Az ikerlét áldás is és csapás is egyben. Szerencse, mert mindig van, akiben megbízhatnak. Ugyanakkor átok is, mert ha bármi baj történik az egyikükkel, mind a ketten szenvednek. Sokszorosan élik meg a fájdalmakat, többszörösen szenvednek.

A tény, hogy a nővérem kórházba került, elég durván letaglózó volt számomra. A testvéri viszonyunkat mindig nagyon kényelmesen éltem meg... Szerettem benne lenni, viszont emellett nem kifejezetten figyeltem oda olyan dolgokra Isával kapcsolatban, amikre kellett volna. Az ember mindig azt hiszi, hogy a testvére örökértékű, hogy sosem fogja elveszíteni, de ez egyáltalán nem így van. Lényegében amikor kaptam a telefont, hogy a nővérem kórházban van, azonnal elrohantam az első próbámról... Ami miatt nyilvánvalóan még lakolni fogok a jövő héten. Bár Isa balesete már nem újkeletű annyira, családi okokra hivatkozva mégis lemondtam az összes eddigi próbámat, emiatt pedig el is vették a szerepet, amit nekem szántak. Ez viszont engem most őszintén nem tudott érdekelni. Csak reménykedtem, hogy majd szembe tudok nézni a mentoraimmal, és nem lesznek rám túlságosan dühösek, amiért végül ezt a döntést hoztam meg. Ugyanis számomra elég kemény magyarázatnak tűnik az, hogy a nővérem lényegében az intenzív osztályon kötött ki, mert balesete volt.
Igyekeztem hozzá gyakran benézni... Mondhatni minden nap, ami hála az égnek azért összejött. Általában vittem is neki valamit, virágot, vagy a plüssmackóját, amit Loutól kapott, meg hasonló dolgokat, hogy legalább egy kicsit otthonosabban érezze magát a kórházban... Igyekeztem beszélgetni is vele, de sokszor úgy tűnt, hogy nincsen túl jó kedve, ami nos érthető volt. Valószínűleg nekem sem lett volna abban az esetben, ha csövek lógtak volna ki belőlem. Persze ettől függetlenül is furának tűnt, ahogyan szemlélt, de én magam nem akartam abban az állapotban fárasztani őt. Elég problémája volt, én pedig úgy éreztem, hogy önmagában a baleset tényét is elég nehéz lehet feldolgozni ilyen esetben.
Én a magam részéről nem tudtam, hogy mennyire voltam jó abban, hogy eltereljem a gondolatait, de végig igyekeztem arról mesélni neki, hogy példának okáért mi történik a suliban. Elég sokat hallottam csacsogni a barátnőivel, szóval igyekeztem valamennyire ezt a könnyedebb hangulatot megteremteni bent... Bár én az ilyen dolgokban nem vagyok túl jó. Mindig valahogy másnak éreztem magam az ő környezetétől, igazából nem is nagyon figyeltem azokat a történéseket, amikről ők órákig képesek voltak beszélgetni.
Mindenesetre tegnap óta már itthon volt, én pedig vacsorával vártam, mert lényegében akkor ennél többet nem tehettem érte. Elő volt készítve persze a szülinapi ajándéka már egy ideje, de egyelőre nem tudtam, hogy miként hozakodjak elő vele. Így a vacsora után elkísértem a szobájába, és én magam is bebújtam mellé az ágyba, hogy ne hagyjam egyedül. Volt elég szar éjszakája a kórházban, ami miatt most mindenképpen mellette akartam lenni. Nem beszélgettünk túl sokat, egyszerűen csak megfogtam azt a kezét, aztán aludtunk. Viszont szokás szerint, megint én ébredtem fel előbb, így gyorsan össze is szedtem magam, aztán felvéve apa egyik hatalmas pulcsiját, elindultam a fürdőszoba felé, hogy valamit kezdhessek a kialvatlan képemmel. Hétvége volt, szóval lényegében sok mindent nem kellett csinálni így vele, de ilyenkor azért nem árt valami arcápolás szerűt véghezvinni, ha nem szeretném azt, hogy reggelre teljesen kivirágozzon a bőröm.
Éppen mostam le az arcom, amikor meghallottam Isabel hangját... Mondjuk az erős túlzás volt, hogy hallottam, valamiféle hörgésszerűt sikerült csak kivennem abból, amit hallatott szegény magából, de rögtön kinyitottam a fürdőajtót és néhányat kíváncsian pillogtam rá.
- Jól aludtál? – tettem fel a kérdést neki, egy apró kis mosoly kíséretében, holott én magam sejtettem, hogy ez talán nem teljesen valószínű a mostani helyzetben... Ettől függetlenül azért reménykedtem benne, hogy az itthon töltött éjszakája kellemesebb volt az eddigieknél. Gyorsan behajoltam a fürdőbe, hogy kikaphassam a fogasról a törölközőt, amit párszor az arcomhoz nyomtam, aztán meg is ragadtam az ikrem kezét.
- Figyelj, mi lenne ha csinálnánk valami reggelit, aztán mondjuk filmeznénk vagy valami? Maradjunk itthon, anyáék úgyis csak este jönnek, ami miatt miénk az egész ház, akár el is adhatjuk azt – én a magam részéről inkább preferáltam volna azt, hogy maradjon itt. Nem akarok vele már az első itthon töltött napján veszekedni, de úgy éreztem, hogy most neki is jobb, ha még itthon lábadozik egy ideig... Legalább a hétvégén. Szóval azért csúnyán fogok reagálni, a le akar lépni a kisasszony.

Az ikerlét áldás is és csapás is egyben. Szerencse, mert mindig van, akiben megbízhatnak. Ugyanakkor átok is, mert ha bármi baj történik az egyikükkel, mind a ketten szenvednek. Sokszorosan élik meg a fájdalmakat, többszörösen szenvednek.

Volt olyan szerencsében részem, ami miatt lényegében sosem kényszerültem rá, hogy egyáltalán megpróbáljak azzal a ténnyel megbirkózni, hogy valamelyik szerettem kórházba kerülhet. Lényegében még soha nem éltem át azt a stresszt, amit most a nővérem miatt kellett. Mert bár a kapcsolatunk elsőre talán nem tűnik feltétlenül jónak... Sokat vitázunk, és látszólag nincsenek mély beszélgetéseink. Sokszor vagyok rá féltékeny és állandó jelleggel kísérletet teszek arra, hogy megpróbáljam őt felülmúlni... Hogy egy kicsit is büszkébbé tehessem a magam oldaláról is a szüleinket, a saját eszközeimmel, a saját kis tehetségemmel.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem szeretem Isát. Mert bár előfordul, hogy harcolunk, hogy haragszom rá... De ettől függetlenül sem kívánok másnak rosszat. Lényegében az ember akkor érti meg azt, hogy mennyire szeret valakit, ha baja esik. Anya és apa teljesen készen voltak, amikor megtudták, hogy Isa végül kórházba került. Így rám maradt a feladat, hogy elkezdjem értesíteni a család többi tagját – gondolok itt nagyikára – Isa barátaira, és a pasijára is... Aki jelenleg talán nem is a pasija? A végére már teljesen ideges voltam attól, hogy mindenkinek a hisztijét nekem kellett hallgatnom és nem sok választott el attól, hogy végül földhöz vágjam a telefonom és a vécébe menjek sírni... De aztán csak az utóbbit ejtettem meg.
Lényegében még így is jól tartottam magam, mert valamilyen oknál fogva képes voltam arra, hogy a nővérem előtt megnyugodjak. Ennek hála pedig legalább a tesóm előtt sikerült erősnek maradnom... Mert neki most erre volt szüksége. Nem mondom, hogy nem sírtam el magam, miközben közöltem vele, hogy egy idióta kis picsa és vigyáznia kéne magára, de határozottan jobban kezeltem a helyzetet, mint mindenki más... Mert én a magam részéről éreztem, hogy nem lesz baja már.
Viszont amióta itthon van, valahol mélyen egy kicsit azt érzem, hogy nem vagyok képes arra, hogy tökéletes támaszt nyújtsak neki. Láttam rajta, hogy van valami baja, és a Louis ügyben nem igazán tudtam volna neki tanácsot adni... A saját tapasztalataim hiánya miatt. Lényegében annyit értem volna el a dologgal, hogy meghallgatom és és nagyokat bólogatok, aztán depressziósan meredünk magunk elé. Én pedig ezt el akartam kerülni. Ennek a mély beszélgetésnek még nem jött el az ideje és simán lehet az is, hogy nem konkrétan ez nyomasztja. Szóval úgy voltam vele, hogy ha lesz valami, akkor azt el fogja nekem mondani.
Azt terveztem, hogy valamiféle reggelit összedobok neki, de nem igazán tudtam minderre felkészülni, mert úgy néz ki, hogy ő gyorsabb volt nálam. Felkelt és egyből engem kezdett el keresni a házban, ami valahol nagyon jól esett.. Másrészről pedig logikus is volt, mert rajtam kívül senki sem tartózkodik itthon jelenleg. Bár ezt ő nem tudhatta.
- Ennek örülök – sóhajtottam fel megkönnyebbülten amikor végre kikászálódtam a fürdőből és megbeszéltük, hogy miként érzi magát – Idővel majd jobb lesz... Ha gondolod bármeddig nyavalyoghatsz most nekem a dolog miatt. Ez speciális eset.
Alapvetően nem igazán tűrtem magam körül a hisztit és könnyen fel tudom idegesíteni magam a nővérem dolgain, de... Ez a helyzet azért bőven túlmutatott az általam feleslegesnek titulált feszültség generáláson.
- Eléggé túlaggódják a helyzetet – sóhajtottam fel halkan – Gondolom ezért könnyebbültél meg ennyire, de azért majd este mondjad el nekik, hogy megmaradsz, jó? Csak mert az én fülemet rágják az egésszel, és már engem is kezdenek az őrületbe kergetni, ami miatt folyamatosan el akarok költözni innen.
Nem mintha annyira rossz sorom lenne a házban... De a helyzet túlaggódása senkin sem segít. Isa rosszul volt. Megsérült. De az, hogy körülötte pattogunk, mint a bolhák és úgy viselkedünk, mintha a túlzott gondoskodás – ami már inkább fojtogató lehet – segítene a dolgon hát... Szerintem csak tovább ront az egészen és csak ő fogja rosszul érezni magát. Mert már hazaengedték, ami annyit jelent, hogy jobban van.
- Ennek örülök – eresztettem meg egy kis mosolyt felé – Tudod néha nehéz nyomon követni azt, hogy mire van szükséged... Nem lepődtem volna meg, hogy ha ezzel a lószarral a kezeden elindulsz bulizni, mert éppen olyanod van.
Persze ez nyilvánvalóan irreálisnak tűnt, de én is a magam részéről azt éreztem, hogy neki jelenleg az tenné a legjobbat, ha velem maradna itthon.
- Vágysz valami egészségtelenre? Bűnözésre? – tettem fel végül a kérdést, majd a hűtőbe tekintettem, hogy láthassam egyáltalán mennyire megvalósítható a dolog – Mert akkor ez esetben úgy nézem, hogy ejthetnénk a főzést és inkább süthetnénk pizzát.
Nem mintha bármelyikünk is nagy konyhatündér lenne, de az utóbbi időben igyekeztem próbálkozni... És egy receptet talán annyira nem lehet elrontani. Rendelni viszont most nem akartam, mert úgy éreztem, hogy legalább a közös főzés is egyfajta időtöltés lenne a részünkről... Amivel el tudnám terelni a gondolatait egy kicsit a mostanában túl gyorsan pörgő életéről.
- Persze csak ha nem bánod, hogy a konyhában töltjük az egész délelőttöt – azért nem árt ha tudja, hogy sosem csináltam még pizzát, mert egyszerűbb megrendelni. És feltételezem, hogy ezzel ő maga is így van, de... Talán ez a megfelelő alkalom arra, hogy egy kicsit összeszedhessük magunkat mind a ketten. Mert a helyzet engem is sokkal jobban megviselt, mint amennyire azt kimutatom.

Az ikerlét áldás is és csapás is egyben. Szerencse, mert mindig van, akiben megbízhatnak. Ugyanakkor átok is, mert ha bármi baj történik az egyikükkel, mind a ketten szenvednek. Sokszorosan élik meg a fájdalmakat, többszörösen szenvednek.

Lehet, hogy hülyeség ilyesmiket feltételezni, de az idő alatt, amit együtt töltöttem Isával a kórházban, majd az autóban, és a rövid, tegnapi este valamiért azt sugallta nekem, hogy nagyon nem okés a nővérem. Persze ez teljesen természetes az ő helyzetében, hiszen egy olyan baleseten van túl, ami miatt lényegében több napra kórházba szorult, és alkalmatlanná vált az egyik keze arra, hogy bármire használni tudja. Viszont én ettől függetlenül is aggódtam érte... Hiszen az a fény, az a boldogság és féktelenség, ami mindig ott volt a tekintetében, teljesen eltűnt.
Lehet, hogy egy buta és naiv kislány vagyok, aki képtelen reálisan átlátni helyzeteket csak azért, mert úgy gondolom, hogy több van a dologban. Viszont valamilyen szinten meg talán jobb félni, mint megijedni és fel kell készülni arra, hogy szegény lányt esetlegesen más sokk is érhette az idő alatt, amíg bent volt a kórházban. Én pedig automatikusan kezdtem egyre rosszabbul érezni magam, hiszen Jadenek és Lounak is én szóltam a lány balesetéről... Bármelyikük talán bánthatta Isát? Nem hiszem.
Bár Jade-nek megvan a maga furcsa személyisége, ettől függetlenül foggal körömmel kiállt a nővérem mellett... Lehet, hogy egy hülye picsa, de az biztos, hogy nagyon vigyáz rá. Lou pedig a vitáik ellenére számomra mindig jó srác lesz... És ha esetlegesen szakítani fognak a nővéremmel, akkor is ezt fogom gondolni. Mert három éven keresztül a gondját viselte, jól bánt vele, és a vitáikban én mindig igyekeztem lojális maradni, amikor Isa egy két szót ejtett róluk... Azaz nem álltam senki mellé, szimplán elmondtam azt, amit én külső szemlélőként láttam... Na nem mintha akkora hatalmas tapasztalattal bírtam volna ami a párkapcsolatokat illeti.
Ahogyan elnéztem a nyúzott ábrázatát, a gyűrött és kifejezetten beesett arcát, hirtelen csak azt éreztem, hogy nem bánok jól a testvéremmel. Sokszor ütök meg vele szemben olyan hangnemet, amit nem feltétlenül – sőt, egyáltalán nem – érdemel meg. Nem kéne degradálnom őt csak azért, mert más dolgok érdeklik. Lényegében ezért is akartam ma legalább egy kicsit másképp viselkedni vele... Mert már régen töltöttünk csak együtt időt, és hiányzott nekem, nem beszélve arról, hogy most valószínűleg nagyobb szüksége van rám, mint bárki másra.
- Ha nekem történne valami a hangommal én világvégét hirdetnék – mondtam neki egy halk kis sóhajjal, majd megráztam a fejem és folytattam – Figyelj, előttem nem kell erősnek játszanod magad ha arról van szó. Igyekszem mindenki helyett normálisan lereagálni a helyzetet.
Gondolok itt elsősorban arra, hogy az alapján amit láttam és tudok, kevés olyan barátja volt, aki nem kapott instant sokkot attól, hogy baja esett szegény lánynak. És nem mondom, engem is éppen eléggé megviselt, azonban tartottam magam ahhoz, hogy mindezt nem úgy kell Isa nyakába varrni, ahogyan példának okáért a szüleink is tették... Én hittem benne, hogy ha valakit sajnálatos módon valami nagyobb trauma ér, akkor azzal tudjuk a legtöbbet nyújtani neki, ha mellette állunk és igyekszünk a saját hisztinket a lehető legkevésbé az arcába dörgölni.
- Néha az idegeimre tudnak menni – forgattam meg a szemeimet – Valószínűleg neked is. Ha nem mondod meg, majd én fogom szóval a végkifejlet lényegében ugyanaz lesz.
Legalábbis abban az esetben, ha kényelmetlenséget okoznak a testvéremnek. A felnőttek sokszor nem képesek belátni azt, hogy nem mindig nekik van igazuk, így egy elég erőteljes vitát fogok elindítani a családban, de hát... Talán ez legyen a legkevesebb baj.
- Ha nem is bulizni... Azért számítottam arra, hogy el fogsz menni itthonról – vontam meg a vállam egy halvány mosoly kíséretében. Kettőnk közül mindig ő volt az extrovertáltabb, ami miatt lényegében szinte sosem volt itthon velem ellentétben, aki suli után általában hazajött. És igen, mivel én mondhatni a jókislányok sorait erősítem, elég gyakori, ha leülök tanulni mondjuk és utána a kezembe veszek egy könyvet vagy éppenséggel este tizenegykor jut eszembe, hogy én énekelni szeretnék... Kicsit sajnálom is a szomszédainkat ezek a dolgaim miatt.
- Nem csináltam még, de nem lehet olyan nehéz – vontam meg a vállam egy ördögi mosoly kíséretében, amit inkább szántam az egészségtelenséggel kapcsolatos megjegyzésének szólt – De nézek majd valami receptet aztán meglátjuk, hogy hogyan sikerül az egész művelet.
Gyorsan vissza is szaladtam a mobilomért a szobámba, hogy kereshessek valamiféle receptet, ami mondjuk nem haladja meg a képességeinket. Lényegében pizzát sütni nem lehet annyira nehéz. Már mentem volna ki a szobából, de még pont elkaptam a szemem sarkából az ajándékot, amit eddig nem volt alkalmam odaadni Isának, pont a baleset miatt, így a kis bordó táskát is magammal vittem.
- Amúgy boldog szülinapot nekünk – mosolyodtam el, ahogyan hátulról átöleltem és egy nagy cuppanós puszit nyomtam az arcára, majd meglóbáltam az orra előtt a lemattított, vastagabb papírból készült táskát – Remélem elég dizájnos ez is a kényes kis ízlésedhez.
Persze csak viccelődtem, miközben a kezébe nyomtam az ajándékomat, amiben egy ötszáz oldalas füzetke lapult, összegyűjtve minden emlékünket a születésünktől fogva mostanáig. Az összes levelezésünk, rosszalkodásunk, sztorijaink benne voltak, bár sokat csak anyáéktól hallottam, illetve pici kis verseket és idézeteket is hagytam neki itt ott. Lényegében egy teljes évbe telt megírni az eddigi életünk történetét teletűzdelve azzal, hogy mennyire szeretem őt és hálás vagyok neki, de egyáltalán nem bántam meg mindezt, hiszen bár nem tudtam kimutatni neki mindezt, ettől függetlenül nagyon hálás voltam neki már csak azért is, mert testvéremnek született.

Az ikerlét áldás is és csapás is egyben. Szerencse, mert mindig van, akiben megbízhatnak. Ugyanakkor átok is, mert ha bármi baj történik az egyikükkel, mind a ketten szenvednek. Sokszorosan élik meg a fájdalmakat, többszörösen szenvednek.

Ahogy felnőttünk Isával, mind a kettőnk személyisége megváltozott, viszont egyes dolgokban ugyanolyanok maradtunk. Le sem tagadhattuk például a latin gyökereket, hiszen lényegében olyan vehemenciával voltunk képesek egymással veszekedni és annyira színes, szenvedélyes családi életet éltünk, amilyet példának okáért a barátaimnál ritkán láttam. Mindig hangosan beszéltünk a közös étkezések során, és sosem ültünk le egymás nélkül enni az asztalhoz.
A látszat velünk kapcsolatban kissé csalóka. Nem állítom, hogy gonosz lány lennék, de az biztos, hogy míg Isabelt néznék kettőnk közül a rideg és megközelíthetetlennek, engem pedig a kedves lánynak... Ez a dolog pont fordítva van nálunk. Mert ő igyekszik mindenkivel jóban lenni és rendesen viselkedni, én viszont ennél zárkózottabb vagyok, ezt pedig a saját ridegségemmel jelzem ki. Nem szeretem, ha emberek olyan dolgokat kérdeznek tőlem, amikre mondjuk nem igazán fűlik a fogam a válaszhoz, és jóval többször mutatok agresszív reakciókat a nővéremnél. Bár hallottam már őt is veszekedni a pasijával, az se kifejezetten egyszerű.
-De vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen csak nem kell annak lenned – pillantottam rá a lányra a vállam felett – Segítek eloszlatni a tévképzeteidet. Ez a mostani tökéletesen ilyen.
Egyáltalán nem akartam neki azt mondani, amit hallani akart. Bár Isát sem tartom érzelmileg fogyatékosnak, ettől függetlenül mégis azt éreztem, hogy én vagyok az, aki könnyebben meg tudja élni az érzéseit. Kettőnk közül mindig én voltam a sírósabb már kislány korunkban is, a törékenyebb lelkivilágú, most pedig határozottan amazonnak érzem az ikertestvérem. A különbözőségünk egyszerre ijesztő és megnyugtató. Mert egyedül is tudok boldogulni lényegében az életben és ez egy jó dolog.
A következő megjegyzésére nem igazán voltak jó és kedves gondolatok, így csak a kezéért nyúltam és megszorítottam azt. Én a magam részéről illetve a magam módján el tudtam képzelni azt, hogy miféle fájdalman mehet most keresztül. Tény és való, hogy már lassan a kiöregedés szélén állt a szinkronúszásból, de ettől függetlenül más sportok után nézhetett volna... Viszont így lehet kiesik neki ez az esély, amit kifejezetten sajnálok. Mert mégiscsak ez volt az élete, és nagy trauma lehet... Talán én hasonlóan éreztem volna magam, ha tegyük fel, egy hangszálműtétre került volna sor, vagy éppenséggel elveszítettem volna a hangomat. Pont ezért inkább nem mondtam neki semmit... Mert ez az a pillanat, amikor meg kell tanulni hallgatni.
- Hát egyszer majd el kell költöznünk – vontam meg a vállam – Le fogunk érettségizni az idén. Ki tudja, talán New Yorkot is itt fogjuk hagyni.
Persze ezt én mondjuk nem gondoltam komolyan. Jó dolog világot látni, viszont az is tény, hogy szerencsések vagyunk. Itt vannak a borostyánligás egyetemek, a rengeteg lehetőség, a korszerű és színvonalas oktatás... Illetve én gyakornok lettem egy színházban, így semmi okom nem lenne elhagyni a várost, viszont rengeteg dolog történhet még az érettségiig.
- Persze ebben igazad van – bólintottam egyet – Tudom mindezt, csak néha jól tudna esni pár dolog, te is pontosan tudod mire gondolok.
Én magam lényegében teljességgel ledöbbentem azon, hogy mennyire ellenzi a családom azt, hogy színésznő legyek. Mert úgy gondolják, hogy a színházak nem fizetnek eleget, Hollywood pedig kiforgatja és tönkreteszi az embereket. És bár valahol mind a kettő igaz, ettől függetlenül szerintem megérdemeltem volna azt, hogy végighallgassák az álláspontomat. Illetve nekem nem elég az, hogy lényegében hagyják, hogy azt csináljam amit akarok... Jó lett volna, ha például nem lett volna mindig minden fontosabb annál, hogy megnézzenek és meghallgassanak.
- Tökéletes program lesz – bólintottam egyet határozottan mosolyogva, majd hozzátettem – De azért a házat ne gyújtsuk fel, jó? Szerintem bekészítem a tűzoltók számát előre a telefonba.
És ténylegesen elővettem a mobilom, mintha arra készültem volna, hogy beírjam a számukat. Igazából a pizza receptjére akartam rákeresni, hogy egyáltalán valamit tudjunk villantani. Lényegében én is tisztában voltam vele, hogy talán nem olyan egyszerű az egész, mint ahogyan azt én gondolom. Oké, hogy rá kell dobálni mindent, amit itthon találunk, de a tésztát még el lehet rontani.
- Nem lehet olyan nehéz – jegyeztem meg, egy kicsit kipirult arccal, miközben előkaptam egy felbontatlan lisztet az egyik szekrényből. Ebben a helyzetben magam sem voltam biztos abban, hogy melyikünket akarom meggyőzni, de tartottam magam a mondandómhoz. Anya is mindig megcsinálta, így csak nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy valaki megtanuljon pizzát sütni.
- Nem, akkor egyszerűen csak felképellek – jelentettem ki, széles mosollyal az arcomon, majd óvatosan magamhoz öleltem a nővérem testét – Ez az ajándék legalább ezer dollárt ér, de mégis saját kezűleg készült, szóval ajánlom, hogy tetsszen neked!
Persze nem volt ekkora mellényem már, kissé pipiskedve fektettem a vállára az államat, hogy megnézhessem a reakcióját az ajándékomra. Felforgattam az összes családi albumot, kérdeztem meg a nagyit és mindenki mást a gyerekkori emlékeinkről, készítettem jegyzeteket, tervezeteket, és még Jade segítségét is kértem azért, hogy tökéletesen tudjam elhelyezni a képeket és a szövegeket. volt egy piszkozatfüzet, aztán egy rendesbe másoltam át végül az egészet.
- Örülök, hogy végül tetszik – mosolyodtam el, majd végigkövettem a tekintetemmel, ahogyan elszalad a saját szobájába, gondolom az én ajándékomért. Lényegében ebben a pillanatban realizáltam azt, hogy nem is igazán vártam el semmit tőle és bármennyire is tudunk veszekedni és kiabálni egymással olykor, ő számomra az ember, akit a világon a legjobban szeretek.
- Úgy adod oda, mintha attól félnél, hogy hozzád vágom – jegyeztem meg derűs hangon, majd amikor elvettem tőle a kis tasakot, először csak óvatosan belepillantottam. Előszörr kihúztam a kis dobozkát a helyéről, amit azonnal ki is nyitottam, hogy megnézhessem a tartalmát. A tekintetem természetesen azonnal a kis beleeszkábált cédulán akadt meg, amin elolvastam a lánc jelentését és csak később néztem meg azt. Pár pillanatig nem is tudtam mit mondjak, csak lassan elmosolyodtam, majd Isabelre pillantottam, miközben igyekeztem visszanyelni a feltörni kívánkozó könnyeimet.
- Köszönöm – suttogtam oda neki, majd széttártam a karjaimat, hogy ismét magamhoz ölelhessem őt. Pár pillanatig tartott csak a dolog aztán feltartottam a láncot, és a hajamat a vállam fölött elhúztam – Segítesz feltenni?

Az ikerlét áldás is és csapás is egyben. Szerencse, mert mindig van, akiben megbízhatnak. Ugyanakkor átok is, mert ha bármi baj történik az egyikükkel, mind a ketten szenvednek. Sokszorosan élik meg a fájdalmakat, többszörösen szenvednek.

Nem akartam a tesómnak hegyibeszédet tartani arról, hogy bármi történik, én itt vagyok neki. Sírhat a vállamon, elmondhatja, ha valami bántja. Meg tudjuk beszélni a dolgokat, vagy hasonlók. igazából csak reménykedtem benne, hogy ezeket ő mind magától is tudja. Eléggé látszatkapcsolat lenne a miénk, ha ilyeneket kéne neki bizonygatnom, így csak megejtettem felé egy szomorkás kis mosolyt, és végigsimítottam az épen maradt karján.
- Ez igaz – sóhajtottam fel halkan, hiszen sejtettem, hogy most hogyan érzi magát – Ettől függetlenül nem zárom be a szobám ajtaját soha.
Egy kis utalás volt arra, hogy esetleg ha úgy érzi, átjöhet hozzám. Egészen addig egy szobában voltunk, amíg elkezdtük volna a gimit, így lényegében nekem aztán nem jelentett volna problémát az se, hogy ha együtt aludtunk volna.
- Nem tudom Isa – vontam meg a vállam – Őszintén, a nyakunkon van az érettségi, a bálok meg minden, de nekem semmire sincs tervem. Fogalmam sincs arról, hogy mit szeretnék csinálni, de egy kicsit talán vonzz az, hogy lassan jogilag is felnőttek leszünk. És akkor azt csinálunk amit akarunk.
Nem mintha az én esetembe ez aztán baromi nagy lázadást jelentene. Nem voltam az a bulizós fajta lány, illetve a barátaim nagyrésze sem ilyen körökben mozgott. Nem állítom, hogy lúzerek lennénk, inkább csak szimplán nem érdeklődtem az ilyen partik iránt. Veszéyesnek találtam őket, és valamilyen szinten apa miatt mindig kijárt nekünk a figyelem. Kettőnk közül lényegében én voltam a tökéletesen jó kislány, Isabel pedig az, aki nem annyira rossz. Kicsit olykor úgy éreztem, hogy velem határozottan szigorúbban is bánnak a szüleim, de ezt sosem vágtam senki fejéhez, egyszerűen csak ott volt a levegőben. Ha Isa hazajött hajnalban, tőle nem kérdeztek semmit. Azonban ha az én próbáim kitolódtak este 11-ig, akkor apám már ott kattogott az ajtóban, hogy mi az isten van velem, és merre járok. Kicsit igazságtalannak éreztem a dolgot, hogy míg ő suli után a barátnőivel téblábolt valahol, addig én általában itthon csináltam a házimat... És bár sosem tettem kifejezetten kísérletet a lázadásra, ettől függetlenül is az volt a kis fejemben, hogy talán amúgysem engednének engem. Mert én más voltam, mint a nővérem.
- Igazából már meg is lepődnék, ha egyszer rákérdeznének a dologra – vontam meg a vállam. Rosszul esett, de most nem az én drámámon volt a hangsúly – Viszont ez ilyen. Örülök neki, hogy nem erőltetik rám az akaratukat. Így legalább békében megvagyunk.
Ennek is az oka elég egyszerű, hiszen a szüleimnek sosem volt lehetőségük azt látni, ahogyan esetlegesen miattuk elkezdek sírni. De hát ez már egy teljesen más kérdés, hiszen amúgy sem érzem azt, hogy könnyen meg tudnám hatni őket. Nyilvánvalóan volt egy nézőpontjuk a dologgal kapcsolatban, és mivel én vagyok a hülyegyerekük, ezért szinte lehetetlen feladatnak tűnik meggyőzni őket az ellenkezőjéről.
- Nem mintha téged bármilyen módon is érintenének a helyes tűzoltók – szóltam rá, talán egy kicsit túl éles nyelvvel – Összeszedted a suli legjobb pasiját, aki nem mellesleg már el is ballagott. A másik pedig történetesen az egyik legjobb barátod. Nem lesz sok egy kicsit?
Bár a hangom határozottan leszidta őt ezért az elméletért, a tekintetem mégis boldogan csillogott. Igazából egy kicsit talán még irigy is voltam rá, de nem a srácok kellettek volna mellőle. Szimplán csak jó lett volna az első szerelem érzése, ami egész eddig engem messziről elkerült.
- Nekem nem kell senki – jelentettem ki rögtön, talán a normálisnál egy kicsit vörösebb fejjel is. Akaratlanul is eszembe jutott az a bizonyos fiú, akivel bár az esős éjszaka óta nem találkoztunk újra, de ettől függetlenül is folyamatosan apróságokat hagytunk egymásnak egy padon a Central Parkban reggelente. Arra emlékszem, hogy még Instagramon egy posztot is láttam róla, és folyamatosan csak imádkoztam azért, hogy ne bukjak le a dologgal. Mert tuti, hogy mindenki bámulna a suliban ezek után... Még jobban. Sosem értettem különösebben, hogy egyesek olykor miért felejtik rajtam a pillantásukat. Pontosan tudtam, hogy csúnyának nem mondhatom magam, de ettől függetlenül közöm sem volt az olyan feltűnő szépséghez, amivel Isabel bírt. És bár általában csinos voltam, ettől függetlenül nem gondoltam magam többnek senkinél. Fogadni mertem volna arra, hogy kifejezetten aurával sem rendelkeztem azon túl, hogy flegma fejjel járok-kelek a sok műanyag lány és felfújt pojáca között.
- Ne gyere nekem itt a családon belül erőszakkal – mosolyodtam el szélesen – Mert akkor mindannyiunkat le lehetne csukni az fix.
Sosem ütöttek meg minket a szüleink az biztos. Ellenben amikor valami miatt veszekedtünk, az általában elég hangos és agresszív volt. Mi könnyedén mondtunk olyan dolgokat egymásnak, amik talán mindennél fájdalmasabbnak tűnhettek mások számára. Igazából alapvetően én csak azon tudtam csodálkozni, hogy még sosem hívták ránk a rendőröket csendhábordítás miatt.
Eléggé kiszáradt a torkom, majd megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor végül megszólalt azzal kapcsolatban, hogy mennyire tetszik neki az ajándék, amit készítettem neki... Lényegében időt, pénzt energiát, és más emberek idegesítését sem sajnálva rá. Legalábbis ha eddig Jade nem utált engem, akkor most már biztosan gyűlöl, amiért annyit akadékoskodtam a dolgok tökéletesítésnének érdekében. Csak elmosolyodtam és megsimogattam a testvérem kézfejét, mielőtt én magam is kibontottam volna a nekem szánt ajándékát.
Lényegében ebben a pillanatban talán jobban értettem, hogy mit jelent az, hogy van egy ikertestvérem, mint korábban bármikor. És az, hogy napokkal ezelőtt majdnem elveszítettem őt, egészen összetört ebben a pillanatban. Egész eddig igyekeztem magam erősnek mutatni előtte illetve mindenki más előtt is, pedig ez nem kifejezetten volt egy könnyű feladat.
A kérésének engedelmeskedve ereszkedtem le, miközben az egyik kezemmel egy kicsikét hátranyúltam, hogy megfoghassam a kis kapcsot, ő pedig be tudja kapcsolni a láncot... Amit lényegében sosem terveztem levenni már. Talán pont ezért is kellett egyre sűrűbben visszatartanom a könnyeimet és igyekeztem mosolyogni, hogy elkerüljem az ajkaim folyamatos lefittyedését.
- Majdnem elveszítettelek – suttogtam alig halhatóan, miközben egy kis csepp mégiscsak legördült az arcomon. Persze villámgyorsasággal le is töröltem azt onnan, mintha sosem létezett volna, aztán megfogtam a testvérem kezét és határozott léptekkel kezdtem el behúzni a pult mögé.
- Pizza. Készüljünk elő hozzá, mert különben éhen fogunk halni. Aztán küldünk anyáéknak egy képet ha nekiláttunk. Az, aki kitalálta a tudatos étkezést, bekaphatja – jelentettem ki nagy elánnal, és rögtön fel is másztam a pultra, hogy át tudjam nézni a szekrényeket. Biztosan szükségünk lesz lisztre, viszont az egyik problémám a dologgal kapcsolatban igazából csak annyi, hogy... Halvány fogalmam sincs az alapanyag hollétéről.

Az ikerlét áldás is és csapás is egyben. Szerencse, mert mindig van, akiben megbízhatnak. Ugyanakkor átok is, mert ha bármi baj történik az egyikükkel, mind a ketten szenvednek. Sokszorosan élik meg a fájdalmakat, többszörösen szenvednek.

- Nem tudom – mondtam végül a nővéremnek a vállamat vonogatva. Igazából tény és való, hogy jó eredményeket mutattam fel a színházban, viszont ugyanakkor én magam sem voltam biztos a saját pályámban. Sokan mondják azt, hogy egy ember akkor ért révbe, ha meg tud élni a hobbijából. Én mindig azon gondolkozom, hogy ez mennyire helyes út. Teljes mértékben hazudnék, ha azt mondanám, hogy hülyeségnek tartom azt az elméletet, miszerint ha valaki a hobbijából él meg, egy idő után már kevésbé fűlik a foga hozzá. Tény és való, hogy az ember hajlamos már csak a kötelességtudattól kevésbé lelkesen csinálni valamit, én pedig pont ezért nem voltam biztos benne, hogy jó színésznő lenne belőlem. Illetve a szüleink mindig azt mondták nekem, hogy ez nem az a szakma, ahol megengedhetem magamnak a rosszkedvet. Bármi történik, nekem a legjobbat kell kihoznom magamból a színpadon. Nem mondhatok le előadásokat semmi magánéleti válság miatt hirtelenjében, mert nehezen fognak tudni mást a helyemre keríteni. Ez pedig néha el tudta venni a kedvemet az egésztől.
- Ez igaz – bólintottam egyet arra, amit a nővérem mondott. Lényegében egyetlen szavába se tudtam belekötni – Viszont szükségem lenne egy b tervre, ha mégsem jönne össze az egész, nem?
Azt már nem akartam mondani neki, hogy kifejezetten könnyen beszél úgy, hogy kicsi kora óta ért a sporthoz és tehetséges is benne. Én a színészetet lényegében mindenféle alap nélkül, talán egy kicsit későn is kezdtem el és ez aggasztott. Nem igazán tudtam, hogy ez esetben mekkora hátránnyal indulhatok másokkal szemben, de ami engem illet... Jól énekeltem, de nem mertem volna magabiztosan kiijelenteni azt, hogy istenadta tehetséggel rendelkezek. Valamiért magamban sosem tudtam annyira bízni, mint ahogyan azt mások tették. Ez igaz például a biológiadolgozatra is, amit végül fél pont veszteséggel csináltam meg. Én végig azt hittem, hogy hármasnál jobb jegyet nem kapok rá, de mégis sikerült... A színészet viszont más. Szerintem ez egy olyan dolog, ami csak kis mértékben tanulható.
- Van egy srác a társulatban – kezdtem bele végül, majd amikor rájöttem, hogy túl sokáig húztam a szavakat, gyorsan folytattam, nehogy félreértse az egészet – Jobb is, hogy anyáék nem járnak oda, mert ha őt meglátnák biztos az orrom alá dörgölnék, hogy nem nekem való a dolog. Ugyanez igaz Aurorára is. Más szinten állnak, mint én és alig idősebbek nálam.
Nem volt nehéz tudomást szerezni az egész dologról tekintve, hogy róluk pletykál mindenki bent. A legtöbben őket az új generáció legnagyobb tehetségeiként emlegetik, akik jó esélyekkel indulnak. Sokan úgy tartják, hogy kettejük közül valamelyikük valószínűleg a Broadway falain belül fogja végezni. Őszintén nem lepődnék meg ha végül Aurora lenne a befutó. Nála keményebben dolgozó emberrel még nem találkoztam, elég erősen súroloja a stílusa lényegében a „ki ha én nem?” magatartástípust is.
- Annyira nem nagy szám – motyogtam az orrom alatt, miközben hátrasimítottam az egyik hajtincsemet az arcomból – Majd egyszer be kell jönnöd az egyik próbánkra és rájössz, hogy nem számítok kifejezetten kivételesnek. Én sokakat jobbnak érzek magamnál.
Az mondjuk egy másik kérdés, hogy lényegében a korosztályomban talán nekem van a legkevesebb előképzettségem, ami a színészetet illeti, ugyanakkor én kaptam a legkeményebb mentort is. Úgy hallottam, hogy ő az, aki a legtöbbet követel a fiatal színészek közül és tényleg szó szerint véresen komolyan veszi a tanításunkat. Én ezért pedig egyszerre voltam nagyon hálás és ijesztett meg a nő, aki alacsonyabb is volt nálam.
- Szerencséd, hogy alig jöttél ki a kórházból – fenyegettem meg az ujjammal a nővéremet – máskülönben nemes egyszerűséggel kinyomnám a szemeidet és utána forgathatnád őket.
Igyekeztem azért legalább egy aranyos mosolyt az arcomra varázsolni, de azt mind a ketten tudtuk, hogy teljességgel komolyan gondolom amit mondok. Mind a ketten elég kendőzetlenül szoktuk tálalni a véleményünket, azonban mégis én vagyok az, aki kevésbé képes megválogatni a szavait. Emiatt sokszor marjuk egymást butaságok miatt, viszont komoly veszekedésünk, ami mmiatt napokig nem szóltunk egymáshoz, szerintem sosem volt. Lényegében minden probléma nélkül együtt tudunk élni, amiben szerintem nagy szerepet játszott az is, hogy közös bölcsőt kaptunk már az első pillanattól kezdve. Nem nézzük le egymást, és nem gondolja magát Isa sem felsőbbrendűnek nálam csak azért, mert pár perccel korábban bújt ki anyából, mint én.
- Igen jól néz ki – bólintottam határozottan, hiszen ezt szimplán az egész iskola tényként kezelte – Nem mellesleg odáig van érted, ezért kétlem, hogy beérné veled.
Ez már csak egy olyan dolog volt, amit nekem sikerült megfigyelnem az idők során. Általában ha Louval összeveszett, mindig a másik fiú vigasztalta meg. Elég egyértelmű volt számomra, hogy ténylegesen azzal a bizonyos pillantással személi a nővérem, ugyanakkor tiszteltem azért, hogy mélyen hallgat az érzéseiről. Pont ezért is örültem annak, hogy Isának van egy ilyen barátja. Jobban szereti annál a tesómat, hogy önző módon el akarja szedni a pasijától. Nem mondom azt, hogy a nővérem csalfa lenne, de mint ahogy korábban is mondtam ezt: Soren mindenki szerint jól néz ki.
Hogy mégis miért vágtam az igazságot a nővérem fejéhez? Pont azért, mert ő teljes mértékben vak, és sosem fogja beismerni azt, hogy a suli egyik legjobb pasija, akiért nagyon sokan ácsingóznak... Bármennyire is barátnőzik, egyikre sem néz úgy, mint Isabelre.
- Amire mi mégjobban ráerősítünk – rögtön elnevettem magam, amikor eszembe jutott a szobánk berendezése – Néha csodálom, hogy nem hívják ránk a szomszédok a rendőröket, amikor veszekedünk és anyáék is beszállnak a dologba. Minimum az egész családot lecsukták volna már.
Arról nem is beszélve, hogy sokszor hajnali egykor jön rám, hogy énekelni akarok, ami alapvetően nem egy túl halk tevényenség. Meglepő, hogy ilyenkkor a nővérem általában nem lett mérges, inkább átjött hallgatni. Lényegében ő volt az egyetlen olyan közönségem, aki tényleg nagy lelkesedéssel tudott hallgatni engem.
Talán az ajándékozás és a tőle kapott nyaklánc miatt érzékenyülhettem el túlságosan, amiről én magam is tudtam, hogy mennyire nem illik a jelenlegi helyzethez. Épp ezért is kicsit hálás voltam, amikor a nővérem az oldalamba nyomta a könyökét, ugyanakkor félre is ugrottam rögtön mert csikisnek találtam, ahogyan hozzámért.
- Ésszel, ésszel – fenyegettem meg mosolyogva az ujjammal, aztán igyekeztem a feladatra koncentrálni, egészen addig, amíg fel nem hívta a figyelmem arra, hogy rossz helyen keresem a lisztet. Én a magam részéről nem tudom miként fogom eltartani a jövendőbeli családom. Talán abban reménykedek egy kicsit, hogy képes lennék az egyetemi tanulmányaim során eltartani magam... Mondjuk ez akkor jönne csak össze, ha elköltöznék a városból a tanulmányaim miatt, erre pedig sok esélyt egyelőre nem látok.
- Vállalok annyit, hogy én voltam az ötletgazda – mutattam rá a tényre, majd inkább lemásztam a konyaszekrényről – Ha ennyire jól tudod hol van a liszt, akkor keresd meg kérlek. Vagy beérem az információmorzsákkal is.
Végül csak figyelemmel követtem azt, ahogyan ő keresi elő a lisztet a kamrából és jobb híján kerestem egy nagyobb műanyag tálat, amiben össze tudjuk gyúrni a tésztát.
- Én szeretek egészségtelenül élni – vontam meg a vállam – Persze hosszútávon nem tesz túl boldoggá, de nem tudnám azt csinálni, amit te. Ígyis úgyis girhes vagyok, szóval nekem mindegy is.
A telefonomat egyszerűen csak letettem a pult mellé, hogy aztán szépen kinézhessem belőle a receptet. Manapság az ilyesfajta csalások azt hiszem rendben vannak.
- Elvileg ez a recept egy 45 centisre van írva – jelentettem ki, majd némi gondolkodás után folytattam – De nekünk elég lesz egy kicsit kisebb. Nem szeretem a vastag tésztát, szóval rakjuk bele mondjuk a liszt felét.
Ezzel ki is vettem a nővérem kezéből a zacskót, aminek a tartalmát szemmértékre öntöttem bele. Én magam tökéletesnek találtam a módszert, hiszen némi gondolkodás után úgy döntöttem, hogy még egy keveset tölthetek a lisztből a tálba. Nem is akkora kihívás ez, mint amennyire mi annak hittük.

Az ikerlét áldás is és csapás is egyben. Szerencse, mert mindig van, akiben megbízhatnak. Ugyanakkor átok is, mert ha bármi baj történik az egyikükkel, mind a ketten szenvednek. Sokszorosan élik meg a fájdalmakat, többszörösen szenvednek.

- Nem igazán tudom – csak a vállamat vontam meg Isa kérdésére – Jók a jegyeim, szóval gondolom sok területre bekerülnék. Éppen ezért nehéz egy kicsit a döntés. Még van egy kis időm a felvételiig kitalálni, hogy mi lenne a biztonságos. De szerintem kikérem Aurora véleményét is.
Tény és való, hogy egy nagyon ijesztő nő volt ő számomra, de ettől eltekintve is úgy gondoltam, hogy egyszerűen muszáj vele szót értenem. És ha valamit, akkor a szakértelmét egyáltalán nem lehetett elvitatni, meglehetősen intelligens nőnek tűnt a fiatal kora ellenére is. Nem mintha ez korhoz kötött lenne, de az biztos, hogy eléggé átjött, hogy nem véletlenül viszi el az összes főszerepet a színházban. Szóval ha valaki, akkor ő minden bizonnyal reális képet tudott volna nekem adni arról, hogy milyen esélyekkel indulok és egyáltalán érdemes-e elkezdenem a felkészülést. Talán ebben még segítséget is hajlandó lett volna nyújtani... Azt hiszem az lett volna a legtökéletesebb.
Sokkal inkább kellemetlen témának bizonyult az, amire a nővérem természetesen fel is kapta a fejét. Én hülye nem is tudom, hogy miként akartam eltitkolni előle ezt az egészet, de a fejem rögtön túlságosan is vörös árnyalatúra váltott. Ha most nem lenne felkötve a keze és nem rágtam volna tövig a körmeimet az elmúlt időszakban, minden bizonnyal szétvertem volna a reakciója miatt és kiabálnék vele. Így csak pár durcás pillantást vetettem rá, amitől minden bizonnyal leginkább egy kislányra hasonlítottam, de nem érdekelt.
- Csak találkoztunk, de semmi több! – ez részben igaz is volt, mivel azóta tényleg csak random kis apróságokat hagytunk egymásnak egy padon. Számomra ez pedig határozottan a semmi kategóriába tartozott inkább, hiszen előrelépés nem történt a kapcsolatunkban. Már ha ezt egyáltalán lehet annak nevezni... Sokkal inkább illene rá az ismeretség szó, ami kedves az ember szívének. Tulajdonképpen még a barát fázisban sem vagyunk, mégis tetszik az a fajta kis titokzatosság, ami kialakult kettőnk között. Ez egy olyan dolog, amit csak mi ketten értünk, de annyira kis bénának tűnik, hogy pont nem a nővéremnek akarom fejtegetni, aki a focicsapat ex kapitányával jár, és a másik legnépszerűbb srác veri rá a nyálát. Mi ketten ilyen téren más szinteken mozogtunk, és nem mondom, hogy Isa elbagatellizálná az én dolgaimat. Ahogy ismerem sokkal inkább azon haldokolna, hogy ez mennyire aranyos, de egyelőre nem éreztem azt, hogy lenne miről beszélni, meg amúgy is kínosnak tűnt egy kicsit a szituáció. Kettőnk közül nem én voltam az, aki körül ott lebzseltek a férfiak.
- És azt hiszed, hogy nem fogok visszarúgni? – tettem fel a kérdést, talán egy kicsit paprikásabban – Azt is megérjük majd, hogy 18 évesen nekiállunk verekedni! Nem tudom ki volt az, aki fél éve azon agonizált, hogy mennyire nem tudja mit kezdjen magával, amikor annyi mindenben tökéletes!

- Majd ha kapok előadást, akkor elfogadom a kritikus véleményedet róla. Addig nem. Ezzel ki tudsz egyezni? – igyekeztem valamiféle win-win szituációt kihozni mind a kettőnk számára, még ha ez nem is feltétlenül volt a legkönnyebb jelen helyzetben. Tény és való, hogy bízhattam volna jobban magamban, erre már kaptam kritikát Aurorától is, de egyelőre nem volt feltétlenül könnyű feladat. Nyilván a szüleimnek is új és extra az, hogy én valami teljesen mást képzelek el, mint amik ők tartanának nekem járható útnak. Tartósan haragudni így se nagyon tudtam rájuk, hiszen ők mindig csak jót akarnak nekem és tudom, hogy szeretnek, meg féltenek. A mi családunkban erősen jelen vannak az érzelmek, emiatt pedig egyszerűen képtelen vagyok elmenni ezek a tények mellett.
- Te a nővérem vagy, szóval muszáj megnézned úgy is – egy édes mosolyt költöztettem az arcomra, ahogyan finoman a dereka köré fontam a karjaimat – És nem dolgozol, tehát nem jöhetsz azzal, hogy sok a munkád és nem érsz rá. Így nincs is nagyon más teendőd, mint ott lenni.
Persze ez nem teljesen volt igaz, mert Isának így is volt egy elég erős kötelékekkel bíró baráti köre, amivel én nem feltétlenül rendelkeztem a gimiben. Voltak emberek, akikkel jóban voltam és átjöttek hozzánk, de talán a legerősebb kapcsolatomat így is a nővérem jelentette számomra. Bármi történjék, ő a legjobb barátnőm és úgyis tudom, hogy mind a próbákra, mind az előadásokra képes lenne eljönni, ha megkérem rá.
- Barátok vagytok – bólintottam határozottan, egy cseppet sem veszítve a tekintélyemtől. Játszhatja nekem itt a fúriát, amikor hasonló a habitusunk. Annyi lehet a különbség, hogy én nála is borzalmasabb vagyok, ha veszekedésekről van szó – Mert Soren ennyire jó fej, és álcázza a dolgokat. Szeret és nem akar elveszíteni, gondolom én. Ettől függetlenül viszont még érezhet többet irántad.
Mégis ki ne érezne az én nővérem iránt bármit is? Szigorú vagyok vele, mert a testvérem, de ettől függetlenül is pontosan tudom, hogy ő egy csodálatos teremtés. Hiába néz ki ridegnek, nagyon kedves és törődik a környezetével. Nyilván neki is vannak rossz tulajdonságai, de ezeket elég jól ellensúlyozza tulajdonképpen minden, amit tesz az emberekért.
- Sorent mindenki helyesnek találja, csak mondom – egyáltalán nem hozott zavarba, hogy erről kell beszélnem vele – Nem véletlenül modellkedik. A külsejéből él meg, tehát elég álszent lenne tőlem, ha azt mondanám, hogy csúnya. De nem szeretnék egy olyan fiúval összejönni, mint amilyen ő.
Valószínűleg egy olyan bulizós sráccal, mint amilyen az említett hát... Elég rövid párkapcsolatom lenne. Magam sem tehetek róla, de ha tározottan azt vallottam, hogy mi nem passzoltunk volna egymáshoz. Minden bizonnyal az egész kapcsolatunk veszekedéssel ment volna el.
- Valószínűleg tényleg ez történne – nem tudtam nem felnevetni azon, amit Isabel mondott nekem. Elég egyértelmű volt, hogy honnan van az a fene nagy habitus, amivel mi rendelkezünk. Ha a szüleink is képtelenek voltak arra, hogy komolyabban szabályozzanak minket, akkor innentől kezdve már ténylegesen nem nagyon volt miről beszélni azzal kapcsolatban, hogy ők milyenek lehetnek. Néha vicces volt csak belecsöppenni az itthoni veszekedésekbe. Gondolok itt arra, ha anya és apa egymásnak esett valami semmiség miatt, mi pedig hazajöttünk a suliba és csak néztük őket. Határozottan popcorn-t kívánó jelenségek ezek.
- Nem igazán tudom rá a helyes választ – sóhajtottam fel – De kifejezetten nem is érdekel igazából. Majd ha elkezdem tapasztalni magamon, hogy híztam, akkor kérek étkezési tanácsot tőled. Nem mellesleg, te is csinálhatnád azt, amit én, mert melled attól úgysem lesz, hogy tudatosan étkezel. Hátha olyan helyre is híznál, amiben nem vagy a legerősebb.
Nyilvánvalóan csak szőrszálhasogatás volt a részemről amit mondtam. Tekintve, hogy én hajlamos vagyok hetente mekizni, vagy egyéb gyorséttermet előnyben részesíteni, nem mondhatom magam tudatos étkezőnek. Ettől függetlenül talán még kevesebb mellem volt, mint a nővéremnek, tehát sokkal inkább fogható ez a genetikára.
- Hát majd ha elfáradok, pihenek egy kicsit – nem igazán értettem mi a problémája jelenleg. Nem gondoltam, hogy annyira nehéz lehet pizzát csinálni, mert anya is szokott, sőt... A nagyi is. Aki már rég nem a mi korunkban van. A testedzés pedig mindenkinek szükséges, nekem pedig ez már gyakorlatilag annak számítana.
- Emlékszem igen. A miénk biztos nem lesz olyan finom – egészen meg voltam erről győződve – És biztos, hogy van itthon élesztő! Szerinted a nagyi mit szólna, ha beállítana és pont élesztő nem lenne? Nem élné túl egyikünk sem, annyi fix... És én arra tippelek, hogy rá lesz írva az, hogy élesztő.
További kutakodás után végül a hűtőben találtam meg az említett élelmiszert, ami feltétlenül szükséges a pizzánk elkészítéséhez. Legalábbis a recept szerint, amit az interneten találtam. Az én főzéssel és sütéssel kapcsolatos tudásom leginkább egyenlő a nullával.
- Mi történt, Isa? – egészen meglepődve tűrtem fel apa pulcsijának az ujját. Egészen aggasztott, hogy a kelési idő várása során hirtelen ilyen dolgot hozott fel számomra – Megígérem, de mi történt? Belekeveredtél valamibe?
Az első gondolatom mondjuk az volt, hogy talán terhes lehet, de erre egyelőre nem szerettem volna rákérdezni. Talán most az egyszer okosabb dolog lenne a nyelvembe harapni és megvárni azt, hogy ő maga mondhassa el a dolgait.

Az ikerlét áldás is és csapás is egyben. Szerencse, mert mindig van, akiben megbízhatnak. Ugyanakkor átok is, mert ha bármi baj történik az egyikükkel, mind a ketten szenvednek. Sokszorosan élik meg a fájdalmakat, többszörösen szenvednek.

- Tényleg nem beszéltem még Aurorával! – érezhető volt némi él a hangomban, aztán Isabelt egyszerűen arrébb hessegettem, mert már egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy amíg nem adom meg azt a választ, amit hallani akar, addig nem leszek békén hagyva. Ha most nem lenne felkötve a karja, akkor minden bizonnyal határozottan taszigáltam volna arrébb a vállánál, viszont most kíméletesebbnek kell lennem vele. Egyrészt majdnem meghalt, nemrég ért haza a kórházból, és még szülinapja is van… Ami az enyém is, de az idei más, mint a többi szülinapunk volt. Most nem kettőnkről szólt ez a nap, neki jobban kellett éreznie magát, mint nekem… Mert őt ért nagyobb megrázkódtatás.
- Megpróbál felkészíteni, de ha nem sikerül, akkor kell nekem egy b terv. Nem akarok a levegőben lógni, szóval igyekszem bővíteni az érdeklődési köröm – azzal sosincs baj. Ráadásul rengeteg olyan dolog van, ami nem feltétlenül irodalmi, vagy kétkezi munka, és élvezhető lehet mások számára. Például, ha úgy alakulna, hogy színésznőnek nem válnék be, akkor talán az irodalom iránt érzett szerelmemet tudnám kiélni azzal, ha mondjuk beiratkoznék egy kommunikáció -és médiatudomány képzésre, és később ezáltal foglalkozhatnék mondjuk kreatív írással is.
- Nem igazán van mit megosztani! – ezen a ponton már tényleg felemelt tenyérrel védekeztem úgy, mintha legalábbis azzal fenyegetett volna meg, hogy elver, ha nem válaszolok – Nincs senki az életemben. Úgy csinálsz, mint aki attól fél, hogy majd az esküvőmről lesz kizárva.
Ami kicsit sem volt aktuális tekintve, hogy pasim sem volt korábban még soha. Voltak ugyan, akik körülöttem ólálkodtak olykor, de sosem vettem őket túl komolyan, mert mindig ugyanaz járt a fejemben: szimplán csak a nővéremet próbálják megkörnyékezni. Sosem gondoltam arra, hogy én bárkit képes lennék akár úgy is érdekelni. Nőként. Fura egyáltalán ennek a tényébe is belegondolni, mert engem egyszerűen nem érdekeltek annyira a fiúk, mint a legtöbb lányt. Jól éreztem magam egyedül, mert az életem anélkül is teljes volt, hogy folyamatosan a pasikat hajtanám, vagy éppenséggel magára a szerelemre vágynék.
- Utol se érlek, mert félúton kifulladok – felesleges lett volna előadnom a nagylányt, mert pontosan tudtam, hogy én nem az erőmről vagyok híres. A jövőben el kell kezdenem majd legalább itthon tornászni, hogy ne legyek ennyire puding.
- Valószínűleg ugyanúgy néznénk ki! – a vállamat vonogattam, aztán a monoklis gondolat eléggé komikus volt, így nem sokáig bírtam ki nevetés nélkül – Ugyanolyan idiótán!
Megnéztem volna mondjuk apát is, ahogyan esetlegesen közénk áll egy hasonló helyzet esetén. Mi azonban sosem voltunk olyanok – meglepő módon még kicsi korunkban sem – akik erőszakosan bántak egymással. Sokkal inkább vagyunk az a testvértípus, akik bár közel állnak egymáshoz, viszont ennek ellenére könnyen meg tudjuk bántani a másikat. Gyakran ebben én vagyok a ludas.
- Ha felvesznek esetleg bármilyen színművész képzésre – talán ezzel mind a kettőnket ki fogok tudni elégíteni – Akkor egy hétig a csicskád leszek, és Úrnőnek hívlak. Így megfelel? Onnantól kezdve, sosem fogom megcáfolni a véleményedet azzal kapcsolatban, hogy jó vagyok-e vagy sem.
Persze Isa elfogult valamennyire, ugyanakkor ott a tény is, hogy nem véletlenül kerültem oda a színházba. Mindenesetre szerettem inkább szerényebben élni, emiatt pedig úgy voltam vele, hogy ha a második szakmai forduló szintjét is sikerül megugrani, akkor azt hiszem már teljesen rendben vagyok.
- Akkor jó – finoman öleltem át a lány derekát, bár pár pillanatig egészen durcásan néztem rá, mielőtt kimondta volna, hogy ott lesz majd az előadásomon. Nagyon izgultam miatta, ugyanakkor egyáltalán nem tartottam attól, hogy Isa csalódott lesz a teljesítményem miatt. Még ha hibázok is, azt hiszem ő lenne az egyetlen ember, aki meg tudna nyugtatni. Reményeim szerint ilyesmire nem kerül azért majd sor.
- Nem tudom, egy ilyen helyzet mindig más lehet – nem vagyok pasiból, ami azt illeti. Szóval fogalmam sincs, hogy mi járhat Soren fejében, de ettől függetlenül van valami a tekintetében, amikor a nővéremre néz, és ezt nem csak én vettem észre… Ha ebben a helyzetben nem szól a nővéremnek, annak minden bizonnyal az lehet az oka, hogy nem akarja elveszíteni, mert tényleg nagyon szeretheti. Én pedig csak örülni tudok annak a ténynek, hogy Isa mellett van egy ilyen ember.
- Nem tartom butának, csak szerintem más az érdeklődési körünk – finoman vontam meg a vállam. Hamar ugrani akartam a „miért nem randizol Sorennel?” témáról. Nem igazán érzem, hogy mi bármilyen téren összeillenénk, szerintem teljesen más világ voltunk mi ketten. Egyáltalán nem éreztem vonzalmat egy olyan fiú iránt, aki a nővérem sarkában van, velem pedig csak köszönőviszonyt ápolt világ életében.
A melles téma pedig jelen esetben teljesen lényegtelen volt. Ugyanis én sem rendelkeztem nagyobb domborulatokkal, mint a nővérem, összességében annyi a különbség, hogy nekem pluszba még seggem sincs túl sok, mert tényleg képtelen voltam hízni. Emiatt folyamatosan élveztem az életet és mindent megettem, amit csak a hűtőben találtam, gyakrabban is mekiztem, mint a Isa. Lehet, majd huszonöt évesen visszasírom ezeket az időket.
- De csak mert van egy csomó jó tulajdonságod, és amúgy teljesen lényegtelen a mellméreted – a vállamat vonogatva igyekeztem lehetőség szerint rendesen böngészni a receptet, amit találtam – Amúgy meg, kinek van szüksége kannákra? Cipelje őket a halál. Ha egy pasi miatt a mell a kizáró ok, az elmehet a picsába.
Nem sokat szoktam káromkodni, de erős véleményem volt mindig az életről. Inkább mondhattam magam egészséges feministának, aki tényleg úgy gondolta, hogy a nőknek vannak jogai és nem vagyunk kirakatbabák, akikkel bármit meg lehet tenni. Soha nem akartam szánalmasan viselkedni mások előtt, mert van tekintélyem. Anya mind a kettőnket erősnek és kitartónak nevelt, emiatt pedig biztos, hogy egyetlen srác sem tudna befolyásolni se engem, se a nővéremet.
- Nem, de most, hogy mondod… - a telefonomból felpillantottam és képtelen voltam nem elmosolyodni – Azt hiszem jó stresszlevezető lenne egy-egy keményebb sulis nap után.
Bárki bármit mond, azért ott is éri az embert stressz. Sokan jönnek azzal, hogy egy diáknak nincs más dolga, mint a tanulás, viszont évről évre nagyobb elvárások és nyomás nehezedik a diákokra és nem csak a felvételi miatt. Az is nyilván tényező, de a követelmény is folyamatosan változik és sok esetben nehezebb is lesz.
- Nem fogok kiabálni, mert a végén még rám küldöd a barátaidat – ez volt az utolsó könnyed megjegyzésem a lány irányába, utána inkább a szavaira kezdtem el figyelni. Nem tudom pontosan, hogy mikor raktam le a telefonomat, de egy idő után már csak épphogy kartávolságnyira álltunk egymástól. Én nagyokat nyelve igyekeztem arra koncentrálni, hogy ne vágjak túl döbbent fejet, és ne sírjam el magam rögtön attól, amit mondott nekem. Minden szót felfogtam, mégsem éreztem azt, hogy lenne egyáltalán igazságtartalma annak, amit kiejtett a száján. Szükségem volt tíz másodpercre, amíg összeszedtem a gondolataimat, csak utána szólaltam meg. Ezen a ponton Isabel arca már a két tenyeremben volt, nekem pedig megállíthatatlanul folytak végig a könnyeim az arcomon.
- Te buta – nem tudom pontosan miért így kezdtem el, de a két szóval valamennyi stressz távozott azért belőlem. Valószínűleg kettőnk közül még így is ő ment keresztül nehezebb dolgokon, mert a részemről nem volt kérdés az, hogy ő számomra milyen kapcsolati státuszban van – Te Isabel vagy, én pedig Anabel. És nem érdekel, hogy kik a szüleid, mi akkor is ikrek leszünk, örökké.
Meg kellett ölelnem azért, hogy ne kezdjek el az arcába zokogni, így is igyekeztem vigyázni a karjára, ami még mindig rögzítve volt. Ugyanakkor szükségem volt a közelségére, mert azt akartam, hogy tudja és érezze azt, hogy igazat mondtam neki.