Dr.Watkins úgy méreget engem már lassan negyed órája, mintha éppen ezzel a doktoros hipnotizálással képes lenne beszédesebb hangulatra bírni. A Meghannal történő visszaérkezésünk óta ez a harmadik alkalom, hogy itt kötök ki. Ez utóbbi legalább szándékos volt, miután felfedeztem az otthonlétem nyugodt valójában némi aggasztó változást, melyet aligha tudtam bármilyen kategóriába besorolni. Felborított mindent ez a pár nap és nem éppen a nekem szánt jó értelemben, ezért muszáj volt beszélnem Angelaval minderről, hogy a régi életemet visszakaphassam. Angela azonban semmi okosat nem tudott nekem mondani, jóllehet én magam sem nyilatkoztam túlságosan sokat azon kívül, hogy a lakásom túlságosan is üres és élettelen, melyet mondhatni értékelek és szeretek, de mostanában valahogy nem az igazi.
Két ujjamat összeérintem ajkaim előtt és futólag még felpillantok a falon elhelyezkedő óra lapjára is, ami alig akar mozdulni egy másodpercet. Mintha a kínzására szánt idő megállt volna onnantól kezdve, hogy belép ide valaki. - Nekem ez így nem megy. Dolgoznom kell.
Elrugaszkodok a kanapétól és miközben felállok, sötét zakómat is begombolom, a kanapén pedig eligazítom a párnát, ami eddig a hátam kényelméhez nyújtott szerepet.
- Talán ha mondanál is valamit Ryder akkor többet haladnánk. Nem gondolod? - lágy a hangja, kedveskedik, de tudom mire megy ki a játék és nagyon nem tetszik. Chad is állandóan ezzel jön, ha akar valamit. Mintha ne lenne nyilvánvaló a próbálkozása, miután hangszínt vált egy beszélgetés során; itt vannak a tegnapi jelentések, viszont Ryder...és igen, itt már biztos hogy nagyobb problémám lesz mint azelőtt.
- Elmondtam, de egyértelműen nem létezik erre semmilyen gyors megoldás. Nekem pedig arra lenne szükségem, hogy minél előbb megoldódjon mindez.
Az átmeneti elmebaj legtöbb esetben kezelhetetlen, én pedig manapság az egyik fajtájában fuldoklok. Nem szeretem a túlzott változást és a lakásom mindig is olyan hely volt, ahol mintha egyszerűen megállt volna az idő. Nem volt semmi sem kényszeres vagy nyugtalan. A kötelezettségek sem léteztek csak az, ami kikapcsolt arra a néhány órára, amit elidőztem ott egy hétköznapom vagy hétvégém során. Most meg mint egy börtön, amelynek rácsai mögött nem találom a helyemet és minél előbb a megszökést tervezem onnan.
- Valójában egy valamit tudnék mondani, de az nem hiszem, hogy tetszene. - áll fel most már ő is a helyéről és a kis jegyzeteit visszateszi az asztalára, miután a bútordarab mögé sétál.
- Olyan dologból ami nem tetszik, abból van most is bőven az életemben. Ha találsz olyat, ami az ellenkezőjével funkcionál és jobb kedvre derít, majd ne felejtsd el tudatni velem is. - kifelé menet közben intek egyet a nőnek és már bent sem vagyok az irodájában, mely olyan érzéssel tölt el, mintha most először jutnék oxigénhez sok-sok idő után.
A cég folyosója a szokásos nyüzsgéssel fogad én pedig elégedetten konstatálom az ittlétem minden másodpercét. Marie alakja közeledik felém szokásos sebességével és miközben virágmintába borult pulóverét lejjebb igazgatja magán már mellém is szegődik, hogy egy dokumentumot adjon át. Bájos öltözködéssel rendelkezett. Ha nem éppen valami virágos réthez hasonló darabbal lepett meg minket, akkor vicces felirattal ellátott pólókat vett magára vagy rikítóan színeseket, melyek olyanná tették az apró termetű hölgyeményt, mintha egy fénysugár lenne közöttünk. Az állandó kedvessége pedig csak a pont volt azon a bizonyos i betűn.
- Itt kérnék egy aláírást meeg.. - lábujjhegyre áll, én meg direkt feljebb helyezem a lapot, noha ő ezt nem éppen veszi észre, helyette nyújtózkodik még egy keveset. - Aham, meg itt is. Kész is volnánk. - széles mosollyal ajándékoz meg, majd a mellkasához szorítja a kezébe összegyűjtött dossziékat. - És Mr.Rutherford már várja a tárgyalóban Mrs.Scavoval.
- Köszönöm, Marie. - egy bólintást követően a megfelelő irányba indulok és ezzel a lendülettel lépek is be a terembe, majd egy köszönés után váltok érdeklődőbb énemre. - Elnézést a várakoztatásért. Miről maradtam le?
Chad a külön töltött időszakban sokat változott, melynek folyamatát a tárgyalás alatt első sorból nézhettem végig. Nem félt beszélgetést kezdeményezni, véleménnyel élni az adott téma iránt én pedig hagytam őt kellő mértékben kiteljesedni, miközben jómagam is részesévé váltam egy-egy ponton a beszélgetésnek, amikor is igazán szükségét éreztem. Mrs. Scavo elégedett volt a felvázolt ötleteinkkel és terveinkkel kapcsolatban, így még egy időpontot lebeszéltünk vele a holnapi napra, hogy a szükséges papírokat aláírhassa majd. Mindent összevetve a megbeszélés jól zárult.
- Holnap a papírokat elintézem én vele. - vezeti fel Chad miután kettesben maradunk. Akadt némi megbeszélnivalónk a visszatérésünk után és nem éppen a kellemes fajták. Ő még mindig neheztelt rám, én meg nem győztem teperni, hogy megbékítsem őt valamivel, de valahol tisztában voltam vele mennyire piszkosul igaza van.
- Jól szerepeltél odabent és már most megnyerted magadnak őt. - tolom be magam után a széket a helyére, mielőtt elhagynánk a termet.
- Nem rossz, de még alakíts a szövegeden, Ryder. Eléggé vérszegény. Később beszélünk. - egy mosollyal az arcán hagy magamra és ha még tehetné, be is mutatna egyet csak úgy őszinte szeretetből. De legalább szóba áll velem, ez meg mondhatni már haladás.
Marie nem sokkal később talál meg ismét és egy újabb ügyfélről számol be, akinek a neve nem ismeretlen számomra. Távollétemben többször is felmerült, de sosem tudtuk megejteni azt a beszélgetést. - Régóta várakozik már?
A lány csak a fejét csóválja, igy magára is hagyom őt, hogy csatlakozhassak az ügyfélhez az irodám közelében lévő tárgyalóba és egy köszönés után én magam is kezemet nyújtom a bemutatkozásra. - Személyesen. - erősítem meg feltételezését. - Üdvözlöm Jude és foglaljon helyet, ahol kényelmesebbnek tűnik. - mutatok végig az asztal körül lévő székek úgymond sokaságán. - Kér valamilyen italt vagy asszisztensem már intézi? - érdeklődésemet fejezem ki irányába, végül pedig az általam választott székhez sétálok.
- Értesítettek róla, hogy már korábban is keresett, de sajnos sürgős ügyben házon kívül voltam egy darabig. Remélem azért nem késtünk el túlságosan a beszélgetéssel. Miben segíthetek?
Bevallom felkeltette az érdeklődésemet azzal, hogy Chadet nem avatta be ahogyan az a többi ügyfelünktől megszokott, amikor éppen nem vagyok elérhető a cégen belül. Jude mindenesetre olyan alkatnak tűnik, akit nem éppen a szórakozottság hozott el idáig.

.

Az Angelával történő beszélgetés számomra mindig az ellenkezőjével ér fel. Ahelyett, hogy nyugodtabban jönnék ki az irodájából csak még zsémbesebb hangulatban vagyok, elvégre semmit sem ért az az idő, amit bent töltöttem, nem mellesleg még feleslegesen beszélnem is kellett arról, ami lezajlik bennem. Mintha ennek lenne bármi fontossága is. Mi értelme lesz annak, hogy kimondom? Megnyugszom miatta? Azt az elvet vallom, hogy nem a problémára kell fókuszálni, hanem a megoldásra. A megoldás pedig nem abból fog fakadni, hogy elregélem a dokinak mit és mit nem műveltem Meghannal ott vagy hogy beszámolok a gyerekkori traumákról melyeket Lynettenek köszönhettem, esetleg mocsok apám eltűnéséről, aki lelépett, hogy egy másik család mellett élje ki magát. Attól én még nem fogok ma este nyugodtabban aludni otthon, hogy mindezeket kimondom. Mélyen belül valami olyan választ vártam, ami konkrét, amit elkövethetek, hogy túlessek ezen a fejemben lévő mizérián. Még az is jobb tanács lett volna, hogy gyújtsak meg egy illatgyertyát és tegyek fel egy bakelitet klasszikus zenékkel, hogy a rossz energiám, - vagy ötletem sincsen miképpen hívják ezeket, - eltűnjenek tőlem. Esetleg pakoljam tele a lakásomat növényekkel? Fogadjak örökbe egy kutyát? Tanácstalanabb kérdések követnek még tanácstalanabbakat, pedig az ember úgy vélné idővel okosabbá válik majd. Erre eltöltöttem ismételten perceket azzal, hogy egymás két szép szemét néztük a dokival és ismételten nem jutottunk semmire. Én pedig ma újra úgy időzhetek el a lakásomban, mint egy félnótás, aki a saját problémáját kergeti kínjába.
Marie megérkezése után a napi teendőim is utolérnek, de szinte fellélegzésként élem meg ennek elérkezését. A munka biztos pontot jelentett, egy megfogható, követhető dolgot, amihez nem kellett magamba szállnom a megoldásért. Örömmel néztem volna órákig tartó tárgyalások elé, beszéltem volna számtalan emberrel, ha ez egyet jelentett volna azzal, hogy minél több időt kell bent töltenem az irodába és annál kevesebbet otthon.
Egy gyors aláírás angyali asszisztensemnek és nem sokkal később már a partnerem és leendő - remélhetőleg - ügyfelünk társaságát élvezem. Chad még mindig kerül és ideges a múltkori beszélgetésünk miatt, de az első alkalomhoz képest némiképp enyhült az ellenállása. Ma már legalább köszön és nem levegőnek nézve vág bele a beszélgetések közepébe, melyet amúgy személy szerint ő ki nem állhat. Nem egyszer köszöntöttem őt így, hogy ne húzzuk egymás idejét, amiből pedig az lett, hogy negyed órán keresztül a mit szabad és mit nem Chad Rutherford közelében játékot játszottuk, nekem pedig mintadiák módjára jegyzetelnem is kellett, hogy máskor ne fussak bele ebbe a hibába. Noha ennek a közöttünk meghúzódó feszültségnek egyikünk sem mutatja ügyfelünk előtt a jelét, de mindketten tudatában vagyunk hányadán is állunk a másikkal. Határozottan állíthatom, hogy ez az időszak mindkettőnknek egy téboly volt és nem csak emberileg tépázott meg, hanem a céget is veszélyzónába juttatta. Voltak nehézségeink az évek során, amióta nekiálltunk a GR vezetésének, de mindegyik közül ez volt a legsúlyosabb. És nem, képtelen vagyok hibáztatni őt, amiért most mosolyszünetet tart közöttünk, ellenben szeretném, ha ez nem tartana sokáig vagy még jobban elmérgesedne. Egyrészt, mert fontos a barátsága, másrészt pedig mert kettőnk viszálya a cégre is kihatással van és abba egyikünk sem tudna beletörődni, ha a mi ellenérzéseink miatt bukna évek munkája. Ezért, amikor időt kér, akkor ráhagyom, ha pedig beszélgetni akar, akkor meghallgatom. Most azt a felet kell játszanom kettőnk kapcsolatába, aki képes együttműködni és kiengedni a kezéből az irányítást, amit az egyik legnehezebb megtenni számomra. Mindazonáltal bízom Chadben, de mással szemben képtelen lennék meglépni mindezt.
Jude Cowen neve nem ismeretlen számomra, noha még sosem találkoztunk személyesen. Távollétemben Marie és Chad által is felmerült, habár nem feltétlenül értettem mi lehet az az ügy, ami az én személyemet kívánja meg és nem partnerem szakértelmét. Őszintén hajtott a kíváncsiság, pedig csak ritkán hagytam győzedelmeskedni magam felett, ma viszont még én is némi lelkesedést tapasztaltam önmagamon, amikor Marie felhívta a figyelmemet az ügyvéd megérkezésére. Csak valahol azt reméltem, hogy nem egy pert próbál a nyakamba akasztani, mert akkor Chad el is tüntet a föld felszínéről.
A formális bemutatkozást követően megmaradok az udvarias kezdeményezésnél, ellenben a jól berögzült kérdésem nem maradhat el, mégpedig hogy miben segíthetek? Jude nem teketóriázik, mihelyst bájos asszisztensem magunkra hagy minket, egyből a lényegre tér, ami viszont különösen megragadja a figyelmemet, az az igazi nevem említése, melyért más körülmények között az illető torkának ugranék. Társaságomon viszont nem érzem, hogy éppen azért keresett fel vagy várt ezidáig, hogy szemtől-szemben megfenyegessen, hanem a szándékai ténylegesen a segítségkérésről szólnak. Márpedig ellenkező esetében én magam is tudatosítanám a másikban az ügy fontosságát.
- Mi tagadás, annak az elve vagyok, hogy mások védelme mellett önmagunkra sem árt olykor odafigyelni.
Szavaimmal itt most a használt álnévre célzok, melyet felhozott és ami leginkább a nővérem életére irányul, semmint magamra. Az ő átlagos életének megteremtése mindig is elsődleges szempont lesz az életemben és ha ehhez az kell, hogy megtagadjam a nevemet, hát nyugodt szívvel megteszem. - Az őszinteségét pedig maximálisan pártolom. Úgy vélem nincs is annál jobb kezdet a közös munkára, ha a két fél között nincsenek félreértések és reményeim szerint ez a későbbiekben is hasonlóképpen megmarad.
Bizonyára ahogyan én sem, úgy ő sem kívánja, hogy kerülőutakat járjunk egymással szemben. A magával hozott szerződést futom át, amely mintegy önéletrajzi áttekintésnek is elmenne és amellyel ha okosan bánok, akkor az nem lesz kihatással a cégünkre. Noha Chad ezzel kapcsolatban meglehetősen kételkedne én meg még jobban szeretném megismerni a beszélgetőpartneremet ahhoz, hogy a bennem lévőket pedig eloszlassam.
- Számomra is ugyanúgy fontos a diszkréció, ellenben jó pár ügyfelünk elég nagy bajban lett volna már mostanra. Ugyanakkor a védelmük az elsődleges feladatunk nem az, hogy veszélynek tegyük ki őket.
Tagadhatatlan, hogy némelyikük csapnivaló alak és nem értek egyet az életvitelükkel, de van egyfajta hatáskörünk, amit már nem feltétlenül léphetünk át velük kapcsolatban. Példának okán nem verhetem őket orrba szimplán mert a szövegelésük akkor, abban a pillanatban nincs a kedvemre.
Az elém juttatott szerződés lapjára helyezem kezemet, majd ezt követően szöknek fel kékjeim a férfi arcvonására. - Véleményem szerint kezdjük is akkor a feladatom kifejtésével és pontosításával, aztán én is megosztom a javaslataimat miképpen dolgozunk mi, hogy közös nevezőre jussunk.

.

Bruce Lawson miatt számomra már nem ismeretlenek azok az ügyfelek, akik jobb szeretnének inkognitóban maradni vagy néhanapján olyan különleges kérésekkel előállni, amely minden szempontból őket védte még ha voltak esetek melyek nemtetszést váltottak is ki belőlem. Sokat köszönhetünk Chad nagybátyjának, így elutasítani az emberüket olyan lépés lett volna, mintha saját magunknak tettünk volna keresztbe. A kezdetektől fogva kialakult közöttünk egy úgynevezett harmonikus munkakapcsolat, amelyhez már az első alkalommal lefektettük az alapokat. Bruce bízott bennünk és nem járt a nyakunkra havonta három alkalommal, hogy ellenőrizgessen minket. Amíg az ügyfelei elégedettek volna és nem érkezett feléjük be személyesen valamiféle panasz, ami számukra visszásan hatott volna, addig Lawson jól megbújt a háttérben. Ahogyan jómagam, ő úgyis foggal-körömmel védte a cégének jó hírét és tudtuk mindketten, hogy a tőlünk érkező problémáktól csak mi bukhatunk a legnagyobbat. Ő tipikusan az az ember volt, akit ha jól szerettél volna a jövőddel gazdálkodni akkor a saját oldaladra csábítottál, mielőtt elhappolták volna előled. Ügyvédként elismert volt, magánéletében pedig a sajtóvisszhangból ítélve makulátlan, noha Chaddel nem éppen ő a beszédtémánk a délutáni teapartink alatt. A társam napirenden tartotta mi történik a családjával, de nem minden lélegzetvételükkel volt tisztában. Bruce lehet, hogy a Rutherford-Lawson társulat kiemelkedő tagja volt, ellenben mindig egy fallal választotta el magát a többiektől, amit olyan természetességgel fogadtak a családtagok, mintha népszerű ütőkártyájuk lenne titoktartási szerződést aláíratniuk mielőtt valakit közelebb engedtek magukhoz. Számomra eléggé képmutató lett volna ezt a felfogást megvétózni, hiszen első kézből tapasztalhatom meg mennyire jót tesz a vérnyomásnak, ha a saját magánéletemet az én kezeim tartják kontroll alatt. Egy szó mint száz, Bruce miatt lehetünk ma itt és ő az aki némileg igyekezett a közös munkánk során felnyitni a szemünket, hogy az élet nem mindig csak fekete és fehér színkombinációkból tevődik össze. Olykor meg kell torpedózni azt a bizonyos szürke zónát is ahhoz, hogy a jövőnket illetően ne hozzunk még nagyobb bajt a nyakunkra.
A velem szemben ülő férfit hallgatva pont emiatt nem érzek semmiféle előítéletet vagy kérdőjelezem meg tetteinek miértjét. A kezdeti felvezetés a felém nyújtott - és békejobbként is értelmezhető -, dokumentumok bőven elég meggyőzőerővel bírtak ahhoz, hogy végighallgassam érkezésének okát. És mivel szavaiból is ítélve kiérződik miszerint az ügy fontossága komoly ő maga pedig elég intelligensnek tűnik ahhoz, hogy csak akkor kockáztasson nagyot, ha ahhoz megfelelő indok is társul, így jómagam is ilyen módon állok hozzá közös munkánk kezdeti szakaszához. Ő megtartja magának életem eltitkolt háttérinfóit, én pedig diszkréten kezelem az ő kérését. Ez pedig egyikünk esetében sem hátrány.
Halovány mosollyal fejezem ki egyetértésemet szavaival kapcsolatban, ellenben jómagam véleménnyel pedig már csak akkor állok elő, amikor mondanivalójának végéhez ér. - Nem a levegőbe ígérgetős fajta vagyok. Ha valamibe beleegyezek és a nevemet adom, azt minden egyes alkalommal véghez is viszem. - fejtem ki neki gondolataimat, de a folytatással sem maradok el. - Az emberek védelme nem szórakozás tárgya, így biztosíthatom afelől, hogy ami itt elhangzik, az közöttünk is marad. És lássuk be, nem poénból használok másik nevet, ez pedig - mutatóujjammal az általa hozott szerződésre bökök -, már önmagában is egy motiváló darab.
Megrándul ajkam széle az elhangzottak hatására, de ettől még a szavaimat komolyan gondolom. Egy olyan alak, aki a másik ember védelménél nem hozza ki magából a maximumot az bele se kezdjen ebbe az egészbe.
Figyelmesen követem végig indokának bővebb kifejtését, közben pedig sorra szedem össze egyre inkább cikázó gondolataimat, amik a beszédének hatására törtek felszínre. Számomra fontos, hogy minél több és pontosabb információt kapjak egy jövőbeli munka kapcsán, így amikor lehetőségem nyílik rá egyből ki is fejtem irányába ezzel kapcsolatos érdeklődésemet. Arra viszont szándékosan nem térek ki, amit a tetteseknek szánt ígéretével kapcsolatban mond. Vannak dolgok melyekbe nincs beleszólásom. - Az intézmény neve nem ismeretlen számomra, habár szerencsére nem személyes tapasztalatok fűznek hozzá. - kezdek bele mondanivalómba, közben pedig a telefonért nyúlok és Mariet kéretem, közben pedig Judera is hasonlóképpen figyelek.
- Alkalmaz jelenleg is valamilyen csapatot Ms. Hernandez védelmére vagy tett személyesen bármiféle intézkedéseket ezzel kapcsolatban? - kérdezek rá a korábban általa említett ígérgetős ügyfelek okán.
Időközben Marie is megérkezik, én pedig megkérem őt, hogy szerezze meg Martineztől a Jude által említett rehabilitációs központ legfrissebb alaprajzát, majd miután a hölgyemény magunkra hagy, ismételten beszélgetőpartnerem irányába fordulok. - Az alapoktól fogunk indulni. Elmondom majd mikre is gondoltam pontosan a kisasszonnyal kapcsolatban, hogy kik lesznek azok akik váltásban őrizni fogják őt és akiket a későbbiekben szeretnék majd bemutatni. Olyan embernek tűnik maga, akinek fontos, hogy minden információval naprakészen tisztában legyen így ragaszkodom hozzá, hogy megismerje majd személyesen az embereinket. Feltétel nélkül bízom a csapatomban, szóval ami az én titoktartásomat illeti, az ugyanúgy rájuk is vonatkozik. - nyugtatom meg őt efelől, hiszen nem véletlenül jött hozzám személyesen. Minél kevesebb embert vonunk bele, annál jobb.
- Ki fogunk alakítani a védelmi mellett egy olyan rendszert is, hogy a nap végén kézhez kapja majd a munkájukkal kapcsolatos jelentéseket, így tudni fog minden egyes információról, ami a távollétében történt Ms. Hernandez környékén.
Marie érkezésével ismételten elhallgatok, majd egy félmosollyal egybekötve megköszönöm neki a segítségét, a rajzot pedig közénk pakolom le, míg a zakóm belső zsebéből egy tollat is előszedek. - Két kérdésem így elöljáróban máris akadna. Első amit jó lenne tudnom, hogy pontosan melyik szobában tartózkodik jelenleg Mallorie, a második pedig, hogy magán kívül akadnak még más látogatói? A személyzetet nem beleszámolva természetesen.
Bár kétlem, hogy bárki is megfordulna nála - én sem díjaznám -, de a biztonság kedvéért úgy döntök inkább rákérdezek mielőtt továbbhaladnék terveim felvázolásával kapcsolatban.

.

A munkától való több napos távollétemet legalább a pihenés számlájára írhattam volna, de amit magam mögött hagytam az elmúlt időszakban az jóval távol állt a nyugalmas álomképtől. Jól esett visszazökkenni a hétköznapokkal járó nyüzsgésbe és újra a cég épületében lenni. Felügyelni az itt zajló folyamatokat, részt venni az embereim életében és megoldást találni a mindennapok során felmerülő ismerős problémákra. Számomra talán nem is a távollét jelentette a pihenést, mint minden más ember esetében, hanem az, hogy újfent itt lehettem. Abban a káoszban, amit képes voltam kezelni és aminek keretei között tudtam csak igazán önmagam lenni. Habár jól érzékelhetően a magunk mögött hagyott napok nem várt változásokat hagytak hátra és valahol a felszín alatt jó mélyen valami mégsem volt ugyanaz, mint azelőtt. Zavart ennek megfoghatatlan tudata, de nehezen ment, hogy bármiféle magyarázatot is találjak rá, amit Angela gondjára bízhattam volna, amiből ő jobb esetben napokon tartó elemezgetések után segítségem érdekében levont volna egy következtetést. Viszont nem ez történt. Találgatásokba bocsátkozott akárhányszor összefutottunk és esélyt adtam a társalgásunknak. Próbált belém látni, megismerni és én megértettem, hogy az ő munkája többek között így zajlik, de én türelmetlen fajta voltam. Eredményre volt szükségem – még ha az átmeneti is lenne –, amivel félre tudom tenni eddig még felfedezetlen mivoltomat és visszatérhetek a megszokott kerékvágásba. Nekem nem voltak napjaim vagy heteim arra, hogy magamban malmozzak, amíg kiderül mivel enyhíthetném kellemetlenségeimet, amik rendszerint vonták el a figyelmemet, ha nem éppen arra kényszerítettek, hogy a lakásom biztonságát is idegennek érezzem. Idegesített minden ami ezzel kapcsolatos, az pedig még jobban, hogy Angela sem tudott jó hírekkel szolgálni az ügyemet illetően. Mert másképp nem tudom nevezni mindezt,  ami velem történik, mintsem megoldatlan ügyként elkönyvelni. Olyanként, ami a múlt eseményeinek hatására még lezáratlan maradt és amire mintha senki se tudná a megoldást hogyan lehetne csak és kizárólag a múlttá tenni.
Jude érkezésének indoka egy olyan nagy volumenű megbízást vont magával, ami jó hatást gyakorolt rám. Egy reménysugár volt ebben az újszerű defektesnek mondható valóságban és reményt biztosított arra, hogy a gondolataim végre visszabillenjenek eredeti helyükre.
Figyelmesen kísérem végig mondanivalóját és minden részletére ügyelek. Habár a korábban elém tolt figyelmeztetésként is értelmezhető dokumentum valójában motiváló erővel bírt, de az odafigyelésemet közel sem az táplálta. Ha kikerült volna a dosszié a képből, jómagam akkor sem végeztem volna másképp a munkámat.
Ő is felvázolja a fontos információkat, én pedig ahol csak megfogalmazódik bennem egy kérdés, ott érdeklődéssel fűzöm össze riposztomat. Judenak határozott elképzelései és kikötései vannak, melyeket természetesen figyelembe veszek majd a későbbiekben és aszerint társítom hozzá a mi intézkedéseinket. A részletekbe viszont már csak akkor merülök bele igazán, amikor Marie nem sokkal később végül meghozza a kért alaprajzot.
- Helyes döntés. Minél kevesebb embert vonunk bele annál elkerülhetőbbek a kockázatok. Továbbra is eszerint fogunk cselekedni majd.
Elgondolkozóan pillantok le a közénk rakott alapra, de közben Jude kérdését és szavait sem hagyom figyelmen kívül. - Az embereink fejlődési szintenként vannak beosztva és egyikükre sem bíznék rá olyan feladatot, amit még képtelen lenne kezelni. - osztom meg vele csak úgy mellékesen, hogy tudatában legyen nem kiszámolós játék szerint fogom kiválogatni a felvigyázóit Ms. Hernandeznek. Mindig is azt vallottam, hogy nem jelent hátrányt, ha mindenre létezik egy bevált procedúra. A magam által kiválasztott személyek kilétére viszont majd csak később térnék rá, hisz előtte a szükséges alapokat kell átbeszélnünk.
- Természetesen személyesen. Ez úton legalább nyomon követhető, hogy végül a megfelelő kezekbe jusson és ne kallódjon valahol az internet mélységeiben. - jómagam mindig is a személyes kontakt híve voltam, így ezzel kapcsolatban most sem döntenék másképp.
- Nagyszerű. Szeretném majd ennek a két ápolónak és Dr. Hemingsnek is a pontos nevét elkérni. Átvizsgálnánk őket majd mi is alaposabban. - pillantok fel futólag a társaságomra, de a hirtelen témaváltás egy egyszerű mosolyt csal az arcomra, a kezemben lévő tollat pedig melléktevékenységként babrálom csak.
- Örömmel segítenék, de nem áll módomban kiadni a kollegina adatait, ellenben egy jó tanácsot még adhatok. Úgy gondolom a hölgyemény jobban értékelné, ha személyesen maga kérné el tőle a telefonszámát. Meglátásaimból ítélve Marie rendkívül allergiás arra, ha helyette döntenek és gyanítom ezzel a lépéssel csak elvágná nála az esélyeit.
Olyan nőként ismertem meg asszisztensemet, akit nem kell félteni attól, hogy ne vívná meg a saját harcait vagy ne tudná eldönteni, hogy mit is szeretne. Ha Jude akar tőle valamit akkor jobban jár, ha szemtől-szemben teszi azt meg.
Tekintetem ismételten a tervrajzra siklik, majd gondolataim összeszedése után szólalok csak meg. - Visszatérve Ms. Hernandez helyzetére.. Még a mai nap folyamán beszélek az IT részlegen lévő emberemmel és egy új kamerás rendszert fogunk bevezetni, amivel pluszban számon tudjuk tartani az érkezőket és egy kártyás beléptetőt fogunk használni, ami az azonosításhoz és az ajtón való bejutáshoz lesz szükséges. - teszem hozzá nem elhanyagolhatóan az eszembe jutott információt. - Ami pedig az ápolókat illeti, jó hír, hogy megbízik bennük, viszont arra gondoltam, hogy minden egyes alkalommal amikor valamelyikük belép Mallorie szobájába, akkor az egyik emberünk is vele tartana majd. Jó pár olyan esetről hallottam, hogy ápolókat használtak fel, zsaroltak meg, vagy fizettek le, ha nem tudtak hozzáférkőzni a kiszemeltjükhöz, így lehetőleg nem bíznám a véletlenre. Miből következtetve a hölgy egy plusz ápolót is fog kapni a mi csapatunkból, aki ügyelni fog arra, hogy mindenből a megfelelő gyógyszert és adagot kapja. - hallgatok el végül a folytatás előtt, hátha Judenak akad némi ellenvetése vagy hozzáfűznivalója ehhez.

.

Nem volt szükséges órákat magába foglaló társalgást lefolytatni a velem szemben ülő férfivel ahhoz, hogy megértsem a felfogását az egész biztonságos környezettel kapcsolatban, amit igyekszik megteremteni Mallorie köré. Ha tehettem volna, én sem cselekednék másképpen az életem fontos szereplői esetében. Vivienne ugyan a nyakamnak ugrana, ha ennél is jobban elzárnám őt és kétlem, hogy Chad vagy Alana akár jobban viselné, ha mindannyiukat egy épületbe száműzném annak érdekében, hogy jobban rajtuk tarthassam a szemeimet. A nővérem már igy sem túlságosan boldog amiért úgy kell velem hetekkel előtte egyeztetni, ha találkozni akar. Ha nem vágta már legalább 60x a fejemhez, hogy: Ryder, de mégis honnan a fenéből tudnám hetekkel előre a programjaimat? akkor egyszer sem. Megértettem, mert nehéz volt igy. Hiányzott ő is, Clem is, de félre tudtam lökni ezeket a kellemetlenségeket, ha ez azt jelentette, hogy távol tarthatom őket a világom kellemetlen velejáróitól. Remi ökörségei elszúrták az esélyeimet azzal kapcsolatban, hogy normálisan tudjak gondolkozni. Ami az átlag embernek már beteges felfogásnak tűnt, nekem az alap intézkedéseknek. Sosem lehetünk eléggé óvatosak, hiszen még a hozzánk közel állók is okozhatnak meglepetéseket.
A tárgyalóban zavartalanul vesszük át a részleteket és próbálom minél átfogóbban részletezni a gondolataimat Jude irányába. Bizonyos intézkedések elkerülhetetlenek, a többi meg olyan, ami felett lehet a hozzánk hasonló cégek közül páran átsiklanának, de én nem akarok semmit sem a véletlenre bízni. Az ügyfél kérése fontos és sosem okozott gondot az, hogy félúthoz érve megtaláljuk közösen a megoldást egy adott problémára. Ők rendszerint megérkeznek egy elképzeléssel melyet megosztanak velem és ami után bennem is kialakul egy kép miképpen fogunk eljárni annak érdekében, hogy egy megbízható rendszert hozhassunk létre, amivel elégedettségbe tarthatjuk ügyfeleinket és egy olyan terhet vehetünk le a vállukról, amit egyedül már nehezen tudtak csak cipelni.
Az alaprajzon bejelölgetés közben vázolom fel bővebb gondolataimat, de egy pillanat erejéig úgy tűnik a témánk elterelődik és Marie kapja meg beszélgetésünk főszerepét. Nem kívánok beleavatkozni ugyan Marie döntéseibe, sem meghozni helyette olyat, amiről ő egészen másképp vélekedik, de azért egy-két jó tanáccsal ellátom a velem szemben ülőt. Az pedig, hogy a továbbiakban miképpen él majd ennek a lehetőségével, az már teljes mértékben csak rajta múlik. Tiszteltem Mariet - ahogyan a többi kollégámat is -, emiatt pedig ha tudomást szereztem valamiről, ami őt érinti, akkor igyekeztem az ő érdekében eljárni vele kapcsolatban. Ez alól ez a helyzet sem kivétel.
- Ez eddig sem volt kérdéses, nekem meg nem áll szándékomban elhallgatni olyan információkat, ami fontos lehet a továbbiakban. Mindent a maga sorrendjében.
Megengedek magamnak egy egyszerű mosolyt a kijelentésem után, ami sokkal inkább tűnik nyugtatónak a részemről, mintsem a szórakozottságom által kiváltott gesztusnak. Először az alapokat kell megbeszélnünk, aztán ha sikerül közös nevezőre jutnunk, akkor belemegyünk a szükséges részletekbe is. Az az üzlet már rég vesztes játszma, ahol fontos információk elhallgatásával indulnak. Itt nem lesz ilyen.
A személyzetre is kitérek, majd ebből kiindulva beavatom őt az orvosi csapattal kapcsolatos intézkedéseimbe is. Lehet mások által akármilyen elismert, évek óta jó munkát végző és megbízható személy, attól még úgy hírlik mindenkinek megvan az ára, csak tudni kell felajánlani a megfelelő összeget. Nem kockáztathatunk, ha mások életéről van szó, én pedig minden túlzás nélkül csak a saját embereimben bízom, de a munkám itt még nem ért véget. Tudom jól, hogy Jude-nak is be kell bizonyítanom, hogy a csapatomba vetett bizalmamat nem az elfogultságom táplálja, hanem az a fajta évek alatt kialakult bizonyosság, amit egytől-egyig kiérdemeltek. A kezdetektől komolyan vettük, hogy olyan emberek kerüljenek csak a céghez, aki nem fog hátba szúrni mihelyst arra lehetőséget lát. Akik olyanok voltak, azok már az első rostán kiszóródtak, de a célvonalat csak olyanok lépték át, akik rászolgáltak. Ezért is felelek természetesennel a felvetésére, hogy ezzel is kifejezzem, miszerint egy lapon vagyunk és egyáltalán nincs ellenemre, hogy a csapatomat bizonyos kereteken belül mások általi vizsgálat alá küldjem. Védtem őket bármilyen őket illető és nem helytálló vádtól, de tudtam, hogy ebben az esetben sem fognak csalódást okozni.
- Az utóbbi mellett döntenék, aztán lefixálunk a későbbiekben egy időpontot ami mindenkinek megfelelő.
Korábban kifejtettem a bizalmatlanságomat az e-mailekkel kapcsolatban és az ilyen személyes adatoknál nyugodtabb vagyok, ha tudom, hogy más nem fér hozzá a dossziékhoz, amíg az A-ból elér a B pontba.
A biztonsági rendszer elhelyezkedésével kapcsolatban csak elmerengően hümmögök egyet, majd végül felnézek társaságomra. - Mindenféleképpen élnék ezzel az ajánlatával. - célzok itt a központot érintő meghívásra, de egy szuszra folytatom is tovább. - Hasznosak az alaprajzok, de élőben jobban átfogom látni én is hogyan járjunk el a továbbiakban. Aztán ha ott végeztünk, összerakom a hiányzó részeket és ha rábólint, akkor a napokban bele is kezdhetünk az intézkedésekbe.
Foglalom össze gyorsan mire is gondoltam, de aztán elhallgatok, hátha akad még valami hozzáfűznivalója.
Időközben egy pillantást is vetek még az órám lapjára, de mivel kettőig van némi időnk, így a saját ajánlatommal fordulok felé. - Ha nincs a központ látogatásig más elfoglaltsága, akkor addig behívnám az embereimet, hogy elöljáróban pár szót tudjanak váltani személyesen is. Később persze ez részletesebben fog majd lezajlani, de addig ha felmerülne valami ellenvetése egyikükkel kapcsolatban, akkor még nem leszünk elkésve a változtatásokkal.

.