Vigyorogva konstatálom magamban, hogy jók a megérzéseim. Nem mintha meglepne, hogy egy random arccal hamar egy hullámhosszra kerülünk, de ezt mindig eléggé élvezem.
Bár ezt a jogsi témát ellenkező irányból közelítjük meg, azért nem vesztem el a hitemet a fickóban. Ha ő szeret évente vizsgázni, hát legyen. Arra lyukadtam volna ki inkább, hogy milyen felesleges... Na meg biztosan pénzbe is kerül.
- A munkahelyed támogatja a vizsgadíjat? - Ha már kötelező, hát nem? A jogsit senki sem támogatná, az mindenkinek csak legyen, de hogy miből fizeti ki, az a kutyát sem érdekli.
Aztán azt is megkérdezem már, mit dolgozik, hogy egyáltalán kötelezővé teszik neki, mert bármennyire is élénk a fantáziám, egyrészt túl józan vagyok, másrészt nem sokat tudok a fegyveres szakmákról.
Röviden felnevetek a visszakérdezésen.
- Azért elég sokan túlélnek lőtudás nélkül is. - Mondjuk, környéktől függ, mi? Talán nehéz gyerekkora volt, azért igyekszik óvatosabb lenni, talán ő is érzi, milyen biztonságot ad az a kis pisztoly egy nagy táska aljában. A tudat. A tudás. A képesség. Túl sok dolog van, amit nem tehetek meg, ezzel mégis megtarthatom, ami már az enyém volt.
Érdeklődve hallgatom a valódi választ, így nem kalandozom el jobban, és úgy tűnik, tanulok is valamit. Sosem gondolkoztam azon, mennyi tervezést és agyalást igényel egy-egy egyszerűbb fegyver is, márpedig biztosan köze van a fizikához is, amivel engem ki lehet kergetni a világból! Hát ezzel most már eléri azt a szintet, hogy (legalábbis magamnak) elismerjem, egészen ismerem ezt a random arcot.
- Mármint a csapattal gyakorlás vagy a jó tervezés? - Nem ittam még annyi sört, hogy ne fogjam fel a mondandóját, azért egy kis helyesbítés itt-ott még belefér. - Elég király meló lehet azért, szinte hobbi. - Nyilván sokat kell gondolkoznia, de valahogy nekem ezek a fejtörős szakmák egyszerre tűnnek iszonyat hardcore-nak és totál habinak. "Milyen volt ma a meló? Hát durván kellett törnöm a fejem!" Persze, a fegyveres kérdés egy fontos kérdés, nem szívesen fizetnék pár ujjammal (főleg nem az egész karommal), mert valaki elszámolt valamit a tervezőasztalnál.
Szélesen vigyorgok, azt mondom ezzel, igazán nincs mit, mintha tényleg igazi tanácsot adtam volna neki.
- Ó, én igazán jól tudom követni az utasításokat, uram! - A homlokomhoz emelem a kifeszített tenyerem, így tisztelgek neki ülve. Az a legviccesebb ebben, hogy igazat is mondok, hiába tűnik ez a vicc folytatásának. Biztos vagyok benne, hogy puhább módszerei vannak, mint eddig bármelyik "tanáromnak".
- Uh, ne kísérts! - villantom a pillantásom a kajájára, mintha tényleg féltenie kellene tőlem. Pedig már megtanultam viselkedni! És egészen ritkán lopom el mások kajáját - csak, ha nekem nincs. Most viszont védve érezheti magát. - Ha nem is egyben, de ha jó, márpedig jónak néz ki, nem biztos, hogy kiadám a kezemből újra. - Szinte bocsánatkérően vonom meg a vállam, a mosolyomban mégis inkább csibészes büszkeség bujkál. - Úgy nyelem el a kaját, mintha csak.. sör lenne. - Igazi tejjel-mézzel folyó Kánaán, hogy most mindkettő van. Muszáj hát a kaját is megízlelnem, mert már túl sokat beszélünk róla, a gyomrom belülről fog mészárlást tartani dühében.
Szerencsére isteni a vacsi, jó a társaság, és meglepően gördülékenyen tudunk beszélni. Csak úgy bedobtam a sörözést, de nem számítottam rá, hogy igazán élvezni fogom. Egy közepes estével is megelégedtem volna.
- Ja! - hagyom rá egyetértőn a konklúziót. Nem para ezt elmesélni, de túlzás lenne egy pillanatot is jónak titulálni a múltamból, vagy esetleg megmagyarázni, miért is élem meg ilyen közömbösen a dolgokat. De rendben, a Ruger tényleg egy jó dolog.
Inkább visszadobom a labdát, nem is csalódok. Én sem fukarkodom a szavakkal, amikor kellemesen érzem magam, és most ő is hosszú mesét ad elő, két falat is belefér!
- Akkor te voltál a helyen a főnök fia, aki koptatja a készletet! - Vigyorgok, cseppet sem bántónak szánva a megjegyzést. - Ez azért elég komoly kezdés, nem is lep meg, hogy ilyen szakmát választottál. - Az is lehet, hogy a céget is megörökölte, és most valami igazi fejessel dumálok. Micsoda nap!
Örülök, hogy nem néz amatőrnek a videójátékos vonal miatt, annak meg mégjobban, hogy egy (volt?) gémerrel hozott össze a sors. Szinte kicsúszik a számon, hogy menjünk az online térben is lövöldözni egyet, mégis befogom.
- Nem - vonom meg a vállam beletörődőn. Nem is gondoltam, hogy megtehetném, nem is gondoltam egyáltalá arra, hogy bármi mással lőjek, ez a nap viszont totál felpezsdített. És talán nem csak engem. - Várjál, haver, nem fogom tudni ezt egy óra múlva sem visszamondani. - Nevetésszerűen felhorkantok, gyorsan bekapom a maszatos ujjaimat, majd a biztonság kedvéért még a farmeromba is dörzsölöm a kezem, hogy egy paca se legyen ezen a túlárazott telefonon. Magamban motyogva írom fel a három shotgun nevét, egyszer vissza is kérdezek, de amúgy megvan. Zsír! Teló vissza a zsebbe, kéz újra a hambin. - Ha megnézek valami új helyet, akkor kipróbálom, amilyük van ezek közül. Bejön most ez az újítós vibe. - Miért is ne?
- Nyitott könyv vagyok - vigyorodok el. Ez az egyik kedvenc közhelyem, olyan jól hangzik, és annyira hihető. Tényleg nem hazudok neki, és mikor elbúcsúzunk, mindent tudni fog a lőfegyverekkel kapcsolatos múltamról, tudásomról és vágyaimról. És ez még csak nem is aggaszt!
- Mert éppen az előbb hoztad fel a rakétavetőt, ami talán nem egy hétköznapi kényelmi cikk. Gondoltam, rövidebb az a lista, amit még nem próbáltál. - Talán rosszul. Az enyémnél úgyis rövidebb, na meg, ha valami egzotikus sorozatot fog emlegetni, úgysem fogom érteni. Ezzel együtt mindhárom névre felvillan valami az agyamban, úgyhogy megvan az elképzelés, mifélére ácsingózhat. - Azt a kockázatot talán már nem érné meg... - fintorgok. - Régiségek is megfordulnak a kezedben? - Egy rossz húzás, aztán nem lesz miben megfordulniuk. Ilyenkor még én is okosabb döntést hoznék.. gondolom.
- Hát, szerintem erre nincs válasz. Vállalkozószellemű vagyok, és ma kiderült számodra is, hogy ha lehetőségem nyílik, bármit szívesen kipróbálok. - Talán ez a travisségem alappillérje: arra megyek, ahol kinyílnak a kapuk, így spórolva az erőfeszítéssel. - És azt hiszem, ebben egyet fogsz érteni velem.