A napközben megejtett telefonhívásomra Drake késő délután fogadott is, kivételesen nem tetoválás miatt mentem hozzá, hanem hogy ha hallana valamit Seanről, akkor szóljon már, mert lelépett szó nélkül és halvány lila gőzünk sincs merre keressük. Persze köztünk marad és megpengetem, hogy a rendőrségen is utánanéztek, de semmi. Én tudom, hogy tud magára vigyázni, nagyfiú már, de mégis aggódom érte, mert nem szokott napokra eltűnni, nem hogy egy hétre vagy többre. Eléggé aggasztó, nem akarom egy árok partján megtalálni, mindezt egy picsa miatt, akiről tudta, hogy meg fog halni, ott kellett volna hagynia a faszba, neki már mindegy és élnie tovább az életét, de nem, ő megvárta, amíg a csaj kimúlik. Este otthon az ágyamban elterülve gondolkozom, hogy valamit muszáj tennem, mert Sebnek kell egy kis remény vagy inkább felejtés? Szerintem elmehetnénk kicsit kocsikázni, kitalálok valami kamu nyomot és utána jól leitatom a sárga földig, vele már rég volt ilyen megmozdulásom, nem jött velünk turnézni újabban, itthon meg annyira nem sikerült ég elkapnom, hogy elrángassam magammal. Másnap reggel összekészülök, korábban kelek, mint szoktam, kicsit felpofozom magam a tükör előtt a fürdőben, majd felöltözöm és keresek egy bőrdzsekit, aminek a zsebébe mindent el tudok rakni, ami szükséges, utálom a táskákat. Izgatottan viharzok le Sebhez és rátapadok a csengőre, majd a kulcsot keresve be is megyek, elég ideig volt fényjáték, hogy magukra kapjanak valamit a lakótársával, hogy ne egy szál f@szban vagy csöcsben fussak beléjük a lakáson belül, ki tudja miben szeretnek aludni. Megkeresem a szelíd óriást és ha alszik, akkor felrázom, hogy ideje felkelni. - Van egy nyom Seanről, kelj fel azt menjünk! - Mondom neki jól artikulálva, hogy minden szó eljusson a tudatáig. Tudom, köcsög vagyok, hogy ezzel szórakozom, de szeretetből teszem és tudom, hogy örömében nem fog körbetelefonálni senkinek, amíg tényleg meg nem lesz a drága dalos pacsirtánk. Amint ez megvan, akkor mehetünk tovább is ezen a vonalon, elmegyünk nyomozgatni egy random helyre, én egy kocsmára gondoltam, elvégre mi mással kezdhette az eltűnését, mint egy kiadós kupicával a legjobból, majd részegen jönnek az őrült ötletek és ki tudja merre jár már. - Van egy kocsma, ahol az egyik ivócimbim látta, megbízhatóbb forrás, mint a rendőrség. - Engem könnyen összelehet párosítani az alkohollal, a fergeteges partykkal meg mindennel, ami annyira nem rock vonal, de imádom azt is és néha lazítani is kell.
The rhythm is the pattern and the patterns gives meaning to life. I always play the drum when I'm angry.
Kifulladásig edzettem az edző teremben, mert azért csak idegesített rohatdul, hogy nem tudok semmit sem az öcsémről, így fürdés után, szó szerint ájultam az ágyamba, és még a fényjáték sem zavarta meg az álmomat, meg a nap sem, ahogy kezdett besütni a szobámba. Hátra fordulok, és a fejemre húzom az egyik párnát, és megnyugodva vackolom tovább magamat, hogy aludjam az igazak álmát. Megijedek, amikor felráznak, és nagy bamba szemekkel pislogok, de amikor meglátom, hogy mit mond Matt, az ijedtségben megugrott vérnyomásom, még magasabbra kúszik, és már szinte söpröm is félre, hogy összekapjam magamat, eltűnök a gardróbomban, és felöltözök, alsó, farmer, fekete póló, és egy motoros dzseki. A cipőmbe ugrálok be fél lábon, és ahh francba, enni kéne, de kit érdekel. Menjünk! „Szuper, imádom, hogy van köztünk, aki mélyebben is mozog a város életében, mint én.” – engem sosem érdekelt, hogy ki merre mit csinál, csak ne arra keljek, hogy kést állítottak a veséjébe, egy parti alkalmával. Mert nem az apjuk vagyok, csak a barátjuk, és ilyen – olyan módon a családom, de sosem voltam az a tyúk apó stílus. Felkapom a kulcsomat, és a kocsiét is, majd bezárom a lakást, a telefonomat, és az irataimat még magamhoz kaptam, aztán becsuktam az ajtót. Crystalnak is elfelejtettem szólni, hogy elmentem, majd később szólok neki, ha megtaláltam végre az öcsémet, és nagyon remélem ,hogy meglesz. A lépcsőn lefelé vágtatok, anyu is alszik még, de lent az előkertben átadom a RAM kulcsát Mattnek, túl izgatott vagyok, hogy vezessek. Az utat egyébként is jobban tudja, mint én. „El sem hiszem, hogy nyomra akadtál! Állatira örülök Matt!” Amikor odaérünk a kocsma elé, már szinte a guruló autóból szállok ki, és indulok el az ajtaja felé. De félúton megtorpanok, nos, ha én elkezdenék hadonászni, semmi jó nem sülne ki belőle, és …ráadásul még a siket kártyáimat sem hoztam magammal,hogy esetleg azzal boldogulhassak könnyebben. Nem, mert siettem. Valaki tud valamit Seanről, az most beszéljen! De jó! Ha megtalálom azt az ökröt, akkor én magam fogom kitekerni a nyakát, aztán meg halálra szorongatom.
Kezdőlap
