Tudjátok rohadt jó érzés egy évvel öregebbnek lenni, most már nincsenek anyagi gondjaim és régen is buliztam már, így úgy döntöttünk a srácokkal, hogy kicsit kiruccanunk. Persze az elején nem gondoltam, hogy ennyit fogok inni, de hát már túl vagyok pár kör röviden és vodkán. Épp a mosdóból jöttem vissza, amikor megpillantottam a csajt, aki egyszer már rám tört a retyón. Határozott léptekkel indultam el felé.
- Hallod most jöttem a wc-ből, most miért nem rontottál rám? – kérdezem tőle kissé bágyadt mosollyal az arcomon, de hát na.. részeg vagyok, azt sem tudom, hogy mit beszélek vagyis nem tudom, lehet nem tudom.

Szinte már nem is emlékszem, milyen azért várni a hétvégét, hogy reggel sokáig aludhassak, napközben egy csepp bűntudat nélkül tétlenkedjek, majd este kicsípve barátnőim társaságában a szórakozás élvezetének adjam át magam. Az utóbbi időben a hétvége számomra mások lehúzásából, magam meghívatásából áll, miközben arra kell ügyelnem, hogy elvegyüljek a sok italtól mámoros fiatal között és észrevehetetlen maradjak.
Az egyik szórakozóhely falának dőlve pasztázom az elhaladókat, fejemen egy sötétkék baseball sapka, egyszerű fehér pólóban, farmernadrágban, bakancsban vagyok, és mivel elég meleg az idő, a pulóveremet a derekamra kötöttem. Tekintetemet egy férfihang irányba fordítom, ami ismerős, de hirtelenül nem tudom, honnan. Aztán, amint egy arc is társul hozzá, lelki szemeim előtt felszökken egy múltbéli kép.
- Hallod, nem terveztem szokást csinálni abból, hogy leütlek, de most hogy mondod… - reagálok kérdésére, majd felé fordulok, miközben továbbra is szuggerálom. Vajon mi a jó istent akarhat? El fogja rontani a vadászatomat…

Szégyen, hogy ennyire be vagyok már állva, hogy képes vagyok egy olyan csajjal leállni beszélgetni, aki nem régiben még úgy fejbe baszott, hogy szarás közben elájultam. Undorító, tudom, de hát ha egyszer ez volt, akkor ne mondhatom máshogy és csak hogy tudjátok, semmim sem lett fekáliás. Na de most hogy itt vagyok előtte megint, bár szerencsére egy másik helyzetben elmosolyodom. Igazából kurva jól néz ki, csak hát nem tudom, minden szép lány vagy kurva vagy gyökér és pénzre megy, de ő nem.. ő a férfi nyilvános retyóra megy. Hát ez szar ügy...
- Hallod jól nézel ki, nem jössz inni velünk? - teszem fel neki a kérdést, de hát nem mondhat nemet, ingyen van a pia meg minden, akkor miért ne mondana igent? Ja, kicsit instabil vagyok, megtámaszkodom a pulton, majd füle mögé tűrök egy tincset. - Hát eddig nem vettem észre, de nagyon szép vagy és ezt most ne vedd szexuális zaklatásnak. - mondom, majd lehuppanok mellé inkább, már szar állni. - Akkor jössz?

Meghívására megcsillan a szemem, csaknem fennáll a lehetősége annak, hogy a ma esti áldozatom önszándékból sétál bele a csapdámban?
Istenemre esküszöm, hogy sosem tenném azt, amit az utóbbi időben, ha nem kényszerülnék rá… vagy hát, jobban meggondolva, talán ezt az egyedet még akkor sem sajnálnám. Attól még, hogy elég jó kondícióban van és az ember – vagy legalább is én – szívesen elveszne azokban a mélykék szemekben… azt hiszi, ha meglát egy magányos lányt, pár olcsó felszedős mondattal sikere lesz? Hát nem! Legalább is normális körülmények között nem. Azonban most nem vagyok abban a helyzetben, hogy válogassak és visszautasítsam a kihívásokat, szóval…
- Bevált már valaha is ez a duma? – kérdem tőle meglepődve, arcom talán némi undort sugározhat, de mivel az előttem álló atomrészeg, kétlem, hogy feltűnne neki. Amint leül, helyet foglalok mellé. – Hát nem úgy nézel ki, mint aki igyekszik valahova…

Nem értem, hogy miért utál engem ennyire ez a csaj mert én vele ellentétben nem tettem semmit sem vele, de ő.. hát annál inkább, fejbe vágott és elájultam, egy nyilvános wc-ben.. Én próbálok kedves lenni, lehet hogy részegen egy kicsit tapló vagyok furán beszélek, de akkor is próbálok rendes maradni, mert mások már régen a mellére tapadtak volna vagy a rákom se tudja. Na szóval hát már nem is tudom mi késztet arra, hogy bókoljak, mert a pia.. Te kurva élet de homályosan látok, nem látok szinte semmit sem, amit kéne.. Mindegy, inkább foglalkozok azzal, amit kérdez.
- Figyelj én nem szoktam nyomulni, bókolni se.. - nézek a kék szemeibe, bassza meg de szép szemei vannak. - nem akarlak felcsípni, csak meghívni inni, hidd el! - talán kicsit hangosabban beszélek, de hát leszarom a dolgot. Meg hát mit mond nekem ilyeneket ez a csaj, miért nem tud normális lenni velem? Na mindegy, annyira be vagyok piálva, hogy most leszarom. - Ha az asztalunkhoz jössz, de nyomd ki a cicidet, mert rád tapadnak.. - mondom neki angyali mosollyal az arcomon - Csak egy apró jó tanács. - felállok és kezet nyújtok neki, hogy felsegítsem, de nem a földről.. nem a földön van, hanem a széken. Mit tudom én, kedves gesztus, de visszahúzom a kezem és elindulok az asztalunkhoz vele vagy nélküle.

Lehet, hogy azt hiszi, egy elkényeztetett kis fruska vagyok, aki egyébként az első adott alkalomnál ágyba bújik azzal, aki engedi neki, addig is teszi az agyát és játssza az érinthetetlent, de mégis jobbnak érzem már most leszögezni minden fontos szabályt, illetve tisztázni vele, van tartásom, így ha el is fogadom a meghívását, nem azért teszem, hogy az est végére összegabalyodjunk és lepedőakrobatásat játszunk. Volt már rá példa, hogy el kellett hitetnem a kiszemeltemmel, sikeresen zárult az alkalmi partner keresése, de ővele nem szeretném, és nem is fogom. Egy dolog, ha ismeretlennel teszem meg, aki emellett részeg is. De ő már látott józanul is, memóriája valamelyest őrzi az arckompozíciómat. Ha a sors ismét keresztezné egyszer útjainkat, kellemetlenebb lenne, ha most úgy tennék, mintha később ágyba vihetne.
A következő mondata egészen őszintének hangzik, tehát úgy döntök, visszafoghatom tapló énemet. Sikeresen megértettem vele, hogy ma este bizony nem fog semmi sem történni köztünk, még akkor sem, ha hazamegyek vele.
- Rendben, hiszek neked – mondom immár megkönnyebbülve, széles mosollyal az arcomon. Elfogadom a kezét, míg dekoltázsomra pillantok. Nem tehetek arról, hogy ilyen a pólóm, és amúgy is… kebleim nincsenek is kirakva olyan figyelemfelkeltően. – Még akkor is, ha veled vagyok?! – kérdem ismét meghökkenve. A barátaival van, nem? Mégis milyen haverjai vannak, ha ráugranak a „trófeájára”?

Faszomért kell ennyit szórakozni csak egy választ kell kinyögnie, igen vagy sem.. bár nem is tudom, hogy mit ülök itt mellette, baszki részeg vagyok és még hülye is, kellett nekem akkor oda mennem szarni, most akkor nem kéne vele itt lennem, de egy részem mégsem bánja a dolgot, ez pedig creepy.. Nem tudom, van valami a csajban, ami arra késztet, hogy meghívjam és mielőtt pöcsfej, igen te aki olvasod, na.. ne hidd azt, hogy bejön nekem, nem ő az esetem, de messze ő itt a legszebb bige a buliban.
Aztán mikor azt mondja, hogy hisz nekem, elmosolyodom. - Nincs is más választásod bakker. - mondom neki nevetve, majd kiosztok neki pár tanácsot, amit jobb, ha észben tart, de mondjuk nem hiszem, hogy annyira izgatná. Van olyan nagy lány, hogy mindenkit lekoppintson, aki rámozdul, hisz engem is leütött a retyón és baszd meg, ezen nem tudok túllépni. - Részegen átíródnak az etikett és a tisztánlátás szabályai.. de tudod mit? - kérdezem tőlem, majd leveszem a kabátomat és átnyújtom neki. - Vedd fel, ha rajtad van, akkor tudnak majd a szemedbe nézni. - kacsintok rá és haladok az asztal felé.

Válaszára azért felvonom a szemöldököm. Lenne más választásom, hisz rajta kívül még egy tucat ember van itt, aki szívesen látna a társaságában, ennek ellenére én mégis őt választom. Nem mintha lenne okom panaszra, hisz kötve hiszem, hogy más nem akadna ki, ha rányitnék egy wc-ben, arról nem is beszélve, hogy hagyna, hogy leüssem, annyira rossz ember csak nem lehet. Mondjuk, azok a körülmények között nem sok választása volt, és tulajdonképpen még csak azt sem hagytam, hogy felhúzza a nadrágját, vagy beszéljen. Visszagondolva, aznap ő is áldozattá vált… az én áldozatommá.
Magyarázatára igyekszem úgy tenni, mint aki megérti az okfejtést, azonban elrejteni sem tudom, hogy erősen kételkedem abban, a magatartásforma, amiről beszél normális. Már ha igazi barátokról van szó.
Tágra nyílt szemekkel helyeselően bólintok, majd kicsit furcsállva bár, de elveszem tőle a dzsekijét. Nyilván nem tervezem felhúzni a cipzárját a nyakamig, sőt, az őszintét megvallva még csak összehúzni sem. Mindössze azért fogadom el, mert ez olyan, mint az oroszlánoknál, amikor megjelölik a területüket. Az iskolában is a barátjuk focis dzsekijében járnak azok a lányok, akik megtehetik.
Amikor a kijelölt helyhez érünk, körbepillantok a társaságon, és megvárom, hogy a srác – akinek jut eszembe még a nevét sem tudom – bemutasson. Valami furcsa oknál fogva nem engedem el a kezét, és amint ezt észre is veszem, meghúzom, hogy közelebb hajoljon hozzám.
- Na, hol van az a bizonyos ital? – kérdem tőle, de pusztán azért, hogy még véletlenül se józanodjon ki.

Szerencsére mindenféle undor és kétkedés nélkül felveszi a kabátomat, nem is kell győzködni, de hogy miért fogja még mindig a kezem, nem tudom. Valójában az enyémhez képest elég aprócska kis kéz és kellemesen puha, olyan.. mint egy baba kéz, mintha egy kisbaba kezét fognám. Csak hát a kisbabáknak nincs ilyen testük és ilyen jó mellük, na jól van.. inkább húzom magammal az asztal felé, nem akarok én itt gondolkodni meg igazából, már nem is emlékszem miről magyaráztam az előbb.
Majd odaérünk az asztalhoz, akkor mindenki minket néz, igazából mindenkinek van csaja itt, csak nekem nem. Na nem mintha hiányozna az életemből egy értetlen hisztérika, de hát na.. - Budis csaj, ők itt a haverok. Haverok, ő itt a budis csaj, aki leütött. - hát már az isten sem fogja lemosni róla, hogy egy klotyóban esett nekem, na de kit érdekel, majd csak elkezd hisztizni vagy nem, nem tudhatom. Aztán közelebb hajol és kérdez, én pedig felvonom a szemöldökömet. - Mit szeretnél inni? - valamilyen felindulásból mutató ujjamat az orrára helyezem és kicsit megnyomom, majd elkezdek nevetni, pár pillanattal később megköszörülöm a torkom. -Vagy te huszonegy?

A vigyor megfagy az arcomon, amikor a dobhártyámat nem csak a bömbölő zene rezegteti meg, hanem a megnevezés is, amivel bemutat a barátainak. Tulajdonképpen nem is zavarna, ha egy buta véletlen, esetleg egy kellemetlen sztori állna az egész mögött. De aznap akár az életét is elveszthette volna, és ami azt illeti, én is az enyémet. Már ha azt nem számítjuk létezésnek, ami amellett a kiéhezett kujon mellett vár rám.
Látom a többiek derűs arcát, és én is úgy teszek, mintha ugyanolyan jól kezelném az ismeretlen „elbűvölő” viccét.
- Ki gondolta volna, hogy ezt az igazán kemény macsót – megpaskolom a vállát szabad kezemmel – fényes nappal is megtámadhatja a cifra? – mosolygok sajnálatot színlelve. Hallom, hogy jól mulatnak válaszomra, aminek örülök, legalább van humorérzékük. A leütésről inkább nem mondok semmit, nem szeretném, ha agresszívnek gondolnának és egyébként is, megmagyarázni sem szeretném, miért tettem. – Kezdetnek jó lesz egy sör – noha kicsit hátrahúzódom, mégis sikerül a nózimhoz tapasztania ujjbegyét. Mosolyogva picit összeráncolom, következő kérdésére pedig kellemetlenül felkacagok. – Ha nem lennék huszonegy, bejutottam volna szerinted? – teszem fel a helyén való kérdést, miközben biztatóan mosolygok rá.

Nagy pofája van a csajnak és tudja is használni a nyelvét, nem csoda.. tipikusan nem annak a gyámoltalan embernek néz ki, megtud ő állni a két lábán, jelen helyzetben biztosan jobban, mint én. De a válasza nem tetszett, azért nem olyan vicces a dolog, ha átéled.. - Na ennyi elég is lesz. - mondom neki, majd aztán mikor végre elmondja, hogy mi kell neki, akkor már indulnék a pulthoz kikérni a sörét, de.. nem árt a biztonság, hisz mégis zsaru vagyok basszus. - Igaz. -felelem röviden és el is indulok.
Amíg várom a sört meg a sort.. micsoda poén, kackac. Szóval míg várok, akkor nézem őket és jól elvannak, de mondjuk leszarom miről beszélnek. Kérek nyolc sört és már megyek is vissza a tálcával a kezemben, amin a sörök vannak, lerakom a tálcát az asztalunkra, majd felkapok két üveggel és az egyiket a csajnak nyújtom. - Ezután remélem tényleg iszunk piát is. - mert a sör mindennek mondható, csak piának nem.

Kissé önelégülten mosolygok, amikor azt konstatálom, hogy a megemlített eset pontos körülményei mégsem annyira viccesek számára, mint a tény, hogy berontottam. Na persze, némileg bosszant, hogy nem vette magára jobban, de valahol szórakoztatónak is találom, hogy ennyivel le is zárja a témát.
Egy kicsit kételkedtem abban, hogy ilyen könnyen bekapja a horgot, de örülök, hogy nem kell még több hazugságot összehordanom azért, hogy az est végére remélhetőleg olyasvalamivel is gazdagodjak, ami holnap, vagy holnapután a hasznomra lesz.
Tekintetemmel addig figyelem a pult felé vezető útját, míg a táncoló tömeg el nem nyeli teljes alakját, majd a társasága felé fordulok.
- Nagyon helyesek vagytok együtt. – szólal meg rövid hallgatás után az egyik srác.
- Megfogtad az istent lábát, kiscica – teszi hozzá a sörébe kortyolva a mellette ülő férfi.
- Öm… nem vagyunk együtt. – szögezem le, mire mind a hatan felnevetnek.
- Erre térjünk vissza holnapután – felel balról a legszélén ülő szőkésbarna.
Már reagálnék is rá, amikor „az áldozatom” visszatér egy tálca sörrel. Elfogadom az üveget, majd felé nyújtom, hogy koccintsak vele.
- Boldog szülinapot, Kai!
- Boldogat, tesóó! – kiáltják a haverjai, akiknek köszönhetően végre megtudom a nevét. Tehát Kai…
- Isten éltessen sokáig, Kai! – kívánom neki mosolyogva, majd a sörösüveg száját az ajkaimhoz érintve úgy teszek, mintha belekortyolnék a tartalmába. Tekintetem hol az ismerősöm arcát, hol pedig más valakit vizslat. Egészen kínosnak érzem, hogy nem tudok beszélgetést kezdeményezni.

Na mikor visszaérek a piával arra leszek figyelmes, hogy mindenki engem köszönt fel. Teljesen felesleges ennyire felfújni a dolgot, ez is csak egy olyan nap, mint a többi, semmivel sem másabb. Van egy olyan érzésem, hogy ez a csaj nem bír engem, csak nem tudom, hogy mi a baja velem, mert rohadtúl nem tettem ellene semmit sem. - Köszönöm skacok.- mondom nekik, majd a lány felé fordulok mosolyogva. - Neked is. - kacsintok a lányra, majd beleiszok a sörömbe.
Nem tudom mi vezérel arra, amit tenni vagy mondani fogok, de már nem is érdekel, nem mindegy? Közelebb hajolok húzzá, pontosabban a füléhez hajolok. - Most szívesebben venném, ha rám nyitnál a wc-ben. - mormolom a fülébe, majd elmosolyodom és elhajolok. Megigazítom a kabátomat rajta, már rohadtúl nem számít semmi, részeg vagyok.. Újra kortyolok a piámból és várom a reakcióját.

Egy kicsit elszégyellem magam, amikor fejemben az a gondolat ölt alakot, hogy ennek a Casanovának remekül áll a kacsintás. Biztosra veszem, hogy eddig nagyon sok lányt levett már a lábáról az ilyen-olyan csábításra használt olcsó trükkökkel, azonban biztosíthatom, hogy ma este nem fog sikereket aratni velük. Legalább is nálam nem… de nem is kell, hisz ő is mondta: nem áll szándékában felcsípni.
Amikor azonban közelebb hajol hozzám, kicsit furcsállom, és egy rövid pillanatig az a kérdés merül fel bennem, hogy mi az istent fog csinálni, de szerencsémre valóban nem olyan részeg, hogy nyomulni kezdjen. Vagy hát ezt hittem addig a pillanatig, míg fülembe nem suttogott. Ajkaim épphogy látható gúnyos mosolyba görbülnek.
- Hogy fogjam hátra a hajad, míg hánysz? – összepréselem hússzirmaimat és felpillantok, mint ahogy azokban a régi filmekben szoktak, ha gondolkoznak valamin. Bólintok egyet, majd belekortyolok az ajándék sörömbe. - Talán menni fog…

Valójában nagyon is örülök neki, hogy nem egy öntelt beképzelt picsa, van humora és tudja cukkolni a másikat. Legalább nem gucci táskákról és egyéb hülyeségekről kezd el beszélni, hanem.. bakker ezzel a lánnyal lehet beszélni, majd aztán ár bátorodom, olyan haver lett, mindenki befogadta, senkit sem zavar.. na szóval a füléhez hajoltam és belesúgtam valamit, de ő sem kutya, vissza tud ám szólni, ha akar. Ez tetszik benne, ez az a valami, ami a legtöbb lányban nincs meg.
Elnevetem magam, még hogy fogni a hajam, hagyjuk már.. - Én a tiedet inkább húznám, mint fognám.. - mondom neki, leszarom hogy nem fog neki átjönni a poén vagy nyomulásnak veszi, azonban átgondolandó az, amit neki mondok.. lehet jó lenne húzni a haját, de nem.. inkább nem. Majd mosolyogva nézem, ahogyan kortyol a piából. - Jössz nekem eggyel, amiért leütöttél. - mondom neki, majd megfogom a fejem, ahol az ütés ért.

Hogy ez mekkora egy nagyképű, felfuvalkodott hólyag! Esküszöm, igyekszem azzal nyugtatni magam, hogy jelenleg azért viselkedik így, mert totál részeg, de valahol mélyen legbelül szinte biztos vagyok benne, hogy ez az énje józanul is képes előbújni. Ez is hozzá tartozik. Mentségére legyen szólva, hogy még így is képes viccet csinálni a helyzetből, hogy számára kínosabb volt, azonban az, hogy abból a sztoriból egy ilyen mocskosra asszociál, csak mert egy wc-ben történt… na, az már sok!
- És most úgy teszek, mintha tényleg a hajamról beszélnél… - reagálok piszkosul pofátlan megjegyzésére, és idegességemben most újabb kortyot húzok le. Pedig az egyik szabályom, hogy ilyenkor nem iszom, mert résen kell lennem, az életem továbbra is veszélyben van.
- Egy mivel? – kérdem mosolyogva. – Még egy ütéssel?
.

Na elég volt a parasztkodásból, ideje komolyan venni a dolgokat, már amennyire részegen komolya lehet venni a dolgokat. Szóval, amikor megszólal, akkor csak rá kacsintok és mosolygok aranyosan. Biztos valami tájtirpáknak néz vagy egy perverz köcsögnek, de hát legyen, annak néz, aminek csak akar.
Kérdésére, hogy mivel, akkor hümmögök és az egy ütéssel részen csak szemetforgatok. - Egy megbocsátással.. - mondom neki, de gondolom nem fogja érteni, így kénytelen leszek kifejteni neki.. megköszörülöm a torkomat. - Sok bennem a pia és tompul az agyam, nem akarok semmi bántót tenni, de.. tudod. - emelem fel a sörösüvegemet, majd meghúzom a tartalmát.

Van egy olyan érzésem, hogy fogalma sincs, mit mondott az imént, de nem is baj, hisz legalább magas labdákat dob, amiket én természetesen lecsapok. Hogyha már úgy alakult, hogy az ő társaságában kell élveznem, legalább legyen szórakoztató.
- Á, vagy azzal… - újabb kortyot húzok le, vagyis most csak úgy teszek, mintha – Ne törd ezen a fejed, megbocsátom, hogy a klotyón trónoltál, amikor segítened kellett volna. – mosolyodom el, egészen humoros, már most mennyire van kiütve a piától. – Tehát normális körülmények között nem az? – kérdem, amikor közli velem, hogy az alkohol kezd hatást gyakorolni agytekervényeire. Töprengve összehúzom a szemöldököm. – Nem, fogalmam sincs, miről beszélsz… vagy mit akarsz tenni – teszem hozzá. Valójában lenne pár tippem.

Áh nem tudom, hogy minek hoztam ide a többiekhez, még csak nem is vagyunk különösen jóban. Egyszer találkoztunk és annak a találkoznának eszméletlen lett a hangulata a végére, ami elég.. szar helyzet volt, főleg nekem, de inkább már ne menjünk ebbe bele jobban.
Megforgatom a szemeimet ismét, nem is értem, hogy miért állok még vele szoba, kortyolok újfent a sörből egyet. - Idegesítesz, be kéne tömnöm a szádat. - vajon szopás közben is ennyit dumálna? Igen, tuti többet dumálna, mint tevékenykedne, szóval nem szopatnám le vele magam és.. hogy kanyarodtunk ide, nem tudom. - Nem szoktam ilyen lenni. - mondom őszintén neki. Bár nem tudom mennyire fogja érdekelni a dolog.
Vajon mit fog lépni, ha csak úgy simán lesmárolom? Nem tudom, de kiakarom deríteni, vagyok már ennyire bátor, hogy közelebb lépjek és a derekánál fogva húzzam közelebb egy csókra, mely lágy és könnyed, de hamar lesz itt pofon és eltaszítás.. biztos nem fog visszacsókolni.

Ennyi idő alatt igazán megtanulhattam volna, hogy nem jó ötlet egy szingli pasihoz csapódni, olyasvalakihez meg végképp nem, aki még szülinapos és mérhetetlenül részeg is. Nem is tudom, miből gondoltam, hogy ma este ez egy járható út lesz, de semmiképp sem volt bölcs döntés a részemről.
Szemöldököm a magasba szökken. Ha ez egy hétköznapi szituáció lenne, nem tűrném el, hogy így beszéljen velem, sőt, még csak a társaságomban sem lehetne, ha már itt tartunk, így esélye sem lenne rá. De mivel a szükség úr és ezek nem a megszokott körülmények, kénytelen vagyok jó pofát vágni, vagy minimum úgy tenni, mintha szórakoztatna.
- Vagy esetleg a sajátodat is betömheted, akkor biztos lehetsz abban, hogy nem lenne okom, hogy idegesítselek – ajánlom fel neki önelégült mosollyal az arcomon, ami lassacskán halványodni kezd, amint közelebb merészkedik hozzám. Kíváncsi vagyok, hogy feltűnt e másoknak is, mit csinál, a derekam köré fonódó keze, de nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy szembesüljek a reakciójukkal.
Megcsókol, én pedig csak elviselem. És mielőtt még elrontanám az álcám viszonzom – hozzásimulok, ujjaim végigbarangolják borostás arcát, majd hajába túrnak. Hallom, ahogy a társasága ujjongani és fütyülni kezd, így megszakítom a csókot. Zavarodottan rájuk pillantok, majd Kaira.
- Megbocsátasz? – kérdem mosolyt erőltetve az arcomra, és mielőtt még válaszolhatna, elindulok a tömegbe, a mosdók felé. Könnyek szöknek a szemeimbe, amitől tempóm ütemesebbé válik. Félrelököm az utamba állókat, átpréselődöm közéjük, míg végül eljutok a kitűzött helyre. Tenyeremet a szám elé kapom, hogy tompítsam kitörni készülő zokogásomat, szemeim azonban már rég termelik a krokodilkönnyeket. Úgy látszik, ez a végzetem, és nem futhatok el előle. Menekülök az örömlányok életétől, amibe megpróbálnak belekényszeríteni, és ugyanakkor önszántámból belerohanok, hogy életbe maradhassak. Hol itt az igazság?  

Nagy a szája, de ez nem újdonság már számomra, akkor is az volt és most is az. Meghallgatom amit mond és most nem a szemeimet forgatom meg, hanem egy aprót sóhajtok. - Talán igazad lehet és be kéne fognom.. - mondom halkan és elgondolkodom a dolgon.. nem, neki kéne és nem nekem, mert ő a gonosz és nem is én. Bár még kicsit gázos az első találkozás, de... mindegy.
Nem lök el, hanem viszonozza a csókot én pedig csak mosolygok. Aranyos lány a sok minden ellenére, de aztán bocsánatot kér vagy mi és elindul.. - Ömm.. - de hát nem engedem, hogy elmenjen, megyek utána és mikor beérem felkapom a vállamra és kiviszem az utcára, majd csak kint rakom le őt.
Már mondanék valamit, de a szemei olyan, mintha sírt volna. Talán sírt is, nem tudom.. - Valami baj van? - hirtelen szarul érzem magam.. miért lehet.. hogy a csók miatt? - Sajnálom.. - mondom halkan és lesütöm a szemeimet, mert egy baromnak érzem magamat.

Nem számítottam arra, hogy utánam jön, sőt, direkt azért siettem el, hogy ne legyen esélye követni. De úgy látszik, elég rosszul csináltam, ugyanis nem sokkal azután, hogy akaratlanul kiborulok, felkap és elindul a szórakozóhely kijárata felé. Tulajdonképpen meg vagyok lepve, hisz nem gondoltam volna, hogy ennyi erő rejtőzik azokban a karokban. És most nem arról van szó, hogy nem úgy látom, elég izmos a feladathoz – kissé álszentnek érzem magam, hogy nyers vagyok vele, miközben tónusos testén legeltetem titkon a szemeimet – csak… úgy emelt vállaira, mintha két éves kislány súlyával kellett volna megbirkóznia.
- Úristen! Mit művelsz? – kérdem némileg kétségbeesetten, de gyanítom, meg se hallja a minket körülvevő zajtól. Közben megpróbálom eltűntetni szomorúságom minden jelét tenyereim segítségével.
Amikor letesz, olyan furcsán néz, hogy kezdem úgy érezni, gyanít valamit. Közben pedig azzal igyekszem megnyugtatni magam, hogy totál részeg, így kétségbevonhatatlan, hogy nem veszi észre könnyes tekintetemet.
- Nem, dehogy is! – vágom rá, de szinte olyan gyorsan és idegesen, hogy a válaszom hihetősége nagyjából a nullával lesz egyenlő. Ismét mosolyt erőltetek az arcomra, hátha javíthatok a javíthatatlanon, és egy pillanatra én is lesütöm a tekintetem, amikor bocsánatot kér. – Biztos várnak rád… a legjobb talán, ha visszamennél. – jegyzem meg zavarodottan igyekezve témát váltani.

Kár, hogy akkor nem tudtam vele beszélni a dologról, hogy milyen rossz emberek üldözik őt, mert talán akkor tudtam volna neki segíteni és most is.. ez jár a fejemben, talán nem csak az én hülye csókom miatt akar elmenni, hanem köze lehet ahhoz is, hogy üldözik őt. Nem, nem hagyhattam, hogy egyedül menjen el, mert nem volt helyes, ha már annyi bajt okoztam neki, ez volt a minimum, hogy segítek neki.
Utána mentem és felkaptam a vállamra, úgy vittem kifelé, de ő valamit biztosan mondott, talán, hogy tegyem le? Nem tudom.. – Mindjárt leraklak, csak kiviszlek előbb. – próbálom túlharsogni a zajt, a zenét, de nem tudom, hogy mennyire fog sikerülni, így is csak találgattam, hogy mit mondott nekem az előbb. Aztán mikor kiérünk lerakom és nézem őt.
– De valami biztosan van.. – mondom neki halkan és aztán mikor már visszaküld, meggyőződöm teljes mértékben, hogy valami nincs rendben. Nem fogom neki hagyni, hogy egyedül sétálgasson ebben a nagy városban, így eljutok arra az elhatározásra, hogy magammal viszem őt is haza. – Nem fogok elmenni velük sehova, hanem hazaviszlek. – mondom ellenkezést nem tűrő hangon. Most jön a kemény zsarus szerepkör. – Van vendégszobám, tudsz ott aludni. – nyújtom felé a kezemet, bár enm hiszem, hogy kézen fogva fog velem sétálni, de nagyon is jól esne nekem.