Nézem a kirakatokat a plázában, s szakértő szemmel nézem azokat, hátha megakad a szemem valamin, amit érdemes megvenni. Különösebben nincs célom, inkább csak bolyongok. Jelen pillanatban egy karóra bolt előtt állok. Lesem a drága vekkereket, amiért nem dobnék ki annyi pénzt, mert csupán egy nevesebb márka. Egy darabig még figyelem őket, hogy mivel rendelkeznek és mi hiányzik belőlük, majd tovább állok. Az agyamban megvan az a ötlet, hogy az ünnepek közeledtével a lakótársamnak vegyek valami ajándékot, azonban úgy vélem, hogy ahhoz nem ismerem még olyan jól. Addig vívódok magamban, míg végül megpillantok egy télapós kulcstartót az egyik boltban, s rögtön belépek az üzletbe. Szép tágas, s tele van apróságokkal. A polcsorokat kezdem el járni, míg meg nem pillantom azt a bizonyos télapós kulcstartót. A kezem egyből nyúl egy darabért, hogy a kosaramba pakoljam, ám az élettelen tárgy helyett, puha kezet fogok meg. Meglepődök, mert pár pillanattal ezelőtt még egyedül voltam. Most meg mi a franc történik? Nem eresztem a csuklót, inkább végigkövetem a tekintetemmel a kart. Megtalálom a tulajdonosát, aki ráadásul a gyengébb nemből való. - Bocsáss meg, hogy megfogtalak. Nézd el a figyelmetlenségem – a szabad kezemmel megsimogatom a tarkóm, közben egy kisebb mosolyt küldök felé. Elengedem a csuklóját, s teljesen felé fordítom a fejem, hogy szemébe nézhessek. - Elég jópofa a télapó, s szeretnék majd valakit megajándékozni vele. - nem hagyom, hogy beálljon a csend közöttünk. Még sosem ismerkedtem ilyen boltban senkivel sem, így nincs ellenemre, hogy egy újabb ismerőssel gyarapodjak. Már ha a másik fél szintén úgy gondolja. - Egyedül szoktál vásárolni? - teszem fel az első kérdésem, s remélem nem az utolsót. Ami azt illeti én nehezen tudom megállapítani az életkorát, hogy fiatalabb vagy idősebb. Kíváncsi vagyok rá, azonban ismerem jól a mondást, hogy a nő életkorára nem kérdezünk rá. Itt el is hallgatok, s hagyom a másikat kibontakozni ebben a kialakuló beszélgetésben.
Semmit sem szeretek az utolsó pillanatban csinálni, ezért mára intéztem magamnak szabadidőt, azt nem mondanám, hogy szabadnapot, mert késő délután majd tervezek bemenni a Diamondba, de mivel még csak délelőtt van így jó pár órám akad a semmitevésre, pontosabban a vásárlásra. Igen, ma vásárolni megyek. Hova? Hát persze, hogy plázába, hova máshova?! Mi veszek? Fogalmam sincs! Minek? Hát, általában ez is kérdéses, mert ilyen körútjaimban általában sikeresen beszerzek jó pár dolgot, amit aztán sose használok és egy idő után továbbadom őket. Most azért jöttem, hogy vegyek valami apróságot a csajoknak, amit majd a Télapó hoz nekik. Tudom, tudom még rengeteg idő van Karácsonyig, de sajnos én ezekben a döntésekben annyira határozatlan tudok lenni, hogy képes vagyok több napon keresztül keresgélni a tökéletes ajándékra, persze nem egymás után, hanem több héten egy-egy napot szánok erre a dologra, amit ma kezdek igazából, szóval még biztosan lesz jó pár köröm. Ez a harmadik bolt, amibe betévedek. Tudom, hogy valami hasznos dolgot szeretnék venni az alkalmazottjaimnak, de most mégsem tudtam ellenállni annak a boltocskában, ami tele van mindenféle Karácsonyi csecsebecsével. Nekem nem igazán van kivel Ünnepelnem otthon, mégis szeretem a Karácsonyt. Szóval bemegyek a boltba és megpróbálok keresni valami cukit, valami Ünnepit, valami jelképeset, amit majd az úgymond fő ajándék mellé fognak kapni. ~ Kulcstartó! Ez még hasznos is! ~ - Odalépek az állványhoz amin van egy csomó ilyesmi, rénszarvasos, hóemberes, karácsonyfás, gömbös, stb. Én egy Télapósat szúrok ki, amit szeretnék megvizsgálni közelebbről, ám amikor le akarom venni, valaki megsimítja a kezemet. Odapislogok tágra nyílt szemekkel és persze mosolygósan. - Helló! Ez valami új ismerkedési módszer? - Kuncogok egy sort saját kis poénnak szánt mondatomon, majd megnézem a kezemben tartott apróságot. Szerintem egynek jó lenne, de ahogy látom nincsen belőle annyi, amennyi kellene. - Szerintem tök cuki, én is ajándékba szánnám, de ahogy látom nincs belőle - gyors fejszámolás - nyolc darab, úgyhogy ezt megnyerted - Fejezem be a mondatot végül. - Az attól is függ, hogy milyen céllal jövök, ha csajos nap van akkor valamelyik barátnőmmel, de arra szükség van egy egész napra, mert olyankor nem csak vásárolunk, hanem beülünk moziba, vagy elmegyünk körmöshöz, meg ilyenek. Most, csak fél szabad napom van, szóval egyedül jöttem inkább. - Tessék, Te helyes idegen, kellett ez Neked?! Addig menekülj amíg tudsz, mert ha elindul a lavina egészen biztosan nem fogod tudni belém fojtani a szót! - És Te? Vársz valakire? - Ha már én kiteregettem a lapjaimat és untattam őt a blablával, azért megérdemel annyit, hogy visszakérdezzek, nem? Egyébként egy szatén fekete rövid nacit, vékony harisnyát, bokacsizmát és egy fehér topot viselek. Igaz kint már hűvös van az ilyen nyári felsőre, de a kabátomat betettem az egyik megőrzőbe, hogy ne kelljen vigyáznom rá, így csak a kis fekete vállra akaszthatós táskám van még nálam.
Meghallom, hogy mit válaszol a megfogott lány, akkor rámosolygok és válaszolok neki. - Igen, először kezedet szerettem volna megcsókolni, aztán jutott az eszembe, hogy inkább megleplek simogatással. Tudom nem egy romantikába illő cselekedet – fújom ki a levegőt, majd végül a viccet arrébb teszem, majd kijavítom magam. -Ami azt illeti, az elébb még nem voltál itt mellettem. De mikor a télapót szerettem volna levenni, akkor megelőztél. - vallom be, hogy milyen helyzetbe csöppentünk. Mikor nekem akarja adni azt a csecsebecsét, akkor hozzáérek a kezéhez, s enyhén felé tolom. - Vidd csak, egy ilyen pasinem érdemel elsőbbséget, aki női kezeket simogat. Találok mást helyette. Csak tudnám, hogy mivel nyerhetném el a lakótárs ízlését. - továbbra sem veszem el a tekintetem a másikról, sőt tartom vele könnyedén a szemkontaktust. Ezután következik a másik beszámolója, amit természetesen végighallgatok. Bólogatok a végén, hogy érthető amit mond. - Nos a fiús nap az egyenlő a kocsmával, ám az utóbbi időben hanyagolnak a haverjaim. Tán túlságosan elfoglaltak, vagy nekem kell túl sokat rajzolni. - vonom meg a válam, mert igazából nem tudom eldönteni, hogy én vagyok a rendetlenebb, vagy ők. Amikor pedig végre ott lehetek a haverjaimmal, az nagyon rövid idő. - Fél szabad nap? S mi újság a másik felével? - ébreszti fel teljesen a kíváncsiságom, azonban ő visszakérdez. Elnevetem magam,végül a következő szavak csúsznak ki az ajkaim közül. - Én magányosvásárló vagyok, ha egyszer eljön velem egy barátom, az már fél siker. Nem várok senkire, magányos kézsimogató hírében állok. Legtöbb barátomnak van már valakije, aki ruházza őket, meg öltözteti. Én kilógok a sorból. - ezen nem tudok mit tovább ragozni. Rendszerint a saját magam megyek mindenhová. Szünetet kell tartanom a másikkal való szemkontaktussal kapcsolatban, hogy ránézhessek a többi kulcstartóra, ami még van. Egy félholdat formázó kulcstartót kiveszek. - Én megelégszem ennyivel, úgy vélem ennek szintén örülni fog a célszemély.
Ki gondolná, hogy egy sima plázázásból kialakulhat egy ismerkedés? Hát én egész biztosan nem, legalábbis nem nagyon jellemző rám, hogy ilyen helyeken szóba elegyedek egy vadidegennel. Persze egy kávézó, vagy cukrászda, vagy a bár teljesen más tészta, de egy ajándékbolt? Na mindegy, ha már így alakult nem tagadom meg magamtól a lehetőséget, hogy megismerkedjem a fiatalemberrel, akivel már az első érintkezésen igen korán túl is estünk. - Romantikusnak nem mondanám, de elég egyedi és szerintem vicces is. - Persze biztos vannak olyan emberek, akik elküldték volna melegebb éghajlatra a másik felet, én nem vagyok az a beképzelt típus és hát nyilvánvaló, hogy nem volt szándékos, ráadásul beszélgetni is nagyon szeretek, úgyhogy ki is használom ezt az alkalmat. - Jó, akkor itt marad. - Visszaakasztom a kis csecsebecsét oda ahonnan elvettem. Nekem nem elég annyi, amennyi van belőle jelenleg, ő meg nekem akarja adni, így hát hogy egyikőnknek se legyen igaza inkább visszateszem. - Lakótárs? Fiú vagy lány? Mennyi idős? - Biztosan fogok neki tudni segíteni, bár ha fiú lenne az illető erősen kétlem, hogy ezeket a tárgyakat nézegetné itt, biztos vagyok benne, hogy letudná egy sörrel, vagy kettővel a dolgot. - Hát igen, a pasis napok egészen mások lehetnek, mint a csajosak. Rajzolnod kell? Ezt hogy érted? - Kíváncsi vagyok mit ért ez alatt, de gondolom valami munkával kapcsolatos, mert ha kell, akkor azt nem teljesen kedvtelésből teszi, hanem azért mert muszáj. - A másik felében bemegyek a munkahelyemre és ránézek az alkalmazottakra, ha kell beugrom segíteni. Egy bárban dolgozom, vagyis az én báromban. - Jobb, ha mindjárt tálalom mi a szitu, nem szeretek hazudozni meg ilyesmi. ~ Öltözteti? ~ Hát igen, a férfiak sokszor ráhagyják ezt a vásárlás témát a partnerükre, elvégre nekik akarnak tetszeni, vagy mi. - Van kedved beülni valahova? - Kérdezem tőle miután kiválasztott egy másik kulcstartót.
- Úgy értem, hogy a filmekben eléggé romantikus helyzetnek van beállítva az ehhez hasonló helyzet. - próbálom meg, hogy kissé jobban kifejtse a véleményét a témával kapcsolatban. Vagy ő kivételesen nem dől be az ilyen parasztvakításnak? Mikor kijelenti, hogy az marad a helyén, akkor én a vállamat megvonom, hogy felőlem lehet úgy. Rögtön keresni kezdem a szememmel, hogy milyen más ajándékot tudnék adni Sorchának. - Felnőtt nő, bár néha úgy érzem, hogy lány. - vallom be, s meglátok egy rénszarvast és egy szánt, így egybe. Fiúsnak ítélem. Haladok tovább, hogy még mit találok. Mikor megpillantom a virgácsot, akkor csupán elmosolyodok. Odanyúlok egyért, s aprólékosan megnézem. Nem igazán figyelek oda, hogy a partnerem mit mond, így később visszakérdezek. - Tessék, mi volt a kérdésed? Bocsáss meg, néha elveszek a részletekben. - sóhaj tör fel az ajkaim közül, majd folytatom a kutatást. Mikor megpillantom a lányosra sikeredett nyuszit télapós sapkával, akkor utána nyúlok. Leakasztom a kulcstartót, aztán megmutatom a lánynak. - Ehhez mit szólsz? - próbálom átadni a beszélgető társamnak, hogy ő szintén megnézze. Kíváncsi vagyok a véleményére, mert nem szeretnék mellé lőni. Elégedettséget szeretnék látni lakótársam arcán, nem pedig, hogy milyen hülyeséget vásároltam. - Grafikus vagyok, s van amikor nincs munka, máskor pedig alig győzöm. Mindenféle kreatív megoldás, szépség és egyéb. - jön belőle pénz, csupán annyi fáj, hogy túlságosan nincs akkor szabad időm. Vannak igénytelen alakok, akik elsőre vagy másodjára azt mondják a munkámra, hogy az a tökéletesség, de vannak szőrszálhasogatók. A legapróbb részletet is kritizálják. Én meg a főnöktől azt hallom, hogy oldjam meg és legyek türelmes. Felkapom a fejem, vagyis legalább megragadja a figyelmem, mikor a saját bárjáról beszél. - Bocsáss meg, neked tényleg van egy bárod? - kicsit felvonom a szemöldököm, s jobban megnézem, hogy kivel van dolgom. Tán egy picit nyomulósnak tűnhetek ezzel, de igazából nem érdekel. Hirtelen úgy érzem, mint ha egy 32 éves nővel beszélgetnék, aki ilyen fiatalos testtel rendelkezik. - Beülhetünk valahova, már ha egy picit elrabolhatlak, s meghívhatlak valamire. Éhes vagy szomjas? - ajánlom fel a fizetést klasszikusan és lovagiasan. Remélem, hogy elfogadja, s nem lesz valami ellenérve. - Különben Cillian vagyok, MacSween – teszem oda a családnevem, hogy teljes legyen. A kezdeti unalom helyett kíváncsiság költözik belém, ráadásul lesz egy segítőm a vásárlásban.
- Ja, persze. Szerelem első látásra, hát én ebben nem hiszek. - Legyintek egyet megerősítve a mondandómat. Persze biztosan van valami érzelem ami akár első látásra elindulhat, de hogy lehetnék szerelmes egy olyan emberbe, akit azt sem tudom kicsoda?! Inkább nem fejtem erről ki a véleményem, mert nem sokan értenek velem egyet ezen a téren és ő még elég idegen számomra, hogy ilyesmit megosszak vele. - Örülj neki, ez azt jelenti sosem fog felnőni és az szerintem jó dolog. - Jó, ha néha vagy akár sokszor tudunk poénkodni, gyerekeskedni. Nyilván vannak olyan helyzetek, amikor ezt nem szabad, de én például elég sokszor szoktam még a bárban is gyerekeskedni kicsit. - Nem fontos. Igazából már magam sem tudom mit kérdeztem, szóval biztos nem volt lényeges. Amikor megmutatja a nyuszis kulcstartót elmosolyodom. - Szerintem tetszeni fog neki, aranyos. Bár én a helyedben vennék még neki valami finom csokit is, az mindig jól jöhet. - Én örülnék ennek a kis apróságnak, persze a csoki az kell hozzá. Mindenképp! - Hű, jól hangzik, bár nem lehet könnyű. - Viszont elég sok kreativitást és munkát igényel, ha jól akarja csinálni. Szerintem elég sokan akarnak elhelyezkedni ebben a szakmában, mert "nem nehéz", de aztán a nagy része sosem lesz igazi grafikus, mert igenis nagy munka van benne. - Megbocsájtok - mosolyogva kacsintok, miközben kibökök a választ - igen, van egy bárom. Biztos hihetetlenül hangzik ilyen fiatalon, de hát ez egy bonyolult történet. - Az egész sztorit biztosan nem fogom elmesélni neki, mert senki nem tudja rajtam kívül, de részleteket majd lehet megosztok vele is, ha eljön az ideje. - Igazából egy forró csokira gondoltam, vagy egy sütire. Elfogadom a meghívást. - Szerintem illetlenség lenne visszautasítani, elvégre ő a férfi és ha már felajánlotta biztosan nem esne jól neki, ha én akarnék fizetni. - Örülök a találkozásnak, Anne Diamond. - Nyújtom felé a kezem bemutatkozás közben, majd miután megvásárolja a nyuszit elindulok a legközelebbi kávézó felé, nem csak azért, mert közel van, hanem mert tényleg nagyon finom forró italokat készítenek. - Miket szeretnél még venni? - Fontos kérdés, elvégre ha sok mindent, akkor nem ücsöröghetünk sokáig a kávézóban.
- Pedig valakiknek megy a szerelem első látásra – nézek rá kedves partneremre, aki csupán legyint egyet. Gondolkozok egy sort, hogy mi mindent mondhatnék neki. Az szöget üt a fejemben, ahogy a gyerekeskedésről fejti ki a saját véleményét. Nem értek vele egyet, de nem is szeretném a saját álláspontom hangoztatni. - Ha te mondod… - vakarom meg a tarkóm, de pillanatokon belül tovább lépek. Az egyik kérdéskör elúszott az éterben, amivel nincs gond egy szál se. Megtalálom végül a nyuszis kulcstartót, amit a társaságomnak megmutatok, s várom kérdő tekintettel a szakvéleményét. - Kulcstartó és finom csoki? Ennyi elég lehet? - nem vagyok mostanában jól eleresztve költségileg, így ha nem muszáj visszafognám a pénzem ínségesebb időkre. A szakmám felé terelődik a hangsúly, amit nem bánok. Én kivételesen szeretem csinálni, s értek hozzá. Fiatal vagyok a szakmában, de szinte mindenféle esettel találkoztam már egyszer. - Nem csak jól hangzik, de jó is. Látványos. A könnyűségben egyetértünk, főleg ha az ember olykor nem elégedett a saját munkájával, s a leadás előtt elcseszi a maradék idejét, hogy végre tökéletesre sikeredjen. - nem köntörfalazok magamról, mert szokott lenni olyan, hogy ténylegesen újra az elejéről kezdem a feladatot. Örömmel veszem tudomásul, hogy megbocsájt nekem. - A megbocsájtásod megkönnyebbülés – viszonozom a gesztusát, egy hincut mosollyal az ajkamon. Továbbra is hihetetlen számomra, hogy ilyen fiatalon, hogy tudott megörökölni egy bárt? S vajon milyen nehézségekbe ütközik? Van rendes élete? Tanulni és helytállni két helyen, az nem egy mámoros feladat. Lenne kérdésem hozzá, hogy megtudjam a piszkos részleteket, de úgy vélem, hogy ha békében hagyjuk a témát egy időre. - Forró csoki és süti. Mindkettőre meghívlak – indul be a kettőnk közötti kommunikáció. Meglepő, hogy nem veti meg tőlem a társaságát, s szakít időt rám. Szeretek beszélgetni, s reménykedem abban, hogy jó beszédpartnere maradok a búcsúzásig. Megtudom a becses nevét, s mikor a kezét nyújtja akkor nyújtom a sajátom. Lekezelek vele, majd ezután távozunk fizetés után az ajándék boltból. Követem őt, megbízva az ízlésében és helyismeretében. - Igazság szerint én végeztem is, de ez annál nehezebb feladatnak tűnt nekem, hogy a te segítséged kellett. A többi jó barátomnak kedveskedtem már az évben. Jóbarátoknak ingyen dolgozok, vagy legalábbis cserébe adnak őt valamit. Gondolok itt 1 hónapig ő hív meg sörözni, s hasonlók. De ritkán dolgozom így, inkább sokkal több a pénzes munkám. - sóhajtok egyet, kicsit meg is állok. Felnézek az égre, aztán visszacsatlakozok Annéhoz. - Nálad sok a meló a bárodban?
Nem tudom, én még nem igazán tapasztaltam ezt a szerelem témát, maximum tiniként, amikor valamelyik sztárba voltam "szerelmes", de mint tudjuk az inkább rajongás. A szüleim sem voltak szerelmesek, legalábbis ezt bizonyítja az, ami történt, hogy apám még a születésem előtt elhagyta anyámat, ha szerelmes lett volna biztosan nem lép le és hagy minket egymásra, vagyis anyát kettőnkkel. - Lehet, engem elkerült eddig, az biztos. - Jó, lehet hogy van valami ilyesmi, de én eddig maximum csak vonzalmat éreztem és azokból sem lett semmi extra csókon kívül, mert én nem voltam többre képes, nem éreztem a késztetést többre és így persze hoppon maradtam, de inkább hagyjuk is ezt a témát. - Nekem a csoki is elég lenne! - Számomra nem az a lényeg, hogy mit kapok, hanem maga a gesztus. Én minden apróságnak örülök, mondjuk nem kapok túl sűrűn ilyesmiket, elvégre családom nincs és nagyon közeli barátaim sem, akivel ajándékoznánk egymásnak. Az alkalmazottjaim szoktak meglepni Ünnepekkor, hogy én is őket. Most ezt sem fogom elmesélni, nem akarom sajnáltatni magam, ez jutott, ezt kell elfogadni. - Nem minden a tökéletesség, de az arra törekvés mindenképpen pozitív az ilyen szakmákban. - Meg persze az igényesség, az egyediség, a kreativitás és még sorolhatnám. - Beértem volna eggyel is, nem vagyok telhetetlen. - Tulajdonképpen miért is hív most meg engem egy vadidegen sütire és forró italra? Ez egy szuper jó kérdés. Igazából nem szoktam ilyesmit csinálni, mármint csak úgy összeismerkedni valakivel, kivétel persze a bárban, de az szakmai ártalom. - A nők szeretik a csokit, általában, szóval az minden ünnepre tökéletes ajándék. - Most komolyan, egy ilyen pasinak adok csajozási tippet? Biztos vagyok benne, hogy egyedül is megy neki ez a téma, nem kell ellátnom tanácsokkal. - Ez rendes tőled, csak vigyázz nehogy kihasználjanak. - Sajnos sokszor nem vesszük észre, hogy a "barátaink" tulajdonképpen csak azért lógnak velünk, mert van pénzünk, vagy tudunk adni nekik valami olyat, amiért jó kis összeget kéne fizetniük. Én pont ezért építettem le egy-két embert, mert jöttek az ingyen piára. Undorító. - Eléggé összetett feladat, nagyon oda kell figyelni, de szerencsére úgy tűnik Lily szintén fogékony ilyen téren és már egész sok időt tölthetek nélkülük. - Magyarul ki tudok venni egy héten akár 1-2 napot is úgy, hogy nem kell aggódnom a Diamond miatt. Tudják, ha valamivel nem boldogulnak telefonon elérhető vagyok, meg persze ha kell be is megyek. Eleinte minden nap bent voltam, mert egyrészt elvonta a figyelme anyáról, másrészt nem volt aki besegítsen. - Itt is vagyunk! - Kis szolid hely, semmi csicsa, pofás kis asztalok, boxok, többnyire foglaltak, de azért van még 1-2 szabad hely. Én egyenesen a pulthoz sétálok és kikérem amit szeretnék, aztán, ha Cillian is végzett, akkor megcélzom az egyik ablak melletti szabad asztalkát. Amit kértünk majd kihozzák.
- Egyszer mindenkit megtalál a szerelem, legalábbis szerintem. Ha meg nem, akkor érdekes egyedül megöregedni. Én legalábbis szeretnék családot alapítani, ugyanis jelenleg magamra számíthatok. - ennél többet nem is kell erről a témáról beszélgetni, mert még az embert elkapja a szomorúság. Tovább lépek ezen a témakörön, hogy helyét felváltsa más és érdekesebb. Meglep mondjuk, hogy ő beérné a csoki, így elgondolkozok az ő szempontjából. Nem tudom megállni, hogy hozzá ne szóljak a témában. - S annak örülnél, ha kiadós reggelit kapnál azon a napon a barátodtól, s egy ötperces csókcsatát? - tán túl hétköznapi vagyok, hogy nem gondolok forró csokira, vagy más egyéb igényre egy nővel kapcsolatban. Szóval mi ketten hasonlóan gondolkozunk. Legalábbis ami ezt a részt illeti, de nem fogom rákötni az orra hegyére. - Forró italhoz, jár valami harapnivaló. - mosolygok rá, s remélem ezt elfogadja válasznak. Ezután jön a történelmi feszegetés arról, hogy a nők szeretik a csokit, úgy nagy általánosságban. Eszembe jutnak a cukorbetegek, mert ők biztosan nem iszogathatnak minden mennyiségben, amikor csak akarják. De vannak, akik egyszerűen nem szeretik az édeset, csak a sósat. - Az lehet, de én ha nő lennék, akkor biztosan megutálnám a csokoládét, hogy már megint ezt vett a marha. Más nem jut az eszébe? Én biztosan próbálnék változatos lenni, ami nem hétköznapi, s nagyon el van terjedve. Mondjuk...- gyorsan átgondolom, hogy mit találnék egyediknek, aztán előadom a beszélgetőtársam felé. -...rózsaszirmokkal nem hinteném tele a szobát, mert utána takaríthatnék. - mosolygok egy nagyot, de komolyabbra fordítom ténylegesen a témakört. - Rajzolnék egy portrét róla, amit kipakolhat díszítésképpen a falra. Vagy tájképet. - fogalmam sincs, hogy annak milyen értéke lenne a forró csokihoz képest. Túlságosan munka párti vagyok, s szeretek rajzolni. Eddig még nem jutottam be egyik verseny alkalmából sem galériába, de attól még nem adom fel. Egyszer meglesz a munka gyümölcse, s van még hová fejlődnöm. Nem vagyok olyan rég a szakmában. - Arra ügyelek, ne aggódj emiatt. - fogadom a kedves szavait azzal kapcsolatban, hogy ki ne használjanak. Eddig egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ilyen alakba futottam bele. Úgy tűnik ebben szerencsés vagyok. A téma végül arra terelődik, hogy ő hogyan boldogul a bárjával, s kíváncsian várom, hogy ő tulajdonképpen milyennek találja. - Akkor igaz az, hogy reggeltől estig pörögni kell? Sok a vendég, s mindenkit ki kell szolgálni. Emellett gondolom vannak napok, mikor a csökött agyú párzásra érett hímek próbálnák átrendezni a bárod bútorzatát. Az miképpen kezelitek? Hívjátok a rendőrséget, vagy van rá emberetek? - bevallom érdekel ezen része. Mert nem hinném, hogy egy 33 éves férfi ember fog hallgatni az ilyen 19 éves tulajdonos szavára. Legalábbis ez az érzet van bennem. Haladunk, a célunk felé, ahol lehet enni és inni. Kellemes séta után érkezünk meg, s amint belépek, akkor jól hallhatóan köszönök. - Szép napot! - azután követem csak Annét, jobban mondva mögötte haladok. A pulthoz megy, s még mielőtt odaérnék feltűnik nekem egy-két ismerős arc. Nem intek nekik, mert még képesek lennének odajönni hozzá. A pultnál a partnerem mellé állok, s mikor leadta a rendelését, akkor én a következőt mondom. - Hasonlót kérnék, s fizetném is. - szeretném előbb letudni ezen apróságot. Addig Anne lefoglalja nekünk az egyik szabad asztalt. Kifizetem az ital és a süti árát, majd bájos társaságomhoz sétálok, s leülök mellé. - Mit csinálsz a szabadidődben? - érdeklődöm, mert ha már így alakult, akkor miért ne folytathatnánk a barátkozást?
Kezdőlap
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/A-1940132-1365363243-8821.jpeg.jpg)
