Egyedül voltam a nappaliban, csupán csak a tévé világította meg a szobát némiképp. A dohányzóasztalon volt a lábam, miután félretoltam a sütis és chipses tálakat, amit előkészítettem a meccsre. Túl sok volt, hogy azt hazudjam saját magamnak csináltam, de mivel az anyagcserém olyan, mint Flash, akár egyedül is benyomhattam volna. Elhívtam az egyetemről néhány srácot, illetve Parknak is említettem, hogy a Nagy Goldberg hajlandó vele lógni egy kicsit, de sem ő, sem más nem jött el. A többiek pedig …Dan valahol épp férfiprostit játszott, Reagan dolgozott, Kaylee pedig talán Aly-vel mehetett el valahova, azt hiszem. Akárhogy is, tök egyedül voltam, de ez most annyira nem esett jól. - Jaj ne már, floppolt, a vak is látja! – lendítettem mérgesen a kezemet, mikor a bíró egy látványosat fújt félre. Elég szánalmas látványt nyújthattam, ahogy szinte a kanapéba olvadtam, a mellkasomon pedig egy chipset tálat tartottam meg az állammal. Valahogy azonban még így is képes voltam úgy enni, hogy tiszta morzsa legyen a kanapé, és a Celtics mezem. Egy termetes chipsmorzsa felhő szállt fel a kanapéról, ahogy feltápászkodtam a félidőben és a fürdő felé vettem az irányt. A reklámok és az ilyen-olyan semmit mondó elemzések miatt a szünet általában fél óráig is eltart, szóval nem árthat egy kis felfrissülés. Mi sem mutatja jobban, hogy egyszer majd betörnek és kirabolnak, minthogy észre sem vettem, hogy fény szűrődik ki a fürdőből. Teljes nyugalomba nyitottam be, és már a bal lábammal bent is voltam, mikor észrevettem Regant. Ruha nélkül. De nem meztelenül, hanem törülközőkbe csavarva. - Szent Mózes! Mi a … mit keresel te itt? – ijedten ugrottam hátra, ami miatt bevertem a fejem az ajtó élébe. – Nem láttam semmit! – kaptam gyorsan a szemem elé a kezem, míg a másikkal a tarkómat dörzsöltem. – Mármint, de, láttam, de semmi olyat, amit amúgy ne látnék, mikor ruhában vagy! – magyaráztam, továbbra sem eresztve le a kezem, de a másikkal közben hátrafelé kezdtem tapogatózni, hogy ne ütközzek hátramenet közben az ajtófélfába. – Neked nem dolgoznod kéne? Hogy jutottál egyáltalán be? – vettem sorra a kérdéseket, bár utóbbiban elbizonytalanodtam. Elvégre, itt lakik, van kulcsa. Nem, mintha ez magyarázat lenne arra, hogy miért lopózott be a tudtom nélkül a fürdőbe. Szólhatott volna, hogy megjött! Lehet, hogy egy kicsit elszundítottam a meccs közben, de … tuti nem aludtam át, hogy hazajött. Olyan hangosan csinálja, hogy még a holtak is felkelnek rá, akikkel dolgozom. -Oké, oké, kint vagyok! Most becsukom az ajtót! – kommentáltam hangosan a tetteimet, majd oda se nézve csuktam rá az ajtót és menekültem inkább vissza a kanapéra, de nem éreztem ott sem túl jól magam. A párnák nem fognak biztonságot jelenteni, múltkor is hiába kaptam magam elé, rajtuk keresztül is éreztem Reagan ütését. - Mondd csak, kell segítség? Úgy láttam, hogy nehezen csavartad a fejedre a törülközőt – szóltam oda hangosan, hogy az ajtón keresztül is hallja, amit mondok. – Mármint nem láttam, csak éreztem. Semmit se láttam! – francba is, ezt így nem fogja elhinni. Miért is kell nekem ilyen segítőkésznek lennem? Volt egy ”hosszú hajú” időszakom, akkor én is kürtöskalács alakba gyúrtam a fejemre a törülközőt. - Héééé, szia Reagan. Üdv… itthon! – mosolyogtam rá idétlenül, amint kilépett a fürdőből. – Jó látni, mert … az előbb nem láttalak valami jól. Olyan voltál, mint egy paca, tudod,mint a tükrükön azok a zsíros foltok, amik miatt csak homályosan látni. De persze te nem vagy zsírfolt. Zsírod az van persze, mert az kell, hogy energiát raktározz, és véd a hideg ellen is, meg a szerveidet is kipárnázza … - tartottam neki egy leegyszerűsített előadást, a kezemmel fel-alá mutogatva közben. – De persze ezen kívül amúgy kevés a … zsírod. Te nem vagy zsíros, csak … minden hájjal megkent – kacsintottam rá vigyorogva, de úgy sejtettem, hogy kettőnk közül ezt a poént egyedül én értékeltem. Komolyan, mi értelme humorosnak lenni, ha senki se érti? – Ez csak egy … vicc volt, persze, hogy nem kenegeted magad hájjal. Az … fura lenne – ráztam a fejem, felkészülve, hogy összeszedjem a védekezést, mielőtt esetleg közelebb érne ütés távolságba. – Kivéve, ha beteg vagy, mert anya családja szerint a sertészsír csodákat tesz a köhögés ellen. De persze jó a sima gyógyszer is – vontam meg a vállam, ráhagyva a döntést. Vagy a zuhany, például, de nem tűnik betegnek. Inkább csak olyan … nem is tudom, olyannak, mint amilyen mindig. Kár, hogy ez nem jelent semmit a testi épségemre nézve.
Van az az életérzés, mikor odahaza a gazda összeveszik az asszonnyal és dühödten furikázik ki a szántóföldre, ahonnan haza se jön csak a késő esti órákban, mert a traktor négy ablaka közé zárva jó lenni, de a feleség ötméteres körzetében semmiképp. Nagyjából így érez Reagan is, azt leszámítva, hogy csak akkor ül traktorba, mikor otthon van és tök szívesen szántja fel keményen a földeket, amíg már az apjának kell kalimpálnia neki, hogy ugyan lassítson már, mert nem a sztrádán van. Most nincs az a jó kis masszív traktor a segge alatt, aminek kidühödhetné főnökei faszságait, pedig nagyon felpattanna rá és két középső ujjal vezetne végig a 99-es úton, méretes dugót csinálva ezzel buszúból. Nem, ellenben két megállóval előbb száll le a buszról és onnan gyalogol haza, vagy inkább fut, ahogy jellemezni lehetne a tempóját. Nem először veszett össze a főnökeivel és tudja, hogy nem is utoljára, már kétszer elhatározta, hogy otthagyja az egész utazási irodát a picsába, de nem volt sosem hova lépnie és kell a pénz, szóval folyton meggyőzi magát, hogy nem a főnökkel kell lennie, hanem a turistákkal és ez egyébként egy elég nyomós érv, miért legyen kitartó amellett, hogy hát Reagan alapból is az. Hazaérve nem közlekedik halkan, de valahogy aurájánál fogva teljesen beleolvad a sötét háttérbe, kezdve azzal, hogy haját is visszafestette az eredeti sötétbarnára. Feketét akart, de tudta, ha azzal keni le magát és azt akarná majd visszavilágosítani - márpedig egy idő után akarni fogja, ez kétségtelen -, akkor megint nyírhatja le nullás géppel az egész hajzuhatagát, mert szétroncsolja teljesen mindazt ami a fején van. Látja Abelt szívtipró módon meccset nézni, bár neki semmi baja nincs a látvánnyal, ő is sokszor így szokott heverni a tv előtt, csak tudja milyen Abe beszélőkéje és annak gondolatától egyből úgy kezdi el szedni lábait, mint egy írtózkodó, felborzolt szőrű macska, akit most készülnek kiherélni. Hosszasan folyatja magára a forró vizet, két ok miatt nem hallgat zenét, egyrészt mert Abel, másrészt pedig le akar higgadni, de az első indok önmagában mindent visz. Egy fokkal jobban érzi magát, mikor kilép a zuhany alól, fáradtan tekeri be magát a törülközőbe. Alkarjával egy ablaktörlő mozdulattal törli le a tükörről a rajta kicsapódott párát, miközben meglepődik saját tükörképétől. Elfelejtette lemosni a fekete sminkét, ami most úgy néz ki rajta, mintha egy horrorfilm forgatásáról jött volna haza. Keserűen sóhajt és elkezdi vattával csutakolni magát, mit sem számítva, hogy az egyetlen házban tartózkodó személy - rajta kívül - pont abban a tíz percben akar könnyíteni magán, miközben ő Szörnyella de Frászként maszatolja tovább a feketeséget szemei tájékán. - Nem Mózesnek hívnak! - köszön vissza lényegében, de már úgy van vele, hogy amennyi ideje együtt laknak, teljesen felesleges köszöngetni, elég csak majd akkor, ha végleg elmegy innen. Ismételten megállapítja, hogy Abel mennyire zsidó, ami nem is zavarja különösebben, mert legalább látványosan csinálja és az ilyen dolgok Reanak rendszerint kecsegtetően és elismerést követelően hatnak. Elég csak ránézni, egy percig sem leplezi, hogy mennyire leszbi és nem Abel mellett fogja elkezdeni. Valójában senki mellett sem fogja. Rea mellesleg teljesen abban a tudatban van, hogy Abel az arca miatt ugrik hátra, vet egy-két kérdő pillantást feléje ahogy hallja, hogy még be is veri fejét a szerencsétlen. Meg van győződve afelől, hogy Abe olyannyira vágyik már egy kimerítő dugásra, így nem is csoda, hogy Rea teste jobban érdekli őt, mint bármi más egy ilyen helyzetben és ezt bizonyos szempontból meg is érti, csak egy gond van: Abel megszólalt, és sorra meg is teszi újra meg újra. Jó fáradt lányként, na meg régóta tartó lakótársi kapcsolatuknak köszönhetően tudja, hogyan kell túlélni ezen nehéz pillanatokat, bár tényleg nem feltétlenül Abel miatt nem fűz különösebben megjegyzéseket hozzá, amit amúgy szokott máskor tenni, de tekintetével szépen közli vele, hogy nem érti, mi az istent hadovál össze, mikor egy egyszerű "bocs" után be is csukhatná az ajtót és távozhatna anélkül, hogy nőne mindkettejük pulzusa. - Mi az, hogy hogy jutottam be? Évek óta itt lakom és akkor csodálkozol, hogy mit keresek a közös fürdőnkben? - akad ki a kelleténél jobban, igaz nem Abel az oka, hogy felemeli hangját, hanem még a benne tomboló vihar, mondjuk a hülye kérdése miatt abszolút megérdemli. Sóhajt egy nagyot és inkább visszafordul a tükörhöz, hogy végre leszedje magáról a fekete sminkmaradványokat. - Dolgoznom kéne, de felcsesztek azok a barmok és közmegegyezéssel úgy döntöttünk, hogy ma előbb eljövök - feleli még haragosan, miközben fokozatosan tisztul az arca. - Széket ne hozzak amúgy? - utal rá, hogy már egy ideje csak ott áll ahelyett, hogy vagy bejönne végre pisilni, vagy kimenne. Abel az utóbbit választja, persze Reanak az is mindegy lett volna, ha könnyítene magán itt mellette, de kétségtelenül örül ennek a verziónak és, hogy újra egyedül lehet a helyiségben. Aha, nem. Abel még ajtón keresztül se hagyja békén és veszettül boldog lehet, amiért Rea nem hajlandó kirobbanni a fürdőből, hogy adjon neki egyet pofont, amitől talán nem kérdez még nagyobb butaságokat. - Nem! És befognád végre!? - üvölti ki a fürdőből, majd késznek nyilvánítja arcát, illetve besokall a nagy páratartalomtól, úgyhogy kilép a fürdőből. Minden leolvasható arcáról, ahogy Abel üdvözli, a kimerültség, méreg, fájdalom egyvelege köszön vissza rajta és ha lenne energiája, megszámolná, hányszor rágódik még a "mit látott és mit nem" gondolatain. Vannak emberek, amiket már csak tényleg ütni-verni kellene. Hol nagyot néz, hogy hogy az istenbe jutnak neki olyan kifejezések eszébe, mint a paca és a zsír, hol pedig nem is tudna lenézőbben nézni a zsírtémában fürdő két lábon járó lexikonra és már vagy ezerszer megjegyezte magának is, hogy soha nem lesz Abelnek csaja, de még pasija sem, azonban minden egyes alkalom után meg kell ismételnie ezt magában. - Minden hájjal megkent? - kérdez vissza nyakát masszírozva, ezt már ő sem hiszi el, hangja fenyegető, amolyan esélyt ad, hogy kijavítsa, amit mondott, viszont van egy nagy szerencsére, mégpedig az, hogy Rea tudja hogy néz ki maga és bár tényleg van itt-ott egy-két zsírréteg, amit nem lehet feleslegnek hívni, de megmenti az anorexiához vezető úttól és ő erre egyébként büszke is. Azon gondolkodik, hogyan kussoltathatná el Abelt egy jó ideig. Míg a srác beszéli a sok marhaságot, pontosabban sertésséget, addig Rea ingerülten egy határozott mozdulattal kibontja testét borító fekete törülközőjét és megmutatja Abelnek, hogy milyen zsírréteggel rendelkezik, de a valóság az, hogy csak sajnálja, amiért ilyen és sosem lesz képes hasonló helyzetben látni egy nőt, még nagyobb valóság pedig, hogy reméli, ettől abszolút el fog állni Abel szava. - Mi lenne Drágám, ha néha rájönnél, hogy senkit sem érdekel a zsírról szóló előadásod, vagy a fejedben lévő baromságok nagy része? - közeledik fel, mialatt összegyűri kígyóba a fekete anyagot, lábaival rátérdel a kanapéra Abel lábai két oldalán és egy erős mozdulattal a szájába nyomja a nedves kígyó-törülközőt. Azért biztosra megy, hogy tényleg befogja a száját, segít, hisz tudja mennyire nehezen megy neki. A következő pillanatokban aztán ott is hagyja, nem zavartatva magát, hogy meztelen, bemegy a szobájába felöltözni.
▼▲▼
"There is a storm you are starting now. I'm a wanderess, a one night stand. Don't belong to no city, don't belong to no man. I'm the violence in the pouring rain I'm a hurricane"
I'm pretty confident and, at the same time,
I'm insecure. I'm like a walking conflict.
Re: please, dont hit me┃abe & rea
Kedd Aug. 27 2019, 21:10
to reagan
Itt lakik. Oké, ez végül is … jogos. Dan az, aki lazában kezeli az általános higiénia kérdését, nem Reagan, úgyhogy előbbihez sokkal inkább illene a ”mit keresel itt” kérdés, mint utóbbihoz. De már késő, mint általában, mikor beszélni kezdek. Ez van, ha túl okos az ember. Nem fér a fejébe a sok gondolat, ezért néhányat ki kell magából adni. Régebben őrültnek néztek, amiért a képzeletbeli barátaimmal beszéltem, pedig csak … gondolatokat ürítettem. - Szóval … kirúgtak? – ”a közös megegyezéssel megegyztünk, hogy előbb eljövök” végül is ezt is jelentheti, nem? És mivel Reagan mondta ezt, még csak nem is lenne annyira a földtől elrugaszkodott állítás ez. – Tudod, az ilyen helyzetek megelőzhetők lennének, ha kicsit … - rugalmasabb lennél, Reagan. De hülye lennék ezt kimondani, bennem is ott munkál a túlélő ösztön. - … hagyjuk, igazad van. Tiszta barmok – értettem végül egyet vele. Anya kiskoromban mindig azt mondta nekem, hogy ne szégyelljem, ha elfutok, csak fussak a jó irányba. Ez a bölcs tanács pedig még most is nagyon sokat segített rajtam. - Kedves tőled, de nem … ja oké, vágom – bólogattam párat, továbbra is eltakarva a szemem és kihátráltam a fürdőből. Csak miután becsuktam az ajtót, szakadt fel belőlem egy nagyon mély sóhaj. Nem kevés kakaót kell igyak lefekvés előtt, hogy elfelejtsem Reagan horrorfilmekbe illő arcát. Ha így ment be dolgozni, nem csoda, hogy kirúgták. Habár, el tudom képzelni, hogy az arcát meglátva egyből inni támad kedve az embereknek, szóval talán mégiscsak hibás üzleti lépés volt hazaküldeni őt. - Persze, bocsi! – kiáltottam még vissza, de utána összeszorítottam az állkapcsom, hogy véletlenül se támadjon kedvem valamit mondani. Reagan olyan volt, mint egy instabil atomreaktor. Apa szerint ez a ”nő” szinonimája, ami miatt anya már többször is megbüntette, szóval jobbnak láttam ezt most magamban tartani. Anya nem ad enni, Reagan viszont határozottan erősen üt. - Ez egy … bók. Tudod, arra mondják, aki ravasz és te nagyon … szóval ez egy bók, ez a lényeg. Semmi köze a hájhoz, legfeljebb strukturálisan, de az ilyenkor nem számít, mert a mondások, közmondások lényege soha nem a kifejezés, hanem a mögöttes tartalom, mint azt … te is tudod. Biztos tudod – elvégre, járt iskolába. Gondolom, az ördög valamelyik megtestesülésével karöltve. Pont az ilyen pillanatok miatt éreztem magam mindig is meg nem értettnek. Van humorom, csak senki nem hajlandó elismerni és megérteni. Persze Dan hülye pénisz viccein mindenki röhög, pedig minden kreativitást mellőzni szokott. A biológiai pontosságról már nem is szólva. Beszélnék tovább, hogy mentsem a helyzetet, de Reagan elég gyorsan rövidre zárja a dolgot. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett le az állam, de mielőtt még megtalálhattam volna, Reagan kipótolta a törülközővel. Milyen … figyelmes tőle. Ha nem meztelen lenne, akkor más szó jutna eszembe, de így most csak ennyire futotta. Néma csendben, a törülközővel a fejemen és némileg a számban figyeltem, ahogy eltűnt a szobájába, de ezek után se tudtam mozdulni. Nagyjából egy perc múlva sikerült magamhoz térnem, és a törülközőt gyorsan kibontva vittem vissza a fürdőbe. Tipikus Reagan … és csodálkozik, hogy a törülközője penészes lesz. Mikor visszatért a szobájából (remélem, hogy már ruhában), úgy ülök a kanapén, mint egy első osztályos az első napján. Egyenes háttal, kezeimet a térdemen pihentetve bámulva a tévét. – Tudod, ez nem volt valami szép húzás. Mármint … szép volt a … tudod, de lehetnél kicsit kedvesebb. Vagy ne, mindegy – rázom meg a fejemet gyorsan, mikor láttam, hogy közelít felém. Jobb, ha nem adok neki indokot, hogy megüssön, mikor közel van. – Egyébként, nincsen sok baromság a fejemben. Én vagyok köztünk a … - szerencsére gyorsan felsejlett bennem a múltkori nyakleves emléke. - …második legokosabb. Dan mond baromságokat. Meg Park, ha a Detroit Pistonsról van szó, de nem tehet róla. Én is beleőrülnék, ha olyan rossz csapatunk lenne – csóváltam meg a fejemet, a tévére nézve, de még mindig nem folytatódott a meccs. Én pedig elfelejtettem elmenni mosdóba. Ezek után viszont valamiért már nem is kellett. - Van még süti és chips – mutattam a dohányzó asztal felé, ahogy arrébb csúsztam. Egyrészt, hogy elférjen, másrészt, hogy legyen időm elhajolni, ha legközelebb próbálkozna valamit a számba nyomni. – De persze csinálhatok salátát is, ha te … szóval, ha tudod – ha nem akar cukros, vagy zsíros kaját enni, de nem akarom újra kimondani a zsíros szót, tanulva az előzőből. Mint mondtam: én okos vagyok. - Előre bocsátva, hogy a megértés és a szeret nevében beszélek, szeretném megosztani veled – kezdtem bele, nagyjából úgy, ahogy tizenhárom éves koromban a rabbit hallottam beszélni. Ha egy rabbi szavait tolmácsolom és úgy üt meg, az tuti bűn. Ő talán keresztény lehet, vagy legalábbis a szülei azok, gondolom. Az pedig a szeretetről szól, ugye? A bűnösök pedig a pokolban égnek el. Éljen a szeretet. - Hogyha esetleg kirúgtak, aminek az esélye persze nagyon csekély, csekélyebb, mint a Hawks bajnoki címének szorzója Las Vegas szerint, én tudom, nem is állítom, hogy kirúgtak – ráztam meg a fejemet, még mindig felvezetve a mondanivalómat. – Szóval, mint közülünk az egyik legkirályabb munkát végző személy, szerény személyem – mutattam magamra – Talán javasolhatok neked néhány másik munkalehetőséget, ami illene a te … személyiségedhez – a tévéről csak futólag pillantottam rá, és gyorsan el is kaptam róla a tekintetem, ha észrevette volna. Lehetne mondjuk… sírásó. Akkor majdnem munkatársak is lennénk. - Tudod, engem is rúgtak már ki. Tizenhét évesen egy lézerharc klubban dolgoztam diákként, és egy focista, név szerint Brian, százkilencven centi és nyolcvanöt kiló, de ki emlékszik már rá – én nem, csak a csontjaim, mikor a válogatáson átment rajtam, mint egy vonat. Habár, a vonat nem jön vissza még párszor megrugdosni. – Azzal szórakozott, hogy folyton a szemembe világított a lézerrel. Ami egyébként egészségügyileg elég káros, szóval tilos. Határozottan az. De én a sarkamra álltam és szóltam a főnöknek róla. Ami kiderült, hogy nem volt túl okos döntés, mert az apjáé volt a hely, szóval kirúgott. Brian pedig másnap elrejtette a táskámat, amit csak este kilenckor találtam meg, Mr. Wiggins jóvoltából, ő volt a takarító. A lényeg az, hogy én is összebalhéztam a vezetéssel, és új munkát kellett keresnem. Mint most … talán neked is – határozottan csak talán. Semmi kijelentés, csak csupa feltételezés, ha Reaganről van szó. – Úgyhogy átérzem az ilyen helyzeteket, éppen ezért, ha gondolod, szívesen segítek neked – pont úgy, mint egy szuperhős. Bruce Wayne is segítene Albertnek találni egy másik gazdag családot, ha Albert megunná, hogy minden jó csajt Bruce kap meg, míg ő csak a lepedőt cserélheti az ágyukban.
Pont lehajol a csaphoz, hogy megmossa arcát és főként szemének környékét, mikor hallja, hogy Abel már megint túlkomplikálja a dolgokat. Úgy tesz, mintha nem is hallaná meg, elkönyvelve ezzel, hogy majd később lesz türelme szép lassan elmagyarázni neki, hogy koránt sem arról van szó, hogy kirúgták volna, Reagan meg van győződve arról, hogy nem is fogják, csak mert nem, ellenben az már várható, hogy ő mond fel. Szerencsére ott van Veronica, akinek léte egy kicsit tartja benne a lelket és a hitet, hogy talán majd lassacskán új irodát nyit, ezzel együtt pedig Reagan úgy mond fel mostani főnökeinél és megy át jelenlegi kolleginája új cégéhez, mint annak rendje. De ezt mind Abel fejébe gyömködje? Nem, vagyis most semmiképpen sem, főleg, hogy ha megbocsátana, éppen mosakszik a fürdőben. Akkor pillant fel rá, mikor megakad a mondat közepén, kíváncsi hogy fejezné be a gondolatát, de talán pont azért nem jön össze, mivel felnézett, egyenesen a szemeibe, a sminkje meg bár javulófélben van, mégis csak rosszabb, mint egy japán rock banda frontemberének és könnyen lehet, hogy még Rea maga is kihagyna pár másodpercet két szó között, ha most a tükröt bámulná. - Azok…- bólint végül csak, mert mondhatni hallhatóan egyetértenek. Visszafordul a tükörhöz és tovább csutakolja magát, nem is igazán tudja mennyi időn keresztül, de igencsak feltűnik neki, hogy itt van még a srác, aki se nem jön be, se nem megy ki, szóval jelzi már neki, hogy ha már isten, vagy Mózes adott neki lábakat, akkor használja is őket. Már attól fél, hogy nem érti burkolt célzását, de koppan neki végül és elhiszi, hogy van még néhány perc nyugta egyedül. Ismeri Abelt, mind a jó és rossz tulajdonságait, de most szeretne egy kis csöndes maga körül, és ezt hangosan követeli is abban az időszakban, míg odabent tartózkodik. Reagan is képes érdekes témákat előhúzni a szürkeállományából, ám kétségtelenül Abel mindent visz. Nem a háj és a zsír jutna eszébe először Reagannak saját testéről, bár nem egy szupermodell alkat, de az izmok és a tetkók valahogy jobban virítanak rajta és ő szereti az evidens, feltűnő dolgokat megragadni, mintsem az apróságok között elveszni. - Naponta megkapom, hogy nincs humorérzékem, és valóban tudom, hogy nincs, de egészen biztos vagyok abban, hogy ez valóban semennyire sem vicces, Abel! - Egy kicsit tényleg butának érzi magát mellette, de ugyan ki nem, ez pedig egy olyan dolog, amit ismeretségük elején kifejezetten nehezen tudott elfogadni, viszont ahogy sorra jöttek az új lakótársak és megtudta, hogy ők is hasonlóan éreznek mellette, azután már kezdi elfogadni és megszokni, azaz inkább csak igyekszik. Bevallani neki persze esze ágában sincs megtenni, a végén még serkentené, hogy csak több "okosságot" mondjon. Rea a tettek embere, sok esetben azt mondják, hogy jobb is, ha cselekszik, mintsem a száját jártatja - hasonlóan Abelhez -, mivel a csajszi eléggé erősen tud fogalmazni és ezzel jobban meg tud bántani másokat, mintha csak nyakon vágná őket. Egy barátja esetén megtanulta, hogy vigyáznia kell a szájára, és bár azt a barátját elveszítette és hónapokig nagyon depressziós volt miatta, de jó tanulópénz volt. Abelék már ennek hatását érzik a bőrükön, ami szintúgy rossz és ezt is tudja Rea szíve mélyén, de öt perc után már vagy tüdőn szúrja magát Abel mellett, vagy valahogy megérteti vele, hogy pofa be és tán most a lehető legjobb megoldást találja meg rá, ami nem mellesleg be is válik. A szobában nem sietősen öltözik fel, magára vesz egy egyszerű fekete, zenekaros rövidujjút és egy rövidnadrágot, kiengedi egészen hosszúra megnőtt haját szabadra, majd másra se vágyik, csak hogy végre betámadhassa a konyhát. A nappaliban futólag látja a srácot és el is vigyorodik. - Nocsak, milyen fegyelmezett lett valaki!- jegyzi meg elégedetten, maga se gondolta volna, hogy ennyire hatásos lesz a manővere. - Pont, hogy kedves voltam... A fiúknak ez áldás, úgy értem, a kockáknak, a strébereknek, meg a Dan-féle mágnesfarkúaknak. Te nem örültél a látványnak? Hányszor meztelenedtek le neked a csajok eddig? - Eközben bemegy a konyhába, szóval innentől már csak hallja, de nem látja. - Abel, amúgy nem vagy véletlenül meleg? Mi tagadás, csak szimplán nyominak tűnsz, de azért nem egy eset után gondolkoztam el már ezen. Szóval mondd csak, nem érzed úgy, hogy szívesen kapnál inkább farkat? - Kiabálja ki a konyhából. Még csak fel se állt neki, mikor az ölében volt. Abel örök rejtély marad neki, Parkerről persze nem sok idő után megérezte, hogy mi a helyzet vele. Kihasználja, hogy nincs itthon Hannah, kiveszi a hűtőből a vodkát, a szekrényből leemel egy hosszabb falú poharat és megtölti azt ahogy mások vízzel, meg teával szokták tenni. Pont úgy néz ki, mintha víz lenne benne, csak a szaga az kissé árulkodó, bár kit zavar. Enged hozzá egy kevés szódát, hogy a mája se bőgjön, mert nem olyan rég eléggé megerőszakolta azt a szervét. - Csak az okosságokat nem tudod akkor mondani, amikor kell - mondja a távolság miatt hangosabban, majd visszasétál hozzá, helyet foglal mellette pont olyan szögben, hogy jól lássa a tv-ben még el nem kezdődő meccset. - Kérsz? - nyújtja felé a vizes poharat. Örömére van amit az asztalon lát. - Köszi! - azzal ölébe veszi a chipet és eszegetni kezdi. Egy jókora maroknyi adagot töm szájába és egyúttal nyomatékosan néz rá válaszként, mikor elkezd a salátákkal jönni neki. Rea előbb iszik sört chips-szel, mint vizet salátával. - Jézusom, nah lökjed. Vagy várjál!- szörnyülködik el a bevezetőre, de legalább figyelmezteti, hogy érvágó pillanatok következnek, azonban előbb megállásra készteti, amíg kezébe veszi a vodkát, hogy előtte legalább igyon jó pár nagy korttyal. - Nah most kezdheted... Első három szó elég ahhoz, hogy Rea tudja, a többi már nem is kell, mert már azok sem igaz felvetést tartalmaznak, szóval jóformán teljesen feleslegesen hallgatja végig, de megteszi, mert addig is övé az alkohol és a sok chips, amit ha így folytat, meg is esz Abel elől. - Ezek szerint te! - vág közbe, hiszen tökéletesen leírta a fiú méreteit és adottságait, úgyhogy kétség kívül Abel jól emlékszik rá, ami érthető, mert ki felejtené el azt a napot, mikor szétverik. Eddig nem tudta, hogy többen is megtalálták már lábukkal és öklükkel, de akkor ezek szerint Rea nincs egyedül ezzel. Akkor végül is nincs is semmi baj, Abel már biztosan megszokta. - Szívem?- szólal fel mély csengéssel a hangjában miután drága lakótársa végzett a szép monológjával. - Nem rúgtak ki.- Lenyeli az épp szájában lévő krumplikat és leteszi a már üres zacskót az asztalra. - A fürdőben azt mondtam, hogy ma, azaz MA közmegegyezéssel előbb elengedtek. Csak adminisztrációs munka maradt hátra azt meg majd holnap bepótolom. De nagyon kedves tőled, mondd csak, neked megvan még az állásod? - Hallott egyszer olyat is, hogy rezgett már nála is a léc, de nem volt ott a beszélgető társaságban, úgyhogy benne van, hogy három elcsípett szót rosszul rakott össze. Most egyébként semmilyen gúnyos él nincs a szavaiban, egyszerűen átterelte a munka témát Abel oldalára, mivel éppen azon van, hogy a sajátját ezen estére elfelejtse. - Ahh, folytatódik! - Rea egyébként nagy sportrajongó, heves drukker mind tv-n, keresztül, mind a lelátókon. Első dolga lecsekkolnia az állást.
▼▲▼
"There is a storm you are starting now. I'm a wanderess, a one night stand. Don't belong to no city, don't belong to no man. I'm the violence in the pouring rain I'm a hurricane"
I'm pretty confident and, at the same time,
I'm insecure. I'm like a walking conflict.
Re: please, dont hit me┃abe & rea
Szomb. Aug. 31 2019, 14:51
to reagan
- Pedig de, ez vicces volt – dünnyögtem az orrom alatt, de csak miután Reagan bement a szobájába és nem hallhatott semmit. Azt elég korán megtanultam, hogy vannak dolgok, amiket nem okos dolog kimondani úgy, ha a közelben van. A hallása pedig szerencsére nem emberfeletti, így sokkal nagyobb lelki nyugalommal tudtam bizonygatni magamnak azt, hogy: vicces vagyok. Állítólag a nők szeretik a vicces és szellemes pasikat, de most már igazán kételkedek ebben. A legtöbb lány azt szereti, ha a barátja puszta kézzel tudja félretolni az autókat, ha azok éppen útban vannak bevásárláskor. - Nekem … leszoktak, oké? Volt már rá példa – feleltem kissé mérgesen, de csak a hátát kaptam el, ahogy eltűnt a konyhában. Miért hiszi mindenki azt, hogy csak azért, mert nem használom motelként a szobám (mint mondjuk Dan), nem is látok meztelen nőket? Szoktam! Egyébként is, ott van az internet meg a tévé. Persze nekem ilyenekre nincsen szükségem. A böngészési előzményeim is mindig tiszták, és nem csak azért, mert odafigyelek rájuk. – Én … nem vagyok meleg! Lehetnék, de … nem vagyok – a végére már csak dünnyögve ráztam a fejemet. Apa is feltette már nekem ezt a kérdést, igaz nem épp úgy, ahogy Reagan. Mint azonban kiderült, nem vagyok meleg. Csak … meg nem értett. – Egyébként is, mit kellett volna csinálnom? Ha szóltál volna előre, akkor nem lepődtem volna úgy meg és … ez nem jelent semmit, csak meglepődtem! És én tisztelem a nőket – még, ha ők magukat néha nem is, de ezt inkább magamban tartom. Nem igazság, hogy ilyeneket csinál, aztán csak úgy melegnek gondol. Élni is szeretek, de, ha becsapódna egy meteor, akkor sokkot kapnék és meghalnék, mielőtt még elmúlna a trauma. - Holnap a nekrózist elindító folyamatokból írok, szóval … nem. Kösz – ráztam meg a fejem a pohárra pillantva. Hogy a fenébe tudnak ők ennyit inni? Anya az egyetem elején folyamatosan azzal traktált, hogy ne igyak annyit, mert elpusztulnak az agysejtjeim és akkor majd az ösztöndíjam is ugrik. Mint kiderült, időm is alig lenne alkoholizálni. Ellenben úgy … mindenki mással. Rosszalló pillantással illettem csak a színházba illő pillanatot. A közönség biztos jót derült volna azon, hogy csak így képes elviselni a mondandómat, de én … hát annyira nem értékeltem. Einsteinnek is ennyire nehéz dolga lett volna vajon a lakótársaival? Lemerem fogadni, hogy őt nem használta bokszzsáknak egyikük se, mint engem szokott Reagan. - Nem, én csak … jó megfigyelő vagyok, oké? – kértem ki magamnak, bár teljesen feleslegesen. Elég sokan ellátták a bajomat a gimnáziumi évek alatt, de Brian volt messze a legrosszabb, szóval … ő visszajár kísérteni a rémálmaimba. Egyszer ő és a haverjai telepakolták a szekrényemet festékbombával, ami az arcomba roppant. Arról nem is beszélve, mikor az öltözőből ellopták a cuccaimat és anyát kellett felhívni, hogy hozzon nekem váltásruhát. - Oh. Hát … kicsit félreérthető volt. Dan a múltkor hasonlót mondott, és őt kirúgták – vontam meg a vállam, afféle magyarázatként szánva ezt a tévedésemre. Mentségemre szóljon, hogy a helyemben biztos sokan mások is ezt hitték volna. – Persze, hogy meg van. Ma is dolgoztam. Az egész napom elment azzal, hogy összerakjak egy koponyát, amit a jelek szerint közvetlen közelről lőttek szét egy vadászpuskával – bólintottam, és a chipses tálra nézve, amit Reagan készült elpusztítani, kevésbé éreztem olyan szánalmasnak az estét. Legalább elfogy, és nem a semmiért dobtam ki egy rakás pénzt. - Te 76ers szurkoló vagy, nem? – pillantottam rá, adva egy kis hangot a tévére, majd újra jobban elfeküdtem ültömben. – Előre is meghívlak majd, mikor a Celtics kiüti őket a konferencia döntőben – pillantottam felé mosolyogva. Igaz, papíron a Philadelphia csapata erősebb volt, mint a Bostoné, de a papírforma nem minden. Plusz, a liga egyik legjobb edzője ott ül a Boston Celtics kispadján. - Hannah is átjön? Vagy … valaki más? – csak futólag pillantottam Reare, mielőtt a képernyőre tapasztottam volna a tekintetem. Én nem ítélkezem, legalábbis nem hangosan. Már rég megbékéltem azzal a tudattal, hogy valószínűleg Regannek is több csaja volt eddig, mint nekem.- Nem, mintha zavarna, vagy ilyesmi. Csak, ha tanulok, de már tudom az anyagot, szóval nem zavar. De azért ... lehettek halkabbak, ha gondoljátok - a falak elég vékonyak, és nehéz úgy aludni, ha közben azt hallgatod, ahogy ... szóval nehéz. - Oh, és ... tudod, én bírom Hannaht. Meg a többiek is, de ... talán felvethetnéd neki az ötletet, hogy beszálljon néhány dologba, ha már ... sokat van itt. De ez csak egy ötlet! - emeltem fel gyorsan a kezeimet, az ártatlanságomat bizonygatva. - Csak tudod ... én elég csóró vagyok, Dant kitagadták - legalábbis ő ezt szokta mondogatni. - Park Detroitból jött - szóval lényegében a homlokára van írva, hogy: egy garasom sincs, tesó. Bár a garasra biztos van valami feketésebb szavuk. Zsé! Ez lesz az. - Kaylee se Kardashian, te pedig ... nagyon jó a hajad - bólogattam, valami bugyuta vigyorral a képemen. Azt inkább nem kockáztatnám meg, hogy szemtől szemben lecsórózzam. Pedig mind azok vagyunk, azért is lakunk itt ennyien. Ami egyébként nem baj, sőt, az általános idegeskedésre okot adó dolgokat leszámítva, egész jól érzem itt magam. Anya ráadásul nagyon örül, mert az ő fejében úgy élünk itt, mintha csak a Jóbarátokból élnénk meg a részeket. - Szóval, ha gondolod, kidolgozhatok egy arányos megoldást, ami alapján Hannahnak csak annyira kéne beszállnia a költségekbe, amennyiben azokban ténylegesen benne van. Nem, mintha nem szeretném fizetni a kajáját meg a vizet, meg a mindent, amit használ és eszik, mert ... szívesen teszem, tesszük - elvégre, egy mindenkiért, mindenki egyért, ugye? Azonban ez a mondást sem éppen az egyetemista élet áraihoz igazították, mikor megalkották. - De tudod ... lehet, hogy megfontolhatnátok. Vagy akár ide is költözhetne, úgy egyszerűbb lenne beszállnia is! Az együttélés a párkapcsolatotok következő lépcsőfoka lehetne- tanácsoltam, a szuperhősös bögrémet magamhoz véve az asztalról, hogy kortyolhassak egyet a kakaómból. Ami időközben hideg lett. Hideg kakaó. Ez a vég kezdete.
- Okéé - vonja meg vállát, mert ha leszoktak neki vetkőzni, akkor az végül is nagyon szuper, a végén még kiderül, hogy lányok egész sora olvadozik érte, ami hát nah... klassz! Reagan egyébként abszolút az a személy, aki sosem bántásból kérdezné, hogy meleg-e, úgyhogy most sincs semmilyen rosszindulat a hangjában, puszta kíváncsiság lepi el és miért tartaná magában? Ő lenne az egyik legboldogabb, ha Abel bemutatna neki egy szép hölgyikét, mint saját barátnőjét és Rea biz' isten nagyban őrizné őket, hogy Dan ne tudjon bekavarni nekik. Nem tudja nevetés nélkül hagyni, főként azért, mert ő már valahol messze járt fejben. Abel olyan kis aranyos... - Pont az volt a lényeg, hogy meglepődj - igazából csakis erre hajtott, annyira még ő sem szereti mutogatni magát, hogy minden nyomósabb indok nélkül ledobja ruháit valaki előtt, ellenben az elég ok volt ezúttal, hogy Abel végre csendben maradjon. Azóta eltöltött pár csendes percet egyedül a szobájában, de még így is kell egy adagnyi vodka, hogy újra visszakerüljön a "Hakuna Matata" állapotába, amit szeret érezni, mikor otthon tartózkodik. Egy fokkal már attól is jobban érzi magát, hogy a kezében tarthatja a poharat és azzal sétál vissza a nappaliba. Megkínálja Abelt, de igazán zokon venné, ha meginná a nagy részét, vagy csak pár nagyobb kortyot, úgyhogy nem mutatja ki, de elégedett, amiért nem kér belőle a srác. Ő még tanulás előtt is képes valami hígat elfogyasztani, de tudja jól, hogy Abel más és ezt azért tiszteletben tartja, csak nem érti. Nem is kell mindent érteni, még beleőrülne az ember. - Nekromizé? De... öhm, az jó, azt hiszem - fogalma sincs, hogy miből kell írnia holnap. - Sok sikert akkor!- Összeteszi a két kezét, hogy neki nem kell ilyeneket tanulnia. Egyszer felajánlotta Hannah neki, hogy beviszi az egyik matekos órájára, de arra is nemet mondott, mondván, hogy nem véletlenül nem jelentkezett olyan irányultságú szakokra. Neki az egyszerű dolgok jönnek be és ha nem nagyvárosban lenne, egészen biztosan zötyögne a traktorral odahaza. Kifejezetten örül, hogy Abel nekiáll valamilyen komoly és mélylélektani szöveget szavalni, mert addig is Reanak van ideje elmajszolni a chipset és nagyokat kortyolni az italából. Nem tudja könnyen kimutatni, de egyébként nagyon is értékeli, hogy ennyire segíteni próbál, vagy legalább együttérzését akarja kifejezni, csak az a gond, hogy a probléma, amiről Abel azt hiszi, hogy van, az valójában nincs. És ebből adódóan Rea a hallottakkal nem tud mit kezdeni, azon kívül persze, hogy megtud egy szaftos sztorit a fiú múltjáról. - Szerintem ezzel senki sem tud vitatkozni, egyszerűen tény, hogy jó megfigyelő vagy. - Néha még túl jó is. Nagybátyja olyan, aki ha meglát egy random tárgyat, akkor arról évekig tud beszélni, ráadásul érvelni is mellette, illetve ellene, fogalma sincs Reanak, hogy ilyen képességet isten mikor osztogatott és neki miért nem jutott belőle. Megérteti Abellel, hogy nem rúgták ki, talán nem is mernék és Rea tudja is, hogy miért, de ezt nem hangoztatja. Elkomolyodik Dan történetén. - Dant tényleg kirúgták? Nem is mondta... - Meglehet, azért nem tud róla, mert éppen a fülhallgatója volt a fülén, vagy esetleg be volt zárkózva Hannahval a szobájába, de ettől még igazán kiszúrhatta volna a fülét a hír. - Mi miatt? A legtöbb lány tán fintorogna, Reagant azonban érdeklik az izgalmas bűntények, így akkor is felcsillan a szeme, mikor Abel meséli mai munkáját. - Azta, de király! És miért kellett puzzlezni? Vagyis, mit ad hozzá a nyomozáshoz az, ha kirakod a koponyát? Anélkül nem láttátok az áldozaton, hogy mi történt? - Laikusként áll az esethez, fogalma sincs, hogy miért kell ilyeneket csinálni a nyomozóknak, pontosabban a boncolónak és egy kirakott 3D puzzle miért nyújt segítséget. Hát nem szakmabeli, de legalább érdeklődik és nem undorodik, addig biztosan, míg nem folytatódik a meccs. - Mondhatjuk. Kicsit pontosabb megfogalmazás az, hogy én a jó meccseket szeretem és nem kötelezem el magam egy csapatnál sem gyökeresen - vonja meg ismét a vállát és leteszi az üres zacskót, hogy aztán újra kezébe vegye a poharát, amiből kortyol néhányat. - Tudod... volt egy időszak, amikor jobban szerettem a kosárlabdát, mint a focit, de ezt ne mondd el Parkéknak, jó? - pillantott oldalra, majd egyből vissza a tv-re és az abban lévő nagy, izmos pasikra, így nem kerüli el a figyelmét, hogy Simmons máris dobott egy pontot a Philadelphia nagy örömére. - Én nem tudom- dörmögi Abel kérdésére és minden porcikája üvölti, hogy nem akar Hannahról beszélni jelenleg, amit lehet nem ért meg. - Ami azt illeti, mostanság úgy néz ki, hogy nagyon halkak leszünk. Megfelel?- néz rá erősebben, mint eddig, mivel gyorsan feszültté tud válni, ha Hannahról kérdezik, most pedig nem azokban a napokban él, amikor mosolyogva tudna válaszolni és ahogy egyre inkább azzal jön neki Abel, hogy amennyit náluk van a lány, túl sok rezsit jelent és ezt Rea is aláírja, mégsem tudja befogadni ezt a témát és a kelleténél jobban begörcsöl rajta. Összeszorított fogakkal próbál csak a meccsre figyelni, de már rég Hannaht látja szemei előtt és nem a kosarasokat, miközben Abel akár egy egyenletet, szépen levezeti, mit hogyan kellene tenni ideális esetben. Hát most nincs ideális eset. - Jó, oké, értem, nagyon is tudom, hogy elég csórók vagyunk, meg minden... - emeli fel hangját dühösen. - Nem tudom mi a fasz lesz Hannahval, érted? Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán valaha feljön-e még ide, úgyhogy erre visszatérhetnénk akkor, ha netán aktuális lesz? - Menekül a téma elől, mivel pont Hannah az, aki annyira feszültté és haragossá teszi a napokban, hogy jócskán kisebb indokra is már elcsattan a keze, vagy felkapja a vizet és érzékenyebben érintik a tettek. Inkább megissza a vodkája maradék felét egyszerre. - Volt egy kisebb veszekedésünk, ami úgy tűnik nem volt annyira kicsi, mert azóta halvány gőzöm sincs, hogy mi van most vele, velünk.- Nem beszélnek, ami a legrosszabb. Nem lépnek előre, se nem hátra, amitől Reagan már kétszer részegre sírta magát az elmúlt három napban, ám eddig még a lakótársai tudna nélkül. Érdekes, hogy velük csak egy idő után tudatja, hogy mi a helyzet az életével, a lelkével, meg úgy az érzelmeivel.
▼▲▼
"There is a storm you are starting now. I'm a wanderess, a one night stand. Don't belong to no city, don't belong to no man. I'm the violence in the pouring rain I'm a hurricane"
I'm pretty confident and, at the same time,
I'm insecure. I'm like a walking conflict.
Re: please, dont hit me┃abe & rea
Pént. Szept. 06 2019, 14:49
to reagan
Reagan sikerrel járt, semmi kétség. Eléggé meglepődtem. Talán még maga az eléggé szó sem fejezi ki azt, hogy mennyire. Csak akkor lepődtem meg hasonlóképp, mikor a gimi első napján a lányok öltözőjébe mentem be, akik orkánszerű vihart okoztak a sikításukkal. Na meg két napig ideiglenes süketséget a bal fülemre. Ráadásul rögtön az első nap leszúrt az igazgató is, pedig az öltözők nem voltak kitáblázva rendesen. A mosdó részt leszámítva pedig a fiúk és lányok öltözője szimmetrikus volt. A mosdó pedig a zuhanyzók után volt, tehát … áldozat voltam. Mégis mindenki perverznek könyvelt el. Nem épp a legjobb első nap volt a gimnáziumok történetében. - Nekrózis. A szövet sejtjeinek nem programozott sejthalála. Kialakulhat sérülés, tumor, vagy fertőzés miatt is. De például szívinfarktusnál koagulációs nekrózisról beszélhetünk. Ennek az egyik fajtája az én kedvencem, a sajtos nekrózis. Vicces neve van, nem? – mosolyogtam Reare. – Caseatio a rendes neve egyébként, de … a sajtos nekrózis sokkal viccesebb. Mindig megéhezem tőle – bizonygattam, most már vigyorogva. Itt viszont meg is álltam, mert mostanra fejlődtek annyit a szociális képességeim, hogy feltudjam mérni: Reagant ez nem érdekelte. Ami azt illeti, egyiküket se érdekelte. Dan a sajtos nekrózist hallva legfeljebb megéhezne, Park pedig már többször is az értésemre adta, hogy beszéljem a közös nyelvet. Ha rábírnám venni, hogy megtanuljon klingonul, úgy még mulatságosabb volna. Az ujjaimmal pisztolyt formázva mutattam Reare. Nagyon jó megfigyelő vagyok. Ennek az egyik oka alighanem az lehet, hogy a gimnázium szinte egészében levegőnek néztek és így mindenhol ott lehettem. Egyszer két lány osztálytársam mellettem ülve találgatott, hogy vajon mikor fogok coming outolni, mert ők támogatnának benne. Mikor pedig ezen felbátorodva odaköszöntem nekik, fel se ismertek. Itt jöttem rá arra, hogy a szuper képességem a láthatatlanság. - Biztos elaludt. Vagy lefeküdt a főnöke barátnőjével. Danről beszélünk, talán csak elfelejtette, hogy van munkája és nem ment be – vontam meg a vállamat. Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy a kirúgása mögött igazából bármilyen ok állhat. Dan nem az a típus, aki leköti magát. Se csajok, se munka esetében. Mégis mindig talál új munkát és új lányt is. Ebből látszik, hogy Isten kicsit sem igazságos. Helyeselve vontam meg a vállam. Végül is, egy vadászpuska által szétlőtt fej valahol … tényleg király. Már nem annak, aki a puska rossz végén volt. Habár, ami azt illeti, a másik végén is szívás állni, mert az illető meg börtönbe megy majd. - Hát … azt láttuk, hogy a halál oka a … hiányzó feje lesz – dörzsöltem meg az állam. Árulkodó volt, hogy a testnek nincs … szóval nincs hagyományos értelemben vett feje. – De a gyilkos fegyver megállapítása miatt rekonstruálni kellett a koponyát. Plusz, a családnak a temetésre mégse adhatunk oda egy nejlonzacskónyi koponyadarabot és szilánkot – tettem hozzá még gyorsan. Habár, nem tudom mennyiben jobb egy koponyát kézhez kapni, de ezt a részét a temetkezési vállalat majd biztos megoldja. Egyébként, valahol ez is elég király. - Bostonban ilyen válasz nincs – jegyeztem meg, de megértően bólogattam. Ott vagy szurkolsz a csapatnak, vagy áruló vagy. Nem igazán van köztes járható út. Zöldé kell váljon a véred. – Pedig azt hittem, hogy téged… tudod, nem érdekelnek a játékosok, mert … pasik – persze, van női kosárlabda és foci is, ha nem is olyan ismert. Azonban még nem láttam női meccset nézni Reat, míg férfi kosár, vagy épp foci meccset igen. Megszólaltam volna, ha nem lepődök meg megint annyira, hogy elfelejtek beszélni. Nem igazán számítottam arra, hogy majd Hannah felemlegetése lesz az, ami a legmérgesebbé teszi Reagant. Azt hiszem erre mondják, hogy „csajok….” és legyintenek. - Oh. Én öhm … sajnálom. Mi történt? Beletüsszentettél véletlen a szájába, mikor megakart csókolni? Mert ez … nem olyan ritka, mint hinnéd – bólogattam megértőn. Velem ez nyilván nem esett még meg soha, úgyhogy nem tapasztalatból beszélek. Ha Abigail Shaw más állít, hát hazudik. Csak tüsszentési ingerem volt, de végül elfojtottam. Mondhatni saját magamba tüsszentettem. – Nem túl higiénikus, ez igaz, de ... én mindig mondtam, hogy nem kell túlreagálni. Mármint másnak mondtam, én is csak … hallottam ilyenekről – ráztam a fejemet és közben a lehető leglazább arckifejezésem öltöttem magamra. Így majdnem olyannak tűntem, mint aki a női szívekből PhD-zett. - Szeretnéd, ha adnék tanácsot? – pillantottam rá, de már el is döntöttem magamban közben. A társadalmi elvárások szerint ilyenkor vigaszt kell nyújtanom. Az pedig nem zárja ki a tanácsadást. Sőt, magába foglalja időnként. - Az első az, hogy igyál kevesebbet. Tudod, kutatások kimutatták, hogy a szerelmi bánat miatti ivászat valójában csak még rosszabb kedélyállapotot eredményez a későbbiekben. A narancslevet javaslom helyette – hideg narancslé, én mindig ezt iszom, ha szomorú vagyok. Vagy kakaót, mályvacukorral. Meg fagyival és tortával. A lényeg az, hogy a cukorbetegség közelébe kerüljek. – A második, hogy … ne keresd. Harmadikban Haley Standall nem írt vissza nekem egyetlen üzenetemre se, ezért belógtam a nagymamája temetésére, hogy beszélhessek vele. Rendőrt hívtak rám, és kiment a bokám menekülés közben. Legyél laza, és várd meg, amíg ő is készen áll beszélni – folytattam, felhúzva a lábaimat törökülésbe. – Harmadik lépés, a kommunikáció. A párok gyakran egymás szavába vágnak és a saját igazukat mondják a közös nevező megtalálása helyett. Hallgasd végig. Aztán ő téged. Majd újra és újra, míg ki a megfelelő konklúzióra nem juttok, és annak segítségével felállíthatjátok azt a paradigmát, aminek mindketten megtudtok felelni. A kulcs a megfelelő perspektíva megtalálása, ez viszony nyugodt közeget kíván. Állítólag a hangulatgyertyák hatásosak – na meg a gyerek sokak szerint, de ez totál tévedés. A gyerek sosem megoldás hosszútávon. Plusz Rea és Hannah nehezebben is jutna gyerekhez, mint egyébként szokás … gyerekhez jutni. - De a helyedben nem aggódnék. Hannah sehol máshol nem tud annyit ingyen enni, mint itt szokott, szóval tuti visszajön, ha éhes lesz – mosolyogtam rá vidáman, de gyorsan lelohadt a vidámságom. – Csak … vicceltem, nem úgy értem, hogy ingyenélő és kihasznál minket. Na jó, talán egy kicsit, de ez nem baj, sőt, örülök neki! – engem meglehetősen gyakran használtak ki, és Park szerint ez most sincsen másképpen, csak én nem látom. De téved. Én csak … kedves vagyok. Pont, mint Mózes.
Reaganban megvan egy normális kíváncsiság az élet legtöbb szegmense iránt, ugyanakkor hamar leszűri, hogy mihez kellene, hogy köze legyen és mi az, amitől inkább tartja a távolságot, csakúgy, mint az emberekkel is. Ez a nekroizé annyira tudományosan hangzik, hogy már hallatára sejti, nem kellene neki ebbe belemenni, de hát Abel ül a kanapén és egyenesen meglepődne, ha nem kapna egy nagyobb összegzést a témáról. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy mióta programozzák a sejtek halálát, egyáltalán ki akarja hogy elhaljon a sejtje, ha nem daganatosról van szó, nem hogy még be is programozzák, ám tudja jól, hogy ő hülye ehhez és nem akar nyomoréknak tűnni további kérdésekkel, szóval magában tartja értetlenségét, mindössze csak akkor mosolyodik el, mikor a nekrózist már-már a nachos-szal kombinálja össze. - Ahha, szóval akkor te azt tanulod, hogy hogyan működik a szervezet miután erőszakkal megölik? - próbálja leszűrni a lényeget, meg hogy ezt ő miért tanulja. Egyszer mondta neki Abel, hogy milyen szakon van, de elfelejtette azóta és talán ennyi év ismeretség után ciki lenne újra megkérdezni. -Nem gondoltál már arra, hogy elköltözz Olaszországba, megnősülj és Caseationak hívd majd a gyerekedet? Már nem azért, mintha arra vágynék, hogy megszabaduljak tőled, de én minden ilyen természettudományosan csengő szóra egy komplett nevet asszociálok rá. Gimiben mindig azt hajtogatták, hogy "Ammónia", én meg azt hittem, hogy az egy csajnak a neve, aztán felvilágosított a kémiatanár, hogy balfasz vagyok- vonja meg vállait. Többek között akkor döntötte el főként, hogy neki ez az irány valahogy nem fekszik és a természet is jobban jár, ha Rea más úton halad az életben. Meglehet, jelenleg inkább úgy érzi, hogy semerre sem halad, csak egy helyben bolyong. Sok mindent gondol Danról, jókat és rosszakat egyaránt, de leginkább azt, hogyha tőle akarna valamit egy olyan ember, akkor kiverné a víz. Eleinte próbálta belőni, hogy melyik lakótársával a legjobb lenni és melyikkel a legrosszabb, de azóta ezt barom ötletnek tarja, mert az idő előrehaladtával megismerte mindegyiket és tudja jól, hogy mindegyikben van szerethető tulajdonság és olyan is, amitől egytől-egyik ütné őket. Volt már mindenkivel jó és rossz napja, szóval mindig az aktuális hangulata dönti el, hogy hogyan reagál rájuk Reagan és ezt ő így elfogadta, mert minek próbálkozzon más lenni. Megforgatja szemeit a hírre, miszerint Dant kirúgták, tulajdonképpen nem ő itt most a fő téma, úgyhogy nem is akar hosszasan elcsámcsogni rajta. - Sose tanul... vagy csak nem akar - jegyzi meg és beleiszik a vodkás italába. Reagan amúgy nem kifejezetten bánná, ha kirúgnák a nappalos munkájából, de egyelőre még küzd vele és nem is mond fel, mert az megfutamodás lenne, ellenben ha a pubban közölnék vele, hogy ennyi volt, akkor azért megviselné őt a hír, hisz már annyira családjává nőtte ki magát az ottani közösség és az épület is szinte második, harmadik otthona. Egy rövid mondattal elintézi, hogy nincs kirúgásról szó az ő esetében, de többet nem akar beszélni az idegenvezetésről, úgyhogy átadja a mikrofont Abelnek és a bűntényeinek, vagy tudja is mik azok, de valami ilyesmit csinálhat. Lehetséges, hogy jobban kellene figyelnie a lakótársai szavaira. - Világos... - mondja a kirakósra miközben iszik, megint és közben azon tűnődik, hogy mennyire király, ha egy 3D-s koponya puzzleből meg tudják mondani, hogy milyen fegyver végzett vele. - Nem mindegy mi van a koporsóban? Úgysem néz bele senki, vagy ha valaki mégis megteszi azok után, hogy tudja jól az illető halálának körülményeit és okát, akkor megérdemli hogy a fej helyén egy zacskó csontdarabot találjon. Amúgy sem lehet visszabugyolálni a szöveteket meg a bőrt rá, szóval hogy nézne már ki az is, ha ott egy teljes test csonttal, szervekkel és mindennel, miközben a fején csak koponya van... elég morbid lenne, de amúgy mennyire király már, nem értem miért nem csinálnak ilyen meséket! - Simán lehet, hogy totál faszság amiről beszél és a valóéletben nem így mennek ezek a dolgok, meg hogy nem is koporsó van mindenhol, csak az ikertestvérét temették koporsóval és ez Rea emlékezetébe olyannyira belevéste magát, hogy más temetést el sem tud képzelni, de az ő szemei előtt megjelent egy kép, egy alak, aki mászkál ilyen király öltönyös ruhában és a feje helyén csak egy koponya van, meg esetleg valami szemgolyó. Kétségtelenül morbid, sőt egyenesen mocskos a fantáziája. - Baszdmeg! - billenti oldalra a fejét és mondja nevetve. Mi az, hogy nem szeret nézni sportot, mert pasik játszanak? - Oké, leszbi vagyok, de nincs azért pasifóbiám, oké? Ha nem szeretnék sportot nézni, mert abban férfiak vannak, akkor ennyi erővel melletted sem ülnek a kanapén, mert így téged is látnom kell, ráadásul igen közelről, nem igaz?- Nem érti a logikát, de azt sem, hogy úgy összességében ezt hogyan gondolja Abel. Nem jár bekötött szemekkel az utcán, csak mert a népesség fele férfi. Egy kissé feszültté válik ettől, így még rosszabbul érinti, hogy felhozza Hannaht, a lányt, aki miatt úgy viselkedik Rea mostanság, mintha brutális menstruációja lenne. Hannah az oka annak, amiért a főnökeivel is összeveszett, vagyis a csaj miatt idegen és ezért nem tudta rendesen kezelni a nagy emberek dolgait, szóval rendesen fején találta a szöget Abel. Ha lenne esze és nem csak a sajtos sejthalálhoz, akkor most befogná a száját, de ő inkább olyas valamit mond, amitől Reagannak végleg eldurran az agya. Hirtelenjében és ingerülten löki arrébb Abel fejét, mintha egy mozdulattal akarná oldalára lendíteni a srácot, hogy ez végül pofonnak jön ki, vagy ténylegesen csak lök egyet a fején, azt Abel intézi el magának. - Barom! Nem tüsszentettem senkibe! - hirtelen fejezi be a mondatot, mintha ő sem tudná, hogy akarja-e folytatni vagy sem az igazsággal, de végül nem mondja ki, tán nem is képes rá. Nem válaszol Abel kérdésére, mert minek, úgyis ad tanácsot, akárhogyan felel erre Rea, viszont nagyot néz, mert elég érdekes, hogy pont Abel akar tanácsot adni a csajozásra. Szemét felszegve mélyet sóhajt és dől hátra a kanapéra, látszólag elégedetlenül, mintha csak számított volna a kevesebb alkohol megjegyzésre. - Nem iszok sokat! De tényleg, ha minden jól megy, akkor nem iszok többet, mint mondjuk Dan. - Jó, meglehet, hogy ironikusnak hat ez egy üres pohár mellett. - Csak akkor esek át a határon, ha valami bánt, de ez inkább a baj következménye és nem pedig a baj okozója.- Meggyőzni Reagant alapvetően is nehéz, hiszen makacs nő, de ha a hibáiról van szó, azt végképp nehezen lehet megértetni vele azonnal, noha rendszerint ilyenkor szemtől szemben tagadja és menti magát, de valójában egyedül elalvás előtt az ágyban forgolódva pontosan érzi ezeket ő is és többnyire igazat ad másoknak, ha éppen jogosnak érzi az őt ért vádakat. A második pontra fintorogva néz rá és már egészen biztos, hogy Abel egy őrült. Ki lógna be valaki temetésére? De legalább ezzel nincs gondja, mert hát, nem keresi és mivel nem keresi, valamint Hannah is így tesz, beállt a csend, amitől meg Reagan iszik. Egyszerű, csak annál nehezebb helyzet. A harmadik pont ecsetelése közben a saját lábaira ejti tekintetét, nyel egyet, majd megnyalja ajkait. Nagyon hiányzik neki Hannah és nagy fájdalmakat érez azért, mert jelenleg minden jel arra utal, hogy vége a kapcsolatuknak. Igazat ad ebben Abelnek, amire az is utal, hogy nem ellenkezik vele, de nem ennyire egyszerű a dolog. Reagan arcára ezúttal tényleg erős érzelmek ülnek ki, nem tudja titkolni, meg már teljesen felesleges is, Abel sejtheti, hogy fáj a szíve. - Gyújtanék én gyertyát, de nem tudom, hogy valaha még lesz rá alkalmunk. - Hisz hogyan kommunikáljon vele megfelelően, ha ne keresse és várjon amíg Hannah kész nem lesz rá, ami talán soha nem fordul majd elő. Gondol egyet és elfekszik oldalára a kanapén, fejét Abel ölébe helyezi és így kezdi bámulni a meccset, azt remélve, hogy elterelődik a gondolata, de ez nem következik be. A fiú első mondatrésze jó érzéssel tölt el, majd ahogy rendszerint szokás, a vége már annyira nem tetszenek neki a szavai. -De ne azért legyen itt, mert ingyen tud enni, hanem mert szeret engem! - Kisepri haját arcából. - Hajj Abel... Tényleg kibírhatatlan vagyok? Légy őszinte, mennyire tűnök egy részeges kurvának? - Nem néz rá, de azért örül, hogy itt van vele Abel és végre beszélt Hannahról valakinek a lakótársai közül. Abelt már régóta ismeri, sok ideje lakótársak, a jelenlegi személyek közül ők ismerik egymást talán leghosszabb ideje.
▼▲▼
"There is a storm you are starting now. I'm a wanderess, a one night stand. Don't belong to no city, don't belong to no man. I'm the violence in the pouring rain I'm a hurricane"
I'm pretty confident and, at the same time,
I'm insecure. I'm like a walking conflict.
Re: please, dont hit me┃abe & rea
Pént. Szept. 27 2019, 14:53
to reagan
A nagyi mindig azt mondogatja, ha találkozunk, hogy jót tesz nekem a holtak társasága. Szerinte így sokkal kevésbé vagyok olyan, mint egy tizenhárom éves kislány. Sértőnek hangozhat, de tőle igazából ez bók. A nagyi sokkal keményebb, mint sok más férfi. Még apa is fél tőle, pedig ő volt Irakban is. A tanáraim is mind figyelmeztettek előre, hogy előfordulhat, hogy egy idő után másképp állunk majd a halálhoz, mint eleinte. Nem mondanám, hogy érzéketlenné váltam, inkább csak … a halál okozta kellemetlen és gusztustalan érzés eltűnt, kiveszett belőlem. Ha szuperhős lennék. Dr. Halállá váltam volna. -Azt is. Elég sokan hallnak erőszakos halált New Yorkban, de az esetek többségében a kórházban meghalt személyek kerülnek hozzánk, vagy a környéken meghaltak, akiket hozzánk hoznak be. Ha esetleg megölnél valakit, szólj és segítek eltüntetni. Sose tudja meg senki – mosolyogtam rá büszkén. Ezt mégis hány pasi tudja magáról elmondani? A legjobb segítség volnék egy ex kiiktatásánál, mégis szingli vagyok. Érthetetlen. - Áh, már rég eldöntöttem, hogy a fiam Han-Solo lesz. Ha ikrek, akkor Luke és Leia. Ha lány lesz és egyke, akkor pedig … Ripley, vagy Uhura, mint az Alienben és a Star Trekben – egyben voltam csak egészen biztos, hogy nem fogok a saját gyerekemnek olyan béna nevet adni, amivel mások szanaszét szekálhatják, mint tették azt velem a gimnáziumban. El se tudom mondani, hogy hány náci és pénisz ”poén” áldozata lettem, mikor rájöttek, hogy a középső nevem nem Jonas, hanem Jannick. – Az ammónia hangzása kicsit tényleg nőies, ha ez vigasztal. Ráadásul normálállapotban egy szúrós szagú, maró és mérgező hatású légnemű halmazállapotú anyagról van szó, szóval … ha úgy nézzük, bizonyos szemszögből olyan, mint egy nő – de határozottan csak bizonyos szemszögből és az tuti, hogy nem az én szemszögem. Mert én ilyet ugyebár sose mondanék. - Hát … gondolom nem nyitott koporsós a temetés, de … biztos megnyugtatja őket a tudat, hogy a szerettük feje egyben van és … a szerettük nyakán is van, nem pedig… darabokban, mint egy kínai zacskós leves – találgattam bizonytalanul. Az egész biztos, hogy a temetés zárt koporsós, és majdnem abban is biztos vagyok, hogy jobb így eltemetni valakit, mintha csak simán gödörbe szórnánk a csontjait. – Ami azt illeti, Johnny Blaze lényegében pont ilyen, csak neki lángol a koponyája – jegyeztem meg Reagannek, aki ezután talán végre megnéz majd néhány képregényfilmet, amit már ajánlottam neki és a többieknek is. - De én … - nem fejezem be, mert rájövök, hogy saját magamat sértegetném. Annyira bennem ragadt a gimiből és még azelőttről is az, hogy levegőnek néztek, illetve melegnek és egyszer transzvesztitának (pedig csak elfolyt az izzadságom miatt a Joker sminkem), hogy kis híján még magamnak is beszóltam. – Mindegy, igazad van – hagytam rá inkább a dolgot. Pasiként kezel engem. És nem úgy, mint egy alsóbbrendű pasit, hanem, mint azokat, akik nagydarabok, sikeresek, modellek a csajaik és fociznak. Lényegében mellettem érvelt úgy, hogy ellenem érvelt. Nem semmi. Ahogy az sem, hogy milyen ösztönös késztetést érez folyamatosan fizikai úton bántani engem, és még annyi sincsen benne, hogy szóljon előre. Így legalább felkészülhetnék a pofonra. De nem, ő nem szólt, így mikor felé fordulnék, hogy újra megszólaljak lényegében pont házhoz megyek a pofonért. – Aú! Most miért? Nyilván csak … vicceltem, hiszen ilyen nem is történhet – nyilván nem. Velem sem történt ilyen. Soha. Kissé morcosan néztem Rea-re, és végül a párnát magamhoz szorítva csúsztam arrébb egy kicsit, hogy kikerüljek a kartávolságából. - A ”nem iszok többet, mint Dan” nem jelenti azt, hogy nem iszol sokat, Reagan. Az csak azt jelenti, hogy … ”elhányom magam és elájulok a piától, mielőtt alkoholmérgezéssel a kórházban kötnék ki” – magyaráztam, ezúttal készen állva arra, hogy egy nindzsa fürgeségével vetődjek hátra, ha újra közelíteni azzal a pékeket megszégyenítően erős kezével. - Ha tudnád, hogy az alkohol mit csinál a testedben, akkor … a baj okozójaként is tekintenél rá. De nem mondom el! – emeltem fel a kezem védekezően, mielőtt még esetleg azt hihetné, hogy a lelkére fogok beszélni. Ha a jutalmam egy újabb pofon lenne, hát … jártam gimibe, tudom, hogy megy ez. Nem bölcs dolog bölcsnek lenni. - Biztos lesz. Egymást temetéseire csak elmennétek, nem? Ott pedig mindig vannak gyertyák – vontam meg a vállamat, és bár biztatni szerettem volna, közben rájöttem, hogy nem feltétlen így működik. – Ugye most nem megütsz? – szinte ösztönösen dőltem hátra, mikor közelített, de végül kissé fellélegeztem, mikor ”csak” az ölembe fektette a fejét. Nem hibáztathat, hogy az első gondolatom nem ez volt. – Te most … várj! Tessék, így … kényelmesebb – nyeltem egy nagyot, ahogy gyorsan tettem egy párnát az ölembe, hogy arra fektesse a fejét. Így … egyikünknek sem lesz kellemetlen a dolog. Elég régóta nem került senki ilyen közel hozzám, szóval … kell az a párna. - Persze, hogy szeret, de … láttad már őt pizzát enni? Kajálni is eléggé szeret – túlzottan is, de ez nem látszik meg rajta. Ez volt az egyetlen dolog, amit sokan irigyeltek bennem is. Akármennyi kaját is tömtem magamban, nem híztam szinte semmit. – Én … hát öhm … tudod, ez … térjünk rá vissza akkor, ha mondjuk van köztünk pár kilométer és nem tudsz megütni, oké? – pillantottam le rá zavartan vigyorogva, de sejtem, hogy nem fogom megúszni ezt. – Mégis mi alapján kéne osztályozzalak? Azt kérdezted, hogy mennyire, szóval … van valami egyetemlegesen elfogadott rangrendszer erre vonatkozóan? Mondjuk egytől tízig? Vagy a számok helyett megnevezések vannak? húztam az időt tovább, miközben a tévé és az ölemben fekvő Reagan között vándorolt a tekintetem. Határozottan jó ötlet volt a párna. - Ha iszol … akkor a részeges jelző megállhatja a helyét. Már tudományosan. A kurva szó elég perojatív, azt nem mondanám rád. Én azt mondanám, hogy … spiné – inkább Park mondaná ezt, mert elég gengszteresen hangzik, de a múltkor a tesójának fogadott, szóval már én is használhatok ilyen szavakat. Egyelőre csak amolyan level 1-es szinten, de haladunk, amíg együtt nem rappelünk majd. – Ha őt is úgy pofozod, mint engem, akkor … valahol megtudom érteni őt. Valahol, mélyen, messze – tettem hozzá gyorsan. Nem szeretnék kapni még egy pofont. – De … nem vagy kibírhatatlan. Legfeljebb nehezen elviselhető olykor, de … olykor mindenki az. Főleg, ha iszik – pillantottam rá, de csak futólag. Megbeszéltük, hogy ugyebár ő nem iszik. Sokat. Bár Dan, mint mérce, nem a legjobb. – Na és mi van akkor, ha … nem benned van a baj, hanem Hannahban? Mármint, mindkettőtökben. Vagy nem, ahogy tetszik. Egy kapcsolatba ketten kellenek, egyedül elég … unalmas, hidd el nekem – lehet, hogy az egész bolygón senki nincs, aki ebben tapasztaltabb volna, mint én. Sok képzeletbeli barátnőmet rúgtam már ki. - Ráadásul nektek nehezebb is. A férfi és női kapcsolatoknak van egy évszázadok, sőt, évezredek alatt kialakult kvázi normarendszere, amihez kisebb-nagyobb mértékben tartjuk is magunkat mind a mai napig. Vannak persze olyan változók, mint a különböző kultúrák sajátosságai, például a muszlimok … nem érdekel, oké, értem – bólogattam, mikor Reagan alighanem igencsak unott fejét megpillantottam. Igaza van, nem előadást tartok egy egyetemen. – Szóval a női és férfi szerepeket mostanra ösztönösen elsajátítottuk és alkalmazzuk azokat, illetve elvárjuk őket – és ez az a pont, ahol én elbukom. Isten nem volt valami kegyes hozzám, mikor a férfiasságot mérte belém. – De egy olyan …. szóval olyan kapcsolatban, mint a tietek, ez másként működik, mert hiába próbáltok meg felvenni egy szerepet, attól még mindketten nőként szocializálódtatok és ez vezethet ellentétekhez, mert bár ma már sokkal liberálisabb a társadalmunk, azért még mindig olyan téma ez, amiről nem szeretnek beszélni az emberek. Egy felfedezetlen terület, érted? Mint a Star Trekben, mikor az űr felfedezetlen részei felé indulnak. Rálelnek ilyen-olyan fajokra és kultúrákra, amit nem tudnak csak úgy gyorsan a saját szokásaikkal, szabályaikkal összeegyeztetni. Valami … ilyesmi ez is – ebből egész jól kijöttem. Azzal aligha lehetne vádolni, hogy homofób vagyok. Szinte folyton melegnek néznek, hogy is lehetnék az? A kapcsolati tanácsadás viszont nem az én terepem, akár heteróknak, akár melegeknek kell adni azt. Viszont történelmi, szociológiai és antropológia szempontból is megállja a helyét a Star Trekes hasonlatom.
Az a gond, hogy amennyire Abe van közel Reaganhoz, félő, hogy ő lesz az, kit elsőként megöl és még csak nem is feltétlenül a srác teher róla, egyszerűen rajta csattan az ostor. Oké, kétségtelen, hogy rengetegszer ad okot arra, hogy Reagan feldühödjön és ezt talán még maga Abel is belátná. Amúgy nagyon menő dolognak tartja a srác munkáját és ez valahol Rea szeme tükrében meg is mutatkozik. Nem sokat ért a kémiához, de néhány szó azért megmaradt neki és ha már a gyermeknevek kerültek terítékre, Rea nem is gondolta volna, hogy Abe már tisztában van a gyerekei nevével és hogy melyik film főszereplője lesz a gyereke. Ennél ijesztőbb Abe már nem is lehetne. Számtalanszor küzd mellette egy igencsak érdekes problémával, ami általában nagyon nem vall rá, Abel mellett mégis megesik, nem is kevésszer, hogy szeretne reagálni a fiú szavaira, de olyannyira nem egy hullámhosszon vannak, hogy se szó se rezzenés nem jön belőle, mindössze csupán pislog, hogy akkor most mégis mi a faszt kellene kezdenie vele. Lehetséges, hogy pontosan ezért képzelik azt, hogy sok fiút lenéz, pedig nem, csak más világ az övé, avagy Abel a csillagok között él (ahogy az jól megmutatkozik az imént említett Csillagok Háborúja és a Star Trek által is), Rea meg a földön, vagy a pokolban. - Mennyire számítasz arra, hogy megvétózza ezeket a neveket a jövőbeli anyjuk? - Nem biztos benne, hogy egyáltalán hagyni fogja a felesége, már ha lesz felesége, nem mintha nagyon kételkedne ebben Reagan, vagy nem nézné ki belőle, csak most még talán annyira nem aktuális. Aztán az is lehet, hogy teljesen kimaradt Abel életéből, pont mint a többi lakótársa ügyes-bajos dolgaiból csak mert szociális életének nagy hányadát a pubban éli ki. Az ammónia tulajdonságainak nőkkel való párhuzamára nemes egyszerűségével kacsára húzza száját és felmutatja neki a szép középső ujját. - Igen, abszolút.- Nagyon ritkán beszél temetésekről, mióta az ikertestvére meghalt és sokáig, tán még mai napig is meglehetősen zárkózott, ha a családjáról kérdezik. Egyik ismerőse temetését is lemondta, mert nem bírta volna újra átélni a szörnyű eseményt anélkül, hogy az elhunyt mellett ne gondolna testvérére is. Elmosolyodik és enyhén oldalra billenti fejét, érzi a sulykolást, hogy már igazán beválthatná ígéreteit, de sosem szánta rá magát azokra a képregényekre, pedig azok még érdeklik is a csajt. -Oké, vettem a lapot - legyint egyet. Szeret meccset nézni, holott jelenleg nem a kosár lebeg a szemei előtt, hanem néhány igencsak keserű emlék, ami igenis fáj neki. Már rengetegszer megfogadta, hogy nem Abelnek fogja kiönteni a szívét, de most nagyon beszélnie kellene Hannahról és éppenséggel a srác van kéznél, avagy inkább fülnél. Tudja, hogy a válaszait nem szabadna komolyan vennie, ám annyira elkeseredett és ideges, hogy az amúgy is könnyen elpattanó idegszálai most sokkal könnyebben megadják magukat. Abel így is jól járt, nagyobbat is kaphatott volna, már ha belátná, hogy ezeket nem mindig jogtalanul kapja. - Kurva jól esik, hogy elhumorizálod a helyzetet, de nekem nem vicces - mondja egyszerre sértődötten és mérgesen. Meglehet, hogy tényleg sok alkoholt iszik és szíve mélyén ő is pont azért fogalmazott relatívként az alkoholfogyasztása kapcsán, mert szebben hangzik így, mintsem kimondva, hogy nőként közel a függőség határánál jár, de most tényleg bűnbakot kellene keresni? Miért mindig Reagan az, akiben a hiba van? Csak mert neki nem baba az arca, nem annyira, mint Hannahnak? Nem akarja kimutatni, de Abelnek minden egyes szava nagyon fáj Reagannak. Az alkohol, az, hogy nem fogja fel a srác, hogy igenis neki is vannak érzései, s mindazok után, hogy fél Hannah elveszítésétől, még képes felvillantani a temetés képét is. Ikertestvére után Hannah temetése a vég lenne egy olyan instabil embernek, mint Rea. Ezúttal nem emeli kezét, már a pofont sem érdemli meg, mindössze megkövült, tükrös szemekkel néz rá felelősségteljesen és várja a csodát, hogy Abel remélhetőleg egyszer csak észreveszi magát és gyerekes viselkedését. Inkább belefekteti fejét az ölébe mintegy lázadó, ki meg akarja mutatni, hogy nem mindig az a kegyetlen verekedős nő, hanem valósággal ő is tud gyengéd lenni. Nem számít mit csinál Abel, vagy miket mond, pedig mindent hall, a sok hülyeséget, Hannah kajálási szokásait is beleérve, nem akarja felfogni ezeket Rea, csak szomorúan és békésen fekszik feje alatt a párnával és bámulja a meccset. Csak arrafelé néz, felfogni már nem megy neki, melyik csapat mit csinál, az emlékei táncolnak elméjében. Tudja a választ, saját magát is részeges kurvának tartja, így kétségtelenül megbánja kérdését, amint az elhangzik szájából. Nem tudja, hogy Abel költői kérdéseket tesz fel neki, vagy tényleg választ vár Reatól. Hát mit tudja ő, miben mérik a részeges kurva faktort? - Fogalmam sincs- nyögi alig hallható hangon és épp csak hogy nem vág Abel szavaiba. Hihetetlen mennyire tudományosan forgatja át a szavakat, sosem tudta Rea megérteni, hogy erre mi szükség, de megszokta így Abelt és semmi szíve megváltoztatni benne ezt a tulajdonságát, csak mondaná már ki a lényeget, azt a pár ütős szót, ami miatt Reagan izmai állandóan megfeszülnek. Keresi a konklúziót, de meglepően maga sem tudja eldönteni, hogy akkor Abe értelmezésében ő most szar ember, vagy sem. Ekkor - éppen jókor - jön az a bizonyos lényeg, amit Reagan eléggé hallani is akart már. Egy kapcsolat sosem csak egy emberen áll, persze van az önsanyargató véglet, mikor valaki mindenért magát hibáztatja és van a vádló, amikor mindig a másik a hibás, Reagan valahol hatvan százalékban az utóbbi felé húz, de törekszik rá, hogy fifty-fifty állásban gondolja végig a kialakult problémás szerelmi helyzetét. Maga sem tudja, miért, de elmosolyodik Abel hangján. Szegény srác, nagyon magányosnak tűnik, szinte hallja, ahogy saját leplezett érzéseit is beleszövi azokba a bugyuta mondataiba, melyek kezdenek ismét eléggé monotonná válni, s csak lesi a pillanatot Rea, mikor kellene valami választ is adnia rájuk, a sűrű szórengeteg között. A muszlim kultúrát hallva szúrósan unott szemekkel néz rá, elég ijesztő számára, hogy sosem viszi le a hangsúlyt, mintha a mondatok végén örökösen csak vessző lenne, amíg el nem fogy az összes gondolata és ez Abel esetében brutális időt ölelne fel, de hála istennek fogja az adást és egy nagy adag zárójeles kultúrtörténetet megúsz Rea ezzel. Ezt tanulta éveken keresztül az egyetemen, nem kell felvilágosítani az egyes népek szokásairól, beszélgethetnek róla, de leginkább nem most. Igazából az, hogy Reagan csendben hallgat az egészen pozitív dolog a részéről. Figyel a fiúra, mivel ezúttal érzi, hogy okosat és igazat mondhat, ami felnyitja Reagan szemét. Eddig nem is gondolt arra, hogy Hannaht zavarta volna az, hogy Reagan vele egynemű, saját bevallása szerint legalábbis ezzel nem volt gondja a szőkének, de könnyen lehet, hogy hát pedig talán mégis. Felül az öléből, bárhogy is, a sok fura dolgával Abe elérte, hogy egy kicsit megnyugodjon és elmúljon részlegesen a pánikrohama, mely Hannah elvesztése miatt alakult ki benne és tetőzött az utóbbi percekben. Sóhajt egy nagyot, gyorsan felkapja fejét a sportközvetítő felkiáltására és lecsekkolja, hogy egy nagyon szép három pontos kosarat dobott az egyik, fogalma sincs, hogy melyik, de a visszajátszásból kiderül úgyis. Hasához húzza lábait, s mint aki most ébredt, bágyadtan néz maga elé. - Lehet igazad van... - Sosem gondolta volna, hogy egy párkapcsolati kérdésben Abelnek igaza lehet, azt meg főleg nem, hogy ezt Rea ki is fogja mondani. - Ha fogunk még beszélni valaha, ami hát most baromira nem úgy fest, de izé, majd erre is rákérdezek nála. - Rekedtes hangja immáron sokkal nyugodtabb, vagy leginkább beletörődő. Rápillant az üres vodkás pohárra, majd egyből inkább el is kapja tekintetét róla, még mielőtt fogná magát és elmenne a konyhába még egy adagért. Az sem kizárt, hogy a vodka hatása tette így hirtelen bekábulttá. A sok hülye gondolat után azon kapja magát, hogy a srác haját birizgálja valahol a tarkója tájékán.
▼▲▼
"There is a storm you are starting now. I'm a wanderess, a one night stand. Don't belong to no city, don't belong to no man. I'm the violence in the pouring rain I'm a hurricane"
I'm pretty confident and, at the same time,
I'm insecure. I'm like a walking conflict.
Re: please, dont hit me┃abe & rea
Hétf. Okt. 14 2019, 19:19
to reagan
Basszus, tényleg! A gyerekeimnek anyjuk is kell legyen. Reagan ezzel most elevenemre tapintott, mert mikor elképzelem magam a kis Lukekal és Leilával, soha nem látom magam mellett az anyjukat. Csak hármunkat, ahogy Tatooineon éldegélünk. Mire ez eljön, talán nem is kell anyjuk legyen, mert építhetek majd egyet nekik. Nem, inkább nem, az elég morbid lenne. Ráadásul anya tuti kinyírna érte. Barátot sem engedett építeni kiskoromban. - Miért, nem tetszenek? Hívjam a fiamat inkább … Rogernek? Vagy Edwardnak? Azok unalmasak. A feleségem pedig majd biztos belátja, hogy a Han-Solo egy nagyon menő név – abban a pillanatban biztosan megteszi majd, ahogy kiderül, hogy létezik. Habár, statisztikailag lehetetlen, hogy ne legyen egy hozzám illő nő ezen a világon, de kezdem úgy érezni, hogy egyre valószínűbb, hogy én vagyok az a bizonyos kivétel, ami a szabályt erősíti. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy az emberek nekem öntik ki a lelküket. Nem azért, mert ne lennék jó hallgatóság. Habár, nem vagyok az. Túl sokat beszélek, állítólag. Egyszerűen csak az emberek többsége sose vett észre, így nem is tudta elmondani nekem, hogy mi bántja őt. Arról nem is szólva, hogy nem vagyok annyira otthon a párkapcsolatokban felmerülő problémák kezelésében. Főleg nem az olyan extrém kapcsolatokéban, amilyen Reaganéké is. - Jó, bocsi, csak … viccelek, ha ideges vagyok. Meg, ha szomorú. És, ha zavarban vagyok, meg ha repülőn ülök és azt hiszem meg fogok halni, és… sokszor, lényegében – fejezem be a felsorolást, mielőtt még holnapig délig itt ülnénk. Olyan nekem a humor, mint Amerika Kapitánynak a pajzsa. Csak, míg azzal el lehet ijeszteni a nagyfiúkat, akik a fejedre húzzák az alsógatyád, humorral csak elviselni lehet azt. Egyébként, azzal se túl jól. Minden, amit a kapcsolatokról tudok, lényegében a Grace Klinikából van, amit anyával néztünk folyton esténként. Apa eleinte mindig lement a közeli bárba meccset nézni, mert miattunk nem látta játszani a Celticset, de végül valamiért egyszer csak ő is ott ült mellettünk. Sose beszéltem vele erről, kettőnkről, de tudom, hogy nem egészen úgy sikerültem, ahogy …. elképzelt. Egy idő után pedig úgy látszik el is fogadta ezt, a maga módján. Sőt. Apa volt az, aki gimi első osztályban bement az igazgatóhoz, miután megtudta, hogy azért érek folyton későn haza, mert nagyon nehéz kijönni a szekrényemből, miután bepréseltek oda. - Tényleg? – kérdeztem meglepetten, mikor felült. – Vagyis, persze, naná! Sok sorozatot néztem, szinte már okleveles szerelem doktor lehetnék – de csak szinte. Szex és New York, Grace Klinika, Vészhelyzet, Szívek Szállodája, Glee, Gossip Girl, amit csak akar. A párnát már nem lett volna ugyan indokolt az ölemben tartani, de eszem ágában sem volt onnan elvenni. – Fogtok! Neil Armstrong is azt hitte, hogy nem fog összejönni neki a Holdra szállás és sikerült! Ehhez képest beszélni egymással már igazán semmiség – kivéve, ha nem ugyanazon a bolygón tartózkodnak, mert úgy bizony kissé problémás volna a helyzet, de szerencséjükre mindketten a Földnek nevezett gyönyörű helyen élnek. - Biztosan jó ötlet … pillantok először a vodkára, majd rá, de a kérdést már nem sikerül befejeznem, mert ekkor érzem meg, hogy a keze közben a tarkómnál van. Tulajdonképpen, elég régóta nem került hozzám senki ilyen közel. Mármint, hogy hozzám ért. És nő. Reagan pedig nő, habár nem úgy nő, mint azok a nők, akik … szóval, akik arra buknának, ami nekem van. És éppen ezért nagyon jó ötlet volt nem visszatenni azt a párnát a helyére. – Oké, ez egy kicsit fura. Jó érzés, de … fura. Mint a Black Mirror – mondom, mozdulatlanná dermedve ülve továbbra is. Dan ezt érzi mindennap? Vagyis, nem pont ezt, de ilyesmit? – Csinálnád még egy kicsit? Légyszi. Jó érzés – kértem Reagant, ha esetleg az előző megszólalásom miatt szokás szerint nem lenne ajánlatos a közelemben lennie a kezének. Hirtelen sajnálni kezdtem, hogy nem kutyának születtem. - Mikor Bostonban laktunk, kimentünk szinte az összes meccsre. Anya, a nagyiék, Steve kuzinomék … na és a barátok, voltunk vagy húszan, harmincan. Apa is jött, ha épp nem külföldön volt. Ott ültünk, látod? mutattam a tévé felé, de időközben rájöttem, hogy ez nem így működik. – A Celtics pad felett hét sorral. Ha valaha is lesz majd esküvőm, akkor a TD Gardenben akarom, hogy legyen. Az egy szent hely, már-már templom – a bostoniaknak legalábbis mindenképpen. Én pedig bár nem Bostonban születtem, sőt, még csak nem is Amerikában, de ott nőttem fel, szóval a vérem zöld. – De, ha a lány Lakers szurkoló, akkor ki kell találni valamit, mert … szentségtörést mégse követhetek el a Gardeben. Anyáékat nem érdekli, ha a lány nem zsidó, majd a nagyiéknak azt mondjuk, hogy az, de ha Lakers szurkoló, hát az ... problémás – bár talán a szüleim is úgy vannak már vele, hogy ezt is megbocsátanák. Mióta Steve unokatestvéremnek gyereke született, anya folyton azzal jön, hogy nem ártana nekem is belekezdeni a család projektbe. A múltkor már azzal jött, hogy összehoz valamelyik ismerősének a lányával, mert unokákat akar. Olyanokat, akiket nem én építettem. Bevallom, mikor ezt mondta, kissé meghasadt a szívem. - Engem is sokáig melegnek hittek, tudtad? Ha valakinek sokáig nincsen csaja, arról már azt hiszik, hogy meleg. Ami egyébként nem rossz, csak … nem vagyok az – elég sokat zrikáltak ezzel is. Egyszer még, mint kiderült az első osztálytalálkozónkon, fizettek Juliának azért, hogy kikezdjen velem, mert fogadásokat kötöttek a szexuális irányultságomra, és dűlőre akarták vinni a dolgot. Fájóan sokan hittek melegnek. Persze, én egy centet se láttam az egészből. - Sem … olyan – böktem a tévé felé, ahol a magas, izmos kosarasok kergették egymást meg a labdát. Apa nagyon szerette volna, ha tud velem focizni és kosarazni, de sose voltam túl ügyes, sem erős. Emlékszem, hogy anya egyszer nagyon leteremtette, amiért azt találta mondani, hogy „nem akar lemenni bénázni a fiával a többi apa-fia pároshoz a parkba”. Biztos volt olyan, hogy … szégyellt engem. Végül azonban lement velem a parkba bénázni. – Láttad már apámat? Ő … az én ellentétem. Mármint, külsőre. Igazából belsőre is, állítólag anyámra ütöttem. Na mindegy, a lényeg, hogy apa az egyetemen igazi focista sztár volt. Ha a térdei bírták volna, profi lenne. Helyette … nemzeti hős lett – vontam meg a vállam. Habár apa és én mindig is elég furán viszonyultunk egymáshoz, elég menőnek tartottam, hogy apa katona. Ráadásul kitüntetett. El se tudom képzelni, hogy milyen érzés lehet neki ez az egész. Mikor a fiad ennyire nem hasonlít rád. - Na és a te szüleid? – fordultam felé. Lehet, hogy mesélt róluk, de tuti, hogy tanultam éppen, mert nem igazán rémlik semmi. Sőt, Danén és rajtam kívül szinte sose mesél senki sem a szüleiről. Dannél az, hogy két anyja van, akik ráadásul eléggé ki vannak tömve, lényegében azért kiált, hogy beszéljen róluk. Az enyémek már kevésbé, de … anya fasírtja miatt mindig előtérbe kerül az a beszélgetés, miszerint a lakótársunk anyának a főztje-sültje, amit a fiának küld, tabu. Kéne legyen.
- Abe, felőlem aztán úgy hívod a jövőbeli gyerekedet, ahogy csak akarod - vonja meg a vállát, mert érzi, hogy ebből nagyon hosszú értekezlet alakulhatna ki és sajnos számára most annyira nem lenne aktuális a gyerek téma. Nem mintha egészen eddig Rea életében bármikor lett volna egyetlen egy perc is, mikor mélyebben gondolkodott volna a gyerek témán, már akkor is rosszul érezte magát, amikor a turistavezetőként egy kislány odament hozzá, hogy társalogjon. Nem igazán tudta, hogyan bánjon vele, hogyan viszonyuljon hozzá. Ez valahogy nem az ő terepe és addig jó, amíg nem kérik meg bébiszitterkedni, bár biztos nemet mondana. - De jah, a Roger tényleg unalmas - ebben egyet kell értenie vele, ellentétben az Edwarddal, na az szerinte egy menő név, noha lehet csak mert ismer egy nagyobb darab szakállas csávót, akinek ez a neve és tudat alatt is vele azonosítja a nevet. - Tudom... - sóhajtja kissé érzéketlenül. Abel vicces és beszél, bár ez a kettő egyszerre lehetséges, de a lényeg, hogy Rea pontosan tudja, hogy milyen ő. Ezt teszi az együttélés és ha nagyon gyűlölné ezen tulajdonságait, akkor már rég elhagyta volna a fészket, igaz, sokszor nem tudja kezelni és soknak, tapintatlannak érzi a bugyuta vicceit. És mégis, a könyörtelen hangjában Reának mégis van valami együtt érző foszlány, mintha csak azt súgná vele, hogy ismeri és pontosan tudja milyen helyzetben van, vagy volt... Kicsit különc, kicsit olyan, akit meg lehet vetni, vagy kevésbé fogadják be a társadalomba. Bizony, Rea és érez, hal és lát, tudja miként sutyorognak a háta mögött nyílt szexualitásáról, az pedig, hogy nem foglalkozik velük részben igaz, részben viszont nem véletlenül stand up-ol különféle egyenjogúságokért való felvonulásokon, rendezvényeken. Hogy lehet úgy jól csinálni valamit, hogy közben totál azt hiszed, hogy rosszul csinálod, de közben meg tudod, hogy nem és végül tényleg nem? Valahogy ez lehet Abel helyzete és ami durvább, hogy nem csak bugyuta szöveget hordott össze, de egy-kettő kivétellel a megfelelő bugyuta szöveget szavalta el és ez részben használt is Reagannak. Vagyis hát mondjuk úgy, hogy már egy kicsit elkezd reménykedni, hogy valami lesz még abból a franc se tudja miből, ami közte és Hannah közt van, hiába nem úgy hangzik tőle. - Szerintem könnyebb a Holdra lépni ma, mint megérteni mi jár egy fura lány fejében, nem? Szerintem de... - teszi fel előbb kérdésként, de rájön, hogy nem is annak szánta, mert tudja, hogy ez az esetükben így van. Rea szépen bemegy és addig üvölt a NASA-val, amíg be nem ültetik az űr-repülőgépbe és oda nem viszik a Holdra. - Nincs benne, ami szomorú, de ha a kedvedért szívesen hozok még - feleli a megkezdett mondatra és szinte látja ahogy Abel reflexből arra gondol, hogy meg fogja ütni, pedig csupán a tarkójához nyúl és birizgálni kezdi ott a srác tüsi haját. Még teljesen részegen sem tudna vonzódni Abelhez, ugyanakkor hiányzik neki, hogy valakit kényeztessen. Hannahval is gyakran ő volt az, aki az érintéseket adta, főként eleinte és ezzel Rea meg is barátkozott olyannyira, hogy most is hiányolja azt a valakit, akivel ezt megteheti. - Mindig így cirógattam őt elalvás előtt- fordul jobban Abel felé, miközben ahogy kéri, tovább simogatja és egy kicsit úgy néz most rá, mintha ő lenne Hannah. Meglehet, ember olyan szerelmesen még sosem nézett Abelre, mint most Rea. Noha Abel kicsit sem néz ki Hannahnak, lehet el is bőgné magát, ha felvenne egy szőke parókát, talán a látványtól, talán Hannah emlékétől, de inkább az előbbitől. Mindeközben pedig olyan fáradtság jön a szemére, hogy már csak ettől is Abelen felejti tekintetét és nem veszi el, mikor a srác a lelátókra mutat. El tudja képzelni és egyébként meg is hatja a sztori. Régen ő is elment meccsekre az öcséivel és az apjával. Ma már annyira más a helyzet, visszasírja azokat a napokat, de sosem fog már még egyszer megtörténni. - Pont mint az öcsém- szólal fel suttogva, lány mosollyal és homályos szemekkel, mialatt végig simogatja a fiú haját. - Imádta a kosarat. Meg a foci is. És a hokit is... Régen nem voltam még ekkora sportrajongó, de sokszor mentem vele megnézni őt a pályán. - És mai napig is van, hogy őt látja meg más játékosokban, vagy csak rohanni a pályán. Sosem mesélt neki eddig az öcséiről, pedig Garyval nagy haverok lennének. - Volt egy tippem - nevet fel, ezzel megtörve végül a szerelmesnek mondható nézését. Valójában ő is azt hitte kezdetben, hogy Abel meleg, szóval nem lepi meg amit mond. - Jó hát ha nem vagy az, akkor nem vagy az. Pedig néha nyithatnál az újdonságok felé és legrosszabb esetben mi történhet? Elutasítanak, megvernek, azt gondolják rólad hogy meleg vagy... aztán lehet kiderülne, hogy tényleg jól érzed magad egy fiúval. - Csupa olyan dolog, ami már megtörtént vele, nincs sok veszítenivalója. - Legalább egyszer smárolj valaki férfival, ha nem jön be eskü soha többet nem hozom fel a témát! - cukkolja, azaz valójában nem, mert egy próbát megér, nem? Kicsit érdekes hallani, hogy Abel külsőleg is az anyjára ütött, nem igazán tudja Rea, hogyan értse ezt, de inkább rá hagyja. Így is örül, hogy Abe eltereli a gondolatát Hannahról és a családjáról mesél, amit amúgy nem sűrűn szokott, legalábbis nem neki. - Nem tudom már, talán nem, de azért el tudom képzelni, milyen lehet. Majdhogynem az ellentéted, de annak ellenére, hogy nagyobb darab, biztosan szerető apa - feleli, mert tényleg nem ugrik be, hogy milyen lehet az apja, vagy szimplán próbált nem akkor itthon lenni, mikor esélye lett volna találkozni bármely lakótársa szüleivel. Nem szereti ezeket a dolgokat, lehet azért, mert az ő szülei nem látogatják meg szinte sosem. - Öhm, az enyém? - lepődik meg a kérdéstől, pedig számíthatott volna rá. Kissé kihúzza magát, érezhetően merevebb lesz és a simogatások is abbamaradnak, ahogy visszahúzza kezét. Nem tudja, mit is mondhatna róluk. Mire kíváncsi Abel? - Hát... Mondjuk úgy, hogy van egy stílusuk. Farmon nőttem fel, apa szeretett mindig esténként lehúzni egy pohár Whiskyt, vagy amit vett a legközelebbi élelmiszerboltból. Van egy ilyen fasza vadászember beütése és valóban jól bánik a puskával. Egyszer majdnem betört hozzánk valami vad, asszem medve volt. Elég fiús család volt a miénk, úgyhogy ha akartam valamit, akkor azért keményen meg kellett küzdenem, de rendszerint sikerült, főleg szegény ikertestvéremmel szemben - nyel egyet és zavarában megpiszkálja a halántékát. - Anya meg... nos ő meg teljesen kordában tudta tartani apám, ha túl alkoholista lett, akkor úgy lebaszta, hogy heteken belül visszatalált a jó útra az öreg. Szóval jah... jól megvoltunk.
▼▲▼
"There is a storm you are starting now. I'm a wanderess, a one night stand. Don't belong to no city, don't belong to no man. I'm the violence in the pouring rain I'm a hurricane"
I'm pretty confident and, at the same time,
I'm insecure. I'm like a walking conflict.
Re: please, dont hit me┃abe & rea
Szomb. Nov. 09 2019, 19:50
to reagan
- Lehetne Abel Jr. is. Vagy Abell II, mint Parkéknál. Ez olyan gangsztás lenne – megtoldottam ezt még egy a Bad Boysból látott feketén laza kézmozdulattal is, csakhogy demonstráljam mire is gondoltam. – Csak nem akarom, hogy azzal fárassza majd Reagan nénit a jövőben, hogy miért nem Han Solo a neve – vigyorogtam a lányra. Egyrészt, fogalmam sincsen, hogy miért gondolom azt, hogy akkor is beszélünk, mikor már gyerekeim lesznek. Biztos a túl sok sorozat, vagy ilyesmi. Nem, mintha rosszban akarnék velük lenni, csak … szóval ez egy nagyváros, eléggé kiszámíthatatlan. Anya szerint nem kell aggódjak amiatt, hogy a gyerekem haragszik majd rám, amiért nem Han Solo lett, de ő ezt nem érti. Én is szívesebben lennék Han Solo Goldbert, mint Abel Goldberg. A Jannickról már nem is beszélve. - Hát … erről Neilt kéne megkérdezni, neki van mindkettőben tapasztalata – vontam meg a vállamat. Bár az is igaz, hogy nagyobb eséllyel fogok a Holdon ugrálni, minthogy összejöjjek valakivel. A siker rátám meglehetősen szánalmas, amint az a múltkor kiderült. Kíváncsi voltam rá, így kiszámoltam, de bárcsak ne tettem volna inkább. Mint kiderült, én magam vagyok a „nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb sikerülne kell”-nek az élő cáfolata. - Hm. Na most lett határozottan fura – jegyeztem meg zavartan nevetve, de nem húztam el a fejemet, hanem… lényegében olyan voltam, mint egy kutya, aki odanyomja a fejét, hogy vakarják a fülét. Nem sokáig tudom állni Reagan tekintetét, mert egyrészt eléggé … szóval eléggé úgy nézz rám, ahogy általában nem szokott, másrészt pedig egyébként se tudok sokáig szemkontaktust fenntartani a nőkkel. Főleg nem azokkal, akik jól néznek ki. Csúnya nő ugyebár nincsen, ezt anya megtanította nekem, de …valamilyen alapon mégiscsak tudok beszélgetni Gerthie-vel, a bostoni szomszédunk lányával, míg például Reagannek még elbetűzni se tudtam a nevem, mikor először találkoztunk. Pedig négy betű az egész. - Sportolt is? Király, akkor már értem honnan a … masszív, vagyis jó testalkatod. A gének! – bólogattam nagyokat, csak futólag pillantva Reagan felé. Az a beköltözése után hamar kiderült, hogy semmi esélyem sincsen nála, amit csak még inkább aláhúzott a tény, hogy egy kapura játsszunk, de ennek ellenére is úgy voltam kicsit Reagannel, mint a gimiben Daisyvel. A pszichológusom szerint ez egy védekező mechanizmus. Kiszemelek egy szép lányt, aki elérhetetlen, így bárhogy is csalódok, az nem fáj annyira, mert eleve esélyem se volt. A pszichológusom egy seggfej. Ha látnék a kezén a gyűrűt, akkor még hinnék is neki, de sehol egy családi fotó, ami hirdetné, hogy neki több szerencséje van ilyen téren, mint nekem. - Legrosszabb esetben mi történhet? Látszik, hogy nem egy gimibe jártunk – sóhajtottam fel a szavait hallva. Épp eleget vertek már meg és nyomták wc-be a fejem, hogy ne akarjam újra kiprovokálni ezt. Legrosszabb esetben megint begyullad majd a fülem a wc büdös, koszos, csatornaszagú vize miatt. Nem valami higiénikus ám. – Egyébként meg, szoktam kalandozni. A múltkor például tettem a pirítósomra wasabit – ami határozottan rossz ötlet volt és az egész napomat elrontottam a wasabis pirítóssal már reggel. Plusz, anno Reagannél is próbálkoztam és akkor még nem tudtam, hogy meleg. Csak azt sejtettem, hogy esélyem sincsen nála. De ez nem támasztja alá a hülye dilidoki véleményét. - De hát ... nem mozgatnak meg a pasik. Én nem akarok Chris Hemworth-tel smárolni. Csak Scarlett Johansonnal – vonom meg a vállam. Az ilyen jellegű kalandozás nem nekem való. Már csak azért se, mert nem az én világom az alkalmi smárolás és … matrac nyúzás, mint például Dannek. Neki lesmárolni valakit olyan, mintha levegőt venne. Nekem inkább olyan, mintha megakarnék tolni egy kocsit. Rá kell készülnöm és mérlegelni, hogy megéri-e. Bár a válasz nyilván igen. - Hát … végül is igen, az. A maga módján – vontam meg a vállam. Apa sose volt velem utálatos, vagy elutasító, inkább csak … távolságtartó sokszor. Nyilván se ő, se anya nem mondanák ki azt, hogy csalódtak bennem, de apa szinte egészen biztos nem olyannak képzelte a fiát, amilyen én lettem. Ő együtt focizna inkább velem, semmint azt hallgassa, hogy miként tártam fel Azeroth tárnáit Wowban. - Egy medve? – nőttek többszörösére a szemeim, úgy meglepődtem. Mégis hol a fenében nőtt fel, talán egy erdő közepén? És még azt hittem Boston a kemény hely. – Szóval te akkor tudsz … tehenet fejni meg lovagolni? Úgy értem, rendesen lovon – ráztam meg a fejemet. Ez Dan hatása, hogy egy szóról egyből az jut eszembe, hogy … na mindegy. – Várj, az ikertestvéred ő … lány? És ugyanúgy néz ki, mint te? – felhúztam a lábaimat, hogy törökülésben lehessek vele szemben. Ha úgy van, ahogy mondom, és a testvére lány, akkor azt hiszem meg kéne szereznem a számát. - Nem csoda, hogy ilyen vagy – jegyeztem meg, ahogy hátrébb dőltem, de szinte egyből megfagyott a vér az ereimben. - Mármint … dögös és … okos, meg … szóval jó [/color]– próbáltam menteni a helyzetet, mielőtt még menekülőre kéne fognom. – Úgy értem, hogy … kemény, kicsit … tudod, fiús, de .. szóval nincs veled baj, nem úgy értem – nem is merném úgy érteni. – Na és hogyhogy nem jársz gyakrabban haza meglátogatni őket? – néztem felé, miközben magamhoz vettem az egyik chipses tálat. Én ünnepekor folyton hazautazom, plusz még ott van a Comic-Con, ahová szintén Bostonból szoktam menni. Rajtam kívül azonban talán Dan az egyetlen, aki rendszeresen látogatja a családját. Ami azt illeti, lehet, hogy ő is inkább csak amiatt, mert hátha megsajnálják és visszafogadják majd.
Csak forgatja szemeit az egyre jobb gyereknevekre és lassan tényleg kezdi elhinni, hogy Abel bizony sokat tűnődik a jövőbeli gyereke nevén. Rea egyelőre gondolni se mer még ilyenekre, nem hiszi, hogy jó anya válna belőle. Előbb lesz neki egy nagy kutyája, vagy éppenséggel öt, mintsem gyereke. Ellenben az közel sem elérhetetlen jövőkép, hogy mikor már Abelnek is lesz felesége és gyereke, ő még mindig a szomszédos lakás lakónénije lesz és minden kisgyereket vele fognak riogatni a szülők, de legalább jó ok lesz, hogy miért maradjanak csendben. - Lehet, neki két nője is volt, meg még a Holdon is járt, bár kétlem, hogy a válasza számodra mérvadó lenne. Nem tudsz véletlenül a holtakkal kommunikálni? - Meglepődne Rea, ha tudna, aztán több gondolat is ébredne benne ezáltal. Kiskorában veszettül hitt a földöntúli erőkben és ez még egy kicsit mindig megbújik benne. - Te lennél az egyetlen olyan ismerősöm, aki tudna. Ha van űrlény a Földön, akkor az te vagy! - Rengetegszer próbálta már felvenni a kapcsolatot más bolygók népeivel gyerekként, vagy ötször sikerült is neki, aztán teltek az évek és rájött, hogy mégsem. De attól még Abelnek sikerülhet! Imádja birizgálni a haját, igaz, kinek nem. Most Abelen a sor, nincs Hannah, akinek tincseit markolászhatná. - Ha nem fogok többet találkozni Hannahval, készülj fel, hogy muszáj lesz megnövesztened a hajadat! Nem tudok betelni vele! - Jelenleg nagyon is úgy tűnik, hogy ez lesz, úgyhogy inkább ez már most is egy kérés, avagy parancs. - Nem vághatod le többet, jó?- Néz rá még mindig olyan... ellenállhatatlan szemekkel, mint aki mindjárt ráveti magát, nem Abelre, hanem a hajkoronájára, de ez a fiú szempontjából talán lényegtelen. Nem sokat beszél a családjáról, főleg nem az elhunyt ikertestvéréről, de most azért kivételt tesz. Bólint egyet, megerősítve, hogy igen sportos alkat volt a testvére és nem tudja cáfolni Abel párhuzamát köztük. Reagan a látszat ellenére igenis kívánja Abelnek, hogy legyen boldog és találjon végre valakit, aki szereti és ő viszont szeretheti, ezért is mondja neki a tanácsokat, amik aztán nem jönnek be Abelnek, nem meglepően. Nem is várta, hogy majd megfogadja őket és tényleg kipróbálja magát egy sráccal, bár szerinte egy próbát még mindig megérne, de neki aztán mindegy. Nem szándékozik meleget csinálni Abeből, se nem hülyét, azt megoldja egyedül is. Gyorsan vált témát, amiből arra következtet, hogy érzékeny témára tapintott. Néhány másodpercig még kérdőn néz rá, mintha várná, hogy Abel kiöntse neki elfojtott érzéseit, de megértő akkor is, ha teljesen továbblép a dolgon. - Ez akkor volt, mikor két órán át ültél a wc-n, ezért el kellett mennem a közeli McDonald's-ba pisilni? - Merthogy így már érti, hogy miért zárkózott be Abel a klotyóba, azt már kevésbé, hogy miért csak egy illemhely van az egész lakásban. - Szóval akkor a Scarlett Johanson-féle nők jönnek be? - tapint a lényegre. - Üvölthetek, ha látok egy kiköpött olyan csajt, aki szingli? - Nem lesz nehéz, rengeteg olyan lány mászkál az utcákon, de ami még jobb, be is ülnek bárokba, vagy pubokba. Rea nagyon szeret kerítőember lenni, addig is legalább elfelejti, hogy jelenleg ő is erősen konvergál a szingliség felé. - Igen, igen és igen, tudok. Egyszer lóháton akartam menni suliba mikor kamasz voltam, de anya megtiltotta. Azóta csak annyi változott, hogy most már tényleg el is jutnék a suliba lóháton, mert nem érdekelne anya tiltószava. - Van ami sosem változik, például Rea. Ő csak egyre durvább lesz a korral. Teljesen lesokkolja Abe kérdése az ikertesójáról. Tény, hogy nem mesélt róla, szinte semmit sem, ezért igazából nem is kellene meglepődnie, hogy nem tud róla, de mégis pofán vágja a kérdés. Nyel egyet kényelmetlenül, kissé elkomolyodva az előző sztorikhoz képest. - Nem. Az ikertesóm fiú, Gary, aki tizenhét évesen meghalt. Ő volt a sportrajongó, akiről az előbb meséltem - mondja egy fokkal halkabban, mint eddigi hangereje, majd kis idő nem jön ki több szó a száján. Meglehet, hogy egész eddig félreérthetően fogalmazott, a múltidő sem feltétlen jelenti azt, hogy már nem él és az öcsi megszólítás is zavaró, merthogy közben meg az ikre. Nem hibáztatja Abelt. - A másik öcsémnek nem sok affinitása van a sporthoz, bár nagyon erőlködik, hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét. Finn inkább amolyan művészlélek őrült típus - tér át a másikra, hogy ne uralkodjon el a kellemetlen érzés. Már teljesen jelenidőben fogalmaz. Bókokat kap, amiken nem sokszor szokott, mármint nem olyan fiútól, akinek egy kicsit talán ad is a szavára, elvégre legszívesebben pofán verné azokat, akik csak azért bókolnak, hogy megkapják őt éjszakára. Elmosolyodik meglepően nőiesen. Mióta nincs Hannah, kezd egy kicsit nőiesedni. - Szóval szerinted jó csaj vagyok? - kérdez vissza és bár Rea sosem tűnik olyannak, mint aki nincs megelégedve magával, hanem pont, hogy nem érdeklik más szavai, de azért szíve mélyén nagyon is kritikus önmagával szemben. Ő nem érzi magát jó csajnak, főleg nem egy jó társnak. - Nem szeretek otthon lenni- feleli a teljesen jogos kérdésre. Ha valaki abszolút állandó lakója a lakásnak, az Reagan. - Úgy értem, otthon, abban a házban és közegben, ahol felnőttem. Pontosan Gary halála után jöttem New Yorkba, úgyhogy odahaza csak olyan emlékeim vannak, amiknek ő is része. Nem akarom feltépni régi sebegek, mert így sem vagyok túlságosan kiegyensúlyozott. - Változtat ülőpozícióján, majd lop egyet a chipsből, abból a tálból, amit Abel magához ragadt és még nem falta be Reagan a tartalmát. Ebben az esetben viszont elfintorodik két rágás közepette. - Fujj, ennek borzalmas az íze! Milyet vettél?
▼▲▼
"There is a storm you are starting now. I'm a wanderess, a one night stand. Don't belong to no city, don't belong to no man. I'm the violence in the pouring rain I'm a hurricane"
I'm pretty confident and, at the same time,
I'm insecure. I'm like a walking conflict.
Re: please, dont hit me┃abe & rea
Szomb. Dec. 21 2019, 20:07
to reagan
Muszáj elkezdeni gondolkodni a gyerekeimen. Kitudja, talán tíz év múlva már megtudom majd őket építeni, és nem árt, ha egyből letudom adni a rendelést. Elég betegesen hangzik, pedig valójában nagyon menő lenne. Nem kéne szenvedni a bilire szoktatással sem, csak frissíteni a szoftverüket. Okos telefonok után okos gyerekek. Ez csak jó lehet. - Még nem. De … előbb-utóbb muszáj lesz megszólalniuk, ezért beszélek hozzájuk. De nem olyan beteges módon, hanem … tudod, simán. Lazán, ahogy egy… hullával kell – vakartam a fülem tövét, miközben beleszédültem a saját szövegelésembe. Ilyenkor egy idegennek nehéz elmagyarázni, hogy egyébként nem vagyok nekrofil és őrült se. Kivizsgáltattak és minden rendben van velem. A hülye pszichológusokra meg nem kell hallgatni. Ki vizsgálja, hogy ők normálisak-e? - Egyszer már megnövesztettem, de nem állt valami jól. Plusz, nehéz lenne betűrni a hajháló alá is … röviden praktikusabb – vontam meg a vállamat. Akad néhány kép a hosszú hajú korszakomból, de jól elzártan őrzöm, a maradékot pedig elégettem. Kivétel azt, amit anya megmentett. Tagadja, de … még az első cipőm is meg van neki. Akkor pont olyan dolog ne lenne nála, amivel leégethet? - Öööö… bocsánat? – pillantottam, kínos vigyort villantva Reagan felé. Mentségemre legyen szólva, hogy nem hallottam semmit se, mert éppen … szóval a beleim éppen háborút vívtak és elég hangos volt a csatatér. Nem is részletezném inkább. Simán csak… fúj. - Az olyanok is – meg egyébként mindenki, aki … nos, lényegében nő. Az elmúlt években eléggé alább adtam az igényeimből. Rá kellett jönnöm, hogy nem én leszek a béna srác a romantikus vígjátékból, aki megszerzi a legjobb csajt, mert kiderül, hogy az csak megjátssza magát. A valóságban a népszerű lányok nagyon is jót szórakoztak azon, hogy a labda helyett velem zsákoltak a menő sportolók. - Pedig milyen menő lett volna! Lényegében akkor te egy… cowgirl vagy. Egyszer el kéne mennünk egy Vadnyugat hagyományápoló csoportba, lehetnénk banditák! Habár, én sokkal inkább sheriff alapanyag vagyok. A vadnyugaton ellenségek lettünk volna – mosolyodtam el. Nem létezik olyan cosplay és hagyományápoló csoport jó eséllyel, amilyenen még nem vettem részt. Voltam már sheriff, igaz, nem sokáig, mert a beiktatásomat követő tizedik percben lelőttek. Hátba. Gyáva férgek. - Oh. Én … sajnálom. Részvétem, nem akartam … újabb szituáció, ahol hülyén érezhetem magam, habár ezt megint csak magamnak köszönhetem, mert fogalmam sem volt arról, hogy … szóval ez durva. Éppen ezért nem is állok neki faggatni őt erről. Ha én lennék az ő helyében … nem is tudom, de biztos nem szívesen beszélnék róla. – Na és te? Sose volt kedved … tudod. Graffitizni? – nem azt mondom, hogy Rea tipikus graffitizősnek néz ki, de … azért de. - Persze. Miért, szerinted nem? – kicsit meglepve pillantok rá. Mikor beköltözött, egy ideig bele voltam zúgva Reaganbe. Ami azt illeti, még bőven azután is, hogy kiderült, hogy meleg. De ez ilyen … plátói dolog, amolyan… művészi, ha úgy tetszik. Tesla egy galambba volt szerelmes és mekkora koponya volt, igaz? Reagan azért egy galambnál dögösebb és vállalhatóbb, nem? - Igaz, ez… totál érthető. Tudod, mondanám, hogy az én családomhoz jöhetsz, de … ők őrültek. Képzelj el egy fura zsidó klánt, hülye szokásokkal és szabályokkal. Állítólag azért vagyunk ilyen furák, mert az ősünk elveszett, mikor Mózes utat nyitott a tengeren. Ami elég fura, mert … szóval, csak arra kellett volna mennie, ahol nincs víz. De ez egyébként sok mindent megmagyarázna – vonom meg a vállam. Leginkább azt, hogy miért olyan fura lényegében minden családtagom. Ha engem furának tartanak, akkor … háh, látniuk kéne minden más rokonomat. Kész csoda, hogy nem tartunk embervadászotokat teliholdkor. Mogyorós-karamellás-wasabi. Kézműves chips. Menő, mi? Választasz három ízt és ők megcsinálják neked – vigyorogtam rá. – Ha nem került volna ilyen sokba, akkor én se enném meg [/color]– tettem hozzá, még mindig mosolyogva, de érezhetően kevésbé őszintén. - De rendeltem előre a születésnapomra tíz kilót, szóval … úgy készüljetek, hogy a fergeteges bulim után majd egy hétig kínzó hasmenésetek lesz. De majd együtt átvészeljük. Mint egy igaz… család – tettem a kezem Rea vállára, nagyon jelentőségteljesen nézve rá. Mintha csak egy Halálos Iramban filmben lennénk. – Na persze, nem egyszerre fogjuk … szóval azért vannak határok. Szerzünk néhány felnőtt pelenkát és sok, nagyon sok légfrissítőt. Oh – ez az utolsó már a meccsnek szólt, mikor a tévé felé pillantottam. Épp nagyon elvertek minket. – Hát akkor erről ennyit. Soha többet nem fogadok meccsre – sóhajtottam fel, ahogy felálltam, majd úgy fél percig egy szarvasmarhára emlékeztető bőgéssel aláfestve nyújtóztattam ki a végtagjaimat. - Tanulnom kell, szóval … ne maradj fent sokáig tévézni! – vigyorogtam rá, még a mutatóujjam is megrázva. Jó éjszakát. Oh, és még valami – fordultam vissza, már a folyosóról a szobám felé. - Ha egy bizonyos Dave Goldberg hívna a napokban egy sportfogadásból eredő követelés miatt mondd, hogy … elütött egy vonat és a nagy táska, amiben minden pénzem volt, csupa vér lett, szóval értéktelenné vált. Köszi előre is! nem azt mondom, hogy Dave bácsi olyan, mint egy uzsorás, ha tartozásról van szó, de… tizenegy éves koromban lelökte a polcról a Csillagromboló lego modellemet, miután nem akartam elmosogatni helyette hálaadáskor. Azóta rettegek tőle.
Kezdőlap
// 