Vannak olyan dolgok az életben, amiket szívesen rábízunk az édesanyánkra, de vannak olyanok is, amiket inkább kerülnénk. Utóbbiba tartozik a smink kategória. Szeretem, imádom anyukámat, de tény, hogy ő nem ért hozzá –ahogyan én sem – és nem akarom megbántani vele. Márt volt pár próbálkozása rajtam, de azt inkább hagyjuk… De a hajamnál azért nagy segítség, ahhoz nagyon ért. Eddig nagyon nem aggódtam a smink miatt, mert nem tartottam fontosnak, de lassan itt a végzős bál, na meg az egyetem –bár azt sem tudom hova tovább innen- és szerintem lassan itt az ideje, hogy belerázódjak. Az is tény, hogy egy alapos ruhatár frissítés sem ártana, mert talán gimibe, meg edzésre elmentek ezek a darabok, de ideje egy kicsit csajosabbra venni a formát. Például nincs egy szoknyám vagy ruhám sem, utoljára vagy 8 évesen hordtam ilyesmit, az sem mostanában volt azért. Fülbevalóim sincsenek nagyon, mert minek? Csak szenvednék velük, mindig elhagynám őket valahol, utána meg nem győzném keresni. De a bálra anya ékszerei meg nem igazán lesznek jók nekem. Így otthon feltérképeztem a letámadandó boltokat, ahol aránylag olcsón meg is lehet oldani ezeket, de azért nem kínai –mondjuk ez az én számból kissé vicces – minőségűt kapok. Persze, előtte azért a zöldhasúakból sem árt feltankolni, így suli után egyből az éttermet támadom meg, hogy anyáéktól kérjek egy kis kölcsönt. Meglepettségemre egy egész kártyát kapok. Nem szívbajosak, bár engem ismerve tudják, hogy tudok a pénzzel bánni. A sulis cuccokat lehajítva már veszem is célba a legközelebbi plázát.
Egy hatalmas sóhaj hagyja el a számat beérve, a sok boltot meglátva. Valahogy úgy sejtem, hogy ez egy fél órába nem fog beleférni. Már, csak azért sem mert míg csak a földszintről az emeletre verekedem magam eltelik ennyi idő. Első dolgom a térképhez fáradni és megnézni, hogy a felírt boltok hol helyezkednek el pontosan. Ezek alapján igyekszem egy tervet készíteni, majd vágok is neki az első pár boltnak. Kissé vicces, hogy sport boltra hamarabb felkapom a fejem, mint bármelyik beauty üzletre. Nem is kicsit érzem elvesztve magam mikor betérek az egyik kozmetikai boltba. Minden nagyon szép és színes, viszont fogalmam sincs, hogy mi micsoda. Az arcápolásban jobban otthon vagyok, mint a sminkek miatt, de ott is inkább a koreai meg a japán termékekkel vagyok jóba, nem a nyugatival. Smink tekintetében talán valami alapozóval kéne kezdenem, nem? Először azt hittem ez lesz a legegyszerűbb, de mikor meglátom, hogy mennyi van belőle, kissé elsápadok. Száz féle forma, ezer féle szín, ez valami vicc? Honnan tudjam, hogy melyik passzol az én bőrömhöz? Mind olyan egyforma. Még ami pink tónusúnak van kiírva az is sárgának tűnik nekem, és őszintén néhol nem látom a különbséget két szám között. Elkezdem ugyan a bőrömhöz méregetni, de nem látom, hogy melyik az, ami tényleg illene hozzám és kevésbé feltűnő lenne, vagy ez mind ilyen maszkhatású? Valami természetes nincs?
Ajkamat rágcsálva nézek körbe, hogy ki az, aki a segítségemre lehetne most a leginkább. Meg is pillantok a közelemben egy ázsiai lánykát, aki nagyjából hasonló színnel is rendelkezik, mint én… Vagy talán egy picit halványabb, de az most nem is lényeg. Nem is gondolkozom sokat, egyszerűen odafutok hozzá, majd elkezdem vizsgálni az arcát. Kicsit se lehetek strange jelenség, de nem akarok sokat tökölni ezzel, még zárás előtt szeretnék végezni. – Milyen alapozót használsz? – teszem is fel neki gyorsan a kérdést, pontos márkát és színkódot várva tőle. Persze, azon se csodálkoznék, ha most a nevét is elfelejtette volna, így hogy a képébe másztam a semmiből. – Jaj, bocsi… - lépek is hátrébb és elengedem a karját, amit eddig észre se vettem észre, hogy megfogtam miközben lejjebb rogytam hozzá. – Nem akartalak megijeszteni, csak… Tudod, olyan szépen ki vagy sminkelve. Tök természetes hatása van és érdekelt, hogy mit használsz, amitől nem vagy olyan mű, a legtöbb emberrel ellentétben. – pislogok rá cukin egy barátságos mosolyt is bedobva és csak reménykedem, hogy nem egy szerencsétlen külföldit fogtam ki, aki nem ért semmit sem a hadoválásomból.

"Losing someone hurts, but losing my makeup bag would be a tragedy."

Semmi bajom Ausztráliával. De tényleg, igazából el sem akartam onnan jönni, egészen addig, amíg... Nos, amíg az a dolog nem történt Layvel, a  legjobb barátommal. Aki mellett akkor is ott lennék, ha a világ másik végére kerülne, szóval tulajdonképpen most egészen pontosan jó helyen is vagyok. Habár attól függ melyik irányba nézzük, hogy a Föld másik fele, mert arra nem vennék mérget, hogy New York éppen a "világ másik vége" Sydneyhez képest. Ez a része tulajdonképpen teljesen lényegtelen is. Hiszen a legeslegfontosabb az egész akcióban az volt, hogy megtaláljam őt. Persze a suliban pletykáltak, de miért kellett volna elhinnem olyasmit, amiről a legjobb barátom nem erősített meg? Inkább hiszek neki, mint bárki másnak abban a kócerájban.
Mindenesetre azóta minden kiderült. Hogy a pletykák egy része igaz volt és hogy pontosan miért is jött ide Lay, na meg hogy rajta keresztül miért vagyok itt én is. Fogalmam sincs milyen érzés elveszíteni valakit, mert amikor én elveszítettem az édesanyámat, még olyan kicsi voltam, hogy nem emlékezhetek rá. Nem mondanám hát magamat kifejezetten jártasnak az ilyen kérdésekben, de a legkevesebb, amit megtehetek érte az, hogy ha már otthon valamilyen szinten ő osztotta meg velem a családját, akkor fordítva is így tegyek, nem? Jonah bácsi biztos nem bánja, hogy van élet a házában, nélkülünk tutira unatkozna, na meg olyan csendes lenne ott minden! Mindenkinek szüksége van itt mindenkire.
Nekem is szükségem lenne egy középiskolai bizonyítványra, amivel talán valamelyest ki tudnám engesztelni a nagybátyám, amiért eljöttem otthonról, meg amiért elintéztem, hogy apa elég rendesen izguljon értem. De azért ez az egész nem megy olyan gyorsan, én pedig lehet, hogy sokkal jobban járok azzal, ha inkább évet ismétlek. Már ha tényleg itt maradok, mert az, hogy mikor megyünk haza, megint nagyon kérdéses. Jobban belegondolva én azzal jöttem el otthonról, hogy itt szeretnék egyetemre járni és annyira nem is lehet hülyeség, mivel nem lennék teljesen egyedül. Mindkét nagybátyám itt él a városban... Ha már itt tartunk, igazából meg kellene kérdeznem apát, hogy mégis mi a fenéért élünk mi a világ másik felén.
Ha például Sydney helyett New Yorkban növök fel, akkor olyan darabok is részét képeznék a smink kollekciómnak, amelyek egy átlag amerikai számára talán nem járnak az újdonság erejével, számomra azonban már-már ritkaságszámba megy, hogy a saját szememmel látom a termékeket és nem csak a telefonom, vagy a laptopom képernyőjén. Szóval ha már Lay nem ér rá és történetesen dolgoznom sem kell - mert megígértem Jonahnak, hogy inkább fizetek neki, csak ne küldjön haza -, mi mással tölthetném az időmet, mint a smink kollekcióm bővítésével? Végül is belátható időn belül nem kell repülőjegyre költenem, mert Lay nem tervez még hazamenni... Addig pedig igazán nem árt, ha megveszek néhány olyan dolgot, amire már hónapok óta vágyom, de még egyáltalán alkalmam sem volt a megvételén gondolkoznom, igaz?
- Én öm... - megköszörülöm a torkom, s igyekszem nem teljesen halálra rémülni, amikor valaki teljesen idegen siet oda hozzám és vesz úgy szemügyre, mintha... Nos, mintha ismernénk egymást. Félve vetek rá néhány oldalpillantást, majd nyitom ki a számat, hogy választ adjak a kérdésére, amiből egy szót sem fogtam fel a nagy hirtelenkedésben. Nagyra nyílt szemekkel, riadtan hallgatom a magyarázatát. Sosem fordult még velem elő, hogy letámadjanak egy bolt közepén, meg olyat sem kaptam még, hogy szép lenne a sminkem. A dicséret így hamar a fejembe is száll és széles mosolyt villantok a lányra, aki volt olyan rendes, hogy még szintbe is hozott bennünket azzal, hogy picivel lejjebb hajolt hozzám. - Egy picit tényleg megijesztettél, de semmi gond. - Halkan nevetve ismerem be a dolgot. Lehet, hogy nem kellene, de azért az arcomból elég nyilvánvaló lehetett.
- Köszönöm szépen! Igazából a kedvencem, ami most is rajtam van az az egyik Maybelline alapozó, de néha használok az Elf-től is. Attól függ milyen bőrre és milyen alkalomra kell - magyarázom készségesen. - Meg hát bőrtípustól is. Segítsek választani?

ruha | 631 | ifjú padavan  | ✿

A legtöbb korom béli lány úgy bánik a sminkecsettel, mint valami művész, én bezzeg azt sem értem, hogy miért kell ennyi féle fajta ecsetet használni hozzá. Nem elég csak három? Egy nagyobb, egy kisebb, meg egy közepes? Nem is tudom mikor maradtam én le ennyire a világgal, de lévén, hogy mindig is fiúsabb típus voltam, így igazából sosem érdekeltek a csajosabb dolgok. Nem érdekelt, hogy mások jobban öltöznek nálam, vagy hogy milyen manikűrért hagyott ott egy vagyont a szalonban egyik-másik lány. Volt elég bajom a hihetetlenül sűrű beosztásommal, ami mellett még Sky lelkiállapotát is igyekeztem 0-24ben a toppon tartani. Nem volt nekem ezek mellett másra időm. Így is örültem, hogy ha késésben voltam is tíz perc alatt össze tudtam kapni magam reggelente. Alig aludtam valamit, francnak volt kedve korábban kelni mázolgatni. Ráadásul, ha a késés miatt nem tudtam volna kifesteni magam, lehet meg sem ismertek volna a többiek, ha nem a természetes arcomat szokták meg. Most viszont eljött az idő, hogy kísérletezzek. Lehetne azt mondani, hogy menjek el inkább valami profihoz erre az egy alkalomra, de… Az egyetemre se ártana kicsit feltúrbózni a tudásomat. Bár őszintén, én csak egy embernek akarok tetszeni, az meg úgy sem venné észre rajtam a változást. Mindegy, ha már eljöttem idáig, akkor igen is veszek magamnak pár alap darabot. A gond már csak az, hogy az alapból is van kismillió féle és fajta, amihez én nem értek. Nekem mind egyforma és őszintén az áruk is elég félelmetes, nem is tudom, hogy mi a különbség egy olcsóbb és egy drágább márka között. Hiszen, gondolom az olcsó is lehet jó, ahogy a drága sem válhat be mindenkinek, de nem mindegy, hogy melyikhez nyúlok.
Tudtommal az ilyen boltokban szokás segítőket kirakni, én viszont nem látok most egyet sem, zárásig viszont még szeretnék dönteni. Jobb ötlet híján letámadom az első utamba kerülő embert, akinek úgy jobban is tetszik a sminkje és az én tónusomhoz közelebb állhat. Talán kicsit túl nagy lendülettel esek is neki, látom, ahogy a rémület kiül az arcára. Teljesen jogos is, hisz a semmiből támadtam, csoda hát az ijedsége? Igyekszem is tisztázni a helyzetet és kicsit nyugodtabbra venni a formát, hogy teljes képet kapjon a támadásomról, miközben abban reménykedem, hogy legalább érti is, hogy mit mondok és nem egy ártatlan turista, aki egy szót sem beszél angolul. Megkönnyebbülten sóhajtok is fel, mikor meghallom beszélni. Szuper, akkor legalább ezzel nem lesz gond, most jön a neheze: megérteni, hogy miről is volt szó, mert arra következtetek, hogy én most annyit értettem meg ebből, amit mondott, mintha én magyaráznám el most neki azt, hogy milyen féle nyilak léteznek és melyiket hova érdemes használni és miért, vagy valami férfi sporthoz kapcsolódó kiegészítőt. Nekem egyáltalán semmit nem mondanak ezek a márkák, így csak csendben mosolygok rá és úgy teszek, mint aki nem a Marsról jött éppen. – Azt megköszönném, ha segítenél, mert nem sok közöm van a dologhoz. – tarkót vakarva vallom is be neki végül, bár gondolom ezt sejtette is az indulásból. – Igazából, valami smink félét szeretnék összehozni a bálomra, de fogalmam sincs, hogy hol kezdjem, vagy hogy milyet is kéne oda. Na meg, lehet az egyetemre sem ártana felkészülnöm, szóval egy nappaliban is gondolkodtam… De nem szeretném elrabolni az időd. Csak, ha ráérsz és van kedved. – szabadkozom is, mielőtt még itt kötelezőnek hinné. Bár talán egy jártasabb embernek, nem kerül annyi időbe, mint nekem. Én még azt sem tudom, milyen színek illenének hozzám vagy hogy mit hogyan kéne hangsúlyoznom magamon. Ideje lenne pár videót néznem a neten erről is, hátha megokosodom. Ilyenkor sajnálom, hogy kevés lány barátom van és azok is hasonló cipőben járnak, mint én. Meg, hogy anya nem ért hozzá, pedig bíztam benne, hogy neki jobb szeme van ehhez.

"Losing someone hurts, but losing my makeup bag would be a tragedy."

Őszintén szólva néha elgondolkodom azon, hogyan is sikerült annyira megszeretnem a nőies dolgokat, mint amennyire megtörtént. Apa persze mindig is meg akarta adni számomra azt a rózsaszín felhőkkel telített kis buborékot, amit az apukák képzelnek a lányuk köré, de azt még én is tudom, hogy milyen nehéz lehetett ez számára anya nélkül. Ha anya még élne, lett volna apa mellett valaki, aki már csak azért is, mert rengeteg dolgon átment maga is nőként, sokkal könnyebben megértett volna. Vissza sem merek gondolni arra a beszélgetésre, amit le kellett folytatnunk a női testről meg az anyatermészetről, és akkor még a madarakról és méhekről szó sem volt. Az egy egészen más történet és még most is inkább elásnám magam, mint hogy újra meg kelljen ejtenem. Igazából apa bízhatott volna abban is, hogy majd az iskolában a megfelelő órákon felvilágosítanak, de mégsem tette, amiért azt hiszem mindig is hálás leszek majd neki, mert a viselkedésével már egészen kicsi koromtól kezdve kiérdemelte azt, hogy szinte mindent megosztok vele - és amit nem, az tényleg örök és halálos titok!
Az már persze teljesen más lapra tartozik, hogy ha meg is osztok vele mindent, mennyire fogadja úgy, ahogyan azt én szeretném. Itt van például ez az egész Lay dolog, amire totál más reakciót vártam, végül mégis teljesen egyedül kellett jönnöm New Yorkba. Ami ugye aput sokkal, de sokkal mélyebben érintette, mint gondoltam volna. De hát mégiscsak a legjobb barátomról volt szó, amit ő is megérthetett volna.
És ha már Laynél tartunk, az is tök fura, hogy a legjobb barátom egy fiú és még ennek ellenére sem vagyok annyira otthon a fiús dolgokban. Mármint tudom, hogy szerintük az autók menők, meg hogy ha videójátékok környékére kerülnek, akkor többségüket le sem lehet róla állítani... Az ő világukkal ellentétben engem viszont mégis sokkal inkább vonzanak a ruhák, a körömlakkok, na meg a sminktermékek. Ha tényleg igaz, hogy mindenkit lenyomoznak, akkor az én videólejátszási előzményeimet már nagyon unhatja az az ember, aki nézegeti, mert tele van csajos öltözködési tippes videókkal, meg sminktermék értékelésekkel.
Az ezzel kapcsolatos felhalmozott tudásomat pedig most igenis szeretném próbára tenni, vagy inkább kihasználni, hiszen millió olyan termék van itt Amerikában, amire csomót kellene várnom odahaza és jó drága is lenne, amiért aputól kapnék... El sem tudom képzelni milyen lehet, ha valaki lányként nem foglalkozik ilyesmivel. Ezért is lehet, hogy szinte szó szerint leesik az állam, amikor egy másik lány az én segítségemet kéri. A kezdeti ijedelmet követően hirtelenjében már meglepettségemben kerekedik ki a szemem. - Ne aggódj, akkor tényleg segítek. Egyáltalán nem tudod mit keresel? - teszem fel óvatosan a kérdést, miközben azért az illedelmesség határán belül evezve igyekszem végigpillantani rajta, hogy felfedezzem valami nyomát annak, hogy miért is nem ismerős a sminkek között. Lehet, hogy letiltották a telefonjáról az ilyen jellegű oldalakat? Vagy bezárva tartották internet nélkül? Esetleg csak Ken babákat kapott gyerekkorában?
- Úú! Hát ez nagyon menő! Mármint hogy bálod lesz - lelkes megnyilvánulásom mellett mosoly formálódik az arcomon. - Akkor már végzős vagy? Milyen színű a ruhád? - Felvonom a szemöldökeim, kérdő pillantásom pedig most egyenesen az arcára emelem. Talán csak ezért sajnálom, hogy ellógtam a középiskola végét otthon. Nem is feltétlenül azért, mert minden létező rokonom megszidott érte, sokkal inkább mert kimaradt a szép ruhás-bulizós nap, ami csak arról szólt volna, hogy jól érezzük magunkat.
- Ráérek, úgyhogy ne aggódj, találunk neked minden alkalomra valamit! - A mosolyom immár valamivel szélesebb. - Használsz valamilyen terméket, vagy teljesen az alapoktól kezdjük? - Ha az utóbbi, talán kicsivel több időt is itt töltünk, mint gondolná, habár azért remélem nem raknak ki minket, mert zárásig itt bóklászunk.
- Hidratálód az van, ugye? Az alap néha fontosabb, mint a többi, mint a házépítésnél. - Úgy magyarázom ezt, mintha legalábbis értenék a házépítéshez, de azért annyit csak tudok, hogy ott is szükség van alapra. Nem? - A hidratáló után meg maga az alapozó, de neked szép bőröd van, szóval elég valami közepes fedésű, ha a mindennapokban is használnád. Akkor nézhetünk azok közül amilyeneket én használok. Ha az álladnál próbálod ki a színt, akkor tökéletesen el tudod találni melyik kell. - Egészen belejövök a magyarázásba, közben finoman megfogom a lány kezét és arrébb húzom a polcok előtt, a korábban emlegetett márkák felé. Nevetve realizálom csak, hogy mit felejtettünk el, s rögtön be is pótolom, amikor sikerül újra komolyra venni: - Amúgy én Alice vagyok.

ruha | 710 | ifjú padavan  | ✿

Manapság annyi féle kence van, hogy már követni sem lehet azt, hogy mi mire való. Nem is csoda hát, ha a férfiak rendszerint eltévednek a női osztályon, mikor leküldik egy szemceruzáért az illetőt, hiszen abból is minimum húsz féle van. Egy nyamvad ceruzában a színen kívül mi különbség lehet még? Most a férfiakhoz hasonló bizonytalansággal vetem bele magam a mélyvízbe és csak remélem, hogy találok valaki olyat, aki tud nekem egy mentőövet dobni. Segítők híján én magam keresek egy szimpatikusnak tűnő hölgyet, aztán miután sikerült visszahoznom a szívinfarktus széléről, vázolom is neki a problémámat. Talán okosabb lett volna indulás előtt pár oktató videót néznem, de nem biztos, hogy okosabban távoztam volna a géptől, hiába van amúgy magasabbnak mondható IQ-m és némi művészi érzékem. Egyszerűen sosem voltam otthon a lányos dolgokban és nem pár videó fogja megmenteni ezt a dolgot, így a bál előtt nem sokkal. Pedig valahogy ki kell gyakorlatoznom majd egy megfelelő sminket is, nem elég csak megvennem a hozzávalókat. -Nem, nem igazán. – hálásan pislogok is az idegenre amint belemegy a dologba, utána pedig csak tanácstalanul pillantok körbe, mert lényegében azt sem tudom, hogy hol kéne kezdenem.
A lelkesedésére halványan én is elmosolyodom és egy aprót bólintva jelzem is, hogy eltalálta, végzős vagyok, bár lassan magamat végzem ki amiért nem gondoltam erre hamarabb. – Hát öhm… olyan kék… babakék azt hiszem. Vagy inkább lila? Liláskék, vagy kékes lila… Ah, nem tudom! – sóhajtok fel és zavaromban nem is tudom hova nézzek. Még csak a színeket sem ismerem annyira, hogy körülbelül belőjem, hát csodálatos! Szerencsére hamar eszembe jut, hogy van róla egy képem így gyorsan veszem is elő a telefonomat, hogy kikeressem és már dugom is az orra alá. Majd ő megmondja milyen szín ez, ahogy látom ő jobban toppon van, mint én. -Életmentő vagy, hálásan köszönöm! – teszem is össze a két tenyeremet és hálálkodva pillantok rá. Így most már tuti vendégem lesz valamire. – Az arcápolás még megy is, van rendes rutinom. Csupán a mázolással van némi problémám. – harapom be az ajkam és most nem is értem miért szégyellem magam emiatt. Hiszen ez nem bűn, csupán eddig nem volt szükségem rá. De az egyetem más tészta, oda komolyan ki kell fixálnom magam.
Hagyom is, hogy vezessen, bár mennék utána magamtól is azért nem szólok semmit a húzására sem. Egész kis közvetlennek tűnik, jó emberbe futottam bele. Közben pedig nagyban bólogatok és jegyzetelek is fejbe, hogy legközelebb már én is okosabb legyek. – Értem. De amúgy, hogy akadályozzam meg, hogy melegebb időben le ne folyjon rólam? Vagy az akkor is fixen marad, ha megizzadok, de nem nyúlok hozzá? – lehet most orbitális hülyeséget kérdeztem tőle, de még elég sok kérdőjel van a fejem fölött. Meg úgy lehet tanulni, ha kérdezünk, nem? -És azt honnan lehet tudni, hogy milyen színű smink illik jobban hozzánk? Mert még az alapozót be is lövi az ember valahogy, de a megfelelő szemhéjpúdert és társait, hogy lehet? Van erre is valami trükk? – pillantok rá kíváncsian, hiszen ez is egy igen fontos tudnivaló. Őszintén eddig még sosem figyeltem, hogy mi áll jól és mi nem, csupán megvettem azt, ami tetszik és nem volt drága. – Oh igaz is, én meg Tiffany. - biccentek is egy aprót és meg kell, hogy hagyjam, elég találó neve van a törpének. Kisugárzásra is olyan, mintha csak a meséből lépett volna elő.
-Egyébként, hová valósi vagy? – nézek rá őszinte kíváncsisággal, hiszen eléggé feltűnt az, hogy bár angolul beszél ő is, nem éppen a szokványos módon. -Ne haragudj, hogy megkérdezem, csak feltűnt, hogy egy kicsit máshogy beszélsz, mint az itteni átlag. – utalok is az akcentusára, ami voltaképp annyira nem is feltűnő, de érezni, hogy nem amerikai illetőről van szó, vagyis hát, hogy nem itt nevelkedettről. Remélem ezzel nem sértettem meg, mert tényleg semmi gond vele, csupán kíváncsi vagyok, hogy milyen tájról érkezett. Kinézetével ellenben nem hiszem, hogy kifejezetten keleti lenne, mert akkor biztosan erősebb akcentusa lenne, mint amilyen az én szüleimnek is van. Ők is hiába tanultak már egész korán angolt és élnek már itt tízen pár éve, azért eléggé érződik rajtuk, hogy tősgyökeres kínaiak. Nekem is talán van néha némi akcentusom, az otthoni helyzet miatt – és mert azért én nekem is a kínai volt az első nyelv, amin megszólaltam -, de igyekszem kinevelni magam belőle. Igazából olyankor nincs is baj, mikor suliba vagy barátokkal vagyok. Inkább csak akkor marad bennem, mikor sokat beszélek anyáékkal. Talán az étteremben és otthon szokásom csak erre átállni, de külső szemlélőnek jobban feltűnik ez, mint nekem.

"Losing someone hurts, but losing my makeup bag would be a tragedy."

Ha végtelenül őszinte akarok lenni magammal - ami nem sok esetben valósul meg, mert ahelyett, hogy folyamatosan, újra és újra, oda-vissza megrágnám a döntéseimet, jellemzően csak megyek amerre a fejem visz, még ha nem is az a helyes irány - akkor el kell ismernem, hogy bizonyos tekintetben nyilván hibát követtem el, amikor nem fejeztem be a sulit és leléptem otthonról. Nem is feltétlenül arra a részére gondolok, hogy csalódást okoztam az egész családnak, halálra rémítettem apát, meg tulajdonképpen megzsaroltam egy nyugdíjas nénit, akit már-már a fogadott nagyimnak tekinthettem, amíg túszul nem ejtettem a macskáját... Szóval tény, hogy hoztam egy két rossz döntést az elmúlt hónapokban, ez kétségtelen. Leginkább azonban azért fáj most a szívem, mert emlékeztetve lettem rá, hogy végzősként miből maradtam ki. Na nem az érettségi osztásra gondolok, hanem a végzős bálra, meg arra, hogy egy utolsó pillantást vessek az osztályteremre, ilyenek...
- Igazából lehet, hogy a babakék-liláskék is jó kiindulás, habár a kék smink amúgy is öregnénis, szóval... Nem az a cél - mosolyogva magyarázok, majd amikor rájövök, hogy mit is mondtam, szinte rögtön elsápadok. - Mármint ööö nincsen semmi baj a kék sminkkel, csak... Hát, tudod. A nénik mindig felkennek valamilyen közepesen sötét árnyalatot az egész szemükre, meg valami fura szerintem csak nyugdíjasoknak árusított bronzos szatén rúzst. Amúgy semmi bajom az idősekkel! - Nagyot sóhajtok, előbb lehajtom, majd finoman meg is rázom a fejem, miközben összeszorítom a szemeimet. Nem kellene magyarázkodnom, hiszen mi abban a rossz, ha megvan a véleményem a nyugdíjasok sminkelési szokásairól? Ahelyett, hogy még a végén rosszul kezdeném érezni magamat, amiért rosszakat mondhattam bármelyikünk nagymamájáról, felemelem a fejem, hogy meg tudjam nézni az elém nyomott képet.
- Nagyon szép! Én inkább kéknek mondanám, ott alul jobban látszik... - Elgondolkodva tanulmányozom a képet, aztán gátlástalanul a lány arcát kezdem méregetni, megpróbálva elképzelni őt a ruhában. - Fel lesz tűzve a hajad, vagy leereszted? - Életbevágóan fontos kérdés, hiszen akkor a fülbevalói és a rúzsa is kérdésessé válnak, tulajdonképpen bármelyik opció is legyen a válasza.
- Igazán nincs mit! Remélem be is válik majd amit mondok - húzom el a számat. Kétségtelen, hogy a szabadidőm jó nagy részét töltöm olyan videók nézésével, amelyek csak egy kicsit is közelebb visznek ahhoz, hogy elmondhassam magamról, hogy értek a sminkekhez, de mégsem vagyok profi. - Az nem baj. Azt mondják a jó arcápolás a smink titka is, szóval már előnnyel indulsz - mosolyogva pillantok rá, mellé meg néhány aprót bólintok. Első ránézésre tényleg semmi baja nincs a bőrének, nyilván ha most sminkel úgy igazán először, akkor lesznek gondok, de hát mindenkinek el kell kezdenie valahol.
- Ó, hát az egyszerű. Ha meleg van nem kell sok alapozót használni, kell alá egy jó primer is, mert az is tartósabbá teszi az egész sminket, aztán meg nyilván érdemes fixálni is, arra meg ott vannak a spray-k. - Nem tudom mennyire kell részletesen magyaráznom, hiszen mégsem lehet teljesen tudatlan ebben a témában! Vagy sosem figyelt, amikor jellegű dolgok környékén mászkált? - Igazából ha meleg van tuti elcsúszik valamennyire... Szóval érdemes néha megnézni, hogy nem folyt-e le nagyon például a szempillaspirálod. Lehet vízállót is használni, de nekem volt már olyan márkám, ami elvileg vízálló volt és mégis mindig a szemem alatt kötött ki. Fura - nevetgélve vonom meg a vállaimat. Miközben elkezdek magyarázni, már fogdosom is meg a megfelelő sminktermékeket, vagy azokat, amikbe bele akarok nézni, hogy neki is meg tudjam mutatni mikre gondolok, vagy épp hogy arra próbáljam felhívni a figyelmét, hogy ki kellene próbálnia egy-egy alapozót.
- A legtöbbször a színeidet kell figyelembe venni. Nekünk barna szemünk van, szóval szinte minden színt használhatunk, csak ha mondjuk barnás árnyalatokról van szó, akkor érdemes tussal elválasztani és kiemelni a színeket. Ha valakinek sötétebb barna a szeme akkor a fekete, meg a sötétebb lila, zöld, burgundi árnyalatok is jól állnak, csak hát rejtett szemhéjjal másképp kell dolgozni. A sötétebb színek egyébként kicsinyítik a szemet, a világosak meg nyilván optikailag csalnak, szóval picit nyíltabb lesz tőle a tekinteted. - Talán ez az egyik legnagyobb hátránya az ázsiai származásomnak, hogy hiába vagyok odáig a csodaszép sminkekért, a fele nem is állna jól, mert nem látszana a szememen. - A bálokra mindig mindenki bronzos, meg arannyal felturbózott sminkeket csinál és az megy is a ruhádhoz. De a barackos árnyalatok is szépek lennének. Habár ugye attól is függ, hogy a hajad hogy lesz... - És akkor még a pirosítóról nem is beszéltünk. Hű, hát akár még dolgozhatnék is itt, annyira jó tippeket adok!
- Tetszik a neved - jelentem ki vigyorogva, kertelés nélkül. - Ugyan, semmi baj - megrázom a fejemet, miközben egészen szórakoztat a helyzet, hogy másnak ennyire feltűnik az, hogy nem vagyok idevalósi. - Ausztrál vagyok - jelentem ki határozottan. Ez a része egyes körökben nyilván nagy port kavarna, hiszen vannak, akik szeretnek emlékeztetni másokat arra, hogy az állampolgárságuk márpedig nem egyenlő a származásukkal... Holott én tényleg nagyon is ausztrálnak tekintem magam. Az, hogy a családom milyen nemzetiségű gyökerekkel rendelkezik, már egészen más tészta.
- Lehet, hogy ez kicsit túl személyes, de.. Amúgy te melyik suliba jársz? - őszintén kíváncsi pillantással nézek rá, miközben gondolatban már a rúzsát választom ki. Remélem helyes fiú viszi a bálba és megéri a fáradozása, hogy most kezd beletanulni a sminkelésbe! - Nem elvetemült okból kérdezem amúgy, csak valószínűleg vissza kell majd mennem a suliba és nem tudom pontosan hogy működik ez. - Nem véletlenül Jonah bácsi dolga az, hogy ezt eldöntse, habár ugye az is kérdéses, hogy mi lesz Layvel meg azzal, hogy nekünk eredetileg Sydney az otthonunk, ennek pedig ennyi idősen még nem feltétlenül kellene változnia.

ruha | 910 | ifjú padavan  | ✿

Azt tudtam, hogy sok fáradtsággal fog járni a bál, csak éppen a szervezkedésre gondoltam és nem a saját előkészületeimre, amit nagyon ügyesen az utolsó percre hagytam. De hát a fene gondolta, hogy ilyen hamar itt lesz a nyakamon! Szerencsére a ruha már megvan, ahogy a cipő is, de a sminkem még sehogy sem áll. Mondhatni még csak az sincs, amivel felkenhetném magamra, nem hogy mit kenjek. A hajammal sem tudom mit kéne, hogy kezdjek. Elvégre is nem a bálkirálynői címre törekszem, azt meghagyom másnak, csak éppenséggel nem szeretnék bohócnak sem tűnni. Olyan messze állnak tőlem ezek a lányos dolgok, hogy érzem, elfogom rontani. Talán még nem lenne lemondani az egészet, és akkor Sky is megmenekül az öltönytől. Egyébként sem hiszem, hogy kibírnám a látványát, miközben a legelnyűttebb pólójában is lekörözne bárkit. Velem ellentétben, szerintem rajta még egy krumpliszsák is jól festene. Bár, mivel már hetek óta mást sem hall tőlem, csak a bált, biztos nem hagyná ennyiben. Szóval, kénytelen vagyok last minuteban megtanulni alkalmi sminket készíteni teljesen nulla alappal.
Nem is igazán tudom melyik szépségboltban kéne kezdenem. Lehet, okosabb lenne inkább egy sminkeshez elmenni, de az is most vagy összejön, vagy nem. Az egyetemre amúgy is meg kéne tanulnom sminkelni, szóval mikor, ha nem most kéne elkezdenem? Egyébként is, az ilyen boltokban szoktak lenni segítők is, akik mind a kiválasztásban, mind a felkenésben segítenek, nem? Bár jelenleg egyet sem látok szabadon abba a boltba, amibe belépek. Ajkamat harapdálva pillantok is körbe, hogy vajon menni fog-e egyedül, de ahhoz túl sok sminket látok, elfogok veszni egyedül. Szerencsémre úgy tűnik, hogy egy egészen nagy szakértőbe futok bele a vevők sorából, akinek még ideje is lenne rám, szuper! Mi ez, ha nem szerencse?
A nénis megszólalását nem tudom nem megmosolyogni, és ahogy mentegetni próbálja, csak ront a helyzeten, ami miatt fel is kuncogok halkan. – Nyugi, nem mondtál semmi rosszat! Egyetértek a dologban, még így kívülállóként is. – bólogatok aprókat és csak reménykedem, hogy az elkövetkezendő percek – vagy inkább órák? – is ilyen vidáman fognak telni, kevés szenvedéssel. – Akkor simán kék… Őszintén belőlem szerintem minden női képesség hiányzik, mert nem nagyon ismerem a színeket, csak úgy, mint a férfiak. – vagyis az alap hét színen kívül nem nagyon vannak meg, csak esetleg névről, színkódot, vagy képet már aligha tudnék kapcsolni hozzá már. Zavartan vakarom is meg a tarkómat a beismerésemet követően és a következő kérdés hallatán szintén csak tanácstalanul pislogok rá. –Hát… ez is egy remek kérdés! Még nem döntöttem el, hogy mi állna jobban. Általában simán le van engedve, csak az edzésekre kötöm össze, szóval mindenképp szeretnék újítani! Igazából ilyen félig feltűzött hajban gondolkodtam, de pontosabb ötletem még nincs. – bár igazából ez nem tudom, hogy jön a sminkhez, remélem itt is tud némi tanácsot adni és akkor tényleg nincs mit elrontanom a nagy alkalom előtt. Kezdem úgy érezni, hogy ez az este egy esküvővel is felérne készülődés és izgalom szintjén. Végül is, majdnem ugyanaz az egész, csak a gyűrű marad el, ahelyett csuklódísz van.
-Szerintem több esély van rá, mintha egyedül próbálkoznék. – mosolyodom el kedvesen, hiszen úgy tűnik, érti a dolgát, szóval én megbízom benne. –Na, végre valami pozitív is a kétségbeesésben! – szorítom ökölbe a kezem és egy apró mozdulatot teszek vele hátra örülve a félsikeremnek. Több, mint a semmi, így már nem nulláról, hanem egy pontról indulok. Bár, most valahogy eszembe jutott a töri tanárom szavai a bukásról is. Elvégre azért is meg kell küzdeni, állítása szerint! –Ááááh… - bólogatok aprókat és teszek úgy, mintha legalább tudnám is, hogy milyen dolgokról beszél itt nekem. Teljesen hülyének nézne, ha most megkérdezném tőle, hogy milyen sprayre gondolt? Inkább hagyjuk, a végén hátha kiderül, mire oda jutunk! –Bár, gondolom az ötödik ital után már a kutyának sem kezd feltűnni a sötétben. – ezek szerint, akkor már a vízálló kencékbe sem lehet bízni? Na, most már biztos nem sírhatom el magam az örömtől sem, mert Sky meg fog ijedni tőlem…
Mivel nem nagyon tudom, hogy melyik termékkel mit szeretne, így folyamatosan tartom azt a kis kosárkát, amit a bejáratnál szedtem még fel, hogy ha gondolja dobálja csak be oda. Bár remélem azért pénztárca barát termékek lesznek, mert nem akarom apát teljesen csődbe vinni. Az okosító gondolatokra csak nagyokat bólogatok, majd egy ponton elő is veszem a telefonom, hogy jegyzeteljek. Nem szeretnék semmit sem elfelejteni, mire hazaérek. – Egyébként, azok az átlátszó kis lapkák nem jók rejtett szemhéjra is? Mármint, van valami ilyen lapka, amivel a monolid szeműek duplaszemhéjat varázsolnak maguknak. Az ilyen esetben nem működik? – egy videóban láttam a Tiktokon, igazából többet nem is tudok róla, így remélem, hogy ő érti mire gondolok. Aztán lehet így is túl nagy hülyeséget kérdeztem, vagy, hogy olyan csak Kínában létezik. A franc se tudja már, hogy itt mit engednek forgalomba hozni, és mit nem. – A frizurámnak mi köze a színhez? – elvégre mostanság, még csak festeni sem tervezem. De lehet csak én értelmeztem félre a mondandóját.
-Oh, köszi! A tiéd is, nagyon szép és úgy tűnik illik hozzád! – remélem ezzel most nem bántom meg. Még a végén azt hinné, hogy ezzel sértegetem, vagy valami, pedig dicséretnek szántam. Bár látva, hogy a származását illetőleg se támadt nekem, szerintem a megjegyzésemért sem lesz örök harag köztünk. Már, ha még látjuk egymást… - Oh, akkor onnan van a hadarásod is! – persze, hát hogy is nem vettem észre hamarabb, hogy ausztrál akcentusa van! Mindenesetre, jó messzire eljött. –Mármint, nem vészes, csak kicsit jobban pörögsz, mint az átlag! – javítom is ki magam gyorsan egy barátságos mosoly kíséretében, félve, hogy megint rosszat szólok itt véletlenül. Talán kicsit lazítanom kéne, túlságosan is rágörcsölök erre az egészre. –Egyáltalán nem gáz kérdés, a Trevorba járok. Szerintem egész jó suli, én szeretem az ottani tanárokat, bár egyik-másikat nehéz betörni. Bár, nekem sosem volt gondom a tanulással, így lehet ezért vagyok jóba a tanárok többségével. De azért szerintem nem vérmesek és nem arra mennek, hogy minden gyenge kibukjon. Az én párom… mármint a báli párom, nem mint pasim, vagy valami… szóval, ő sem a legjobb tanuló, de igyekszenek rajta segíteni a tanárok. – gondolkodom el kicsit jobban is a kérdésen és igyekszem hasznos információkkal lenni a számára, ha már cserébe összekészít engem. –Akartam is kérdezni, hogy mit keresel ilyen messze az otthonodtól, de akkor most költöztél ide. Melyik negyedben fogsz lakni? – pillantok rá kíváncsian, hátha kitudom még segíteni valamivel a későbbiekben. Elég sok helyen mászkálok, így biztosan tudnék neki ajánlani pár dolgot a környékén.

"Losing someone hurts, but losing my makeup bag would be a tragedy."

- Igazából nem is olyan lényeges, mert a fiúk úgysem fogják tudni, hogy most pontosan kékesebb, vagy inkább lilásabb a ruhád, szóval... - Hirtelen megrántom a vállaimat, magyarázat közben és be sem fejezem a mondatot, mert nem tudnék semmi fontosat hozzátenni. Sőt, konkrétabb konklúziót sem tudnék levonni, mert elmondtam a lényeget. - Egyébként is, biztosan nem hiányzik semmilyen női képességed, mert nagyon szép ruhát választottál. - Bele sem merek gondolni, hogy nekem például lesz-e egyáltalán lehetőségem bálra, vagy hogyan fogom elvégezni a középsulit. Az is lehet, hogy valami szörnyű esti suliba kell majd járnom mindenféle középkorú emberrel, akik azért nem végezték el a vizsgáikat, mert helyette dolgozniuk kellett, vagy mert bevándorlók. Ki tudja?
- Szerintem mindkettő jól állna. A félig feltűzött pedig azért állna jól, mert a ruhának nagyon szép a válla is, szóval érdemes mutogatni. - Nem mintha az én véleményem számítana a legjobban, de azért egy-két jó szó és egy kis kedvesség minden segíthet, szóval ennek nem én leszek az elrontója a mai napon. Vagy úgy egyáltalán.
- Mondanám, hogy segítek majd megcsinálni a sminkedet, de gondolom egy youtube videóban jobban bízol, mint egy tök idegenben. - Halkan nevetve emelem meg a kezemet és csavargatni kezdek egy tincset a hajamból. Megmosolygom a mozdulatot, amit a kezével tesz, amikor megjegyzem neki, hogy az arcápolás legalább olyan fontos, mint a megfelelő termékek kiválasztása a sminkhez. Nem is értem azokat az embereket, akik ezt nem veszik komolyan és mondjuk képesek hazaérni és nem lemosni a sminkjüket, sőt még abban is aludni! Rettenetes.
- Nem tudom. Nálatok hogy szokás? Szokott kép készülni a bál közben is? - Ausztrálként tulajdonképpen csak annyit tudok az amerikai középsulikról, amit eddig Lay elmesélt és mivel fiú, belőle néha nagyon nehéz kihúzni bármilyen információt. Mert ahelyett, hogy kielégítené a kíváncsiságomat, egyszerűen csak pár szóban válaszol valamit. Nekem pedig azzal az információval kezdenem kellene valamit. - Egyébként tényleg van nálatok bálkirály és királynő választás? - Nálunk egyáltalán nincsen meg ez a szokás és bár meghívhatunk más diákokat a bálra más iskolákból, de a végzős bál az tényleg csak a végzősöknek van.
- Hmmm... - Egészen hosszan húzom el a hümmögést, miközben tényleg azon tanakodom, hogy épp ajánljam-e a terméket, vagy lebeszéljem róla. - Szerintem kezdőként egyszerűbb, ha nem próbálkozol rögtön azzal. És csak azért mert ilyenek a szemeink, még lehet nagyon szép sminkeket csinálni. - Én például biztosan inkább megpróbálnám kihasználni a saját adottságaimat, hiszen épp elég különleges egy szép ázsiai arc szép sminkkel egy csomó vérbeli nyugati amerikai között, akiknek a sminkje úgyis nagyon hasonló lesz. - Ú! És ne felejts el műszempillát választani. Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem nem igazán hajlandó göndörödni, akármit csinálok vele. - Más talán azt mondaná, hogy szimplán fogadjam el a tényt, hogy ilyen szempillákkal lettem megáldva, de akkor miért létezik szempilla göndörítő?
- Ó, hát az tök fontos! - Picit hitetlenkedve pillantok Tiffanyra, de emlékeztetem magamat, hogy ő még nem ásta magát bele ebbe a világba annyira, mint mondjuk én. - Mert ha ki van engedve a hajad akkor az szépen keretezi az arcod, szóval nem kell mellé túl hangsúlyos szemsmink, de egy erősebb rúzs szóba jöhet. Ha pedig fel van kötve a hajad akkor egy erősebb szemsmink, finomabb ajkak és valami szép fülbevaló simán illik egymáshoz. Legalábbis szerintem. - És ezt én gondolom így, akinek nincsen anyukája. Vagyis van... Volt. Lehet, hogy ha anya él és segít a nevelésemben, akkor sem ő lett volna az az ember, aki bevezet a sminkek világába, de azért gondolom ha én ennyire szeretem ezt a témát, akkor ő is olyan lehetett. Apától tuti nem örököltem, vagy tanultam el ilyesmit.
- Köszönöm! - Meglepődöm ezen a gesztuson, mert bár tény és való, hogy szeretek barátkozni és könnyen ismerkedem, attól még azóta, hogy New Yorkban vagyok, nem igazán volt sok lehetőségem rá. - Ó, hát.. Igen, az lehetséges. - Elnevetem magamat, közben pedig finoman megvonom a vállaimat is. Tény és való, hogy nekem is tök fura, amikor olyan emberek vesznek körül, akiknek a nyelvjárása nem is hasonlít az otthonihoz, de jobban belegondolva fordítva is pont ez lehet a helyzet.
- Hm, rendben, köszi! Ez egész hasznos volt. - mosolyogva pislogok rá, aztán visszapillantok az előttünk sorakozó sminkekre is, amelyek közül néhányat legszívesebben én magam is megszereznék és ha már tulajdonképpen betértem a boltba... - Óó, értem. - Megmosolyogtat a gondolat, hogy valaki így nyilatkozik a fiúról, aki tetszik neki, csak mert Tiffany magyarázkodása és nyelvbotlása egyértelmű jele annak, hogy tetszik neki a fiú, akivel bálba megy. Mint ahogyan nekem is tetszik egy fiú, akivel szívesen mennék, bálba, csak... Lehet, hogy sosem kérdezne meg.
- Tulajdonképpen egy barátom miatt jöttem a városba. A legjobb barátom miatt... - Most rajtam lenne a sor, hogy magyarázkodjak azzal kapcsolatban, hogy éppen milyen jó is lenne, ha nem csak legjobb barátként emlegethetném Blayze-t, de nem teszem meg, még időben a nyelvembe harapok. - És gondoltam arra is, hogy szeretnék itt tovább tanulni, szóval fel szeretném majd mérni a lehetőségeket. - Ami nem magyarázza meg, hogy miért kérdezek egy középiskolást arról, hogy melyik suliba is jár, de azt hiszem nem ez volt a kérdés lényege.
- Hogy melyik negyedben? Fúúú öm... - A nagybátyám címét fejből vissza tudnám mondani - különben nem is lennék elengedve otthonról, gondolom. - Nem vagyok még itt túl sok ideje, szóval nem tudom pontosan. - Mindenesetre megemlítem neki az utcát, hátha ő jobban ért hozzá, mint én. Gondolom egy környéken lakhatunk, ha éppenséggel egy plázát választottunk úti célnak.
- Nézd, szerintem ezek lennének neked a legjobbak. - Azzal megvillantok előtte egy palettát, amiben elég változatos színek találhatóak meg, illetve a közepén elhelyeztek két nagyobb highlightert is. Ha szükségem lenne hasonlóra, talán én is elgondolkodnék rajta, de szerintem lassan második bőröndöt kell beszereznem, ha mindent haza akarok majd vinni. Az alapozó és korrektor már egyértelműen a kosárban lapul, kontúrral és fixáló sprayvel együtt. - Ezt tulajdonképpen tudod használni napi szinten is, a hétköznapokra, mert vannak benne matt színek is. A csillogóak pedig jól jönnek, ha randira mész, vagy ilyesmi. - Nem akarok én is belelátni semmit az életébe, mert nem ismerjük egymást olyan jól, de ha már van egy fiú az életében, aki tetszik neki, akkor remélem egyszer ki is tudja használni, hogy tényleg egy randi kedvéért sminkel. - Milyen rúzsban gondolkodtál? Matt, vagy fényes vaagy... Melyik tetszik? - Azzal az emlegetett termékek felé bökdösöm, éppen adott márkánál, amelyiknél állunk.

ruha | 1045 | ifjú padavan  | ✿