A kezdeti megbeszélések mindig is az egyik legkellemetlenebb részei voltak a közös munkának. Ami engem illett, kevesebbet szerettem jártatni a számat és több esetben ragaszkodtam ahhoz, hogy csináljak is valamit, ne csak üljek a hátsómon. Chadnek ez mindig jól ment, én viszont az évek során sem tudtam megbékélni azzal, hogy tegyem a szépet valakinek vagy olyan információkat adjak át, amitől ne tűnnék távolságtartónak vagy minek is szoktak még nevezni? Nyersnek. Igen, jó pár jelzővel is illettek már, majd ezután kértem Rutherford segítségét, hogy mentse a menthetőt és ő minden egyes alkalommal varázslatszerűen helyrehozta azt, amit én percek alatt tönkretettem. Tiszteltem, sőt csodáltam őt ezért. Rutherford az egyik legjobb ember volt, akit ismertem, én meg csak az árnyéka lehettem. Másoknak ez csak a közös beszélgetések során jöhetett le, de a partnerem baromi okos volt és rendezett. Rengeteg ötlettel állt már elő a kezdetek óta és néha a nyakába vette a megvalósításukat is. Sokszor viccelődött Jimmy azzal egy-egy közös sörözés során, hogy Chad nálunk az agy, én meg a kidobó ember. És még vitatkozni se tudtam volna ezen kijelentésével. Ugyanakkor mivel Chad most házon kívül volt, rám maradt, hogy Flort beavassam a közös munka szépségeibe, a változásokba, amit szeretnénk eszközölni az együtt töltött idők során és megismertessem vele az egyik legjobb emberemet, Marcust is. Utóbbi esetében úgy vettem észre nem lesznek problémák, mert már az első beszélgetés során elég jól kijöttek egymással, de ismertem már ehhez hasonló esetet, ami hetekkel később egy katasztrófává vált. Reméltem, hogy a múlt Flor és Marcus esetében nem fogja megismételni önmagát, még ha mellékesen fel voltunk készülve az ilyen helyzetekre is. Mint a GR egyik főnöke rengeteg olyan esettel hozott össze a sors, amit ha mások meséltek volna, biztos egy szavukat sem hittem volna el. De minél többet vagyok emberek között, annál inkább jövök rá, hogy mennyire széles skálája van az emberi hülyeségnek és tévedés, ha valaki azt állítja, hogy ez nem fokozható. A hajmeresztő kívánságok és kérdések sora mellett a viselkedésben mutatkozik meg mindez, de szerencsére egyre kevesebbel találom szembe magamat az ügyfelekkel való megbeszélések során. Azt meg már magamra sem veszem, ha valaki csak egy pökhendi paraszt, akivel az ember mást sem csinálna, mintsem jó megismertesse az öklét a képével, hátha attól észhez tér az illető.
Még egy-két dologra kitérünk, de egyikünk sem szeretné órákon át húzni ezt a megbeszélést, így is már tettünk egy gyors és felesleges kitérőt Newark felé, ahelyett, hogy elkezdhettük volna itt, mint ahogyan azt az eredeti tervek szerint is feljegyeztük magunknak. Flor a vele történtek ellenére rendes, de egyben megfontolt nőnek tűnt, akiben lappang egyfajta határozott akaratosság a saját elképzeléseit illetően. Mi nem zárkóztunk el sosem a kompromisszumoktól és az ő esetében is próbáltam egy olyan programot felvázolni, ami miatt nem kell lemondania mindenről, ami eddig az életét jelentette. Nem azt akarjuk a másikkal éreztetni, hogy innentől kezdve egy ketrecben kell rostokolnia addig, amíg meg nem oldódnak a problémák körülötte, hanem azt, hogy a közös munkánk mellett ugyanúgy lehet élete. Mellesleg az a feladatunk, hogy minden helyzetre felkészülve megvédjük az ügyfelünket és ha csak arra kérnénk, hogy engedelmesen rostokoljon a szobájába, akkor felesleges lenne a jelenlétünk. Elég lenne pusztán egy kamera meg egy 0-24-ben a felvételeket néző nő 12 órás váltással.
Kitérünk a felszerelt rendszerre is és bár mi hisszük, hogy az elődjeink sem voltak alkalmatlanok, ugyanakkor szeretünk biztosra menni. Egyik fontos része a közös munkánknak, amit nem vehetünk félvállról. - Elhisszük magának Flor, de ez egy megszokott és egyben lefutott kör nekünk, hogy ránézünk ennek ellenére. És igen, valamelyikünk ott lesz. - nyugtatom meg efelől, de ha tippelnem kellene, akkor bizonyára én leszek az. Ezt viszont már nem fűzöm hozzá neki a válaszomhoz.
Próbálom neki egy kissé fesztelenebbé tenni a helyzetet és még azt is felajánlom, hogy megoldjuk számára a túlórákkal kapcsolatos problémát. Ugyan a válasz elutasítóan érkezik, de a mosolyból ítélve az eredeti tervem bevált.
- Csak pár alkalom lesz, ahogyan mondtam. Ne aggódjon emiatt. - tudjuk, hogy másoknak létezik egy-két plusz, ami bevételi forrásként van jelen az életében és hogyha az egyik eltűnik, az mekkora kiesést jelent. Nem szeretnénk őt erre kényszeríteni, de ahhoz, hogy minden jól működjön, muszáj némi változást eszközölnünk, még ha átmenetileg is tesszük mindazt.
Amig ők Marcussal beszélik át Flor aggályait az emberem életét illetően, én fejben végigfutom azokat a témákat amiket teljesen átbeszéltünk vagy amit csak érintőleg néztünk meg, de már nem avatkozok bele az ő beszélgetésükbe. Flor kérdésére viszont Marcus helyett én élek válasszal. - Ami fontos, azt már mindent átvettünk, de ha kérdése akadna a későbbiekben, csak nyugodtan keresse fel bármelyikünket. - felállok a helyemről, hogy kikísérjem őt majd közben viszont a továbbiakat egyeztetem vele.
- Marcus hazaviszi majd, holnapra pedig marad némi papírmunka, amit el kell intéznünk és majd a szükséges menetrendünket is hozzárakom majd, hogy átnézhesse. Ha valami nem lenne vele tiszta, még az elején nem gond, ha változtatunk. - ezután elhallgatok és az ajtót kinyitva előtte engedem előre, ahogyan Marcust is, de én az elköszönés után már nem tartok velük. Így lesz idejük arra, hogy megszokják a másik társaságát, nem mellesleg velem csak elvétve fog megejteni a találkozókat és az is legtöbbször a cégen belül fog történni.

.