődésemet. Arra viszont szándékosan nem térek ki, amit a tetteseknek szánt ígéretével kapcsolatban mond. Vannak dolgok melyekbe nincs beleszólásom. - Az intézmény neve nem ismeretlen számomra, habár szerencsére nem személyes tapasztalatok fűznek hozzá. - kezdek bele mondanivalómba, közben pedig a telefonért nyúlok és Mariet kéretem, közben pedig Judera is hasonlóképpen figyelek. - Alkalmaz jelenleg is valamilyen csapatot Ms. Hernandez védelmére vagy tett személyesen bármiféle intézkedéseket ezzel kapcsolatban? - kérdezek rá a korábban általa említett ígérgetős ügyfelek okán. Időközben Marie is megérkezik, én pedig megkérem őt, hogy szerezze meg Martineztől a Jude által említett rehabilitációs központ legfrissebb alaprajzát, majd miután a hölgyemény magunkra hagy, ismételten beszélgetőpartnerem irányába fordulok. - Az alapoktól fogunk indulni. Elmondom majd mikre is gondoltam pontosan a kisasszonnyal kapcsolatban, hogy kik lesznek azok akik váltásban őrizni fogják őt és akiket a későbbiekben szeretnék majd bemutatni. Olyan embernek tűnik maga, akinek fontos, hogy minden információval naprakészen tisztában legyen így ragaszkodom hozzá, hogy megismerje majd személyesen az embereinket. Feltétel nélkül bízom a csapatomban, szóval ami az én titoktartásomat illeti, az ugyanúgy rájuk is vonatkozik. - nyugtatom meg őt efelől, hiszen nem véletlenül jött hozzám személyesen. Minél kevesebb embert vonunk bele, annál jobb. - Ki fogunk alakítani a védelmi mellett egy olyan rendszert is, hogy a nap végén kézhez kapja majd a munkájukkal kapcsolatos jelentéseket, így tudni fog minden egyes információról, ami a távollétében történt Ms. Hernandez környékén. Marie érkezésével ismételten elhallgatok, majd egy félmosollyal egybekötve megköszönöm neki a segítségét, a rajzot pedig közénk pakolom le, míg a zakóm belső zsebéből egy tollat is előszedek. - Két kérdésem így elöljáróban máris akadna. Első amit jó lenne tudnom, hogy pontosan melyik szobában tartózkodik jelenleg Mallorie, a második pedig, hogy magán kívül akadnak még más látogatói? A személyzetet nem beleszámolva természetesen. Bár kétlem, hogy bárki is megfordulna nála - én sem díjaznám -, de a biztonság kedvéért úgy döntök inkább rákérdezek mielőtt továbbhaladnék terveim felvázolásával kapcsolatban.
.
Heroes always get remembered But you know legends never die
There were two reasons I was scared to let people in; the damage they could do, and the damage they could find.
★ foglalkozás ★ :
security consultant (co-founder of GR Global)
★ play by ★ :
zane holtz
★ hozzászólások száma ★ :
269
Re: The price of the protection
Hétf. Jan. 25, 2021 6:50 pm
Jude and Ryder
The price of the protection
Mallorie élete nem lehet tét egyetlen játékban sem, főleg nem a gyerekemmel együtt. Valaki úgy gondolta, hogy jó viccet csinálni abból, ha egy függőnek drogot ad, és fittyet hányva a védelmezőjére még nagyobb nyomorba dönti az adott személyt. Köztudott volt, hogy mélyen elutasítottam a droghasználatot, és az anyám után megvetettem azokat az embereket, akiket testközelből láttam fogyasztani. Mallorie az egyetlen kivétel, akit elviselek eme körből, de ahhoz is erős lélekjelenlétre volt szükségem, hogy ne fojtsam meg, amikor megtaláltam a túladagolás után a terhességi teszttel egyetemben. Velem lakott lassan öt éve, és eleinte csak azért tartottam fogva, hogy jobb jövőt biztosítsak neki, de azóta megváltoztak a körülmények, és többször kötött ki az ágyamban, mint kellett volna. Megegyezés nélküli kapcsolatban éltünk, nem tagadtam le a létezését, de nem is gondoltam annyira komolyan, hogy elvegyem, ne talán családot alapítsak vele. Bakik mindenhol becsúsznak, pont ezért ügyeltem rá a kelleténél jobban, amikor világossá vált számomra is, hogy most már nem ketten vagyunk, hanem hárman. Elmondani se tudnám, hogy milyen érzéseket keltett bennem az apaság tudata. Készen álltam rá, hogy felneveljek egy gyereket, felelősséget vállaljak még valakiért? Roppant egyszerűen fogalmaztam volna meg a választ: Magamon kívül nem akarok tartozni senkihez sem, mert vagy elhagytak, vagy én hagytam el azokat, akikben megbíztam előtte, akikért az életemet adtam volna oda. Az apám emlékezete kezdett kihagyni, napról napra veszített a jelleméből, és aggódtam, hogy hamarosan eljön az a pillanat is, amikor már nem ismer fel. Szíven fog ütni a ténye, hogy eltávolodott fejben, pedig a teste még mindig közöttünk van. Szerettem volna segíteni neki, a legjobb kezeléseket biztosítottuk neki az öcsémmel együtt, mert a család szent volt. Itt álltam annak a küszöbén, hogy a sajátomat részesítsem előnyben, de ahhoz, hogy nyugodt szívvel feküdjek le, meg kellett alapoznom a védelmet, és csak utána hajtóvadászatba fogni. Teltek és múltak a napok, ittam és terveztem, de nem jutottam dűlőre, míg be nem villant egy ötlet. Mr. Danforth cégét felkeresni pofonegyszerű volt, de a leendő partnerem házon kívül tartózkodott, én azonban türelmesen vártam, és ma elérkezett az a nap, hogy felvázoljam neki Mallorie esetét. A fogadtatás több mint kecsegtető. A titkárnőt bámulom meg első ízben, a vörös haj és a határozott fellépés a gyengém, szóval nem kell sok, hogy megforduljon a fejemben az elcsábítása. Ki kell vernem egy másikat onnan, és erre nincs jobb orvosság, mint a szex. A bonyodalmakat nem pártoltam, jómagam is az egyszerűség híve voltam, főleg az üzleti életben. Információkat gyűjtöttem, és kaptam is, melyekkel garázdálkodtam. Ma sem érkeztem üres kézzel, meglátjuk, hogy megtaláljuk-e a közös hangot a cégvezetővel. A tárgyalóban készítenek fel a jöttére, még kávét is kapok, mire feltűnik a színen Mr. Danforth. A formaiságokon túljutva szinte azonnal a kezébe adom az általam összegyűjtött biztosítékot arra nézve, hogy mivel járna velem a szerződéskötés. Nem ellenkezik, a rokonszenvemet elnyerni, és úgy érzem, hogy egyenlő felekként működhetünk, ha képes lesz versenyképes tervvel előállni. A csalódás nem lehet opció, a pénz nem akadály, hiszen bármennyit áldozok azért, hogy a szeretteimet biztonságban tudjam a múltam, és a mocskos életemtől elszeparálva. Végighallgatom az érvelését amellett, hogy miben kezdjük meg a tárgyalást és egy mosollyal konstatálom a felhozott témát, miszerint nagyon is komolyan gondolja az együttműködés tényét. Immár semmi sem akadályoz abban, hogy beszámoljak neki röviden a magánéletemet övező titokról, és szóba hozzam a lányt, illetve a születendő gyermekemet is. A székemben hátradőlve várom a folytatást, hogy mivel lepne meg, már elmondtam, hogy jelenleg hol kezelik Lorie-t, mivel küzd, és mi lenne a célom a mai látogatással. - Az intézménynek jó neve van, és nem akartam egy sarlatánra bízni, éppen elég nehéz a valóság, hogy gyógyszerekkel kárpótolják neki a drogot. – érintem össze a két tenyeremet. - Ms. Hernandez jelenleg saját orvossal és ápolóval rendelkezik, és jómagam, vagy az öcsém felügyeli a kezelési procedúráját. Másnak nincs felhatalmazása arra, hogy bemenjen hozzá. – felelem, de félbeszakít a vörös démon érkezése. Mosollyal mérem végig a fenekét, a ringó csípőjét. Hamarosan távozik is a köreinkből, így nem vonja el túl hosszú időre a figyelmemet és visszavezethetem a kékjeimet rá. – Alapvető kitételem, hogy ismerjem az embereit, és a háttéranyagukat is. Akárkit nem akarok ott látni, szóval a kezdőket ki is zárhatja. A meggondolatlanságot nem tűröm, és olyan jelöltek legyenek, akik az én szavamat is parancsként értelmezik. Dönthetek másképpen, ha akarok. – fejtem ki a véleményemet, miközben megiszom a maradék kávét is. - Milyen formában fogom megkapni a jelentéseket, személyes hangvételűek lesznek, vagy e-mail? – érdeklődöm, de megkapjuk az alaprajzokat, ezért csendben várom meg a folytatást. Az alaprajz fölé hajolok és kíváncsian mérem fel a helyzetet. – Itt. – bökök rá a második emeleti 102-es szobára. – Két ápoló váltja egymást, plusz Dr. Hemings . Az öcsém, és én…ő benne feltétel nélkül megbízok, így ha engem nem érnek el, akkor ő is dönthet. – felelem a kérdéseire, aztán elhallgatok, hogy a részletekkel is tisztában legyek. – Mr. Danforth…a pénz nem akadály, csak tegyük le az alapokat. – egy fél mosolyt villantok rá. – Illetve lenne még egy kérésem…elkérhetném Marie számát? – köszörülöm meg a torkomat és a táskámból emelek ki egy vizes palackot.
A munkától való több napos távollétemet legalább a pihenés számlájára írhattam volna, de amit magam mögött hagytam az elmúlt időszakban az jóval távol állt a nyugalmas álomképtől. Jól esett visszazökkenni a hétköznapokkal járó nyüzsgésbe és újra a cég épületében lenni. Felügyelni az itt zajló folyamatokat, részt venni az embereim életében és megoldást találni a mindennapok során felmerülő ismerős problémákra. Számomra talán nem is a távollét jelentette a pihenést, mint minden más ember esetében, hanem az, hogy újfent itt lehettem. Abban a káoszban, amit képes voltam kezelni és aminek keretei között tudtam csak igazán önmagam lenni. Habár jól érzékelhetően a magunk mögött hagyott napok nem várt változásokat hagytak hátra és valahol a felszín alatt jó mélyen valami mégsem volt ugyanaz, mint azelőtt. Zavart ennek megfoghatatlan tudata, de nehezen ment, hogy bármiféle magyarázatot is találjak rá, amit Angela gondjára bízhattam volna, amiből ő jobb esetben napokon tartó elemezgetések után segítségem érdekében levont volna egy következtetést. Viszont nem ez történt. Találgatásokba bocsátkozott akárhányszor összefutottunk és esélyt adtam a társalgásunknak. Próbált belém látni, megismerni és én megértettem, hogy az ő munkája többek között így zajlik, de én türelmetlen fajta voltam. Eredményre volt szükségem – még ha az átmeneti is lenne –, amivel félre tudom tenni eddig még felfedezetlen mivoltomat és visszatérhetek a megszokott kerékvágásba. Nekem nem voltak napjaim vagy heteim arra, hogy magamban malmozzak, amíg kiderül mivel enyhíthetném kellemetlenségeimet, amik rendszerint vonták el a figyelmemet, ha nem éppen arra kényszerítettek, hogy a lakásom biztonságát is idegennek érezzem. Idegesített minden ami ezzel kapcsolatos, az pedig még jobban, hogy Angela sem tudott jó hírekkel szolgálni az ügyemet illetően. Mert másképp nem tudom nevezni mindezt, ami velem történik, mintsem megoldatlan ügyként elkönyvelni. Olyanként, ami a múlt eseményeinek hatására még lezáratlan maradt és amire mintha senki se tudná a megoldást hogyan lehetne csak és kizárólag a múlttá tenni. Jude érkezésének indoka egy olyan nagy volumenű megbízást vont magával, ami jó hatást gyakorolt rám. Egy reménysugár volt ebben az újszerű defektesnek mondható valóságban és reményt biztosított arra, hogy a gondolataim végre visszabillenjenek eredeti helyükre. Figyelmesen kísérem végig mondanivalóját és minden részletére ügyelek. Habár a korábban elém tolt figyelmeztetésként is értelmezhető dokumentum valójában motiváló erővel bírt, de az odafigyelésemet közel sem az táplálta. Ha kikerült volna a dosszié a képből, jómagam akkor sem végeztem volna másképp a munkámat. Ő is felvázolja a fontos információkat, én pedig ahol csak megfogalmazódik bennem egy kérdés, ott érdeklődéssel fűzöm össze riposztomat. Judenak határozott elképzelései és kikötései vannak, melyeket természetesen figyelembe veszek majd a későbbiekben és aszerint társítom hozzá a mi intézkedéseinket. A részletekbe viszont már csak akkor merülök bele igazán, amikor Marie nem sokkal később végül meghozza a kért alaprajzot. - Helyes döntés. Minél kevesebb embert vonunk bele annál elkerülhetőbbek a kockázatok. Továbbra is eszerint fogunk cselekedni majd. Elgondolkozóan pillantok le a közénk rakott alapra, de közben Jude kérdését és szavait sem hagyom figyelmen kívül. - Az embereink fejlődési szintenként vannak beosztva és egyikükre sem bíznék rá olyan feladatot, amit még képtelen lenne kezelni. - osztom meg vele csak úgy mellékesen, hogy tudatában legyen nem kiszámolós játék szerint fogom kiválogatni a felvigyázóit Ms. Hernandeznek. Mindig is azt vallottam, hogy nem jelent hátrányt, ha mindenre létezik egy bevált procedúra. A magam által kiválasztott személyek kilétére viszont majd csak később térnék rá, hisz előtte a szükséges alapokat kell átbeszélnünk. - Természetesen személyesen. Ez úton legalább nyomon követhető, hogy végül a megfelelő kezekbe jusson és ne kallódjon valahol az internet mélységeiben. - jómagam mindig is a személyes kontakt híve voltam, így ezzel kapcsolatban most sem döntenék másképp. - Nagyszerű. Szeretném majd ennek a két ápolónak és Dr. Hemingsnek is a pontos nevét elkérni. Átvizsgálnánk őket majd mi is alaposabban. - pillantok fel futólag a társaságomra, de a hirtelen témaváltás egy egyszerű mosolyt csal az arcomra, a kezemben lévő tollat pedig melléktevékenységként babrálom csak. - Örömmel segítenék, de nem áll módomban kiadni a kollegina adatait, ellenben egy jó tanácsot még adhatok. Úgy gondolom a hölgyemény jobban értékelné, ha személyesen maga kérné el tőle a telefonszámát. Meglátásaimból ítélve Marie rendkívül allergiás arra, ha helyette döntenek és gyanítom ezzel a lépéssel csak elvágná nála az esélyeit. Olyan nőként ismertem meg asszisztensemet, akit nem kell félteni attól, hogy ne vívná meg a saját harcait vagy ne tudná eldönteni, hogy mit is szeretne. Ha Jude akar tőle valamit akkor jobban jár, ha szemtől-szemben teszi azt meg. Tekintetem ismételten a tervrajzra siklik, majd gondolataim összeszedése után szólalok csak meg. - Visszatérve Ms. Hernandez helyzetére.. Még a mai nap folyamán beszélek az IT részlegen lévő emberemmel és egy új kamerás rendszert fogunk bevezetni, amivel pluszban számon tudjuk tartani az érkezőket és egy kártyás beléptetőt fogunk használni, ami az azonosításhoz és az ajtón való bejutáshoz lesz szükséges. - teszem hozzá nem elhanyagolhatóan az eszembe jutott információt. - Ami pedig az ápolókat illeti, jó hír, hogy megbízik bennük, viszont arra gondoltam, hogy minden egyes alkalommal amikor valamelyikük belép Mallorie szobájába, akkor az egyik emberünk is vele tartana majd. Jó pár olyan esetről hallottam, hogy ápolókat használtak fel, zsaroltak meg, vagy fizettek le, ha nem tudtak hozzáférkőzni a kiszemeltjükhöz, így lehetőleg nem bíznám a véletlenre. Miből következtetve a hölgy egy plusz ápolót is fog kapni a mi csapatunkból, aki ügyelni fog arra, hogy mindenből a megfelelő gyógyszert és adagot kapja. - hallgatok el végül a folytatás előtt, hátha Judenak akad némi ellenvetése vagy hozzáfűznivalója ehhez.
.
Heroes always get remembered But you know legends never die
There were two reasons I was scared to let people in; the damage they could do, and the damage they could find.
★ foglalkozás ★ :
security consultant (co-founder of GR Global)
★ play by ★ :
zane holtz
★ hozzászólások száma ★ :
269
Re: The price of the protection
Szomb. Ápr. 17, 2021 9:29 am
Jude and Ryder
The price of the protection
Az életem fenekestül felfordult, és ennek mi volt az oka? Közöm lett nem is egy, hanem két nőhöz is. Mallorie egy ideje már élvezi a társaságomat, de az elmúlt hónapokban még közelebbi státuszt zsebelhetett be azzal, hogy a gyermeket várta, és ennek fejébe el kezdtem vonzódni egy terapeutához is, akihez jóformán nem volt semmi közöm, maximum annyi, hogy munkát adtam neki és az alkalmazottam lett. Meg kellett oldanom, hogy egyszerre legyek több helyen, de mivel én is embernek születtem ez nem volt kivitelezhető. A munkámmal fényévekkel voltam lemaradva, szegény Michelle már azt se tudta, hogy kinek hazudjon a távollétemről, újakat nem is mertem bevállalni, hiszen öt ügyem volt függőben, és amit elkezdtem általában be is fejeztem. A félgőzzel nem ismert fogalomként lett kihúzva a szótáramból, és tartottam tőle, ha nem állítok fel egy ütemtervet, akkor minden ki fog csúszni a kezemből. Mallorie-nak az első helyen kellett szerepelnie, mert ő vonta el a legtöbb figyelmemet és pénzemet is, de talán az lenne a legutolsó szempont. A rehabilitáció nem alakult túl jól, és megfordult a fejemben, hogy hajlani fogok az öcsém által felvázolt ötletre, de még nem mondtam igent. Mérlegelnem kellett, hogy mekkora kárt teszek a babában, és Lorie-ban is, ha engedélyezem az ópiát használatát. A függőségének nem volt eleje sem vége, külön életet élt, és már nem bírták normális keretek között tartani. Az én vállamat nyomta a döntés súlya, de előbb még kellett szerveznem egy védőőrizetet neki, ha esetleg felpörögne, mit tudom én…a lényeg, hogy más nem mehetett a közelébe rajtam és az öcsémen kívül, akinek erre nem adtam engedélyt. A megfelelő cég kiválasztása nem okozott különösebb fejtörést, csináltam egy kis kutatást, megkérdeztem az ismerősöket, az üzletfeleket és megtaláltam a GR Globalt. Itt is csak egy vezetővel voltam hajlandó tárgyalni, nem rejtettem véka alá, ha pár napon belül nem kapok visszajelzést Ryder Danforth hazatéréséről, akkor másik opciót eszelek ki, de ma reggel pozitívan indult a napom. A megbeszélt időpont egybeesett a terveimmel, és már itt ültem szemtől szemben azzal a férfival, akinek az orra alá toltam, hogy mindent tudok róla. Az elején szerettem tisztázni, hogy milyen feltételek alapján működöm, nem óhajtottam keresztbe tenni neki, ha tartotta a szavát a megbeszéltekhez. A nagyoknál már csak így ment, emiatt nem kommunikáltam Mr. Rutherforddal. A tisztaság mintaképe volt az az ember, és nem piszkította volna be a kezét, ha arra kérem. A bizalom nem mindenkivel kifizetődő, kicsit tartottam is tőle, hogy Cora már túl sokat tud rólam, és emiatt a távolság tűnt az egyetlen megoldásnak, hogy ne kérdezzen. A problémák csak növekedtek, én meg egy új irányra vágytam, és pont kapóra jött a vörös titkárnő. Milyen helyes, és határozott…erre volt szükségem, hogy valakitől elvegyem, ami kell…ennek biztosan lesz folytatása. Az érzelmeket ki kellett zárnom, és pusztán a célra összpontosítanom. Az alaprajz behozatala közben is flörtölök, de utána visszavedlem az eredeti verziómba és csakis arra figyelek, hogy miket mond a velem szemben ülő férfi. Az alapokat már átrágtuk, nem titkoltam el előle, hogy kit kell majd védenie, mert felesleges lett volna. - Megértem a fejlődési szinteket, nem vagyok az a férfi, aki mindenbe beleüti az orrát. Pontosan elég feladatom van, de nem szeretném, ha nem lenne tudomásom hirtelen fellépő akciókról. A kontroll mindkettőnknek fontos Mr. Danforth, és nem elégszem meg a látszatával. – hangsúlyozom ki a végét, miközben csak jegyzetelek magamban, és felvetem, hogy miket kell még előásnom, mint információ. - Nincs akadálya, már csináltam egy átvilágítást. Múltja mindenkinek van, ahogyan nekik is, a tudás hatalom. Amennyiben átküldöm e-mailben az jó, vagy küld érte valakit az irodámba? – érdeklődöm szimplán, jó lenne tudni, hogy melyik irány lesz a jó. - Nincs akadálya, akkor majd tőle kérem el a telefonszámát. – kaján fél vigyor kúszik az ajkaimra, de a tervrajz fölött elemzem ki én is az épületet. - A beléptető rendszer él a központban is, de az emeletet csakis fegyveres őrökkel lehet bebiztosítani, vagy kibérelem, és ehhez szerelünk be egy biztonsági rendszert. A plusz költségek nem jelentenek gondot, de szimatot sem kell fognia valakinek, hogy fontos személyt őriznek…tudja, ha a pletyka szárnyra kél. – figyelmeztetem őt, hogy azért próbáljunk „láthatatlanok” maradni a radaron. - Díjaznám, ha erre felbérelt személyzetet állítanánk össze, ha talál Ön is valamit a mostani orvos és ápolócsapat múltjában, ami aggodalomra adna okot. Nekem a biztonságuk az első, és nem akarok egyetlen hibát sem vétetni. Nem kerülhet be drog, minden héten ellenőriztetnie kell az embereit, hogy tiszták, és ez a minimum…el fogom kérni az eredményeket…én sem lehetek naiv. – dőlök hátra és keresztbe fonom a karjaimat. - Ma kettőkor van egy kis szabad időm, ha gondolja, akkor velem tarthat a központba megismerni Ms. Hernandezt. – vetem fel az ötletet.
Nem volt szükséges órákat magába foglaló társalgást lefolytatni a velem szemben ülő férfivel ahhoz, hogy megértsem a felfogását az egész biztonságos környezettel kapcsolatban, amit igyekszik megteremteni Mallorie köré. Ha tehettem volna, én sem cselekednék másképpen az életem fontos szereplői esetében. Vivienne ugyan a nyakamnak ugrana, ha ennél is jobban elzárnám őt és kétlem, hogy Chad vagy Alana akár jobban viselné, ha mindannyiukat egy épületbe száműzném annak érdekében, hogy jobban rajtuk tarthassam a szemeimet. A nővérem már igy sem túlságosan boldog amiért úgy kell velem hetekkel előtte egyeztetni, ha találkozni akar. Ha nem vágta már legalább 60x a fejemhez, hogy: Ryder, de mégis honnan a fenéből tudnám hetekkel előre a programjaimat? akkor egyszer sem. Megértettem, mert nehéz volt igy. Hiányzott ő is, Clem is, de félre tudtam lökni ezeket a kellemetlenségeket, ha ez azt jelentette, hogy távol tarthatom őket a világom kellemetlen velejáróitól. Remi ökörségei elszúrták az esélyeimet azzal kapcsolatban, hogy normálisan tudjak gondolkozni. Ami az átlag embernek már beteges felfogásnak tűnt, nekem az alap intézkedéseknek. Sosem lehetünk eléggé óvatosak, hiszen még a hozzánk közel állók is okozhatnak meglepetéseket. A tárgyalóban zavartalanul vesszük át a részleteket és próbálom minél átfogóbban részletezni a gondolataimat Jude irányába. Bizonyos intézkedések elkerülhetetlenek, a többi meg olyan, ami felett lehet a hozzánk hasonló cégek közül páran átsiklanának, de én nem akarok semmit sem a véletlenre bízni. Az ügyfél kérése fontos és sosem okozott gondot az, hogy félúthoz érve megtaláljuk közösen a megoldást egy adott problémára. Ők rendszerint megérkeznek egy elképzeléssel melyet megosztanak velem és ami után bennem is kialakul egy kép miképpen fogunk eljárni annak érdekében, hogy egy megbízható rendszert hozhassunk létre, amivel elégedettségbe tarthatjuk ügyfeleinket és egy olyan terhet vehetünk le a vállukról, amit egyedül már nehezen tudtak csak cipelni. Az alaprajzon bejelölgetés közben vázolom fel bővebb gondolataimat, de egy pillanat erejéig úgy tűnik a témánk elterelődik és Marie kapja meg beszélgetésünk főszerepét. Nem kívánok beleavatkozni ugyan Marie döntéseibe, sem meghozni helyette olyat, amiről ő egészen másképp vélekedik, de azért egy-két jó tanáccsal ellátom a velem szemben ülőt. Az pedig, hogy a továbbiakban miképpen él majd ennek a lehetőségével, az már teljes mértékben csak rajta múlik. Tiszteltem Mariet - ahogyan a többi kollégámat is -, emiatt pedig ha tudomást szereztem valamiről, ami őt érinti, akkor igyekeztem az ő érdekében eljárni vele kapcsolatban. Ez alól ez a helyzet sem kivétel. - Ez eddig sem volt kérdéses, nekem meg nem áll szándékomban elhallgatni olyan információkat, ami fontos lehet a továbbiakban. Mindent a maga sorrendjében. Megengedek magamnak egy egyszerű mosolyt a kijelentésem után, ami sokkal inkább tűnik nyugtatónak a részemről, mintsem a szórakozottságom által kiváltott gesztusnak. Először az alapokat kell megbeszélnünk, aztán ha sikerül közös nevezőre jutnunk, akkor belemegyünk a szükséges részletekbe is. Az az üzlet már rég vesztes játszma, ahol fontos információk elhallgatásával indulnak. Itt nem lesz ilyen. A személyzetre is kitérek, majd ebből kiindulva beavatom őt az orvosi csapattal kapcsolatos intézkedéseimbe is. Lehet mások által akármilyen elismert, évek óta jó munkát végző és megbízható személy, attól még úgy hírlik mindenkinek megvan az ára, csak tudni kell felajánlani a megfelelő összeget. Nem kockáztathatunk, ha mások életéről van szó, én pedig minden túlzás nélkül csak a saját embereimben bízom, de a munkám itt még nem ért véget. Tudom jól, hogy Jude-nak is be kell bizonyítanom, hogy a csapatomba vetett bizalmamat nem az elfogultságom táplálja, hanem az a fajta évek alatt kialakult bizonyosság, amit egytől-egyig kiérdemeltek. A kezdetektől komolyan vettük, hogy olyan emberek kerüljenek csak a céghez, aki nem fog hátba szúrni mihelyst arra lehetőséget lát. Akik olyanok voltak, azok már az első rostán kiszóródtak, de a célvonalat csak olyanok lépték át, akik rászolgáltak. Ezért is felelek természetesennel a felvetésére, hogy ezzel is kifejezzem, miszerint egy lapon vagyunk és egyáltalán nincs ellenemre, hogy a csapatomat bizonyos kereteken belül mások általi vizsgálat alá küldjem. Védtem őket bármilyen őket illető és nem helytálló vádtól, de tudtam, hogy ebben az esetben sem fognak csalódást okozni. - Az utóbbi mellett döntenék, aztán lefixálunk a későbbiekben egy időpontot ami mindenkinek megfelelő. Korábban kifejtettem a bizalmatlanságomat az e-mailekkel kapcsolatban és az ilyen személyes adatoknál nyugodtabb vagyok, ha tudom, hogy más nem fér hozzá a dossziékhoz, amíg az A-ból elér a B pontba. A biztonsági rendszer elhelyezkedésével kapcsolatban csak elmerengően hümmögök egyet, majd végül felnézek társaságomra. - Mindenféleképpen élnék ezzel az ajánlatával. - célzok itt a központot érintő meghívásra, de egy szuszra folytatom is tovább. - Hasznosak az alaprajzok, de élőben jobban átfogom látni én is hogyan járjunk el a továbbiakban. Aztán ha ott végeztünk, összerakom a hiányzó részeket és ha rábólint, akkor a napokban bele is kezdhetünk az intézkedésekbe. Foglalom össze gyorsan mire is gondoltam, de aztán elhallgatok, hátha akad még valami hozzáfűznivalója. Időközben egy pillantást is vetek még az órám lapjára, de mivel kettőig van némi időnk, így a saját ajánlatommal fordulok felé. - Ha nincs a központ látogatásig más elfoglaltsága, akkor addig behívnám az embereimet, hogy elöljáróban pár szót tudjanak váltani személyesen is. Később persze ez részletesebben fog majd lezajlani, de addig ha felmerülne valami ellenvetése egyikükkel kapcsolatban, akkor még nem leszünk elkésve a változtatásokkal.
.
Heroes always get remembered But you know legends never die
There were two reasons I was scared to let people in; the damage they could do, and the damage they could find.
★ foglalkozás ★ :
security consultant (co-founder of GR Global)
★ play by ★ :
zane holtz
★ hozzászólások száma ★ :
269
Re: The price of the protection
Hétf. Aug. 16, 2021 6:42 pm
Jude and Ryder
The price of the protection
Két hete türelmetlenül várom, hogy történjen már valami. Megértettem, hogy Mr. Danforth házon kívül van, de nekem is fogytán volt az időm, mert addig meg kellett oldanom, hogy Mallorie állandó felügyelet alatt legyen, és illetéktelenek ne jussanak be hozzá. A munkámra koncentrálni ment a legkönnyebben, mert a sok akta és folyóban lévő ügy odafigyelést igényeltek. Michelle a kezem alá dolgozott, soha nem kérdezte meg, ha kiugrottam valamit elintézni, tartotta a hátát, én pedig azt fontolgattam, hogyan jutalmazzam meg a titkárnőmet, ha lecsengett ez a zűrös időszak. A mai napon végre pozitív hírt kaptam a GR-tól, és személyes megbeszélésre invitáltak meg. A reggeli megbeszéléseket átszerveztem, hogy rögtön ott tudjak kezdeni. Nem volt kérdés, hogy még ezen a héten nyélbe akartam ütni ezt a kényes témát, mert akadt bőven tennivaló. Az alvással töltött időt szűkítettem le, hogy a feladatok ne hatalmasodjanak el rajtam. A türelem nem volt ínyemre, de amikor beléptem az épületbe, már akkor éreztem, hogy érdemes volt várnom. A vörös titkárnő, akinek később meg is tudom a nevét (történetesen Marie) már az első perctől szimpatikus. A kedvemre való lenne, még ha több éjszakáról is szólna a megegyezésünk. Férfi vagyok, minden nőt megnézek magamnak, és rám is férne egy jó szex, hogy kiűzzem a gondolataim közül Ms. Fraser-t meg Mallorie-t is egy rövid időre. A nők csak a bajt hozzák az ember fejére, nekem pedig nem ártana tisztán gondolkodnom, nehogy rés keletkezzen a pajzson. A tekintetem többször vándorol át a formás hátsóra, miközben rendelek magamnak egy kávét és a cégvezető megjelenésére fordítok néhány percet. A táskám mélyén lapul egy bizalmas dokumentum Mr. Danforth múltjáról, amit nem szeretnék eltitkolni előle. A nyílt lapok felfedése nem minden alkalommal gyümölcsöző, de bízom benne, hogy megérti az üzenetem mondanivalóját. Nem áll szándékomban felhasználni, csak éppen a kölcsönösségre hívom fel a figyelmét, hogy ne tévessze szem elől, mégsem egy átlagos ügyfél vagyok, akinek visszaélhetnek a bizalmával. Aranyat érek a piacon, nekem is vannak hibáim, meg természetesen gyengeségeim is, ezért nem ártana kellően körülbástyázni magamat, és a szeretteimet is. Mallorie a fiamat hordja a szíve alatt, nem csak egy senki, hanem pontosan emiatt lett valaki a múltamból. A várva várt találkozó első szekundumai a szoros kézfogással kezdődnek, aztán a lényegre is térek. Átnyújtom neki a kényes információkat rejtő paksamétát, és megvárom, hogy miképpen reagál rá. Meglepődöm, hogy nem küld ki azonnal, hanem veszi a lapot. Megnyugszom, hogy megfelelő partnerre akadtam benne, így nincs is akadálya annak, hogy folytassam a felvázolt problémámat. Igyekszem tömören fogalmazni, mert mindkettőnknek kevés ideje van, ezért ajánlom fel, hogyha megfelel neki, akkor tartson velem délután a helyszínre. A beszélgetést egyedül a titkárnője szakítja félbe a kellemes küllemével és a nekem szánt kávéval. Még mindig nem tudom kiverni a fejemből, hogy megfektessem, ezért biztosan nem üres kézzel fogok távozni az irodából. - Rendben legyen így akkor a személyzetet illetően. – bólintok a választására, ha már a személyes megjelenést preferálja. Nem gond, ha elővigyázatos és megválogatja, hogy kikkel dolgozik együtt, én sem teszek másképpen. A rugalmas egyezkedés érdekében átfutom vele az alaprajzokat, és magát a felszereléseket és megfigyelő eszközöket is, de azt hiszem, hogy pontosan azért fogom fizetni őt, hogy megoldja helyettem a szituációt. A védelemnek ára van, akárcsak nálam a legális bevándorlásnak. Mindenkinél találhatok aggodalomra okot, ahogyan egyetlen tollvonással húzhatom át a problémák kiváltóját is. A titkárnő személyes vacsorameghívását későbbre halasztom, amikor szóba kerül a leendő testőrök megismerése. - Igazán nem lenne gond, ha behívná őket. Egy kérésem van, hogy ne nyújtsuk hosszúra, mert egy óra múlva lesz egy tárgyalásom, és arra mindenképpen oda kell érnem. Örülnék neki, ha a számítógépes rendszerükben nem jelennék meg, mint ügyfél. Bízom az IT részlegükben, csak a világban nem. Megérti, ha én is álnevet használok, bár ezzel úgyis a közeljövőben tisztában lesz, ha megismeri az apámat és a két öcsémet is. Mallorie az egyik fele a megállapodásnak, a másikban egy kézenfekvő megoldást várnék. Az édesapám már egy idősek otthonának a lakója, sajnos előrehaladott Alzheimer-kórban szenved. Megérti Mr. Danforth, ha őt is be kell vennem a védelem alá, hiszen még egy sima ápolóval is elmenne, nem hiányzik, hogy valaki megkörnyékezze őt is. Bármilyen kérdés kapcsán szívesen állok a rendelkezésére, erre az alkalomra közvetlenül bejelentkezhet a titkárnőmnél is. Michelle tudni fogja, ha Ön hív, akkor azonnal be kell kapcsolnia, bármi is legyen. Várom a jelölteket. – csapom össze a két tenyeremet és kényelmesen döntöm neki a hátamat a széknek.
Kezdőlap
