Saf & Indie

**Saffron Jeong**

India&&Saffron

Having those weird conversations with your friend and thinking: 'if anyone heard us, we would be put in a mental hospital'.

- Nem azt mondom, hogy ha kétszer lefekszel valakivel már mehettek is a városházára, de nem tudom elhinni, hogy nem ismersz olyat, akivel pár hétig kellemes lenne együtt lenni. - Teljesen más felfogással rendelkezünk a párkapcsolatokat illetően - vagyis egészen pontosan én gondolkodom valahogyan a párkapcsolatokról, a barátnőm pedig nem híve az ilyesminek. Mindettől függetlenül azonban képtelen vagyok elhinni, hogy ne lenne valaki, aki pár hétig képes fenntartani az érdeklődését. Én sem amellett akarok kampányolni, hogy márpedig neki egy tisztes párkapcsolatban a helye, és kösse le magát minél hamarabb. Szimplán csak az eddigi tapasztalataim alapján úgy éreztem, ha olyan emberre találtam, akivel szerettem - és akartam is - együtt tölteni az időmet, akkor jobb volt kihasználni ezt a lehetőséget, mint a vadászat kedvéért eldobni valamit, ami egyébként működött. Ettől függetlenül elfogadom, hogy mi ketten másképp vagyunk összerakva és talán teljesen feleslegesen próbálom őt meggyőzni valamiről, amiben soha nem fog úgy hinni, mint én.
- Úgy az orrod alá fogom dörgölni, ha igazam lesz... - Egészen gonosz vigyorral az arcomon dőltem hátra. Szerintem a mi kapcsolatunk pont attól volt jó, mert az a fajta páros vagyunk, akik előbb kiröhögik a másikat, aztán segítenek rajta. Sosem okozott ez kellemetlen helyzeteket, mert mi mindketten képesek vagyunk magunkon nevetni, amikor épp úgy hozza az élet.
- Honnan fogsz egyáltalán csirkéket szerezni? - Oké, volt egy sejtésem azzal kapcsolatban, hogy hol lehet csirkéket venni, de ez csak egy sejtés volt. Én pedig épp eléggé nagyvárosi lány vagyok ahhoz, hogy teljesen bizonytalan legyek a témában. Lehet, hogy a szüleim nem lennének rám büszkék, amiért ennyire tudatlan vagyok, de vállalom, hogy nem vagyok a szárnyasok és baromfik szakértője. - Ha kitépnéd az összes hajam, akkor megölnélek. - Olyan könnyedén tudom ezt közölni vele, mintha épp az outfitjét dicsérném meg - amit egyébként megtehetnék, de nem fogok, pusztán a fenyegetése miatt.
- De te nem ismered őt. Ha találkozunk, mindig odajön beszélgetni. - Amivel egyébként nem kellene, hogy bajom legyen. Timothy jófej, nem véletlenül tartom őt a barátomnak. Inkább az zavar az utóbbi időben, hogy mindenki azzal jön nekem, hogy mi biztosan nem csak barátok vagyunk. Pedig én tényleg így gondolom. - Amivel amúgy nincs bajom! - Finoman megemeltem a mutatóujjamat, egyfajta figyelemfelkeltésnek, hogy mennyire komolyan gondolom a szavaimat.
- Szerintem neki nem az olyan lányok az esetei, mint én. - Megrántottam a vállaimat és ezzel részben lezártnak is tekintettem a témát. Fogalmam sincs kit tudtam volna elképzelni a srác oldalán, de határozottan nem magamat. Nem azért, mert nem gondolom elég jónak magamat, vagy mert önbizalomhiányos vagyok, hanem mert minden alkalommal, amit Ah Innal töltöttem, közel álltunk hozzá, hogy egymás torkának ugorjunk, pusztán azért mert valamelyikünk félreértett valamit, amit a másik mondott, vagy csinált. - Valószínűleg előbb segítene neked kitépni az összes hajamat, mint hogy lefeküdjön velem. - A szemeimet forgatva sóhajtottam. Nem tudom mit kellett volna éreznem, vagy várnom Ah Innal kapcsolatban. Ahhoz vaknak kellett volna lenni, hogy valaki ne tartsa őt jóképűnek, de még ennyi idő után sem tudtam értelmezni néha a viselkedését.
- Ha ilyen szépeket mondasz nekem, csak még jobban rá akarlak majd beszélni. Az az India akit én ismerek nem hagyná hogy egy bunkó elrontsa az élete összes többi buliját. - Sokat mondó pillantást vetettem rá, abban reménykedve, hogy a szavaim megteszik a hatásukat. Elvégre nem kell minket félteni attól, hogy jól akarjuk magunkat érezni, ha már csak ez az egy életünk van. Vagy épp ki miben hisz, talán a lelkünk képes arra, hogy egyik élet után vándoroljon a másikba és minden egyes életből tanuljon valamit.
Sosem barátkoztam meg azzal a gondolattal, hogy egyszer meg fogunk halni, mert túl fiatalnak érzem magamat ahhoz, hogy elfogadjam az ilyesmit. Szerintem senki nem úgy vesz tudomást a halálról, hogy készen áll arra, hogy akár még a mai napon elcsapja egy busz. Hosszadalmas folyamat egyáltalán megtalálni a célt, amiért éljük az életünket és az, hogy még azelőtt tisztában legyünk vele, hogy mindezt el fogják tőlünk venni, mondhatni a legnagyobb kegyetlenség, ami csak létezik. Honnan fogom tudni, hogy megtaláltam életem értelmét? És ki biztosít arról, hogy úgy fogok meghalni, hogy elégedett leszek az élettel, amit éltem? Szerintem a nagyszüleim és a szüleim azért fordulnak a hithez ezekben a kérdésekben, mert könnyebb azt mondani, hogy van egy felsőbb hatalom, aki nálunk mindent jobban tud, mint tanácstalannak lenni.
- Bocsi - vigyorogva fordultam oda hozzá, miközben az arcomon valószínűleg tükröződött, amit éreztem, egészen pontosan hogy baromira nem sajnálom, amit mondtam.
- Szerintem Manhattan jó hely, mindegy hogy rövid vagy hosszú távon nézed. - Brooklyn-t sem tartottam soha egy utolsó helynek, de ha választhattam volna, én is azon spóroltam volna, hogy mennyi időt töltök utazással a munkahelyemre, vagy az egyetemre. - Ha rendezőasszisztens leszel, úgyis csomó kell majd utaznod, nem? - Kérdőn pillantottam felé, majd a válaszát követően újra megszólaltam: - Hogy fogunk úgy találkozgatni, ha te elfoglalt, dolgozó ember leszel? - Ami azt illeti, rám is az emlegetett sors várt, én viszont még nem akartam elhinni, hogy hamar eljön az a nap is, amikor a kávézó helyett komoly, igazi munkát kereshetek majd, ami a tanulmányaimba vág.
- Teljesen egyedül? - Mindenbe egyedül a legnehezebb belevágni, de utólag annál büszkébb lehet az ember magára, mert mások segítsége nélkül ért el valamit. Ettől függetlenül vannak olyan helyzetek és foglalkozások, amikor elengedhetetlen a jó kapcsolatrendszer, vagy az ajánlások. Talán Indiának is össze kellene fognia valakivel - vagy valakikkel -, ami kezdő lökést adhat neki. Hangosan ezt már inkább nem mondtam ki, mert nem voltam benne biztos, hogy hülyeség-e ez a felfogás, vagy épp működőképes a számára. Senki nem vágyik rá, hogy a szakmájához hozzá nem értő emberek próbálják megmondani, hogy mit csináljon.
- Akkor hívd fel a jelenlegieket - mondtam vigyorogva. - Bárki jöhet a buliba, szóval nincsenek kizárva a szórakozásból. - Nagyon elitista lett volna az egyetem részéről, ha tényleg minden buli csak és kifejezetten adott szakok hallgatóinak szólt volna. Persze voltak azok az alkalmak is, de hamar egyhangúvá válnának ezek az alkalmak, ha mindig ugyanazok az arcok lennének jelen.
- Szerintem nagyon hamar unalmasnak fogod gondolni a megfontoltságot. - Én sem voltam az a nagyon extrém módon bulizós fajta, akit másnap reggel a rendőrségről kell összeszedni, de azért voltak dolgok, amelyeket jobb volt, ha csak azok a diákmentorok tudtak, akikkel elkövettük őket. Ugyanígy én is megőriztem az ő titkaikat.
- Szerintem te is tudod. - Jelentőségteljes pillantást vetettem rá, de úgy éreztem kénytelen vagyok magyarázkodni. - Timothyval barátok vagyunk, szóval erre nem is akarok gondolni. - Becsuktam a szemeimet és így ráztam meg a fejemet. - Neked soha nem volt olyan barátod, akivel egyszerűen csak kijöttetek, de nem akartál tőle semmit? - Én így gondoltam Timothyra, akit kénytelen lettem volna kedvesen visszautasítani, ha többet szeretett volna tőlem. Lehet, hogy azzal tönkre tettem volna a barátságunkat, de képtelen lettem volna azzal áltatni őt, hogy több is lehet közöttünk. Szóval ebben az értelemben talán már nagyon is letettem a voksomat az egyik srác mellett, aki szóba került - akinek a neve Ah In.
- Nem..? - Próbáltam könnyedén kezelni a helyzetet, ami egyre kevésbé ment India puhatolózásának hála. Ott azért még nem tartottam, hogy bevalljam neki, hogy tényleg tetszik Ah In, de szerintem már tisztában volt vele. - Nem olyan rideg, mint amilyennek néha tűnik, és jól kijön a gyerekekkel. Gagenek tetszett. - Nem emlékszem, hogy Indiának említettem-e az esetet amikor kis híján síró görcsöt kaptam a campus közepén, mert Gage elmászkált a szokásos találkozási helyünkről, de ha nem, hát itt az ideje.
- Szerintem azzal a részével nem lesz gond. - A kávézóban nekem is végig kellett már néznem ezerszer, ahogyan vagy a kollégáim próbálnak felszedni valakit, vagy őket szedik fel. Szerintem vendéglátósként a legegyszerűbb összehozni egy randit, ha a megfelelő helyen - és pozícióban - dolgozik az ember. Szakácsként hátul a konyhában például nehéz lenne bárkit is akár csak stírölni is.
- Oké, az egész kávézónak azért nem kell tudnia róla, hogy milyen jó a segge. - Úgy pillantottam körbe, hogy közben a felénk forduló fejek irányába vagy egy roppant kedves, de kevéssé őszinte mosolyt küldtem, vagy szúrós pillantást. Csak mert izgalmas témát hallanak a szomszéd asztalnál, nem kell tudniuk minden részletet.
- Azt már megbeszéltük, hogy valahogyan meg fogsz büntetni, de ne az legyen a megoldás, hogy otthon aszalódsz - mosolyogva pillantottam újra India felé. Bevallom, talán jobban kellett volna félnem a visszavágásától, de unalmas lett volna, ha ő is szimplán el akar adni valakinek.
- India! - Nem tudom, hogy az ő szavai, vagy az én kiabáló suttogásom volt a viccesebb, miközben valaki meztelen testéről beszélgettünk, de talán a kettő összhatása volt az igazán ütős. - Nem fogok veled többet nyilvánosan megjelenni, ha ezt csinálod! - Mondtam, hogy számítok a bosszújára, igaz? A helyzet az, hogy mindenre számítottam, csak arra nem, hogy rögtön támadásba lendül.
- Ez nem igaz! Mikor láttad volna? - Ha mond is egy alkalmat, akkor sem fogok hinni neki, mert akkor nem tudnék ugyanúgy a fiú szemébe nézni.
- Nem mondtam, hogy zavar... - Pedig láthatóan mégis. - De ez csak még jobban bizonyítja, hogy én nem jövök be neki. - Könnyebb volt ezzel nyugtatni magamat, mint azon agyalni, hogy mi lehetne közöttem és Ah In között. Sosem beszéltünk még olyan dolgokról, mint a preferenciáink egy kapcsolatot illetően, ami egy újabb lehetséges összeférhetetlenséget jelentett volna közöttünk. Talán a fiú is képes olyan lazasággal kezelni az életet ilyen téren, mint India, és kinevetne, ha kiderülne, hogy én nem.
- Rájöttem, hogy nem szeretem, ha kerítőt játszol és össze akarsz hozni valakivel. - Jobb, ha fordított helyzetben vagyunk. Persze valószínűleg ő is ezt gondolná. Pontosabban gondolja éppen, mint ahogyan nagyon jól szórakozott azon is, hogy mindenki minket bámult, amiért a komplett helyiség számára elég hangosan teregette ki a szerelmi életemet, vagy épp annak a nem létét. Ezen a ponton pedig úgy éreztem, hogy itt az ideje minden figyelmemet a kávémnak szentelni.
- Találunk neked is valamit. Azt mondtad a hercegem lesz meztelen, te nem lehetsz. - Vigyorogva pillantottam előbb a lányra, csak azután emeltem elé a telefont, hogy megmutassam neki a próbafülkében készült képet a ruháról, amit a bulira terveztem felvenni. - Ha a fekete bőrdzsekim veszem fel vele és mondjuk párosítok hozzá egy övet is, szerintem jól néz majd ki. - Az összhatás még csak a fejemben alakult ki teljesen, de önmagában a ruhával meg voltam elégedve. - A cipővel kapcsolatban nem vagyok biztos. Vehetném szexire egy magassarkúval, de félő, hogy abban egy idő után nehéz lesz közlekedni. - Azt már nem tettem hozzá, hogy nem szeretnék úgy járni a cipőimmel, mint India, de a belőlem kitörő nevetés elárulhatott.
- Ünnepélyesen esküszöm, hogy az adósod leszek, ha nem lesz ott senki izgalmas. - Ebben kételkedtem, ezért is voltam hajlandó eladni a lelkemet a barátnőmnek. - Szóval... - igyekeztem komolyabbra venni a hangnemet, még ha könnyed témát is feszegettem épp. - Te mit szeretnél felvenni? - Őszintén boldogabbnak éreztem magamat, hogy az outfitjeinkről fecseghetünk végre, ahelyett hogy az életem pasijai témával nyomasztanánk engem tovább, de ha már itt tartunk... - Ha most kellene leírnod, hogy kire vágysz éppen, milyen lenne az illető? - Tudom, hogy nem mindenkinek van ideális típusa, vagy egy konkrét zsánere, de ha spektrumként gondolkodunk a preferenciákról, akkor is mindig van egy adott érzése az embernek, hogy épp milyen párra vágyik, nem? Az csak elhatározás kérdése, hogy én nem vallom be hangosan, hogy az enyém nagyon hasonlít Jeong Ah In-ra.

1855 || ruha || ••

**India Lorelei Hastings**

Saffie & India

- Szerintem ennyire jó fej ember egyszerűen nem létezik – úgy rántottam meg a vállam, mintha legalábbis valami általános igazságot mondtam volna ki ezzel. Való igaz, hogy nem könnyen kötöm le magam, talán azt is mondhatjuk, hogy ez egyáltalán nem jellemző rám, mivel még egyetlen fiú vagy lány nem jelent meg az életemben, aki képes lett volna bármilyen módon maradásra bírni. Összességében annyit tudtam magamról, hogy szerettem a szabadságot, a legtöbb ember pedig önző és nem bízik annyira a másik félben, hogy ezt kellőképpen biztosítani tudja.
- Majd hiszem, ha látom Saf – egy mosoly ült ki az arcomra, ahogy kimondtam ezeket a szavakat. Egyáltalán nem a szerelmi csalódásaim sarkalltak arra, hogy ne akarjak túlzottan romantikus lenni. Sokkal inkább volt szó arról, hogy egyszerűen képtelen voltam arra, hogy idővel ne unjak rá mindenre, amit egyszer használtam. A legtöbb esetben az olyan értékét veszítő dolgok, mint a mobiltelefonok, sminktermékek, vagy ruhadarabok, amiket könnyedén cseréltem. Érdekes volt, hogy nem egy retro tárgyat tartottam otthon, amiket viszont bármikor szívesen elővettem újra és újra, hogy használhassam őket. Úgy éreztem, hogy a fiúkkal, illetve lányokkal folytatott kapcsolataim nagyrészt nem voltak értékállók, ha a barátságnál tovább mentünk. Valójában minden alkalommal arra jöttem rá, hogy nem szimplán kapcsolatfüggő nem vagyok, hanem szabályosan megvetem az elköteleződést. Nem más életében, a sajátomban. Emellett igyekszem senkit sem buzdítani arra, amit én csinálok, szimplán csak a lazaságot hangsúlyozom ki. Nem kell mindenkivel komoly kapcsolatot kezdeni. Ha látsz valakit, akivel dugnál egy jót, akkor vidd haza lelkiismeret-furdalás nélkül, majd másnap engedd el. Az ilyen alkalmakat meg kell ragadni annak érdekében, hogy a ember ne robbanjon fel.
- Ez esetben holnaptól kézzel kezdek el csirkéket kopasztani, ugyanis minden bizonnyal az idegeimre fogsz menni és ki fogom tépni azt a rengeteg hajad. Vagy levágom álmodban – mindezt mosolyogva jelentettem ki, mivel barátok vagyunk. Valószínűleg egyiket sem tettem volna meg, szimplán csak nyomatékosan megkérem arra, hogy fogja be.
- Túlmisztifikálod az egészet – lazán vontam meg a vállam – Attól még, hogy egy helyen tartózkodtok, nem kell beszélnetek. Nem csak ketten lesztek ott.
Ez sajnos ilyen, az embereknek meg kellene tanulnia kezelni az olyan dolgokat, mint a visszautasítás. Elég gáz, hogy manapság már ott tartunk, hogy egy nőnek kell hazudnia magának arról, hogy tetszik-e valakinek, mert a másik mindezt képtelen elmondani és a másiktól várja gondolatolvasásra való hajlamot. Tökre értem, hogy nem mindenki olyan, mint én, de ettől függetlenül egy elutasítás nem a világ vége. Talán ez az, amit az emberek nem értenek. Rengeteg szép és jó nő van még Saffien kívül, tehát Timothy biztos nem élné le az egész életét magányosan.
- Csak lemenne rólad egy csomó stressz – vontam meg a vállam – Szerintem addig kellene megtenned, amíg még szabad. Én csak miattad nem mentem rá.
Talán azt mondaná, hogy egyáltalán nem érdekli az, hogy pontosan mit művelek azzal a sráccal, de ez az egész hazugság lenne. Pontosan láttam, hogy hogyan néz rá. És szinte abban is biztos voltam már egy ideje, hogy ez nem egyoldalú. Úgy húzzák egymás haját, mint két óvodás, ezek pedig sosem véletlenek. Más kérdés az, hogy ezek szerint Saffie teljes tagadásban élheti az életét, ami a férfiakat illeti, erre már két példát is fel tudtam hozni.
- Te is tudod, hogy ahhoz minimum egy zsákban kell jönnöd és zsíros hajjal – húztam el a szám – Nem tudom miért akarsz ennyire meggyőzni. Neked nem volt elég a múltkori?
Az már más kérdés, hogy én határozottan úgy éreztem, hogy számomra még sok is volt. Nyilvánvalóan senki nem szereti elhagyni a cipőjét, főleg nem egy olyan drágát, mint ami az én lábamon is volt. De levontam a tanulságot, és innentől csak tornacipőben megyek le mindenhova, mivel amúgy is ribancos magassarkúban bulizni… Legalábbis ez egy olyan dolog, amit a barátaimmal mindig megbeszélünk.
- Fúj, most miért kellett elvenni tőle a kedvem? – húztam el a szám. Alapvetően rajongtam az amerikai konyháért, annak ellenére, hogy amúgy az itt élők egyáltalán nem találták fel a spanyolviaszt. De pont az egyszerűsége tetszett benne, meg attól még az ízek a helyén voltak. Nem kellett túlmisztifikálni a dolgokat, és bármikor könnyen el lehetett készíteni ezeket az ételeket még azoknak is, akik nem jeleskedtek a konyhában. Ezen a ponton jelentkeznék.
- Ha rövidtávon gondolkozom, akkor Manhattan lenne a praktikus a suli miatt – így vagy úgy, de összességében kényelmetlen volt Brooklynból bejárni, ráadásul hiába volt jogosítványom, nem vezettem túl gyakran. Kényelmesebb volt busszal menni, mint a dugóban várni a csodát és anyázni a többi autósra. Akinek ehhez van humora az csinálja csak, összességében – hiába nem számított – a busz költséghatékonyabb, és még kevésbé környezetszennyező is volt.
- Mivel nem tudom hol fogok dolgozni a jövőben, magam sem tudom, hogy mi lenne az ideális helyszín. Csinálni kellene egy stúdiót, de ha csak a fotózásból élnék meg, akkor feleslegesen jártam egyetemre – ráadásul ez olyan dolog volt nekem, amivel nem szívesen foglalkoztam kényszerből. Ha a tehetségem miatt akartam felkérésekhez jutni, akkor folytatnom kellett rendezőasszisztensként a munkám és reménykedni abban, hogy idővel többet is odadobnak nekem. Ha egyszer sikerülne társszerzőként bejutnom egy forgatókönyvíró mellé, akkor már könnyebb lenne minden más. Emellett pedig folytathatnám a fotózást, amiből szintén lehet egyszerre pénzt is csinálni, de mégsem adnám el a hobbimat teljes mértékben.
- Így van, tökéletesen látod a helyzetet – határozottan nem volt abban a helyzetben most, hogy ő fenyegessen engem. Ráadásul az, ahogy győzködni próbált… Már alapvetően azt mondtam a szüleimnek, hogy nem megyek ma sehova és kellemetlen lett volna felhívni őket azzal, hogy mégis. Nem mintha mondjuk ne számítanának hasonlóra, de akkor is.
- Mi van akkor, ha nem akarok új crushokat keresni? – tettem fel a kérdést. Sokszor elégedett voltam a jelenlegiekkel, valójában akkor váltottam le őket, ha már túl sokat akartak, vagy tényleg ellaposodtak a dolgok közöttünk. Azon a szinten már mind a ketten szívesen kiszálltunk ebből az egészből, mivel egyikünk sem akart valami olyanban ragadni, ami már nem volt a régi.
- Csak azért, mert a múltkori alkalom sem sült el túl jól, emiatt pedig megfontoltabbnak kellene lennem elvileg – más kérdés volt, hogy mennyire sikerült hasonlót összehozni. Én és a megfontolt, átgondolt életmód egyáltalán nem jártunk kéz a kézben, egyszerűen nem értünk meg egymás mellett. Talpraesett voltam, emiatt mertem spontán élni az életem ahelyett, hogy unalmassá váltam volna. Illetve az életem is kevésbé lett volna izgalmas az tuti.
- És kivel nem? – nyilvánvalóan ki akartam szedni belőle az igazságot annak ellenére is, hogy volt sejtésem róla. Még mindig azt állítom, hogy hazudik nem csak önmagának, hanem nekem is azzal, hogy képtelen beismerni a vonzódását az ázsiai srác iránt. Ha elvinne abba a buliba és a fiú ott lenne, akkor mindenképp ő lenne az, aki a rövidebbet húzza, tehát a saját vesztébe rohanna. Ebben az esetben én lennék az, aki nyolcvanszor ismételné meg, hogy ő megmondta.
- Milyen? Szóval ennyi mindent tudsz már róla? – igyekeztem a lehető legjobban kiforgatni a szavait, mert ezzel tudtam, hogy beszédre fogom bírni őt. Ha más módja nem volt, akkor valóban az erőszakkal kellett próbálkozni, nincs mese. Amíg nem kapom meg a válaszaim, addig nem vagyok hajlandó tárgyalni a buliról sem, ami minden elkövetkezendő perccel egyre jobb ötletnek tűnik. Vagy a másnaposságom múlik, vagy józanodok. Talán mindkettő.
- Annyira nem jön be, hogy komolyabb fáradtságot megérjen – sóhajtottam fel halkan – Ha akar valamit, ő maga fog megközelíteni.
Úgy dobtam át a hajam a vállam felett, amiről lecsúszott az általam viselt kimonó, hogy közben vetettem a srácra egy sokatmondó pillantást és elmosolyodtam. Mielőtt komolyabban belemehettünk volna a szemezésbe, gyorsan elkaptam a pillantásom róla, és a reggelimmel kezdtem el foglalkozni. Ha ezek után nem jön oda hozzám, akkor tényleg nem érdemli meg a figyelmem, amíg ide nem jön fizettetni.
- Ha egy ilyen szexi van a közeledben és nem kezdesz vele, akkor a másik csapatban játszol – mutattam rá a tényre – Komolyan, te láttad már hátulról? Nem lehet annyira rossz a személyisége, hogy ne akard megdugni.
Talán egy fokkal hangosabban beszélhettem, mivel pár kéretlen pillantást kaptunk a körülöttünk ülőktől, de egyrészt én nem jöttem ennyitől zavarba, másrészt még mindig tartoztam egy bosszúval Saffie-nak. Talán barátok vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy eladhat, amikor annyira részeg vagyok, hogy nem is tudok magamról.
- Azzal én tennék neked szívességet, drágám és nem tudom, hogy megérdemled-e, mert rosszul viselkedtél – ezt úgy jelentettem ki, hogy közben az ujjaim közé csíptem a barnacukrot és gondolkodás nélkül adtam az egész tartalmát a kávémhoz.
- Álmodozz csak. Majd rád fogom küldeni a herceged, aki a pucér testével ébreszt fel – ezen a ponton szándékosan hangosabban beszéltem a kelleténél. Legalább egy kicsit kellemetlen helyzetbe akartam hozni őt. Ha tényleg azt akarta, hogy vele menjek a történtek után, akkor szenvednie kellett még egy kicsit. De persze, én elveszítem a cipőmet, és egy szexista köcsög hozza vissza azt, aztán ezek után még asszisztálok is ahhoz, hogy szexeljen egy jót.
- Nem vagytok jóban, igaz? – ez elég egyértelmű volt – Ha nem jönnél be neki, már rég elkerült volna. Ezenkívül a múltkor láttam, hogy a fenekedet nézte.
Mondjuk szerintem az egyetemen nemtől kortól és identitástól függetlenül – leszámítva pár hűséges és házas tanárt – mindenki Saf fenekét figyeli. Nem lepődnék meg azon, ha ő mindezzel egyáltalán nem lenne tisztában tekintve, hogy Timmyvel a kapcsolata is valami volt, ami mindenki számára egyértelmű, őt leszámítva. Nagyjából ugyanez a helyzet Ah Innal is.
- Zavar, hogy neked nemet mondott, egy másik lánynak meg igent? – csak felvontam a szemöldököm – Ne akarj túl jó kislány lenni. Amíg nem smároltak előtted, addig a tiéd a fiú. Én a helyedben lecsapnék rá, mielőtt késő lenne, mert Lily hiába nem olyan szép, mint te, attól még mindent lehet rá mondani csak azt nem, hogy rossz kör lenne.
Legalábbis egyszer szerintem mindenki megmártózna benne. Hiába elsős a kis ribanc, gyakorlatilag nyitott combokkal várja, hogy Ah In ösztönlénnyé zülljön és besétáljon a kapuján. Ha elég rámenős lesz, egyszer mindenképp megdugja a lányt, de utána már nem ugyanolyan, mint most. A srácok is értékesebbnek tűnnek, amikor még érintetlenek.
- Ha nem akarja, akkor ő is a saját csapatában játszik – mutattam rá a tényre – Vedd már lazábban az egészet. Az, hogy belementél csak bizonyítja, hogy valójában mi az, amit te akarsz és ezzel nincs semmi baj.
Csak a stresszt raknám bele, ha most arról kezdenék el magyarázni neki, hogy nem ő az egyetlen, de valószínűleg a legnehezebben rávehető arra, hogy jól megcibálja azt a fiút. Pont az volt a célom, hogy végre beismerjen magának olyan dolgokat, amiktől eddig félt.
- Persze, és akkor nekem is szerezned kellene valamit. Bár talán most inkább valami átlagosat viselnék – valami olyat amit, ha elhagyok magamról, azért nem kár. Meg mondjuk meg kell próbálnom józannak maradni, hogy menedzselni tudjam a szituációt és ha valamilyen oknál fogva Saffie nem járna sikerrel, akkor tudjon hozzám jönni. Az én fejemben nem volt ilyen opció.
- Minimum remélem, hogy tényleg igazad lesz és találok valaki finomat – halkan sóhajtottam fel – Unom már azokat az arcokat, akik a törzshelyünkre járnak. Ha nem járok sikerrel, akkor még mindig jössz nekem egyel.

ruha. | 1 791 | kiárusítottál Saf & Indie | breaking me 2149483383

**Saffron Jeong**

India&&Saffron

Having those weird conversations with your friend and thinking: 'if anyone heard us, we would be put in a mental hospital'.

- Sosem volt még olyan ember, aki annyira jófej volt, hogy ne csak pár éjszakát akarj vele tölteni, hanem több időt is? - Egyáltalán nem akartam beadni Indiának azt, hogy kizárólag a hosszútávok kapcsolatok érik meg, mert egyrészt nem is tudtam volna neki eladni ezt az egész koncepciót, másrészt én sem hittem ebben feltétlenül. Minden ember életében van olyan időszak, amikor nem is érdemes többet várnia egy-egy kapcsolattól, csak azt a néhány alkalmat, vagy történetesen hetet, amíg minden rendben van és amíg nem kell címkéket aggatni arra, hogy mi is az a kapcsolat pontosan. Abban viszont nagyon is hiszek, hogy mindenkire ráfér az, hogy ha olyan embert talál, akivel nem csak az ágyban jók, hanem bármi másban is azon kívül - gondolok itt a beszélgetésre és bármilyen közös programra -, akkor azt érdemes megtartani. - Szerintem nem lehet mindenki a nagy ő, de van valaki, aki jobb, mint mindenki más, nem? - Nem igazán döntöttem még el, hogy létezik-e olyasmi, hogy valakik lelki társak legyenek. Azt például kifejezetten nagy tündérmesének tartom, hogy ha léteznek is ilyenek, akkor meg van írva, hogy találkozzanak is, mert túl nagy jelentőséget tulajdonítunk saját magunknak egy egyébként akkora világban, ahol nem vagyunk többek apró - és múló - kis alkotóelemeknél. Különben is ki tudná garantálni hogy a lelki társunk a megfelelő időben születik ahhoz, hogy részei is legyünk egymás életének? Azt hiszem ez is egy olyan kérdés, amit felesleges túlkomplikálni, mert vannak sokkal fontosabb és megfoghatóbb dolgok annál, mint hogy léteznek-e lelki társak vagy sem.
Mindenesetre továbbra is tartom magam ahhoz, hogy Indiát nem kell rábeszélni semmire, mert mindenki akkor a legboldogabb, ha úgy élheti az életét, ahogyan szeretné. Talán a szülei nem mindig nézték jó szemmel, hogy annyi buliba rángatom el, amennyibe, de én nem bántam, hogy partner ezeken az alkalmakon és hogy együtt élvezzük ezeket az estéket. Ezért is terveztem egy újabbra meginvitálni őt és addig nem vagyok hajlandó leszállni róla, amíg nem mond igent.
- Azért majd szeretnék ott lenni, amikor valaki megtetszik neked. Megígérem, hogy ahányszor csak lehet el fogom mondani, hogy én megmondtam. - Kifejezetten ármánykodó mosoly ült ki az arcomra, nem is terveztem leplezni azt, hogy mekkora elégtételt jelentett volna, ha tényleg bekövetkezett volna, amiről beszéltem neki és a fejéhez vághattam volna, hogy nekem van igazam. Valójában az egész teóriával csak az a nagy probléma, hogy ő is épp ilyesmit akart tenni velem, ha beigazolódik valamelyik elmélete Ah Innal, vagy épp Timothyval kapcsolatban.
- De ugyanúgy találkoznánk a média laborban. Akkor nem mindegy? Hogy mondjam meg neki, hogy akkor holnaptól ne is beszéljünk, hm? - Tegyük fel, hogy nem léteznek fiú-lány barátságok. De ha ez igaz is, rögtön nem beszélgethetek, vagy lóghatok úgy valakivel, hogy ne akarjon tőlem valamit? Ha mindig abból indulunk ki, hogy fiú-lány barátságok nem működnek, azzal rögtön azt is feltételezzük, hogy mindenki hetero körülöttünk. Viszont ha ténylegesen is belevonjuk a szexuális orientációnkat, akkor hogy lehet az, hogy India és én barátnők vagyunk? Nem kellene ugyanúgy nem működnie ennek, mint ahogyan azt állítja, hogy Timothy és köztem nem működik az, hogy barátok maradjunk?
- Miért, ha Ah In meg én lefeküdnénk, jelest kapnánk félév végén, vagy mi? - Aláírom, hogy van közöttünk feszültség, abba már nem akarok belemenni, hogy pontosan milyen jellegű, mert a végén nem a barátnőm vágja a fejemhez, hogy igaza van, hanem nekem kell ezt beismernem. Valószínűleg az tartott vissza az egésztől, hogy biztos voltam benne, hogy a kezdeti ellenszenv továbbra is puszta ellenszenv a srác részéről. Részemről pedig az utolsó, amit meg akartam tenni Ah In előtt az volt, hogy lejáratom magamat. Ezért érte meg fenntartani azt a harapós viszonyt vele, amihez bőven hozzátett olykor ő is a viselkedésével.
- Oké, akkor a legközelebbi buliba majd olyan kisugárzással megyek, ami csak neked vonzza be a szexi embereket. Csak ahhoz neked is el kell jönnöd. - Jelentőségteljes pillantást vetettem rá, ezzel visszatérve a közös buli témájához.
- Ja, mondjuk egy visszaöklendezett hamburger soha nem hangzana túl jól - grimaszolva bólintottam párat, miközben helyezkedtem valamennyit a székemen.
- Én sem élvezném, ha egyedül kellene élnem. Vagy minimum mindig áthívnék valakit. - Nagyon is azért van ez, mert az öcsém meg én olyan kapcsolatban vagyunk, amilyenben. Butaság lenne azt mondani, hogy csak neki van szüksége rám, mert ugyanolyan jól elvan anyával vagy apával is, nagyon is szükségem van nekem is Gage társaságára, mert ha vele vagyok, néha azért jobb embernek érzem magamat, mint amilyen másokkal tudok lenni. - Környéket sem néztél ki, ahol szívesen élnél? - Lehet, hogy az nagyon leszűkíti a lehetőségeket, de legalább nem unja meg, vagy elégeli meg az ember, ha olyan környékre költözik, ami alapból is tetszik neki, vagy mondjuk jók az adottságai.
- És most azzal sem fenyegethetlek, hogy visszakapod, mert már így is te állsz bosszút, ugye? - Vigyorogva tettem fel a kérdést. Eszemben sem volt megijedni attól, hogy mit fog elkövetni ellenem, mert elég talpraesettnek gondolom magamat ahhoz, hogy meg tudjam majd oldani a szituációt.
Szerettem volna visszaszólni a lánynak, amikor megint feljött Timothy, aki valószínűleg már csuklott, ahol éppen volt, de nem tettem meg, mert eszemben sem volt a pincér előtt emlegetni, hogy hova kívánom éppen Indiát. Mosolyogva köszöntem meg a pincér srácnak a kiszolgálást, de vártam még néhány másodpercet, miután távozott az asztalunktól, hogy újra megszólaljak.
- Kereshetsz magadnak új crushokat. - Mosolyogva vontam meg a vállaimat. - Ha én vagyok a kapcsolatpárti, akkor nem tudom te most miért akarsz visszautasítani egy ilyen ajánlatot. - Újabb mosoly jelent meg az arcomon, ami nagyon nem volt az angyali kategóriába sorolható. Ha nem is én terveztem eladni Indiát - megint -, attól még nem szerettem volna kihagyni egy potenciálisan jó buliból. Még csak azt sem vártam, hogy az egész estét velem töltse majd, hajlandó lettem volna megbocsátani neki, ha tényleg le akar vadászni valakit, aki megtetszik neki.
- Na, én meg éppenséggel tudom, hogy kivel nem akarok lefeküdni.[/b] - Történetesen Timothyval, akivel igenis barátok vagyunk, állítson bárki bármit. Nem azért nem akartam volna mást állítani a mi kapcsolatunkról, mert nem akarom őt elveszíteni barátként, hanem mert őszintén nem tudtam többet belegondolni az ismeretségünkbe annál, ami egyébként is volt.
- De azt is szokták mondani, hogy néhány ember alapján nem szabad megítélni egy egész nemet. Ah In egyébként sem olyan... - Még azelőtt fogtam be a számat, hogy túlságosan belementem volna a részletekbe. Egyrészt mit jelentsen az, hogy így beszélek Ah Inról, amikor semmi, de tényleg semmi nincs közöttünk és nem is akarom, hogy legyen, igaz? Másrészt félek, hogy így csak még több alapot adok Indiának ahhoz, hogy a végén tényleg eladjon a srácnak. - Igazad van, tegyük csak egyenlővé magunkat velük - nevetve bólogattam végül, miközben a fülem mögé tűrtem néhány tincset a hajamból. A mozdulat közben pedig azt is megengedtem magamnak, hogy az emlegetett pincérfiú után nézzek.
- Nehéz megmondani, hogy csak a borravalóra játszik-e, vagy tényleg szingli. De egy próbát megér, ha bejön neked. - Mosolyogva fordítottam vissza a fejemet a lány felé, közben pedig a kávém után nyúltam, amit még azelőtt kóstoltam meg, hogy ízesítettem volna. Mindig jobb volt tudni, hogy mennyi cukorra van szükség, mielőtt ihatatlanná teszem a kávét.
- Okéé, ebben legyen igazad. De miért pont a közelemben lévőkkel kellene kikezdenem? Nem lehet bárki más? - Kérdőn pillantottam Indiára, miközben egy kanál barnacukrot süllyesztettem el a kávémban, majd el is kevergettem azt. - Mi lenne, ha ezért jönnél velem a buliba? - Egyébként sem volt túl sok esélye annak, hogy történetesen Ah In megjelenne egy ilyenen, mert korábban soha nem tette. Másrészt semmi okom arra, hogy rosszul érezzem magamat, amiért másokkal ismerkedem előtte.
- Á, akkor nem ér annyit az egész. Ha ilyeneket mondott, lehet hogy olyan környéken is lakik, ahol nem szeretnél megfordulni egy cipő miatt. - Arról mélységesen hallgattam, hogy mennyire megnéztem volna, ahogyan lefejeli az illetőt, de valószínűleg egyébként is a barátnőmnek fájt volna jobban a dolog, ezért nem buzdítottam hasonló cselekedetekre.
- A remény hal meg utoljára. - Vigyorogva közöltem vele ezt a dolgot, miközben a villámmal nagyon is a rendelt brunchot vettem célba.
- Honnan veszed, hogy én is bejövök Ah Innak? - Talán ez volt a megfelelő pillanat, hogy feltegyem ezt a kérdést. Ha India egyébként is tud mindent, akkor mondja meg nekem, miből gondolja, hogy a srácnak egyáltalán lenne kedve bármi mást csinálni velem a közös projektünkön kívül.
- Gratulálok! Szólhattál volna hamarabb is! - Nagyon is fel akartam neki róni ezt a hiányosságot, mert akkor minimum meghívom valamire a legutóbbi bulin, habár mindketten eléggé el voltunk akkor ázva ahhoz, hogy ne legyen szükségünk még több italra. Ha pedig végre igent mond a meghívásomra, akkor még mindig ihatunk majd. Kérdőn pillantottam rá, amikor feltette a saját kérdését és pár pillanatig még el is gondolkodtam azon, hogy melyik lány lehet Lily.
- Aha, emlékszem már. - Kissé elkerekedett szemekkel folytattam: - Azért az elég durva, hogy rá tudta venni a dologra, mindig mindenre nemet mondott eddig. - Nem akartam, hogy a féltékenységhez kicsit is hasonlító érzelmek jelenjenek meg a hangomban, de az értetlenségem attól még teljesen valid volt. Miért mondana Ah In igent valami olyanra, amit eddig élből elutasított? Biztosan köze van a társasághoz. Ha viszont így van, akkor nekem van igazam és míg nekem India azt próbálja beadni, hogy a legjobb lenne, ha lefeküdnénk, addig Ah Innak egyáltalán nem is jövök be.
- Jó... - Szemforgatva sóhajtottam fel, miközben leraktam a villámat. - De ez az utolsó alkalom, hogy ilyenekre beszélsz rá. Egy lehetősége van az egésznek, de ha nem akarja, akkor nálam se erőltesd a dolgot, jó? - Inkább vágytam arra, hogy India ott legyen a buliban, mintsem hogy Ah Innál bepróbálkozzam, de tudom, hogy van az az alkoholmennyiség, amikor nem esne nehezemre megtenni. Ezt India is tudja és valószínűleg még Pavel is.
- Megmutassam mit akarok majd felvenni? - Kérdőn néztem a lányra, miközben a telefonomat már gyakorlatilag halásztam is. Nem feltétlenül a beleegyezése érdekelt, mert mindkettőnknek megvan a maga stílusa, amibe nem igazán tud beleszólni a másik, de maga a tény, hogy végül nagy nehézségek árán, de mégis igent mondott a bulira, kezdett egészen fellelkesíteni.

1641 || ruha || ••

**India Lorelei Hastings** · Re: Saf & Indie | breaking me Pént. Dec. 24 2021, 21:27

Saffie & India

- Igazából talán nem is akarom, hogy megjelenjen – finoman rántottam egyet a vállamon – Jó ez így.
Nem csak vetítettem, tényleg teljes mértékben komolyan gondoltam azt, amit mondtam. Mindig úgy voltam vele, hogy szórakozni bárhogy lehet és nem feltétlenül van szükségem társaságra ahhoz, hogy jól érezzem magam. Persze lehet jönni azzal, hogy az ember társas lény, de amíg önmagát nem tiszteli annyira, hogy minőségi időt töltsön egyedül, addig azt sem várhatja el, hogy mások szeressék. Sok barátom volt, de határozottan kijelenthetem azt, hogy képes voltam önálló entitásként fennállni az összes kapcsolatomban és nem volt szükségem arra, hogy mindenkinek egy kedvező arcomat mutassam. Olyan emberekkel vettem körül magam, akik hozzám hasonlóak voltak, vagy legalább nem voltak prűd szeplőtelen Szűz Máriák, és engem hagytak garázdálkodni. Mivel független vagyok az emberektől, egy lakatlan szigeten is boldogan tudnék élni, egyedül.
- Ezt én sem mondhattam volna szebben – egy széles mosoly költözött az arcomra, miközben pár babahajat a fülem mögé simítottam – Pontosan így van. Ezért is élvezem az életem.
Tisztában voltam vele, hogy nem sok embernek adatik meg az, amit én magam megkaptam a szüleimtől. Nem jártam kifejezetten elit középiskolába, ezért már nagyon hamar megtapasztaltam azt, hogy nem mindenki él úgy, mint az én családom. Mivel ettől függetlenül a szüleim normális neveltetést biztosítottak a számomra, soha nem lettem volna képes lenézni valakit azért, mert nem egyenlően osztották ki a kártyáinkat. Ugyanakkor pontosan tudtam, hogy a barátaimon nem azzal segítek, ha szánalomból állom a fogyasztásukat, vagy hozzájuk vágom azokat a ruhadarabokat, amiket egyszer sem viseltem és a címkével lapulnak a szekrényemben. Az pedig csak még kínosabbá tette volna az egészet, ha tojáshéjakon lépkedtem volna az anyagi helyzetemet illetően, tehát igyekeztem a helyén kezelni ezt az egészet.
- Ha nem akarsz járni vele, akkor ne barátkozzatok. Össze fogod törni a szívét – feministának tartom magam, de szerintem Timmy az a fajta fiú, aki még a feminácik szívét is meglágyította volna. Nagyon sajnáltam, ahogyan az őzike szemeivel nézett Saffie-ra, ő pedig egyszerűen semmit sem sejtett abból, hogy a fiú többet érezne barátságnál. Biztos voltam benne, hogy Saf nem az a fajta lány, aki pontosan tudja, hogy tetszik egy fiúnak és direkt hülyíti, mert valójában imponál neki ez az egész helyzet. Előbb idegesítették volna az ilyen próbálkozások, viszont Timothyt ezek szerint tényleg kedveli… Csak nem úgy, ahogy a fiú szeretné azt.
- Nem én vagyok kapcsolatpárti, hanem te – jegyeztem meg határozottan, és pontosan tudtam, hogy a következő mondattal át fogok lépni egy bizonyos határt, amit talán nem kellene – Máshogy nem fogsz lefeküdni az órai partnereddel, nem? Láttam, hogy néztél rá.
Nem volt túlzottan nehéz dolgom ezzel. Talán túlságosan szuggerálhattam a srác fenekét, ugyanis hátrafordult, én pedig egyetlen pillanat alatt pont elkaptam még a barátnőm arcán a változást. Pontosan tudtam, hogy tetszik neki, ezért nem is értettem, hogy miért nem akarja megszerezni magának.
- Nem sajnos, de nem számíthatod ki még te sem azt, hogy ki gusztustalan és ki nem – az arcomon egy olyan mosoly volt, amiből ki tudta venni, hogy elfogadtam a ki nem mondott bocsánatkérését – Legközelebb bevonzhatnál nekem valaki, aki jó fej. Meg szexi is.
Hamar meguntam a szeretőimet, ezért lényegében folyamatosan újakat kerestem magamnak. Sokkal egyszerűbb volt így élni az életem, mint erőltetni valamit, ami egyszer tönkre mehet. Nem is értem azokat a mazochista állatokat, akik képesek voltak örök hűséget fogadni, meg szerelemre hajtani a fejét. Ha már élvezni akarjuk mások jó tulajdonságait, akkor azt úgy kellene csinálnunk, hogy az emlékeink szépek maradnak. Én pedig valahol nagyon tiszteltem és szerettem a partnereim, hiszen a legtöbbjükre könnyű szívvel emlékeztem vissza.
- Ha nem is életem végéig, de a hamburgert minden bizonnyal nagyon sokáig tudnám enni – elég határozott voltam ezzel kapcsolatban – Ennek az egyetlen oka az, hogy sokféleképpen el lehet készíteni, szóval nem fogod visszaöklendezni. Bár most, hogy erre gondoltam, jóval kevésbé gusztusos, az is tény.
Ettől függetlenül én úgy gondoltam, hogy már a húspogácsa is képes megváltoztatni egy jó burgert. Teljesen más élmény, ha félig átsütve eszed a prémium minőségű marhahúst, vagy ha valami frissítő, csirkés verziót választ az ember. És itt még nem esett szó a nehéz disznóhúsról, vagy a halról, ami megint egy új ízélményt jelent a szendviccsel kapcsolatban. Az pedig, hogy ezen kívül még mit teszünk bele, lényegében csak az ember fantáziáján múlik. Ha a hawaii pizza működik, akkor, hogy ne működne mondjuk a hawaii burger? Ezen kívül pedig még más ételeket is könnyedén bele tudunk kombinálni.
- Jó lenne, ha így alakulna – finom kis mosoly költözött az arcomra – De talán az is, ha mondjuk valakihez egyszerűen csak be tudnék költözni. Szar lehet egyedül élni.
Egyelőre mondjuk el kellene dönteni, hogy melyik környékre költöznék szívesen. Nyilván Manhattan lenne a legideálisabb a suli miatt, de azt is figyelembe kell vennem, hogy hamarosan végezni fogok. Egy költözés pedig annyi stresszel és cipekedéssel jár, hogy talán nem feltétlenül lenne kedvem új lakást nézni. Szerencsére ezt még van időm átgondolni bőven, mivel a szüleim egyáltalán nem szeretnének kidobni az otthonunkból. Szerintem az se zavarná őket, ha egy kicsit még maradnék, bár az is igaz, hogy elég sokat hallgatom a zsémbeskedésüket azzal kapcsolatban, hogy hazavihetnék nekik már valami pasit.
- El. És már azt is tudom, hogy kinek – elég egyértelmű volt, hogy kire gondolok. Minden bizonnyal nem bánná meg a dolgot, de ettől függetlenül kiadta nekem a gyengepontját. Mivel annyira próbál cukkolni, én csak arra tudok gondolni, hogy ezzel a ténnyel nincs tisztában. Majd miután megtörténtek a dolgok, büszkén fogom felvállalni azt, hogy mit tettem.
- Szerinted – mutattam rá rögtön a problémára, aztán hátra dőltem annak érdekében, hogy az érkező pincér le tudja pakolni elénk a tányérokat. Egyértelmű volt, hogy majd felveszem vele a szemkontaktust és rámosolygok, mivel elég helyes volt, de ennél több flört egyelőre nem fért bele. Majd, ha egyedül visszalátogatok ide, talán megszerzem a számát és az idejét is. Egyelőre beértem azzal, hogy ő és én csak ennyit engedhetünk meg magunknak. Hármasban még én sem szeretem.
- Azt még nem tudom, hogy van-e – határozott volt a hangom – Nyilván lenne mit felvennem. Azt kell végig gondolnom, hogy hiányzom-e valamelyik crushomnak annyira, hogy inkább vele legyek kettesben. Nála legalább nem tűnik el a cipőm, ugyebár.
Szúrós pillantással jegyeztem meg ezeket a szavakat, de egyáltalán nem vettem annyira a szívemre a helyzetet, mint gondoltam. Minél többször agyaltam ezen a bulin, annál inkább szerettem volna részt venni rajta a múltkori ellenére is. Jövőre végzős leszek, ami azt jelenti, hogy ismét lefutom a köröket a szakdolgozattal és a zárófeladatokkal, munkálatokkal, ami miatt egyszerűen nem lesz arra lehetőségem, hogy lazítsak… Egyedül pedig csak a szamarak isznak, tehát most kellene még több szép emléket gyűjteni. Viszont az is igaz volt, hogy egy jó szex is lehet szép emlék. Én pedig még nem döntöttem el azt, hogy jelen helyzetben melyikhez lenne jobban kedvem.
- De friendzone-oltam már, aztán ígyis-úgyis az ágyamban kötött ki az illető – úgy rántottam meg a vállam, mintha ez holmi semmiség lenne. Nekem tényleg az volt – Azt pedig sosem tudhatod, hogy aktuálisan kivel akarok lefeküdni.
Tény és való volt, hogy vele nem kockáztattam volna meg a barátságunkat olyan szinten, hogy annak súlyos következményei legyenek. Az is igaz volt, hogy nem minden barátommal feküdtem le, de mivel kritérium volt az, hogy az illető lehetőség szerint legyen jó fej, nálam a friendzone nem jelentett annyit, mint a legtöbb lánynál. Talán ez összezavaró lehet egy-két hím számára, de ez van. Nem működhet minden nő ugyanúgy.
- Ők is tárgyiasítanak minket a beszélgetéseikben. Nekünk is jár ugyanaz, nem? Hiszek az egyenlőségben – szolidan elmosolyodtam, aztán az ételemhez nyúltam, hogy valamit egyáltalán bevihessek végre a szervezetembe – Szerinted a pincér srác az szingli?
Még én sem szívesen loptam el valaki olyannak szívét, akié foglalt volt. Mivel időről-időre váltogattam a szexpartnereimet, fontos volt számomra az, hogy a másik fél is független legyen. Így neki sem fájt, ha valaminek tényleg vége lett, és én is el tudtam engedni az illetőt… Meg hát a megcsalás szerintem is kifejezetten csúnya dolog volt, emiatt pedig semmiképp sem lettem volna partner hasonlóban. Tény és való, hogy a kapcsolatok nagy része összetört szíveket eredményez, de nem voltam annyira kegyetlen, hogy én is egy legyek azok közül, aki hasonlókat követ el másokkal.
- Én csak arra célzok, hogy nála sokkal jobbak vannak a közeledben, és nem vagy hajlandó észre venni – elég egyértelmű volt, hogy mit magyaráztam neki egészen eddig – Meg amúgy is, nem kell párkapcsolatban lenned ahhoz, hogy jól érezd magad valakivel.
Legalábbis én teljesen meg voltam győződve arról, hogy ha én valaki mellett tényleg lehorgonyoznék, akkor idővel boldogtalan lennék, mert úgy érezném magam, mint egy kalitkába zárt madár. Szerettem időről-időre mások karjaiban kikötni, nem találtam ezt ribancos dolognak Pusztán tapasztalatokat gyűjtöttem. Ha most valaki megkérdezné tőlem azt, hogy mindezt szívesen elmesélném-e a leendő gyerekemnek, akkor egyértelműen nem lenne rá a válaszom.
- Szerintem az már ugrott. Maximum megpróbálom majd feljelenteni – finoman megrántottam a vállát – Mivel se a címét, se a pontos nevét nem tudtam a srácnak, nehéz lett volna kitalálni, hogy ő pontosan kicsoda. Szerettem azt a cipőt, de igazán vigyázhattam volna rá jobban is. Ez még egy ok arra, hogy ne igyak annyit.

- Naiv vagy, ha azt gondolod, hogy csak úgy elmondom neked – ezt már jóval határozottabban jelentettem ki. Tényleg nem terveztem az orrára kötni a dolgot, mivel a bosszúmat végre fogom hajtani. Az egészben csak az a szomorú, hogy én ténylegesen szegényebb lettem egy lábbelivel, ő pedig gazdagabb lesz majd valami olyannal, amit minden bizonnyal nehezen felejt majd el.
- Persze, csak rá akarod fogni valamire – legyintettem egyet – De majd, ha lecsapják a kezedről a srácot, akkor meg csak nézelődsz és mérgelődsz. Nehogy azt hidd, hogy csak neked tetszik.
Mivel a telefonom egyszerre rezdült meg és villant fel a képernyőm az asztalon, megtöröltem az avokádótól maszatos ujjaimat az odakészített szalvétában, aztán elolvastam az üzenetet. Éreztem, ahogyan lassan egy gonosz kis mosoly ül ki az arcomra, aztán lezártam a telefonom, mielőtt a lánynak esélye lett volna elolvasni az üzenetet.
- Megkaptam természetesen – ezúttal a bögrémet emeltem a számhoz – Emlékszel még Lilyre, az elsőéves kiscsajra, aki a társaságunkhoz csapódott? Úgy néz ki meghívta Ah Int a buliba és igent mondott neki. Gondolom randiznak.
Mindezt úgy jegyeztem meg, mintha az egész egy semmiség lenne, de nyilvánvalóan az volt a célom, hogy felmérjem a helyzetet.
- Ha azt akarod, hogy lekoptassam róla a lányt, akkor megyek ma este. Ha nem, akkor áthívok magamhoz valakit.

ruha. | 1 694 | kiárusítottál Saf & Indie | breaking me 2149483383

**Saffron Jeong**

India&&Saffron

Having those weird conversations with your friend and thinking: 'if anyone heard us, we would be put in a mental hospital'.

Talán a buli során India nem olyasfajta szórakozásra vágyott, amivel inkább nekünk, a barátainak okoz egy vidám estét, ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy senki nem gondolt a buli folyamán arra, hogy pontosan kin és mennyire kell nevetni. Mind jól éreztük magunkat, ilyenkor pedig előkerülnek azok az ötletek, amelyeket egyébként alkoholos befolyásoltság nélkül talán csak elméletben vázolnánk fel, de még az sem biztos, hogy megosztanánk másokkal hangosan. Nekem sikerült nem csak hogy kiviteleznem egy ilyet, de nyakig belekeverni a barátnőmet, akinek láthatóan nem tetszettek a módszereim. Valójában ha kifog magának egy olyan partnert, akivel legalább kis ideig jól érzi magát és visszatekintve azt mondja róla, hogy jó volt vele, én már nem bánom az egészet. Különben is egészen biztos voltam benne, hogy vissza fogom még tőle kapni ezt az akciót, tehát lesz egy pont, amikor azt mondhatjuk; kvittek vagyunk.
- Túlkomplikálod. Szerintem még csak nem találkoztál vele. - Sokszor kellett rájönnöm arra, hogy mások nem féltétlenül értik meg azt, ami az én fejemben napi szinten végbemegy. Egyfelől végtelenül idealistának tűnhettem, amiért hittem még abban, hogy a megfelelő emberi cselekedetekkel és hozzáállással lehet még valami jót tenni a világban. Másfelől sok esetben úgy kezeltem az embereket, mint aki soha nem bízik meg, vagy kedvel eléggé ahhoz bárkit is, hogy elővegyem a kedves és törődő énemet. Tényleg megvolt bennem ez a kettősség, aminek alapvetően az okával is tisztában voltam. Engem soha nem bántott komolyabban senki, a szüleim megadtak nekem egy olyan gyerekkort, amire bárki vágyhat hasonló családi háttérrel és anyagi helyzettel. Aztán megszületett az öcsém, akivel már egészen más volt a helyzet. Miatta akartam erős lenni és visszavágni a világnak, holott a saját gyerekkorom miatt még hittem is abban, hogy idővel jobb lesz, mert az emberek képesek megváltozni. Ez pedig kihatott a személyes kapcsolataimra is, nem csak arra ahogyan elképzeltem a szakmai életemet és jövőmet. - De ha már itt tartunk... Szerintem neked nincs szükséged senkire csak azért, hogy jó életed legyen. Már most is megkaphatsz bármit. - Mint ahogyan minden más is az életben, ez is hozzáállás kérdése. Ha változtatunk a szemléletünkön, változhat minden más is.
- És csak azért kellene járnom vele, mert szerinted bejövök neki? Hányadik században élünk? - Nem tudtam többként gondolni Timothyra, mint barát, egy kapcsolat pedig határozottan túlkomplikálná az eddigi kapcsolatunkat, ami remekül működött úgy, ahogyan volt - részemről mindenképpen. Nem arról van szó, hogy olyan régimódi lennék, hogy elvárjam a férfitól a kezdeményezést, de mivel én magam határozottan nem szerettem volna megtenni, legalább annak a jelére szükség lett volna, hogy Timothy másképp gondol rám - akkor megbeszélhettünk volna, hogy hogyan tovább. - Nem fogok odamenni hozzá, hogy akarja-e hogy a barátnője legyek, az olyan ciki. Majd lesz egy barátnője, aki tökéletesen hozzá fog illeni és akkor nem csak ő, hanem te is boldog leszel, jó? - Mosolyogva ráztam meg a fejemet, aztán kicsivel előrébb hajoltam és folytattam: - Egyébként meg mikor lettél te ennyire kapcsolatpárti? Majd ha szerzel magadnak valakit, elbeszélgethetünk az én magánéletemről. - Persze én is osztogattam már tanácsokat úgy, hogy nem rendelkeztem állandó kapcsolattal, de az mindig is íratlan szabály volt, hogy az adja a legjobb tanácsot, akinek semmi tapasztalata a témában.
- És ha megnéztem? Akkor mi van? - Elnevetem magamat, mert ha van valami, amit még lehetetlenebbnek tartok annál, hogy Timothyval egy párt alkossunk, akkor az ugyanez a dolog Ah Innal. - Nem jövünk ki jól, nem hiszem hogy mi összeillenénk... ebben az univerzumban. - Nehéz volt megpróbálnom megérteni azt a kapcsolatot, ami közöttünk volt a fiúval, mert nagyon rosszul indult, aztán voltak helyzetek, amikor egészen elcsodálkoztam azon, hogy mennyire jókat tudunk beszélgetni, aztán egyszerűen megint csinált valamit, amivel annyira felhúzott, hogy legszívesebben leüvöltöttem volna a fejét. Őt pedig csak szórakoztatta az én mérgelődésem, amit valójában ő idézett elő. Nem ez jellemez ez harmonikus kapcsolatot.
- Kár. Reméltem, hogy legalább egy jó estéd lesz belőle. - Nem arról volt szó, hogy valaki visszaszolgáltassa Indienek a pénztárcáját és egyébként sem gondolom, hogy hasonló cselekedetért rögtön szex járna, de egy cipővel egészen más lehetett volna a helyzet. Kár, hogy a srác nem úgy viselkedett.
- Egyetértek. De mondj olyan amerikai ételt, amit életed végéig minden nap meg tudnál enni... - A hangsúlyom kérdő volt, az egész mellé pedig felvontam az egyik szemöldökömet, amikor a lányra pillantottam.
- Rendben. Biztosan találni fogsz valami neked megfelelőt. Annyi ismerősöd van, hogy szerintem különösebben nézelődnöd sem kell, mert ajánlanak. - Mosolyogva billentettem oldalra a fejemet és piszkáltam meg a dekorációt az asztalon, ami lehetett volna élő növény is, de megértettem, hogy pontosan miért a mű változatot helyezték ki mindenhová. Hosszabb ideig lehetett használni és nem kellett senkinek felelősséget vállalnia az életben tartásért.
- Miért, mit tudnál tenni velem? Eladsz valakinek? - Vigyorogva tettem fel a kérdést, direkt azzal a szándékkal, hogy tovább cukkoljam őt. Tényleg nem féltem tőle, mert bár magasságban nála volt az előny, én hittem abban, hogy a fizikai erő tekintetében le tudnám őt győzni. Nem mintha valaha verekedni terveztünk volna.
- Timothyval barátok vagyunk. - Nem terveztem többet mondani ezzel kapcsolatban, habár tudtam, hogy India nem buta nő, tehát biztosan tudja mire gondolok. Ha Timothyval barátok vagyunk és részemről nem is szeretnék több lenni ennél, akkor kimondatlanul is megadtam a választ a kérdésére.
- Teljes mértékben. De mondd csak, folytassam, mert működik, vagy így sem vagy hajlandó velem jönni? - Készültem elnevetni magamat, de végül csak vigyorogva pislogtam rá. Szerettem volna, ha ott lesz, mert részemről a legutóbbi alkalom is nagyon szórakoztató volt. Nem csak a cipős eset miatt, hanem szimplán azért is, mert India ott volt a társaságban. Kikapcsolódnia pedig mindenkinek kell néha. - Akkor keresünk neked mást. Ne fogd arra, hogy nincs mit felvenned, mert ez pont a te szádból nagyon nevetséges. Más programod van? - Őszintén kíváncsi voltam, hogy csak az ital volt sok neki és most azt ígérgeti magának, hogy inkább leszokik - ami szimplán egy felesleges kör -, vagy tényleg halaszthatatlan dolga van, ami miatt nem tud jelen lenni. Előbbi esetében akár az akarata ellenére is hajlandó lettem volna elrángatni, még ha az bűncselekmény is.
- De soha nem friendzone-oltál még senkit? - Mindkét szemöldököm a magasba szökik, amikor felteszem a kérdést. - Ilyen alapon nők között sem lehetne... De mi is barátok vagyunk, mégsem akarsz velem lefeküdni, nem? Ilyen egyszerű - megrántottam a vállaimat, mert tényleg nem tudtam már olyan módját a helyzet elmagyarázásának, amivel meggyőzhettem volna róla, hogy nekem nincsenek olyan érzéseim Timothy felé. - Szomorú vagyok, hogy épp te tárgyiasítod Ah Int. Nem szép dolog. - Hiába igyekeztem komolyan előadni az egészet, a végére mégis vigyorogva néztem a lányra.
- Majd felszedek valakit, ha fel akarok. - Én azért még hittem benne, hogy nem vagyok annyira reménytelen eset, hogy ne tetsszek senkinek. - Amúgy is, úgy csinálsz, mintha Abel nem is létezett volna. - Korábban talán egészen más érzést keltett volna bennem, ha megemlítem az exem nevét, de mivel nem láttam reális esélyét annak, hogy mi valaha is újra összejöjjünk, túl kellett lépnem rajta. Ehhez viszont véleményem szerint határozottan nem Timothyn keresztül vezetett az út.
- Pedig reméltem, hogy visszakapod a cipőidet. Ne szerezzük vissza mégis valahogy? Nem ér hogy megtartja... - Persze, ha van a srácnak minimális lelkiismerete, vagy szégyenérzete, akkor ő maga fogja átgondolni, hogy pontosan mit is keres nála egy pár női cipő és miért nem volt hajlandó kárpótolni őt a gazdája. Komolyan, a pasiknak annyira azon jár a fejük, hogy kit dughatnának meg, hogy úgy viselkednek, mint a gyerekek.
- Csak ki akarom szedni belőled, hogy milyen bosszút akarsz állni rajtam. - Gátlások nélkül feleltem neki és vontam meg a vállaimat egyszerre. Ha háborút vív az ember, érdemes felkészülni rá és megismerni az ellenfelet. - Ha tetszene is valaki, mostanában nem igazán van időm foglalkozni ezzel. Rengeteg feladatom van az egyetemen és dolgoznom is kell. Én még elköltözni sem tudok, hiába csinálom. - Valamilyen szinten nem is terveztem még, hogy kiköltözzek otthonról. Túl nagy segítség voltam a szüleim számára az öcsémmel és úgy éreztem, hogy neki is szüksége van rám.
- Mi a helyzet azzal az állással, amit múltkor emlegettél? - Hátradőltem miközben feltettem a kérdést, és közben felhúztam az egyik lábamat, hogy átvethessem a másik térdemen. Az egész csak egy újabb próbálkozás volt arra, hogy elkerüljem, hogy India a végén szerződést írasson velem alá, amiben ünnepélyesen megesküszöm, hogy elfogadom a randiguru szolgáltatásait. Nem vagyok benne biztos, hogy vágytam arra, hogy beleavatkozzon abba, ami közöttünk volt Ah Innal, amit az ellenszenven kívül nem is tudom hogyan jellemezhetnék.

1383 || ruha || ••

**India Lorelei Hastings**

Saffie & India

- Ez igaz… Máskülönben biztos nem lennénk barátok – határozott volt a hangom, de az arcomon mégis barátságos volt a mosoly. Annak ellenére is, amit ez a hárpia nőszemély képes volt megtenni velem. Határozottan nem örültem neki, hogy a könnyűvérűségem ellenére is képes volt ilyen csúnya módon pasit szerezni nekem. Szerintem minden bizonnyal elege van abból, hogy az összes fiúbarátjával lefeküdtem, vagy ha nem is mindegyikkel – Timothy határozottan kimaradt – akkor a nagyrészük így is megvolt. Minden bizonnyal én egyáltalán nem láttam annak értelmét, hogy lekössem magam, mert sokkal szórakoztatóbb volt számomra több vasat tartani a tűzben. A fiúk pedig nem annyira veszettül emocionális lények, hogy ez zavarja őket, mint esetlegesen a csajokat, így szerintem ez egy tökéletes alku volt. Mindenki kielégülten kezdett neki a másnapnak és nem voltak szívproblémák sem.
- Ettől függetlenül, szerintem olyan perverz állat még nem jött a világra, aki engem képes lenne hosszú távon elviselni – finoman rántottam meg a vállam, mintha ez a dolog tényleg csak egy semmiség lenne. Tisztában vagyok azzal, hogy egészen undok tudok lenni másokkal, és nehéz elviselni. Közel kerülni hozzám sem a világ leghálásabb feladata, mivel alapvetően hiába tűnök közvetlennek, nem esik nehezemre úgy igazán elküldeni a másik félt a fenébe, ha arról van szó. Azt hiszem, hogy még mindig voltak tagok a baráti körünkben, akik határozottan félhettek a hangulatingadozásaimtól, de ez egy olyan dolog volt, amivel igyekeztem nem foglalkozni. Akik ismertek, azok pontosan tudták, hogy mivel lehet felidegesíteni, ezért nem húzták ki nálam a gyufát. Ezt pedig talán Saffie-nak is szem előtt kellett volna tartania, és akkor most határozottan nem azon gondolkoznék, hogy miként bosszulhatnám meg a dolgot. Ötleteim voltak rá, de egyelőre ki kell békülnünk ahhoz, hogy kivitelezni tudjam mindezt.
- Az tök jó, hogy te így gondolod, de vajon részéről is ennyi a dolog? – egészen összeszűkült szemekkel figyeltem a lányt – Esküszöm, az a fiú nagyon aranyos. Persze én kiskanállal megenném reggelire, mert leginkább egy lelkes kiskutyára emlékeztet, de ez is az oka annak, hogy sajnálom. Ha szomorú kiskutyává válna, mind a kettőnk szívét összetörné.
Még az én kőszívemet is. Nem beszélve arról, hogy egy olyan szexi juniort kapott a barátnőm, akit én már biztos megrontottam volna… Főleg úgy, hogy még közös feladatokat is kellett csinálniuk. Mindenesetre talán jobban is járt az a srác, hogy nem egy hozzám hasonlót fogott ki. Így már határozottan tabunak számított, mivel nem tudtam elképzelni, hogy egy ilyen srác ne érdekelje a lányt. Előre kipróbálni meg nem akarom.
- Komolyan, te sosem nézed meg a fiúk fenekét? – ez számomra egészen furcsa volt – Még ha hátat fordítanak neked, akkor sem? Én mindig kihasználom az ilyen helyzeteket.
Mondjuk kettőnk közül én vagyok az, aki határozottan nem hitt a monogámiában. Bár az is igaz, hogy párkapcsolatom sosem volt és nem azért, mert nem találkoztam volna olyan sráccal, aki rászánta volna magát a dologra. Szimplán még senki sem vonzott engem annyira, hogy a saját függetlenségemet próbáljam meg feladni érte. Éppen ezért, annak egyáltalán nem láttam értelmét, hogy erőltessem a dolgot, mert azzal csak a fiút használnám ki, és nem lenne semmi értelme az egésznek. A végén úgyis bűntudatom lenne.
- Ugye? Teljesen kiakadtam én is – halkan sóhajtva csóváltam meg a fejem – Ha elhozta volna, akkor egyszerűen hozzá vágom, hogy tartsa meg. Ha nem így indít a dologgal, talán még jó parti is lett volna, de elég hervasztó volt a dolog.
Alapvetően nem tudom mit gondolnak az olyan csávók, akik azt hiszik, hogy még a nő jár jól, ha meg van dugva. Szerintem ez még mindig egy olyan dolog, ami alapvetően két ember örömét kell, hogy szolgálja. És bár én magam sokkal lazább erkölcsű személy vagyok, mint sokan mások, ennek ellenére nem gondolom azt, hogy jogunk van egymás érzéseivel játszani, vagy éppenséggel más testét alkuként kezelni úgy, hogy az illető nem egyezett bele abba. Bár ez egy elég komplex kérdés, és nem mindenki gondolkozik ugyanúgy.
- Tény – mivel már eldőlt, hogy mit fogok enni, le is tettem az eddig szorongatott étlapot – Én azt nem értem, aki mindennap avokádón él.
Legalábbis egyáltalán nincsen markáns íze a zöldségnek, és persze meg lehet oldani, hogy finom legyen, de ettől függetlenül még úgy is túlárazottnak tartottam magát az alapanyagot, hogy minden reggel elfogyaszthattam volna. Ahhoz képest pedig annyira nem volt nagy durranás.
- Mindenképpen Manhattan – nem gondolkoztam túl sokat a kérdésen – Közelebb lehetnék a sulihoz, meg alapvetően szeretem azt a városrészt. De, hogy pontosan hol lenne a lakásom, azt még nem tudom. Majd segíthetsz választani környéket.
Mosolyogva jelentettem ki mindezt, illetve örültem volna annak is, ha együtt néznénk meg a házakat. Talán ketten jobban el tudjuk dönteni azt, hogy mi az igazán megfelelő hely, illetve Saffie minden bizonnyal komolyabb szempontokat venne figyelembe, mint én. Ha a záróvizsgámra fogok készülni majd, akkor minden bizonnyal nem lenne annyira vicces, ha egy nagyon bulis környéket néznék ki magamnak. És attól tartok, hogy a szomszédok sem kedvelnének, ha az ablakon kihajolva anyáznék hajnali kettőkor.
- Jegyezd meg, hogy ezt mondtad nekem, amikor legközelebb szükséged lesz rám – határozottan mondtam ki a szavakat, de minden bizonnyal, ha bajban lenne, akkor sem csapnám az orrára az ajtót. Az már egy másik kérdés, hogy én majd nemes egyszerűséggel elfelejtem elrángatni valamelyik fiú mellől, aki rajta legelteti a szemét.
- Mind a kettő közül is én lennék a legjobb választás, ez kétségtelen – finoman rántottam meg a vállamat – De ez a lehetőség nem játszik most. Szóval, melyikük jön be jobban?
Arra a megjegyzésére, miszerint nekem kellene új embert keresnem, akit boldogíthatok, csak egyetlen lesújtó pillantással válaszoltam. Mind a ketten tudtuk, hogy ez számomra egyáltalán nem akadály, mivel, ha elég karizmatikus valaki, akkor ő anélkül be tud csábítani az ágyába, hogy mondjuk a nevét elárulná nekem. Legalábbis kettőnk közül határozottan én vagyok az, aki vezet az egyéjszakás kalandokban. Ennek ellenére jó volt közöttünk a dinamika, mert ő sosem oktatott ki engem az erkölcsös életmódról, cserébe én sem akartam megmagyarázni neki, hogy miért jó átadni magunkat a féktelen hedonizmusnak, ami rám alapvetően jellemző volt. Nem véletlenül mondhatom az egyik kedvenc filmemnek a Nyers-t.
- Te most zsarolsz engem, Saffron? – felvont szemöldökkel pillantottam a lányra, aztán egyszerűen megcsóváltam a fejem – Tudod kivel húzol ujjat? Átadom majd neki.
Őszintén nem tudom, hogy nekem a lány felsője mennyire állna jól, legalábbis a szóban forgó ruhadarab elég jól nézett ki, amikor megmutatta. Mindig bíztam benne, hogy csak határozottan későn érő típus lehetek, de egy ideje már elengedtem, hogy nagyobb melleket növesszek magamnak. Emiatt kicsit problémás volt a ruhavásárlás számomra, és lehetne poénkodni itt a gyerekosztállyal, viszont ahhoz meg túl magas voltam. Én pedig határozottan azon lányok köreibe tartoztam, akik megpróbálták elfogadni azt, amit megörököltek innen-onnan, így eddig a műtét meg sem fordult a fejemben.
- Mondanám, hogy kitömöm magam valamivel, de tuti akkor lenne kapás és maradnék szégyenben – csak finoman megrántottam a vállam, utána viszont egy ördögi mosoly költözött az arcomra – Viszont, ha nem lesz jó a felső, akkor nem is tudok elmenni veled. Csak nem mehetek így bulizni.
Élveztem a helyzetet, hogy most én szerezhetek előnyt és hozhatok fel vele szemben egy olyan érvet, aminek a hatására talán egy kicsit visszavesz a lány is. Nem tehetek arról, hogy olyan kellemetlen élmények vannak a fejemben a legutóbbi buli óta, hogy többre egyszerűen nem vágyok már. Amúgy is, 22 éves vagyok, talán éppen abba a korba értem, amikor el kellene kezdeni megkomolyodni, és azon gondolkozni, hogy hány gyereket szüljek majd valami unalmas pasinak, ezzel pedig a társadalom hasznos tagjává válhatok. Kár, hogy egyáltalán nem értettem egyet azzal, hogy gyerekeket kellene potyogtatnom mindenfelé, illetve nekem a jövőben biztos nem uram lesz, maximum barátom és később talán férjem… Persze csak akkor, ha létezik olyan srác, akit nem unok meg két hét után.
- Fiú és lány között nem létezik barátság – jelentettem ki határozottan – Még sosem hallottad a „nappal húgom, éjjel dugom” mondást? Ez nem fog így működni. Husika alatt pedig a tanulótársadra gondolok. Egész jól leírja ez a jelző.
Gondolok itt arra, hogy a srác altestével jól lakna egy egész afrikai falu, ez a buta lány pedig képes volt nem megcsodálni… Erre a részére inkább nem mondanék semmit, de biztos voltam benne, hogy a legközelebbi találkozásuk során meg fogja nézni mindazt, amire felhívtam a figyelmét. Ez pedig valamiért számomra nagyon vicces volt.
- Csak szimplán nem értem, hogy miért nem szedsz fel valakit, amikor megvan rá a lehetőséged – egyszerűen megvontam a vállam, pár pillanat erejéig meg hajlandó voltam belemenni abba, hogy elterelje a témát.
- Semmi – elég határozott voltam a cipővel kapcsolatban – Tőlem aztán azt csinál vele, amit akar. Remélem a karma egyszer visszacsap neki, és egy olyan tűsarkúval fogják lerúgni a golyóit. Majd veszek egy másikat.
Részletkérdés volt, hogy egy limitált kollekcióról van szó, én pedig annál több és jobb vagyok, hogy más használt cipőjét beszerezzem, de a megmaradt egy darab tökéletes szobadísz lesz majd. Jobb ötletem nincs.
- De igen tereled a témát magadról – mivel volt egy kis időnk még a rendelés megérkezéséig, nyugodt szívvel faggathattam ki a lányt – Tetszik most valaki?

ruha. | 1 470 | kiárusítottál Saf & Indie | breaking me 2149483383

**Saffron Jeong**

India&&Saffron

Having those weird conversations with your friend and thinking: 'if anyone heard us, we would be put in a mental hospital'.

- Igaz... De a lényeg, hogy igazam van. Ismerlek már - széles, elégedett mosoly jelenik meg az ajkaimon, miközben India felé fordítom az arcomat, nem különösebben fókuszálva arra, hogy ténylegesen is rá emeljem a pillantásomat, ugyanis a mosoly miatt szinte alig láttam ki a szemeimen. A lánnyal néha kifejezetten olyan beszélgetéseket folytattunk le, amelyeken más talán megbotránkozott volna, ha csak egy apró részletet kap el belőle. Mások talán rossz barátnak tartanának engem, amiért feláldoztam őt a nagyobb jó érdekében és olyan módot választottam a cipője visszaszerzésére, amilyet. Egyáltalán nem bántam meg, amit ettem; sőt! Attól sem feltétlenül tartottam, hogy a következő buli alkalmával esetlegesen visszakapom ezt tőle, mert nem érintett volna kellemetlenül a helyzet. Szeretem azt hinni, hogy képes vagyok bárhol megállni a helyemet, illetve azzal is tisztában vagyok, hogy Indie nem fog engem a farkasok közé lökni és nem kerülök miatta ténylegesen is veszélybe.
- Ráadásul totál nem arról van szó, hogy az illetőnek 0-24-ben flexelnie kellene azzal, hogy mennyire ő a király... - Megrántom a vállaimat. Jó esetben egy kapcsolat egyáltalán nem arról szól, hogy az egyik fél dominál, a másiknak pedig minden kívánságát teljesítenie kell. Ha nem is feltétlenül egyenlő felekről van szó, mert befőttes üveget kinyittatni, vagy a legfelső polcról levetetni valamit mégis sokkal jobb érzés, mintha cirkuszi művészként emberfeletti erőről kellene tanúbizonyságot tennem, vagy éppenséggel beterveznem egy komplett hegymászást, amivel akár csak a felső polc közelébe kerülök... Ezek persze mind-mind gyerekes és egyszerű példák, mert egyetlen igazi párkapcsolat sem a hasonló felszínes dolgokon alapszik. Sokkal többről van szó. - De attól még szomorú, hogy van akinek napi húsz percet sem sikerül gerinces élőlényként léteznie. - Magát a gerinces jelzőt valószínűleg más helyzetre is alkalmazhatnám.
- Timothy és én barátok vagyunk. - Úgy mondom ezt el, mintha már legalább ezredik alkalommal tenném, viszont nincs benne egy csepp hazugság sem. A fiút a barátomnak tartom és olyan embernek, akire számíthatok bizonyos témákban, de semmi többnek. Talán túl kegyetlen lenne azt mondani, hogy olyan nekem, mint a testvérem, legfőképpen azért, mert már van egy testvérem és ő épp elég nekem. - Hogyne, majd legközelebb csekkolom. Tudod, amikor együtt dolgozunk, ülve tesszük, így nem sok lehetőségem volt még erre. - Vagy szimplán csak soha nem gondoltam még arra, hogy Ah In hátsóját kellene bámulnom, amikor néha legszívesebben egy kanál vízbe is bele tudtam volna fojtani, amiért felhatalmazva érezte magát, hogy olyan becenevet találjon rám, amit rendszerint senki más nem használ.
- Miii? És ezt így közölte is veled? - Nagyon is kérdőn, kikerekedett szemekkel pislogok a lányra. Ha eredetileg élveztem is, amit vele tettem és határozottan szórakoztatott, hogy az illető, aki megtalálta a cipőjét, hajlandó lett volna visszaszolgáltatni azt neki, arra nem számítottam, hogy egy ekkora baromról lesz szó. - Seggfej. - Jelentem kis nemes egyszerűséggel. - Vannak helyzetek, amikor nem tudom értékelni az ilyen tömör kommunikációt. - Lehet, hogy manapság már ilyen banális szintre süllyedtek az ilyesfajta kapcsolatok, de bennem még valahol él a remény, hogy nem úgy fogom megismerni a páromat, hogy az első találkozásunk alkalmával megkérdezi nincs-e kedvem lefeküdni vele. Az, hogy Indiát a cipőjéért cserébe kérte ilyesmire a pasas, talán még rosszabb.
- Említsd csak meg még a pálmaolajat és máris elmegy a kedvem az élettől. - Egyszerre szeretek elég tájékozott lenni politikai és környezetvédelemmel kapcsolatos témákban is, de sajnálatos módon vannak időszakok, amikor az ilyesfajta tájékozódás és utánajárás, olvasgatás csak azzal jár, hogy meg kell állapítanom, hogy az emberiség bizony megérett a pusztulásra. - Még mindig jobb, mintha azért fogyasztjuk, mert szeretjük és nem azért, mert valaki divatossá tette, arról pedig nem veszünk tudomást, hogy egész társadalmi rétegek éheznek miatta Latin-Amerikában. - Habár én hoztam fel, hogy nem akarom elrontani a hangulatot azzal, hogy ennyire komoly dolgokról kezdünk beszélgetni, most mégis én mentem bele. Emiatt halk, éles sóhaj hagyja el a számat, majd finoman megrázom a fejemet; jelzés értékkel.
- Butaság, mindig szeretni fognak téged. - Sok esetben azt hiszem nem nézzük ki a szülőkből, hogy mennyire odafigyelnek ránk. Néha a saját szüleim is meglepnek, amikor olyan dolgokkal kapcsolatban vannak megnyilvánulásaik, amelyekről azt hittem, hogy nem is tudnak. - Azt tudod már, hogy melyik környéken szeretnél lakni?
- Nem igazán félek tőled - jelentem ki jókedvűen, majd még azt is megengedem magamnak, nem félve India haragjától, hogy egyszerűen elnevessem magamat. Tény és való, hogy egy következő buliban talán én leszek rosszabb állapotban nála, de ez nem jelenti azt, hogy rettegésben fogom éni addig az életemet. Főleg nem egy olyan vékony lánytól való félelemben, mint amilyen a barátnőm is.
- Fanyalodik? Mit szeretnél, hogy kitépjem a hajad? - Vigyorogva pillantok rá, ugyanis hiszek benne, hogy egyikünk sem látja abban a potenciált, hogy ténylegesen ilyesmire kelljen vetemednem.
- Az előbb még úgy volt, hogy el akarsz adni valamelyik pasinak... - Határozottan jó kedvem volt ettől a beszélgetéstől, ami valószínűleg az arcomon is meglátszott. - Nem tudok más fontos nevet mondani, mert szerintem neked valaki újra van szükséged. - Amivel alapvetően nincs is baj. Néha annyira összekovácsolódik egy-egy évfolyam, vagy kisebb-nagyobb társaság, hogy egyszerűen nem lenne gusztusa az embernek olyannal kezdeni, aki abba a körbe tartozik. Szimplán csak azért, mert túl jól ismeri őket.
- Szakítok majd rád időt, ha eljössz velem abba a buliba - jelentem ki csípőből. - Mondd meg anyukádnak, ha nem megyek, hogy csakis miattad van és azért, mert visszautasítottál. - Az alku ezen részét pedig határozottan hajlandó lettem volna rajta behajtani minden körülmények között. - Mellesleg üdvözlöm. - Mosoly jelent meg a szám sarkában, ahogyan a nőre gondoltam és bevallom, kifejezetten jól esett, hogy legalább ennyire maradandó élmény voltam számára, illetve, hogy pozitív értelemben.
- Azokkal nem tudok mit kezdeni - nevetve csóváltam meg a fejemet. Sokáig tartott, amíg megbarátkoztam az alkatommal, de úgy érzem ez minden lányra jellemző, aki a gyerekkori vonásai után egyszerűen csak kikerekedik és nőiesedik.
- Így is két férfinak akarsz felajánlani, ha lehetőséged lesz rá. Ennyien nem férnek el az ágyamban - jelentem ki mosolyogva, habár valamilyen szinten komolyan gondolom ezt. Tény és való, hogy kevésbé mondhatom el magamról, hogy olyan mennyiségben szerzem be és lépek túl egyes kapcsolatokon, mint India, de engem egyszerűen csak nem úgy állítottak be. A rendelésünk alatt igyekeztem szemmel tartani a pincért és megpróbálni felfedezni benne valamit, ami miatt tényleg szükségem lenne a számára, de a rövid - és részéről profi - interakcióból sajnos nehéz kiindulni. Amikor azonban India szünetet tart a mondandójában és rákapom a pillantásom. Ha nem a pincér lenne előnyben és nem látna mindent, most nagyon csúnyán megfenyegetném a velem szemben ülő lányt, akár az ujjammal is.
- Nekem egyáltalán nincs bajom Timothyval, de mint ahogyan már mondtam is, mi barátok vagyunk. És ez itt ki is merült. - Részemről legalábbis mindenképpen. Jól kijövünk és jófejnek, valamint viccesnek tartom őt, de ha kapcsolatba bonyolódnánk, akkor az egymáshoz való viszonyunk is megváltozna és talán megromlana. - Husikát? -
Kérdőn nézek Indiára. - Mondd csak, miért akarsz te mindenképpen összehozni valakivel? Nem mondhatod, hogy ennyire az idegeidre megyek! - Lehet, hogy olykor nem figyelek annyira a stílusomra - sőt, elég valószínű -, de attól még a számomra fontosakkal nem tudnék szívtelen és morcos lenni mindig.
- Inkább arról beszéljünk, hogy mi a lesz a cipőiddel... - Óvatosan hátradőltem, miközben az eddig keresztbe vetett lábaimat most megcseréltem és a másikat csúsztattam át a térdemen. - És azzal a paraszttal. - Legalább három jelzővel illettem már a srácot, és a hallottak alapján eddig mindet igaznak is találtam. Tudom, dolgoznom kellene rajta, hogy ne ítéljek el rögtön embereket, amikor még nem is ismerem őket. De az a jövő zenéje.

1231 || ruha || ••

**India Lorelei Hastings** · Re: Saf & Indie | breaking me Pént. Jan. 22 2021, 18:52

Saffie & India

- Csajokból is jobban bejönnek az ilyenek – igyekeztem komolyan rápillantani, és nyomatékosan beszélni. Egyáltalán nem tartoztam azok a lányok közé, akik, mindenkire ráhajtottak volna. Én a saját szexuális orientációmat határozottan áldásként éltem meg. Úgy voltam vele, hogy a jó kislány jelmezemet éppen elég csak a szüleim előtt felölteni. Mivel ők már határozottan idősebbek voltak, nem kellett minden olyan mocskos részletet tudniuk velem kapcsolatban, amiket én személy szerint megtartottam volna magam, és a baráti köröm számára. A velem egyidős emberek már kevésbé ítélkeznek mások felett, mint egy-két idősebb arc… Akár a szüleim is. Ezért őket teljesen felesleges elítélni, szimplán csak szeretnek megbotránkozni azon, hogy mennyire nyílt világot élünk jelenleg.
- De azt hiszem, hogy az ilyen papucsállatkákkal két percet nem bírnék ki – egészen elhúztam a szám, mellé pedig a fejemet is megcsóváltam – Hiába igyekszem normálisan viselkedni, azért mindennek van határa. Legyen már az embereknek valamennyi méltósága.
Sosem vágytam arra, hogy valaki egy édes kiskutyává változzon a környezetemben. Ha szükségem lenne valami szőrös cukiságra, minden bizonnyal egyszerűen csak vennék egyet magamnak, nem pedig pasinak csúfolva tartanám meg. Számomra nem volt szexi az, ha valaki sorba állt a kegyeimért, és a tenyerén próbált hordozni.
- A hülyének is nyilvánvaló, hogy szegény Timmy mennyire odavan érted – egészen lassan engedtem ki egy halk sóhajt, a fejemet pedig nemes egyszerűséggel megcsóváltam – Azt pedig egészen felháborítónak tartom, hogy a padtársad fenekét még sosem nézted meg. Elég jó látványról maradtál le. Ha rám hallgatsz, akkor a kettő közül inkább az utóbbit választod, ha némi izgalomra vágysz.
Timothy minden bizonnyal annyira kedves, figyelmes és unalmas lehet az ágyban, hogy a felénél az ember egyszerűen azon kezd el gondolkozni, hogy miért is ment bele ebbe. A srác pedig, akiről mesélt nekem Saf hát… Maradjunk annyiban, hogy a csendes gyilkosok minden bizonnyal elég nagy meglepetéseket tartogathatnak.
- Nehogy azt hidd, hogy visszaadta – egy szóval sem említettem azt a korábbiak során, hogy a tulajdonomban van újra a cipőm. De azt is megértem, hogy ez miért tűnt volna logikusnak Saffie számára – Azt akarja, hogy lefeküdjek vele, és akkor visszaadja.
Soha nem akartam egy szűzies lány hamis képét mutatni másoknak, de azért nekem is sok volt ez. Tény és való, hogy nem én vagyok az erkölcsösség mintapéldánya, ugyanakkor nem igazán szeretem, ha valaki egy lábtörlőként kezel engem. Épp ezért gondolkoztam el a feljelentésen, ugyanakkor szívesen el is engedném a cipőtémát. Vehetnék ezer legalább annyira szépet, amikre a későbbiek során jobban vigyázok majd. Nem akartam komplett hülyét csinálni magam itt a rendőrség bevonásával.
- Én is édesebben gondolkoztam – igyekeztem a lehető legtüzetesebben megszemlélni az étlapot, hogy tényleg valami olyat egyek, ami a nap folyamán bennem is marad. Azt hiszem ez az ivászat nem az a fajta volt, ami egyetlen másnapot von maga után – De meggyőztél az avokádós pirítóssal… Hiába irtják az esőerdőket azért, mert annyira divatos élelmiszer lett.
Én is egy voltam azok az emberek közül, aki határozottan kedvelője volt az avokádónak… De már anyukám kiskoromban megszerettette velem. Arról pedig egyáltalán nem én tehetek, hogy annyira birkák már a mai emberek, hogy lényegében a semmiből is divatot lehet teremteni.
- Szerintem, ha megtudnák azt, hogy milyen vagyok valójában, soha többé nem mehetnék sehova – ez elég egyértelmű volt mindenki számára. Éppen ezért soha nem beszélek arról, hogy pontosan hány emberrel feküdtem már le… Azt pedig még annyira sem reklámozom, hogy ezek között volt Aurora bátyja is – De egész jól tartom a látszatot, szóval ilyesmi miatt egyáltalán nem kell aggódnunk. És azt hiszem hamarosan ideje lenne elköltöznöm otthonról.
Persze mindezt szerettem volna saját pénzből megvalósítani… Ami nem lesz túl egyszerű, így kénytelen leszek belenyúlni abba a pénzbe is, amit a szüleim gondosan gyűjtögettek nekem. Mindenesetre, ha már albérletben laknék, azt hiszem tényleg ki tudnék szakadni teljesen a szülői felügyelet alól, ami számomra kényelmes is lenne, illetve talán huszonkét évesen ideje már lassan megtanulnom megállni a lábamon.
- Remélem tudod, hogy nem fogok kegyelmezni, ha legközelebb te iszol majd annyit amennyit nekem sikerült most – elég nyomatékos volt a hangom, a pillantásom pedig egészen jegessé változott, amikor ránéztem. Ugyanakkor az én listámon már rögtön van két olyan név, amivel Saffie-nak fejfájást tudnék okozni… Csak mivel annyira kurva jó barát vagyok, nem fogok ilyeneket csinálni ugyebár.
- Én csak annyit mondok majd, hogy jöttök ti az én utcámba – egyetlen elegáns mozdulattal dobtam hátra az egyik tincsemet, aztán egy gonosz kis mosoly ült ki az arcomra – Megjegyeztem azt, hogy milyen nagylelkűek voltatok és eszerint fogok eljárni, ha esetleg Timmy vagy a Friss Hús rád fanyalodik.
Határozottan élveztem, hogy nekem is volt valami, amivel tudtam a lányt szekálni, de azért ezen a ponton már leolvashatta az arcomról azt, hogy nem feltétlenül gondolom komolyan a szavaimat. Persze ha tényleg megtörténne az általam emlegetett szituáció, akkor a lányt csak abban az esetben hagynám magára, ha ő is így akarná.
- Ez kevés Saffron, téged nem tudlak felszedni – egy pillanatra azért átgondoltam a szavaimat – Vagy mégis, ha nincs ellenedre a dolog.
Nyilvánvalóan nem gondoltam komolyan amit kimondtam. Hiába láttam én is azt, hogy Saf mennyire szép lány. Hiába láttam őt határozottan girlfriend materialnek, ő számomra egy értékes barát volt. Viszont ezt így sosem mondanám meg neki, éppen ezért is engedtem meg magamnak azt, hogy néha olyan dolgokról is beszéljek vele.
- Ha már a ruhák így szóba jöttek – kényelmesen dőltem hátra a székemen és a kezemben tartott étlapot az asztal közepére helyeztem, mivel sikerült dönteni a reggelimmel kapcsolatban – Vettem egy csomó mindent, amik nem úgy néznek ki rajtam, mint ahogyan azt elképzeltem. Ha gondolod átjöhetsz megnézni őket, mert anyának is hiányzol. Már lassan többet érdeklődik felőled, mint felőlem.
Nyilvánvalóan ez azért van, mert sokszor voltunk egymásnál, és a szüleink már ismernek minket eléggé. Gondolom Saffie anyukája is hasonlóan sokat kérdez felőlem… Ha nem, azzal sincs gond.
- Majd felpróbálom – viszont azt hiszem a valóság nem lenne olyan szép, mint az elképzelés – Sajnos nem mindenkinek vannak akkora bolygói, mint neked.
Én határozottan vékony alkatú lány voltam, nem túl nagy mellekkel. Éppen ezért igyekeztem karban tartani magam annyira, hogy legalább combom és fenekem legyen. Nem szerettem volna úgy kinézni, mintegy hosszú hajú fiú.
- Jaj, ne legyél már ennyire prűd – ugyan szemeimet forgattam, de hamar kiült egy ördögi vigyor az arcomra – Tök jól néz ki, én meg csak szeretném ha nem lennél magányos, miután te is pasit akartál nekem szerezni. Az nem poén, ha ennek ellenére pont a kerítő marad egyedül.
Nagyon nehéz volt visszatartanom a nevetésem, amikor tényleg a srác lépett felénk, és egy pillanatra sem vettem le Saffronról a tekintetem, miközben beszélt. Ennek ellenére az utolsó pillanatban úgy döntöttem, hogy talán mégsem tréfálom meg őt olyan galád módon, ahogy elterveztem. Korai lenne bosszúnak. Így én is csak egy szikrázó mosolyt vetettem a srácra.
- Szia, én egy avokádós pirítóst szeretnék baconnel és tükörtojással. Inni pedig egy kókusztejes lattét kérnék. Illetve…
Direkt tartottam pár másodpercnyi szünetet, amíg a pillantásom a velem szemben helyet foglaló lányra futott. Végül egyszerűen csak elmosolyodtam és újra a pincérre néztem.
- Tudnál hozni nekem egy pohár vizet is? – már-már túlságosan is kedvesnek hatott a hangom, de a helyeslő válasz után csak megköszöntem a kedvességét és kényelmesen hátradőltem a széken és újra Saffie-nak szenteltem minden figyelmemet.
- Miért, mi a baj Timothyval? – én magam sem kezdenék vele, de ez más kérdés volt – Akkor most, hogy te meghívtál engem a buliba, talán folytatnunk kellene ezt a jótékonykodást, én pedig meghívom a Husikát. Mit szólsz ehhez?

ruha. | 1 208 | kiárusítottál Saf & Indie | breaking me 2149483383

**Saffron Jeong** · Re: Saf & Indie | breaking me Szer. Nov. 11 2020, 20:43

India&&Saffron

Having those weird conversations with your friend and thinking: 'if anyone heard us, we would be put in a mental hospital'.

- Ugyan kérlek! - nevetve, legyintéssel igyekszem elhessegetni már csak a feltételezését is annak, hogy bármi rosszat követtem volna el. Egyértelmű, hogy számomra is van egy határa annak, amit megengedek a barátaimmal és ahol már visszafogom magam - habár sosem állítanám, hogy az emberek azon csoportjába tartozom, akiknek őrültebbnél őrültebb ötletei vannak és pofátlan módon viselkednek azokkal, akiket állítólag szeretnek. Indie számára sem azért találtam ki azt a bizonyos cipő-visszaszerzési módot, amit át kellett élnie, mert büntetni akartam azzal, hogy valaki teljesen idegen zaklassa őt. Vagy ha már itt tartunk, nyilván lehetőséget biztosítottam bárki számára, amikor közhírré tétetett, hogy a barátnőmnek szüksége van egy megmentőre valaki olyan személyében, aki vissza tudja szolgáltatni neki a cipellőjét... Ezen az úton elindulva pedig gyakorlatilag bárkinek hajlandó lettem volna megadni az elérhetőségét és címét azért, hogy be is teljesüljön a dolog és visszakapja, amire annyira vágyik. Vagy épp amit határozottan rejtélyes körülmények között veszített el. - Ismerd el, hogy jobban bejönnek azok a pasik, akiket nem lehet megszelídíteni, mint akiket beraksz a sarokba és ott is maradnak, amíg nem szólsz nekik. - Már-már kihívó pillantást vetek a lányra, s felvonom az egyik szemöldököm is. Nem állítom, hogy kerítőt akarok játszani, ugyanis Indienek egyáltalán nincs szüksége ilyesfajta rásegítésekre.
- Mi? - Értetlenül pislogok csak néhány másodpercen át, ugyanis fogalmam sincs mire gondol az én személyes döntésemmel kapcsolatban. Csak amikor kiejti a száján Timothy nevét reagálok szemforgatással. - Egyik sem! Honnan veszed ezeket? - Felháborítónak tartom magát a feltételezést is, hogy épp ezzel a két férfival vagyok hírbe hozva. Holott Indiának nagyon is tisztában kellene lennie azzal, hogy mennyire nem tartom OLYAN szempontból relevánsnak Timothy-t, amilyenből tulajdonképp ő maga is akarná, hogy legyen.
- Ja, nyilván mert te már így is épp eléggé hercegnő vagy és nincs szükséged varázslatra. - Bólogatva erősítek rá a saját állításomra, amire tulajdonképp nem is várok semmiféle választ. Vaknak kell lenni, hogy valaki ne legyen tisztában a lány anyagi helyzetével és azzal, hogy milyen gazdag a családja. Nem állítom, hogy Indie előszeretettel tolja mások arcába azt, hogy a Hastings család határozottan jól szituált, ugyanakkor abban egyetértünk, hogy felettébb kár lett volna a cipőiért. - Most mondd, hogy nem örülsz annak, hogy egy helyes pasi jelentkezett nálad és nem valaki teljesen gyanús, fura alak, akinek még a cipő sem volt meg. - Vigyorogva fejezem be a kis magyarázatomat, mert akármit mond is a barátnőm, én határozottan ártatlannak tartom a dolgot. - Lehetett volna sokkal rosszabb is.
- Hmm, nem is tudom... - Grimaszolva pillantok az étlapra, s próbálok magam is választ találni a nekem feltett kérdésre. - Legutóbb avokádókrémes pirítóst és tükörtojást. Én a flat white-omban vagyok biztos. - Sosem értettem például azokat az embereket, akik képesek teljesen feketén meginni a kávéjukat, mindenféle adalék, cukor, tej vagy épp tejszín nélkül. Tény, hogy nincs bajom a kávéval és koffeinnel, nem gondolom rossznak a kávé ízét és még csak azt sem mondanám, hogy oly' mértékben hatással van rám, ha mondjuk délután iszom egy kávét, hogy aztán ne tudjak aludni. Jobb híján sosem volt baj az alvásritmusommal, tulajdonképpen csak a bulival töltött éjszakákat követően fordul elő, hogy későn mászom elő. Az pedig valljuk be, csak és kizárólag a környezetemet zavarja, hogy kialvatlanul és kócos fejjel, vagy épp teljesen figyelmetlenül vakon-süketen létezem bele a nagy világba, amíg helyre nem áll legalább az agyműködésem annyira, hogy el tudjak gondolkodni az előző estén. - Lehet, hogy én most valami édesebbet választok. Mondjuk palacsintát. - Annak ellenére, hogy kimondom a kívánságom, még nem fejezem be az étlap böngészését, habár nem is nézem át olyan tüzetesen, mint mondjuk az első alkalommal tettem, hiszen azóta már a felét kívülről tudom. Jelen helyzetben tulajdonképpen csak a kedvemen múlik, hogy mi az amin megakad a szemem és valóban megkívánom annyira, hogy meg is rendeljem.
- Még szerencse. Mi lenne velem, ha eltiltanának a bulizástól? Totál unalmasak lennének a bulik, mert senki nem hagyná el a cipőjét. - Kifejezetten szégyentelenül hozom fel újra a témát, közben pedig nem is szentelek túl nagy figyelmet a lány reakciójának, hacsak nem kezd el bántalmazni miatta, vagy dönt úgy, hogy az ő lelkének túl sok az én csipkelődésem és hagy itt. Nem mintha mimózának, tartanám, vagy olyasvalakinek, akit csak úgy le lehet szólni. Inkább a szavait használja visszavágásra, nekem pedig ez teljesen rendben is van, mivel én sem vagyok valami anyámasszony katonája.
- Már nem azért, de amikor ott voltunk, te is nagyon élvezeted. Egyszerűen csak nem emlékszel rá, az pedig már határozottan nem a mi hibánk... - Kihívóan pillantok rá. - Különben is, nem tudom mit vártál tőlünk. A barátok először kinevetnek és csak aztán segítenek. Ez nem olyan helyzet volt, amiben beszállhattunk volna a szórakozásba. - Talán engedékenyebbnek kellene lennem azzal kapcsolatban, amit mond, hiszen mégiscsak ő tudja hogyan érzi magát a helyzet miatt. Ugyanakkor az egyáltalán nem hazugság, hogy akkor és ott ő is nagyon élvezte a helyzetet. Nyilvánvalóan az elfogyasztott alkoholnak hála, ez a része viszont talán nem is volt kérdés.
- Meggyőzhetőő? Ugyan, mondd, hogy már meg is győztelek. Én ott leszek. - Mosolyogva emelem meg a kezeimet és igyekszem magamhoz képest is a lehető legaranyosabban pislogni rá. Más az én helyzetemben talán felajánlaná, hogy ha én is olyan mértékben lerészegedem, mint ő a legutóbbi alkalommal és netalántán szintén elhagyom valamimet, akkor megtorolhatja rajtam a dolgot. Én viszont nem vagyok sem teljesen hülye, sem olyasvalaki, aki ne ismerné eléggé Indiát ahhoz, hogy tudjam; ilyesmibe nem érdemes belemenni vele. Még ha nem is iszom annyit, mint ő tette, de nem megyek fejjel a falnak. Annál okosabbnak vallom magam.
- Ne viccelj, tele a ruhatárad olyan darabokkal, amiket egy éve nem látott senki. - Szemeimet forgatva tolom el magamtól az étlapot, mivel már jó ideje nem is foglalkozom vele, a döntésem pedig majd akkor lesz végleges, amikor érkezik valaki, hogy kiszolgáljon bennünket. - Vagy kölcsönadhatom azt a felsőmet, amit mindig le akarsz nyúlni. - A méretbeli különbségeink ellenére pedig talán még állna is rajta valahogy.
- Ne is álmodj róla! - Állítom le rögtön a fantáziáját. Legalábbis a fejemben a hangsúly, amellyel kiejtem a szavakat és a szúrós pillantás, amivel illettem egészen határozottan sikeresnek bizonyul. Fejben... Amikor viszont az emlegetett pincér felé suhan a pillantásom tényleg azon kapom őt, hogy felénk bámul, ami miatt kénytelen vagyok megejteni felé egy mosolyt, ami elindítja őt a rendelésünk felvételére.
- Szép napot a hölgyeknek. Sikerült választani, mit hozhatok?
Magam sem tudom eldönteni, hogy épp eléggé vonzó a pincérsrác hanyag mosolya, vagy már az a tenyérbemászó fajta, ami miatt legszívesebben a szemeimet forgatnám. Igyekszem azonban figyelmen kívül hagyni ezt a tény és mosolyogva pillantok fel rá. - Egy kókusztejes lattét és egy flat white-ot mindenképpen szeretnénk. Te mit is eszel? - A könyökömet az asztalra támasztom, az államat pedig a tenyerembe, ahogyan Indiára pislogok, hátha befejezi ő helyettem a rendelést. Csak akkor szólok hozzá újra, ha a pincér már magunkra hagyott bennünket. - Mi nálad ez a kényszer, hogy feltétlenül össze akarsz hozni valakivel? És pont Timothy? Sértegetsz...

1140 || ruha || ••

**India Lorelei Hastings**

Saffie & India

Ha valaki, akkor én határozottan egy voltam azon lányok közül, akik ténylegesen minden sztereotípiát magukban hordoztak arról, amivel a színház -és filmművészet iránt érdeklődő diákokat súlytották. Már a mesterképzésemet tapostam, ami miatt kénytelen voltam elszakadni a többi szaktársamtól, akik hát valljuk be, nem feltétlenül voltak túl sokan. Így sokan nem is értették, hogy én miért megyek egyáltalán mesterképzésre, ami miatt állandóan olyan poénok áldozata lettem, hogy lényegében csak le kéne szopnom valaki a hírnevemért, mert tehetségem is van... Én ezeken általánosságban amúgy nevetni szoktam, mert sosem titkoltam azt, hogy nem számítok a világ legerkölcsösebb lányai közé és ezt fel is vállaltam. Nem egy rúzsomat hívtam például mondjuk szopásállónak és nem voltam rest megjegyezni azt sem, hogy ez bizony tesztelve lett, meg hát voltak hasonló dolgaim.
Saffie sem számított a világ legszűziesebb lányai közé, de ha a duónkban én voltam a rossz kislány, akkor határozottan ő töltötte be az ellenpólusom szerepét. Ettől eltekintve most mégis ő volt az, aki olyan dologra vette rá magát, ami határozottan kiakasztott engem. A cipőm nagyon drága volt, és ha nem Safról lenne szó, minden bizonnyal kifizettetném az illetővel, aki miatt elveszítettem azt a limitált csodát... Mert az már határozottan Saffron hibája, hogy nem kaptam vissza. Ha egyszerűen csak segített volna megkeresni, akkor minden bizonnyal nagyobb sikerrel járunk, de most van egy srác, aki konkrétan le akar dominálni a cipőmért, ez pedig nekem felettébb nem tetszett.
El sem kellett volna jönnöm vele kávézni, hiszen nem érdemelte meg. Ugyanakkor pedig teljesen felesleges lett volna ilyesmi miatt haragot tartani, hiszen már amúgy is volt sejtése arról, hogy valaki jelentkezett a cipővel és amúgy sem hagyott volna békén a részletekkel. Az biztos, hogy a bulikat most egy kicsit hanyagolnom kell, mert nem akarom összetörni anyáékban a rólam alkotott képet. Túlságosan szeretem őket ahhoz, hogy bevezessem a mocskos kis életembe őket... Erre még határozottan nincsenek felkészülve.
- Nem érdemled meg, hogy köszönjek neked – jelentettem ki durcásan szinte azonnal, de azért kihallható volt a hangomból az, hogy nem gondolom komolyan a dolgot... Legalábbis nem annyira – Nem nézett ki rosszul és pasi volt, de ettől függetlenül arrogánsnak tűnt, tehát a terveid nem jöttek be.
Én pedig amúgy sem álmodozom holmi párkapcsolatokról, teljesen rendben vagyok az alkalmi viszonyaimmal. Éppen ezért, kecsesen helyet is foglaltam és rá sem pillantottam a lányra, csak kezembe vettem az itallapot.
- És te tudtál már dönteni? – határozottan vissza akartam szúrni a korábbi megjegyzése miatt, és amikor rápillantottam egy ördögi mosoly költözött az arcomra – Timothy és az új srác között?
Mindig szerettem szekálni a hirtelen megjelenő koreaival őt. Nem lehetett elvenni a sráctól azt, hogy mennyire jól is néz ki, én mondhatni már rég alkut kötöttem volna vele annak érdekében, hogy munkára tudjam bírni, ezáltal pedig mind a kettőnknek jó lett volna... Jó jegyet kapunk és lesz pár kellemesen eltöltött éjszakánk is.
- Nálam szerintem a hintó-tök effektus azért nem játszik – jegyeztem meg, miközben egy elszabaduló tincset a helyére simítottam – Én ennél több és jobb vagyok. De úgy érzem, hogy jó darabig hallgatni fogom a szövegelésed ezzel kapcsolatban.
A pillantásom időközben az egyik szexi pincérfiú felé kalandozott. Határozottan azért volt ez a hely az egyik kedvencem, mert mindig találtam valakit a személyzetből, akin tudtam legeltetni a tekintetem. Sosem voltak nagy igényeim, ami a pasikat illette... Én beértem azzal, ha már külsőleg lenyűgöztek, vagy legalább karakteresek voltak. A srác lassan elmosolyodott, amitől én finoman beharaptam az ajkam és újra Saffie felé fordultam.
- Te mire vágysz, ami a kaját és innivalót illeti? – tettem fel a nagy kérdést, hiszen engem jelenleg ez foglalkoztatott a legjobban – A magam részéről képtelen vagyok dönteni, leszámítva az állandó kókusztejes latte-t. Mit is reggeliztél a múltkor?
Elég gyakran járunk ide, ez egyértelmű volt. Mind a ketten szerettük a kis hangulatos reggelizőket, legalább annyira, mint bulizni... És néha jobb volt szofisztikáltan eltalálni egy ilyesmi helyre, nem pedig állandó jelleggel részegen beesni valahova. Ez a valahova pedig leginkább egy sarki gyrosost takart.
- Nem, általában ezeket a dolgokat jól ki tudom magyarázni, mert a szüleim nagyon megbíznak bennem – finoman megrántottam a vállam. Nem is volt nehéz, hiszen annak idején anyáék aktív hippiként élték a mindennapjaikat és tüntetésekre jártak. Ezt nekem szigorúan megtiltották, mivel veszélyesnek ítélték meg, szóval ehhez képest az előadott „nem ittunk olyan sokat” szöveg egészen ártatlannak hatott. Meg hála az égnek a szüleim elég sokat dolgoztak, tehát nem volt lehetőségük mindig rajtam tartani a szemüket.
- Tudod, hogy szinte sosem mondok nemet – jegyeztem meg mosolyogva – És engem annyira nem boldogít, hogy ennyire sikerült szétesnem. Ilyen gyakorlat után már tényleg bírnom kellene a piát... Azt pedig kifejezetten szánalmasnak érzem, hogy én voltam a mulatságotok tárgya.
Az ilyen szempontból teljesen más kérdés, hogy lényegében tökéletes drámakirálynőként tengettem a mindennapjaim és meg tudtam játszani magam annyira, hogy ebből semmi probléma ne legyen. Hiszen ha valaki furcsán nézett rám, én minden alkalommal csak átdobtam egy tincset a vállam felett, és a seggemet riszálva, illetve a középső ujjamat feltartva, szégyenérzet nélkül el tudtam vonulni bárki előtt. Azért, mert ténylegesen nem érdekelt mások véleménye.
- Meggyőzhető vagyok, de akkor nem maradok sokáig és nem iszom... Vagy nem sokat – nevetve javítottam ki magam. Mind a ketten tudtuk, hogy minden bizonnyal ez nem így fog megtörténni, de hát ez már csak a jövő zenéje. Én a magam részéről úgy éreztem, hogy hatig van ideje puhítani – Amúgy szerintem a szokásosat fogom... Viszont nem igazán lenne mit felvennem egy újabb bulira...
Gondolatban végigpörgettem a teljes ruhatáram és egészen valóságosnak tűnt ez az indok. Tényleg annyit mászkáltam el a nyáron, hogy szerintem még szakadt farmer, bársony top kombináció is volt rajtam... Na mindegy. Ha most kitalálja azt, hogy melyik üzletben látott szép ruhákat, akkor tényleg meg vagyok lőve. Pénzt költenem sem kellene feltétlenül.
- Majd összehozlak a pincér sráccal – suttogtam oda neki egy szemérmetlen mosollyal az arcomon – Elkérem neked a számát, mit szólsz hozzá? Most is éppen az asztalunk felé néz és úgy néz ki, hogy ő fogja felvenni a rendelésünket is...

ruha. | 975 | kiárusítottál Saf & Indie | breaking me 2149483383

**Saffron Jeong** · Re: Saf & Indie | breaking me Hétf. Aug. 10 2020, 17:43

India&&Saffron

Having those weird conversations with your friend and thinking: 'if anyone heard us, we would be put in a mental hospital'.

Kezdetektől fogva nagyra értékeltem a lehetőséget, hogy egyetemen tanulhatok és olyan ismereteket szerezhetek, amelyeket később mindenképpen tudok hasznosítani - sőt, a tananyag és tudás mellé még ismeretségek és olyan kapcsolatrendszer jár, amelyek talán sokkal többet érnek majd, mint jelenleg gondolnánk. Habár tény, hogy azok a feladatok, amelyeket önkéntesként végzek, legalább olyan fontosak. Szeretek tanulni, mindig is élveztem és ezen az sem változtat, hogy a gimihez képest mennyivel másabb az az oktatás, amit az egyetemen kapunk. Azt is fontosnak tartom, hogy ha már rengeteg pénzt áldozunk arra, hogy én egyetemista lehessek, akkor ne csak ellógjam az egészet, úgy, hogy közben semmit nem tanulok, vagy nem fektetek bele elég energiát.
Ettől függetlenül persze nem lehet azt mondani rám, hogy állandóan a könyvtárban, vagy a jegyzeteim fölé görnyedve lehetne megtalálni. Egészen pontosan azóta, hogy animátor lettem a HÖK-nél, majdnem minden buliban meg lehet találni és erről igyekszem meggyőzni a barátaimat is. Egyszer vagyunk fiatalok, ezt pedig most kell kihasználnunk, nem utólag sírni amiatt, hogy mit megtehettünk volna, egyszerűen csak gyávák voltunk...
- Szóval mit gondolsz, be tudsz majd ugrani a Labbe?
- Nem tudom, Timothy, nem igazán terveztem most... - hangom bizonytalan, holott egészen határozottan is kijelenthetném, hogy márpedig ma nem fog menni. Nem azért, mert annyi más programom lenne, egyszerűen csak jó lenne, ha Timothy és a többiek néha nélkülem is megtanulnának létezni. - Holnap nem ér rá?
- Hát... - Szinte telefonon keresztül is hallom, ahogyan kattognak az agya kerekei. Ebből tudom, hogy nem is olyan fontos problémáról van szó, mint aminek a részleteibe nem is hajlandó belemenni, egyszerűen csak azt hajtogatja, hogy be kellene néznem hozzájuk. Sosem értettem miért vágyik épp az én társaságomra, amikor rendszerint ő olyan dolgokkal foglalkozik, amikhez én nem értek. Ott lenne neki minden más haverja, akik valószínűleg sokkal könnyebben tudnának a segítségére lenni. - Azért jó lenne. Nekem segítenél...
- Figyelj, most le kell tennem... - Dehogy kell letennem, egyszerűen csak őt akarom lerázni, de ezt még véletlenül sem lennék hajlandó akár csak egy percig is éreztetni vele. Tulajdonképpen az, amikor mégis együtt töltjük az időnket a média laborban, elég hasznos szokott lenni, mivel ő jobban ért a mindenféle médiás programhoz, szóval mutatott már pár trükköt, aminek köszönhetően nem kell milliónyi választható tantárgyat felvennem, hogy ott tanuljam meg ezeket.
- Ne már, várj! Akkor jössz?
- Mondtam, hogy nem. Szia, Timothy!
- Saffie!
- Szia, Timothy! - Ezúttal nyomatékosabban ismétlem meg a szavakat, s nevetve ki is nyomom a hívást. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy tényleg fontos dolog miatt kellett letennem, de Timo nincs a közelben, így nem is fogja megtudni, hogy már a megbeszélt kávézóban ücsörögve várom Indiát. A telefonom képernyőjére pillantok, nyugtázva, hogy épp elég ideig húztam Timothy agyát, hogy elteljen az a jó pár perc, amennyit a barátnőm átlagosan késni szokott, így már tényleg minden ajtónyitódásnál felpillantottam, hátha ő lesz az. Mikor ténylegesen is megláttam a lányt, mosoly költözött az arcomra, amikor pedig meg is szólalt, elnevettem magam.
- Szia neked is! - vigyorogva fordítom felé az arcomat, s a megbánás minden jele nélkül dőlök hátra a székemen. - Miért? Visszakaptad? Ki volt az, ki találta meg? Mondd, hogy valami helyes pasi volt... - szurkálódó kérdéseim mellé jókedvű tekintet is párosul, addig jó, míg nincs mit hozzám vágnia, habár kétség kívül ki tudnám hozni belőle, hogy egy szabad széket a feje fölött lóbálva kergessen meg. De ez fordítva is működne.
- Mit mondtál neki? Éjfél után, amikor a hintó visszaváltozik tökké? - Összefonom magam előtt a karjaimat, majd jóformán előre dőlök és könyökeimmel az asztallapon támaszkodom meg. - Nem csinált ügyet belőle, hogy múltkor bulizni voltunk, ugye? - Fájdalmas veszteséget jelentene ugyanis, ha a következő alkalommal egyel kevesebben erősítenénk a társaságot. - Viccelsz? Szerintem mindenki miattad szórakozott olyan jól! - Vigyorogva nézek rá, habár jócskán eltúlzom a dolgot, ugyanis a legjobban én magam szórakoztam Indián.
- Nem véletlenül győzködtelek, hogy gyere. Ne mondj mindig nemet, felesleges! Nem tudod miből maradnál ki - szemöldökeimet kezdem újra meg újra felvonogatni, habár ötletem sincs mennyire tetszetős marketing technikája ez a bulinak, amire be akarom őt fűzni. - Amúgy is általában én szoktam nemet mondani, aztán mégis elmegyek. Soha többet nem beszélek veled, ha nem jössz el, érted? - Megfogalmazásom talán kicsikét túlzottan is drámai, de hatnom kell az érzelmeire, vagy bármire, ami miatt igent mond majd.
- Mit iszol? - Lévén én magam is kávéházban dolgozom, jellemzően meg van a véleményem a konkurencia alakításairól, na meg természetesen a saját munkahelyem kínálta lehetőségekről is - butaság lenne ugyanis azt állítani, hogy mindenben tökéletesek vagyunk, csak mert ott dolgozom. A kritikából pedig jellemzően lehet tanulni, de nem úgy, mint ahogyan mi tesszük anyáink dorgáló szavaiból egy-egy túl jól sikerült estét követően.

761 || ruha || ••

**India Lorelei Hastings**

Saffie & India

Kócos hajjal, és kissé felpuffadt arccal másztam ki az ágyamból, miközben vérbeli Z generációsként egyből a telefonom után nyúltam. Az este folyamán váltottam pár sms-t Saffronnal, aki egy újabb buliba akart meginvitálni, de nekem ezekhez lényegében semmi kedvem nem volt... A múltkori annyira jól sikerült, hogy nem szerettem volna még több púpot a hátamra. Itt nem arról van szó, hogy majd én, az egyetem egyik leghíresebb rosszlánya majd megjavulok. Egyszerűen csak nem szeretem azt, ami történt... És így vagy úgy, de drága Saffronom hozzájárult ahhoz, ami történt. A magam részéről mondjuk egészen addig nem tartottam felháborítónak a történteket, amíg meg nem ismerkedtem azzal a fiúval, aki történetesen megtalálta a cipőm.
Egyáltalán nem zavart volna az, ha csak szexelnem kell vele azért, hogy visszakapjam. Jól nézett ki, ugyanakkor viszont egy kicsit degradálónak tartottam azt, hogy ő konkrétan feltételeket állít fel velem szemben úgy, hogy azért a cipőért én fizettem. Bármennyire nem vagyok erkölcsös, ettől függetlenül is tudom, hogy a srác nem fogja nekem csak úgy odaadni a cipőmet. Nagyon zavart, hogy pont ő kaparintotta meg, hiszen utálom, ha valaki akarnokként viselkedik a közelemben. Leginkább egy pillangóhoz hasonlítom, aki könnyen kibújik az olyan felelősségek alól, amik nekem nem tetszenek. Ugyanez igaz az emberi kapcsolataimra is. Nem feltétlenül szeretek mélyen belemenni a dolgokba, hiszen egy idő után rákényszerülök arra, hogy hazudozni kezdjek másoknak. Ezt pedig könnyedén elkerülhetem, ha igyekszem kerülni a túl jó barátokat és a túl nagy szerelmeket.
A zuhany után már egy fokkal jobban éreztem magam, és a hideg vizes arcmosás valamennyit segített a kis duzzanaton is... Bár távolról sem voltam elégedett a végeredménnyel. Nyilván miután felöltöztem, egy fokkal jobban éreztem magam a bőrömben, viszont mire a hajamat és a sminkemet is megcsináltam, határozottan fényévekkel szebbnek tűntem, mint az ébredésem pillanatában. A magabiztosságom csak akkor súrolta az alapállapotát, amikor már a parfümömet is használtam, és felruháztam magam még a kötelező kiegészítőkkel.

*

- Dia, egyél valamit, mielőtt elmész itthonról! – anya óvó szavaira már az ajtóból fordultam vissza. Lényegében enni és kávézni indultam, így még annak sem igazán láttam értelmét, hogy a gyümölcsöskosárból kikapjak valamit.
- Felesleges anya, Saffronnal találkozom, kávézni megyek – mosolyogva tártam ki felé a karjaimat, hogy át tudjam karolni a derekam, ő pedig egy puszit adott a fejem búbjára. Emiatt egy kicsit meglazultak a hátrafogott tincseim, de hamar orvosoltam a problémát és szorítottam a hajcsaton.
- Ma hazavárjunk? – teljesen jogos volt tőle a kérdés, hiszen általában ha az említett lánnyal bárhova elmentem, hajlamos voltam kimaradni akár több napra is. Nem egyszer fordult elő, hogy a másik lány ruháiban mentem suliba és az ő sminkkészletével próbáltam rendbe hozni az arcom. Ez mondjuk alapjaiban ott hibázott, hogy az én nyári arcszínem általában világosabb, mint az ő télije.
- Öt körül jövök szerintem – intettem egy utolsót anyának, majd táskám pántját az alkaromra helyzetem és el is indultam a busz felé. Volt jogosítványom és autóm, de általában nem szerettem Brooklynon belül autózni.
Már megszokott volt, hogy nem én érkezem először a találkozókra, ezért kicsit sem csodálkoztam el azon, hogy Saffie már a kedvenc asztalunknál ült. Én a magam részéről csak határozott léptekkel mentem felé, majd kihúztam a székem, és köszönés nélkül foglaltam helyet először.
- Remélem tudod, hogy a cipős sztorit nem fogod könnyen megúszni – kicsit összeszűkített szemekkel néztem rá, de szinte azonnal el is mosolyodtam. Nem veszekedni jöttem ide, azonban át kell beszélnünk a dolgot, mivel volt fejlemény az üggyel kapcsolatban.
- Anya első kérdése az volt felém, hogy mikor érek haza – ahogy kimondtam a szavakat, a kezembe vettem az itallapot, hogy választhassak valamit. Azon emberek közé tartozom, aki mindig határozatlan a fogyasztásával kapcsolatban. Sosem tudom előre, hogy mi az, amit valóban kíván a szervezetem.
- De a legutóbbi után szerintem te sem szeretnéd, hogy veled menjek – egy szelíd mosolyt ejtettem meg felé, miközben az asztal alatt keresztbe tettem a lábamat, majd a derekamat is kihúztam a székben ülve. Sokkal inkább voltam annak a híve, hogy tűnjek csinosnak, minthogy kényelmesen érezzem magam valahol.

ruha. | 651 | kiárusítottál Saf & Indie | breaking me 2149483383

Ajánlott tartalom

» Breaking the Law
» you're breaking me - Kira & Alfonso
» your pain is the breaking of the shell
» Trust me, all our dreams are breaking out
» Adrian & Bianca - Breaking News