Épp végeztem a bevételezéssel, és nekiálltam megtervezni a cukrászdával közös együttműködéshez a szóróanyagokat, illetve tájékoztatókat, amikor valaki kopogott az ajtómon. Szerettem volna ezeket letudni, hisz nemsokára itt a jó idő, az esküvők pedig gőz erővel szerveződni kezdenek a lelkes menyasszonyok által, akik alig várják álmaik nagy napját. Habár kaptunk anyagot Skylar-tól is, amit majd tovább adhatunk, szerettem volna papírra vésni az előnyöket is, amik ezzel járnának.
-Gyere csak be. –pillantottam fel a gépből egy mosollyal kísérve. Felvont szemöldökkel pislogtam az egyik felszolgálónkra, amikor elmondta, hogy pontosan miről lenne szó.
-Persze, mindjárt megyek. Köszönöm. –címeztem neki egy újabb, immár hálás mosolyt. Gyorsan elmentettem az eddig leírtakat, aztán már indultam is, hogy megtudjam, kik szeretnének tőlem és pontosan micsodát.

Enyhének tűnő, de azért jó nagy adag meglepettséggel néztem végig a színes társaságon, és így már értettem, hogy miért volt fontos kiemelni azt, ha esetleg balhéznának vagy bármi, szóljak nyugodtan. Ettől még persze nem kell, hogy ez igaz legyen, hisz nem is olyan rég Reilly is nőtt valamennyit a szememben, pedig nála jobban nem igazán kezeltem senkit sem feltételekkel és nem kevés bizalmatlansággal. A külső, a megjelenés csak egy dolog volt.
Csendben hallgattam a bemutatkozást, és Tudjukki megnevezése egy mosolyt csalt az arcomra, nagyon kellett erőlködnöm, hogy ne nevessem el magam, főleg, amikor meghallottam Jethro McKenna nevét egy mondatban a kisbaba szóval. Nagyon sajnáltam szegény srácot, ahogy nem hagyták szóhoz jutni.
-Igen, én is örülök a találkozásnak. Sierra Larson. A kollégám azt mondta, hogy mindenképpen velem szerettek volna beszélni. Miben segíthetek? –nem tudtam eldönteni, hogy valami problémájuk volt-e a kiszolgálással, vagy teljesen más ügyben akartak velem beszélni. Az itt dolgozók mindenkit ugyanúgy kiszolgálnak, ugyanabban a színvonalas folyamatban részesülnek, bárhogy is nézzenek ki, vagy bárminek is gondolják őket legbelül, így abban biztos voltam, hogy senki sem lehetett velük bunkó. A legjobb vendég, az elégedett vendég, nem véletlenül valljuk ezt mi is.
Amint Dave közölte, hogy ő az, aki a húgommal szokott dolgozni, nem mondom, hogy nem állt meg ez pillanatra a szívverésem, de eszembe jutott, hogy ő most Mark-al van, és valószínűleg tudnak vigyázni egymásra, vagy magukra, vagy… mindkettő.
-Üzletiben? Szívesen, persze. –bólintottam rá a dologra, egy hálás mosollyal figyelve, ahogy helyet szorítottak nekem is maguk között. Le is ültem egy székre hozzájuk, érdeklődve nézve az éppen megszólalókra, illetve a szóban forgó Frank Ames-re, akiről kiderült, hogy gyerekeknek szervez nyári tábort, méghozzá az unokahúgával. Érdekes elképzelés volt, és elég kontrasztos is, tekintve a megjelenését, de egyáltalán nem tűnt lehetetlennek a dolog.
-Hát ez elég sok dologtól függ. Mármint nem az, hogy elvállaljuk-e, mert persze, szerintem mindenki szívesen segítene ebben, hanem az, hogy pontosan mire gondoltatok? –mivel volt itt tegezés és magázás is, én a tegeződésnél maradtam. Mindenkinek sokkal, de sokkal egyszerűbb.
-Meg aztán tényleges gyerekekről lenne szó, vagy rólad? –pillantottam Jethro-ra egy halvány, aljas mosollyal. Mintha nem egy korosztály lennénk. De ezt lehetetlenség volt kihagyni.
-Ne haragudj, muszáj volt. Örülök, hogy itt is találkozunk. –néztem rá végül bocsánatkérőn.
-De a lényeg, hogy szívesen segítünk, persze. Menü szerűen szeretnétek, szóval azt, hogy legyen főétel és valamiféle desszert is benne? De azt is meg tudjátok csinálni, hogy ha megvan a gyerekek, illetve a segítők létszáma, átnézitek az étlapunkat, és leadjátok jóval előre a rendelést, aztán akkor mi is úgy tudunk készülni. Ez nekünk is jó lehetőség, mert fix bevétel, és ha előre tudják a fiúk, hogy mit kell elkészíteni, talán nem fogják egyikünket sem a levesbe vágni. –egyébként nem olyanok.
-És ha szeretnétek valami sütit is a kajáláshoz, azt is meg tudjuk oldani, kvázi házon belül. Van egy együttműködésünk egy nagyon aranyos kézműves cukrászdával, szóval nem feltétlenül kell keresnetek „édességfelelőst” sem, ha tervben volt ilyesmi. –pislogtam rájuk kissé bizonytalanul, megerősítést várva.

Tényleg sajnáltam McKennát, de az elmúlt időben túlságosan kimérten és jól viselkedtem, így kapva kaptam ezen az alkalmon, hogy egy kicsit én is szívhassam a vérét. Nem játszom meg magam soha, nem erről van szó, de megvan mindennek a maga ideje és közege. Úgy gondoltam, itt ezzel nem lőhetek mellé, és magára sem fogja venni a dolgot.
-Pedig igaza van, tényleg onnan. Régen én is FBI ügynök voltam, és már volt szerencsénk egymáshoz a terepen is. -pillantottam a szóban forgó túsztárgyalóra, aztán meg a többiekre. A mostani pozíciómban, ráadásul az Emma-val való kontrasztom miatt biztosan nehéz lehet elképzelni, hogy egyszer én is a terepen rohangáltam, és örülök is, hogy annak vége. Nagyon szerettem csinálni, de elég volt. Magamra, és a jövőmre szeretnék figyelni, amiben család és gyerek is van, így az ügynökösdi nem férne bele nálam.
Meglepődtem a tényen, hogy Reilly haverjai közül valakinek gyereke legyen, egyáltalán nem tűntek... ilyennek. Persze a külső nem minden, de azért meglepő volt, hogy "Sharkey"-nak nem egy gyereke van, hisz a "sajátjaim" kifejezést használta.
-Egyébként is van különbség a mindenféle szar gyorskaja és az Aunt Marie's hambi között. Én reggelire is simán meg tudom enni, szóval a gyerekek párján vagyok a kérdésben. Meg tuti találunk még olyat, ami megfelelhet nekik és akkor nem minden nap bucival meg krumplival tömik a majmot. -bólogattam arra, hogy valószínűleg nem lehet mellé lőni a hamburger és sült krumpli kombóval.
Nagyokat, meglepve pislogtam, amikor a semmiből repült egy öngyújtó a megszólaló felé, de inkább nem akartam vele a kelleténél többet foglalkozni. Megráztam finom, alig észrevehető mozdulattal a fejemet, hogy aztán Dave-re, majd a szót átvevő Ames-re figyelhessek.
-Ez mind nagyon klasszul hangzik. Ugyan én nem vagyok akkora természetjáró, mint a húgom, de alapvetően szerintem ezek király programok egy gyereknek. Ez tényleg a tökéletes gyerekkor receptje, mert egyetértek, hogy ma már a legtöbben sajnos csak ülnek a gépük meg a telefon előtt, aztán le vannak tudva. Ez persze a szülő hibája is, mert nem foglalkoznak vele. Nem mennek focizni, biciklizni, meg semmit nem csinálnak velük. De ez egy jó lehetőség! Tud mozogni, vadulhat kicsit, de van fegyelem is. Meg aztán... én is előbb hallgatnék meg figyelnék olyanokra, mint ti, akikről nem az süt, mint a legtöbb tesi tanárról pl. -forgattam meg a szemeimet. Akik szapulják a kölyköket, meg baszogatják azt, aki valamiben ügyetlenebb, miközben rohadtul nem sportosak, és egy guggolást sem tudnak megcsinálni.
-Szívesen segítek a kaján kívül is bármiben, ha tudok, vagy kell. Azt még nem tudom mondjuk, hogy mi olyan hasznos skill-em lehet, ami kapóra jöhet. De majd megkérdezem pár ismerősömet is, hátha hozzá tudnak járulni valamivel ehhez az egészhez, és tényleg egy szuper, teljesen összeszedett tábort tudtok csinálni a gyerekeknek. -húztam egy mosolyra a szám.
-Bár... szerintem így is elég sok dolgot meg tudtok oldani házon belül. Mármint... titeket nem ismerlek, de ha csak Reilly-ből indulok ki, aki elvileg vadászik is, elég sok dologra meg tudjátok tanítani majd a gyerekeket ez alatt a tábor alatt. Ami amúgy tök rendes tőletek, komolyan. -a legtöbben utálnak gyerekekkel foglalkozni, főleg ilyen környezetben, mert idegesítik őket. Jó látni és hallani, hogy ők nem ez a kategória, hanem képesek összefogva segíteni egymást, ha kell.

Nem szerettem volna belefolyni a ki mennyire agresszív és hasonlók vitájába, mivel nem ismertem egyiküket sem annyira, és számomra egyébként is lényegtelen volt. Jól esik az embernek, ha csinosnak tartják, vagy épp "jó csajnak", de ezek nem kifejezetten tesznek hozzám semmit sem. Nekem az a fontos, hogy azt a bizonyos egyet megmozgassam, nem pedig másokat. Az Emma-val töltött vásárlós napunknak hála pedig ez talán össze is jön majd.
-Hát én nem vagyok egy salátás ember, de ez nálunk családi vonás. Szeretem őket, meg minden, de imádok enni, szóval ez a hajó már elúszott. -nem azt mondom, hogy zabálok, mint a fene, de megeszek mindent, csak mértékkel, és ha tehetem, mozgok mellé. Nem egy túl nagy titok az odafigyelés magadra sanyargatás és szánalmas tévképzetek nélkül. Nekem az ősellenségeim a diéták és a diétázók, mert maguknak tesznek rosszat vele, aztán csodálkoznak.
-Persze, ez nyilván egy jóval összetettebb probléma, aminek a megoldásához egy társadalmi szintű változás, vagy szemléletváltás kellene. Azt a részét viszont utálom, és egyébként kifejezetten ideges leszek tőle, amikor előjön az a kérdés, hogy ma már nem lehetne a "hagyományos" nevelést folytatni, mert nem tudsz nem belefolyni a technikai dolgokba. Ha akarod, ha nem, ezeket meg kell adnod a gyereknek. Bejöhet az, hogy online kell tanulniuk, vagy csak simán a tény, hogy a gyerekek nagyon gonoszak tudnak lenni, és kicikizik egymást, ha valaki mondjuk hat évesen még nem ért az okostelefonhoz. -húztam el a számat. Teljesen egyetértettem Dave-vel abban, hogy ahányan vagyunk, ezt annyiféleképpen látjuk. De jó dolognak tartom, ha van, akik megpróbálnak tenni ez ellen. Még ha a megfogalmazással nem is tudtam azonosulni.
-Hát ehhez már én is. Fogalmam sincs, manapság mi megy, mint nem online vagy gép előtti játék. -de mi egyébként bizonyos tekintetben eléggé fiús lányok voltunk. Főleg a kishúgom. Ő még harmadállásos kamionos is simán lett volna, és szerintem oviban is dömper volt a jele.
Csak megadóan megemeltem a kezemet és megráztam a fejemet egy hitetlen mosollyal az össznépi felháborodást látva.
-Elnézést kérek, uraim. Nem mondtam semmit. -a hitetlen mosolyom, vagy inkább vigyorom hálás mosollyá szelídült, mert azért tényleg rendes volt tőlük, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire sok pozitív dolgot szűrtek le belőlem.
-Oké, azt hiszem, teljesen meg vagyok győzve. Egy csapat főnyereménnyel van dolguk a kölyköknek. Egy ilyen táborba én is szívesen elmennék a helyükben. Ezek kreatívak, jó élmények, fejlesztik a problémamegoldó készséget, meg még a csapatmunkát is. Manapság úgy is fontosabb az egyén, mint a csapatban való összedolgozás, szóval ez tuti jó élmény lesz majd nekik. -pillantottam körbe rajtuk.
-Bár ha már képregény szaki rajzoló van a csapatban, talán tudok szerezni egy Star Wars fan zenészt is a köreinkbe. -persze nem szeretnék semmit rá erőszakolni, de egy kérdést mindenképp megér, hogy van-e kedve segíteni valamiben, valahogy.
-Meg ott van Emma is. Ő nagyon otthonos az ilyen túrázós meg vadászós dolgokban. Ha Reilly esetleg nem is, én szívesen megemlítem neki, hátha kedve van beszállni neki is a buliba.

-Azta, igent mondtatok neki? Most megkövetlek. –pislogtam rájuk meglepve a fine dining kapcsán.
-Ha lekötöz és elcibál SE mentem volna vele ilyenre. Jó, ez túlzás, de… mondjuk, ha utána sajtburger a jutalom, akkor lehet, hogy mégis. –gondolkoztam el a dolgon, majd egy hálás, széles mosolyt villantottam Dave-re, aztán az utána közbeszóló Sharkey-ra.
-Komolyan? Az nagyon szuper lenne, köszönöm! Mindenképp rá fogok érni, akkor is, ha nem. –ez nagyon kedves gesztus volt a részükről.
-Ez nagyon klasszul hangzik. Mármint a hozzáállás, meg a kislányod is. Biztos nagyon vagány kiscsaj, és pontosan ez a legjobb, amit tenni lehet. A technika nem ördögtől való, ha figyelve van, hogy ne legyen mértéktelen a neten töltött idő, és hasonlók. Remélem, ha majd egyszer nekem is lesz gyerekem, és én megtalálom a tőlem telhető legjobban az arany középutat, legyen bármilyen nehéz is. –jó lenne, ha én is jól tudnám csinálni. Vannak elveim, mint az, hogy sosem fogok elválni, vagy épp veszélybe sodorni a családunk biztonságot, és főleg nem hanyagolni a gyerekem és a férjem a munkám miatt. Mindig lelkes és boldog leszek az ilyen beszámolóktól, mint most Dave monológja.
Már az fura volt, hogy Reilly-nek jobb kedvet kell okozni ezzel a Ford Fairlane utalással és azzal, hogy ketten bitorolnak egy címet Dave-vel, de az, ahogy összenéztek a húgom és Mark egy mondatban szereplésétől, eléggé sokat mondó volt. A korábbi zenei dolgokra így nem is igazán akartam reagálni. Megkérdezem majd Remy-t, ez nem is kérdés. Szerintem szívesen segítene nekünk, legalábbis nem olyannak ismertem meg, mint aki ne így tenne. Ő is tud gitározni és énekel is, ki tudja, még milyen hangszerekben jártas. A zenét pedig tényleg érdemes megismertetni a gyerekekkel, legalább kipróbálás, vagy beszélgetés szintjén. Nála jobban pedig senki sem tud a zenéről beszélni. Annyira lelkes és inspiráló, hogy már csak attól jó kedvem lesz, ha rá gondolok a dologra.
-Persze, hogy megértem, ez nem olyasmi, amit bárkire is erőltetni szeretnék, de szerintem felesleges ezen ennyire… aggódni. –nem tudtam volna meghatározni jobban azt, amit kiéreztem a hangjukból és a mondataikból. De egy biztos. Náluk sem csak duma az, hogy fontosak egymásnak és ezer éves barátok, aminek jelentése van.
-Tudom, hogy zavar van az erőben Emma és Mark között, de szerintem ez már akár rendeződhetett is. Emms nem olyan, mint a többi nő, vagy úgy általánosságban bárki más. Ha ő azt mondja, hogy valami úgy van, akkor az úgy is van, hetek, vagy hónapok múltán is, nem csak ott és akkor, hogy jobban érezd magad. Beszéltem vele, és javasoltam neki, hogy tisztázzon le bizonyos dolgokat a morcos hadnagyával, mert lehetnek komoly félreértések, vagy félelmek is, akár az egyik, akár a másik oldalról. Akkor is, ha egyikük sem tud még róla. Elmondtam neki, hogy ő hiába tesz tapasztalati lépéseket, ha a másik nem akar visszaélni a helyzettel. Ezzel például a barátotok tényleg nagyot nőtt a szememben. –én nem csinálok titkot abból, hogy nem kedvelem Reilly-t, de ettől még, ha Emma-nak mondjuk ő kell, nem fogom direkt fúrni őket, sőt. Ha valaki megpróbálja, azt egy Larson-féle gyilkos nézéssel fogom agyonverni egy serpenyővel.
-Felhoztam neki többek között azt is, hogy talán lehet bizonytalan pont az, hogy egy a munkahelyük, nem mellesleg ők egy beosztott-felettes viszonyban léteznek. Szerintem ez kelthet rossz érzést egy harmadik félben, de akár valamelyikükben is. –pillantottam rájuk teljesen komolyan, aztán egy lágy mosollyal fürkésztem tovább az arcukat, a vonásaikat.
-Emma szerint ez baromság, mert ő gondolkodás nélkül Mark-ot választaná a munkája helyett. Neki ő a legfontosabb és az, hogy ne essen baja. Nem foglalkozik a kérdéssel, mert szerinte Reilly-t nem viselné meg, ha kirúgnák, és sosem kezelte úgy a dolgot, hogy bármelyiküknél is gondot okozhatna ez az egész bizonytalan változó. Szereti a munkáját, jó benne, de az még lehet másik, Mark-ból csak egy van. Ezt ő mondta nekem. És a húgom olyan, ha valamit a fejébe vesz, azt kimondja és el is mondja másoknak. Ha elhatározta, hogy kifejti ezeket Reilly-nek még Atlanta előtt, ő pedig hasonlóan viszonyul a testvéremhez, szerintem mindenképp pozitív változás indul meg náluk. Emma szereti Markot, és szerintem utóbbi is szereti a húgomat, jelentsen ez náluk bármit, mindent, vagy akármit. Én nem aggódom. –vontam vállat, az idő közben kikért és megkapott kávémba kortyolva egy mosollyal.

-De. Mindig. De nem ezen a téren. –ráztam meg a fejemet finom határozottsággal. Jót mosolyogtam azon, ahogy megemelték a kávés bögréiket. Szerintem Reilly a lehető legjobbat tette azzal, hogy akkor és ott nem élt vissza a helyzettel. És nem csak azért, mert agyon is csaptam volna, hanem mert szerintem kellett nekik ez a bizonytalanság, hogy rájöjjenek, nem csak vonzódnak a másikhoz, hanem nagyon szeretik is. Eddig is különleges és érthetetlen volt a kettejük kapcsolata, ez után meg pláne az lesz majd, de szerintem sokkal-sokkal erősebb, mint bármi más.
-Mondanám, hogy biztos is vagyok, de… inkább megérzés. –pedig sosem hagyatkozom arra, de ebben az esetben talán nem probléma, ha mégis. Valamiért azt éreztem ebből az egészből, hogy a Reilly és a húgom közötti akármi megmagyarázhatatlan, és sokkal, de sokkal másabb szint, mint amit bárki felfoghat. Gondolkodás nélkül egymásért adnák az életüket, és kiállnak egymásért.
-Nagyon szerencsés, hogy ennyi és ilyen jó barátja van, mint ti. Komolyan. –pillantottam rájuk egy mosollyal.
-Én nem kétlem, hogy Mark egyébként rendelkezik értelmezhető pozitív tulajdonságokkal, sőt. Biztos vagyok benne, tekintve, hogy a húgom nem kezdene olyannal, semmilyen értelemben, aki egy igazi, ízig-vérig seggfej. A látszat ellenére Emma nem jékirálynő, sőt. A legempatikusabb ember, akivel találkoztam, szóval a barátotok jó kezekben van mellette. Nyers, őszinte, jó hallgatósás, és nem mellesleg csodálatos ember is. És nem csak azért, mert a testvéremről van szó, hanem tényleg így gondolom. Emma is rengeteg embert elveszített már, hogy ne akarjon többet. Egyikük sem kötődős fajta ezek szerint, és alapvetően is szabadszelleműnek tűnt a barátotok is, nem csak a testvérem. Egymás mellett szerintem a legjobb helyen vannak. Mindegy, hogy én mit gondolok erről. –ráztam meg a fejemet.
-Emma sem kifejezetten rajong az én választottamért, de ez csak egy dolog. Nem nekünk kell megfelelnie annak az illetőnek, akivel a másik együtt van. Ha boldoggá teszi a húgomat, vigyáz rá, nem veri át, használja ki, vagy dobja el, hanem megbecsüli, szereti és megadja a neki járó tiszteletet és szerelmet, felőlem Mark lehet egy éti csiga is, akkor is a „családunk” tagja lesz, ha úgy döntenek, hosszú távon, akár örökre együtt maradnak. Nagyon szeretném, ha Emma végre boldog lenne, és meglenne neki az az egy. Ő nagyon szerette volna, ha ez Mark lehet, szóval azt hiszem, nincs miért izgulnotok nektek sem. Emms biztosan elmondta ezeket a barátotoknak is, és épp nagyon jól érzik magukat, vagy épp… egymást. –húztam fel az orromat, majd csak elnevettem magam.
-De örülök, hogy ennyire figyeltek egymásra, komolyan. Sokat elárul róla, hogy ilyen emberekkel veszi körbe magát. –akkor is, ha ő nem mondja ki konkrétan, hogy barátok lennének. Mázlista egy seggfej vagy, Marco Reilly.