Minden készen állt egy újabb eseményre, amit a családunk szervezett. A környezetvédelemre szántuk az aukción befolyó pénzt. Sima ügy. A család imázsát állandóan ápolni kellett, hol ilyen, hol olyan társasági esemény keretein belül. Ez most sem volt másképp, és apám a Manhattani elitet meg is hívta, hogy szépen adakozzanak ők is. Persze az új feleségével is hencegni akart a Barbie baba klónnal, de elértem azt a szintet, hogy már ne érdekeljen.  
Nekem a leendő üzletkötések számítottak igazán, és, hogy végre kilépjek apám árnyékából, és meglássák az emberek, hogy egymagam is érek valamit. Mindent alaposan elterveztem, kivel fogok beszélni, és melyik befektetésről. A környezetvédelem pedig ebben kulcsfontosságú szerepet játszott. Az autóipartól kezdve a mezőgazdaságig minden szektorban részt akartam venni, és a lehető legtöbb hasznot húzni belőle. Ehhez elengedhetetlen volt a megfelelő emberekkel való társalgás, még néha ez kellemetlen is.  
Az én ma esti partnerem Joshua Huntington a II. volt, igazi főnyeremény, ha egy IQ hiányos agyatlan szőke vagy, de arra jó volt, hogy ne magam menjek a bálba. Nem mintha nagyon nehezemre esne férfit találni, de egy ilyen eseményen fontos, hogy kivel érkezik az ember, és kivel kell beszélgetnie, üzletet kötni. Szóval éppen ezért, Mr. Unalmas mellett döntöttem, aki csak a lovaspólóról volt képes beszélni. Az unalomnak nem tudom hány árnyalata létezik, de ebben a pasiban mind benne van az biztos. Inkább más árnyalatokat próbálnék ki, ha már irodalmi utalás... De ezzel a pasival biztosan nem. Szóval alig fél órával a megérkezésem, és a szokásos bájolgások, és seggnyalások után úgy döntöttem ideje keresnem valakit, aki nem untat. A pezsgős poharamból kortyolva vettem észre egy ismerős arcot. Hirtelen nem tudtam hová tenni őt, pedig tudtam, hogy ismerős valahonnan, és biztos voltam abban is, hogy találkoztunk már. Jóképű volt, nagyon is, de mégsem az a kimondott izomagy. Láttam, hogy jól el van a társaságban, mégis, mintha kilógott volna onnan. Az emberek mégis itták minden szavát. Megfigyeltem egy időn át őt, mert engem is vonzott a tekintetem szabályosan rá ragad. Egy pillanatra a tekintetünk is találkozott, majd elfordultam, mintha nem is őt nézném, bár szerintem rajta kapott.  Az arcmemóriám mindig is jó volt, a munkám, és az életem alapköve volt, hiszen fontos az üzleti életben, most mégis cserben hagyott. Odasétáltam hát hozzá, és kezet nyújtottam felé.  Ideje volt kideríteni miért is olyan ismerős!
- Alina Carrington. - mutatkoztam be a kezem felé nyújtva, remélve, hogy kézen csókol, vagy legalábbis kezet fog velem, ahogyan az illik.  Nem mintha be kéne mutatkoznom, hiszen itt mindenki tudja, hogy ki vagyok, ez az ember mégis úgy tűnt, nem méltóztatik odajönni hozzám, tehát lépnem kellett. Kíváncsi vagyok nagyon arra, hogy ki ő... nevezzük női megérzésnek, de úgy érzem, jól fogok vele szórakozni.  

Alina & Arnold

Újabb jótékonysági esemény, újabb lehetőség a kapcsolatok gyarapítására. Ismerem Carringtonékat, akár szeretném, akár nem. Nem csak az üzleti életben hallottam róluk, hanem alsó körökben is megfordult a nevük párszor. Sokszor próbáltak engem is bevonni egy-egy rablásba, ami az ő egyik-másik üzletüket illeti, de általában elutasítom ezeket a felajánlásokat. Vannak emberek, akik vagy érinthetetlenek, vagy nagyon nehéz hozzájuk elérni és egy elég kiforrott, rafinált tervre van szükség. Van pár erre specializálódott ismerősöm, de még sosem juttattam el hozzájuk ötletet áttekintésre.
De mikor ilyen helyekre invitálnak, általában nem az illegális ténykedéseim miatt jövök. Megtehetném feltérképezés szempontjából – volt is már rá példa -, de én szeretem a legális üzleteimet virágoztatni. Van egy elég nagy autómosóm és néhány autószervizem. Jó árakkal dolgozunk és minőségi munkát végzünk. New York krémje azonban csak ritka esetben fordul meg felénk. Akik a felső tízezerből hozzánk jönnek, azok is vagy azért mert éppen mi voltunk nyitva – vagy útban -, esetleg mert ajánlottak minket mások. A sznob népség javának nincs mit spórolnia, és úgy veszik, hogy ha többet fizetnek valamiért, annál jobb minőséget kapnak cserébe. Személyes tapasztalatom, hogy az ilyen szervizek néha nem is végeznek tisztességes munkát, hadd jöjjön csak a bevétel nekik ha újra javításra szorul. Márpedig arra fog. Jó üzletpolitika, más kérdés, hogy nem etikus. Én viszont színtiszta átvizsgálást garantálok a legjobb emberekkel, akiket ismerek és nem húzok le senkit. Elkérek egy reális árat, semmivel sem többet vagy kevesebbet. Időben lehet nem mi vagyunk a legjobbak, de azt se mondanám, hogy hátul kullogunk a mezőnyben. Sok mindentől függ, amik magától értetődők; hány autó szorul szervizelésre, milyen problémákkal, éppen hányan dolgoznak. Ettől függetlenül jól megy az üzlet, és legalább van mivel mosni a pénzt.
Sok környezetvédő szervnek adományoztam már az életem során, és most is ez hívta fel a figyelmemet az estre. Máskülönben lehet el sem jövök. Nagy ziccer lett volna, mert már így is sikerült pár alakot befűznöm, mondván nyugodtan térjenek be hozzám, ingyenes átvizsgálást meg ezt meg azt ajánlok nekik. Nem lesz valami nagy bevételkiesés. Ráadásul pénzem is annyi van, amit 2 élet alatt se tudnék elkölteni.
Valahogy megérzi az ember, ha valaki nagyon szugerálja. Most sincs ez másképpen, és reflexszerűen fordultam abba az irányba, ahonnan sejtésemet beigazolva az egyik fiatal hölgy nagyon figyelt engem. Hirtelen elkapja a fejét, én pedig mit sem foglalkozva vele fordulok vissza a beszélgető partnereimhez. Majd talán később megkeresem.
Erre nem kerül sor, hisz pillanatokkal később ő maga jelenik meg mellettem és nyújtja felém a kezem. – Á, egy újabb Carrington! Őszinte elnézésedet kérem, hogy nem mutatkoztam be korábban. Arnold Griffin – viszonzom a kézfogást bájosan mosolyogva. – Úgy érzem, mintha már találkoztunk volna… - gondolkozom el, ahogy arcát figyelve próbálok visszaemlékezni, hol is lehetett ez. Aztán villámcsapásként ér a megvilágosodás. – Ó, hát persze! Az autómosóban! – nem titkolom, hogy mivel foglalkozom, gondoljon akármit is a sznob népség. Akkor bezzeg jól jön, hogyha valahol meg kell jelenni a csilivili kocsijukban, mintha most fordult volna ki a gyártósorról.
– Ha tudtam volna, hogy egy Carrington jár nálunk, ráadásul egy ilyen csinos Carrington, biztos nem került volna semmibe a fényezés, még egy kis extrát is rádobtunk volna – bókolok kicsit, hadd építsem a valószínűleg már eleve meglévő egóját.