Idestova több, mint harminc éve, hogy ismerem Samuel Rogerst, de nála idegesítőbb emberrel még sosem találkoztam és amióta védőügyvéd lett, ez a tulajdonsága csak jobban megmutatkozott. Simlis rohadék volt mindig is, ennek ellenére volt neki ez a mások szerint megbízható, elegáns megjelenése, ami miatt bármi ami kijött a száján egyértelmű igazolást nyert a nagy igazságok között. Én viszont tudtam jól mikor hazudik, márpedig Joseph ügye még mindig lezáratlanul hevert több íróasztalon is arra várva, hogy valami nyomra leljenek, ami nem vezeti őket majd zsákutcába. Frusztráló volt nézni miképpen mondanak le róla. Az első időszakban még a balesetével voltak tele a hírek, a másodikban meg már valami felkapott sztárpár válását vesézték ki, mintha nem történne meg ez minden áldott héten legalább kétszer. Az egyikük élni akar, a másik családot alapítani és tessék, a kettő már nem egyeztethető össze. Néha úgy éreztem, hogy ebben az elkorcsosult világban alig maradtunk olyanok, akiket érdekel is, hogy le is zárjunk egy adott ügyet és ne csak a szőnyeg alá söpörjük azt, ha egy napnál tovább kell vele foglalkozni. Samuel ugyanakkor értett hogyan terelje el magáról a gyanút, én pedig ahhoz, hogy miképpen vezessem vissza rá. Mindig is okos férfi volt, valahol már túlságosan is magabiztos és pont emiatt lesz őt a legkönnyebb csapdába csalni. Már csak a megfelelő pillanatot kell megtalálni hozzá, amit egészen nehéz úgy kivitelezni ha az ember lánya saját kútfőből dolgozik, saját forrásokkal, miután Gregory egyértelműen kihangsúlyozta, hogy nem fog részt venni az én téveszmés hadjáratomba. Szóval minden flottul ment, aggodalomra semmi ok nem volt, azon kívül természetesen, hogy Joseph életben van vagy sem, ami összefoglalva a legnagyobb probléma, amivel szembe kellett néznem. Stevens két nappal ezelőtt hivatott az irodájába és felhangosította a tv-ben leadott híreket, ami bizonyára az időt elnézve már a hatodik tudósítás lehet, mely találgatásokba torkol. - Látja ezt, Rogers? Anna Murphy hangja élőben még borzalmasabb volt, ám innen egészséges távlatokból is tökéletesen visszaadta milyen is, amikor a lufiból fokozatosan elszáll az összes levegő. - Murphy mintha felszedett volna pár kilót, nem? - fejem enyhén oldalra biccen, Gregory azonban csak bosszúsan ráncolja össze homlokát. - A hírekre összpontosítson, ha lehet. - újabb figyelmeztetést kapok főnökömtől, de köztudottan képes vagyok multifunkcionálisan viselkedni. Attól, mert Anna előnytelen megjelenését mérem fel, még a mögöttes tartalom sem veszik el figyelmem középpontjából. A reggeli pályaudvaron történő kettős gyilkosságról tudósít, ahol még mindig nem volt világos, hogy ki lehetett a célpont, hiszen a két áldozat semmilyen szín alatt nem kapcsolódott egymáshoz. A tanúk vallomásai ködösek, hiszen egyikük szőke és alacsonynak látta az állítólagos kapucnis elkövetőt, a másik kettő meg már magasnak és fekete hajúnak. A kedvencem pedig az a férfi volt, aki állítása szerint belenézett a férfi szemeibe és olyan volt, mintha az ördögöt látta volna. Határozottan én is ezt láttam Samuel szemeibe nézve, szóval nem ugorhatnák arra a részre, amikor ráhúzzuk ezt az egész ügyet is? Másnap már kétszer sikerült összevesznem Rhys Rivera 'ügyeletes tuskó' nyomozóval, egyszer telefonon, egyszer pedig személyesen is. Az a férfi egy paraszt volt és ha még lehetősége is lehetett volna együttműködni velem, akkor sem tenné. Stevens megbízott, hogy álljak rá az ügyre, derítsek fel minden információt, amit csak tudok a cikk érdekében, Rivera viszont elhajtott, mint valami nyomorult legyet, mire lefizettem egy kis srácot, hogy 'véletlenül' öntse le őt kávéval. Rhys az ügyemet tette tönkre, én meg azt a ki tudja mennyibe fájó ingét, amin állandóan a felső gombot begombolatlanul hagyja. Ugyan előrébb nem jutottam, de a heti szórakozás-adagom bizonyára megvolt. Minél inkább belemerültünk a részletekbe, annál több ember került elő, mint lehetséges elköveti. Exek, szeretők és olyanok, akiknek tartoztak vagy aki tartozott az egyik áldozatnak. Archie az én utcai szemem és fülem azonban egy újabb szereplő nevével keresett fel a délután folyamán, ám hozzáfűzte, hogy a helyemben egyedül nem menne oda. Én a helyemben most vennék egy jó forró fürdőt, meginnék egy pohár bort és fejben beolvasnék Riviera-nak, ehelyett egy sztriptízbár küszöbét lépem át, ami pont nem kedvez egyik elképzelésemnek sem. Már a gondolattól is világgá menekülnék, ahogyan elképzelem Rhyst, amint hiányos öltözetben a rúd körül tekereg. A késő délután ezen felében nem sokan tartózkodnak bent egy-két lányon kivül, mégis épphogy beljebb merészkedhetnék az oroszlán barlangjába, egy két ajtós szekrény kinézetű pasas az utamat állja. - A táncosoknak a hátsó bejáratot kell használniuk. - feleli kimérten és lapát kezét a hátamra vezeti, én viszont kitáncolok előle. - Nem-nem..félreért, nem táncolni jöttem ide, még csak az kellene. Merre találom Mr. Gibsont? - térek rá ittlétem okára, ennél többet viszont nem vagyok hajlandó mondani kellemetlen társaságomnak.
Kezdőlap
