ALAPOK
♚ 184 centi és 70 kiló
♚ Sokkal jobban hasonlít külsőre az édesanyjára, mint az apukájára
♚ Emiatt kapta meg az apja első keresztnevét, ami a Hyun
♚ A családba későn érkezett gyermek, ami miatt a szülei idősebbek a kortársainál
♚ Édesapja a dél-koreai katonaság tiszteletbeli tagja, ami miatt nagyon kevésszer van lehetőségük találkozni
♚ A szülei egy olyan társadalomban akarták felnevelni Noelt, ahol boldogabb és szabadabb lehet, mint Dél-Koreában, ezért költöztek végül Amerikába, amikor hat éves volt
♚ Egyke

Erősségei
♚ Energikus, empatikus és kedves;; igyekszik mindenkiben és mindenben meglátni a jót, rengeteget mosolyog, az idejét pedig határozottan aktívan tölti.

♚ Okos, tehetséges és kíváncsi;; Rengeteg hobbit próbált ki fiatalkora során, aminek hatására nagyon széles látókörrel rendelkezik a világról. Mindössze öt éves volt, amikor zongora mellé ültették a szülei, majd tíz, amikor tagja lett az énekkarnak. A lázadó korszakában szívesebben nyúlt a gitárhoz, de később a hip-hop zene szerelmesévé vált, ami miatt a rappelni kezdett. Vett fel demo dalokat, de ezeket csak a baráti körének mutatta meg, ma pedig már letagadná őket.

♚ Vicces, szórakoztató és bátor;; Sokan kedvelik az élénksége miatt, illetve azért, mert könnyedén mer új dolgokat kipróbálni. A bátorsága már-már vakmerőségbe hajlik sokszor, ami miatt rengeteg furcsa helyzetbe keveredett már az élete során. Tipikusan az a fajta ember, aki könnyen válik egy társaság középpontjává és aki képes összekapcsolni másokat.

♚ Extrovertált, beszédes, és őszinte;; Könnyen megfogalmazza az érzéseit és szinte azonnal képes valaki előtt megnyitni a szívét. Hősszerelmes típus, aki hisz abban, hogy létezik szerelem első látásra. Jellemző rá a nők bonyolult elbeszélési módja, ami miatt sokszor a konklúzió marad le a történetek végéről, illetve egyes témákról képes megállás nélkül, órákon keresztül beszélni.

GYENGESÉGEI
♚ Felelőtlen, feledékeny és naiv;; Sokszor ez saját magára igaz, hiszen a pörgős életvitele miatt nem egyszer fordul elő vele, hogy teljesen szét van esve. Nem egyszer veszíti el a cuccait és mivel kifejezetten rendetlen is, nehezen találja meg azokat a dolgokat, amikre valóban szüksége lenne. A mai napig elfelejti olykor bevenni az asztma elleni gyógyszereit, mindig késésben van, és állandóan elalszik.

♚ Pletykás, nem tud a lényegre térni, és folyton elkalandozik;; Tipikusan az a fajta ember volt a gimiben, aki szeretett egyszerre fiúkkal és lányokkal is lógni. Ez lényegében úgy nézett ki, hogy az első kajaszünetet az iskola előtti lépcsőn töltötte a csajokkal, joghurtot evett és megbeszélte, hogy ki kivel és mit csinált az iskola falain kívül - vagy éppen ott a helyszínen. Az ebédszünet a fiú barátaié voltak, ahol ezek a témák mindig terítékre kerültek... Miatta. Általában meghallgatták, pedig senkit sem érdekeltek azok a dolgok, hogy egyes lányok meg fiúk kivel smároltak a sulibulikon.

♚ Lusta, folyamatosan halogat és hamar megun dolgokat;; mivel alapvetően a szórakozásnak él, és két kanállal habzsolja az életet, számára a tanulás maga volt a Pokol, mégis igyekezett elfogadható érdemjegyeket összeszedni. A jó agya miatt könnyen és gyorsan tanul, de ha valamibe túlságosan beleássa magát, akkor hamar közömbössé válik a témák iránt. Éppen ezért ő volt a legszörnyűbb partner, ha projektmunkákról volt szó.

♚ Hisztis, haragtartó és éles nyelvű;; Mivel anyuci egyetlen pici fia, ezért nem egyszer kerül visszás helyzetekbe. Az édesanyja nehezen tudja rávenni dolgokra, és ha valakivel összeveszik, sosem ő az a bizonyos személy, aki először keresi fel a másikat. Az érzékenysége miatt könnyű megbántani, ezeket a dolgokat pedig képes nagyon túlgondolni és végül megharagudni a másik félre... Olyan szinten, hogy utána nagyon nehéz egyáltalán azt elérni, hogy az illető szóba tudjon állni vele. Ha dühös, képes olyan dolgokat mások fejéhez vágni, amiket nem feltétlenül gondol komolyan, de ezek általában ritka alkalmak. Igyekszik nagyjából megválogatni a szavait és a szeretete egyes személyek iránt lehűti az indulatait. Vannak olyan emberek az életében, akiket képtelen lenne megbántani.

LIKES
♚ Marhahúsos kaják minden mennyiségben
♚ Ritka és már nem kapható, antik távol-keleti könyvek
♚ Ha éppen lustul, szeret dokumentumfilmeket nézni
♚  Death Note manga és anime. Középiskolás korában minden füzete Halállista mintás volt és sokat szekálták azért, amiért szeretett a széken kuporogni. Így ragadt rá az L becenév is.
♚ Sokat nassol és folyamatosan diétás Dr. Peppert iszik - a kedvence a vanilíás és cseresznyés ízű
♚ Van jogosítványa és szeret is vezetni, azonban nagyobb szenvedéllyel van a motorozás iránt. A motoros csajok kifejezetten bejönnek neki.
♚ Kedveli a divatot és elítéli a fast fashion kultúrát.
♚ Kifejezetten tetszenek neki a tetoválások, ezért jó párral rendelkezik is, amiket igyekszik takarni - főleg a csípőjén díszelgő pisztolyt, amit már rég megbánt.

DISLIKES
♚ Nem szereti a legtöbb zöldséget, ami miatt gyengébb az immunrendszere és telenként könnyen megbetegedik. Ilyenkor hisztis és az egész világ törődése is kevés neki.
♚ Nehezen viseli, ha valaki figyelmét nem érdemli ki, de emiatt a legtöbbször csak magában morog, sosem teszi szóvá a dolgot.
♚ A vaníliát. Akkor sem eszik ilyen ízesítésű dolgokat, ha megkínálják vele.
♚ Nehezen viseli, ha valaki meg akarja mondani neki, hogy mit kellene tennie adott helyzetekben, és képtelen megfogadni mások tanácsait is.
♚ Az alkoholt... Legalábbis nagy mennyiségben határozottan nem bírja, ami miatt oda kell figyelnie magára, mert könnyen rosszul lesz tőle. Az a típusú ember, aki két pohár sörtől már másnapos lesz.

Óvatos léptekkel lopakodtam az ajtó mögé, miközben egyszerűen képtelen voltam visszafogni az arcomra kiülő vigyort. Nem voltam alacsony srác, de ennek ellenére óvatosan emelkedtem lábujjhegyre és finoman fogtam rá az ajtóra. Nem hajoltam elő túlságosan, épphogy csak a fejemet dugtam be ott, hogy láthassam Őt. Amióta megkezdtem a középiskolát, egy voltam azon srácok közül, akinek sok lánybarátja is volt a fiúk mellett. Viszont egyáltalán nem mutattam érdeklődést a lányok felé sokáig, aztán megjelent Ő... A lány, akihez egyetlen sem volt fogható a suliban... És észre sem vett engem. Én minden alkalommal hagytam neki üzeneteket a szekrényében Valentin napkor. Ő ezt realizálta, aztán nemes egyszerűséggel továbblépett a dolgon. Lényegében sosem érdekeltem őt, de mégis képtelen voltam rajta túllépni. Amikor őt néztem, képtelen voltam odafigyelni a környezetemre, ennek hála pedig mindig lebuktam amikor utána leskelődtem, vagy a folyosókon kerestem őt a tekintetemmel.
- Ömmm – összerezzentem a halk, nyugodt hangtól, ami mögülem érkezett.... De ha csak összerezzentem volna. Lényegében sikeresen bevertem a fejem az ajtóba, ami akkorát koppant, hogy a jegyzeteit böngésző lány is felkapta rá a fejét. Én pedig vörös lettem, mint egy rák... Akkor is, amikor az idegen srácra pillantottam. Azt nem mertem megkockáztatni, hogy a teremben ülő angyalra is ránézek.
- Bemennék, ha nem baj – kis mosoly volt az arcán, én pedig arrébb botladoztam az ajtóból, hogy beengedhessem. Lassan érkezni kezdtek a diákok, én pedig végül utolsóként szédelegtem be a tanár előtt. Már csak egyetlen szabad szék volt.

Nem volt mit tenni, egy szomorú kiskutyát megszégyenítő ábrázattal foglaltam helyet a srác mellett, aki miatt minden bizonnyal púp fog nőni a homlokomra, aztán vetettem egy lopott pillantást a fiúra, aki végül az ÉN csajom mellett foglalt helyet. A jobbomról pedig ezzel egy időben érkezett egy halk horkantás. A tekintetem rögtön a mellettem ülő srácra villant, majd közelebb hajoltam hozzá, hogy megnézhessem a füzetére írt nevet. Noah. Az arcomra ismét mosoly költözött, ahogy most már közelebbről vettem szemügyre az arcát, és elővettem a saját mintázott füzetemet, amin természetesen nem volt név. Noah csak enyhén felvonta a szemöldökét, ahogy először arra nézett, aztán engem vett szemügyre, elidőzve a fehér felsőn, amit viseltem.
- Noel, kérlek ülj rendesen – ennek hatására megint rám meredtek többen, páran halkan fel is nevettek rajta. Ezt a dolgot az amerikaiak határozottan nem értik, én pedig durcásan csúsztattam le a lábaimat a földre a tanárnő kérésére. Hamar elzsibbadt a fenekem, ami miatt a legtöbb helyen már megszokásból is felhúzott térdekkel kuporodtam össze a széken, mivel otthon alapvetően az asztalnál is így ülök. Persze nem igazán volt időm ezen agyalni, mivel lassan elkezdődött az óra, nekem pedig valamit jegyzetelnem kellett volna.
Nagyjából két percen belül koppant össze a könyököm a mellettem ülő srácéval. Egyszerre kaptuk fel a fejünket, és már vártam a szokásos „te balkezes vagy?” féle buta kérdést, de ő egyszerűen csak fogta a tollát, és hirtelen hozzám hasonló balkezessé változott. Én egészen eltátottam a számat ennek láttán és képtelen voltam visszafogni a csodálatomat az irányába.
- Daebak! – egészen halkan suttogtam a szavakat, viszont amikor a fiú tekintete ismét rám villant, én pedig elszégyelltem magam és egyszerűen a szám elé kaptam a kezem. Viszont innentől kezdve már nem figyeltem a lányt. Hanem igyekeztem gyorsan lefoglalni a Noah melletti széket az órák előtt.


- Arra gondoltunk – nézett rám Jessie, miközben igyekezett tökéletesen elkeverni a joghurtjában a müzlidarabokat – Hogy ebédszünetben kimennék a Subwaybe. Szeretnél jönni velünk?
Nagyokat pislogott rám, én pedig csak ciccegve söpörtem el az arcomból néhány hosszúra nőtt, szőke tincset. A tegnapi nap folyamán voltam fodrásznál, aki egy millisre borotválta oldalt a hajam, illetve szőkére is festette azt. Ennek ellenére a nagy nyári melegben sem éreztem magam szellősebben, mivel még bőven maradt így is hajam, amit már egy ideje növesztettem és melegített. Emiatt pedig határozottan azt kezdtem el hallucinálni, hogy máris megnőtt a hajam és hirtelen a pénzemet szerettem volna visszakapni.
- Tudjátok, hogy az ebédszünet nem a tiétek – óvatosan nyaltam le a szám szélén maradt epres joghurtot, ebben a pillanatban pedig megakadt a tekintetem Rajta. Aki most kétkedve figyelte Jessie kezét a combomon, aztán a tekintete lassan Lanára vándorolt, aki vinnyogva turkált a hajamban és próbált kifaggatni arról, hogy milyen sampont használok. Ha mindez nem lett volna elég, akkor még ott volt mögöttem Diane, akinek hát... Maradjunk annyiban, hogy nem fértek el a lábai, mivel én  csak egy fokkal ültem lejjebb, mint ő, így kénytelen volt terpeszteni. Az már más kérdés, hogy az egyik kezét ugyanúgy a vállamon nyugtatta, mint ahogyan a jobbomon ülő barátnőm. Sosem zavart, ahogyan a lányok közeledtek felém, hiszen barátok  voltunk... Mind úgy tekintettek rám, mintha a kisöccsük lennék, jó volt közöttünk a kapcsolat, de hirtelenjében le akartam tenni a joghurtomat, utána futni és megmondani: ez egyáltalán nem az, aminek látszik.

- Na mivan? – bökdöste meg Noah a fejemet, majd az előttem heverő, érintetlen tálcámra nézett – Azt mondtad, hogy megmutatod a jogsidat.
Én csak kedvetlenül feküdtem az asztal lapján, amitől az arcom egészen felgyűrődött. Lényegében az ebédemet undorítóra turkáltam, aztán az előttem levő üres szék helyére toltam a kajám. Felpillantottam a fiúra, aztán nyüszíteni kezdtem, hogy egyértelművé tegyem számára a hirtelen rám törő hisztit.
- Noel – finoman söpörte ki a homlokomba lógó tincseket, amik a nap végére biztosan zsírosak lesznek a sok tapogatástól – Már így is rossz a szemed, nem kellene még jobban elrontani. Mi a baj? Nem baj, ha nem sikerült a jogsid, nem kell előttem az ellenkezőjét bizonygatnod.
Úgy egyenesedtem ki a széken, mintha legalábbis áramütés érte volna a testem. Egészen kitágultak mind a szemeim és az orrlyukaim is, ahogy a barátomra néztem. Mégis mit feltételez rólam?
- Te azt hiszed, hogy én hazudnék neked bármiben is? – egészen ki lehetett hallani a hangomból a sértettséget és az értetlenséget is. Ő pedig csak a fejét kezdte el fogni. Talán jobban utálta azt, amikor nem mondtam neki semmit, mint amikor lyukat beszéltem a hasába.
- Ha sikerült, akkor miért vagy letört? – tette fel végül a kérdést, amire az én fejem egyszerűen visszazuhant az asztalra. Ez egészen emlékeztetett a megismerkedésünkre.... Legalább akkorát puffant a betonkeménységű golyó a nyakamon, mint egy éve. Viszont akkor a fájdalomtól magamhoz tértem, most pedig meg sem éreztem. Noah egészen összerezzent mellettem és azonnal áttapogatta a fejem.
- Ezt ne csináld megint, kérlek – jelentette ki végül egészen közömbös hangon – Nem szeretnélek kórházba vinni.
Ebben a pillanatban lépett be Ő az ajtón annak a fiúnak a társaságában, aki a közös óránkon az állandó partnere lett. Mintha direkt meg is keresett volna a tekintetével engem. Egy pillanatig egymásra néztünk, aztán elfordította a fejét. Noah mellettem pedig egy halk sóhajjal jelezte a frusztrációját.


- Na végre – egy határozott mozdulattal tettem Noah ölébe a tálcát, aztán fogtam meg a kanalat, hogy egy adagnyit fel tudjak venni a levesből. Gondosan alá tettem a tenyerem, hogy ne a takarójára csöpögtessem szét. Még éppen elég meleg volt – Nyisd ki a szád!
- Ugye ezt te sem gondolod komolyan? – hitetlenkedve nézett rám – Az előbb mondtam, hogy úgy sem tudnám megenni!
- Épp ezért foglak majd én megetetni! – vágtam rá ugyanolyan határozottsággal a mondandómat, mint ahogy ő szólt hozzám. Kezdtem egy kicsit unni a hősködését, mikor pont egy olyan szakaszban van az élete, amikor rám lenne a legnagyobb szüksége. Azt még el sem mondtam neki, hogy minden bizonnyal bemérhettek a rendőrök gyorshajtással, ahogyan azt sem említettem, hogy rövidnadrágban és pólóban téptem  át a városon, nem túl szabályosan. Mert szüksége van rám még akkor is, ha ezt nem ismeri be.
- Nem tudnál Maia-val foglalkozni? – a kérdés teljesen jogos volt a részéről, hiszen végül csak elnyertem a lány szívét... Innentől kezdve talán logikusnak tűnt volna sülve-főve együtt lenni vele, de én ilyesmit nem akartam csinálni még véletlenül sem.
- Nem – jelentettem ki határozottan aztán egy kicsit kedvesebben tettem hozzá a következőt – Elvan most ő a barátnőivel, szóval nyisd ki a szád!
- Noel! – határozottan jól jött, hogy így vagy úgy, de végül engedelmeskedett nekem én pedig egy gyors mozdulattal lenyomhattam a torkán a levest. Ő csak hitetlenkedve nézett rám, nekem pedig szúrni kezdték a könnyeim a szememet, de még mielőtt ez feltűnhetett volna neki, gyorsan visszapislogtam őket. Utoljára akkor sírtam, amikor a szomszéd cseresznyefájának termését dézsmáltam meg és menekülés közben leestem elég magasról. Eltörtem a karom, de egy életre megtanultam, hogy ez nem jó dolog és a bácsi egy egész vödörnyivel hozott nekem a kórházba.
Én ismét belemerítettem a levesbe a kanalamat, aztán Noah felé tartottam azt. Ő egy ideig kétkedve nézte az arcomat, de ezúttal engedelmeskedett. Majd a következő alkalommal is.
- Ijesztő vagy, amikor nem beszélsz és ilyen fejet vágsz – jelentette ki végül én pedig csak megvontam a vállam. Kettőnk közül jelenleg én forogtam halálos veszélyben... Még ha képletesen is.
- Anya azt mondta, hogy ha egyetlen falatot is hagysz, majd jól bejön és mind a kettőnket megszid majd – egészen bosszúsan dünnyögtem a szavakat az orrom alatt – Azt akarod, hogy miattad én is szenvedjek? Sosem láttam nagyon mérgesnek, ezért nem vívnám ki a haragját... Szerintem ki is dob otthonról, annyira megharagszik majd, utána pedig mehetek miattad a híd alá.
Halkan felnevetett, ami a végére lassan köhögésbe fulladt. Én ijedten kaptam felé, de aztán intett nekem, hogy lényegében minden rendben van.
- Ha kidobnának, hozzánk jöhetnél Noel – mondta végül, a tőle megszokott nyugodt hangján – Anya szerintem örült volna annak, ha lett volna testvérem. Ahányszor elültet egy új növényt elmondja, hogy meg akarja mutatni neked.
Akaratlanul is elmosolyodtam ezen. Sok időt töltöttem Noah családjával, majdnem minden második hétvégén ott aludtam náluk. Az elején képes voltam megenni azokat az ételeket is, amiket nem feltétlenül szerettem, de aztán a harmadik ilyen alkalom után Noah mindig szóval tartotta az anyukáját, hogy én kényelmesen átkotorhassam az ő tányérjára a sárgarépát. Az pedig már egészen megszokott programmá vált, hogy megnéztük a kertet és néha segítettünk is virágokat ültetni.
- Szóval a te ajtód majd mindig nyitva áll előttem? – pislogtam rá végül, de rögtön bűntudatot is éreztem, amiért az én krízisemről  van szó még akkor is, mikor neki lenne rá szükségem. Ő viszont határozottnak tűnt, miközben bólintott nekem, amitől pillanatok alatt átragadt rám az ő nyugodtsága is. A részéről ezt egy megszeghetetlen ígéretnek vettem, de nem mondtam rá semmit, mert kellemetlen lett volna neki, inkább csak felé nyújtottam a levest.