Ahogy bennem, úgy benned is megvolt már gyermekkorodban a tehetség és a potenciál, hogy az egyik legjobb válhasson belőled. A családjaink ismerték egymást, mi azonban annál kevésbé. Amennyire jók voltunk, vajmi kevésszer volt közös melónk, pedig jól kiegészítettük egymást. Te az agilitásoddal, én az erőmmel.
Egyszerre kedveltük és idegesítettük egymást. Ennek ellenére a feszültséget és a nézeteltéréseinket mindig le tudtuk vezetni a másikon. Vad, szenvedélyes, se-veled-se-nélküled kapcsolat volt a miénk. Egyikünk sem akart többet, akkor és ott fiatalon a testiség bőven kielégítette minden vágyunkat. Szerettünk egymás idegein táncolni, mégis egészen megértőek voltunk egymással. Bajtársak voltunk és riválisok, szeretők és egymás legnagyobb ellenségei. De ismertük is egymást, tudtuk mikor lövünk túl egy célon.
2011-ben találkoztunk utoljára. Nem tudtad, hogy mi történt velem, hogy hol vagyok, olyan volt, mintha nem is léteztem volna. Ez valamilyen szinten bántott téged, de nem tudtad és nem is akartad megmagyarázni az érzést, így inkább az emlékemmel együtt eltemetted magadban.
Jelenleg egy újabb meló miatt keveredtél New Yorkba. Rég ajánlottak ekkora összeget egy megbízásért, te pedig már egyébként is szerettél volna ellátogatni a Nagy Almába, így elfogadtad. A probléma csak annyi, hogy a célpont nem más, mint én vagyok. Amiről neked halvány fogalmad sincs.

// Próbáltam rövidre fogni, de ennél sokkal több gondolatom és ötletem van a karakterrel és a kettejük kapcsolatával kapcsolatban. Hogy a jövő mit hoz, az meg majd eldől a játéktéren. Ha felkeltette az érdeklődésedet, akkor egy üzenet formájában jelezz. A névhez nem ragaszkodom, PB-k pedig csak ötletek, szóval beszéljünk //