First step in solving any problem is recognizing there is one
Karakter típusa: saját Teljes név: Bernard Larsky Becenevek: Bernie Születési hely, idő:1992. november 29. Kor: 24 Lakhely: Brooklyn Szexuális beállítottság: hetero Családi állapot: Magányos Csoport: Média Egyetem: Egyetem, végzett – Újságíró, Menedzsment minorral Munkabeosztás: Riporter, oknyomozó újságíró Munkahely: Politico Hobbi: Televíziózás, sorozatok, jó whisky és jó társaság
Igazságérzet: Kapásból a legnagyobb gyengéje. Egészen egyszerűen nem tud hátat fordítani valakinek, akinek szüksége van a segítségére, nem tud megnyugodni addig, ameddig ki nem deríti az igazat, a teljes igazat. Kitartás: Egy sztorit a világ végére is üldözne, és talán még annál tovább is. A járulékos veszteség nem érdekli, ahogy az sem, hogy az adott sztorinak milyen következményei lehetnek. Elitizmus: Újságíróként van egy ideológiai meggyőződése, hogy a szakmájának miről – és miről nem – kellene szólnia. Egyesek tartásnak hívnák, mások elitizmusnak, de tény, ami tény, nehezen tolerálja a pletykalapokat. Idelista: Előbb hisz ideákban, mint a kemény tényekben. Hiszi, hogy az újságírásnak az emberek oktatásáról kellene szólnia. Hiszi, hogy az ország, amiben él, nem a legjobb, de lehetne az. Politika: A Politico újságírójaként a mindennapjai részét képezik a Washingtonban és New Yorkban lezajló események, ezért jobban törődik velük, mint a többség. Deduktív képességek: Átlagon felüli kombinációs képességekkel rendelkezik, bonyolult helyzeteket is viszonylagos könnyedséggel lát át. Gyakran olyasmiben is meglátja a kapcsolatot, amiben nem létezik, ami bizonytalansághoz vezet, és hosszú távon árt a társas kapcsolatainak. Kapcsolatok: Alapvetően távolságtartó, kevés baráttal, akiket jól ismer, és tudja, hogy megbízhat bennük. Nem szeret megnyílni emberek felé, addig, ameddig nem tudja, hogy megbízhat bennük. Magánélete egy katasztrófa, senki nem bírja mellette hosszútávon, és az egyetlen futó „kapcsolata” egy olyan nőhöz köti, aki egy óceánnyi távolságra lakik.
A free press is an untamed press
Hátradőlök a kanapén, és figyelem, ahogy a TV-híradó megkezdi az adását. Kezemben egy üveg sör, természetesen jéghideg. Más – egyesen szerint normálisabb – ember a focimeccseket nézi így, mint én a híradót. Mindenkinek megvannak a maga kis dolgai, úgy hiszem, és ez az enyém. A mai nap legalább annyira csalódát okoz, mint az összes többi. Mindenki az elnök botrányairól zeng, és közben senki sem foglalkozik a kisebb, de legalább annyira fontos dolgokkal. Féltávnál csalódottan morranok, fölállok, és kinyomom. A problémát, döntöm el csöndesen, az emberek jelentik. Azok, akik ott ülnek az elefántcsonttoronyban, és híradósoknak nevezik magukat. Nem azzal foglalkoznak, amivel az embereknek kellene, amire szükségük lenne, amivel taníthatnák a választópolgárokat, hogy felelős döntést hozzanak. Oroszország nyomja a nézettséget. Nem biztosak abban, ugyanezt elérnék-e Flint vízbotrányával, vagy éppen a netsemlegesség körüli vitával. Ha hagyjuk nekik, azt a lehetőséget választják, amivel többet keresnek, és nem azt, amelyikkel jót tesznek. Belépek a dolgozószobába, és végignézek a falon. Klisé, talán, de itt állítottam ki a legjobb képeket, és a legfontosabbakat. Egyetemről vagy egy tucat, az első cikkem, ami megjelent, az emberek, akikkel találkoztam…És Emelie. Ahogy a szőke lányról készült, mosolygó képet nézem, egy pillanatra megfagyok. Merek ekkorát álmodni? Mindig úgy gondoltam, hogy ha valaki hibát lát a világban, és nem tesz a megjavításáért, ő maga is felelős érte, de mégis… Ez egy hatalmas ugrás a végtelenbe, és tovább. – Persze, szerezhetnék egy kamerát és elkezdhetnék abba beszélni. A YouTube-on simán megütné a mércét – magyarázom a pultos csajnak a helyi bárban. – A baj, az, hogy ez csak egy demográfiai csoportot érne el, az meg nem elég. – Ember, – mosolyodik el a lány – ha nem lennél ennyire cuki, még csak nem is tettetném, hogy ez érdekel. Elvigyorodok, és nem mutatom ki, mennyire frusztrál a hozzáállása. Ez nem akadályoz meg abban, hogy kivárjam a műszak végét, visszamenjek vele a lakásomra, és legalább kétszer szeretkezzek vele, mintha nem lenne holnap. Én is emberből vagyok. Másnap reggelre a csaj eltűnik, még mielőtt fölébrednék, új, erősebb elhatározással. Meg akarom változtatni ezt az országot, és a hírek szerepét benne. Azt akarom, hogy jobb legyen, hogy fölérjen ahhoz a mértékhez, amihez én tartom. Márpedig ehhez dolgoznom kell. Még ma írni fogok Emelie-nek. Szükségem lesz a segítségére.
Kedves Bernard! Egyet kell értenem a bárban megismert lánnyal, mert ennek a pofinak kb lehetetlenség lenne ellenállni Politikai újságíró még nincs az oldalunkon, így mikor megemlítetted, hogy ilyen karaktert hozol, már felkeltetted az érdeklődésemet, kíváncsi voltam mégis milyen lesz a karaktered. Szerintem az általad hozzá alkotott személyiség igazán illika munkájához és az újságírói hozzáállásod is becsülendő. Az igazságot szeretnéd az olvasóid elé tárni, ez vérbeli újságírói szokás, ám esetedben legalább nem az a téma, hogy melyik színész kivel kavar, hanem értelmesebb dolgok, s szerintem ez jó. Sajnálom, hogy az emberi kapcsolataid nem működnek olyan jól mint amennyire jól a szavakkal bánsz, de talán a régi kapcsolatod most mégis újjá éledhet, hiszen te is említetted, hogy írnod kell Emelie-nek. Vajon lesz még valami köztetek, vagy sem? Én kíváncsian várom, ahogy azt is, milyen hangnemben fogadják cikkeidet a lapnál, a politikában vagy egyszerűen csak az olvasók körében. mielőtt játékba kezdenél, látogasd meg a foglalókat, aztán már nem is lesz semmi, ami az utadba álljon. Menj és nyűgözz le minket néhány szókimondó írással!
Kezdőlap
