Alig vártam ezt a napot. Ugyan még nem melóztam a bárban és azóta az ominózus este után nem találkoztunk, de az internet segítségével és persze a telefonszám csere után sok napot elbeszélgettünk csak úgy. Lehet nem volt személyes mégis annyira jól esett, hogy hallhatom a hangját és beszél hozzám, mesélt nekem és minden hirtelen olyan...kellemes volt...Aztán mikor lebeszéltük ezt a találkát egyszerűen alig fértem el a bőrömben....Vagyis nem tudtam elmaradni otthon a faromon. Anyával is beszéltem elmondtam neki a dolgot hiszen előtte semmit nem lehet titkolni és annyira boldogan hallgatott végig. Tudom, hogy az a legnagyobb vágya, hogy én boldog legyek. Szóval nagyon nehezen telt az idő míg Anneval való találkozásomat vártam, de mind ezek ellenére most itt vagyok a park előtt túra cuccban egy táska van a hátamon és várok. Vagyis várom Annet. Kicsit talán túl izgatott vagyok de igyekszem leplezni. Mégis...annyira örülök, hogy újra találkozhatok vele és nem csak telefonon keresztül beszélgetünk hanem...újra láthatom. Legutóbb is úgy éreztem, hogy nagyon jól megtaláltuk a közös hangot a bárban. Bár még mikor a kórházakban találkoztunk akkor is úgy éreztem, hogy sok mindenben nagyon közösek vagyunk. Ahogy most ebben a túrázásban is eléggé megtaláltuk a közös hangot. Szusszanok egyet és bele túrok barna hajamba majd majd a park felé pillantok. Remélem élvezni fogja, hogy ide beszéltük a túrát...Amikor megjelenik és elér hozzám lelkesen lépek hozzá és szélesen rá vigyorgok.-Szia!-köszöntöm kicsit felpörögve majd finoman megölelem és finom puszit adok az arcára.-Mi újság? Hogy vagy?-kérdezem ahogy szemeibe pillantok és kedvesen mosolygok rá.
Őszintén szólva elég izgatott vagyok ma, az elmúlt napokkal ellentétben, amikor meg szórakozott voltam. Mostanában kicsit megváltozott az életem, úgy tűnik jó irányba futnak végre a szálak. Boldog vagyok, valami kellemes furcsaságot érzek, nem vagyok tisztában vele teljesen, hogy miért, de az egészen biztos, hogy miatta van. Jól esik, hogy valaki végre törődik velem, kedveskedik nekem, figyel rám. Minden nap írogattunk egymással, vagy beszéltünk telefonon. Nagyon kellemes társaság, szeretek vele beszélgetni, most már van okom felmenni a messengerre is. Eddig csak üres beszélgetéseim voltak ott, vagy munkáról szóló témákban írogattam ezzel-azzal, de most Matt miatt már sokkal szívesebben lógok a telefonomon is. Mára megbeszéltünk egy kis kirándulást, így hát rábíztam a csajokra az üzletet, én pedig a délelőttöt pihenéssel, relaxálással és némi készülődéssel töltöttem. A hajamat most felfontam, körbe a fejemen, hogy ne kócolja össze-vissza a szél. Minden szeretnék látni és csak zavarna a sétálásban. Nem nagyon szeretem összefogni, szóval lehetséges a későbbiekben szétszedem, de jelenleg jó ötletnek tűnik ez a fonat. Persze nem sikerül megcsinálnom valami tökéletesre, elég sok a kósza tincs, a frissen mosott haj könnyebben szétcsúszik, gondolhattam volna erre, mielőtt délelőtt megmostam. Miután készlettem a hajzuhatag rendezésével, nagy nehezen sikerült találnom köztes megoldást a sportosság, az elegancia és a nőcis öltözködés problémájára, beletelt vagy fél órába, de szerintem klassz szettet állítottam össze. Természetesen egy kis smink és a parfüm sem maradhat ki. Miután elkészültem magamoz kaptam a kis bőr hátizsákom, amibe már bepakoltam előre, metróra szálltam, majd onnan buszra, nincs hozzám túl közel ez a hely, de hát biztos megéri az utazás. Mattet már messziről kiszúrom, le se tudom törölni a széles mosolyt a képemről, annyira örülök az újbóli találkoznásnak. Ez az első hivatalos randind, hát nem szuper? - Szia Szépfiú! - Enyhén megöleljük egymást, én pedig jó nagyot szippantok az illatfelhőből ami rajta van. Kellemes, férfias. A puszit természetesen viszonzom, majd kicsit hátrébb lépek. - Így, hogy sikeresen megérkeztem már jól. - Szólalok meg széles mosollyal. Kicsit féltem attól, hogy eltévedek, de egész könnyen idetaláltam szerencsére, meg azért is, hogy milyen lesz a fogadtatás. - Veled minden okés? A srácok mit szóltak? - Biztos vagyok benne, hogy jól kibeszéltek, elvégre a pasik is ugyanolyan pletykások, mint a nők, vagy még jobban is. Nekem hiába tagadják, tapasztalom a bárban, hogy mindent kibeszélnek.
Ahogy megérkezik viszonozza az ölelésemet és a puszikat is. Szemeibe nézve hallgatom szavait és halkan nevetek ahogy ezt mondja majd a kérdéseire mosolygok egy kicsit.-Meg vagyok kicsit izgultam, hogy valami megfogja zavarni ezt a mai napot de nem így történt.-ettől egy kis kő hullik le a szívemről, hogy most már mindketten itt vagyunk és semmi nem teheti tönkre már a továbbiakat.-Fiúk?-kérdezem kicsit csodálkozva mire is gondol mire leesik és egy "jaaa" felkiáltással rá jövök mit szeretne.-Nekik még nem mondtam, hogy találkozom veled csak az anyukámnak. Ő üdvözöl is.-mondom ahogy dobok egyet a vállamon pihenő táskán.-Ha eltévedtél volna is felhívsz és én megkereslek.-vigyorodom el szélesen ahogy szemeibe nézek.-Akkor mehet a menet?-kérdezem ahogy a park irányába fordulok és a kiépített úton elindulok, ha ő is bele egyezik és végre úton vagyunk. Mélyet szippantok a levegőből ami valamennyivel sokkal jobb mint a város. Szeretem az ilyesmit...-És úgy amúgy minden rendben? A bár? Hogy teltek a napjaid?-kérdezem mielőtt teljesen elmenne más irányba a fejem és csak a testem maradna Anneval.-Esetleg a munkával kapcsolatban ha az jó neked szerdán már tudok kezdeni és akkor meg is beszélnénk, hogy mikor menjek be még és ilyesmik.-fordítom felé a fejemet és pislogok rá párat kék szemeimmel várva a válaszát.-Amúgy....nagyon csini vagy ebben a szerelésben. Tetszik.-vigyorgok rá szélesen.
Kicsit még hevesebben ver a szivem miközben üdvözöljük egymást, de ez a kezdeti izgalom minden bizonnyal hamarosan elmúlik. Örülök, hogy a csajok már tudnak nélkülözni engem a bárban, így nekem is lehet néha egy-két szabadnapom. Rám fért már, csak eddig nem volt okom nem bemenni, Matt ebben jó hatással van rám. - Ennek örülök. - Küldök felé egy mosolyt, majd kíváncsian várom mit mond az előbb feltett kérdésemre. Nem igazán ezt a választ vártam, bár az anyukája nyilvánvalóan fontosabb szerepet tölt be az életében és hát vele megosztotta ezt a találkát, így nem érzek csalódottságot. - Jajj, én is őt. Hogy van? - Remélem lassan felgyógyul ebből a betegségből, vagy legalább nem romlik az állapota és jó pár évig örülhetnek még egymásnak. Ugye milyen furcsa? Az emberek nagyrésze természetesnek veszi, hogy támogatják, védik őket a szüleik, vagy azt hogy vannak, mások pedig örülnek minden egyes közös percnek, megint mások pedig már sosem láthatják őket viszont. Nem tudom melyik a jobb, a tehetetlenség és nem tudni mikor nem láthatod újra, vagy tudni, hogy már nem látod többé, nem érintheted meg, nem mosolyog rád, nem szól hozzád. Mindkettő borzalmas, szerencsések azok akiknek nem fiatalon kell ezt átélni. - Igen, mehetünk. - Bólintok is egyet, ezzel megerősítve szavaimat, majd a "menetirány" felé fordulnék, ha tudnám merre is akar indulni Matt. Szóval megvárom, amíg elindul aztán csatlakozom hozzá. - Többnyire igen. - Itt tartok egy kis szünetet. - A bárral minden okés, a lányok már nélkülem is boldogulnak így néha kiveszem egy-két napot, hogy pihenjek, amiből persze minden lesz csak pihenés nem. - Arcomon ismét megjelenik a szokásos félmosoly, miközben arra gondolok, hogy az utóbbi "pihenő napomon" az egész lakást kitakarítottam, mert nem tudtam egyhelyben megmaradni. - Olyan 10 körül szokott jönni a beszállító, ha előtte jössz egy picivel az tökéletes, én sem szoktam fél 10 előtt odaérni. A koránkelés nem az erősségem.- Persze amikor nem kell mennem sehova, akkor kidob az ágy, de ha muszáj kelnem, akkor húzom a végsőkig. - Köszi.- Ez volt a cél. Reméltem, hogy tetszeni fog neki ez a sportos, mégis nőcis öltözet. Körülbelül egy hete azon agyaltam mit kellene magamra vennem ma, persze erről neki nem kell tudni. - Mikor indul be a szezon? - Fogalmam sincs, hogy mennek ezek a dolgok, eddig valahogy nem érdekelt, de mivel ő is kosarazik hajlandó lennék elmenni egy-két meccsre, ha időm engedi.
Látom ahogy körbe néz de fogalma sincsen merre induljon el szóval én elindulok helyette a megfelelő irányba és ahogy jön mellettem rá nézek mosolyogva és hallgatom szavait. Anyát üdvözli mire elvigyorodom és a kérdésre kicsit leveszem róla a tekintetem.-Jól van, igyekszik tartani magát. Próbál minél kevesebbet találkozni velem a kemo terápiák utáni fájdalmak miatt de nem hagyom neki.-vallom meg neki, hiszen Annenak is volt egy ilyen terhe. Azt ugyan nem vallom be neki, hogy anya mit gondol. Hogy bevallotta nekem, nincs már messze a vége...és nem a boldog vége. Próbáltam benne tartani mindent, hiszen mi nem adjuk fel csak úgy....De túl komolyak voltak a szavai.-Pedig néha pihenni is kell ám.-Térek ki a egy másik témára, hogy ne folytassam tovább a rossz gondolat menetet anyával kapcsolatban.-Ha gondolod én szervezek neked pihentető dolgokat. Mehetünk együtt kikapcsolódni ide meg oda.-mondom ahogy szélesebb lesz a vigyorom irányába majd egy fás lépcső sorhoz megyek ami felfelé vezet. Ez egy nagyon jó túra út vonal. New York majdnem egész területe belátható ha megmásszuk. Hosszú de annál izgalmasabb és menőbb. Szeretem a túrákat. Szeretem látni a világot. Szeretem, hogy itt van velem és megoszthatom vele ezt az érzést. Ilyen lány ismerősöm még úgy sem volt. Csak a tipikus "kosaras vagy és menő szóval szeretném ha lefeküdnél velem" típusúak. Anne más. Sokkal jobban élvezem a társaságát mint eddig bármilyen lánynak. A munkával kapcsolatos dolgokra bólogatok.-Ott leszek főnök asszony!-emelem meg a kezem mintha szalutálnék neki, majd a meredek lépcső fokokon kettőt lépve fent is vagyok, de meg is fordulva nyújtom a kezem, hogy segítsek neki ha esetleg bizonytalan ezekben a lépcsőkben.-Ne aggódj, megfoglak.-vigyorgok rá biztatóan ahogy szemeibe nézek. Ha kell neki segítségem felhúzom magam mellé könnyedén és egy virágos fás ösvényre érünk ami felfelé vezet de nem olyan meredek mint a lépcsők.-Nincs mit.-kacsintok rá és halkan nevetek miközben előre engedem magam előtt az ösvényen.-Eddig, hogy tetszik? Nekem ez a rész is nagy kedvencem leginkább a természet szépsége miatt de majd lesz egy nagyon jó része a túrának ami szerintem majd leugrasztja az álladat a helyéről.-mondom kicsit talán túl lelkesen neki. Jó érzés, hogy itt vagyunk ketten. Túl jó érzés...-Nyár közepe felé, de nekünk a fontos meccsek nyár végén kezdődnek, szóval most a tavasz az a miénk. Egyenlőre ott vagyok, hogy talán még két szezont lehúzunk a fiúkkal de én...lehet ifi edző leszek utána. Úgy is sok helyre hívtak már ilyen téren. Sajnos a kosarasok sportban gyorsan öregednek.-nevetek csendesen.-De igazából nem is bánom...legalább nem a sportra szentelem az egész életem...-gondolok bele és Annera pillantok kék szemeimmel majd rá mosolygok szélesen.-Te sportolsz amúgy valamit? Ha engedi az időd?-kérdezem pislogva párat.
Kezdőlap
