New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something that would unknowingly change their whole life

★ üdvözlünk new yorkban
• városhatár átlépése •
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
★ csicseregj csak kedvedre
• szavak sokasága •

★ éppen jelenlévõ lakosaink
• Ismerõs idegenek •
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 25 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (159 fő) Pént. Ápr. 26 2024, 20:14-kor volt itt.
★ frissen íródott történetek
• legújabb bejegyzések •
Eilis V. Blanchet
tollából
Tegnap 23:39-kor
Jennifer Adler
tollából
Tegnap 23:21-kor
Alden Lindvall
tollából
Tegnap 23:10-kor
Caspian E. Lincoln
tollából
Tegnap 23:08-kor
Dok Min-Joon
tollából
Tegnap 23:01-kor
Georgia Westfield
tollából
Tegnap 23:00-kor
Loretta Maëlys Giroud
tollából
Tegnap 22:51-kor
Kimberly A. Thibodeaux
tollából
Tegnap 22:32-kor
Loretta Maëlys Giroud
tollából
Tegnap 22:20-kor
★ csoportjaink képviselõi
• népszámlálás •
Csoport neve
Bûnüldözés
11
23
Diákok
44
29
Egészségügy
26
14
Hivatal
7
11
Média
43
30
Munkások
30
22
Oktatás
11
7
Törvényszegõk
12
34
Üzlet
24
22
Összesen
208
192

Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásAz utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptyCsüt. Nov. 30 2017, 21:25
Matthew McKay. Négy éve nem mondtam ki ezt a nevet, de a hetekben szembesülnöm kellett azzal, hogy nem tartottam meg a neki fogadott ígéretem. Most is sóhajtanom kell, ahogyan a levelet szorongatva ülök a padon, s már negyed órája az ajtót vizslatom, melyen már rég be kellett volna kopognom.
Ismertem McKayt, együtt szolgáltunk a seregben, s ha én nem jövök vissza Afganisztánból, akkor most ő ácsorogna a szüleim ajtaja előtt, s készülne átadni az utolsó levelemet. Megegyeztünk ebben, fogadalmat tettünk egymásnak, s most is szégyenkezem amiatt, hogy csak most fogom teljesíteni az ígéretem. Nincs mentségem, nincs magyarázatom, hogy miért várattam ennyit McKay levelét, de miután újra megtaláltam, tudtam, mi a kötelességem. Egy veteránokat segítő szervezet közbenjárásával tudtam meg ezt a címet, s most, hogy felállok a padról, kisimítom az egyenruhámat.
Úgy gondoltam, meg kell adnom a tiszteletet egy elhunyt katonatársamnak, így vettem elő szolgálatom egyik utolsó mementóját, s amikor magamra öltöttem, végtelen büszkeség töltött el. Ez az alkalom azonban nem rólam szól, hanem McKayről és a húgáról, Sarahról. Egyszer mutatott róla egy képet, gyönyörű lány mosolygott vissza a papírról, önfeledt, vadóc és neki voltak a világon a legszebb szemei. Újra csak sóhajtottam, amikor felbicegtem a lépcső harmadik fokára, hogy ott egy utolsó szusszanással elhajtottam minden kételyt, bizonytalanságot és idegességet.
Csengettem, hosszan nyomtam a gombot, s amikor zajt hallottam bentről, abbahagytam a hangzavart. A zár kattan, én pedig mosolyt próbálok csalni az arcomra, de nem sikerül. Sapkámat a hónom alá fogva kulcsoltam össze ujjaimat az ölem előtt, majd biccentettem a megjelenő Sarah-nak.
- Szép napot Ms Adler ... Sarah! Herbert Goldstein szakaszvezető vagyok, a bátyja egyik régi barátja. Elnézését kell kérnem, hogy bejelentés nélkül zavarom az otthonában. Egy régi kötelezettségemnek kell eleget tennem, melyre McKay ... Matthew McKay törzsőrmesternek tettem ígéretet. - egy pillanatra megállok, hogy fel tudja dolgozni az eddig hallottakat, majd folytatom pár másodperccel később. - Kérem, ha beengedne, elmagyaráznám! A kérés személyes jellege miatt inkább bent folytatnám.
A helyében pofon vágnám magam és magamra csapnám az ajtót. Mégis, ki a franc tép fel négy éves sebeket? Hát persze, hogy én!
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptyCsüt. Nov. 30 2017, 22:37
Herbert&Sarah

Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat..

Az izmaim görcsbe rándultak ,minden egyes hazudott szó után ,ami a tiszteletes száját elhagyja. Ha lenne  értelme annak amit mondd , talán elhinném neki.  De a hátamon lévő sebek ,más mesét tartogattak istenről.
Legszívesebben sikítanék ,és tombolnék . A nevelő szüleim minden vasárnap istentiszteletre hordanak ,majd isten nevében ketté hasítják a hátamat egy  derékszíjjal . Hogy miért kapom ? Magam sem tudom ,talán a kérdésekért amiket felteszek nekik. Túl feszítem a húrt ,és már látom az "apám" arcán hogy megfeszülnek az izmok.  Matt a kezem után nyúl és nyugtatóan simogatni kezdi,nagy általánosságban megvéd ,de én jobban félek attól hogy egyszer Ő is kap abból a kínból ,amiben engem részesít apa.

Hirtelen rángat ki az álomból a csengőm éles hangja . Viszont még így sem tudom ,teljesen behatárolni vajon álmodom ? Csak megrázom a fejemet ,és elnyúzott mozdulatokkal próbálom magam mozgásra kényszeríteni . Akárki is jött nagyon hálás vagyok neki ,mert jól tudom hogy folytatódik az álom ,és nem akarom megvárni míg újra utol ér ,és magába kebelezz . Emlékeztetve hogy akkor sem ,és most sem vagyok jobb .
Fel állok a kanapéról ,és rendezetlen hajamat próbálom elfogadható kinézetre sarkalni kezeimmel.
Többször is felsziszenek amikor a körmöm belekakad a hajamba ,de ahogy az ajtóhoz érek és kinyirom az ajtót . Újra élek mindent ,azt hiszem ezt hívják a teljes sokknak . Győzött ,maga alá nyomott ,és most megfulladok.
Az egyenruhája ,az a nap amikor közölték hogy Matt nincs többé ,az a nap volt az amikor úgy döntöttem elhagyom a családomat . Próbálok a fiúra fókuszálni,így többször is pislogok . A szófoszlányok amiket hallok ,csak még  vadabb tempóra sarkalja a szívemet.
- Matt . - ennyi jön ki belőle ,de alig halhatóan ,mivel nem vagyok képes semmilyen normális reakcióra csak félre állok ,és becsukom utána az ajtót,amit most legszívesebben lefejelnék hátha felébreszt . Mert biztos vagyok benne hogy ez is egy álom. Évek óta felépítettem egy jégfalat magam köré ,nem engedtem utat az érzelmeimnek és most,leomlik a fal és megint csak egy lány vagyok akit derékszíjjal raktak helyre.
- Menjünk a napaliba .- invitálom be a napaliba zavartan ,közben észreveszem hogy biceg ,de alig láthatóan teszem ezt meg.
- Ülj csak le . -hadarom miközben föl-alá járkálok ,majd felé nézek. Most még jobban meg tudom nézni helyes vonásait ,ami talán egy kicsit kisfiússá teszi. De Helyes.
- Kérsz valamit inni ? - kérdem remegve ,miközben nem hagyom abba a járkálást . Sarah csak nyugi . Hát itt van újra , a régi Sarah.



✖️ note ✖️ music ✖️ words

✖ K.P ✖
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptyCsüt. Nov. 30 2017, 23:25
Nem vagyok benne biztos, hogy minden szavamat értette, legalábbis az első reakció tőle szétszórt, zavaros, mintha az egyenruha, amit rajtam lát olyan emlékeket hozna vissza régről eltemetve, amiket soha többé nem akart újra átélni. Megsajnálom, hiszen nehéz lehet neki, nagyon jól tudom, milyen közel álltak ők ketten egymáshoz, hiszen McKay folyamatosan róla áradozott, amikor véletlenül egymás mellé osztottak be minket. S meg kell vallanom, a csodálatos történetek és az elmesélt anekdoták miatt néha úgy éreztem, hogy Sarah valahol az én húgom is. Tudom, baromság és mégis mit képzelek, de így éreztem akkor, most pedig gyűlöltem magam amiatt, hogy fájdalmat okozok neki, hogy elbizonytalanítom.
- Köszönöm! - elfogadtam a kínált helyet, de a legjobb az lett volna, ha odamegyek hozzá, megállítom és megölelem, de annyira azért nem vagyok bátor, hogy az egyik legjobb barátom húgát ilyen közelségben ismerjem meg. - Nem kérek semmit, köszönöm, de kérlek, ülj le te is. Úgy talán könnyebb lenne.
Mit is értek én ahhoz, hogyan lenne könnyebb? Hiszen még a saját saramat sem tudtam feldolgozni, akkor meg minek adok tanácsokat másoknak? Csak figyeltem őt, majd elővettem azt a bizonyos levelet, melynek borítékára egyetlen név volt írva: Sarah.
Amikor leült vagy megállt egy pillanatra, erőt vettem magamon, s egy köhintéssel hívtam fel magamra a figyelmet, amit reméltem, hogy meg is kapok, azonban bármennyire elterveztem, hogy mit fogok mondani, egyetlen szó, annyi se hagyta el a torkomat. Hol Sarah alakját fürkésztem, hogy a kissé megsárgult borítékot kémleltem, de egyszerűen nem találtam a szavakat, hogy mit mondhatnék ebben a pillanatban.
- Egyszer őrségben voltam. A konyháról gyakran osszák be a srácokat a tábor őrzésére, legalább úgy érezhettük magunkat, hogy mi is védjük a hazánkat. Matt egyszer ellenőrzést tartott, és olyan hőség volt, hogy majdnem felforrt az agyvizem. - elnevettem magam. - Emlékszem, álltam ott az ötven fokban, mindenem izzadt, a bakancsom elolvadt az aszfalton, Matt pedig minden apró részletet ellenőrzött rajtunk. Éppen átadtam a fegyverem neki, amikor az kicsúszott a kezemből. Nem használtam gyantát, egyszerűen elfelejtettem... Matt nem szólt semmit, felvette a fegyverem, ellenőrizte, majd továbblépett, de amikor végzett velünk, odalépett az őrvezetőnek és súgott neki valamit. Aznap éjjel a srácok lefogtak egy pokróccal, szappant tettek a zoknijukba és mindenki csapott egyet rám. És meg is lett az eredménye, utána sosem felejtettem el a gyantát...
Felnevettem. Nem tudom, hogy miért szeretem ezt a történetet mesélni, de ez volt az első alkalom, hogy találkoztam McKay-jel, aztán az ismeretségből barátság, a barátságból pedig testvérség lett. Mintha a bátyám lett volna, én pedig a fogadott öccse, s most itt vagyok a húgánál, hogy átadjam a levelet, amit négy éve kellett volna.
- De nem azért vagyok itt, hogy történeteket meséljek, hanem mert ezt át kell adnom. - felálltam és átnyújtottam Sarahnak a borítékot. - Ha én nem jövök vissza Afganisztánból, akkor ő egy ugyanilyen levelet adott volna át a szüleimnek, de én voltam a szerencsésebb.
Bólintottam egyet, majd megfordultam és elindultam kifelé.
- Ha nincs másra szükséged, akkor kitalálok egyedül is. - ha Sarah kinyitja a borítékot, akkor láthatja, hogy két levél van benne: egy neki, egy pedig Herbertnek címezve.
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptyPént. Dec. 01 2017, 15:46
Herbert&Sarah

HA NEM LENNE SÖTÉT, SOSE LÁTNÁNK A CSILLAGOKAT..

Egyre több zavart gondolat fészkeli be magát a gondolataimba. Egyszerűen nem bírom összeszedni magam és ez egyre rosszabb lesz. Nem engedhetem hogy ,újra az érzéseim irányítsanak régebben is csak baj volt belőle ,és tudom hogy most is az lenne. Annyi ideig visszafogtam mindent magamba ,és most elárasztott újra. Már pedig a legfőbb szabály hogy soha ne legyen érzéseim.
Mikor Herbert arra kér hogy üljek le ,csak meglepődve meredek rá.
- Azt hiszem igazad lehet .. -  gondolkodok el majd leülök mellé ,és talán egy kicsit túlságosan is elidőzök azzal hogy a szemébe nézek ,így zavartan elkapom a tekintetemet. Mégis mi a franc bajom van nekem ? Ahogy elkezd mesélni a bátyámról egy történetet ,vegyes érzelmek támadnak bennem. Sok minden kavarog a fejemben , de jól esik róla hallani hogy tudom milyen volt ..mert én már nem emlékszem teljesen rá ,annyira eltemettem magamba az emlékét hogy ,már csak foszlányok és az álmok maradtak nekem. Herbert-el együtt nevetek ,miközben rázom a fejemet mert teljsen Matt-re vallt a dolog.
- Érdekes tanítási módszereket alkalmazott az tény . -jegyzem meg ,mosolyogva . Majd a nyugtalanság ,újra átveszi helyét a lelkemben. Szinte háborog,könyörögnék neki hogy meséljen még hallani akarom. De nem teszem meg ,mert amikor átnyújtja a levelet újra belém fagy minden szó ,és egy ideig csak forgatom a kezeim közt a borítékot. Matt írása díszeleg rajta ,amitől sírhatnékom támad . Mi lesz velem ha felbontom a levelet ? Ahogy felnézek Herbert már nincs mellettem ,és én kezdek pánikba esni. Itt hagy ? Nem akarom ! De csupán számára egy idegen vagyok ,nem kérhetem meg arra hogy maradjon itt velem. Nem sok embert engedtem be az érzelmes pillanataimba ,de most ezt nem tudtam legyűrni egyedül.
- Én ...-kezdek bele ,de csak nézek rá ,és inkább megrázom a fejemet és felbontom a levelet. Ami bizony nem egy levél ,hanem kettő az egyik Herbert-nek szól. Könnyed sóhaj szakad fel belőlem . Viszont ismertem jól a bátyámat valami terve volt ezzel az egésszel.
- Herbert, ne menj messzire ,neked is van itt egy levél . - állok fel ,majd  hozzálépek  és a kezébe adom mosolyogva. - Csücs vissza ! - biztatom talán túl lelkesen is a helyzethez képest,addig én gyorsan eltűnök a konyhába és két pohárral térek vissza meg egy üveg whiskyvel.
- Erre szerintem szükségünk lesz .- teszem le elé az egyik poharat ,majd megtöltöm . Ugyanezt teszem a saját poharammal ,majd leülök újra . Még mindig nehezemre esik kinyitni a borítékot de megteszem ,és már a fülembe hallom Matt szavait:

Drága egyetlen Sarah!

Nem tudom hogy ,kezdjem mert ha ezt a levelet a kezedben tartod valószínű halott vagyok.  Nem magamat sajnálom ,hanem azt hogy nem tudom hogy ,fogsz erre reagálni,hisz én voltam neked az egyetlen mentőöved . De hiszek abban hogy,épp olyan makacs leszel és tovább küzdesz nélkülem . Ám ezt a levelet nem azért írom hogy ömlengjek ,hanem arra az esetre ha mégsem küzdöttél tovább. Tudnod kell hogy,mindig büszke leszek rád ,ahogy azt is hogy a szívembe nagyon különleges helyet foglalsz . Ez a mi kis titkunk marad . És most magammal vittem a sírba ..(na jó ez szar vicc volt ,ne haragudj) . Szóval csak annyit akarok a tudtodra adni ha ,esetleg rossz ösvényre tévedtél. Van ki út .  Mindig is lesz ,csak ne add fel !
Egyetlen kérésem van Sarah ,ne egy kibaszott rosszfiú mellett köss ki aki ,rosszul bánik veled ezt soha nem hagyd egyetlen férfinak sem . Nem vagyok ott hogy nyakon basszam ,így kérlek  vigyázz magadra . Így búcsúzom ezzel a rendhagyó levéllel tőled Sarah. Szeretlek.

Ui:  Herbert nagyon rendes srác!  Használjatok gumit!


A levelet elolvasva ,mosoly ül az arcomra . Egy papíron visszakaphattam a bátyámból egy darabot ,nem tudom hogy reagáljak. Hisz ,nem egy tipikus levél ,persze az érzelmek megjelennek benne ,de jól tudtam hogy ezt Ő nagyon is így tervezte. Nem szólók semmit egyszerűen lehúzom a whiskyt és magamhoz szorítom a levelet,és közben magam elé nézek.

✖️ note ✖️ music ✖️ words

✖ K.P ✖
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptyPént. Dec. 01 2017, 21:39
Visszahívott. El sem tudtam képzelni, hogy milyen indoka lehetett arra, hogy ne engedjen utamra, de amikor elmondta, hogy nekem is van egy levelem, akkor megértettem, hogy maradnom kell. Csak bólintottam, majd visszaültem a helyemre, s a papírlapot kezdem szorongatni, amit már négy évvel ezelőtt el kellett volna olvasnom. Még kivárok, még nem akarom hallani a hangját a fejemben, s különben is, Sarah eltűnt valamerre, egyedül hagyva a nappaliban.
Körbenéztem, s ámulattal néztem az elegáns bútorokat, a giccsmentes díszítéseket, az összeillő berendezéseket és a kifinomult ízlést. Az én szobám anyámék lakásán nem ennyire letisztult, sokkal inkább az eklektikus káosz jellemző rá, de legalább manapság magamra mosok és takarítok. Ez is valami nem?
Amikor visszatér a két pohárral és az üveggel, hagyom, hogy töltsön nekem is, de azt már most megígérem magamnak, hogy nem fogok hozzányúlni. Egyszerűen beszámíthatatlan vagyok, ha egy bizonyos mértéknél többet iszok, s ez két sört jelent vagy egy töményet. Egyszerűen nem bírom az alkoholt, ami családi vonás lehet, mert apám is nagy ellenzője a szesznek, s életemben nem láttam még, hogy egynél több sört igyon meg bármikor is. Azonban minden gondolatot az alkoholról felülír a látvány, hogy Sarah olvasni kezdte a kézbesített levelet, így nekem is meg kellett tennem azt, amire már négy éve várok. Nagyot sóhajtottam, majd szétnyitottam a papírt. Csak pár szó volt rajta, de már a megszólításnál elnevettem magam.

Szervusz Törpe!

Elég perverz ezt leírni, de örülök annak, hogy nem ismertem meg a szüleidet. Azt viszont mindenképpen köszönöm, hogy most ott vagy a húgom mellett. Vigyázz rá, néha látogasd meg és ha rossz emberek közé keveredik, csapj szét közöttük. Tudom, hogy képes vagy rá Törpe! Muhaha!

Még valami: csokis muffin. Érted, ugye? És igen, ha véletlenül úgy alakulna, hogy összegabalyodnátok, az áldásomat adom rátok. Ismerlek annyira, hogy tudjam, sosem bántanád. Ja, és ha mégis, visszajövök és szétrúgom a segged!

McKay


Újra és újra elolvasom a sorokat, s nem tehetek róla, de meg kell könnyeznem a szavait. Tudom, hogy nem szabadna sírnom nők előtt, de basszuskulcs, mégiscsak az egyik legjobb barátom volt a seregben, a halála pedig olyan értelmetlen és felesleges volt! Kitörlöm a könnyeket a szememből, majd Sarah-ra pillantok, aki meghatottan szorítja magához a levelét.
- Nagyon túlmennék egy határon, ha most megölelnélek? Tudom, nem ismerjük egymást, de... - újabb szipogás és a fejemet is megrázom. Talán nem kellett volna megkérdeznem, talán jobb lett volna csendben maradni és elkullogni. Talán jobb lenne...
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptyPént. Dec. 01 2017, 23:40
Herbert&Sarah

HA NEM LENNE SÖTÉT, SOSE LÁTNÁNK A CSILLAGOKAT..

Végig gondolom a leírt sorokat. Mindig büszke lesz rám ?  Valóban? Akkor is ha egy semmirekellő kurva vagyok ,akinek már többször megfordult a fejében hogy itt sem kéne lennie. Csak megrázom a fejemet ,és miért gondolja azt hogy ,Herbertnek pont az én zűrös életemre lenne szüksége. Biztos várja otthon egy lány ,aki kedves ,jószívű ,és első sorban nem kurva. Sóhajtok egyet ,hát igen Sarah ezt elcseszted . Nagyon is . Ettől a levéltől ,még rosszabb és zavarosabb gondolatok támadnak bennem,feldúltnak de egyszerre vidámnak érzem magamat. És hálásnak ,ennek a fiúnak aki elhozta nekem a levelet annak ellenére hogy,nem is ismer gyakorlatilag.
A hangja szakítja félbe ,egyre csak sűrűsödő gondolataimat ,és amikor oldalra nézek akkor látom csak hogy könnyek jelentek meg a szemében.  Kérdése egyszerre mosolyogtat meg ,és elgondolkoztat ,ennyire azt mutatnám hogy egy szívtelen jégkirálynő vagyok ? Ez lett belőlem ? Gondolkodás nélkül karolom át a nyakát ,és húzódom hozzá közelebb . Arcomat pedig a nyakába temetem . És míg mély lélegzettel azon vagyok hogy a könnyeimet vissza tartsam az orromba szökik az illata ,amire én soha nem figyelek fel ,de az övé túlságosan is kellemes. Még egy kicsit magamhoz szorítom aztán elengedem ,és a szemeibe nézek mosolyogva.
- Nem akarná hogy sírjunk ,leginkább most úgy reagálna hogy: Ne nyivákoljatok mint a fürdős kurvák . -nevetem el magamat ,és bár a sebek még mindig égnek amit maga után hagyott ,de tudom hogy nem ezt akarná.
- Legalábbis nekem mindig ezt mondta . -vonom meg a vállaimat ,majd a teli pohárra pillantok amit nem ivott meg.
- Idd meg ,persze ha nem akarod nem erőltetem ,de könnyebb egy kicsit így . Kicsit ellazulsz . - biztatom mosolyogva ,de akkor csak megrázom a fejemet istenem tényleg nem vagyok normális!
- Meg gondolom a barátnőd se díjazná hogy velem iszogatsz . - jegyzem meg kicsit szégyenkezve . Biztos van neki ! Miért vettem ilyen biztosra ? Mert azon kívül hogy ,helyes látszott rajta hogy rendes pasi. Egy olyan pasi amiből nekem valahogy sosem jutott ,bár mit is akarok az én sorsom már előre meg van írva.
- Minden esetre köszönöm hogy időt szántál arra hogy elhozd nekem a levelet ,nem sok mindenki tette volna meg . - sóhajtok fel ,miközben lenézek a levélre. És azt kívánom hogy legalább erre az egy napra szálljon el minden gondom.

✖️ note ✖️ music ✖️ words

✖ K.P ✖
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptySzomb. Dec. 02 2017, 09:19
Átkarolt. Nem csak úgy tessék-lássék módra, hanem a nyakamon csüngött és annyira belefúrta magát a kulcscsontom környékére, hogy egy pillanatra majdnem fájt az élmény. De nem szisszentem fel, hiszen neki most valószínűleg sokkalta jobban kell az ölelés, mint nekem, s ha eközben még jobban megrokkanok, akkor azt is el kell viselnem. McKay tiszteletére... S ha már róla van szó, mégis, miért adja ránk az áldását? Abban biztos vagyok, hogy a húgát nagyon jól ismeri, hogy tudja, milyen férfiak illenek mellé, de vajon annyit voltunk együtt, hogy az én ízlésem is megfejtette volna? Mert ha így volt, akkor még egy utolsót beszélgettem volna vele, hogy árulja már el a titkomat. Hogy mi a zsánerem, hogy mi fog meg egy nőben, hogy ... Sarah-val kapcsolatban mindenképpen igaza volt, ha a külső alapján kellene ítélni, sosem engedném ki az ölelésemből. Ő azonban menni akar, a szemembe néz és mosolyog.
- Nekem sokkalta cizelláltabb megnevezések jutottak eszembe, de igazad van, kiakadna, ha így látna minket. - mosolygom el én is magam, majd nagyot sóhajtottam, ahogyan őt figyeltem. Megsimogatnám az arcát, letörölném az összes könnycseppet, megnyugtatnám, hogy minden rendben lesz és számíthat rám, azonban ezek egyikét sem teszem. Csak ülök ott, figyelem az italt, amit újra felajánl, és majdnem rászánom magam.
Hiba volna, őrületes nagy káosz alakulna ki abból, ha innék és nem tenne jót senkinek sem, ha úgy látna. - Köszönöm, de nem. Nem bírom az italt...
Jelentem ki egy mosoly kíséretében, majd megrázom a fejemet arra a felvetésre, hogy lenne barátnőm.
- Nincs barátnőm. - a mosolyom átment valami furcsa, fanyar grimasszá, majd megköszörültem a torkomat és krákogtam egyet. Nem mintha segített volna bármiben is a gondolat feldolgozásában, hiszen itt vagyok huszonnégy évesen és egy értelmes kapcsolatot sem tudok felmutatni, ami azért valljuk be, eléggé gáz. És akkor itt van ő, akinek egyetlen mosolyától képes lennék újra szaladni, akinek a bátyja áldását adta ránk ... sóhajtanom kell újra.
- Ne butáskodj, maradok, ameddig csak kellek. - jelentem ki, majd dekódolom, hogy mégis mit mondtam az előbb. - Mármint, ha kellek még... Úgy értem, addig maradok, ameddig csak szeretnéd.
Mit csinálsz Herbert? Ne rontsd el a pillanatot! Éppen most szakítottál fel nála egy négy éve behegedt sebet, nem lehet ilyen kétértelmű vagy nyomulós, hagyj neki időt, hogy feldolgozza a benne élő érzelmeket, nyugtasd meg a szavaiddal, de még véletlenül se érj hozzá, ha ő nem engedi, mert ki tudja mi lesz belőle. - Valójában elég sokan megtették volna, McKayt sokan szerették a seregben ... mármint barátként. Volt egyfajta tenyérbemászó stílusa, de amikor arról volt szó, hogy ki kell valakiért állni, mindig előlépett. Sokáig nem tudtam, hogy miért törődik annyit az újoncokkal, miért fontosak nekik, de aztán egyszer ... egy részeges este, amikor csak ketten voltunk a körletben ... akkor mesélt rólad. A nevelőszüleidről, azokról a vasárnapokról... Akkor értettem meg őt.
Sóhajtottam ismét, majd hátradőltem a kanapén és a kitöltött italt figyeltem. Talán meg kellene innom, hogy ellazuljak, pontosan úgy, ahogyan Sarah mondta az imént, hogy egy kicsit másképp lássam az egész helyzetet, hogy megnyugodjak, hiszen az egyébként rendíthetetlen külső (ha-ha ... rinyagép) most rettentően zaklatott belsőt próbál elfedni. Még függőben hagyom a kérdést, majd újra Sarah szemeibe nézek.
- Mesélnél róla, hogy milyen volt gyerekként? Egyszer azt mondta, hogy mesélni fog valami bárkáról. Sajnos nem jutottunk el odáig, hogy kifejtse, nem tudod véletlenül, hogy mire gondolt?
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptySzomb. Dec. 02 2017, 13:15
Herbert&Sarah

HA NEM LENNE SÖTÉT, SOSE LÁTNÁNK A CSILLAGOKAT..

Nem tudnám megmondani éppen miért érint kellemesen hogy itt van velem ,talán azért mert nem tudja velem kapcsolatban a teljes igazságot és csak egy ,egyszerű lánynak hisz. Aminek én jobban örülök mint bárminek a földön. Viszont az mellett sem tudok elmenni ,hogy  az egyenruhája beindítja a fantáziámat ,amit minél előbb el kell suvasztanom valahova az agyam mélyére. Nem azért jött hogy,kiéljem az egyenruhákkal való perverzitásomat rajta. Csak megrázom a fejemet ,és minden erőmmel azon vagyok hogy  ne essek teljesen szét. Sarah szedd össze magad ! Most az egyszer rakd félre a ribanc énedet.
- Ha ez megnyugtat én sem bírom túlságosan ,egy idő után vállalhatatlan leszek . - nevetem el magamat ,majd amikor közli hogy nincs barátnője ,ami egy kicsit meglep ,de nem mutatom ki. Belekortyolok újra az italomban ,eközben Herbert  zavarba hozza saját magát ,amitől kitör belőlem a nevetés,közben hátra vetett fejjel beletúrok szőke tincseimbe ami még mindig nem akar ,az én akaratomnak engedelmeskedni.
-  Mi van akkor ha nagyon sokáig kellesz nekem ? - kacsintok rá ,hátha elengedi a saját magának teremtett feszültséget .  Most már nagyon jól tudom miért őt küldte Matt ,és hogy miért bízott meg benne annyira hogy elmondjon neki pár dolgot. Rólam/rólunk ..az elcseszett családunkról.
- Igen azok a vasárnapok..nem voltak túl jók . - hirtelen visszacsöppenek a múltba és kicsit újra élem ,megrázom a fejemet mintha ezzel kiűzhetném őket onnan,de tudom jól hogy ,mindig is ott fognak lapulni és várni. - Elég rossz kislány voltam ,mondjuk nem mintha most jobb lennék . -mosolyodom el ,miközben azon gondolkodom miért is nyílok meg ennyire ,majd zavartan a pohárban lévő arany színű folyadékra nézek . Áá,most már tudom!
Akaratlanul is a tudatomba  furakszik a kép ,ahogy mindent megosztanak egymással részegen. Megmosolyogtat a  dolog ,hisz jól ismertem Matt részeg énjét ,bár ha velem volt ilyen állapotban általában elvesztette a fejét . Ilyenkor elcsattant köztünk pár csók ,amire másnap vagy  nem emlékezett ,vagy nem győzött bocsánatot kérni utána pedig leszidni hogy ugyan miért nem állítottam le?!  Ahogy Herbert újra a szemembe nézz,zavarba jövök amit igyekszem azzal palástolni hogy újra iszom.  Újabb kérdése hallatán ,pedig rájövök hogy Matt elég sok mindent megosztott vele . Vajon még mit ?  Furdal a kíváncsiság ,de leteszem a poharat,kicsit messzebb is tolom magamtól mintha ez meg akadályozna majd ,hogy a későbbiekben beleigyak.
- Kicsiként ..- gondolkodom el ,miközben az alsó ajkamat beharapom és úgy kutakodok az emlékeimben.- Igazi minta gyerek volt ,jó tanuló,hittan órára járt ,plusz órákat vállalt . Maga a tökély.  Aztán megjelentem én , a nevelő szüleim azt hitték az angyali külső ugyanolyan belsőt takar így örökbe fogadtak ,de rájöttek hogy tévedtek. Matt világa kicsit megfordult amikor megérkeztem,ő is egyre több rosszaságot művelt mint én ,és ezek közé tartozik a bárka is . - sóhajtok fel ,kicsit szomorúan majd folytatom. -  Valamiért mániám volt a csillagokat lesni ,megnyugtatott . Így minden este kimásztam az ablakon ,és átmásztam a közeli  fára hogy onnan lesem a csillagokat.  De egyik  este amikor ugyanezt megtettem ,már a kedvenc kis fámon egy ház ,és hajó keveréke állt. Mivel elég kíváncsi természet voltam átmásztam ,hiába inogott nem nagyon érdekelt,így amikor beléptem Ő már ott volt. És onnantól mindig együtt lestük a csillagokat. Meg néha azon veszekedtünk hogy ez most ház vagy hajó. Végül bárka lett. - mosolyodom el a szemeibe nézve . Kíváncsi vagyok a velem szemben ülő fiúra aki által visszakaphattam egy kicsit a bátyámat ,és akinek piszkosul jól áll még mindig az egyenruha . Sarah! Így  meg is ragadom az alkalmat.
- És rólad mit lehet tudni , Herbert Goldstein szakaszvezető...- mondom vigyorogva .- Figyeltem ám .-kacsintok rá ,majd kicsit közelebb ülök ,jelezvén hogy nem menekülhet.

✖️ note ✖️ music ✖️ words

✖ K.P ✖
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptySzomb. Dec. 02 2017, 14:11
Még hogy sokáig kellenék neki, nagyon jó poén. Mert mit is nyújthatnék egy ennyire független, gyönyörű nőnek, mit adhatok én, amivel tökéletesebb, kiegyensúlyozottabb lenne az élete? Egy szánalmas kis hülye vagyok, már nem gyerek, de még nem férfi. Már elindultam valamerre, de még nem érkeztem meg sehová. Így újra csak mosolygok, amikor visszagondolok a szavaira, majd halkan teszem hozzá a véleményem. - Hidd el, nagyon gyorsan rám unnál.
Fájdalom költözött a grimaszaim közé, lemondás a hangomba és félelem a szívembe. Kétség, hogy pontosítsak, olyan letaglózó erejű bizonytalanság, hogy képtelen voltam bármire, ami magabiztosságot kölcsönözne arcomra. Annyit viszont észreveszek, hogy nagyon érdekli az egyenruhám, ami valljuk be, rettentően jól áll nekem, hiszen versenyformámból semmit sem veszítettem azóta, hogy utoljára volt rajtam ez a öltözet.
Csak bólintok arra a felvetésre, hogy még most is rossz kislány, mert igazából nem tudom megítélni. Nem ismerem, nem tudom, hogy milyen gondolatok keringenek a fejében, hogy mire képes és milyen messzire hajlandó elmerészkedni. Nem tudom a határait, hogy mennyire bevállalós, s az is lehet, hogy amit ő rossznak tart, az másoknak bagatell. Nem tudom, de egyszer, talán, lehetséges, hogy szeretném annyira megismerni, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjak. Mert szeretnék válaszokat kapni, szeretnék belelátni a fejébe, tudni, hogy az előző kijelentései mit takarnak, belecsókolni nyakának kecses ívébe ... de én erre sosem leszek képes. Egyedül semmiképpen, és segítséggel is csak nagyon nehezen, hiszen a lábam.
Amíg a történetet hallgatom, elképzelem McKay-t, ahogyan összebarkácsolja azt a bárkának nevezett tákolmányt, ahogyan büszkén és kinyomott mellkassal dagad a mája Sarah előtt, ahogyan egymás mellett fekszenek és figyelik a csillagokat. Gyerekkoromban sosem láttam a csillagokat, hiszen New York a fények városa, s az égboltot mindig megvilágítják a fények, a harsogó reklámok, a biztonságot jelentő utcai megvilágítás, s csak Afganisztánban értettem meg, milyen az felnézni az égboltra és elveszni a rengeteg csillag fényében. Most is, ahogyan egy pillanatra becsukom a szemeim, magam előtt látom a képeket, melyek sarkait csillagok szabják meg, az Oriont, a Nagymedvét, a Fiastyúkot és még ki tudja mennyi-mennyi alakot a végtelen univerzum beláthatatlan palettáján.
Kérdése repít vissza a jelenbe, s mosollyal nézek rá. - Hát, nem sokat... New Yorkban élek, szakács vagyok és hónapok óta nem hívott senki sem szakaszvezetőnek. Egy éve leszereltek...
Igen, ilyenkor szokott érkezni a kérdés, hogy miért? És ilyenkor váltok mindig nagyon defenzívbe, makacsolom meg magam és a beszélgetőtársam keresheti a harapófogót, hogy bármi mást kiszedjen belőlem. Ám ahogyan Sarah mellett ültem, valami más volt, valahogyan el akartam neki mondani, hogy mi történt, hogy tudja, lássa, érezze, hogy ki vagyok.
- Egy repeszgránát robbant öt méterrel mellettem. Egy hatalmas, százötven kilós munkapad felfogta a lökéshullámokat, de a robbanás ereje felborította, egyenesen a jobb lábamra. Tiszta vágás, azt mondták az orvosok. - térdemnél kopogtatom meg a protézist, fém és műanyag hangja keveredik ujjaim munkája után, majd fanyar arckifejezéssel pillantok rá újra. - Sajnálom, épp most adtam át a levelet, közben pedig a saját baromságaimmal traktállak, elnézésed kérem. Mennem kellene, biztosan van jobb dolgod is, mint egy volt katona panaszait hallgatni...
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptySzomb. Dec. 02 2017, 15:36
Herbert&Sarah

HA NEM LENNE SÖTÉT, SOSE LÁTNÁNK A CSILLAGOKAT..

Azt hinné az ember hogy ,egy  ilyen srác mint Ő már rég túl van azon hogy ,alábecsülje magát. De Ő mégis ezt teszi ,amit nem értek. Kicsit talán dühít is a dolog ,de nem rá vagyok dühös,egyszerűen csak belegondolok hogy hány olyan férfival voltam már akiknek semmi érdeme a büszkeségre. Mégis akkora az arcuk hogy ,alig látni tőle a napot. Ez a fiú pedig itt ül előttem ,és sokkal több érték lakozik benne ,mint akikkel eddig találkoztam . Oldalra bólintóm a fejemet és úgy próbálom kifürkészni ,megfejteni. Mintha  így kicsit jobban megismerhetném.
- Én meg úgy gondolom hogy alábecsülöd magad ,és engem meg túl sokra tartasz,pedig nem kéne. -rázom meg a fejemet mosolyogva,észreveszem a sok érzelmet az arcán. Kicsit irigylem is hogy még tud érezni . Nem úgy mint én ,mert tudom jól hogy amint elmegy ...amit annyira nem szeretnék. Vissza teszem az álarcomat ,és ugyanonnan folytatom tovább. Néha megpróbálkozom azzal hogy valahogy előkaparom magamból a régi Sarah-t ,de a múlt eseményei visszataszítanak ,és egyre mélyebbre kerülök. Végül eljutok arra a pontra hogy ,már nem is érdekel az egész,csak sodródom.
Figyelem továbbra is az arcát ,és mikor elkezd egy kicsit mesélni valamiért megnyugszom.  Felcsillan a szemem a szakács szó hallatán ,mivel én nem vagyok egy konyhatündér ,így nagyon is  tudom értékelni ha egy pasi tud főzni. Sok információt nem mondd magáról ,olyan mint aki saját magáról is lemondott volna ,de türelmesen a kézfejemre hajtom az államat és úgy nézek fel rá. Végül elmeséli hogy mi is történt vele ,amire nem számítottam . Így valamiért különlegesnek érzem magam hogy megosztja ezt velem. Őszintén sajnálom ami vele történt ,de eszem ágába se volt ez kimondani neki ,tudom hogy magam sem viselném jól ha valaki sajnálna.
- Köszönöm hogy ezt elmondtad nekem .- mondom majd a kezéhez nyúlok amit megszorítok.
Megrázom a fejemet mosolyogva a viselkedésén ,hihetetlen ez a fiú komolyan .
- Igen most adtál oda egy levelet  ami nekem fontos ,és az csak még jobbá tette az egészet hogy megismerhetem azt az embert aki erre hajlandó volt. Ne hívd baromságnak soha amiről beszélsz ,mert az Te magad vagy Herbert . - mosolyodom el ,majd felsóhajtok. - Persze ha menni szeretnél ,mert esetleg én megyek az agyadra ,menj csak . De én szeretném ha még maradnál . - fejezem be végül ,és belenézek a szemeibe .
- Szóval a döntés rajtad áll , vagy feljössz velem a tetőtérbe hogy mutassak neked valamit . Vagy elmész ,de nem szeretném ha csak azért maradnál hogy ne bántsd meg ,azért maradj mert tényleg szeretnél .- magyarázom neki  elgondolkodva ,mert éppen én sem tudom hogy ,egyáltalán itt akar lenni. Nem akarom hogy kellemetlen legyen neki az egész ,végül is csak azért jött hogy teljesítse a feladatát .
.

✖️ note ✖️ music ✖️ words

✖ K.P ✖
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptySzomb. Dec. 02 2017, 16:55
Szavai magához édesgetik a lelkem, hiszen annyira jó hallani végre olyan mondatokat, amik rólam szólnak és pozitív értelemmel bírnak. Alábecsülöm magam? Nem tudom, vannak jó tulajdonságaim, az biztos, de ugyanakkor vannak nagyon rosszak is. Talán ezt hívják önértékelési válságnak? Bár az a kifejezés talán túl drámai lenne a helyzet értékelésére, de annyi biztos, hogy szarul érzem magam az utóbbi időkben. Mintha nem számítana semmi, mintha nem akarnék kikelni az ágyból, s egész nap csak fejemre húzott paplannal kerülném a körülöttem élő és virágzó világ valóságát. Persze, bemegyek dolgozni, napjaim fénypontja, hogy kiszakadok az amúgy sivár közegemből, de utána? Megint a magány, az egyedüllét, a realitás gyomron vágó érzése.
Mellette ülni azonban más volt, mellette ülni a világot jelentette, fantáziám messzire szárnyalt vele, egy pillanatra elfelejtettem minden határomat, minden elmémet gúzsba kötő béklyót, letéptem magamról a vasláncokat, melyek húsomba maró kampókkal tartottak a földön ... de nem repülhettem sokáig, s mint Ikarosz szárnyai, úgy az enyémek is elkorcsosultak, megsemmisültek, s a tengerbe vesztem, az örök sötétség és csend birodalmába. Lehetnék bátrabb, önthetnék magamba némi önbizalmat, csak egy korty, csak egy aprócska korty az alkohol mámorító káoszából, s mennyivel könnyebb lenne, mennyivel egyszerűbb. Mennyire nem én.
- Szívesen. - csendesen mondom ki a szót, nem kellett tovább ragoznom, s a fájdalmas mosoly olyan halvány volt az arcomon, hogy talán észre sem vette. - Nem szeretnék még menni.
Nem sokkal lett erőteljesebb a hangom, szinte csak suttogtam neki a mondatot, s egy sóhaj kíséretében cirógatom meg hüvelykujjammal puha kézfejének bársony bőrét. Kellemes volt az érintése, ahogyan ujjai az enyémek köré fonódtak, ahogyan testmelege fűtötte tenyerem hideg pontjait, amint apró csiklandozásom ösvényét felborzolt pihék szegélyezték.
- Szeretnék felmenni veled a tetőtérre... - bólintok, majd elengedem a kezét, hogy segítsek magamon a felállással. Bármennyire is jól megy, a kanapé túl mély, én pedig nem szeretnék tehetetlen teknősként mutatkozni. Hirtelen mozdulattal egyenesedem ki, műlábam hangosat kattanva kerül a helyére, majd lenézek Sarah tekintetébe és majdnem elsírom magam. Miért? Fogalmam sincs, de azt tudom, hogy mindennél jobban fel szeretnék menni a tetőtérbe, hogy megnézzem, amit csak mutatni akar nekem, de pontosan tudom, hogy még az első lépcső előtt meggondolnám magam. Kifogást fogok találni, ellehetetlenítem magam, elnézést fogok kérni és elmegyek. Pedig nem akarok, itt akarok maradni, vele akarok lenni, de nem fog menni, egyszerűen nem vagyok kész rá...
- Őőő... - megnézem az órámat. Még az apámtól kaptam, ő a nagyapámtól és így tovább. Lehet azt mondani, hogy generációk óta követjük az általa diktált ütemet, s most, hogy ránézek, egy hazugságban fog segétkezni. - Elfelejtettem, hogy még ... és nem szeretnék elkésni, de egyszer bepótoljuk, ugye?
Soha többé nem foglak látni. Soha többé nem fogom látni a tekintetedet. Soha többé nem látlak majd sírni vagy nevetni. Soha többé nem ölellek meg és soha többé nem fogom hallani a hangod. Soha többé...
- Majd hívlak, rendben? - nehéz lesz, ha nem is tudom a telefonszámod, de már nem érdekelt, csak felmarkoltam McKay levelét és gyorsított tempóban hagytam el a lakását, nem törődve azzal, hogy esetlegesen mit szól hozzá, mi lesz a reakciója, és a sapkám sem érdekelt, amit a kanapé melletti asztalkán hagytam. Áldásom rátok, ezt írta McKay, hát köszi szépen seggfej!
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptySzomb. Dec. 02 2017, 23:28
Herbert&Sarah

HA NEM LENNE SÖTÉT, SOSE LÁTNÁNK A CSILLAGOKAT..

Ahogy kimondja hogy nem szeretne még menni ,kicsit megnyugszom. De mint tudjuk soha semmi sem biztos ,ahogy ez sem volt az. Pár perc alatt meg tud változni minden , most is ez történt. Végighallgattam a hazugságot amivel megetetett ,és hagytam elmenni. Néztem egy ideig utána ,majd felsóhajtottam ,és csak megráztam a fejemet. Mi a fracnak is nyíltam meg neki ? Dühített az egész helyzet . Annyiszor megtanultam már hogy nem szabad ,mégis elkövettem mindig ugyanazt a hibát. Igaza volt a nevelőapámnak ,amikor annyit mondott csak lemondóan :"Soha nem tanulsz Sarah." És most így belegondolva tényleg ,valóban belesétáltam megint ugyanabba a csapdába ,ráadásul egy teljesen idegennek mondtam el olyanokat amiket talán nem is kellett volna. Matt ,jól mellé nyúltál.  Gúnyos mosoly ül az arcomra ahogy a levelet nézem ,mi a tökömnek írtál Te levelet komolyan ?!
Tudtad jól hogy meg fogsz halni ,mégis itt hagytál. Tudtad azt is nagyon jól hogy nem fogok tovább küzdeni ? Miért hagytál itt ? És miért Küldted ide ezt a fiút ,akiben még csak annyi se volt hogy kimondja a frankót ? Dühöm egyre jobban átveszi felettem az uralmat ,és a falam szépen lassan vissza épül,immár sokkal vastagabban. Többé nem engedem ,soha többé.
Egy pillanat műve volt az egész ,és újra önmagam voltam. Nagy hiba!  Nem tudom miért dühít ennyire hogy csak így elment,talán azért mert kihozta belőlem a régi Sarah-t ami számomra már feleslegessé vált ,vagy mert bensőséges dolgokat mondtam el neki. Minek futottunk le ennyi felesleges kört? Óó,már meg van. Mert túl kedves vagy amikor önmagad vagy! A francba az egésszel.
Felszaladok az emeleti hálószobámba és a fiókomba turkálok ,és amikor megtalálom az apró zacskót ,a szemem elé emelem hogy jól lássam. A fehér pór olyan könnyedén hever a zacskóban. Remélhetőleg az én szervezetemmel is ezt teszi. Kiöntök két adagot az asztalra ,majd hitelkártyával három csíkra oszlatom őket . Egy ideig még hezitálok ,de végül fölé hajolok és felszívom az összes csíkot .  Élvezettel hajtom hátra a fejemet ,és hagyom hogy átjárja a véremet ,és elnyomja minden gondolatomat,gondomat,és a bennem élő naiv Sarah-t.  Nem tétlenkedek sokáig ,egyszerűen felkapom a kocsi kulcsom ,de ahogy elhaladok a kis asztal mellett meglátom a sapkáját . De mivel se a száma nincs meg ,azt sem tudom hol lakik ,sőt azt sem hol dolgozik így esélyem sincs ,szóval annyiban hagyom . Az autóval kihajtok a feljáróról ,majd tövig nyomva a gázt elindulok,mindegy kihez ,hová ,csak még jobban akarom magam érezni.

✖️ note ✖️ music ✖️ words

✖ K.P ✖
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptyVas. Dec. 03 2017, 00:18
Elrontottam. Nem volt erre az egész helyzetre jobb szó, s amikor az egyenruhámat pakoltam vissza a szekrényembe, pontosan tudtam, hogy a sapkát nála hagytam. Vajon visszamenjek hozzá? Vajon megértő lesz és visszakapom tőle? Volt egy olyan érzésem, hogy felképelne, hiszen azok után, ahogyan elrobogtam, nem is várhatok el tőle semmit. Megrázom a fejemet, s a vállfára egy műanyag védőfóliát húzok, majd az egészet visszaakasztom a szekrényembe, ahonnan civil ruhákat veszek ki. Farmer, póló, szövetkabát.
Utóbbit még nem vettem fel, hiszen újra elolvastam McKay levelét, újra végigmentem minden egyes szavacskán és újra átkozni kezdtem a pillanatot, amikor megismerkedtem vele. Mégis, hogy képzelte? És vajon mit írhatott Sarah-nak? Ha nekem azt írta, hogy az áldását adja ránk, akkor vajon neki milyen levelet küldött? Nem tudtam, de most nem is ez volt a legfontosabb, hanem a sütemény. Csokoládés muffin.
Anyámat kitessékeltem a konyhából, majd percek alatt összedobtam a süteményt, amit McKay ajánlott. Tizenkét kapszlit töltöttem meg, s amíg vártam, hogy megsüljenek, addig anyámmal beszélgettem, hiszen bármennyire is akartam, hogy egyedül lehessek, ő mindig tudta, hogy mikor van rossz kedvem, mindig látta rajtam, hogy mikor kell beszélnie velem. Az ajtókeretnek dőlve játszadozott a nyakában lógó kereszttel, míg én elmagyaráztam neki, hogy miért fogok visszamenni Sarah-hoz. Mert vissza fogok menni, s a süteménnyel próbálom majd lekenyerezni. Csokoládés-banános tészta, egyszerű mascarpone krémmel a tetején. Egy tucat, tizenkettő egyforma sütemény a műanyag tartóban.
Nem volt otthon, pedig kopogtam az ajtaján, de belülről semmilyen zörejt nem hallottam, semmi nem utalt arra, hogy itthon lenne még. Elment, s nem tudtam tőle bocsánatot kérni, de vajon szüksége van rám egyáltalán? Mármint a bocsánatkérésemre, hiszen bármennyire is elterveztem én az egészet, lehet, hogy ő csak egy vállrendítéssel elrendezte magában és továbblépett. Lehet, hogy túl sokat gondolok magamról, hogy csak beképzelem, hogy volt valami kettőnk között, hogy ő nem úgy nézett rám, mint ahogyan én az elképzeltem. Nem, nem ... biztosan csak beképzelem, biztosan csak álmodtam az egészet, vágytam arra, hogy egy olyan nő, mint Sarah észrevegyen egy olyan srácot, mint én. Biztosan tévedtem.
Leültem az ajtó elé, már elfáradt a lábam az egész napos rohangálástól, így megérdemeltem, hogy pihenjek egy kicsit. A süteményeket magam mellé tettem, a lépcsőház hidege majd épen tartja a sajtkrémet a sütemények tetején, én pedig összehúzom a szövetkabátom, hogy nem fagyjak meg. Persze, nem fogok megfagyni, ahhoz azért nincs olyan hideg, de látom a leheletem, s ahogyan a percek és az órák telnek, úgy kezdek el egyre jobban dideregni. Fázom, de egyre álmosabb is vagyok, s ahogyan némán ülök Sarah ajtaja előtt, le-lecsukódik a szemem, félrecsuklik a fejem, s észre sem veszem, de elalszom. Azt nem tudom pontosan, hogy miért nem ébresztenek fel emberek a lépcsőházban, de annyi biztos, hogy hatalmas meglepetésben lesz része a ház úrnőjének, amint megérkezik. Mert én bizony egy tapodtat sem mozdulok innen, amíg elnézést nem kérhetek tőle.
Mikor érsz már haza?
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptyVas. Dec. 03 2017, 00:55
Herbert&Sarah

HA NEM LENNE SÖTÉT, SOSE LÁTNÁNK A CSILLAGOKAT..

Csak kopogok a kormányon és próbálom magam rávenni hogy bemenjek a bárba. De nem megy ,nem akarok bemenni. Nem akarok újra idegen férfiak alá feküdni . Eléggé szétcsaptam magam ,és mindent hol homályosan ,hol pedig élesen látok kóvályog a fejem. Azt sem tudom hogy jutottam el idáig. Kokain csúnya dolog ,akkor pedig még csúnyább ha előtte iszol is. Persze arra az egyre jó volt ,hogy elnyomjon bennem mindent ,de így sem akartam bemenni oda . Arra helyre ami évek óta megkeseríti az életemet. Legszívesebben a dudára fejelnék hogy jutottam már megint ide ? Ja emlékszem ,érzések . Undorodok saját magamtól ,miért kell ennek így lennie ? Hogy lehettem ennyire erőtlen hogy még csak nem is próbáltam változni. Hát igen ,vannak pillanatok ,amikor az emberek végül megfejelik a dudát . Ez most ilyen volt. Remegő kézzel fordítom a kulcsot el ,és mivel elég szögletesen látok és szédelgek ,óvatosan is vezetek ám ez abban a pillanatban dugába dől amikor a felhajtóra hajtok és feldöntöm az egyik kukát. Újra a dudára hajtom a fejem ,nincs kedve valakinek elásni? Szedd össze magad ! Erősen próbálkozom ,de a mozdulatai elcsigázottak és szinte fájdalmasak. Az autó kallantyújáról többször lecsúszik a kezem mire végre kinyitom. De amint lendületet vennék hogy kiszálljak megszédülök ,és inkább kilódulok a kocsiból mintsem kiszállok. Undorító. Remegő kézzel zárom le a kocsit ,majd a szemeteshez megyek.
- Persze neked is most kellett eldőlnöd ...- mormogom morcosan ,de csak elhaladok mellette ,az-az el tántorgok mellette.
Ugyanígy érek be kb fél órás késéssel a lépcsőházba ,mert mire a kulcsot bedugtam addigra lement a nap az égről. Mire az ajtómhoz érek ,többször is pislognom kell hogy biztos jól látok vagy sem közben inogva próbálok a lábamon megállni.
- Te ... - mutogatok Herbert-re ,de magam sem tudom mit akarok neki mondani ,nem tudom hogy dühös vagyok vagy sem. Meg mit keres itt ? Miért ül a földön ? És mióta? Ezek a gondolatok még jobban felzaklatnak .
- Gyere..- ennyit mondok csak ,mert így is nehézkesen megy a beszéd ,és ezt valószínű Ő is észrevette a kásás hangomból. - Csúnya rossz kokain.- motyogom magamnak ,miközben többször is a kulccsal babrálok ,és végül beletalálok a lyukba. - Anyám ,de szar lyukérzékem van. - dacoskodom tovább ,majd sikerül bejutnom ,és megvárom amíg Ő is bejön .
Hirtelen körül nézek a lakásomban ,és rájövök hogy az egyik kómodón vannak egy kis por maradványok.
- Az ott csak liszt ! - mutatok arra ,de terelem is a témát.-Neked mi van a kezedben ? - kérdem ,de amikor megérzem az illatát szinte a gyomrom sikítani kezd. Muffin!


✖️ note ✖️ music ✖️ words

✖ K.P ✖
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptyVas. Dec. 03 2017, 01:23
Részeg, legalábbis először arra kell tippelnem, amikor először meglátom és a csipákat kivakarom a szememből. Aztán elhangzik a kábítószer neve és nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel az információval. Csak azt tudom, hogy én még sosem és nem is találkoztam olyannal, aki csinálta volna ... legalábbis ezidáig.
Mégis merre járhatott ilyen állapotban? Amikor az ajtóhoz lép, nagy nehezen és rettentő lassan felállok onnan, de még nem mondok semmit, inkább csak segítem a kezét, hogy végre betaláljon a kulcsával a zárba. Együtt fordítjuk el, majd amikor belép, én veszem ki a kulcscsomót és teszem a legközelebbi szekrénykére.
- Értem, csak liszt. - csalódottság hangja robog a lány hallójárata felé, mert nem gondoltam, hogy valaha is fogom látni ilyennek. Úgy tűnik, mégsem olyan tökéletes, mint amilyennek gondoltam és az, hogy ebben az állapotban járkálhatott New York utcáin, megrémít. - Sütemény, de majd később kapsz.
Becsukom az ajtót és bezárom, pedig el kellene mennem, itt kellene hagynom, de nem tehetem ezt meg vele. Felelősnek érzem magam, éppen ezért leteszem a kulcsok mellé a süteményes tálat és közelebb lépek hozzá, s ha szeretne, akár még kapaszkodót is találhat bennem. Átkarolom, elindulok vele, és nemleges választ nem fogadok el tőle, ha makacskodni próbál.
- Tehetek érted valamit? - csalódott hangomat aggódó fonéma vette át, majd elindultam vele a kanapék felé, pontosan oda, ahol a leveleket olvastuk el. Ha akarta, segítettem őt abban, hogy leüljön, majd körbejártam a lakást, fürdőszoba után kutatva. Na nem nekem, bár ami azt illeti, szívesen lezuhanyoztam volna én is, de neki jobban kellett a törődés. Most mindenképpen, s amikor megtaláltam az nappaliból nyíló helyiséget, azonnal visszatértem hozzá.
Csak remélni tudom, hogy nem csatangolt el semerre sem és nem okozott nagyobb galibát, mint amit eddig, de ha mégis, akkor sem ússza meg a kérdésemet. - Nem akarsz lezuhanyozni? Biztosan jót tenne, segítek, ha szeretnéd!
Bár még én sem tudom, hogy pontosan milyen segítségre gondoltam, de ha akar, akkor kiszolgálom az igényeit és bevágom a tusoló alá.
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptyVas. Dec. 03 2017, 02:29
Herbert&Sarah

HA NEM LENNE SÖTÉT, SOSE LÁTNÁNK A CSILLAGOKAT..

Teljességgel lelassultam. Miért van itt ? Nem akarom hogy így lásson!  Mondjuk egy idő után rádöbbent volna úgy is a dolgokra nem igaz? Csak elgondolkodva figyelem őt ,amíg próbálok koncentrálni ,de az a töménytelen szer amivel a szervezetemet leterheltem nem engedi. Amikor átkarol ,legszívesebben ellenkeznék ,de egy hang sem jön ki a számon,végül a kanapén kötök ki. Ahogy ránézek látom hogy teljes csalódottsággal nézz rám ,amit nem tudok kezelni. Túl sok mindenki nézet már így rám az életem folyamán,azt hiszem kezdem megszokni. Egy ideig csak magam elé nézek és nem válaszolok ,majd felnézek rá újra.
- Mondtam hogy  nem vagyok jó . -rázom meg a fejemet és elszégyenlem magam .
Hova gondoltam ?  Egy ilyen fiú nem érdemli meg hogy hogy,tönkretegyem a saját hülyeségem miatt.
- Sajnálom ,annyira sajnálom . - rázom a fejemet ,majd az arcomat a tenyerem közé temetem ,de ezzel nem űzöm el a szégyenérzetet. Sem azt hogy csalódott bennem , a dühöm elmúlt most már csak szimpla ürességet érzek magamban.
- Tudom most az gondolod,hogy a szüleimnek igaza volt ,és nem is járnál messze az igazságtól. Egy nevelőintézetből jött gyermek élete ,ritkán végződik sikertörténetként főleg ha az utolsó biztos darab is eltűnik az életéből.- dőlnek belőlem a szavak ,pedig nem kérte. Én mégis szükségét érzem mert tudnia kell hogy ,inkább meneküljön mintsem segítsen.
- Miért jöttél vissza ? Inkább mentél volna messzebb ,ne pazarold az idődet olyan emberekre mint én ,mert kevés van belőle. Matt halála ezt igazolja ,és azt a kevés idejét  eldobta . - megrázom a fejemet majd nagy nehezen fel állok és odamegyek hozzá.
- Menj el ,és tegyél úgy mintha nem is ismernél jobban jársz hidd el . -mosolyodom el őszintén ,nem akarok tehert okozni neki ,de legfőképp nem akarom még egyszer csalódottságot látni a szemében. Ez még az én  jelenleg ,zavart elmémnek is sok volt.
- Meg leszek ,tudod ez olyan mint mikor kicsit megcsúszol ,de fel állsz..azt hiszem . - gondolkodom el ,mert magam sem értem a hasonlatot .  Szívem szerint azt akartam hogy maradjon ,de nem tehetem ezt meg vele ,ráadásul csak  egy idegen vagyok neki .
Újra elértem azt a szintet amikor undorodom saját magamtól ,azért amit tettem és amiért továbbra sem tudok megváltozni. Bizonytalanul nézek rá várva a reakciót ,majd az arcához hajolva egy apró puszit nyomok az arcára ekkor érzékelem hogy milyen hideg te jó ég !
Hirtelen kijózanodom ,az egész sokként ért. Mert persze hideg az ember ha kintről jön ,de nem ennyire .
- Mióta vártál ott ? - kérdezem tőle kétségbeesve ,majd kicsit már gyorsabb mozdulatokkal keresem a fűtés kapcsolóját és  teljesen felnyomom.
Visszalépve hozzá megfogom a kezét és egy kicsit megdörgölöm .
- Matt egy kurva nagy seggfej hogy ide küldött hozzám .- rázom a fejemet miközben a kezét fogdosom .- Ülj le kérlek ,utána elengedlek ,de melegedj fel. - könyörgök szinte neki a tekintetemmel.




✖️ note ✖️ music ✖️ words

✖ K.P ✖
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptyVas. Dec. 03 2017, 09:01
- Igen, mondtad, hogy nem vagy jó. - próbálom kissé oldani a helyzetet, bár a mosoly, amit kipréselek magamból, nem tudom, hogy mennyire képes kezelni a kettőnk közé könyörtelenül is megformálódó falat. - Nem a te hibád...
Pontosan most miről is beszélek? Nem tudnám megmondani, hiszen ilyen helyzetben még tényleg nem voltam. Ilyen helyzetet még nem kanyarintottam magam köré, és annyi szent, hogy még sosem oldottam meg ilyen pikáns eseményt. Sajnálom, persze, hogy sajnálom, olyan szívesen odamennék hozzá és megölelném, lefektetném egy ágyba és betakargatnám, álomba ringatnám és csókkal őrizném a nyugalmát, azonban most nem azt kell figyelnem, hogy nekem mi a jó, hanem az ő érdekeit kell előbbre helyezni.
- Nem érdekelnek a szüleid. - vállat vonok, majd figyelem, ahogy közelebb lép hozzám. - A sapkám... Itt maradt a sapkám és ... és rettentő rosszul éreztem magam, hogy csak úgy itt hagytalak.
Aztán csak bólogatok, amikor folytatja, hogy el kellene mennem, hiszen mégiscsak jobban ismeri magát, mint én. Tudhatja, hogy mennyire elkefélt az élete, hogy mennyi szenvedést jelent az ismeretsége, hogy mennyire kívülállója a társadalomnak... Hallgatnom kellene rá, mint ahogyan a belső kis hangra is, ami azóta, hogy megláttam ebben a delíriumos hangulatban azt kiabálja a fejemben, hogy szaladjak, rohanjak, hagyjam a fenébe és felejtsem el. Milyen egyszerű megoldás lenne, mennyire könnyű és sima, de egész életemben s az elmúlt évben még hangsúlyosabban hallgattam erre a hangra, elfogadtam az ő felsőbbrendűségét és úgy alakítottam az életemet, hogy meneküljek, elkerüljem a konfliktusokat. Most azonban nem, Sarah-val nem!
S ekkor megpuszilja az arcomat... Tudom, hogy nem kellene többet belelátnom a helyzetbe, mint ami, és csak a szerek tettetik vele ezt a kezdeményezést, de annyira jól esik, hogy majdnem megölelem. Majdnem magamhoz szorítom, és terveim szerint soha nem is engedném el, de hangja kibillent, józansága feledtet mindent, amit terveztem vele, bátorságot azonban nem öntött belém. - Három... talán négy órája, nem tudom, elveszítettem az időérzékem.
S csak most vettem észre, hogy miről beszél, hiszen eddig dolgozott bennem egyfajta adrenalin löket, amit az érkezése és az állapota válthatott ki, de most, hogy lecsillapodtak a kedélyek, újra tudtam magammal törődni. Szipogtam, majdnem megfagytam, s bármennyire is kellemes, amint a kezemet dörzsöli, nem sokat ér. Ekkor kezd el a szám remegni, s egy tükörben látom meg magam, ajkaim teljesen kililultak. Egész testem küzd a hideg ellen, szinte reszketek, s megszólalni is alig bírok, annyira elragadott magával a hideg keltette sokk.
- Le-lehet, inkább nekem ke-kellene egy zuhany! - vigyorodom el, majd levetem a kabátomat, ami ebben a helyzetben inkább csak gátolta a felmelegedésem, mintsem segítette. - Ho-hoztam süteményt. Azért is jöttem még, mert ho-hoztam cso-csokoládés muff-ffint.
Jól van, ennek a fele sem tréfa, hiszen ahogy egyre érzem magamból elszállni az adrenalin fröccs nyújtotta erőt, úgy veszi át a helyét a kihűlés valós veszélye. Sarah azonban az előbb még meg akart szabadulni tőlem, talán engedelmeskednem kellene neki annak ellenére, hogy most marasztal. Vajon melyik arca az igazi? Melyiknek higgyek? Melyiket hagyjam érvényesülni? Nem tudom, de mindjárt szétfagy a seggem és akkor már úgy is mindegy lesz.
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptyVas. Dec. 03 2017, 12:47
Herbert&Sarah

HA NEM LENNE SÖTÉT, SOSE LÁTNÁNK A CSILLAGOKAT..

Tehettem volna úgy ahogy elhatároztam ,lehet azzal tettem volna neki jót ha rideg és távolság tartó vagyok, és akkor elmegy.  De egyszerűen nem tudtam vele így viselkedni,nem tudom miért de valahogy előhozta belőlem a régi énemet és már ,másodszor bontja le a falaimat . És ez roppant zaklatottá tesz. Nem az én hibám ..hangzik el a én pedig csak megrázom a fejemet. Minden az én hibám ,ha belegondolok ..az igazi szüleim nem is akartak. Olyannyira hogy először  az abortusz fordult meg a fejükben ,majd az orvos rábeszélte őket hogy ,van más lehetőség is . Bárcsak ne tette volna.
Szomorúan mérem végig az előttem álló fiút ,aki miatta átfagyott csak azért hogy bocsánatot kérhessen egy olyan embertől ,mint amilyen én vagyok.
Ahogy kimondja hogy ,hány órája lehetett itt nem bírom a könnyeimet tovább visszatartani így csak útnak engedem őket. Négy éve nem sírtam bár a sírást is mindig érdekesen műveltem hangot soha nem adtam neki csak folytak a könnyeim ,most pedig azért sírok újra mert minden amit teszek annak mások látják kárát. Ráadásul csoki muffint hozott nekem ,de miért ? Honnan tudhatná hogy ez a kedvencem ...Matt. A kezeim közé fogom az arcát és úgy nézek a szemeibe . Egyre rosszabbul van ,én pedig a zuhany megemlítésére nem is késlekedem.
- Erre van a fürdő .- mutatok a fürdő irányába ,ott sokkal melegebb van mindig amúgy is mint a lakás többi részében . És talán a forró víz előbb átmelegíti a hideg testét ,ami miattam majdnem halálra fagyott.
- Minden bent van amire szükséged  lehet ,menj csak be .  Ha esetleg segítségre lenne szükséged szólj ,már magamnál vagyok .- jegyzem meg keserűen ,a kokain már több órája a szervezetemben van ,és ezek az utórengések csak amiket produkáltam előtte . Ilyenkor már a szervezetem nagy részt kilöki magából.
- Kérlek menj be a kedvemért ,utána semmit nem kell sem az én kedvemért ,sem Matt Mckay  kedvéért csinálnod ,mert eddig sok jót nem hozott. Szóval csak arra kérlek hogy menj be zuhanyozz le forró vízben ,melegedj meg itt ,hozzám sem kell szólnod .Aztán pedig hívok egy taxit és ,örökre elfelejthetsz . - komolyodom el ,miközben még mindig mélyen a szemeibe nézek. Mit műveltem vele ..csak remélni tudom hogy bemegy ,és jobban lesz. Ennek nem szabadott volna megtörténnie . Annyira kedves ,és odafigyel a másikra . Csak éppen magára fittyet hány ,pedig ennek nem így kéne lennie.
Végül megkapom saját magamtól arra választ hogy,miért is nem tudok ilyen fickókkal összeakadni. Hát ezért ,mert ezt teszem velük. Elgondolkodtató hogy talán Matt is miattam menekült oda ahova ...ennek tudatában pedig kimondható az is hogy gyakorlatilag én öltem meg.

✖️ note ✖️ music ✖️ words

✖ K.P ✖
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptyVas. Dec. 03 2017, 14:32
Nem akartam mondani neki, hogy tudom merre van a fürdő, mivel pár perccel ezelőtt, amikor még nem nagyon tudott magáról, feltérképeztem a lakását. Inkább csak élvezem azt, hogy arcomat a kezei közé fúrhatom, hogy csak egy apró egységgel több merészség kellene belém, és megölelhetném, s talán, nagyon és rettentően bizonytalan talán, de megcsókolhatnám. Persze nem teszem meg, de eljátszom a gondolattal, mint minden egyes alkalommal, amikor egy ilyen gyönyörű lányt látok meg. Nem tehetek róla, eléggé élénk fantáziám van és Sarah-val is már az esküvőt tervezem, pedig még csak a vezetéknevét sem tudom... Albert talán?
- Azt hiszem, jobb, ha nem ellenkezem. - itt most önfenntartásról van szó, nem megsértett érzelmekről vagy elsumákolt félelmekről. Ha nem zuhanyzom le, akkor nem biztos, hogy egészségesen jutok haza vagy hogy megérem a holnapot. Csak bólogatok és bicegve indulok meg a fürdő felé, hiszen nem tehetek mást. Kérlelt, szinte könyörgött, nekem meg messze szállt már a macsó büszkeségem, hogy ellenkezzek vele. S különben is, létfenntartás! Azt a részét se felejtsük el.
Amikor belépek, becsukom magam mögött az ajtót, de nem zárom be, mert már most tudom, hogy kelleni fog a segítsége, a legvégén biztosan. Leülök a kád szélére, leveszem a pólómat és a cipőimet, mert bár a műlábamon simán elférne a fürdés idejére a cipő, a nadrágot sokkal könnyebb levenni, ha nincs rajtam. S ha már a nadrágnál járunk, azt is leveszem, majd összehajtva teszem a pólóra. Már csak egy alsónadrág volt rajtam és a műlábam, s ahogyan letekintettem a műanyagból és fémből készített csodára, hatalmasat kellett sóhajtanom.
Sosem szerettem ezzel zuhanyozni, s persze vannak olyan modellek, melyekkel megengedett lehet, de az enyém biztosan nem olyan. Felállok, majd egy gombot nyomok meg, megszüntetve ezzel a vákuumot, amit a láb felhelyezésekor csináltam. Pár egyszerű mozdulat, s szinte lerázom a szilikonos köpenyről a szerkezetet. Pár hónappal ezelőtt még képtelen voltam ránézni a csonkra, s nagyon kellett arra koncentrálnom, hogy ne sírjam el magam, de mostanra már megszoktam. Inkább mondjuk úgy, hogy beletörődtem. A szilikonos csomagolást is lefejtem a combomról, mely leginkább úgy néz ki, mint egy óriási, szürke óvszer, a végén egy puha, lengéscsillapító résszel. Ettől nem akarok esténként ordítani az egész napos igénybevétel miatt.
Miután mindent elpakoltam jó messze, az alsómtól is megszabadultam, megengedtem a vizet és a forró áram alá álltam. Nem tudom, hogy valaha okozott e valakinek orgazmust az, hogy beáll a zuhany alá, de nekem majdnem olyan élményem volt, és nem túlzok. Tényleg összegörnyedtem egy kicsit, de aztán gyorsan fel is ocsúdtam az élményből, mert eszembe jutott, hogy hol és merre vagyok. A legkevésbé édesebb illatot választottam, de még így is úgy fogok szaglani, mint egy virágos rét tavasszal, de nem volt mit tennem, szappanoztam és öblítettem ... öblítettem és szappanoztam. S nem hagytam ki egyetlen apró részletet sem, különösképpen a csonkomra figyeltem, hiszen az egész nap abban az óvszerben aszalódott.
Pontosan nem tudtam, hogy mennyit töltöttem a víz alatt, de bal lábam már kissé fáradni kezdett, így elég sok lehetett. Törölközőért nyúltam volna, és azonnal csettintenem kellett, hiszen a nagy felfordulásban elfelejtettem kérni, ahhoz pedig, hogy kiszálljak a kádból, nem vagyok elég bátor. A talpam nedves, a padló is nedves lehet, szóval inkább nem kísértem a sorsot. A legjobb, amit tehettem, hogy a fal felé fordultam, leültem a kád szélére, összezártam a lábaimat és rejtegettem, amit el kellett rejtenem. Sóhaj, krákogás és már előre vörösödés, de mást nem tehetek, egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben nem.
- SARAH! SEGÍTENÉL?
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptyVas. Dec. 03 2017, 16:13
Herbert&Sarah

HA NEM LENNE SÖTÉT, SOSE LÁTNÁNK A CSILLAGOKAT..

Szerencsére nem ellett sokáig győzködni ,így kicsit megnyugodva felsóhajtottam amikor eltűnt a fürdőben . Addig én előszedtem pár melegebb pokrócot ,és a kanapéra teríttetettem , a fűtést már nem bírtam feljebb csavarni,szóval leültem és vártam. De azt hiszem a lehető legrosszabb helyre ültem, a levél  gúnyosan ott díszelgett az asztalomon.
Nem kellett újra hogy kézbe vegyem ,hisz tudtam mit tartalmaz. Matt előre tudott mindent hogy erőtlen leszek és feladom. De nem ezzel volt a legnagyobb bajom hanem inkább azzal hogy,majdnem magammal rántottam valakit ebben a sötét verembe ahol már 4 éve élek.
Ilyenkor legszívesebben elbújnék és senkihez se szólnék . Szégyen érzett egyre jobban növekszik bennem ,és szinte már fojtogat . Nem tudom hogy tehetném ezt jóvá. Például kerüld el ,és ne szólj hozzá ...mert csak bajt hozol a fejére.
Beletúrok a hajamba és lefejtem magamról a felsőmet ,így már csak egy fekete atléta van rajtam. Így már nem rejti el semmi a nevelőapám okozta hegeket.
Még kis ideig várok amíg végül meg ne hallom a hangját ,és úgy vágódok be az ajtón mint akinek az élete múlik rajta , a kezem eközben tele van törölközőkkel . Mivel nekem is pár perccel később jutott eszembe hogy nincs törölköző közvetlen közelben ,így először csak a szemébe nézek. Nem tudom mivel űzhetném el azt a pirosságot az arcáról ,de nyilván nekem is irtó kellemetlen lenne a dolog. Így még odalépek hozzá folyamatosan a szemébe nézek végül átnyújtom neki az egyik melegebb törülközőt , a többit pedig arra használom fel hogy egy cseppnyi nedvesség se maradjon a padlón .
Persze az nehezen kerüli a figyelmemet hogy széles válla van ,és egy vízcsepp útját követem ahogy végiggördül a vállán egészen a karjáig . Sarah!  Már megint kezdem . Érzem ahogy a nyakamon keresztül kúszik fel a forróság egészen az arcomig. Ennél feltűnőbben nem nézhettem meg a felsőtestét. És mióta pirulok én el ?!
- Mondjad miben tudok segíteni ,és segítek !- veszem rá magam végül hogy újra  a szemébe nézzek .- Bármit kérhetsz tőlem Herbert . - mondom neki lágyan bár akkor még le sem esik hogy két értelműen fogalmazok minden tekintetben ,akárhogy próbálnám menteni a dolgot. Ezt már nem lehet.
- Vagy küldj el nyugodtan a picsába ,ami csak jól esik ..-hadarom tovább miközben ,nem tudom mit tegyek. Nem tudom mivel teszem neki ezt még kellemetlenebbé. De abban az egyben biztos vagyok hogy irtózatosan gyűlöl. Legalábbis ezt érzem rajta ,vagy valami más lehet az talán lenéz. Nem tudom ,de nem úgy nézz rám ahogy a legelső pillanatban,és valamiért zavart.
Legszivesebben ,minden percben bocsánatot kértem volna  tőle ,de azzal nem tettem volna jóvá a dolgot.

✖️ note ✖️ music ✖️ words

✖ K.P ✖
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptyVas. Dec. 03 2017, 16:56
Nagyokat sóhajtok, amíg magányomban várok, körbenézek és újra csak azt kell megállapítanom, hogy van ízlése. Már amikor a nappalit fürkésztem, akkor megállapítottam, hogy a tökéletesen berendezett helyiség tökéletes jellemre utal, s most, hogy az apró részleteket felejtem a szememet, a gondolat még jobban rögzül. Semmi giccs, semmi felesleges flanc, csak a letisztult praktikusság és a górcső alatt is helyét megálló tisztaság. Következtetéseket vonok le belőle, hogy ez lehet az ő valódi arca, s a szerek, mellyel talán az éjszaka élt inkább volt egyfajta kihágás, egy rebellis lázadás, mely a levélre és a viselkedésre adott válasza volt.
Az ajtó nyílik, ő pedig berobban rajta, mintha csak az életem múlott volna azon, hogy idejében érkezik, s valószínűleg gondolatolvasó lehet, hiszen ölében törölközőkkel jön. Átnyújtja az egyiket, én pedig a lágyékomra terítem, de vérbőségemet ez sem rejtheti el, hiszen a fekete atléta olyan belátást biztosít az életébe, amilyenben még nem volt részem. Persze láttam már hasonló ruhát nőn, de sosem ilyen közelről, sosem ennyire tisztán és ... eljátszom a gondolattal, hogy mindez csak nekem szól. S amint figyelem a mozdulatait, észreveszem kíváncsi tekintetét, ahogyan végigméri a hátamat és szinte levetkőztet. Mármint még jobban vagy a fene tudja, hogyan gondoltam!
Hatalmasat nyelek, amikor meghallom kétértelmű mondatát, majd furcsállóan pillantok rá, amikor szavai túlzottan drámai hangot ütnek meg. - Ne menj kérlek!
Ez mégis ki a fene mondta? Meg mertem volna esküdni, hogy csak ketten voltunk a fürdőben, de amikor viszonthallom a saját hangom, nem ismerek magamra. Átfordulok és a leterített törölközők egyikére teszem a lábam, talpamat átjárja a puha érintés okozta kellemes bizsergés, s ahogyan újra végigmérem, kinyújtom a kezemet. Ha elfogadja, közelebb húzom, de csak annyira, hogy nem érjünk össze, majd elengedem és vállát szorítom meg ujjaimmal.
- Na most légy erős! - préselem ki magamból a szavakat és egy erős húzással állok fel, elfelejtve, hogy lágyékomon semmi, de semmi nem tartja ott azt a pihe-puha szövetdarabot. Utánanyúlnék, de egyik kezemmel a kádról nyomom fel magam, másikkal pedig belé kapaszkodok, így a pillanat tört része alatt meztelenül állok előtte fél lábam, kiterítve a kártyáimat előtte. - Uram Isten!
Szitkozódom, majd szabad kezemmel takarom el magamat, ami lehetetlen küldetésnek tűnik a merevségemnek hála. Nem merem elengedni, ujjaim szorítják a vállát, s csak pillanatokkal később eszmélek, hogy akár fel is vehetném a leesett törölközőt, hogy így újra visszahuppanok a kád szélére, s miután elengedtem őt, ágyékkötő után nyúlok.
- Lehetnék ennél szánalmasabb? - vörösödök el teljesen, s már a mellkasomat is pír járja át, annyira szégyelltem magam. Ne, csak ne próbáld megmagyarázni, hiszen ő legalább olyan kínosan érzi most magát, mint te és nincsen szüksége arra, hogy egy féllábú ólomkatona megmagyarázza a nyilvánvalót. - És mit szerettél volna megmutatni a tetőtéren?
Mégis ez a kérdés honnan a francból jött? Annyira még rendben, hogy nem égetted magad tovább, de ez akkor is annyira derült égből a villámcsapás, hogy még az időjárás-jelentés is be fogja mondani a nap hírei között. Vajon van még valami, amivel kellemetlenebbé tehetnéd mindkettőtök estéjét? Például kérdezz rá a süteményre, az biztosan tetszene neki!
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptyVas. Dec. 03 2017, 19:31
Herbert&Sarah

HA NEM LENNE SÖTÉT, SOSE LÁTNÁNK A CSILLAGOKAT..

Nagyon szerettejm volna neki segíteni ,és mindezt úgy megtenni hogy nem okozok ezzel kellemetlenséget. De sajnos ezen a fázison rég túl vagyunk ,én pedig nem tudom hol van az a bizonyos határ amire már Ő azt mondja hogy elég! Már így is elüldöztem magamtól ,nekem akarom még jobban ennél is. Még egy ideig kínosan toporgok ,és egyik lábamról a másikra állok.  Próbálok nem tolakodó lenni ,és inkább kivárom amíg elmondja mit szeretne. Közben azon agyalok hogy jutottunk idáig ,persze miattam és azt hiszem Ő ennyire bensőséges viszonyba nem akart velem kerülni . Ez így megőrjít hogy nem mehetek oda hozzá ,és nem vehetem egy kicsit kezembe az irányítást ,csak hogy egy kicsit segítsek neki . De amikor kinyújtja a kezét elfogadom és közelebb lépek hozzá . Hagyom hogy azt tegye ami neki a legkényelmesebb ,így amikor nyomást érzek a vállamba kicsit jobban kihúzom magamat hogy még biztosabban tudjon megállni . Ám egy kis bökkenő keresztbe húzza a számításait.  A törölköző abban a pillanatban leesik ahogy Ő fel áll. Szívesen mondanám neki hogy láttam már ilyesmit ,és nem kéne ennyire kellemetlenül érezze magát. De azt hiszem ha elmondanám neki mi is vagyok teljes valójában ,betenné a kiskaput és még erre nem voltam felkészülve . Legalábbis nem ma. Már ha látom még egyáltalán az életben ,mert lehet ezek után inkább elkerül. Tekintetemet szigorúan fönt tartom ,bár elég nehéz mert azért egy kicsit kíváncsi vagyok. De nem teszem ki ennek őt ,hogy még meg is lesem ..elég volt a pár perccel ezelőtti amit észrevett.
Ahogy visszaül a kád szélére a szánalmas szó amit magára használ ,valamiért dühöt gerjeszt bennem újra. Annyira nem értem őt ,egy csomó olyan dolog van a háta mögött amire büszke lehet ,amiért azt mondhatja igen is valaki . De Ő csak szapulja magát ,pedig biztos vagyok benne hogy ,egyszer egy lánynak nagy szerencséje lesz vele .
Felvonom a szemöldökömet kérdése hallatán ,nem azért  mert zavarba ejt egyszerűen csak nem tudom hogy kanyarodtunk ide .
- Na jó . - lépek hozzá most már teljesen közel.- Nyugi van...Ssss semmi baj - simítom meg az arcát majd a szájára lehelek egy apró csókot . Hogy ezt miért tettem ? Igazából csak jól esett ,de azért reméltem hogy egy kicsit el is csitítom vele ,amíg én a kezembe veszek egy másik törölközőt és karjáról kezdem el felitatni a vizet ,közben hol a szemeibe nézek hol pedig a kezemet ahol éppen járok a töröközővel.
- A tetőtéren van a bárka . -mosolyodom el.- Elhozattam magammal,nem véletlen ez a lakás sem . Pont olyan magasan van hogy óvjon minden városi fénytől szinte ,így tökéletesen látod a csillagokat . - magyarázom tovább mosolyogva ,mialatt már a mellkasát simítom végig a törölközővel. Soha nem hívtam fel oda még senkit ,mert önző voltam azt hittem ha megtartom magamnak jobb lesz ,de Matt-el is osztozkodtam az élményben. Amikor ide költöztem az volt az első hogy ide hozassam ,és kicsit újra díszítsem lámpákkal és növényekkel.
- Nem vagy szánalmas Herbert ,én elhozattam egy egész fatákolmányt egy fa tetejéről ,szerintem én nyertem . Nézd a jó oldalát ,Te legalább dögös vagy vizesen is.- kacsintok rá huncutan.


✖️ note ✖️ music ✖️ words

✖ K.P ✖
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptyVas. Dec. 03 2017, 21:59
Azt kell mondjam, Sarah úrhölgy! Egyetlen pillanatra sem lesett, amíg meztelenül voltam előtte, szeme egyetlen másodpercre nem fordult csupasz nadrágvonalam alá, tekintete egyetlen szusszanásra sem akadt meg eléggé szorult helyzetemen. S addig nem is csinál semmit, amíg újra fel nem veszem a törölközőt, megjegyzésem után pedig elcsitít, majd megcsókol.

Hölgyeim és Uraim, megszakítjuk adásunkat a Herbert fejében történő leolvadás miatt! Megnyugtatjuk olvasóinkat, a nukleáris holokauszt a fiúcska fejében nem fog kitörni, a fülén keresztül nem fog agyvelő előtódulni annak ellenére, hogy Herbert agya meleg kocsonyalévé vált. Aggódó nézőinket szeretnénk megnyugtatni, a fiúcska szemei nem azért nézték a plafont, mert fennakadtak, hanem azért, mert a kocsányok elengedték és nem tartják tovább őket a helyükön. Hölgyeim és Uraim, amint változás történik Herbert állapotában, újra értesítjük önöket!

Valami hasonló mehetett végbe a fejembe, mert amikor megcsókolt, amikor egy pillanatra ajkai érintették a számat, elsötétült minden és már nem is emlékszem arra, hogy mi történt. Csókolóztam már, annyi biztos, de azokat inkább lehetett szájra adott puszinak nevezni, mint igazi csókoknak, így ez a mostani, ha rangsorolni szeretnénk és listába állítani, az első és egyben a legjobb csók volt, amit kaptam. És mindezt tőle...
Észre sem vettem, hogy újra hozzámér, bár most egy törölköző segítségével és felitatja rólam a zuhany utolsó maradékát. És miért mesél újra a tetőtérről meg a bárkáról? Nem értem, de nem is érdekel, mert most megmutatott magából valamit, ami sokkal jobban érdekel, s ha a fene fenét eszik, akkor is megszerzem magamnak a csókját. Legalábbis megpróbálom!
- Dögös vagyok vizesen? - majdnem hozzátettem, hogy téged is megnéznélek nedvesen, de aztán inkább csak köhintek egyet és magamra csavarom a lágyékomat takaró törölközőt, hogy a következő próbálkozásnál még véletlenül se essen le rólam. Újra a segítségét kérem, újra fel szeretnék állni, ami otthon nem lenne probléma, hiszen két mankóval elég jól tudok mozogni, itt azonban minden annyira ismeretlen, nem tudom, mihez érthetek, hova nyúlhatok, így inkább ismét a vállára emelem a kezemet, s újra felállok. A törölköző a derekamon most megragad, s aprókat ugrálva indulok meg a mosdóból kifelé, s csak remélni tudom, hogy érti, mit is szeretnék tenni. - Célozzuk meg a kanapét, rendben?
Szemeibe azonban nem merek nézni, hiszen az előbb megcsókolt és azzal még mindig nem csináltam semmit. Két lehetőséget látok: vagy viszonozom, amire jelenlegi állapotom alapján semmi esélyt nem látok; vagy soha többé nem beszélünk róla, amit nem szeretnék, hiszen mi van, ha ő is többet akar tőlem? Köztes megoldásként azt kell mondanom, hogy majd úgy másfél év múlva megemlítem neki a csók kérdéskörét, addigra felkészülök és már nem lesz ciki beszélni róla.
- Az előbb tetszett a csókod. - ülök le a kanapéra, majd olyan takarómennyiséggel vonom be magam, mintha sosem akarnék kikelni alóluk. Még mindig nem nézek a szemébe, s annyira vörösödöm, hogy arra nincsen szó, közben pedig elgondolkodom azon, hogy miért tettem meg az előző gondolatmenetet, ha pár pillanattal utána máris megszegem az egészet. - Miért kaptam?
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptyHétf. Dec. 04 2017, 12:52
Herbert&Sarah

HA NEM LENNE SÖTÉT, SOSE LÁTNÁNK A CSILLAGOKAT..

Elgondolkodom hogy ki is vagyok én valójában ?  És roppant egyszerű a válasz ,egy kurva . Nuku érzelem ,és egy állandó maszk. Most viszont zavar hogy ,nem ez vagyok . Hisz tudom hogy újra pofára fogok esni akármennyire is ,szeretném ezt elkerülni. Mialatt kész lettem Herbert törölgetésével ,még mindig nem tudok semmit kiolvasni a tekintetéből pedig nekem ez általában jól megy ,de volt egy olyan sejtésem hogy Ő is állandó maszkot hord és talán azon nem látok át. Kérdésére elmosolyodom.
- Hát ha eddig ezt a tekintetemből nem olvastad ki ,akkor ideje elgondolkodnom . - nevetem el magam ,majd amikor újra belém kapaszkodik az egyik kezemet a hátára teszem a másikat pedig a hasára hogy jobban megtartsam .
- Rendben ,csak nyugodtan nem sietett senki .-  komolyodom el ,mert tényleg nem szeretném hogy valami baja legyen ,de hála az égnek mikor odaérünk a kanapéhoz kifújom a levegőt ,ami majd szét feszítette ez idő alatt a mellkasomat. Kicsit jobban én is betakargatom ,amikor leül ,biztos ami biztos ,de még nem ülök mellé,nem tudom mit tegyek . Ha leülök mellé tuti megint valami orbitális nagy baromságot csinálok és....én most próbálok nagyon jó kislány lenni . Persze amit mondott és kérdezett ,egyszerre mosolyogtat meg és  hozz kicsit zavarba ,de válaszolok.
- Ennek örülök ,de Herbert egy csókot nem szokott megmagyarázni az ember. Általában ..azt hiszem . Ne legyél ennyire kíváncsi hamar megöregszel . - kacsintok rá ,majd karjaimat összefonom a mellkasom előtt. Mintha így akarnék védekezni az ellen hogy megint elkövessek valamit ,ami csak egyre nagyobb káoszt teremt közénk. Hisz úgy is tudtam amint kiderül hogy ,mi is vagyok...elmegy. Ez már csak így ment .
- Teát kérsz vagy kávét ? - teszem fel neki a kérdést ,és próbálom nem kimutatni a feszültségemet. Ő túl jó hozzád ,Sarah. Azt hiszem ez lesz az új mantrám .
Csak remélni tudtam hogy ,nem látja mennyire feszült vagyok ,és sikerült mindent elrejtenem előle . Annyira nem ismert hogy észrevegye a jeleket rajtam ,amik erre utalnak. És nem is szabad hogy jobban megismerjen . Döntést kellett hoznom ,és az Ő érdekeit nézve a zavaros érzéseimet irányába visszatömködtem egy ládába ,majd lelakatoltam ,és eldobtam a kulcsot. Csak reménykedem hogy,ez nem csak képletesen sikerült.


✖️ note ✖️ music ✖️ words

✖ K.P ✖
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert EmptyHétf. Dec. 04 2017, 13:44
Mosolygom a szavára és elfogadom a válaszát. Vannak helyzetek, amikor én sem tudom, hogy éppen mit csinálok, de odáig még sosem jutottam el, hogy valakit emiatt csókoljak meg. Figyelem őt, ahogyan karba tett kézzel mered rám, s annyit én is tudok, hogy ez azt jelenti, be akar zárkózni. Elhúzott egy képzeletbeli függönyt, ami mögé nem akarja, hogy belássak, de az iménti csók mást mondott nekem, mint ez a kéztartás. Becsukom a szememet, elszámolok ki tudja meddig, majd újra rá nézek, amikor kérdését feltette.
- Valami gyümölcsteát, ha van. - s hagyom, hogy tündérkedjen a konyhában. Figyelem a mozdulatait, ahogyan gondoskodó énjét előkapva teszi fel forrni a vizet, ahogyan filtert készít a bögrémbe, ahogyan cukrot és mézet varázsol egy tálcára, s amint percekkel később tér vissza teljes harci felszereléssel. Gyömbéreset kérek, ha van neki, de felőlem akár forró limonádét is ihatunk, az sem zavarna. Csak nézem őt, figyelem, majd egy pillanatban kigyomlálom a kezeimet a takarók alól és felé nyújtom.
- Kérlek! - kiszáradt ajkakkal mondom felé a szót, s szinte suttogom, ahogyan elfúló hangom megszakad a végére. Hatalmasat nyelek, majd hosszan szuszogok, újra becsukom a szememet, s csak akkor nyitom ki újra, amikor ujjainak puha tapintását érzem. Tenyerem megszorítja a kellemes érintést, majd lassan, nagyon lassan húzom magam felé, ha ő is úgy gondolta, hogy most nekünk ezt kell tennünk. Mert én nem biztos, hogy szavakkal ki merném mondani azt, amit a szívem diktál, de a cselekedeteimnek már nem vagyok képes gátat szabni. Vágyom rá, ősi vonzalomtól vezérelve kívánom a közelségét, érezni szeretném hajának selymét és újra tapasztalni csókjának felvillanyozó perzselését.
Magam mellé vezetem, ha még mindig engedelmeskedik a ki nem mondott akaratnak, leültetem és fészkalódva fordulok felé, immáron elengedve kezét. Ujjaimmal túrok bele szőke tincseibe, füle mögé hajtom hajkoronájának rakoncátlan részeit, majd közelebb hajolok hozzá. Orromban érzem kellemes illatát, magamba fogadom aurájának részegítő aromáját, arcomon azonban egyetlen jel sem mutatkozik meg. Nem árulják el grimaszaim, hogy élvezem, s az ellenkezője sem ölt testet vonásaimon, mert leginkább feszült vagyok, félek és szánalmasan rettegek attól, hogy egyszer csak elege lesz ebből a számomra korántsem játékból, hogy kinevet és elküld a fenébe.
- Nem akarok többet félni! - suttogom neki, s annak ellenére, hogy vágyam egyre jobban tüzel, hogy szenvedély rázza testem legapróbb izmát is, hogy lúdbőr cikázik végig gerincem vonalán, hangom félénk, erőtlen, kába. - Már nem akarok többet félni!
Megcsókolom. Óvatosan, félve, rövid ideig, de ajkaink összeérnek, kéjes mámorba taszítanak, s amikor távolodnom kellene tőle, inkább átölelem, s közelebb húzom magamhoz. Egy könnyemet érezheti, amint először arcomon, majd az ő orcáján hasít végig, s ez volt az a pont, amikor elszakadtam tőle. Homlokához érintem a sajátomat, szuszogva, szinte zihálva tartom csukva szemeimet, s akarom, hogy megálljon az idő, hogy a másodperc kettőnk között örökkön jégbe fagyjon. - Nem akarok többé félni!
mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásRe: Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Az utolsó levél - Sarah && Herbert Empty
mind álarcot viselünk
ranggal rendelkezem
 
Az utolsó levél - Sarah && Herbert
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Midőn a fiú férfivá válik - Sarah és Herbert
» we don't get older. we level up ☆ Ana & Isa
» B62: Az Utolsó Járat
» Egy közösségi épületben - Emma és Herbert
» Herbert & Raymond

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Eltemetett múlt :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: