Gyakran fejtörést okoz egy új családtag elnevezése, ám míg nyugaton az a fő, hogy az illető neve jól hangozzon a későbbiekben is, addig keleten ezt jóval összetettebb. A szülők igyekeznek minél jobban megfontolni a választást, hisz úgy tartják, hogy a név nagyban befolyásolhatja az ember jövőjét, így nem mindegy mivel indítják útnak a csöppséget. Szeretik pozitív jelentésű nevekkel felruházni a kicsiket, hogy szerencsések legyenek a továbbiakban is, így van, hogy hónapokig is eltart a névválasztás. Van, aki nem bízza a véletlenre és inkább a buddhista szerzetesektől kér segítséget, hogy gyermekét biztosan csak a jó szellemek kísérjék majd útján. Bizonyára a Lam szülőknek is sokáig kellett gondolkodni, de végül megszületett a döntés. Caihong, ami csak annyit tesz, hogy "szivárvány az égen". Szerették volna, ha lányuk olyan szép és színes egyéniség lenne, mint akár egy szivárvány. Aki mindenki számára nyitott és elérhető, aki mindenki életébe bele tudja csempészni a boldogságot és a szerencsét.

Mert a szivárvány igen is több mint 7 színű!

Szín1: 5 évesen
- Biztos vagy benne, hogy jó ötlet? Caihong eddig nem nagyon tanult angolul, nem lenne ez nagy váltás neki? Mi van, ha...ha kiközösítik, amiért nem értik meg?
- Jaj szívem, nincs mitől aggódnod! Azt hallottam, hogy ebben a korban nagyon fogékonyak a gyerekek és hamarabb képes az agyuk átállni az új nyelvekre, mint nekünk felnőtteknek. Majd, ha úgy van, akkor marad még egy évet az előkészítőben, de nem hiszem, hogy pont a mi lányunknak okozna ez gondot.
[...]
- Elnézést, megkérdezhetem, hogy mi a helyzet a lányommal? Tudja, eddig nem nagyon aggódtam érte, de félek, hogy túl nagy változás érte ezzel a költözéssel és...
- Jaj Mrs. Lam, nincs mitől félnie! Tiffany már az első perctől nem szégyellős, a nyelvi akadályok ellenére sem. Úgy látom, elég ügyesen barátkozik és a többiek is türelmesek vele szemben. Okos kislánynak tűnik, könnyen feltalálja magát. Szerintem év végére már folyékonyan beszéli az angolt is.

Szín2: 9 évesen
- Behívott az igazgatónő...
- Most éppen miért?
- Úgy néz ki, hogy most az a bajuk, hogy Tiffany túlzottan is aktív az órákon.
- Hát ez őrület! Eddig az volt a baj, hogy túl sokat firkál, vagy nyugtalankodik, és emiatt nem figyel az órákra, most meg az, hogy érdekli a tananyag.
- Elvileg senkit nem hagy szóhoz jutni és még a tanár szavába is belevág, ha eszébe jut valami érdekesség, amit a témáról hallott. A tanárokat is kezdi zavarni, meg a szülőket is.
- És most tiltsuk el a tanulástól, vagy mi legyen?

Szín3: 12 évesen
- Anyaaaaa
- NEM!
- De légysziiiiii
- Minek akarsz te még egy hobbit, ha? Nem elég az a sok, ami már van?
- Milyen sok? Eddig csak az íjászat van, a rajzfejlesztő, a lovaglás, a gitározás, a táncolás, meg a fotó szakkör.
- Éppen elég ezeket észben tartani és fizetni, hova akarsz még egyet beszúrni? Tanulni mikor fogsz? Jobban tennéd, ha arra figyelnél inkább! Szívem szerint háromnál több külön órát nem is engednék meg neked. Honnan van ennyi energiád még iskola után?
- Ti mondtátok mindig, hogy túlmozgásos vagyok... Valamivel le kell kötnöm magam.

Szín4: 16 évesen
- Lam Caihong!
- Mi rosszat tettem most, hogy ezt a megszólítást érdemlem?
- Nem gondolod, hogy túl sok klubba jelentkeztél mostanság?
- Kinek mi a sok...
- Megegyeztünk, hogy nincs semmi plusz órán kívüli aktivitás a már meglévők mellé, míg ki nem javítod a kémiát!
- De anyaaaaaa
- Nincs de! Már így is sok mindenben részt veszel, legyen neked ennyi elég! Úgy se lenne már elég időd az összesre, így semmi értelme. Tudom, hogy közösségi ember vagy és egy percig nem tudsz megülni a fenekeden, de ha már ennyi energiád van, akkor igazán fordíthatnád azt a tanulásra és az étteremre. Nem azt mondom, hogy légy éltanuló, de azért nem árt, ha gyűjtesz egy kis pontot az egyetemre. Gondolom, hogy nem az étteremből tervezel nyugdíjba menni majd.

Szín5: still 16
- Mit csinálsz kincsem?
- Tortát
- Tortát?
- Ühüm, holnap van Sky szülinapja. Reggel szeretném kicsit meglepni, hogy jól induljon a napja.
- Istenem, holnap már 27.-e van? Hova tettem az eszem?! Tudod mit? Inkább hívd át holnap ebédre, meg kérdezd meg, hogy mit enne!
- Azzal nem lőjük le a meglepit?
- Nem hiszem, hogy nem számít rá, tudja már mi a szokás felénk.
- Látod anyukám? Újítanunk kéne... Inkább vigyük el valahova! Rég voltunk már a vidámparkba.
- Most te a randidat szervezed, vagy az ő szülinapját?
- Pff, randinak kissé sablonos lenne, még jó hogy a szülinapját...
- Gondold át még egyszer, hideg van még ahhoz. Nem akarom, hogy lebetegedjetek. Bár gondolom, te szívesen pátyolgatnád...
- Na de anyuci! Rosszat azért nem akarok neki, főleg nem a szülinapján
- Tudom én, hogy mennyire törődékeny vagy, főleg vele

Szín6:17 évesen
- Miss Lam, nem zavarom az alvásban?
- Most, hogy így kérdi...
- Ha, ennyire érdekfeszítőnek találja az órát, ki lehet menni! Még egy ilyen és az igazgatóiba találja magát!
[...]
- Hé, minden oké? Mostanság elég aluszékony vagy az órákon. Anyukádnak igaza van, visszább kéne fognod magad, néha aludnod is kéne, így csak kimerülsz.
- Pff, na még mit nem! Nem hagyom, hogy ebben is igaza legyen.
- Hogy lehetsz ennyire önfejű? Ez az egészségedre tekintve sem jó ötlet. Ráadásul álmosan olyan vagy, mint más részegen, túl sok olyan dolgot fecsegsz ki, amit nem kéne.
- Jó, majd akkor megnézem, hogy melyik a leginkább hanyagolható

Szín7: 17,5 évesen
- Tiff, téged már elhívott valaki a bálba?
- Hm, ja... Egy páran már próbáltak
- Na és? Kivel mész?
- Hát nem velük az biztos. Külsőst szeretnék meghívni.
- Csak nem azt a srácot, aki után folyton sóhajtozol?
- Hülyeség, ugye? Tuti hülyének fog nézni... Mit is érdekelné az én bálom? Van nagyobb baja is...
- Azért ne add fel! Ha, elég kitartó vagy, akkor egyszer majd csak észrevesz téged nőként is.

Szín8: 17,5 évesen
- Tiff, tudod már hova jelentkezel?
- Hagyjál, még mindig elvagyok veszve, döntésképtelen vagyok.
- Miken gondolkozol?
- Túl sok mindenen. Ott van, az állatorvos, a tesi tanár, a gyermekorvos, az óvónő, a tanítónő...
- Azt hittem vériszonyos vagy
- Igen, és?
- Az orvosi pálya már itt megdőlt, bármelyik irányban is gondolkozol. Legalább ezzel szűkítsd azt a hosszú listát.

Szín*:lassan 18
- Mi a baj kincsem, miért sírsz?
- Én nem...nem sírok!
- Tudom, hogy erős lány vagy, de azért néha nem árt mással is megosztanod a problémádat. Szóval, ki vele!
- Csak félek...
- Ugyan mitől? Az én bátor kicsikém semmitől sem szokott.
- Félek, hogy többé nem látom... Először elköltözik, utána meg lehet már ide sem jön, mert nincs rászorulva... Mi van, ha többé nem akar látni?
- Ne légy már ilyen gyerekes! Sky nem olyan, tudod nagyon jól. Nem hiszem, hogy sok olyan barátja lenne, mint amilyen te vagy, biztosan nem hagy el téged. Ilyenekre ne is gondolj, inkább légy ott mellette és támogasd! Nem lehet könnyű csak úgy egy másik családba bele csöppenni, biztos szüksége lesz rád.

Úgy irigylem azokat az embereket, akiknek már pontos elképzelésük van a jövőjüket illetőleg. Nekem is van pár ötletem, sőt, még túl sok is, választani sem tudok. Anyáék sem segítenek sokat azzal, hogy csak hallgassak a szívemre, mert szívem szerint az összeset elvállalnám egyszerre. A tanáraim meg még nem találkoztak ilyen esettel, így csak kaptam egy címet, valami továbbtanulási tanácsadóhoz. Őszintén, eddig túl sok jót nem hallottam még az ilyenekről, de nehogy ezen múljon a dolog. Ha minden igaz, akkor jó helyen vagyok, és nem feleslegesen lógom el az edzést. Első ránézésre nem sok ember járhat erre, elég olcsó lehet itt a bérleti díj az épület állapotát tekintve. Remélhetőleg azért nem szervadományozásra jöttem. Kissé megnyugtató, hogy belülről jobb kép fogad az épületről. Ezek után szerintem nem fogok a suli kinézetére panaszkodni. Hamar hallom is a nevem, így vágódom is be azon az ajtón, ahonnan szólítottak. Végre egy olyan hely, ahova nem feleslegesen kér időpontot az ember.
Aranyosnak tűnik az asztal túlfelén ülő nő, bár úgy őszintén nem tűnik sokkal idősebbnek nálam. Szerintem még a húszas éveiben van, bár sosem voltam jó mások korának a megtippelésében. Gondolataimból csak a kérése billent ki. Azt mondja, hogy jó alaposan mutatkozzak be, hogy egy képet kaphasson rólam. Tudom, hogy másnak elég ez az egy óra, de ha én neki kezdek ennek, akkor nem haladunk sokra. – Tiffany Lam vagyok, végzős gimnazista, a diákönkormányzat és számos klubb lelkes tagja. – jelentem ki vigyorogva, remélve, hogy ennyi is elég lesz, mert ennél jobban nem tudnám röviden megfogalmazni. – Milyen klub? – billenti meg a fejét és gondolom, most azt várja, hogy mondjak vagy kettőt, amit lustán felfirkálhat magának. Hát jó, csak nehogy lemaradjon itt nekem. Nagy levegőt veszek és igyekszem nem túl gyorsan ledarálni, bár nehéz is lenne, mert előbb ezt a kérdést nekem is végig kell gondolnom. – Fotó és film klub, iskolai újság és rádió, zene klub, diákönkormányzat, íjász klub, hm… Ennyi, a suli részéről azt hiszem, csak ezek vannak. Emellett még van a tánc, a kenu, a lovaglás, járok piláteszre is, szeretek korizni is, gördeszkázni is bár trükközni nem tudok, néha járok festeni is, bár azt mostanság kezdem unni… Szoktam önkénteskedni is, gyakori látogatója vagyok az állatmenhelyeknek, de szívesen adok ételt a rászorulóknak, vagy ruhát… A gyermekosztályra is szoktam menni olvasni… Igazából elég sok mindent csinálok, már néha én sem tudom. Tudja, egy nagy órarendben fel van írva minden, hogy hánytól hányig mi van és páros vagy páratlan, vagy mindkét héten, meg akkor ezekhez jönnek még azok, amik nem állandó dolgok. Ja, meg anyuéknak is besegítek az étterembe, mikor időm engedi. – vakarom meg a tarkóm, mert tudom jól, hogy kihagytam pár dolgot, de most valahogy nem ugrik be, hogy mik azok. Lehet elő kéne vennem a bujomat, kilesni. Ja, igen, azt is vezetek, bár az nem tudom mennyire lényeges most. –Ejha, ilyen aktív diákhoz sem volt még szerencsém. Vannak elképzeléseid a továbbtanulást illetőleg? – hogy van e? Most kezdjem el azt is sorolni? Legalább egy pohár vizet kaphatnék, ha már ennyit kell jártatnom a számat. – Igazából túl sok is… - szedem is elő a táskámból trópusi mintás kemény fedeles füzetemet, majd a megfelelő oldalon kinyitva teszem is elé. Egyszerűbb így szemléltetni, legalább jobban látja a helyzetemet. Bár őszintén, nem szeretem, ha valaki más is nézegeti a bullet journalomat, de hát, ez talán még azon oldalakhoz tartozik, amik nem tartalmaznak olyan elemeket, amiket szégyellenem kéne. Habár tudok rajzolni, sok időt nem szeretek vele tölteni, így vannak benne érdekes firkálgatások néhol. Szinte látom, ahogy sokkot kap a listám láttán. Gondolom, az meg csak ront a helyzeten, hogy be is vannak számozva. –Látom, hogy mindenképp szeretnél, valami olyan helyet ahol emberekkel foglalkozhatsz, vagy segíthetsz nekik… Elég sok dolgot felsoroltál ide. Nem tudnád ezt ötre, vagy legalább tízre lecsökkenteni? Biztos vagyok benne, hogy pár kritériummal letudnád ezt szűkíteni kisebb körre is. Mi az, amit nagyon-nagyon szeretnél ezek közül? – ha tudnám, nem lennék itt. Nekem is eszembe jutott már ez. Kérdésére, csak lapozok egyet a top tizenötös listámhoz, de ezek közül már tényleg nem tudok választani, egyedül nem tudom már lejjebb szűkíteni a dolgot. – Biztos vagyok benne, hogy nagy szíved van, és azért szeretnél emberekkel foglalkozni, de valahogy úgy érzem, hogy más is van a háttérben. Megkérdezhetem mi az? Lehet az is segítene. – pff, miben segítene? De hát jó, ha mindenképpen sztorizgatni szeretne. – Tudja, én Hongkongban születtem, csak olyan 5 éves koromban valamiért jobbnak látta a családom, ha ide költözünk. Akkoriban csak kínaiul tudtam, de nagyon igyekeztem megérteni másokat és megértetni magam, hogy be tudjak illeszkedni. Először nem szerettem az új lakásunkat, sokkal rosszabb volt, mint a hongkongi, míg anyáék ki nem pofozták. Nem szerettem láb alatt lenni, így sokszor kijárkáltam, míg ők festettek. Egyszer megtudtam, hogy a szomszédunkban van egy ázsiai kisfiú is. Nagyon megörültem neki, mert azt hittem, hogy legalább ő beszéli az én nyelvemet, de mint kiderült, nem. Azt viszont láttam rajta, hogy elég visszahúzódó és szomorkás. Már akkor sem szerettem a szomorú embereket, így elhatároztam, hogy felvidítom. Mindennap próbáltam valami aprósággal megajándékozni, vagy csak lecsalni a játszótérre. Először nehezen ment köztünk a kommunikáció ugyan, de miatta keményen gyakoroltam az angolt, hogy megérthessem és bátoríthassam. Azóta is ő a legjobb barátom. Tudja, ő is most lett 18, de kora ellenére elég sok rosszon van már túl. Az emberek furának tartják, mert nem ismerik, de én csak csodálom a kitartását. Keményen dolgozik azért, hogy javítson az életén. Ilyenkor mindig elszégyellem magam, hogy nem tudok neki úgy igazán segíteni, ahogyan szeretnék. Sokszor elgondolkozom azon, hogy vajon rajta kívül még hány ember élhet így vagy még ennél is rosszabbul? Szeretnék ezeken az embereken segíteni. Én nem egy olyan menő munkát szeretnék, amivel agyon keresem magam, hanem egy olyat, amivel segíthetek a rászorulóknak, mindegy, hogy azt mennyire fizetik alul. Én nem New York legpuccosabb részén szeretnék lakni, hanem ahol segíthetek a hátrahagyottakon. Igazából, azért nem tudom leszűkíteni a kört, mert sosem tudom eldönteni, hogy mire lenne jobban szükség. Bár gondolom az orvos az sosem egy rossz dolog, az mindenhova kell. – sóhajtva vonom meg a vállam. Nem muszájból szeretnék az lenni, csupán nyugodtabb lenne a lelkem, ha tudnám, hogy a munkámmal nem ártok senkinek, sőt. Még a vér iszonyomat is leküzdöm azért, hogy tényleg segítséget tudjak nyújtani. Egész meghatódottnak tűnik a nő, pedig már kezdtem azt hinni, hogy sablonosnak vagy csöpögősnek, esetleg hülyeségnek tartja az egész kis monológomat. Ehelyett csak vállveregetést kapok tőle, hogy több ilyen ember kéne a földre. Azért én sem vagyok szent, szóval nem értem, de azért köszönöm az elismerést. Kissé elgondolkozik, majd újra belenéz a naplómba. Gondosan átbogarássza, majd elővesz egy jegyzettömböt és firkálgatni kezd rá valamit. Beragasztja a naplómba, majd becsukva visszaadja azt nekem, mire én csak kérdőn pislogok rá. – Tudom, ez nem lesz jó marketing a részemről, de szerintem nem én vagyok a te embered, aki segíteni fog ebben a kérdésbe. Viszont ismerek egy embert, aki talán közelebb visz a megoldáshoz. Keresd fel nyugodt szívvel. Engem általában azért keresnek fel a diákok, mert nincs semmi ötletük és nem tudják, miben lennének tehetségesek. De te pontosan tudod ezeket így nincs szükséged teszteket kitölteni. Bármelyiket is választod, biztos vagyok benne, hogy sok ember megfogja, azt köszönni neked. Felesleges tovább lopnom az időt tőled, főleg ahogy elmondtad, elég elfoglalt ember vagy.