Összepakolom a cuccaim, és már indulok is kifelé az irodám ajtaján, hogy minél hamarabb leléphessek innen. Ahogy nyílik az ajtó, azonban belebotlok az egyik jó kollegámba, Rickbe. 

- Mond. De igyekezz, mert mennék haza végre lazulni kicsit. – mondom neki, ugyanis a mai nap nem vagyok vevő semmiféle csevejre, csak egy forró fürdő és az ágy, ami kielégít ma. 

- Akkor van egy jó tippem, hogy lazulj el ma este úgy, hogy azt még napokig, ha nem hetekig emlegetni fogod. – mondja óriási vigyorral az arcán, én pedig felvont szemöldökkel, kérdőn tekintek rá. Nem tudom, miről beszél, de a belsőm valahogy azt súgja, hogy valami nő van a dologban. De mit tartozik ez rám? 
- Kösz Rick, de ma este... – kezdek bele, de meg sem várja, hogy befejezzem a mondatom, beljebb tessékel vissza az irodájába, és előkapja a telefonját.
- Nem, haver, komolyan. Ez a nő.... valami fantasztikus, ilyet még nem éltél. Várj, mutatok egy képet. – mondja, s máris lapozgatja a mobilját, hogy előkeresse, amit akar. Kérdőn nézek rá, már mondjuk a csajra kíváncsi vagyok, kitől gerjedt be ennyire.
- De várjál már, most te nőt rendeltél? Kurvázol, Rick? – nevetek fel, mert én még világéletemben... na jó, egyszer volt már rá példa, miután Lotte eltűnt, de csak akkor voltam hajlandó az egyik legaljasabb, legrészegebb pillanatomban rendelni magamnak kurvát.
- Kétszer volt nálam a csaj, nekem is ajánlották, de előtte én is elutasítottam az ilyen dolgokat, viszont ez... hidd el, több, mint megéri. – Elém rakja a képet, én pedig elkerekedett szemekkel bámulok a képernyőre. Nem akarok hinni a szememnek, ugyanis a nő, aki a képen van, nem más, mint Reign. Reign Brinkley, akit évek óta ismerek, viszont évek óta nem láttam, mert rossz fát tett a tűzre. De még milyet...
- Ez a csaj az, Rick? – kérdezek rá, mert nem ám csak egy pont ugyanolyan nevű nőt mutatott, és félrenyomott, vagy hasonló... De nem, ugyanis fülig érő szájjal bólint.
- Na, ugye megmondtam, már kinézetre is ott van a topon. – mondja, és csak meredek hol rá, hol a telefonra. Ezt nem hiszem el, komolyan. Reign kurva lett?
- Te Rick, és hol szedted össze ezt a nőt? – puhatolózok, mert nem tudom elképzelni, hogy a gyerekkori barátom ott álljon az utcasarkon, és bárkivel elmenjen egy körre, ha mélyen a zsebébe nyúl.
- Nem akármilyen prosti ő, Shane. Elég mélyen a zsebedbe kell nyúlnod, de mint mondtam, több, mint megéri. Kell a száma? – Egy pillanatig hang sem jön ki a torkomon, annyira kibaszottul le vagyok taglózva.
- Szóval luxusprosti? – Még jobb, akkor vén faszok kegyeit elégíti ki. Úristen Reign, hova süllyedtél? Ez a nő csupa meglepetést okozott nekem az elmúlt években, ugyanis miután börtönbe került az apja megöléséért, szintén nem tudtam szóhoz jutni.
- Mindegy, add a számát... tényleg... nem lehet rossz. – mondom, de a gyomrom is felfordul, ha arra kell gondolnom, hogy pénzért megdugom a gyerekkori barátomat, akiről mellesleg tudom, hogy min ment keresztül az apja mellett. Előkapom a mobilom és bepötyögöm a számot, amit Rick diktál, s mentem is rögtön.
- Legyen szép az estéd, Shane. Garanciát vállalok rá. – mondja, majd kiviharzik az irodából, s egy perc után, miután nagyjából sikerült magamhoz térnem, én is követem őt. Elköszönök a folyosón a kollégáimtól, majd a motorom felé veszem az irányt a parkolóban, ám mielőtt beindítanám, rányomok a hívás gombra, s várom, hogy választ kapjak. Kis idő után a hangposta jelentkezik, s én rá is mondom, amit szeretnék.
- Hello. Az egyik ismerősömtől kaptam meg a számát, szeretném, ha ma este eljönne hozzám. A címem Manhattan, Lexington Avenue 28. A tizenegyedik emeletre jöjjön, négyes ajtó. Kérem meg se álljon a portánál, csak jöjjön. – mondom a sípoló hang után, kissé hivatalossá téve, és elmélyítve a hangom, mintha valami tehetős, ötvenes éveiben járó pasas lennék. Ahogy végeztem a mondandómmal, lenyomom a telefont, beindítom a motort, s indulok is hazafelé. Nincs nagy dugó, de ha lenne is, a motor előnyeit könnyen kiélvezem, és szlalomozom az autók közt.
Körülbelül tíz perc alatt otthon is vagyok, s a mélygarázsba hajtok, ahonnan a kulcskártyát a lifthez érintve, azonnal a tizenegyediken vagyok. Sietős léptekkel indulok meg a lakásomba, majd egyenesen a fürdőbe igyekszem, mert egy forró zuhany már igencsak jól esne. Ha Reign megérkezik, biztos eljátszom majd, hogy tényleg egy kis szexre vágyom, még akkor is, ha eszemben sincs megdugni őt. Már hogy lenne? Kislány kora óta ismerem. Nagyon vonzó nő, de szerintem ahogy megpillant majd, rögtön hátra arcot csinál, és gyorstempóban igyekszik majd ki az épületből. Meglátjuk, mi lesz a reakciója, minden esetre abban biztos nem lesz köszönet, amit majd tőlem kap, mert ami azt illeti, kicsit olyan mintha a húgom lett volna. Miután bezárták párszor meglátogattam még, de aztán megszakadt a kapcsolat, ugyanis a figyelmem más kötötte le, és időm alig volt. Ja, mondhatjuk, hogy magára hagytam, de nekem sem voltak egyszerű éveim. Mondjuk az övével valószínűleg össze sem hasonlítható.

Credit

A zuhany megváltó erejű számomra a mai nap után. Tényleg nem volt semmi máshoz kedvem azon kívül, hogy bedőljek az ágyba, de ezt, hogy Reignen átment kitudja hány ember már a kórházból... hát ezt nem hagyhatom szó nélkül. Rick szerintem gondoskodott róla, hogy ne ő legyen az egyetlen, aki ilyen csodás élményben részesül. Ki tudja, hány kollegának adta oda Reign számát? Mondjuk, ha tényleg tartósan ezzel foglalkozik, akkor neki persze csak annál jobb, minél több kuncsaftja van. Akkor sem tudom feldolgozni ezt a tényt.
Kiszállok a zuhany alól, megtörölközöm, s magamra kapok egy farmer nadrágot. Nem telik bele két perc, még egy pólót sem tudtam magamra kapni, már kopognak is az ajtómon. Gyors a kicsike...
Pillanatokon belül az ajtónál termek, hogy kitárjam előtte a lakásom bejáratát. Látszik rajta, hogy már most belevetette magát a szerepbe, ugyanis csábos pillantással néz fel, viszont amikor szembesül a ténnyel, hogy ki áll vele szemben, ledöbben.
- Szia Reign. Én is ezt kérdezném... Komolyan? – követem a tekintetemmel, ahogy kérdés nélkül kerül ki és furakodik be a lakásba mellettem. – És ha én komolyan?! Töltök egy pohár bort, addig nyugodtan menj a hálóba, és vetkőzz le. Mindjárt megyek én is. – közlöm vele komoly arccal, mintha ténylegesen az lenne a szándékom, ami általában a férfiaknak van a kurvákkal. Hátat fordítva neki, elindulok a boros polc felé, ami igencsak kiürült, ugyanis Lotte gondoskodott róla, hogy az összes létező palackkal a lefolyóba öntse. Nem volt még időm újra beszerezni a jobbnál jobb nedűket, mivel azok nem holmi szupermarketből összehalászott borok voltak.
Kitöltök két pohárral az egyik vörösből, és elindulok az irányába. Nem gondolom, hogy bemenne a hálóba, és komolyan venné azt, amit mondtam, mert szerintem ismert annyira, hogy megtudja különböztetni a viccet a komoly szándéktól. Mondjuk az is igaz, hogy sokat ugrattam anno, ahogy ő is engem, jól elvoltunk.
Odanyújtom neki az egyik pohárral, majd gyorsan elmegyek a gardróbhoz, hogy magamra kaphassak egy pólót. Visszatérve végig nézek rajta, s azért az őszintén megnyugtat, hogy nem látszik ki mindene, ízlésesen van felöltözve.
- Most ha én komolyan szexet akarnék tőled, mi a jó anyámat csinálnál? Ha kifizetlek, megteszed? - kérdezem tőle, mert igazán érdekel, hogy mit tesz akkor, ha úgy, mint most, valami régi ismerős rendeli meg, csak éppenséggel nincs akkora szerencséje mint velem.
- Mi a faszt művelsz az életeddel? Azt se tudtam, hogy szabadultál. – vonom fel a szemöldököm, s kérdőre vonom, de semmi okom nincs rá, hiszen nyilván nem az volt az első dolga, ahogy kijött a börtönből, hogy felkeressen, és közölje „Hello, szabadultam Shane, de azért kösz, hogy olyan gyakran meglátogattál”. Aláírom, nem volt szép tőlem, hogy egy idő után kvázi leszartam, mi van vele, de mentségemre legyen, hogy többször gondoltam arra, hogy meg kellene látogatni, csak éppen mindig közbeszólt valami.
- Komolyan luxusprosti vagy, Reign? Öreg, tehetős faszokat elégítesz ki? – pillantok rá fintorogva kérdőn, s nem akarom elhinni, mert habár kicsit fogott rajta az idő vasfoga, attól még mindig nagyon jól néz ki, és nem hinném, hogy ez volt a legjobb megoldás az életében, hogy meghozta ezt a döntést. Egyáltalán hogy jutott ez eszébe? – Rick a kórházból ódákat zeng rólad, és szerintem a fele ott dolgozó orvosnak megadta a számod, ahogy nekem is, és még képet is mutogat rólad a facebookról. Mintha ő lenne a stricid. Nem tudom, mit tettél vele... inkább nem is akarom tudni, de ne csodálkozz, ha a fél Presbiter telefonálni fog. Ki tudja, talán gyógyszernek is téged ír fel a magányos férfiaknak... – mosolyodok el, majd megingatom a fejem. Nem hiszem el, hogy ide jutott. Mondjuk, ha azt nézzük, még mindig jobb, mintha egy sikátorban leledzene és ott nyújtana örömöt több drogos, alkoholista lezüllött fószernek. Ettől függetlenül nincs rá mentség, hogy ezt csinálja, még az sem, hogy gyerekkorában molesztálta az apja, hiszen arra már megadta az elégtételt, nem is pitiáner módon...

Credit

Reign többet ért volna annál, minthogy így végezze. Nagy trauma lehetett neki a gyerekkora, azt aláírom, de ha akarná, feltudná dolgozni. Nyilván nem lenne egyszerű a dolog, de esélye sincs rá, ha nem keres fel egy pszichiátert az üggyel. Az apját ugyan már kiiktatta, nem kell vele szembe néznie, de nem értem, hogy hogy tud azok után hozzá érni olyan férfiakhoz, akit nem is kíván?!
- Márpedig ez lenne a kötelességed. Ha azt akarnám, hogy kielégíts itt helyben, meg kellene tenned. Te választottad ezt a munkát. – magyarázom neki, miközben magamra kapom a pólót. Nem volt idő, amikor úgy néztem volna Reignre, mint olyan nőre, aki ott van a „meg kell dugnom” listán. Túl régóta ismerjük egymást ahhoz, hogy ilyenekre gondolnék.
Elnevetem magam a kijelentésén, miszerint pornóra kéne elintéznem magam.
- Azért nem gondolod, hogy pornóra fogok maszturbálni? Jobb szeretem az élő dolgokat. – jegyzem meg, majd az ablak felé sétálok, és a lábaim előtt heverő New Yorkra nézek. Gyönyörű így este, de néha azért elcserélném a nyüzsgő várost egy nyugodt, kis falura.
- Pénz kell? – kérdezem kertelés nélkül, mert ha csak azért csinálja ezt az egészet, mert különben nem lenne miből megélnie, akkor egy szavába kerülne, és segítenék neki. Jobban járna, mintsem ismeretlen faszokat keljen szopkodnia. Lassú léptekkel kerülöm meg a kanapét, és ülök le mellé, majd újabbat kortyolok a borból. Lesütöm a szemem, amikor visszavág, és a szememre hányja, hogy én hagytam abba a látogatást.
- Ne haragudj. Nem mentség, de nekem is elég rendesen felfordult az életem akkor tájt. Ha tudtam volna, tovább látogattalak volna, de ott volt a szakvizsga, a nőm, aki aztán egyik napról a másikra úgy döntött, hogy lelép a pénzemmel, és onnan aztán felkellett állnom, mert elég mélyre süllyedtem, ami azt illeti. – magyarázkodom, de tudom, hogy ez az ő megpróbáltatásaihoz képest semmi. Nem tudom, de lehet, hogy nem is akarom megtudni, min ment keresztül a rács mögött. Nem lehetett egyszerű neki, de elég kemény csaj ahhoz, hogy visszaverje az őt érő megpróbáltatásokat. Jóban voltunk annyira, hogy kibaszott bunkó dolognak számít, hogy magára hagytam. Ilyenkor az embernek még több támogatásra van szüksége, és nem arra, hogy az utolsó barátja is a szarban hagyja. Én márpedig ott hagytam.
- Fúj. Ne is ragozd tovább. – mondom neki, mert nem vagyok kíváncsi arra, hogy csalhatják meg vele a már hosszú évek óta házasságban élő emberek a feleségüket, akik mit sem sejtve ülnek otthon, és várják haza a túlórázó férjüket. Arra sem akarok gondolni, hogy mi lesz majd, ha én is hatvan éves leszek. El sem tudom képzelni, hogy nem áll majd fel, ha akarom. Bár lehet, hogy a férfiakban ilyenkor előjön a bizonyítás, és igazából megakarják nyugtatni magukat, hogy még van nő a mindenkorin kívül, aki feltudja izgatni őket.
Reign megjegyzésére hangosan felnevetek. Gyorslövetű. Csak nehogy ezzel szívassam majd a kollegát heteken keresztül…
- Koptasd le, ha jót akarsz magadnak. Amúgy is felesége van, bár gondolom ez nem sokat számít. – árulom el neki, ha egyáltalán ez titok volt. Rohadjon meg, azért a felesége elég jó nő, nem hiszem, hogy kell mellette még olyan is, akiért fizetni kell. Nem értek ehhez, a büdös életben nem fizettem még szexért, nem is fogok. Arról nem tudok nyilatkozni, hogy mi lesz, ha egyszer lesz feleségem, mert tulajdonképp, jelen állás szerint az esély erre egyenlő a nullával. Nem azért, mert nem lenne rá jelentkező, hanem mert nem akarok semmiféle álszent ribancot az életembe.
- Nem, isten őrizz. Csak gondoltam adok egy kiadós fejmosást, mert komolyan nem értem, minek csinálod ezt?! Avass már be, légyszi. – mondom neki, mert el nem tudom képzelni, mi oka volt arra, hogy kurvának álljon. Végső elkeseredésében lehetett már… - Érdekel, hogy mi van veled, mesélj. – mondom, majd újabbat kortyolok a kitöltött nedűből. Már hogyne érdekelne, évek teltek el, mióta nem láttam! Majdnem kiugrott a szemem a helyéről, amikor Rick megmutatta a fotót…
- Nem kell beletörődnöd ebbe, simán kitudsz mászni ebből, Reign. – jegyzem meg, s mélyen a tekintetébe fúrom az enyémet. Általában ettől a nők kilencven százaléka elalél, de Reig pont abba a tízbe tartozik, akire nem igazán hatnak az azúrkék szemeim, és lehet, hogy ez az egyetlen szerencsém. Mert ha hatna, akkor nem lehetett volna a barátom.
- Hát. Sok munkámba telt, mire ez mind összejött… - Nézek én is körbe, mert nem mondom, hogy egy nagy fényűző lakás, de azért átlagosnak sem mondható. – Miután Charlotte lelépett, Brooklynba száműztem magam, egy kis szar lyukba… Csoda, ha patkány nem volt ott. – fintorodom el, mert a gondolat is elborzaszt, hogy hogy tudtam létezni azon a helyen. Kénytelen voltam, végül is. Akkor nem érdekelt, ugyanis egy héten körülbelül négy vagy öt napot egyáltalán nem voltam képben, és jobban izgatott, hogy mennyi pénzt költök az albérletre, mintsem a whiskyre.
Tucker, a kutyám ekkor keveredik elő a rejtekhelyéről és kezd el sündörögni a lábamnál, majd Reign lábánál, és mit sem zavartatva magát ugrik fel a kanapéra, oda-vissza rohangálva kettőnk között.
- Ja, ő Tucker. Kutyát is beszereztem az elmúlt évek során. – mondom, miközben arrébb tolom az arcomtól. A mániája, hogy végig akarja nyalni a képem, amitől én rettenetesen undorodok. – Amúgy ráérsz? Mert ha van mára dolgod… akkor nem tartalak fel, csak jó újra látni. Még ha nem is így képzeltem el a találkozást. – halvány mosoly ül az arcomra, és csak remélem, hogy nem rohan, mert elég sok dolog van, amit bekellene pótolnunk.

Credit

Nem mondom, hogy Reign nem érdemli meg a fejmosást. Nem tudom, hogy maradt-e egyáltalán neki valaki, aki segít neki, ha szarban van, vagy ha egyáltalán nem tudja, hogy abban van, de látszólag nagy szüksége lenne arra, hogy valaki mellé álljon és kirángassa a hülye életmódból. Tudom, hogy nagyon makacs, nyilván nem fogom megváltani a világot, és egyetlen találkozással hatni rá, hogy holnaptól hagyjon fel a kurváskodással.
- Na de nem találkoztál még olyannal, aki erőszakoskodni kezdett veled? Veszélyesen élsz, azért valljuk be. Legalább vinnél magaddal valakit, aki ott van a közeledben és ott terem, ha baj van. Mi van, ha egy kétajtós szekrény megy neked? Esélyed sincs ellene. – Érdeklődöm, hogy az ilyeneket mégis hogy küszöböli ki. Lutrira megy? Mert nem hinném, hogy bármi óvintézkedést csinálna. Nem úgy ismerem, pedig ez aztán tényleg nem játék. Nem tudom, hogy eltudna-e viselni még egy traumát. Szerintem bőven elég volt neki az, hogy az apja, aki elég híres orvos volt úgy gondolta, hogy szabadidejében a legjobb szórakozás az, ha a lányaihoz nyúlkál. A rohadt anyját, élve nyúznám meg az ilyet. Apám és Reign apja jó barátok voltak, de ahogy ez az egész kiderült, mint mindenki mást is, őt is roppantul letaglózta a dolog. Senki nem tudta, és nem is akarta elhinni, de igaz volt. Reign apja egy undorító, perverz pedofil volt. Felakasztanám az összes ilyen embert!
- Jó, nem vagyok kíváncsi a részletekre. – fintorodom el, mikor Reign a kollégámról és a képességeiről kezd el beszélni. Valahogy nem akarom elképzelni őket együtt. Reignt amúgy sem tudom elképzelni, amint bárkivel is hempereg, hiszen mindig is úgy tekintettem rá majdhogynem, mint a saját húgomra. Belekortyolok a poharamba, és lehúzom a maradékot is, miközben tekintetemmel őt követem. Hamar megtalálja a csokit a szekrényben, és be is fal belőle egy-kettőt, amit nem sajnálok tőle, mert az alakja így is, úgy is, bombasztikus.
- Gondoltam, hogy még mindig nem jön be. – nevetek fel, és megcsóválom a fejem. – Nem sok nő mondhatja el magáról ezt, csak hogy tudd. – Arcomra széles mosoly ül ki, s mikor leül, én is leülök mellé. Könyökömmel a kanapé háttámlájára támaszkodom, és hallgatom, amint mesél. Hihetetlen, hogy a diliházat is megjárta.
- Megérdemelte… az apád. Még annak sem nevezném azt a rohadékot! – morgok az orrom alatt. Az meg, hogy szarul érezte magát ott, egyáltalán nem lep meg. Bűntudatom támad, amiért nem voltam mellette, hiszen akkor segíthettem volna neki feldolgozni az egészet. Ha egyáltalán ezt fellehet valaha is.
- Ne haragudj, Reign. Jó nagy balfasz vagyok, hogy cserben hagytalak. Majd valahogy megpróbállak kiengesztelni. – mondom lemondóan. Nem tudom, mennyire haragszik rám, de úgy sejtem, hogy nem mutatja annyira, mint amennyire igazából bántja a dolog. Nyilván nem fogja ezt elnézni, én sem nézném el fordított helyzetben. Nincs arra magyarázat, hogy miért szakadt meg a kapcsolatom vele, még ha keresem is az okot rá. Mondhatom, hogy azért, mert Lotte kibaszott velem, és ettől annyira padlót fogtam, hogy leszartam minden mást… de ez nem mentség erre.
Felpattanok a végszóra a kanapéról, és odahozom a bontott palackot, hogy töltsek még neki a nedűből. A pohár szélén lehúzom az üveg nyakát, hogy egy csepp se vesszen kárba. Közben Reign érdeklődését hallgatom, és halkan felnevetek.
- A kardiológia főorvosa lettem a Presbiterben. A nőügyekről inkább ne is beszéljünk. A hét minden napjára jutna egy, de hosszú távon nem lesz rendben ez így. Mondjuk valahogy irtózom azoktól a nőktől most, akik bármiféle komoly kapcsolatra vágynak. Nem kellenek.  – magyarázom neki, s miután Charlotte is felbukkant a napokban, felborult az egész életem. – Tudod, volt Lotte, akit elakartam venni… csakhogy ő az egyik napról a másikra úgy döntött, hogy lelép az egész összegyűjtött pénzemmel, és eltűnik, mint a kámfor. Na, az elmúlt hétben megjelent. Majdnem öt év telt el azóta, de azt állítja, szívelégtelensége van… Ironikus, nem? – ráemelem a tekintetem, és megcsóválom a fejem. – Nem vállalom el az esetet, mert nem érdemli meg. És amúgy is elengedtem már. – vállat vonok, és megsimogatom a kutyámat, aki mellettem terült el a kanapén.
- Mi van Pixievel? – érdeklődöm mosolyogva. A nővérével volt egy-két kalandom még a húszas évei elején. Jó nő volt, de vele sosem voltam olyan jóban, mint Reignnel. Pixievel csupán a felszínen maradtunk, és elszórakoztattuk egymást néha, na de nem holmi csevejről volt szó. – Lehet  össze kéne futnom vele egy pár… szóra. – Nyilván Reign nagyon is érti, miről van szó, hiszen tökéletesen tisztában volt a dologgal anno, hogy miért tűntem el a testvérével a házban egy órácskára. Az igazi Brinkley lány azonban nekem mindig Reign volt, és becsültem benne, hogy megtudta tartani a kapcsolatunkat a barátság szintjén. Na jó, azért ehhez én is nagy mértékben hozzájárultam. Sose estem kísértésbe, tőlem pedig ez igenis nagy szó volt.  

Credit