Kezdek kicsit spicces lenni, de még mindig úgy vagyok vele, hogy remekül bírom a dolgot, ugyanis eddig csak alkoholhoz nyúltam, droghoz nem, ami elég nagy szó. Ebben a házibuliban nem igazán vannak drogosok, egy-kettő van, de azok is csak lightosan élnek ezzel a káros szenvedélyükkel. Emilynek van szülinapja, akivel nem régen futottam újra össze. Jó időre megszakadt a kapcsolat, de múltkor egész jól elbeszélgettünk, aztán meghívott a buliba, én meg gondoltam, miért ne jönnék?! Kevés buli az, amire nem lehet elcsalni. Amúgy is ismerem a fél társaságot, a régi osztályunkból sokan vannak itt. - Na mi a helyzet lányok, még egy kört? – kérdezem odaérve a két szőkéhez, akik maguk közt sutyorognak valamit, de nem igazán zavartatom magam. - Jöhet – mondják egyszerre, én pedig már töltök is nekik az előbb magamhoz vett üveg tequilából. – Pont arról beszéltünk, hogy az ismeretlen, új srác valószínűleg téged nézett ki magának. – Új srác? Én ebből semmit nem vettem észre, de nem is érdekel most. Nem kell nekem most pasi, így is akkora katyvasz van a fejemben, hogy ideje lenne rendet tenni ott. Teljesen kikészít ez a Bennett-ügy. - Nekem elég sok az új itt, de nem tudom, kiről beszéltek – vonok vállat, aztán a kezükbe nyomom a felespoharat. - Pedig érdemes lenne megnézni, mert valami félistennel tudnám összehasonlítani – nevetgél Lara, amire szélesre húzódik a szám. Még jó, hogy ittam, különben nem biztos, hogy el tudnám viselni ezt a picsogást. Megemelem a poharam is összekoccantva az övéikkel le is húzom azt. Elfintorodom az alkohol égető ízétől, aztán az üveggel a kezemben állok tovább, hogy körbenézzek még, hátha van valami érdekesség valahol. - Hé Cher, adj már abból az üvegből! – kiabál utánam az egyik srác, mire megfordulva megingatom a fejem. - Hagyjál már seggarc, ott van még egy rakás üveggel, nehogy már az enyém kelljen! – forgatom meg a szemeim. Nem, nem vagyok irigy, csak ezt a pasit nem bírom nagyon. Egy beképzelt fasz és emellett még bunkó is. De úgy rendesen. Sosem bírtam, és az évek során egyáltalán nem változott a véleményem róla. Főleg akkor lett elegem belőle, mikor folyamatosan a hülye dumáival ostromolt. Valószínűleg sérült az egoja, amikor hatvanadszorra is elutasítottam. - Te mit képzelsz magadról, úgy mégis? – indul el felém, de nem igazán törődöm vele, csak megyek tovább. Addig, amíg utánam nem nyúl és kapja el a kezem és fordít szembe magával. – Azt hiszed te vagy itt a valaki, apuci elkényeztetett kislánya? – Heh, ez a mondat már alapból nem állja meg a helyét, de ennek ellenére nem igazán bíztató, ahogy az arcomba üvölt. Valószínűleg nem annyira tiszta. - Kuss már, Brandon – morgok magam előtt ennyit, de aztán hirtelen a falnak lök én pedig kettőt pislogok a meglepettségtől. Nem igazán értem, mi a picsa baja van, de ez kezd egy kicsit bizarr lenni. Mozdulni se tudok tőle, teljes vállszélességgel áll előttem, és persze az emberek kezdenek körénk gyűlni, de egyelőre egy árva lélek sem szól közbe. Milyen kurva jó fejek. Végül is, majdhogynem kiegyenlítettek az erőviszonyok...
Mostanában egy kicsit túlzásba estem bulik terén. Összetalálkoztam még június elején, az egyik régi haverommal az egyetemről és elmentünk egy nosztalgiázós kocsmatúrára, nos, hagy ne kelljen ecsetelnem, hogy mennyire nem emlékszek semmire se az este nagy részéből, de volt egy nagy haszna szert tettem egy ivócimborára, Carl személyében. Carl este rám írt, hogy kísérjem el egy buliba. Villamos metró majd sétálunk egy kicsit. Mikor az udvarra érünk, már lehet hallani az emeletről valami borzalmas zenét. Valószínűleg viccből tették be, de nekem már most nem működik tökéletesen a humorérzékem. Egy számomra teljesen ismeretlen gyerek nyit ajtót, egyik kezében pezsgő másikban cigi. Belépünk, ez valami születésnapi buli szerűség lehet, vagy annak egy nagyszabású afterje, ugyanis néhol a plafonra madzaggal felkötve megfigyelhető egy-két lufi és a falon pedig ott virít egy " Boldog szülinapot!" rózsaszín és fehér dísz. Giccses és undorító. Carl nyilván tudta, hogy az esemény nem csak egy átlagos buli, ugyanis a kezében tartott egy üveg bort és a felénk tartó lány kezébe nyomja. A lány csinos, de már látszódik rajta, hogy teljesen szét van csúszva. Nos, igen! Ilyen ez az alkohol. Ahogy átöleli a barátomat, szinte lekapja. Ők régebben tuti kúrtak, állapítom meg mikor végignézek rajtuk. Carl keze a csaj seggén pihen az ölelés után is, miközben rám mutat. - Ő itt a haverom, Matt. Remélem nem baj, hogy elhoztam. - a csaj vállat von, le se szar. Sejtéseim szerint csak az jár a fejében, hogy melyik szobába tudnak majd lenyomni egy menetet. A haverom elpártol tőlem, én meg beljebb lépkedek, a tévé mellett egy fotelban ül három csaj egymás hegyén hátán, röhögcsélnek sikítoznak. Most realizálom, hogy itt mindenki minimum egy ötössel fiatalabb nálam, ezt csaj ügyileg nem bánom, viszont nem hinném, hogy itt új barátokra tudok majd szert tenni, sőt biztos, hogy nem! Pár percig csak állok és nézek, a csajok közt van pár elég vállalható, de megakad a szemem egy ismerős barnán. Basszameg! Legszívesebben most megfordulnék és hazamennék, vagy csak simán leinnám magam. A lány az unokatestvérem, akivel az utóbbi időben egy kissé gallyra ment a viszonyunk. Ma este mindenféleképpen kerülöm a társaságát, keresek magamnak egy agyonfestett hajú ribit és lesz egy jó éjszakám. A pulthoz lépek és befurakszom egy vodkakörbe, a társaság van olyan állapotban, hogy nem igazán izgatja őket a kilétem. Ők még dumálnak valamiről, addig én töltök magamnak egy viszkit és le is húzom, még töltök magamnak egy másikat is aztán keresek egy teraszt, hogy rágyújthassak. Rossz szokás a cigizés, tudom, de mit tehet az ember, ha már rászokott. Veszi magának a dobozokat és szívja őket. Van már kint a kertben egy lány éppen hány, eszement szaghatások uralkodnak miatta, de miután beleszívok a cigibe, már csak a megszokott szagot érzem. A tömény füst bekúszik a számon és az orromon keresztül a és végigégeti a tüdőm. - Jól vagy? - pillantok a fal mellett kuporodó lányra, aki mikorra belekezdek a második szálamba, már be is fejezi a hányást. - Igen - szipog és halkan elkezd zokogni. - annyira szeretem- maga elé bámul és bömböl, azt senki nem mondta, hogy ilyen esetben mit kell tenni. A szemeim kikerekednek, nem azért jöttem, hogy részeg kis csajokat ápolgassak, főleg azért mert ez a lány szerintem még nagyon nincs meg 21. A pulcsimat a hátára terítem és visszaindulok a lakásba. Empátiából jegyes.
A szobában már csak a zene szól és nem hallasz semmi féle beszédfoszlányt. Mindenki a helység egyik felébe tömörült. Na, végre valami érdekes, reményeim szerint cicaharc. Amikor két kissé spicces csaj egymás haját tépi, na az a buli tetőpontja. De itt jelen esetben nem ez történt, ugyanis a falnak szorított unokatesóm látványa tárult elém. Elkáromkodom magam az orrom alatt, nem is Cherr lenne, ha nem keveredne rögtön a buli elején egy konfliktusba. Az unokatesóm kétségtelenül gyönyörű lány, két kezemen se nem tudom megszámolni, hogy hány haveromat fenyegettem már meg azzal, hogy beverem a képüket, ha egy ujjal is Cherry-hez érnek. Mert ugyanis, ha ő valahol meg jelen minden szem rászegeződik, pillanatok alatt minden barátom bele esett. Pedig aki ismeri, az tudja, hogy nála számítóbb picsát a világ nem hordott a hátán. Éljen a rokoni szeretet! Félre értés ne essék, imádom őt, de nem tudom végig nézni, ahogy szétkúrja az életét. Minden a feneke alá volt pakolva és mindent felrúgott a drogok és egy pasi miatt. Csak reménykedni tudok, hogy most legalább tiszta. Közelebb lépek, hogy jobban lássam a dolgokat. A taj részeg srác Cherr egyik kezét szorítgatja, és a falnál tartja. A kezem akaratlanul is ökölbe szorul. Átfurakodom pár ember között, akik egész szituációt csak tátott szájjal nézik és megragadom a srác vállát és szembe fordítom magammal, nem kell hozzá nagy erő, mivel így is elég instabil a gyerek. - Segíthetek valamiben? –hajolok a képébe és kissé emeltebb hangon kérdezem meg tőle, közben jobban szorítom a vállát. – kezet akartál emelni egy lányra haver? – nézek rá, a szeme zavaros, be lenne lőve? A pupillái össze vannak szűkülve, szóval nem füvezik és nem is valami party drog. Tűhegy pupillát a heroin okoz. De nem teszek ilyen következtetéseket, lehet, hogy csak a fényviszonyok okozzák az egészet.
Hihetetlen, mennyire el vannak szállva némelyek maguktól. Nem mondom, hogy én mindig fairül művelem a dolgokat, de azért ez a Brandon gyerek is azt hiszi, ő a világ közepe, közben meg örülhet, ha egyáltalán valaki szóba áll vele. Hiába néz ki jól, ha emellett egy hatalmas tajparaszt. Még én sem tudok leállni az ilyen szinten bunkó emberrel, pedig aztán én nem bírom a nyálas, túlromantikázott fazonokat. Brandon viszont a teljes ellentéte az ilyeneknek, szóval nem csodálom, hogy egy éjszakánál tovább képtelen megtartani bárkit is. Arra is csak azért, mert általában be vannak nyomva a nők és nincsenek tisztában azzal, ki alá fekszenek be. - Azonnal engedj el! – sziszegem a fogam között, de aztán pár másodperc után közbe szól egy másik hang is, ami elég ismerős. Méghozzá jelen helyzetben kicsit kellemetlenül ismerős. Oda se kell néznem, tudom, hogy Mattel párosul a hang, az unokabátyámmal. Mi a jó anyámat keres ő itt? Mondjuk most hálás vagyok érte, hogy megjelent, mert ez a fasz simán kezet emelt volna rám, és a többi barom meg szemrebbenés nélkül nézte volna végig. Megköszörülöm a torkom és megmozgatom a csuklóm, ahogy Brandon figyelme Mattre irányul. Még a végén bunyó lesz ebből. Matt igen érdekes teremtmény, esküszöm. Nem tudom néha, hogy a jó vagy a rossz oldalt képviseli. Egyszer rám hívja a rendőröket, máskor meg megment egy idiótától. Ki is slisszanok a szorításból amíg van rá lehetőségem, aztán kicsit reménykedem abban, hogy nem fognak nekiállni nekem itt bunyózni. Jézus, még az is lehet, hogy ezek a ribik az előbb Mattről beszéltek, mint új fiú? Atya-gatya. - Jól van, nem kell elkezdeni itt lármázni, itt a tequilád, te szerencsétlen – nyomom a seggarc kezébe az üveget, aztán Mattre pillantok és biccentek a fejemmel, hogy hagyja a fenébe az egészet. Biztos nem hiányzik neki egy szép kis monokli a szeme alá, különben akkor hogy hajkurászná a csajokat éjjel-nappal? - Mi járatban vagy erre drága unokabátyám? Remélem nem kémkedni jöttél utánam – vonom fel a szemöldököm és pillantok hátra, ha már ő is eljött a balhés helyről. – Áh, és köszönöm a mentést, bár valami rémlik... mintha jöttél volna egyel – húzom kicsit se őszinte mosolyra a szám. Bármilyen furcsa, még mindig nem sikerült túllépnem a rendőrös sztori, mert hát bassza meg, a család mégiscsak család, nem? Miért kell a tulajdon unokahúgodra ráhívni a rendőröket, amikor amúgy is látod, hogy nem tiszta, sőt, nem hogy nem tiszta, konkrétan nem tudja hol van szinte? Menet közben felkarolok még egy üveg tequilát, ugyanis az előző kárba ment. - Kérsz? – nyújtom felé miután meghúztam az üveget, aztán észreveszem az előzőleg kínált csajokat, amint ott sutyorognak, ahogy meglátnak minket. – Jesszusom, a ház összes nője rád van állva és te még nem vagy egyik hálószobában sem? – nevetek fel halkan, miközben megingatom a fejem. Tehát az előbb tényleg róla volt szó. Persze, nem rossz külsővel áldotta meg a sors, de úgy váltogatja a nőit, mint én a bugyikat. Mondjuk volt idő, amikor én ugyanezt csináltam, de azért nem bírtam olyan hosszú ideig, mint ő. Aztán leragadtam egynél, előtte ugyanezt csináltam, most is szinte ugyanezt, csak az a baj, hogy kezdek leragadni megint, és nem is mentem messzire. Az idősebb Bennett a kelleténél jobban mozgatja a fantáziámat, amiben még mindig nem vagyok biztos, hogy helyes, de... mikor tettem én helyes dolgokat? Az esetek kilencven százalékában nem, szóval ez abszolút rám vall. Gyanakszom kicsit Mattre, simán kinézem belőle, hogy kémkedni jött miattam, bár... talán nem érdeklem annyira, hisz mióta összezördültünk, nem kereste egyikünk sem a másikat. Nekem kisebb dolgom is nagyobb volt annál, vele meg ki tudja mi van?!
Kezdőlap
• 834 • 