Jellem
Oszlop, amely képes megtartani a tetőt, hogy aki alatta áll, tudja, védve van. Ezt nem lehet félmunkával tenni, fél lélekkel egyáltalán nem. Múltja van, hogy belőle nem lett az a besanyavodott, szigorú, mindenkivel mogorva kapitány, vagy éppen az ellenkezője. Megpróbálhatod megkenni, kijátszani, az eredménye nem csak a csúfos bukás, hanem lecke, tőle, neked. Atyai, amelyben benne van az, hogy mögéd lát, tudja, miért teszed és rávilágít arra, hogy abba belebuksz, ha így folytatod. Persze, ha még egyszer megteszed, vagy folytatod tovább, és alapvetően is látja rajtad, hogy neked kell az a fal, biztos lehetsz benne: félreáll és végignézi, ahogy csattansz. Mert erre van szükséged, ez fog tényleg megállítani. Ám, ha tudja, ez olyan törést okoz benned, amit nem lehet megjavítani, vagy egyszerűen tényleg te voltál az a hangya, aki éppen pont és akkor van ott, mikor vonul egy elefánthadosztály, hoz egeret. Hogy ez után miként döntesz, abban már nem fog helyetted cselekedni. Hisz abban, hogy a döntéseknek és gondolatoknak következményei vannak. Ha már egyszer eltörted a kéziféket a leejtőn, s a kocsiban ülsz, még mindig dönthetsz, és ehhez tartja magát. Ez tesz mindenkit egyedivé, még a saját nyomorában is.
Volt benne része, kivergődött belőle, s ez a tapasztalat az, amit tovább akar adni, torkon való lenyomás nélkül. Ha kell, kéred, elveszed, ha nem kell, nem fogja erőltetni. Majd eljön az idő a számodra is, hogy képes legyél befogadni.
Múlt
Éjjel tíz, egy eléggé zűrös nap után. Nyakát masszírozva halad végre a munka végét jelentő ajtó felé, mikor meglátja a hadnagyot az egyik tárgyalóban, amint egy rakat nyomozati anyag felett görnyed elmélyülten. Az ajtó nyitva, arrafelé veszi az irányt, s nekidől az ajtófélfának.
- Ilyen vörös szemekkel aligha fogja látni a sorokat.
A hadnagy megrezzen, felnéz.
- Tudnál hangosabban jönni? Akkor legalább előbb ijedek meg.
- Hogyne. Elefántkísérő megfelel?
Tisztában van vele, miért van még mindig itt a hadnagy.
- Mára vége, menjen haza - a tényekkel szembe kell nézni. Minél előbb, annál jobban túl lesz rajta. A hadnagy esetében tudja, ez a legmegfelelőbb, az időhúzás helyett.
- Ha gondolja, parancsba is adhatom.
Sóhajtva csukja be az aktát az asztalnál ülő. Bernard helyet foglal, sejti, hogy nem arról akar beszélni a hadnagy, ami az éppen becsukott mappában van.
- Egyszerűen nem értem, nem tudom felfogni.
- Mire gondol?
- Ott volt előttem a cél és én eltévesztettem.
- És látta is? Nem csak a szemével, de a kezével is?
Csend. Kivár, kell.
- Hiányzik.
- Ki mondott viszlátot, kinek? - Kisebb szünet után teszi fel halkan a kérdést.
- Én.
- Ha vissza akarja fogadni az életébe, az első lépés magán múlik.
Az asztalra teszi a kezét.
- De nem ma. Ma szépen hazamegy, és holnap eltávon van.
- De...
A sokat mondó, mégis egyre utaló arckifejezésére a hadnagy összeszedi a holmiját.
- Jó éjt.
- Jó éjt, magának is.
- Megint hiányosak a jelentések, Bernard - a HR-vezető minden kertelés nélkül nyit be.
- Talán, ha előbb kopognál, akkor tényleg be is engedlek - nyomja tartóra a vonalat Bernard. - Öt perc és folytathatjuk.
- Nem, most kell megbeszélnünk.
- Rendben. Az a most, nos, holnap tízkor. Telefonálok, ha nem vette volna észre - átvált magázásába, ezúttal nem a tisztelet kifejezéseként.
A mély levegővételre feláll Bernard, letéve a darts tollat, amit éppen babrált és kinyitja az ajtót.
- Szeretném, ha elsőre is megértené legközelebb, amit mondok. Várom holnap tízkor. Ha addig netán valaki elvérezne, lelőnék, vagy bármi baja lenne, azért kérem, szóljon időben - mosoly, ám a homlokredők gyülekezése vészjóslóak.
A HR-es kivonul, Bernard egy halvány lendítéssel becsukja az ajtót.
- Te is mindig ilyen voltál előtte? Jól kibírtuk egymást - simítja végig az asztalon lévő képkeretet, amelyen a feleségével töltött legutolsó, közös nyaralási képük van.
- Folytathatjuk - nyomja vissza a gombot, a régiesnek mondható készüléken, a dartsot is visszaveszi a kezébe.
- Újabb információink vannak a Bellini esetről. Mivel ti vezettétek, az anyagot átadjuk, azzal a feltétellel, hogy egy emberünk is vele megy.
A Bellini ügy. A darts-tábla közepén landol a darts, egészen mélyen fúródva.