Nemrég ért véget egy nagyobb turné, amit jól esik kipihenni, de azért néha hiányzik egy-egy ferde este, amikor jobban is felönthetek a garatra. Nincs kedvem hardcore buliba menni, ahonnan jobbnál jobb bulát hozhatok haza, majd küldhetem haza reggel, hogy ugye ő sem gondolta, hogy ebből bármi komoly is lesz. Nem lehetett nagy meglepetés számukra, mert nem ígértem le a holdat az égről senkinek, csak jöttek és éltem a lehetőséggel. Most viszont csak inni akartam és azon gondolkozom, ki élvezhesse a társaságomat. Seb jut eszembe előbb, majd Sean is, utóbbira jobban ráférne, mert a barátnője kórházban van és az biztos nem könnyű. Én sose éreztem egy napnál tovább még senki iránt vonzalmat, nem tudom elképzelni milyen lehet, annyira nem is érdekel, elég a tudat, hogy szar lehet. Neki is állok a telefonom keresésének a nappalimban keletkezett kuplerájban, ami szétdobált ruhákból, üresen maradt rendelt kajadobozokból és üres sörösüvegekből áll. Beletelik egy időbe és rájövök, hogy ideje lenne takarítót hívni, mert nem ilyen képet akarok mutatni magamról a kis egyéjszakásoknak.
Amint megvan a telefonom kimegyek az erkélyre és rágyújtok egy cigire, majd már hívom is Seant, hogy este otthon lesz-e, amire rá is vágom, hogy ok akkor megyek és viszek sört, majd kinyomom és zsebre tenném, de mivel csak bokszerben vagyok a földre esik a telefon, amire szitkozódom egyet, majd lehajolok felvenni. Kicsit megrepedt, de még működik.
Vissza bemegyek a lakásba, hívok egy takarítót, aki intézi a mosást is, majd nekiállok készülődni az estéhez. Megborotválkozom, hogy semmi borosta ne kísértsen és nem sajnálom az arcszeszt sem, amikor bekenem a pofám vele, szeretem az alkoholos dolgok illatát. Felveszek valami koptatott kék farmert, szép márkás fekete övet hozzá és egy fehér pólót, fekete acélbetétes bakancsot és a tükör előtt megállva az utolsó simításként bezselézem a hajam, hogy úgy álljon, ahogy én szeretném. A farzsebembe csúsztatom az igazolványaim, a pénztárcám, az elsőbe meg a doboz cigim és a telefonom. Megpörgetem az ujjamon a kulcsomat és távozok ki, bezárom az ajtót, leellenőrzöm, hogy tényleg zárva is van és azt is zsebre vágom a cigis doboz mellé. Az utam egy közértbe vezet, ami nem valami nagy áruház, kevesebben rohannak le, nem mintha ezzel bajom lenne, de most egy időre elég volt a rajongókból. Egy rekesz sört veszek és azzal a kezemben hívok taxit, ami elvisz Seanhez, ahol ráfekszek a csengőjére. Még kora délután van igaz, de nem lehet elég korán kezdeni az ivászatot és így még az este lehet megpuhítom, hogy bulizni is elmenjünk vagy ki tudja hová, ahol lazíthatunk.
- Yo Dude! Én vagyok - szólalok meg mély tónussal, kicsit rekedtes hanggal,, lehet túlzásba vittem a cigarettát és a bulikban az ordibálást, de hát élni kell, fiatalok vagyunk még.
- A kedvenc sörödet hoztam, de ha tartogatsz whiskeyt, akkor ihatunk azt is, nem fogok ellenkezni! - A kezébe nyomom a rekesz sört, csak remélem, hogy elbírja, mert nem gyenge, mint hozzám képest tűnne, nem mindenki olyan, mint én meg a bátyja, hogy kigyúrjuk magunkat, de hát vannak akiknek ez kell, nem is kevesen.
- Mizu van? Nem őrültél meg itt egyedül? Áh, mindegy is, már itt vagyok, hogy ne unatkozz! -Leveszem a bakancsot a beszéd közben, majd beljebb megyek kényelembe helyezni magam és a zsebem tartalmát az asztalra ki is szórom előbb, mert nem akarom, hogy nyomja a seggem ilyesmi, na meg a combomba se álljon bele semmi. A karjaim szét is tárom az ülőalkalmatosság háttámláján. Nem mondhatja senki, hogy nem érzem magam otthonosan az már biztos, de azért jobb szeretek vendég lenni, akit ki is szolgálnak. Ezért nem vagyok soha házigazda, kerülöm az ilyen helyzeteket, inkább megyek én másokhoz.

- Ja, talán adhatnál kulcsot és nem kellene csengetnem - húzom kicsit az idegeit, tudja, hogy nem gondolom komolyan, bár Seb lakásához is van kulcsom, ha bármi baj lenne, akkor be tudjak menni, ha már egy lakóközösséget alkotunk mondhatni. Kiskoromban kitúrtak a helyemről mondhatni, amikor a garázsba beköltöztek, de nem zavartattam magam és csatlakoztam hozzájuk, talán onnan van ez a testvéri kötelék köztünk, többet voltam velük, mint Tom. Tudom, hogy a kis nyeszlettnek tűnő alkata Seannek is erős férfit takar, de jó húzni az agyát, hogy sokkal gyengébb. Tény Seb az, aki nagyon kigyúrta magát, az ő sallerét még én is megérezném, de utána jövök én, az örök bunyós és bajkeverő. Tény, a zenekar óta leginkább csak box zsákot püfölök, mert nem akarok balhés lenni, nem azzal akarunk mi az újságba kerülni és egy ember alapján az egész bandát leírják.
- Főztél is vagy mi? - kérdezem gúnyosan, miközben a kezemmel megtámaszkodom a falnak, hogy ne boruljak fel a cipőm levétele közben. Annyira tipikus, hogy nem hagyjuk egymást békén, unalmas is lenne úgy az élet, az tény. A papucsot felveszem, bár meg kell jegyezzem, ideje vennem magamnak valami vicces feliratos menő fekete lakáscirkálót, mert ezekben nevetségesen festek. A konyhába sétálok, mielőtt még ledobnám a seggem a kanapéjára. Nem látok semmit, szóval bekukkantok a hűtőbe, na igen, pia dögivel, ez a beszéd.
- A kosz még nem ölt meg senkit, de a szagok, na haver azok ölni tudnának, amúgy jöhetsz hozzám is takarítani, ha ez leköt. - Kényelembe helyezem magam és mikor megemlíti, hogy milyen jó áldott lélek vagyok, csak elvigyorodom, mert milyen igaz, még munkát is adok neki, hogy lefoglalja magát!
- Nem elégszer, szóval van mit bepótolnod! - Nevetek fele együtt és előrehajolok a whiskeymért, amibe bele is kortyolok, kicsit ízlelgetem és azt kell mondjam, jófélét vett, nem kell csalódnom. Miközben ismét meghallom Sharon nevét, elgondolkozom, hogy ideje lenne rákérdezni hogy van, ami amúgy nem érdekel, mert kész szenvedés ez az egész, jó lenne, ha Sean találna magának valaki mást.
- Szerintem nem unatkozik, egész csinoska lakótársa van - nevetek fel a pohárból, mielőtt újabb kortyot innék és leteszem magam elé az asztalra, de a kezem azért ott hagyom a pohár körül, mert az ivászat, az nálam tényleg azt jelenti, hogy mértéktelenül öntöm magamba a piát, amit rég nem bírok olyan jól, mint fiatalabb koromban, de kit érdekel? Nem kell másnap se dolgoznom menni, nincs pulya sem, aki miatt vigyázni kéne és nőm sincs, aki hazavárna. A koccintásra odatartom a poharam és még rá is kacsintok, csak hülyítésképpen.
- Nem sok, voltam anyukádnál tegnap, néha mikor cigizek látom Sebet meg a lakótársnőjét, remélem volt annyi esze, hogy már meghúzta, bár őt ismerve sajnos erre nincs sok esély, mert előbb megismerné, nem lehet mindenki olyan laza, mint én. - Kihúzom magam és ismét iszok, majd töltök is a poharamba, kiszolgálom én magam innentől, nem kell fáradozni, sőt felmarkolok egy adag ropit is, amit szálanként elkezdek bedarálni.
- Sharon hogy van? - Csak kibököm, mert Seanhez tartozik és ha neki nem jó, akkor az nekünk sem jó, szóval jobb, ha tudok róla, mi a helyzet. Közben körülnézek, nem tudom mekkora kupi lehetett itt, de ha ő képes kitakarítani, talán egyszer nekem is sikerülne. Jót röhögök az abszurd ötleten magamban, majd inkább arra figyelek, amit 'öcskös' mond.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk kicsit bulizni is, nem olyan hardcore helyre, de kicsi lazítás lehet rád férne már, de addig még berúghatunk annyira is, hogy ki se tudjuk mozdulni. - Nekem kell valami dugható csaj az estére, mert vannak igényeim és a lakásom is, mire oda jutunk már biztosan készen áll a fogadásra. Mondjuk lehet inkább valami hotelba kéne menni, nehogy visszajöjjön, eddig is úgy csináltam, de ha hazaviszem, talán lenne állandó társam.