Nem az első és nem is a tízedik alkalom, hogy Reign-re várok, most épp a lakás előtt parkoló autóm csendes magányában. Az előbb már elszívtam egy cigit, most pedig az utána esedékes mentolos cukorkámat ropogtatom, időnként rákoppintok a kormányra. Késik, aminek nem szoktam örülni, de eltűröm neki. Ahogy sok minden mást is. Nem most kezdődött a kapcsolatunk, talán két évvel ezelőtt találtam rá, és azóta lelkiismeretesen visszajáró vendég vagyok. Ha bárki megkérdezné, hogy miért, mi fog meg ennyire ebben a nőben, nem tudnám pontosan megmondani. A szex jó. De azért az többnyire mással is szokott működni. A társaságát is kedvelem, de azért ez sem pótolhatatlan. Mégis, van valami, ami miatt újra és újra eljövök, nagyjából hasonló forgatókönyvvel, előbb valami egyeztetett, vagy random kitalált program, majd végül a lényeg, amiért jövök, és ami miatt gyakorlatilag most is itt veszteglek a kocsiban lassan tizenöt perce. Érezem, hogy a bőröm alatt sündörög a feszültség, nem a késés miatt, ez az utóbbi pár hét termése, általában két hetente találkozunk, kivéve, ha valamelyikünknek közbejön valami, de azt biztos, hogy meg is érzi a környezetem. Százszorta ingerlékenyebb vagyok. És jaj neki, ha ő nem ér rá, ebben kicsit sem vagyok megértő. A szabályok végül is egyszerűek. Egyrészt teljes diszkréció, másrészt a kívánság, hogy lassan, fokról fokra vegye el az eszem, míg végül már semmi más nem létezik, csak az, hogy akarom. Itt és most. Azt akarom, hogy piszkálja az oroszlán bajszát, és észrevétlenül csenje ki a kezemből a kontrollt, amit a hét minden napján szorosan magamnál tartok, és kicsit sem adok egyszerűen. Ezért az egyért cserébe, én teljesítem az összes kívánságát. Ma különleges este van. Munkahelyi vacsora, két holland befektetővel. Alapvetően nem szeretem keverni a kettőt, nem megyek vele olyan programra, aminek bármi köze lehet a céghez, de ez a vacsora alól sehogyan sem tudtam kimenteni magam, és mivel a múlt héten végig Európában voltam, Reign-t is harmadik hete nélkülözöm. Nem akartam ezt a sanszot is elpasszolni. A hollandok már a zsebemben vannak, döntő üzleti kérdésekről úgysem lesz már szó, ez csak afféle tessék-lássék megkoronázása a megállapodásoknak, személyesen talán sosem látom őket többet – adná az ég –, más pedig nem lesz jelen rajtunk kívül. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy talán többet kockáztatok, mint kellene, de ekkor meg is érkezik, és a józan aggodalmaim azonnal elszállnak. Nem szállok ki hozzá, már csak akkor veszem észre, amikor nyitja az ajtót, és magára csukva az ajtót, betoppan mellém az ülésre. Azonnal indítom is a kocsit, késésben vagyunk, de lényegtelen apróság, útközben úgyis bőven behozom a lemaradást. Nem hozom szóba, de remélem, megmagyarázza. - Látom, komolyan vetted a feladatot. – Apró, elismerő mosoly költözik az arcomra, ahogy felé sandítok, és vezetés közben is egész gyakran átpillantok rá. Tökéletes. Előzetesen vázoltam neki a ma esti programot, és pontosan úgy fest, mint egy üzleti vacsorára készülő elegáns hölgy, aki biztos, hogy végig magán fogja tudni az összes férfi résztvevő tekintetét. Beleértve az enyémet is. Még az is lehet, hogy rendszeres társammá kellene fogadnom, megkönnyítené a dolgomat, az biztos. Vagy épp hogy ördögien meg fogja nehezíteni? Ez ma este biztosan kiderül. - Imádni fognak.
If you want a happy ending, it depends on where you stop the story.
★ foglalkozás ★ :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
★ play by ★ :
Matt Bomer
★ hozzászólások száma ★ :
347
★ :
Re: Reign & Niall
Pént. Jún. 23 2017, 10:15
to: Niall
Órákkal ezelőtt eszméltem rá, hogy mai kuncsaftom lassan súrolja a barát, a szerető, a szexpartner határvonalát. Már nem úgy tekintek Niall-re, mint holmi egyszerű vendégre, aki elvisz vacsorázni majd addig kefél, míg azt nem kérem, hagyja abba. Nem, Ő egészen más és erre csupán most ébredtem rá. A fésülködő asztalom előtt ülve, a hajamat igazgatva azon morfondírozom, melyik színű ruhámat vegyem fel. A burgundi vöröset, mely kiemeli alabástrom bőröm és jégkék íriszeim vagy az egyszerű kis fekete minit, mitől minden férfi eldobja az agyát. Mire a hajam és a sminkem elkészült, addigra eldöntöttem, melyik ruhában teszem tiszteletem Niall üzleti partnerei előtt. Bevallom, kicsit ideges vagyok, még nem mutatkoztunk ismeretlen szemek előtt, jobbára csak kettőnk közt zajlik furcsa kapcsolatunk. Megszoktam, hogy idegen férfiak fizetnek azért, hogy velük mutatkozzam, szórakoztassam őket, majd az este végén el is szívjam tőlük a nap fáradalmait. Még egy utolsó pillantás a tükörben, ajkaim egymásnak préselődnek, ahogy a vérvörös rúzst szétmázolom rajtuk. A fekete mini felcsúszik combomon, ahogy lefelé sétálok a lépcsőházban. A lakás egy kedves kuncsaftom ajándéka, amolyan „fog be a szád” ajándék. Mintha nem tudna róla az egész város, hogy az elismert politikus kurvákkal tölti idejét, miközben várandós felesége a kórházban fekszik immáron három hónapja, hogy életben tartsa egyetlen gyermeküket. Nem vagyok szívtelen, de valamiből nekem is meg kell élnem. Az épületből kilépve összébb húzom magam körül blézeremet. Sosem érdekelt, mit bízok a férfiak fantáziájára és mit nem. Ellenben most épp hogy sejtetni engedi a ruha mellem felső részét, hosszúsága olykor láttatni engedi combjaimat. Jelen helyzetben, épp elég. -Azt mondtad, üzleti vacsorára viszel. Mégsem vehetek fel kisestélyit, vagy falatnyi kis ruhát. – Válaszolok elismerő szavaira. Bókjától elmosolyodom, ritka alkalmak egyike, mikor hasonló szavakat kap el a fülem. - Effelől nincs kétségem. Engem mindenki imád. – Sokat sejtető pillantással fordulok feléje. Profiljától végigfut nyelvem alsó ajkamon. -Mesélhetnél egy kicsit az ügyfeleidről. Szimpatikusabb leszek nekik, ha a keresztnevükön szólítom. – Lehajtom a kocsi napellenzőjét, az apró tükörben vetek mé egy utolsó pillantást arcomra. Mindennek tökéletesnek kell lennie. - És hogy fogsz nekik bemutatni? – Kérdezem kíváncsi tekintettel az ölét vizslatva. Vajon tudna fókuszálni az útra és túlélnénk, ha most odahajolnék és… Az utcára pillantva, a suhanok fákat vizslatva folytatom monológom. - Szép estét. Ő itt Reign, a kurvám, aki ma szórakoztatni fog bennünket. – Mélyítem el hangom, bár sosem fogom tudni utánozni reszelős baritonját.
A ruha tökéletes választás, a fekete elegáns, a hossza pedig a sejtelmességre játszik, tudja, hogy jobban szeretem, mint ami szinte mindent megmutat, és az nem is illene egy elegáns étterembe. Kedvelem benne, hogy a foglalkozása ellenére – vagy talán pontosan amiatt? – kerüli a közönséges húzásokat, ami azt jelenti, hogy magát is többre tartja egy közönséges szajhánál. Biztos vagyok benne, hogy mostanra megengedheti magának, hogy jól megválogassa a vendégeit, a luxus pedig ezt a szakmát is megszépíti. De ami a legfontosabb: ízlést és önbecsülést ad. Ami pedig nagyon is izgató, ha már itt tartunk. Szóval játssza csak az úri hölgyet, végül is ez is az alkunk része, én aztán mindenben kiszolgálom a szeszélyeit. A mosolyom tovább szélesedik a riposztra. - Igazán? Mielőtt vagy miután becserkészted a farkát? – A kérdés szemtelen, de nem udvariatlan megfogalmazás. Nem tennék rá sértő vagy degradáló megjegyzést, ha csak ki nem provokálja, sokkal szívesebben kezelem úgy, akár egy gazdag, unatkozó, szemérmetlenül merész fantáziájú, izgalmakat kergető nőt. Persze, tudom, hogy nem ez a meztelen valóság, hanem inkább csak egy vonzó és kényelmes álarc, a múltjáról alig tudok valamit. Sokat beszélgetünk, de úgy érzem, ezt a témát mindig óvatosan kezeli, és ha tudja, elkerüli. Én pedig nem faggatózom. Talán nem is akarnám lerombolni ezt a képet. - Szóval szimpatikus akarsz lenni? – Nem játszom túl, de a kérdés úgy hat, mintha halvány rosszallás bujkálna benne. Még a szemöldökeimet is megemelem kissé. Nem hatástalan rám, ha mások idegeivel is szórakozik a randevúink alatt, sőt, előre élvezem a két pasas várható reakcióját, de azért szeretek fennakadni az ilyen kijelentéseken, eljátszani, mintha féltékeny lennék. Csak hogy tudja, igenis birtokolni vágyom. - Luuk és Liam, én csak a két Lottiként szoktam emlegetni őket, majd meglátod, miért annyira találó a hasonlat. – Mindkettő halványszőke, hosszú hajú, fakókék szemű, mintha túl sokat lettek volna a napon, és az kiszívta volna belőlük a színeket. Negyven év körüli arcuk pedig németesen szögletes, de kíváncsi vagyok, mennyire tetszenek majd Reign-nek. - Csak hogy tudd, azt mondtam nekik, hogy az egyik asszisztensem fog elkísérni a vacsorára, szóval úgy tudják, te is a cégez tartozol. De ne aggódj, mostanra már elvileg nem sok megbeszélni való maradt. Inkább csak afféle ünneplés az egész. Flancos macera. Azt meg szerintem bőven elő tudja adni, ami ehhez a szerephez szükséges. Ha bármi gond lenne, úgyis itt vagyok, hogy megoldjam. Ez a hivatásom. - Mit akarsz még tudni róluk? Az alternatív bemutatkozáson elvigyorodom. Valóban mókás lenne, ha ismernék az igazi felállást, de így hogy csak mi tudjuk, még izgalmasabb. Már a gondolat sem hagy teljesen hidegen, hogy ezúttal közönség előtt zajlik majd a játék. Ők ugyanis nem vehetnek észre semmit, ez olyan szabály, aminek számomra nagyon is tétje van, ez viszont nem hiszem, hogy Regin-t különösebben visszafogná. Minden adandó alkalmat ki fog használni, hogy a gondolataim elkalandozzanak, és végül is pont ezért fizetek. - Azért pontosítsunk egy kicsit. Azért jössz, hogy engem szórakoztass, ők pedig a tenyeredből egyék meg a vacsorát. Az étterem egyébként pazar. Próbáltad már? – Eddig még nem voltunk itt együtt, többnyire üzleti találkozók helyszínéül szolgál, attól persze ő még lehetett mással. – Mindenütt úgy írnak róla, hogy felejthetetlen kulináris élményt nyújt. Szóval, remélem, éhes vagy. – Most épp nem pillantok rá, csak a visszapillantóból fürkészem olykor-olykor arca rezdüléseit, egy halvány mosoly viszont megbújik ajkaim szegletében.
If you want a happy ending, it depends on where you stop the story.
★ foglalkozás ★ :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
★ play by ★ :
Matt Bomer
★ hozzászólások száma ★ :
347
★ :
Re: Reign & Niall
Pént. Jún. 23 2017, 20:57
to: Niall
Égnek emelem tekintetem. – Bármit csinálok, úgyis elérem amit akarok. Ergo, elég csak magamat adnom és nem kell ahhoz valakit kielégítenem a számmal, hogy elérjem, imádjon. – Még téged sem Fűzöm hozzá gondoltban, belső istennőm elégedetten bokszol a levegőbe, piruettezik, én pedig megengedek magamnak egy halvány félmosolyt. Ne kóstolgass Henson, úgysem találsz rajtam fogást. -Igen, jobb szeretem, ha kedvelnek, bár azzal sincs semmi bajom, ha valaki gyűlöl. Elmúltak azok az idők, amikor érdekelt mások véleménye. – Bele telt néhány kemény évembe, míg elfogadtam, hogy nem szerethet mindenki. Mindig is lesznek olyanok, akik utálni fognak, akiktől megvető pillantásokat kapok és gusztustalan jelzőket. Kislányként ott volt a nővérem, aki megvédett mindentől, de ma már ő sincs az életemben, így hamar meg kellett tanulnom, hogyan kerülhetem el a konfliktusokat, hogyan peregjen le rólam minden sértő megnyilvánulás. És ez alól Ő sem kivétel. Bár nagyon is jól tudom, hogy féltékenységét igyekszik leplezni szavaival. Ismerjük már egymást annyira, hogy tudjam, nem hétköznapi kapcsolat fűz hozzá, birtoklási vágya megőrjít és olykor bizony nehéz harcokat vívok magammal. De valahányszor megpróbáltam nemet mondani, sosem sikerült. -Tehát nem ártana tudnom valamit a cégedről azon kívül, hogy autókat adsz el. De majd improvizálok, abban mindig is jó voltam. – Tenyerem combján játszik, ujjaim egyre lejjebb lépkednek a méregdrága öltönynadrág szövetén. Végigsimítok férfiasságán, hogy aztán úgy kapjam el onnan kezem, mintha forró parázsba nyúltam voltam. Nem alkalmas az idő játszadozásra, bár kétlem, hogy nemet mondana, ha most arra kérném, hajtson le az útról valami félreeső helyre és dugjon meg. - Nem igazán érdekelnek, most más jár a fejembe. – Alsó ajkamba harapok, mocorogni kezdek az ülésben, amitől ruhám felcsúszik pőre combomon. Talán mégis csak jót tenne egy kiadós szex az üzleti vacsora előtt. Étvágyam van, csak jelen pillanatban nem ételre. -Ne aggódjon Mr Henson, számunkra az Ön szórakoztatása a legfontosabb. – Idézem a szlogent, mely egykor számomra is fontos volt. Nem voltam mindig a magam ura, én is ugyan úgy kezdtem, mint a többi luxus prosti. Csak bennem volt annyi bátorság, hogy ott hagyjam a lebujt és új életet kezdjek. Én életben maradtam, ellenben sok velem egykorú lány nem mondhatja el ugyan ezt magáról. Emlékszem az arcukra, a hangjukra. Egytől egyig kedves teremtés volt, akik belekényszerültek ebbe a különös világba. Az apámtól való menekülés, később a meggyilkolása volt számomra a lépés, mely erre az ösvényre terelt. Niall persze mit sem tud arról, kivel osztja meg társaságát, legtöbbször az ágyát. De nem is akarom ezt a tudtára hozni. Van olyan befolyásos, hogy tíz perc alatt lenyomoztatná a múltam, de nem teszi. És épp ezért ragaszkodom hozzá annyira. Érte képes vagyok lemondani olyan kuncsaftokat, akik a pénz többszörösét ajánlják. Ostoba vagyok és naiv, amiért abban reménykedem, hogy ez a kapcsolat egyszer majd szintet lép. -Nem jártam még ebben az étteremben, de gondolom biztos jó, ha épp ide szervezted a vacsorát. – Nem mintha annyira érdekelne az étel, sokkal inkább a vacsora és az aközbeni színjáték, majd az azt követő heves, szenvedélyes éjszaka. A város csendes, néha vakít csak el egy arra tévedő autó lámpája. Az étterem persze a legpuccosabb városrészen terpeszkedik, kiemelt helyen, így még az ismeretlen autósok is észreveszik. Messziről látom fényeit, úgy vonzza a tekintetet, mint légypapír a szerencsétlen bogarakat. -Legközelebb, elvihetnél a városból. Sőt, az országból is. – Vetem fel hirtelen támadt ötletem. Európa mindig is érdekelt, ahol senki sem ismer, ahol egy lehetek az egyszerű, külföldi turisták között. Még egy utolsó pillantás a tükörben, hajigazítás és indulásra kész vagyok. Mielőtt azonban kiszállnék az autóból, odahajolok hozzá és megcsókolom. Fogaim alsó ajkába marnak, egy lélegzetvételnyi időre nem eresztik. - A többit a vacsora után. – Mosolygok sejtelmesen, majd megvárom, míg kinyitja nekem az ajtót. Úriember ezt teszi.
- De azért ismerjük el, az sem egy rossz módszer. – Vagy inkább, az sem megy kevésbé rosszul. De nem, ennyire direktben nem dicsérem. Épp elég önbizalma van már így is. A tenyere a combomra téved, ha csupán néhány másodpercre is, mintha azt akarná sugallni, hogy vigyázz, mit beszélsz, az említett jelenet bármelyik percben megtörténhet. És nem is mondom, hogy ellenemre lenne az a fajta üdvözlési forma, tőle kitelik, hogy máris belekezd a sanyargatásomba. De igazából, azzal hogy ezt mind végiggondoltam, pontosan ezt teszi már most is. - És ma este mit óhajtasz, ha szabad érdeklődnöm? – Egy halvány mosoly azért kezdettől fogva végigkíséri a társalgásunk. Azt mondta, úgyis eléri, amit akar, sajnos vagy nem sajnos, ez többnyire tényleg így van. Vajon ma mire készüljek? - Ezzel máris sikered lesz. A Lottiékhoz hasonló, kockaagyú businessmanek nem igazán vannak hozzászokva, hogy egy nő ilyen határozottan tudja, mit akar, és ráadásul ki is meri mondani. Maximum ha egy női vetélytárssal akadnak össze, üzleten belül, de ez rendkívül ritka, és akkor is szigorúan munka. A mai viszont... – Szándékosan nem fejezem be a mondatot, csupán egy ravasz félmosoly jelenik meg az arcomon. Ugyan el kell játszania, hogy munka miatt van itt, és nem is eshet ki a szerepből, ha valakinek hát neki menni fog, hogy észrevétlen az ujja köré csavarja őket. - Ennyi bőven elegendő. – A többiben elég, ha én otthon vagyok. Bár bevallom a szűk válasznak az is oka jelenleg, hogy ujjai ismét a combomon masíroznak, erősen odavonzva a koncentrációmat. A vezetés sosem volt gond, már akkor is kormány mögött ültem, mikor még esélyem sem volt a jogsira, nem tudok elképzelni olyan szituációt, ami kikapcsolná a robotpilótámat, de a gondolkodás már más kérdés. Arra sokkal nehezebben összpontosítok, ha közben őnagysága odalent játszadozik. Ahogy futólag végigsimít az ölemen, érezheti, hogy kezd felizgatni vele, de persze rögvest el is húzza a kezét. A dög. Pont ezért imádom. - Mesélj, mi jár a fejedben? – A kérdés szintúgy dög, de hát senki sem mondta, hogy én nem veszem ki a részem a játékból. A szemem sarkából érzékelem, hogy mocorogni kezd mellettem, nem is mulasztok el egy gyors, helyzetfelmérő pillantást. Vajon őt is beindította a helyzet, vagy csak nekem szól a műsor? - Tökéletes. – Értem perpill az étteremre, és lassan meg is érkezünk. Épp a parkolóhelyre gurulok be, mikor célba talál az ötlete. - Honnan ez a kiránduló kedv? Csak nem menekülsz valaki elől? – Félig ugratás, hisz elsőre valóban meglepődöm a határozott javaslaton, lévén, eddig sosem került szóba efféle kívánság, másrészt amilyen életet él, akár elképzelhetőnek is tartom, de csak néhány másodpercig agyalok ezen. - Lényegében nincs akadálya. A hónap vége felé van tervben egy franciaországi hétvége. Leállítom a motort, és elfordítom a kulcsot. Majd felé fordulok, ezek az utolsó pillanatok, míg még kettesben vagyunk, nem mellesleg az ölemet is meg kell nyugtatnom, mielőtt beballagnánk a porondra, amiben cseppet sem segít az a sokat ígérő csók, amivel meglep még kiszállás előtt. Míg felém hajol, időközben felszabadult tenyerem a térdétől indulva végigsimít a felém eső lábán, míg végül a ruha alá futva, rámarkol a harisnyakötő végét jelző combtőre. - Még mindig lenyűgözően hazudsz. A mosolya sejtelmes, biztos vagyok benne, hogy ezzel is csak húzni akar. Na persze, vacsora után. Mintha kibírná addig, hogy ne szítsa bennem a tüzet, és mintha nem pont erre vágynék én magam is. Kiszállok, de az ajkam még sokáig bizsereg a gyengéd harapás után, megigazítom a nyakkendőm, szívok néhány korty friss levegőt, jó mélyre, majd lassan, ráérősen vissza. Mire átérek Reign oldalára, nagyjából sikerül is lehűtenem magam. Elegánsan kinyitom neki az ajtót, és kisegítem, amennyiben igénybe veszi, majd el is indulok vele a bejárat irányába. Ránézek az órámra, a kezdeti viszonyokhoz képest nem hogy nem késtünk, tíz perccel hamarabb is érkeztünk. - Lehet dicsérni a sofőrt. Nagyon jó időt jöttünk. – Jegyzem meg kicsit talán önelégülten, de erre mindig is büszke voltam. A pincér közben odakísér minket a foglalt asztalunkhoz, és már meg is pillanthatjuk a két várakozó delikvenst. A holland pontosságnak hála, őket azért nem tudtuk beelőzni. Szerintem már egy órával ezelőtt is itt voltak. - Jó estét, uraim. Hadd mutassam be a kolléganőmet, Reign Brinkley-t, említettem, hogy ma este csatlakozni fog hozzánk, de szándékosan nem árultam el róla semmi mást, hogy ne csorbítsam a meglepetést és a személyes találkozás varázsát. Kezet fogok velük, majd halvány mosollyal teret engedek Reign-nek, vendégek előtt mindig udvarolni szoktam a női kollégáknak, de ezt ő nem tudja, szóval veheti teljesen személyes bóknak, annyiban persze vitán felül igaza van, hogy nem mindig ennyire őszinték a szavaim. Tényleg megérdemli, csodásan néz ki ma este, és ezt a két Lottim sem hagyja figyelmen kívül.
Kezdőlap
