Idegesen szállok ki az autó hátsó üléséről, hogy aztán a lift felé vegyem az irányt. Egyáltalán nem mondhatnám, hogy jó kedvemben vagyok, jó messze állok attól, viszont mint mindig, most is hálás vagyok Zach-nek a gyors mentőakcióért. Tudom, hogy teljes mértékben megbízhatok benne, ahogyan azt is tudom, hogy ő mindig ott van ha baj van. Mindig megtalál, még akkor is ha az egész várost fel kell forgatnia értem. Nem mondom, hogy nem jöhetett volna előbb, mondjuk egy pár ütést megelőzhetett volna, akkor talán nem kellene most konkrétan a saját véremet innom, de egyáltalán nem akarok hálátlan lenni. Elvégre ez a nap sokkal rosszabbul és végződhetett volna ha ő nincs. Miután a férfi utolér és csatlakozik mellém, csak akkor érintem meg az azonosító kártyám segítségével a kis kijelzőt, aminek eredményeképp már úton is vagyunk felfelé. Ha valamire most szükségem van, az egy jó forró fürdő és egy erős kávé, semmi más. Nincs szükségem orvosra, már máskor is túléltem néhány ütést, zúzódást. Viszont Zach következő mondata után, nagyon úgy tűnik, hogy ő ezzel egyáltalán nem ért egyet. - Raines hamarosan itt lesz. - Félve ejti ki a szavakat, tudja jól, hogy nem fogok neki örülni, hiszen a kocsiban már letisztáztuk, hogy nem kell. Valószínűleg, mint mindig ő már előbb gondolkozott és felhívta a nőt. Nagyszerű... Ennyit a forró fürdőnek. - Mondtam, hogy nincs szükség orvosra. - Fordulok a férfi felé szemforgatva, aki szemmel láthatóan most nagyon örül magának, már a pimaszkás kis vigyorból megítélve ami most az arcán ragyog. Én pedig szívem szerint jól letörölném róla, de mielőtt olyat tennék amit megbánok, igyekszem magam emlékeztetni, hogy a férfi éppen most mentette meg az életem. - Még szerencse, hogy ő nem orvos. - Válaszol izgatottan, tudva, hogy ezúttal ő nyert. Én pedig nem állok vele vitába, meghagyom neki ezt az apró örömöt, elvégre megérdemli. - Akkor magatokra is hagylak. - Jelenti ki végül Zach, mikor a lift ajtaja újra nyílik és feltűnik mögötte a korábban szóban forgó nő, mintegy helyet cserélve vele. - Helló Daria. Remélem nem gond, hogy ilyen későn rángattunk ide... - Mondom puszta kedvességből, elvégre nem túl sok választása van. Biztos vagyok benne, hogy ha lenne, akkor ide sem dugná az orrát. Szerencsétlenségére tartozik nekem annyival, hogy bármikor ugorjon ha szükség van rá. Tulajdonképpen nélkülem nagy valószínűséggel a sarki gyorsétteremben dolgozna és soha az életben nem kapott volna diplomát a kezébe. - Zach ragaszgodott hozzá, hogy valaki megnézze életben maradok-e. - Mondom miközben már intek is a fürdőszoba felé, ahol általában az ápolósdit szoktuk játszani. - Sikerült ma néhány ütést szereznem magamnak. - Célzom ezzel a konkrétan vérben úszó fejemre, ami azért ha jól gondolom annyira nem lehet szörnyű. Egy kis tisztítás és fertőtlenítés meg kellene, hogy tegye, bár az elemzést talán jobban tenném, ha majd a hölgyre hagynám.