New York az albérletek és hotelszobák városa, éppen ezért sokan ha megtudják, hogy én lakást akarok venni furcsán néznek rám, mintha két fejem nőtt volna hirtelen, vagy elgurult volna a gyógyszerem és azon gondolkoznak hogyan segíthetnének rajtam. Pedig nincs semmi bajom, de úgy vélem, ideje lenne dobbantani a mostani lakásból, ahova Lornak szabad bejárása van. Hiába cseréltettem le a zárat, valahonnan szerzett kulcsot és folyamatosan razziát tart.  Teljesen elment az esze. Egyik este egy hosszú ballonkabátban állított be, alatta pedig csak egy alig takaró csipkés fehérnemű volt, pár nappal később pedig egy baseball ütővel kopogtatott az ajtóban.
Hajnalban keltem, hogy a legfrissebb hirdetéseket átböngészhessem a neten, és találtam is pár egész jónak tűnőt, csak meg kellene nézni őket. Telefonszámot feljegyeztem, és a honlapot is elmentettem, hogy majd a későbbekben vissza tudjak mindent keresni. A legegyszerűbb az lenne, ha felbérelnék valaki ingatlan ügynököt, hogy kerítsen nekem lakást és… igen, egészen biztos, hogy még pár nap keresgélés, és utána lepasszolom valaki másnak ezt a hálátlan és unalmas feladatot, plusz, amúgy sincsen időm egész nap a számítógép előtt ülni és a legújabb ajánlatokon gondolkozni.
Az asztalon rezegni kezd a telefonom, én pedig egy gyors kézmozdulattal kinyomom a hívást, majd ez megismétlődik még háromszor, de a  negyedik hívást már felveszem, azon egyszerű okból, hogy most más hív, nem pedig a nejem.
- ’Reggelt!- szólok bele a telefonba
- Szasz, na hogy telt az estéd, kérlek mondd, hogy most egy szál semmiben jelent meg nálad. - kérdezi meg Ted mindenféle körítés nélkül azt amire kíváncsi. Felnevetek szavaira, bár az egy kicsit tényleg meredek lenne ha Lor így jelenne meg nálam, de az utóbbi napok alapján már semmin sem lepődnék meg.
- Nem, dehogy, most nyugis volt minden talán talált magának mást akire ráronthat pucéran. - amire nem látok sok esélyt, de reménykedni még lehet. Megbeszéljük, hogy lassan össze kéne futni, és legurítani pár sört, de hamar le is rázom őt, mert az idő szalad, nekem meg mennem kell.
Magamhoz veszem a táskám és a kulcsaim, majd indulok is.
- Szia, mehetünk? - kérdezem Sky-t, mivel már ott vár rám. A motoromhoz megyek és felülök rá.

Nem vesztegetjük az időt, egyből motorra pattanunk mind a ketten és már indulunk is. Általában motorral szoktam közlekedni, hiszen jóval gyorsabb, mint ha saját autóval mennék, vagy esetleg mindig taxik után rohangálnék, valamint praktikusabb is, jóval gyorsabban lehet parkolóhelyet találni, hiszen maga a járgány nem valami nagy. Az a helyzet, hogy nagyon régen motoroztam csak azért, mert ahhoz volt kedvem, általában mindig rohanásban vagyok és azon pörög az agyam, hogy mi is a következő teendő, illetve hogyan tudnám a lehető leghatékonyabban elkerülni Lort.
Autóm is van természetesen és télen ha nagyon hideg van inkább azzal közlekedem, de most teljesen jó az idő ahhoz, hogy kiránduljunk egy kicsit és kikapcsolódjunk.. már a ez sikerülni fog nekem, nagyban nem fogadnák rá, hogy fog, de ez van, ilyen az életem.
Az úton végre kicsit száguldozhatunk is, mert rendőrök sehol se láthatóak a közelben, ha meg mégis előugranának egy bokor mögül, akkor majd igyekszem lepénzelni őket, hogy aztán nyugodtan mehessünk tovább, de erre szerencsére nem kerül sor míg megérkezünk az úti célunkhoz. Ki tudja, talán majd hazafelé nem járunk ekkora szerencsével, de nem akarom elszólni magam, még a végén bejön, aztán tényleg fizethetek.
Leszállok a motorról én is.
- Köszönöm, te sem vagy semmi, ha gondolod hazafelé cserélhetünk, ha ki szeretnéd próbálni. -
ajánlom fel neki, a lehetőséget, hogy hazafelé a másik motorjával menjünk. Én is kíváncsi vagyok az övére, szóval remélem belemegy a felajánlásba.
- Arra gondoltam, hogy ha nincs ellenedre lehetnél a modellem, csinálhatnánk első körben motoros képeket, aztán meg felfedezzük a környéket, hátha van erre pár jó helyszín ahol profi képeket lehet csinálni. -