Az asztalomnál ülök és épp egy adag kartont pakolok jobb oldalról baloldalra. Egy újabb adag papírt veszek magam elé, de már lassan kifolyik a szemem. A könyökömmel az asztalra támaszkodok, miközben a tenyerembe helyezem a fejem, ujjaimmal a hajamba túrva. A kávé már nem segít, nem is tudom hányadik után vagyok, de azt tudom, ha még egyet meginnék, akkor a mentő vinne el innen.
Fel se fogom, hogy egyre hangosabb less a zene. Morgok egyet és felkapom a fejemet.
- Kapcsold már le azt a rohadt rádiót! Vagy legalább halkítsd le! – Mordulok rá az egyik kollégámra, aki értetlenül néz rám.
- A telefonod csörög. – Szól vissza, ahogy feláll és kisétál az irodába. Hol a telefonom? Gyorsan végig kutatok a papírok közt, és megtalálom az egyik kupac alatt. Gyorsan megnyomom a zöld gombot, mielőtt lerakná.
- Hallóhallóhalló… - Szólok bele, azt se láttam, hogy ki hív, csak biztos akarok benne lenni, hogy nem teszi le a sok csörgetés után. Hallgatom, amit Alex mond, de nem jut el igazán a tudatomig, amiről beszél. Csak leokézom, hogy máris megyek, legalább megszabadulok az adminisztrációtól. Ezt utálom a legjobban a munkámban, ezt a rakat papírmunkát.
Szólok a főnöknek, hogy átmegyek a laborba csak, hogy tudja merre vagyok, a mobilom úgyis nálam lesz, ha esetleg valami miatt kellenék. Beülök a kocsimba és megyek is át a laborba. Autóval fél óra alatt ott vagyok, ha a forgalom is engedi. A labor előtt leparkolok, majd megyek a portán. Mivel Alex szólt, így beengedtek, nem is kellett viaskodnom, mint általában. Végig megyek a folyosókon, de már ismerem a járást, így pontosan tudom, hogy merre megyek. A zsebemből előhúzok egy hajgumit, és felkötöm, még mielőtt elérném a boncolási részleget. Az ajtó előtt felveszem a köpenyt, a kesztyűt és a maszkot.
- Sziasztok. Na mit találtál? – Lépek közelebb az asztalhoz, nem tűnik olyan esetnek, ami nekem való lenne, de bízok Alex-ben, így türelmesen hallgatom. Odalépek a falra szerelt röntgen olvasóhoz, hogy megnézzem a felvételeket. Úgy csinálok, mint aki nagyon is érti, hogy mit lát, de inkább visszamegyek Alex mellé, hogy megnézzem mit talált.
- Tipikus. – Forgatom meg a szemeimet, karjaimat a mellkasom előtt összefűzöm. Még jó, hogy nem volt időm enni, mielőtt idejöttem, mert ez a szag még mindig gyomorforgató.
- Ki az áldozat és hol halt meg? – Nézem a fiatal srác arcát, elég értelmetlen halál, de a pénz nagy úr. Kikerülöm Alexet és odamegyek az áldozat fejéhez. Nem látok semmit, egy tetkót sem, így valószínűleg nem bandatag, de még nem kizáró ok.
- Azt tudjuk, hogy honnan jött? Talán az ottani egységeket is lehetne riadóztatni, hogy tudjanak róla. – Pillantok fel az áldozat arcáról, ilyen közelségben még inkább hányingert keltő, így tovább megyek az asztal másik oldalára, így Alex-xal szemben állok.
- A harmadik? Van köztük összefüggés? Egy helyről jöttek esetleg? – Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, mert ha igen, akkor fel kell készülnünk arra, hogy ez egy bűnszervezet része. Igen, sikerült ezt megállapítanom… Annyira tompa az agyam, hogy néha úgy érzem magam, mint aki most szabadult az akadémiáról.
- Van rajta banda tetkó? Esetleg valami rendellenes elváltozások? – Fogalmam sincs, hogy miért kérdezem tőle ezeket, de talán lehet valami kiindulópont. Ezekbe az óvszerekbe töltött kábítószer nem újdonság. Elég ódivatú, mostanában mellimplantátumban szoktak érkezni a drogok, de létezik még az óvszeres megoldás a férfiak miatt.
- Mitől szakadtak ki? Lehetséges, mert nem evett semmit? – Feltételezem a gyomorsav is közrejátszhat, de ennyire azért nem vagyok jó ebben, viszont találtam valamit.
- Hm… Nocsak… Amik kiszakadtak azok csak egy kondomban voltak. Mindegyik mást kettőbe töltöttek. Megzavarhatták őket és siettek? – Nézem közelebbről az óvszeres tasakokat. Mindegyik megtöltött óvszer egy másikba van becsomagolva, kivéve amik kiszakadtak. Azt hiszem muszáj leszek beszélni az országból érkezett ottani csapattal, hátha volt valami rajtaütés, ami ezt a folyamatot megzavarhatta és sietségükben ez történt.