Magam sem tudom, hogy mégis mi a fene ütött belém. Eleve nem igazán szoktam szívességeket kérni, általában mások maradnak tartozással felém, nem fordítva. Viszont most kénytelen vagyok egy régi ismerős segítségéhez folyamodni. Tudom, hogy nem okos döntés a részemről szívességeket kérni a maffiától... Egyáltalán nem okos, de most az egyszer szükségem van erre, még akkor is ha tudom nagyon jól, hogy meg fogom bánni. Marco-t néhány évvel ezelőtt ismertem meg, hasonló bizniszben utaznak ők is. Akkor egyezséget kötöttünk ami még a mai napig fenn áll. Nem vagyunk legjobb barátok, de ígyesen riválisok sem hiszen mindketten a saját térfelünkön maradunk. Ez az egyezség. Ha bármelyikünk a másik térfelére merészkedne árulni, az bizony háborút indítana. Az pedig egyikünknek sem hiányzik, de legfőképpen nekem nem. Valószínűleg én húznám a rövidebbet a maffiával szemben, én pedig semmiképp sem szeretném elveszíteni mindazt amit az évek alatt nehéz munkával felépítettem. Éppen ezért sem vagyok teljesen nyugodt amiért most hozzá tartok egy igencsak nagy szívességért. Fogalmam sincs mivel fogom megfizetni, kétlem, hogy Marconak szüksége lenne pénzre vagy bármire is, de talán majd ki tudunk valamit találni ami mindkettőnknek jó lesz. Talán átadhatok neki egy szállítmányt, az még engem sem verne földhöz. - Biztos vagy ebben? - Kérdez rá Zach miközben lassan lefékezi az autót a sztriptízbár előtt majd hátrapillant a válla felett. Bizonytalanul nézek rá, de végül csak bólintok egyet, majd már nyitom is ki az ajtót, mielőtt még meggondolnám magam. - Megvárjalak? - Újabb kérdést szegez hozzám, amire visszafordulok. - Nem kell, élvezd az estét. Nem lesz semmi gond. - Zach az egyik legbizalmasabb emberem és egyben a legjobb barátom is. Megérdemel egy szabad estét még akkor is ha nem vagyok biztos abban, hogy nem lesz semmi gond. Jómagam is veszélyes vagyok de van egy olyan megérzésem, hogy Marco nálam sokkal veszélyesebb tud lenni. Ráadásul az ő területére készülök belépni. Szóval ha agyon akar lőni akkor agyon fog Zachel az oldalamon is. Végül csak becsapom a kocsi ajtaját majd egy mély lélegzet után a bejárathoz lépek, hogy az egyik biztonsági őrt megszólítsam. - A főnököddel szeretnék tárgyalni. - Nézek fel rá rezzenéstelen arccal. - Amara Stanford. - Teszem még hozzá ha esetleg nem tudná ki vagyok... Aminek nagy a valószínűsége. Viszont egyedül vagyok, egy nő. Kétlem, hogy veszélyt érzékelne így hiszemazt szólni fog Marconak.
Tegnap este miutan az olaszokkal nyelbe utottunk egy nagyon nyereseges uzletet, szetcsaptuk magunkat egy barban. Ilyen jo ideje nem fordult elo velem, de most kivetelt tettem. A bulinak koszonhetoen reggel kisse nyuzott voltam. Annyira, hogy meg az oldalamon ebredo ket latinat is haza kellett kuldenem. Szerencsere ma nem lesz hosszu napom. Altalaban ennek sem szoktam orulni, mivel enyhen szolva munkamanias vagyok, de most ram ferne egy kis pihenes. Egy gyors zuhany utan valamennyire sikerul felfrissulnom, igy nagyjabol fel ora alatt el is keszulok. A szokasos szett mellett dontok, ami oltonynadragbol, fekete ingbol es zakobol all. A meg nedves hajamat az egyik kezemmel hatrafesulom es lesetalok az emeletrol. Whisky helyett most egy eros kaveval inditom a napot, kozben mar hiv is az egyik emberem, hogy kozolje a napi teendoket. Gyorsan ledaralja a mondandojat, mert hat az idom rohadt draga. - Az olaszok nehany oran belul legyenek a barban - es ezzel ki is nyomtam, a telefont pedig a nadragzsebembe sullyesztem. Lehuzom a maradek kavemat, magamhoz veszem a fegyveremet es a tobbi fontos cuccot, aztan a fekete Maseratimba ulok es meg sem allok a sztriptiz barig. - Most ne - eloztem meg a kidobot, aki epp szora nyitotta volna a szajat. Barmit is akart mondani, nem lehet eleg fontos. - A szokasos, jeggel - pillantok a csinos, egzotikus szepsegre a hatalmas pult mogott. Akarki szol most hozzam, figyelmen kivul hagyom es egyenesen az irodamba megyek. Megszabadulok a zakomtol, elfoglalom a helyem es vegre ragyujtok egy spanglira. Kurva jo ez a cucc. Nehany percen belul megerkezik a pincerlany is, aki az asztalomra helyezi a poharat. - Te most maradsz - szivok egy mely slukkot a fuves cigibol. A no arcan egy jatekos mosoly jelenik meg, en pedig mar allok is fel a kenyelmes szekembol. Elnyomom a csikket, kortyolok egyet a whiskymbol, mikor pedig elem terdelne, inkabb felhuzom. Szembe forditom az iroasztallal, szetfeszitem a labait, felhuzom a szoknyajat, felretolom a tangajat es vegigsimitok a combja belso reszen. Az apro nyoges hallatan elmosolyodok. Nem kell tobb, mar csatolom is ki az ovem, kigombolom a nadragom, lehuzom a cipzart, a boxerem letolom es mar benedvesiteni sem kell a szerszamot, mert a holgyike latszolag mar reg felkeszult. Egy gyors behatolas utan nehanyszor eljuttatom a csucsra, mikor pedig en is elelveztem, kikuldom az irodambol. Feloltozok, rendbehozom magam es mar kopogtatnak is, hogy megerkeztek az olaszok. - Kuldd be oket - nezek a fickora, aki azonnal cselekszik. Amikor a ket ferfi belep, kezetfogok veluk es megkinalom oket valami minosegi szivarral. Megbeszeljuk a reszleteket, elszivjuk a bagokat, iszunk egyet es mar tavoznak is. Epp hogy lehuztam a poharam tartalmat, mar szolnak is, hogy egy bizonyos Amara Stanford keres. - Engedd be - allok fel kozben a szekembol, majd kisetalok a szobabol es a barpultnal varom a not. - Amy, reg lattalak - turom fel az ingem ujjait, kozben alaposan vegigmerem a not. Sejtem, hogy nem egy kis szorakozas vonzotta ide, lenne is egy tippem. - Mi szel hozott erre? - intek a mellettem levo szekre, hogy nyugodtan foglaljon helyet. - Iszol valamit? - kerdezem egy feloldalas mosollyal a kepemen. - Nekem meg egy whiskyt - pillantok rovid idore a pultosra. - Ugy hallottam jol megy az uzlet - nem mintha olyan gyakran jonne szoba, de ennyi info meg hozzam is eljut.
A biztonsági őr a kijelentésem után szinte azonnal rákérdez, hogy beengedhet-e. Miközben a válaszra várok hátrapillantok, hogy még lássam Zach-et elhajtani. A fekete Jeep után nézek, majd kissé összébbhúzom a bőrkabátot magamon egy hideg szellő után. Az este kezd kissé hűvös lenni. Nyugtalanul fordulok vissza az őr felé mikor megkapja a fülest és int, hogy menjek be. Nem szólalok meg, csak bólintok egyet majd megindulok a bejárat felé. A magassarkúm kopogását lassan elnyomja a bárban lévő zene. Gondolom említenem sem kell, hogy egyáltalán nem vagyok oda a sztriptízbárokért, nem az én stílusom. Nem tart sokáig észrevennem, hogy Marco már a bárnál ül, nagy valószínűséggel rám vár. Lassú léptekkel közelítem meg a férfit, akit jól szemügyre véve, megállapíthatom, hogy az ég világon semmit sem változott az évek alatt. Érzem ahogyan néhány pillantás rám szegeződik, évekkel ezelőtt ez még zavarba hozott volna. Nem szerettem mikor emberek bámulnak meg, mára már ez megváltozott. Mondjuk én magam is megváltoztam... Nem is csak kicsit. - Helló Marco! - Köszönök neki egy apró mosollyal az arcomon. - Tudod jól, hogy a sztriptízbárok nem igazán az ízlésemhez passzolnak... De bármikor szívesen fogadlak egy italra. - Válaszolom neki miközben helyet foglalok a mellette lévő széken. Mondjuk a mai találkozásunk után valószínűleg sokkal többel fogok neki tartozni, mint néhány ital. Talán kezdetnek jó lesz. Na meg azzal sem kezdhetem a társalgásunkat, hogy segítségért jöttem. - Legyen két whisky. - Szólok oda a pultosnak. Nem túl sűrűn iszom mikor üzleti ügyön dolgozom, de úgy érzem most szükségem lesz rá. Tényleg utálok másoktól kérni szívességeket, főleg ebben a szakmában nagyon könnyen kerülhetek bajba egy-egy szívesség után. Főleg ha nem tudom visszafizetni azt. Sok-sok évvel ezelőtt tanultam meg a régi partneremtől, hogy mindig el kell fogadni az italt, belekortyolni, hogy felépítsük a bizalmat, de soha nem ürítsük ki a poharat. Az üzlethez mindig tiszta fej kell főleg ha nőnemű vagy. Sajnos nőként sűrűn nem vesznek elég komolyan. Sokan nem hisznek abban, hogy mi is tudunk épp annyira vezetők lenni, mint egy férfi. Fogalmam sincs, hogy erről Marco hogyan vélekedik, bár eddig nem volt rossz tapasztalatom vele. Valószínűleg eleve az egyezségünk sem lett volna megkötve ha azt gondolná, hogy nem vagyok alkalmas rendesen végezni a munkám. - Az üzlet tökéletesen megy... - Pillantok rá újra, elharapva a mondandómat miközben a már megkapott poharamat forgatom ujjaim között. Érzékelheti, hogy nem fejeztem be a mondatot, tartook egy kis hatásszünetet majd folytatom. - De akadt némi problémám az utóbbi időben. - Belekortyolok az italomba, hogy időt nyerjek, fogalmam sincs hogyan is adjam neki elő a dolgot. - Őszintén szólva egy szívességre lenne szükségem tőled. Persze tudom, hogy szívességek a mi világunkban nem léteznek, de talán meg tudunk egyezni valamiben. - Bököm ki végül, nem akarom megváratni, ahogyan azt sem akarom, hogy azt higgye hezitálok. Ilyesmit nem engedhetek meg magamnak. - Tudunk valahol négyszemközt beszélni? - Nézek egy pillanat erejéig a másik oldalamon ücsörgő fickóra akinek a szemei majd kiesnek a nők bámulásától. Nem igazán szeretnék üzletről beszélni publikus helyen, jobb szeretem az ilyesmit csendesebb helyeken lerendezni. Elvégre fő a biztonság.
Vannak emberek, akik ugy velik, uzlettarsakkal nem kefelunk. Nos, en sosem ertettem oket. Ugyan miert ne dughatnek meg akarkit, akire csak felall a farkam? Csak azert, mert majd neha osszefutunk? Vagy mert a maganeletet nem keverjuk az uzlettel? Szamomra egy gyors menet az esetek 99%-ban csak a dugasrol szol, semmi masrol. Ezt kovetoen nem fogunk egy parkban fagyit nyalni miutan kezenfogva kisetaltuk magunkat. Problema csak akkor merul fel, ha valaki akkora balfasz, hogy erzeseket kezd el taplalni a masik fel irant. Engem ez a veszely nem surun fenyegetett. A kerdes most az, vajon Amy hogyan velekedik errol. Nem tunik olyan nonek, aki azonnal szetrakna a csinos kis labait, de persze az is meglehet, hogy tevedek es mar fel New York atment rajta. Felreertes ne essek, nem itelem el a konnyuveru noket, sot olykor nagyon is jol jonnek. Figyelem, ahogy leul a mellettem levo szekre, majd miutan megkaptam az ujabb pohar whiskymet, belekortyolok. - Csak nehogy szavadon fogjalak - mondom egy apro mosollyal a szam sarkaban. Mar-mar tul kedves. Tiszta sor, miert is van itt. Belekezd a mondataba, en pedig felvont szemoldokkel varom, hogy befejezze. Mikor ez megtortenik, szeles vigyorra huzodik a szam. - Mi lenne az a problema? - teszem fel a kerdest kisse szorakozottan. Ha akarnam sem tudnam letagadni, mennyire elvezem a helyzetet. En szemely szerint ruhellek masoknak tartozni, ezert van az, hogy csak nagyon-nagyon ritkan kerek szivesseget. Az viszont mindig jo, ha valaki az en adosom. - Leteznek, csak aruk van - vonom meg az egyik vallam, majd bolintok. - Erre - kezemben a whiskyvel felallok es az irodam fele veszem az iranyt. Mikor megerkezunk kinyitom az ajtot, majd elore engedem a not. Becsukom magam mogott az ajtot, leulok a szekemre es elohalaszom a nadragom zsebebol a fem dobozomat. - Kersz? - nyujtom fele az immar nyitott dobozkat, melyben spanglik sorakoznak. Ha kert, a zippom segitsegevel elobb az ovet, majd az enyemet is meggyujtottam. - Szoval mit tehetek erted? - szivok mely slukkot a minosegu fubol. Epp hatradolok, amikor megcsorren a telefonom. - Egy pillanat - es mar fel is vettem. - Meg nem vartam a hivasod - udvozlom a ferfit, aki a leheto leggyorsabban ledaralja, hogy lecsaptak az egyik szallitmanyunkra. - Mennyit kernek? - kerdezem nyugodt hangon. Nem mondhatnam, hogy tetszik az osszeg, de nem halok bele nehany millioba. - Add meg nekik - ennel tobbet viszont nem bukhatunk, ezt pedig a vonal masik vegen levo emberem is nagyon jol tudja. Ugyan megtehetnem, hogy a kevesbe bekes utat valasztom, nem teljesen biztos, hogy jo dontes lenne felhivni magunkra a figyelmet nehany tonnanyi kokainnal egy hajon. Es hogy nem e jelent problemat Amara jelenlete?! Nos, mivel semmilyen reszletet nem tud, nem valoszinu, hogy barmit is kezdeni tudna a hallottakkal. De meg reszletekkel is ketlem, hogy be tudna zavarni, na nem mintha nagyon alabecsulnem. Azonban nem kell azt hinni, hogy szokasom uzletrol fecsegni ismerosok jelenleteben. - Bocsanat. Mostmar mondhatod - szivok ujabb slukkot a cigibol, majd az italomba kortyolok.
Talán okosabb lett volna letisztáznom, hogy a bárban fogadom szívesen egy italra, nem pedig az otthonomban. Amit nem tartom valószínűnek, hogy tudja is hol van, de kétlem, hogy sokáig tartana kiderítenie ha igazán kutakodni kezdene. A kellő kapcsolatokkal, az ember szinte bármire képes lehet fényt deríteni. Egy a rendőrséghez beépült ember nagyon hasznos információkkal tud számunkra szolgálni, nem véletlen miért is olyan fontosak ők az alvilági életben. Tulajdonképpen ők azok, akik minket életben tartanak, vagy éppen a börtöntől tartanak távol minket. Egy-egy még időben beérkező füles életmentő lehet. A kijelentésére jobbnak látom inkább nem válaszolni, semmiképp sem szeretnék a tűzzel játszani, hiszen őszintén szólva még a bárban sem látnám szívesen. Na nem mintha nagy bajom lenne Marco-val, egyszerűen csak okosabbnak találom elkerülni őt. Nem sok ember akad ebben a városban akitől valamilyen szinten tartanék, de sajnálatos módon ő ezek kevés személyek közé tartozik. Az ő hálózata túl nagy, nem igazán szeretnék összetűzésbe kerülni vele, így aztán számomra tényleg nem könnyű ez a helyzet. Minden egyes porcikám azt kiáltja, hogy csak forduljak sarkon és húzzak el a fenébe, majd megoldom a problémákat valahogyan, máskor is megtettem, de ezúttal tudom, hogy ő az egyetlen kiút. Még belekortyolok a saját italomba, majd a poharat visszahelyezem a pultra és a férfi után indulok. Kisugárzásom magabiztos, ám én magam egyáltalán nem érzem magam annak. Elhiheti mindenki, hogy ez igencsak ritka jelenség nálam. Miután belépek az irodája ajtaján, tekintetem az íróasztalával szemben lévő székre vándorol, miközben Marco már el is foglalja a helyét. Még néhány pillanat erejéig nézegetem a széket, de végül az mögött megállva úgy döntök, túlságosan nyugtalan vagyok ahhoz, hogy leüljek. - Nem, köszönöm. - Rázom meg a fejem. Soha nem éltem fűvel, vagy éppen drogokkal. Lehet, hogy kereskedem velük, de ez még nem azt jelenti, hogy használom is őket. Mielőtt még belekezdenék a problémáim elmagyarázásába, megcsörren a telefonja. Ami természetesen csak fokozza a nyugtalanságom, hiszen már jobb szeretnék túlleni ezen az egészen. Így aztán kénytelen vagyok kivárni, amíg ő elrendezi a hívást. - Ha jól sejtem van egy Maxim nevezetű nyomozó ismerősöd. - Vágok is bele a közepébe. Kétlem, hogy a nyomozóval jó barátságban lennének, valószínűleg csak valamivel a markában tarja. Pénz? Zsarolás? Nem tudom, de ez nem is az én dolgom. Annyit tudok, hogy tőlem nem fogadott el semmit. Azzal pedig mindketten nagyon jól tisztában vagyunk, hogy nem emelhetünk kezet egymás embereire. - A férfi túlságosan mélyre ásott az ügyemben, azt pedig mindketten tudjuk, hogy nem tehetem el a láb alól, nem áll szándékomban megszegni az egyezségünk rám eső részét. - Ennyiből már nagyjából tudhatja, hogy miért vagyok itt. - Fogalmam sincs, hogy mivel tartod őt sakkban, de nagyra értékelném ha esetleg leállítanád az urat mielőtt még elfajulnak a dolgok. - Nem zsarolási szándékkal jöttem ide, Marco pontosan tudja, hogy nem vagyok egy ostoba nő, tudja, hogy nem mernék újat húzni vele, ahogyan azt is tudja, hogy mennyire fontos számomra az üzlet és semmiképp sem szeretném azt elveszíteni. Nem zárom ki annak a lehetőségét sem, hogy ő küldte rám a nyomozóját, talán egy kis nyomást akart gyakorolni rám, vagy éppen azt várta, hogy mikor rohanok hozzá egy szívességért. Viszont eszembe sem jutna ezzel meggyanúsítani őt, legalábbis egyenlőre.
Kezdőlap
Tegnap este miutan az olaszokkal nyelbe utottunk egy nagyon nyereseges uzletet, szetcsaptuk magunkat egy barban. Ilyen jo ideje nem fordult elo velem, de most kivetelt tettem. 