Greg & Rosie

Vannak előnyei és hátrányai is annak, ha valakinek olyan feje és jelleme van, mint nekem. Elsőként, kiváló szűrőkkel bír, az agyturkász szerint. Hogy mi a hátránya? Oda-vissza tökéletesen működik. Ezért nehéz belőlem bármit kiszedni, és ezért is vállaltam én el a ”csali” szerepet. Most viszont kéne az info, amit lezártam, a küldetés utolsó hetéből. És mi a mázli? A pszichoterapeuta a kezdetektől ismer és a hosszú évek alatt megtalálta a kulcsok egy jelentéktelen részét, amivel ezt kinyitja.
Egy hónapba telt így is, mire meglett az a kulcs, amivel eggyel beljebb jut. A második hónapban meglett a következő és most itt tartunk. A tárgyalás pedig zajlik, hűségesen, én pedig egyelőre itthon épülgetek, kevés kijárási lehetőséggel, de ez nem zavar, mert a kis zugműhelyemben le tudom foglalni magam és bárki, bármikor meglátogathat, házam nyitva áll mindenki részére. Szerencsére, csak a bejáratot kellett akadálymentesíteni, a küszöböket alapvetően is utálom, így a felújításnál is szépen eltűntek, évekkel ezelőtt.  A kutyák legnagyobb örömére, s ki is használják.
- Megmondanád, hogy abba a gödörbe, hogy teszek bele egy ekkora bokrot? - tartom fel a kezemben a kékszakállt, újratelepítés gyanánt, mert a pár ág, ami lelógott, kész dzsungelt érlelt, míg nem voltam itthon. Apolló néz rám, az egész pofája fülig homokos és földöntúli boldogság honol a képén. A háta mögött kész földhalom, előtte meg akkora gödör, hogy a bokor háromszor is beleférne.
- Ide a következőt... nem odaaa, ide – mutatok arrébb gurulva a kertben, ahová terveztem a következőt. Kutyasuli ide meg oda és sétáltatás, az energiájuk kiapadhatatlan, ugyanakkor már tudják a napi rutinomat, és rengeteget segítenek. Először nem akartam ezt úgymond kihasználni, hiszen az dolgoztatás lenne, ám annyi energiával és lelkesedéssel, segíteni akarással, amivel bírnak, én adtam be végül a derekam. Igaz, ki ne szeretne legálisan egy vagy több akkora gödröt ásni, hogy egy kocsi is belefér?
- Marcipááááán – hát nem belekaparja a földet a szemembe? Csak neveni tudok, s bár nem látom Marcipán boldog arcát, el tudom képzelni, ahogy vigyorog. Nem dörzsölöm ki, majd kipislogom, és megtanultam, hogy nem is érem el a szemem sokszor, hogy kisöpörjem belőle, ami belement, ki kell bírni, s el is feledkezem róla, miután kikönnyeztem munka közben a földet a szememből.
- Nah, kész. Kaja? - a szó. Azt értik, máris robognak be a hátsó ajtón, én meg a rámpán rodeózok fel, tiszta homokos fejjel. Pedig nem is kapartam a földet. A konyha helyett viszont a bejárat felé figyelnek és én is hallom, hogy Rose meg is érkezett. Fülig érő vigyorral, jó földes arccal és hajjal nyitok ajtót, mert nem söpörtem le magamról útközben, amit Marcipán lapátolt rám.
- Szia Rosie! - szólt, hogy jön, s igyekeztem úgy az ültetéssel, hogy az elkészüljön, mire megérkezik. Ha valaki itt van nálam, arra teljes figyelmemet szentelem.
- Akkor... a steak nekem marad? - kérdezem kíváncsian, félig mosollyal. Készültem, hogy jön, s vettem egy jó kis adag steakhúst, kizárólag Owen ajánlásával, tökéletesen megbízok a szaktudásában, ő a legjobb! - Köszönöm, hogy nem hagysz éhen halni és hoztál enni is – pillantok rá. Nem vagyok másoktól függni akaró típus, az viszont elég sokáig nem jutott el a fejembe, hogy amit most kapok, figyelmességnek nevezik és köszönet jár érte.
- Mint a farkas! Gyere be! Miért zavarnál? Hiszen mondtam, hogy jöhetsz - Beljebb gurulok, aztán onnan visszafordulok a folyosó közepéről és úgy nézek rá.
- Abszolút. Két kísérőnk is lesz – a konyhából toporognak kifelé, még nem jönnek. Kaja, kaja és kaja.
- Bemutatom Apollót és Marcipánt, a két tesót. A fehér gombolyag, vagy a kanapén, vagy az ablakban, Pehely.
Küldtem neki képeket róluk, legfőképpen az éppen nem normális pillanataikról. Rengeteget segítettek abban, hogy a mindennapokban ne vesszek el a tervezésben, ahová állítólag az agyturkász szerint menekültem a valóság elől. Ha tudná, hogy rengeteg tervet kellett apám cégének félretenni, míg végre működőképes lettem? Ez elég sok mindent átgondoltat velem még most is, hiszen egy főre építeni dolgokat, nem működőképes.
- Bor, sör, víz, vagy bármi más? Dobd le magad, konyha, nappali, étkező, ahová kedved akad. Addig megmelegítem őket – nyújtom a kezem a csomagokért, hogy megkönnyítsem és kényelembe helyezhesse magát.
- És milyen a lovardában? Régen voltam már arra – pedig a lovakat kedvelem. Ők meg a hajamat, ami nem zavar. Rosieval pedig kifejezetten szeretek lovagolni, s ha több időm lenne, többet molyolnék a lovaik között is, csak mert jó érzés.