A munkámnak azt a részét biztos sokan irigyelték, hogy elméletileg a vizsgaidőszak lezárultával lényegében két hónapra a meló szünetel. Nos, ez súlyos tévedés több szempontból s több sebből is vérzik. Az egyik ok az, hogy vannak bizony nyári szemináriumok, amikre lehet jelentkezni, többletinformációt, extra krediteket, vagy épp szaktudást szerezni. Ma is ilyen elfoglaltságom volt. Nyári egyetemi előadások és szemináriumok, leginkább az elhivatottaknak, akik tényleg szeretnék az ókort kutatni, vagy klasszikus antikvitás kori irodalommal foglalkozni. Kevés elszánt diák ez, éppen ezért is élvezetes program. Mondhatni olyan kevés, hogy pont elfértek az irodámban, és így családias, kényelmes órákat tarthattunk. Még azt is megengedtem, hogy rágyújtson, aki dohányzik, meg a napi utolsó órán megkínáltam őket az italkészletemből, így kellemesen élénk hangulatú kis foglalkozás alakult ki a dologból, főleg, hogy antik bordélyházi feliratokkal foglalatoskodtunk leginkább. Mondjuk én nem ittam, hogy azért még autóba tudjak ülni úgy, hogy én vezetem azt.
Mindennek örömére kissé dohányszagúan és könnyed mosollyal a szám sarkában, ruganyos léptekkel hagyom el az irodát és ballagok végig a kihalt folyosókon, miután zártam az ajtót. Amikor kiérek az épületből a Campus parkos területére, már-már meglepve konstatálom, hogy időközben eleredt az eső. Esernyőt nem hoztam, de a reggel még tűző napsütés miatt kalapot igen, szóval azt csapom fejembe s indulok meg a térköveken keresztül a parkoló felé. A zakóm lehet nem örül neki, hogy elázik, de nincs mit tenni, a parkolóig csak kibírja. Ha nem, akkor sajnos lehet kuka, de az a szerencse, hogy nem a legdrágább darab. Persze megengedhetnék jobb márkát is, van is éppenséggel, de annak vagyok a híve, hogy munkába többnyire egyszerűbbet veszek, az ár pedig összefügg az adott eseménnyel, amire viselem az adott ruhadarabot. Szóval formális alkalmakra az ahhoz méltó öltöny és ing kerül elő, egy átlagos munkanapra pedig olyan, ami eleganciát kölcsönöz, de mégis praktikus, nem számít, ha az irodában gyűröm például.
Kiérek az egyetem kapuján végül s itt fordulnék a parkoló felé, de meglepetten találom szembe magam, egy... kísértettel? Nem, attól még, hogy a múltam része, annyi idő nem telt el. Csak egyszerűen meglepő. Ahogy talán az is, hogy milyen szóáradattal támad le egyből s először leginkább pislogni van időm. És persze megfigyelni azt, hogy az ázott vöröske is igen csinos látványt nyújt... de nincs is ebben semmi meglepő, hiszen minden porcikáját ismerem emlékezetből is!
- Először is szia neked is! - köszörülöm meg a torkom, ahogy túllendülök azon a modortalanságon, ahogy Feyre nekibuzdult ennek a beszélgetésnek úgy, hogy tavaly nyár óta nem beszéltünk. Fura, mindenképpen... pláne, hogy csak így lazán utazott ennyi mérföldet s egy bőrönddel szobroz az egyetem előtt. - Nos, nincs miért kiengesztelnem téged, mert ezt leginkább magadnak köszönheted. - vonom meg a vállát, majd egyszerűen megfogom a bőröndje fogantyúját s csak a fejemmel intek neki, hogy kövessen, ahogy megindulok a parkoló felé. - Ugyanis igazán nem tartott volna sokban írni egy üzenetet, hogy érkezel. Akkor nem kellett volna kint áznod. - lakonikus egyszerűséggel közlöm mindezt, annak a teljes tudatában, hogy igazam van. Alapvetően még bosszantó is lehetne, mert nem szokás más életébe csak úgy berobbanni és igazán nem tudhatja, hogy készen vagyok e a fogadására, vagy ennek van akadálya netán. Mondjuk ismer, így gondolhatta, hogy esélyesen nem lesz, de az élet tud fura dolgokat művelni. Közben elértük a parkolót, a szabad kezemmel pedig előhalásztam a kocsi kulcsot, nyitottam az ajtót, hogy be tudjon zárni, majd a csomagtartót is, hogy addig berakjam azt, ami oda való. Végül én is beszálltam a vezető oldalra, majd bekötöttem az övet.
- Szóval kezdjük elölről. Szépen elmondod, hogy minek köszönhetem a váratlan látogatást, én pedig eldöntöm, hogy mit is kezdjek ezzel az egésszel. - valami fura volt és nem tetszett. A vöröske mondjuk igen, de ebben semmi új nem volt. Viszont az egyenességet szerettem és pont ez bökte a csőrömet. Na meg az, hogy valami olyasmiért engeszteljek ki valakit, amit még csak nem is én csináltam. Más hülyeségéért miért rajtam verjék el a port? Beindítottam a motort, majd kitolattam a parkolóhelyről s a szemerkélőesőben megindultam a lakásom felé a nem túl heves, de azért átlagos forgalomban.

A jelek szerint a meglepettség kölcsönös. Történtek dolgok, mióta nem találkoztunk s a gondolataim meglehetősen más mezőkön jártak a múlt helyett az elmúlt időszakban. Akárhogy is, a modor tekintetében lehetnek még gondok. Lehet nem tett nagyon jót neki az az egy év ilyen vonatkozásban. Aprót szusszanok, ahogy újra köszön, egyúttal szavaival jelezve, hogy nem érti teljesen pontosan mi volt az, amit nehezményeztem. Ez a köszönés dolog nem is a gesztusnak szólt, sokkal inkább a háttérben az munkált, hogy bejelentés és bármi nélkül jent meg csak így és rohant le.
Azt már hozzá sem téve, hogy kellemetlenebb helyzetbe is hozhatna, de az esős üres terület nem fenyeget ezzel a veszéllyel. Máskor nem szoktam rajongani a munkahelyemen az ilyen szituációkért, mármint, hogy olyan módon mutatkozzanak velem, ami rossz fényt vethet rám. De jelen helyzetben nincs ebben kockázat és szóba se hozom. Inkább csak amellett döntök, hogy gyorsan jussunk száraz helyre és persze a bőrönddel segítek is a vöröskének.
- Értem, hogy hirtelen, de... - sóhajtok, főleg, ahogy folytatja. Logikus a cselekményszál a részéről, de attól még nem helyes, vagy illendő. Vethetne fel komplikációkat. - Nem kerestelek, és te se engem, ez így van. Viszont tudtommal látogatási szándékát az szokta jelezni, aki utazni akar. Ellenkező esetben meghívásról beszélnénk, de az nem történt... és ez kétségtelen: ha megkérdezel, akár nemet is mondhatok. Ezért is illedelmes először szólni és aztán tenni bármit is ahelyett, hogy belekényszerítesz mást valamibe. - ebből azért nem engedek és nem lehet csak úgy elmenni amellett, hogy ő alanyi jogon engedjen meg magának egyre többet és többet. Ha ez nem tetszik neki, azt sajnálom, de ettől nem lesz kevésbé igazam mondjuk. - Egy barátság extrákkal viszony után egyébként is érdekes, hogy már-már sértetten emeled ki, hogy nem írtam... - teszem még hozzá, mert azért ez is megütötte a fülemet. Nem köteleződtünk el és nem volt köztünk se több, se kevesebb.
- Tudom és ez egy olyan tulajdonság, amit nem árt, ha ki fogsz nőni. - jelentem ki egyszerűen. Ez se fog neki tetszeni, de megdolgozott érte, hogy megkapja s én nem rejtem a dolgot véka alá. Fölösleges lenne, hogy magamban tartva forgassam a saját bosszúságomat. Egyébként meg én segítek neki... minden ellenére.
- Bőr, gyorsan meg fog száradni. - adom meg a válaszom, majd én is beülök az autóba és a kulcs a helyére kerül, hogy aztán indítsam a motort és hazafelé vegyem az irányt. Nem szeretem, ha hülyének néznek, vagy madárnak, úgyhogy teljesen természetes, hogy nem kerülgetem a dolgot és át akarok látni a szitán. Kérdésem ezt célozza.
- Aha, hiányoztam... - sóhajtok fel. Kitolatok a helyemről, majd az útra kanyarodunk ki, a lanyha kora esti forgalomba. Aztán jön az érzelmi vezérelt szónoklat, ami valahol ismét fura, korábban is pont erre céloztam. Vagy orbitális mellébeszélésnek vagyok a tanúja, vagy valami kissé megváltozott a tudatában.
- Te is mondtad most, hogy milyen volt a viszonyunk természete... nem szabadultam meg tőled, csak mentem azon az úton, ami a pályafutásom szempontjából egy nagy lépésnek számított és számít még most is. Mit csináltam volna? Maradok Seattle-ben egy kevésbé jó pozícióban, cserébe lehetek a szexpartnereid között a valahányas sorszámú? Ahogy te is tudod jól, hogy nem csak te voltál...- nevetem el magam. - Kedveltelek és kedvellek, mint embert. Jól éreztem magam veled. De ez ennyi volt, ebben is egyeztünk meg. Nem látom be, hogy ennek mi köze van ahhoz, hogy hirtelen csak úgy megjelensz itt. - veszek be egy kanyart az úton, majd pár méterrel később megállok egy piros lámpánál. - Úgyhogy hagyjuk ezt a félresikerült érzelmi zsarolós bűntudat keltést, meg a mellébeszélést! Kint állsz a munkahelyemnél esernyő nélkül, egy bőrönddel... és egy szót még csak nem is írsz, hogy jössz hozzám. Aztán arról értekezel, hogy mennyire hiányoztam. Ennyire nem fogyhattak el a férfiak Seattle-ben... Szóval itt valami nem kerek. És ha nem szeretnél visszatérni a repülőtérre, akkor nem próbálsz tovább hülyíteni. - pillantok oldalra határozottan, majd ahogy a lámpa vált, ismét indulunk és gurulunk tovább. Tényleg kedveltem a nőt, de a harci helyzet az, hogy azt már nem, ha átvernek, manipulálni akarnak. Akkor sem, ha a manipulátor bomba testtel rendelkezett, vagy szép zöld szemekkel. Tudom, hogy valami nincs rendben. És ez zavar.