Ha egyetlen lányt ki kellett volna emelnem a szakomról, akivel ténylegesen nagyon jó viszonyt ápoltam, akkor az határozottan Bree volt. Annyira idegesítően vattacukor szindrómában szenvedett, hogy lényegében már rám is képes volt némi jókedvet ragasztani. Senki sem értette túlzottan, hogy mi miként lehetünk annyira jóban, hiszen alapvetően képtelen voltam elviselni azokat a lányokat, akik hajlamosak túlzott lelkesedést mutatni dolgok felé. Pont ezért voltak néha konfliktusaim a húgommal is, leginkább akkor, amikor még tinédzserek voltunk. Viszont talán az ő elfogadása miatt vagyok képes Bibit is szeretni és már a legjobb barátaim közé sorolni.
Az részletkérdés, hogy engem sokkal inkább jellemez a rideg nőiesség mögé bújtatott törődés és a visszafogott kedvesség, ő pedig egy kölyökkutya energiáival rendelkezik. Talán ezek miatt jól kiegészítettük egymást és sokszor fény volt számomra az alagút végén. Nem mellesleg annyira lelkesedni tudott minden egyes egyetemi feladat alkalmával, hogy az már példátlan volt. Soha nem lett volna szívem nem vele megoldani a közös feladatokat és igyekeztünk egymásnak segíteni. Ha ő nem vásárolt volna indigópapírokat, hogy meglegyenek nekem is a jegyzetek, akkor minden bizonnyal igen nagy szarban lennék és egyre csak messzebb sodródnék az amúgy sem túl elérhető álmomtól.
Tehát lényeg a lényeg... Nagyon megszerettem ezt a kis napsugarat az idők folyamán és ezért is igyekeztem néha a józan eszeként viselkedni. Néha viszont túlságosan hajthatatlan és pont ilyen az a bizonyos parti is, amibe Finn hívta meg. Én a magam részéről nem voltam biztos abban, hogy a fiú közeledése felé őszinte, de Bibi szentül megvolt győződve afelől, hogy ők csak barátok. Én ebben nem hittem, és mivel a távkapcsolata is számomra már kicsit olyan dolognak tűnt, ami bizonytalanabb lábakon nem is állhatna... Hogyan mondhatnám ezt el neki? Ténylegesen féltem attól, hogy majd Finn elcsábítja, ami miatt szakít Troy-jal és két szék között esik majd a földre. Nyilvánvalóan itt lennék neki, hanyagolva az „én megmondtam” kijelentést, mivel ismerem őt. Túlságosan naiv ahhoz, hogy felmérje a valós veszélyt
Ettől függetlenül természetesen belementem abba, hogy megvegyük azokat az idióta ezüstös ruhákat a bizonyos futurisztika témájú partiba, amit természetesen Finn és a bagázsa rendezett... A mérnöki kar hallgatóinak, de minket is szeretettel várnak oda. Én mondjuk csípőből utasítottam vissza a kérést, viszont nem volt rá lehetőségem. Nyilvánvaló volt, hogy kinek a keze van az egészben, mert nem én lettem megkörnyékezve a kérdéssel, hanem a túlságosan is lelkes barátnőcském, aki határozottan elfogadta a felkérést... És megpróbál majd elrángatni attól függetlenül, hogy én ezt szeretném-e vagy sem.
Mindenesetre igyekeztem teljes ellenállást tanúsítani azzal, hogy még véletlenül sem kezdtem el készülődni, amikor visszaértem az akkor üres kollégiumi szobánkba. Egyszerűen csak átöltöztem valami kényelmesebbe, a hajamat pedig a fejem tetején összefogtam egy kócos kontyba. Eltávolítottam a napközben viselt sminkemet, aztán hasra vágtam magam az ágyamban és lapozgatni kezdtem az egyik vaskos könyvet, ami tartalmazta a francia történelem minden mozzanatát.
Pont a szövegkiemelőimmel szórakoztam, illetve a kis jelölőmatricákkal meg a post-it cédulákkal dekoráltam ki a lapokat, amikor nyílni kezdett az ajtó. Lenémítottam a telefonomban halkan szóló dalt, és megejtettem egy óvatos mosolyt a barátnőm felé, aki akkor lépett be.
- Szia – fordultam az oldalamra, miután befejeztem az írást a kis cédulára – Bele fogunk ebbe dögleni a jövő héten. Nagyon sok az évszám.
Határozottan volt célom azzal, hogy emlékeztessem az esedékes zh-ra amit a tanár emlegetett. Mondjuk simán megtehetjük, hogy egyszerűen kihagyjuk az órát, de én szerettem volna hamarabb túllenni az egészen és titkon abban is reménykedtem, hogy Sabrine is hozzám hasonlóan unalmas dologra vágyik... Bár erre az elmúlt másfél év tükrében elég kicsi volt az esély.
- Elcsomagoltam a kedvenc szendvicsedet a büféből meg hoztam mellé kávét és vizet is. Reggel megint elfelejtettél venni – ráztam meg a fejem halkan felsóhajtva. Néha úgy érzem, hogy ha nem figyelnék oda rá, akkor a lány képes lenne étlen-szomjan rohangálni amíg fel nem fordul.

Sok kedvem nem volt ehhez az egész felhajtáshoz, de úgyis tudtam, hogy a lányok miatt be fogom vállalni. Ettől mondjuk még fairplay volt az, hogy elkezdtem húzni az időt. Mégis mit kellett volna csinálnom? Amíg egy halvány esélyt látok arra, hogy távol tudom tartani magam a Braylennek nevezett sátáni fajzattól, addig teljesen rendben volt az, hogy lényegében bármit megcsinálok... Nem bármit de majdnem bármit. Talán ez a pontos definíciója annak, hogy mit is értek pontosan bármi alatt. Még nincs tele a padlás teljesen a kifogásaimmal, így bátran keresem őket a végtelenségig.
Őszintén... Semmivel sem vagyok különb azoknál a csajoknál, akiket csak úgy megkap. Én is ugyanúgy képes vagyok visszafojtani a lélegzetem pusztán azért, mert hirtelen csap arcon a jóképűsége... Mert soha nem voltam képes letagadni magam előtt a nyilvánvalót. Azt is be kellett ismernem sajnos, hogy elég jól el tudott szórakoztatni néha... És élvezettel töltött el, amikor egyesével leckéztette meg a suli ribancait. Nem mintha bármi baj lenne azzal, hogy vannak ilyenek.
Ugyanakkor elítéltem, hogy mindig más lánnyal van. Elítéltem azt is, hogy folyamatosan incselkedik velem. Hogy bölcsész poénokat durrogtat nap nap után, hogy akkor sem hagy békén, amikor én azt szeretném. Mert ő neki lényegében csak egy lányka vagyok, aki rettentő szórakoztató lehet dühösen. Nekem pedig voltak olyan napjaim, amikor nem vágytam a játszmáira.
Különb akartam lenni a többi lánynál abban, hogy nem álltam be a Finn-Braylen duó hosszú listájára. Számomra egyenesen megbotránkoztató volt az, hogy néhány lány képes ezt a két idiótát a szájába engedni annak tudatában is, hogy valószínűleg másnap dobva lesznek. Hogy miért voltam ennyire ellenszenves? Mert nyilvánvalóan az egyik idióta számomra vonzó is volt... És ha odamegyek egy buliba rövid szoknyában, kikenve mint az atyaúristen, akkor vajon mi fog történni? Főleg ha alkoholt is fogyasztok?
Mindezt esélyem sem volt végiggondolni, ugyanis a lány, aki Finn gondosan kiszőtt kis hálójába van gabalyodva – de úgy nyakig – bevágtatott a szobánkba a szokásos energiáival, így rá kellett figyelnem most. Hamarosan Leah is itt lesz, tehát ki kell találnom valamit perceken belül.
Mosolyogva figyeltem, ahogyan végül megérkeztünk a témához, türelmesen kivárva azt, hogy Bibike befejezhesse, amit elkezdett mondani. Sosem volt szívem a szavába vágni, holott mindenki mással könnyűszerrel tettem hasonlókat.
- És szerinted jó lesz a jegyzet? – tettem fel a kérdést, miközben a kezemben tartott íróeszköz végét rágcsáltam – Mármint nem a felsőéves ismerősöd eszét vonom kétségbe, csak elég szívatósnak tűnt a tanár... Talán rendesen meg kéne tanulnunk.
Gyenge próbálkozásnak tűnik, de legalább egyelőre úgy néz ki, hogy a kajával tökéletesen el tudtam terelni a gondolatait. Úgy hallgattam a müzliszeletes sztoriját, mintha legalábbis élete legizgalmasabb dolgát próbálná feltárni, de a végén így is elfintorodtam.
- Buta vagy – sóhajtottam fel halkan majd megcsóváltam a fejem – Ilyenkor miért nem jössz át, amikor úgyis tudod, hogy dolgozom? Amúgy nagyon semmi nem volt... Braylen biztosított arról a félórás szünetében, hogy ma este hol lesz... Na nekem ott nem kéne lennem.
A szemeimet forgatva igyekeztem érzékeltetni, hogy mennyire nem tartom jó ötletnek ezt az egészet. Már éppen válaszolni készültem volna arra, hogy igen, így terveztem menni a buliba, amikor kivágódott az ajtó, és Leah rongyolt be rajta. Most, hogy már ideért, csak nem táncolhatok vissza... Udvariatlanság lenne vele szemben. Pont ezért kissé bűntudatosan néztem rá, amikor megkínált az alkohollal és végigmérte a ruháimat.
- De, megyünk - sóhajtottam fel végül halkan, majd felemelt ujjal fenyegettem meg mind a két lányt, hogy értsenek a szóból – Viszont nem vehetem fel azt a ruhát, amit együtt néztünk ki... Úgy biztos nem, hogy ott lesz a tudjátok kicsoda! Amúgy sincs kedvem ismét a hülyeségeit hallgatni, szóval nem hagyhatjátok, hogy kettesben maradjak vele... És segítenetek kell találni egy másik alternatívát ami a ruhámat illeti.
Persze eléggé el voltam keseredve, hiszen azt az ezüst csodát csak erre a tematikus partira tartogattam... Nyilvánvalóan nem volt kötelező a beöltözés, de amikor megláttam, egyszerűen képtelen voltam otthagyni. Főleg mert ki is emelte az egyik legszebb testi adottságomat: a derekamat.
Gyorsan rá is martam az egyik pohárra, amibe kiöntötte nekünk Leah az italokat, majd fél kézzel átöleltem a lány nyakát, hogy egyáltalán tudjam üdvözölni, mert ugye az elmaradt.
- Vagy mehetek így is. Szerintem biztos rendhagyó lenne a szettem – felhajtottam az alkoholos italt, majd körbefordultam előttük, hogy minden egyes részletét meg tudják csodálni a testemnek. Ezután inkább én is elővettem a hűtőnkben tartogatott sört. Sosem volt jó dolog abból, amikor elkezdtem keverni a piákat – Egyébként semmiről sem maradtál le, már ha Bibi majonéztől maszatos szája nem számít. Szép lett a szemed.
Ahogy beleittam a sörbe, direkt nagyokat kezdtem el kortyolni. Szükségem volt a jókedvemre és ezt csakis alkohollal tudtam elérni jelenleg. Nem tehetem tönkre a lányok estéjét.